Szabad Vajdaság, 1945. április (2. évfolyam, 74-96. szám)
1945-04-01 / 74. szám
*y 2010.&-- balatontól délre áttörték a német állásokat és, 30 kilométert törtek előre és elfoglalták Nagybajomot, Nagyjátékot és Marcalit Nagykanizsa körzetében, továbbá száznál több népes helységet, köztük Keresztúrt, Baranyaverest és több vasúti állomást. ■ A harmadik ukrajnai arcvonal kötelékei Kőszeg városától északra átvágták az osztrák határt és Ausztria területére léptek. Más frontszakaszokon felderítő tevékenység volt és helyi jelentőségű harc. Március 29-ikén az összes frontszakaszokon 78 német tankot semmisítettünk meg, valamint nyolc ellenséges repülőgépet. Március 29 és 30 közötti éjszakán szovjet nehézbombázók támadták Bécsújhelyet. A találatok nyomán robbanások és tüzek keletkeztek. Nyugati front Meistelber heiprs,...* «tgyati.«Miniszter és Kassel előtt a szövetséges csapatok Londonból jelentik ! A szövetséges seregek előnyomulása Németország belseje felé úgyszólván minden ellenállás nélkül tovább tart. Egyedül Emerich területén voltak nagyobb harcok, ezt a várost is megtisztították az ellenségtől a szövetséges kötelékek és benyomultak Észak-Hollandiába, átkarolással fenyegetve az ottani német csapattesteket. A tlit erők Bielefeld felé törtek előre és 15 kilométerre megközelítették Minisztert. Újabb jelentés szerint már ■© is érték a várost. Angol haditudósítók írják: A városokban és falvakban, amelyeket elértek a szövetséges kötelékek, mindenütt fehér zászló leng az ablakokban és minden tetőn. A német kötelékek számára tehetetlen minden mozgás és átcsoportosulás, mert közlekedési vonalaik megsemmisültek a szövetségesek koncentrált, pokoli tüzében. A gyors előnyomulásban a kilencedik amerikai hadsereg érte el a csúcspontot: kétszáz kilométert nyomult a Rajnától keleti irányba. Az egyik szövetséges kötelék 30 kilométerre Kassel előtt áll. A harmadik amerikai hadsereg kötelékei elfoglalták Heidelberget, az ősi német egyetemi várost. A város helyőrsége megadta magát a szövetségeseknek. A hetedik amerikai hadsereg az elmúlt két hónapban ■— hivatalos közlés szerint — 140.000 német katonát és tisztet ejtett fogságba. A Rajnától hatalmas menistorsztopokban viszik nyugati irányba a német foglyokat. Angol laptudósítók elmondják, hogy ezeket a meneteket alig néhány puskás őr kiséri. Az őrizetre nincs is szükség, mert a foglyok semmi hajlandóságot nem mutatnak a szökésre. A harcbavetett egységek közül van olyan csapat is, amely fegyveresen megadta magát, anélkül, hogy egy percig is ellenállt volna. Egész seregtestek adják meg magukat közük az angol haditudósítók. „Ilfifh Ausztria felszalbattalásmaterrája“ A Vörös Hadsereg kitört az osztrák határra és Orác, valamint Bécsújhely felé nyomul előre — mondják a frontjelentések. A moszkvai rádió tegnap Ausztria számára sugárzott adását ezzel a mondattal vezette be: Ütött Ausztria felszabadulásának órája! A németek is tisztában vannak vele, hogy Ausztriára nem számíthatnak a veszély pillanataiban. Erre vall Seyss- Inauart hazatérívelése. Hitler helytartója, Himmler bizalmasa, aki annak idején a nemzeti szocializmus szálláscsinálója volt Ausztriában, évekig »különleges megbízatássá!« Hollandiában gyakorolta a német főhatalmat. Hollandia hóhérát fitost visszarendelték Bécsbe, nem kétséges, hogy ott Himmler szerepét veszi majd át. Ba’dur von Schirach, Bécs város helytartója ellen merényletet követtek el. Ez a merénylet maga mutatja, hogy az osztrák szabadcsapatok működése a szovjethadsereg közeledésével egyre inkább erősödik. Szlovéniában a jugoszláv partizánegységekhez egymásután szöknek át ezeknek a szabadcsapatoknak tagjai. Ahogy a németek részéről, a bizalmatlanság fokoztosan erősödik az osztrákok iránt úgy nő a terror óráról-órára. Awsrtri® területén százával végzik ki az embereket. A németeknek Ausztria már csak egy szempontból fontos: az itáliai német hadosztályok visszavonulása miatt. És itt következik az osztrák szabadcsapatok fontos szerepe, a moszkvai rádió felhívást intézett az osztrák honfiakhoz, hogy szervezkedjenek, kezdjék meg a szabotázst. Vágják el a német összekötővonalakat, számoljanak le, ahol csak lehet, a gyűlölt nácikkal, akik Ausztria legázolásával kezdték meg Európa leigázására előkészített terveik végrehajtását, Ausztria volt az első láncszeme annak a véres és kegyetlen terrorhadjáratnak, amely utóbb egész Európát megdermesztette. A szövetséges táborban nem titkolják, hogy az osztrák nép sorsát külön akarják választani a német nép jövőjétől. Már a teheráni határozat utalt erre. Az osztrákoknak azonban jelét kell adni annak, hogy nem vállalnak közösséget a hitleri őrülettel Az elkövetkező napok sok mindenben hozzájárulnak majd az események további fejlődéséhez Ausztriában. titkos náci repülőjáratok SPANYOLORSZÁGON KERESZTÜL Newyorkból jelentik. A Chicago Daily News egy feltűnő cikkben hozza a hírt, hogy a német Lufthansa repülői, titkos összeköttetést tartanak fenn Stuttgart, Barcelona és Madrid között. Ezen a légivonalon postát, gyógyszert, ékszert stb. szállítanak, de nácigyűököket is küldenek így Spanyolországon keresztül külön félre tengerentúli államokba, főleg délamerikai országokba. Sok prominens német politikus saját pénzét és értékeit ugyanezen az útán küldi külföldre, hogy ott biztonságba helyezze. A Franco-kormány természetesen tud erről a összeköttetésről és megengedi a német repülőknek, hogy spanyol repülőtereken leszálljanak. A német repülők Franciaországon át minden felismerési jel nélkül repülnek, vagy pedig a szövetséges repülők jeleit használják. ÚJJÁÉLED AZ UKRAJNAI CUKORIPAR Ukrajnában nagy sikerrel folyik a cukoripar újjászervezése. Ebben az évben száz cukorgyár kezd ismét munkához. A háború előtt ezek a gyárak naponként1500 méter mázsa cukrot termeltek. Épülnek új cukorszisztp-gyárak is. Egyik ilyen új gyár, Poltava körzetében már dolgozik KONYEV, ZSUKOV ÉS A ROKOSZOVSZKI MARSAIKOK KITÜNTETÉSE Moszkvából jelentik: A legfelsőbb szovjet tanács elnöksége Ivan Sztepanovics Konyev, Georgije Konsztant Inovics Zsukov és Konsztantin Konsztantinovics Rokoszovszki marsaiknak a Győzelem-rendet adományozta azokért a sikeres hadműveletekért, amelyeket a német-fasiszta seregek ellen vezettek. NORVÉG SZABADSÁGHARCOSOK HŐSTETTEI Mint Stockholmból jelentik, norvég szabadságharcosok a levegőbe röpítették ■íz oszlói főpályaudvarnak egy nagy révzét. Christiansand és Stavanger norvég kötőket nagy robbantások és hasonló rabotázsakciók által teljesen használha■atlanná tették. Más norvég szabadságharcosok egy fontos vasúti hidat a Lage folyón felrobbantottak. Bosszúból a német haditörvényszékek a múlt héten 14orvégi halálra ítéltek. v Tmssíc 1945 júniuss 1 HETI KRÓNIKA A háború gazdasági hatásai a hátországban már élesen kirajzolódnak. Az egyik oldalon: pusztulás, nyomor, letarolt városok, a földdel egyenlővé tett gyárak, elpusztultműhelyek és a kifosztott, létalapjuktól megfosztott kisemmizett emberek milliói. A másik oldalon: teljes gőzzel dolgozó hadiüzemek, a háborús konjunktúra kicsiny, nagy és egész nagy hiénái, és , a háború vérzivatarából is aranyt sajtoló emberek maroknyi csoportja. A kettő közötti összefüggést nem nehéz meg- állapítani ,és mi sem természetesebb, ha a háború áldozatai felteszik a kérdést: mi lesz a hadigazdagokkal. A kérdésnek Jugoszláviában egy különleges vonása is van. Jugoszláviában a zavartalan gazdasági tevékenység és jólét és a háború malomkövei közt őrlődő milliók rovására való gazdagodás nem csak szociális igazságtalanságot jelent, hanem a megszállás alatti magatartásnak, a hazafiaságnak is fokmérője. Jól élni, békésen emészteni, zavartalanul dolgozni és gazdagodni csak a megszállókkal szemben való paszszív, kapituláns és főleg áruló magatartás árán lehetett. Az, aki fölemelte a fejét, a szavát vagy bármilyen, a legcsekélyebb mértékben is kifejezte az élenállási mozgalom iránti rokonszenvét legfeljebb üldöztetésben részesülhetett. ..Meg kell csak nézni hazánk elpusztított vidékeit Írja a „Borba*6 vasárnapi vezércikkében — a felkelés vidékeit, ahol a nép az első naptól kezdve küzd a szabadságért, hogy megérthessük a népi elemek lemondásának minden nagyságát, akik valóban, mindenüket, amijük csak volt feláldozták a szabadságért. A másik oldalon viszont meg kell nézni egyes hadi milliomosok fantasztikusan nagy nyereségeit, melyre a megszállókkal összejátszva tettek szert, hogy megérthessük hazafiatlan, a kapituláns magatartásuknak teljes aljasságát és megállapíthassuk a megszálló és kviszling hatóságokkal való együttműködésüknek teljes súlyát.66 A mind gyakrabban feltett kérdésre: „mi lesz a hadigazdagokkal“, a Kommunista Párt napilapja.. . tekintetbe véve a kérdésnek e speciális jugoszláv árnyalatát is, a következő félreérthetetlen (egyúttal megnyugtató) választ adja: „Sohasem bocsátható meg azoknak akik, míg népeink létéről és nem létéről volt szó, csak magukra, csak a saját keresetükre gondoltak és akik a gazdagodás utáni sóvár versenyfutásban a megszállók szolgálatába állottak, segédkezet nyújtva nekik az ország kifosztására és a férfiak, asszonyok és gyermekek százezreit téve ki a legnagyobb nélkülözésnek és éhhalálnak. Népi gazdasági életünkben, melyben minden rendes és kompromitálatlan kereskedőnek, termelőnek és vállalkozónak biztosítjuk a szabad kezdeményezést, nem lehet helye a megszállók munka- és segítőtársainak a spekulánsoknak és feketézőknek, és nem lehet és nincs helye a hadigazdagoknak sem. A hadigazdagok elleni indokolt rendszabályok foganatosításával egy időben, a népi kormányzat meg fogja védeni nemzetgazdaságunkat mindazoktól, akik továbbra is szabotálni akarnák az ország gazdasági megújhódását és a gazdasági élet szellemébe a tekintetnélküli fosztogatás és aljas spekulációk szellemét akarnák bevinni.“ * A szovjet-tőrük barátsági és megnemtámadási szerződésnek Szovjet részről való felmondása érthető feltűnést keltett világszerte. Ugyanakkor megállapíthatjuk azonban azt is, hogy a világ demokratikus közvéleménye a szovjet lépést érthető-niBifchriggMlihhiilAnok találtak A szovjet-török szerződést 1925 december 17-én kötötték, olyan időpontban, amikor Törökországnak a kiírt törzsek lázadása miatt meglehető nehézségei voltak. A szerződés révén Törökország nemzetközi helyzete lényegesen megjavult, úgyhogy azt 1935-ben további 10 évre meghosszabították. Ez a tíz év azonban már nem volt olyan őszinte és töretlen, mint az első. A török külpolitika ekkor már spekulatív vizekre evezett. A belső reakció 1937 óta mindinkább a fasiszta pártok felé kormányozta Törökország hajóját, úgy, hogy a német politikai és gazdasági befolyás szele már-már teljes erejével belekapcsolódott a tétován, kormányzott hajó vitorláiba és elragadtassa fenyegette azt. A túl, óvatos“ török politika azonban, látva a világháború kitörni készülő viharának sötéten tornyosuló jellegeit s nem tudva, hogy a vihar melyik oldalon végez majd nagyobb pusztítást — újabb spekulatív lépésre határozta el magát. 1939 októberében, miután a háború már kitört, megkötötte az angol-francia-török segélynyújtási egyezményt. Az események bebizonyították, hogy Törökország egy pillanatig sem gondolta komolyan ezen kötelezettségét sem, sőt a Szovjetuniónak Németország részéről való megrohanása előestéjén — három nappal a támadás előtt — megnemtámadási szerződést kötött Németországgal. A lólább nagyon is messzire kilógott, Törökország „semlegességéből“ kizárólag Németország húzott hasznot. Az egyesült nemzetek minden erőfeszítése, hogy Törökországot a fasizmus ellen felvonultassák hiábavaló volt és csak a legerélyesebb nyomásra szüntette meg 1944 áprilisában a krém-kivitelt Németország felé. A diplomáciai viszony megszakításával Törökország még tovább spekulált és csak 1944 augusztusában szakította meg, miután a vak is láthatta, hogy Németország, a háborút elvesztette. De még ekkor sem vonta le az események következményeit- egyenesen és férfiasan. A Németország elleni hadüzenettel addig várt, míg a frontok ezer kilométerre távolodtak el határaitól. Valószínű, hogyez volt az utolsó ilyen átlátszó sakkhúzása A demokratikus világ, mely saját vére ontása árán tette lehetővé Törökországnak, hogy egy csep vért sem áldozva szárazon ússza meg a világkatasztrófát le fogja vonni Törökország ,magatartásának logikus következményeit. Az az elsőrendű szerep,amelyet a Szovjetunió a fasizmus megsemmisítésében és a népek felszabadításában játszott elsősorban a Szovjetunió számára tette szükségessé, hogy viszonyát Törökországgal a megváltozott körülmények teljes figyelembevételével rendezze, illetőleg új félreérthetetlen alapokra helyezze. (m 1.) A minisztertanács fontos érintései A Tanjug iroda közlii Március 30-án Tito marsal elnökletével mnisztertanács volt. A minisztertanácson döntöttek az ideiglenes lengyel kormány elismeréséről és a Lengyelországgal való diplomáciai viszony helyreállításáról. A minisztertanács, ezenkívül a szövetséges nemzetek egész sorának fővárosába küldött diplomáciai képviselői. ■ A minisztertanács kijelölte azt a bizottságot, amely San Franciskóban képviselni fogja Jugoszláviát azétt az értekezleten, amely a béke bizz tosítására ül össze. Több fontos gazdasági, pénzügyi és igazságügyi döntést is imtokttok . 't