Szabad Vajdaság, 1945. július (2. évfolyam, 148-174. szám)

1945-07-01 / 148. szám

1945 június 1 Az első választások a sztálini alkotmány alapján Az első választások a SzSzKSz Legfel­sőbb Tanácsaiba a sztálini alkotmány alapján 1937 december 12-én folytak le. A választásokat két hónapig tartó vá­lasztási kampány előzte meg, mely fel­rázta az egész Szovjetuniót a főváros­tól kezdve egészen a Szovjetunió legtá­volabbi vidékéig. Minden városban és fa­luban, gyakran egyenesen a tereken és az utcákon tömeggy­űléseket tartottak. A választások úgy folytak le, mint az akaratukat ünnepélyesen és szabadon ki­nyilatkoztató szovjet népek nagy ünnepe. 94 millió polgárnak volt választójoga. Köztük 91 millió, vagyis a választók 96,8 százaléka részt vett a választásokon. A munkások, alkalmazottak, az értel­miség, a parasztság, a Vörös Hadsereg csapatai nagyszerű egységben állították fel jelöltjeiket. Elsősorban a szovjet kor­mány és a kommunista párt vezetőit je­lölték, élükön Sztálinnal, a szovjet népek szeretett vezérével. Mellettük pedig mindenütt a szovjet­­köztársaságok legértékesebb polgárait je­lölték, olyan embereket, akik a gyárak­ban, az üzemekben, a földeken, az állat­tenyésztő telepeken végzett sztaehánovi­­stii munkájukkal, a tudomány, a technika, a művészet, a közoktatásügy, az egész­ségügy terén elért eredményeikkel, a szovjet haza ellenségei elleni harcukkal rászolgáltak a nép bizalmára. A Legfelsőbb Tanács választásainál a kommunista párt blokkban, szövetségben lépett fel a pártonkívüli tömegekkel. A kommunisták és pártonkívüliek minden­ütt közös jelölteket állítottak fel a Leg­felsőbb Tanácsba. Soha sehol sem voltak eddig ilyen nagy választói gyűlések, soha sehol sem vett részt a választásokon a választók ilyen nagy százaléka, sehol a választók nem voltak ilyen egységesek. Azokra a jelöltekre, akiket a kommu­nisták és a pártonkívüliek szövetségben állítottak fel, a választók 98 százaléka szavazott. A történelem során először választot­tak államhatalmi szerveket a néptömegek teljes együttműködésének kölcsönös bi­zalmának és a népek barátságának lég­körében. A SzSzKSz Legfelsőbb Tanácsának vá­lasztásai megmutatták a Szovjetunió min­den polgárának, valamennyi népének, hogy a Szovjetunió összes polgárai, ösz­­szes népei egy szívvel, egy lélekkel tö­mörülnek a szovjet kormány és a kommu­nista párt körül. A SzSzKSz Legfelsőbb Tanácsának vá­lasztásai nagyszerű tüntetéssé lettek, ahol a Szovjetunió összes népei kifejezték ha­tártalan bizalmukat és szeretetöket vezé­rük, Sztálin iránt. Ugyanilyen egységgel és ugyanilyen eredménnyel folytak a szövetséges és au­tonóm szocialista szovjetköztársaságok l­egfelsőbb Tanácsainak és a dolgozók küldöttei összes helyi szovjetjeinek a vá­lasztásai. Az új szovjetköztársaságokban és szov­jet területeken, ahol csak nemrégen terem­tették meg a szovjethatalmat, a volt Nyugat-Ukrajnában és Nyugat-B­elorusz­­sz­iában, Besszarábiában, Észak-Bukoviná­­ban, a Karél-Finn köztársaság új terüle­tein, Lettországban, Litvániában, Észtor­szágban — a választások szintén az ál­talános, egyenlő és közvetlen választó­jog alapján, titkos szavazással folytak le. Kis kivétel nélkül az összes választókerü­letekben csak a kommunisták és párton­kívüliek blokkjának jelöltjeit választották meg: a blokk jelöltjeire a szavazók 95,1­­-99,5 százaléka szavazott. A választá­sokon a választójoggal bírók 90,6—99,6 százaléka vett részt. Japén Mandzsúriába helyezi át gyárait A Reuter iroda közli a japán hírügy­nökségnek a híradásait, amelyek szerint Japán több nagyobb gyárüzemet Man­dzsúriába helyezett át, hogy megment­se ezeket a szövetségesek bombatáma­dásaitól. A japán híradás szerint Man­dzsúria igen alkalmas terület széleskörű gyáripari tevékenységre és még alu­míniumot is előállítanak repülőgépgyár­tásra. SMDYA JDM Jugoszlávia életkérdései a nemzetiségi kérdés és a földkérdés Jugoszláviának fennállása óta két sar­kalatos kérdéstől függött belső állami berendezkedése és egyensúlya: a nemze­tiségi kérdéstől és a földkérdéstől. Ju­goszlávia többnemze­tű ország és agrár­ország, ez a két tény határozza meg leginkább múltját és jövőjét is. Ez a két kérdés Jugoszlávia demo­kráciájának próbaköve, ezeken lehet ná­lunk lemérni a demokratizálódás fokát. A demokrácia fokmérője tehát, hogy Ju­goszlávia népei és nemzetiségei milyen arányban s milyen erővel vesznek részt az állami életben és hogy Jugoszlávia földműves, lakossága milyen helyet fog­lal el az állam gazdasági életében és ez az országot s államot alkotó széles ré­teg milyen befolyással bír hazánkban. Minden kormánynak erejét, jószándékát, koncepcióját azon lehet tehát nálunk le­mérni, hogy hogyan nyúlt hozzá nemze­tiségeihez és földműveseihez. A régi­ Jugoszlávia mindkét kérdéshez, ha egyáltalában hozzá mert nyúlni, kényszerből, felületesen, radikális meg­oldás alól kibújva és igen természetesen igazságtalanul fogott hozzá Mindkét kérdésben ideiglenes szükség- és részlet­­megoldásokat hozott, amiket nem a kér­dések tényleges elintézésének törekvése és az alapvető népi tömegek érdekeinek szempontja, hanem egy-egy öncélú ko­r­­mány uralma fenntartásának és erősíté­sének vágya jellemzett. Úgy a nemzeti kérdés, mint a földkérdés, egyszerűen a nagyszerb hegemónia kérdésévé vált így, amiben nem a népi tömegek ereje, ha­nem egyetlen klikk hatalomra törése nyilatkozott meg. Jugoszlávia naiv, népi tömegeinek életkérdései egy kis klikk játékszereivé váltak. Ideiglenes, a pillanatnyi erőviszonyok mérlege volt a nemzeti jogok kérdése, amit az erőviszonyoknak legkisebb el­tolódása is megingatott. Egy-egy újabb fordulat a nemzetiségi politikában vagy választásokat jelentett s akkor a nemzete­tiségi jogok, mint gyönyörű ígéretek sze­repeltek, vagy egy újabb nemzetiségi »megegyezést«, ami pillanatnyi pártkoa­­lícióból született s amelyhez a népnek semmi köze sem volt, vagy egy koalí­ciónak felbomlását és nyílt, ádáz harcot a hatalmi körök között. Mindegyik eset­ben a nép kimaradt a dologból, soha­sem lehetett alanya a nemzetiségi kér­désnek, csak tárgya, amelynek rovására csinálták a megegyezéseket. A nemzeti­ségi kisebbségek ebben a nagy tétre menő játékban bizony nagyon­ kis szerepet kaptak. A nemzetiségek egyszerűen ki­szorultak az állami életből és elhanya­golható mennyiségként félretolták őket. A nemzeti kérdés megoldásából, amely a soknépű­ ország tömegeinek kérdése, a nép kimaradt s csak tudtán kívül s aka­rata ellenére jöttek létre a hatalmi kö­rök erőviszonyai szerint, alkudozások alapján bizonyos »megegyezések« és »ga­ranciák.« Az agrárkérdés is teljesen a hatalmi körök szférájába tartozott. A földreform készítésénél nem népi érdekek, hanem a nagy szerb klikk érdekei játszottak sze­repet. Elég sok nagybirtokot kikerült az agrártörvény, de még ott is, ahol volt földreform, a reakció megtalálta a maga számítását akkor, amikor a helyi sze­génység­­földhözjuttatása helyett olyan elemeket telepített le, amelyek a hatalmi körök népellenes és elnyomó politikájá­nak eszközeivé váltak. A földosztás el­vei között népellenes­­érdemek jutalma­zása, korrupció, kijátszás is megbújtak. A helyi szegénységet legtöbb esetben ki­zúrták a földosztásból és olyan elemek­nek osztották el, akik nem maguk mű­velték meg a földet. Hogy céljuk nem a földkérdésnek tökéletes megol­dása és a nép földhözjuttatása volt, mu­tatja az a körülmény, hogy a földreform idején és különösen utána mindinkább kicsúszott a föld a paraszt lába alól és bankok, kereskedők kezébe került. Jel­lemző a hegemonisztikus nagyszerb ha­talmi klikk politikájára az, a körülmény, hogy míg a telepítés és földosztás kér­désében teljesen a nagyszerb gondolat­nak megfelelő politikát folytattak, addig éppen Szerbiában, amely tipikus kisgaz­daország, a kisbirtokok egymásután zül­löttek szét és a parasztság teljesen pau­­perizálódott Ami nyivánvaló ,­ jele an­nak, hogy céljuk nem­ a szerb nép eme­lése volt s a nagyszerb politikából ép­pen a szerb népnek nem volt semmi haszna. A földkérdést ugyanúgy, mint a nemzeti kérdést a régi jugoszláv rezsi­ének nép nélkül, a nép akarata ellenére oldanák meg. Jugoszlávia népeinek ezen életkérdéséből egyszerűen kihagyták a ne­pet. Az új Jugoszlávia mindkét kérdéssel bátran és egyenesen szembenéz, gyöke­resen és­­véglegesen megoldja. A népfel­­szabadító harc és a népkormány­­nem elégszik meg félmegoldásokkal és szük­ségintézkedésekkel, hanem radikális népi megoldást hoz. A népuralom a nemzeti kérdést éppen úgy, mint a földkérdést Jugoszlávia minden népének általános kérdésévé teszi, amelynek megoldása és végrehajtása a nép kezében van. Mind­két kérdésnek nem tárgya, hanem alanya ■s a nép. Jugoszlávia nemzeti kérdésében nem végez félmunkát a népuralom. Követke­zetesen és radikálisan oldja meg, meg­alkuvás és hátsó gondolatok nélkül. Csak ilyen tiszta, bizalmat gerjesztő megoldás hozhatja egy nevezőre Jugoszlávia né­peit. Ha egyetlen helyen megalkudna a népuralom, ha egyetlen ponton nem a teljes demokrácia alapjára helyezkedne, akkor helyet adna a reakciónak, meleg­ágya maradna a nemzeti elnyomásnak. A nemzetek kérdését csak a teljes népi függetlenség és az elszakadásig terjedő önrendelkezés, egymás közötti viszo­nyukban pedig a teljes jogegyenlőség alapján lehet megoldani Ezt a radikális, végleges megoldást tűzték ki maguk elé maguk Jugoszlávia népei s e cél meg­valósulásának biztosítéka népeinknek az az egysége és testvérisége, amely a föl­szabadító harcban megnyilatkozott. A népuralom semmit sem enged ebből le­alkudni, maradéktalanul meg akarja va­lósítani. Ez nyilatkozik meg a népkor­mány rendelkezéseiben s ennek a célki­tűzésnek felel meg a vajdasági válasz­tás is. A választásokon teljes érvényt kap a nemzetiségi jogegyenlőség s ezért tudjuk, hogy a választásokon impozán­san meg fog nyilvánulni Vajdaság né­peinek­­ egysége is. Mert csak tökéletes szabadság és jogegyenlőség vezethet egységhez. A nemzeti kérdésnek ilyen megoldása veti meg alapját Jugoszlávia népei egységének és erejének is. Va­jda­ság is csak ezen az alapon válhat, azzá kicsiben, ami Jugoszlávia nagyban. A földkérdés radikális és demokrati­kus megoldását is csak a népuralom merte először napirendre tűzni. A föld­osztás és telepítés kérdését a legrövi­­debb időn belül megoldjuk. Pija de Mosa nemrég megjelent cikkében ezt mondja a földreformról: »Milyen alapelveket ál­líthat fel ebben a kérdésben egy olyan kormány, mely a népből született és amely él és hal a széles munkásrétegek érdekeinek védelmében? Legfontosabb alapelve: a föld csak azé lehet, aki meg­munkálja, a földet tehát el kell venni mindazoktól, akik nem munkálják meg, akár azért, mert­ nem foglalkozásuk a földművelés, akár azért, mert bérbe ad­­­­ták.« — A készülő földreform tehát a dolgozó nép kérdésévé teszi a földkér­dést. Az új földreform nem tudja ki a helyieket a telepesek javára és a telepí­tést sem szűk soviniszta szempont­ok, ha­nem általános népi szempontok alapján akarja végrehajtani. Ezért feladatul tűzi ki a régi földreform revideálását is. Nem hagyja sorsukra a földhöz juttatot­­takat, hanem felszereléssel, szövetkezet támogatással erősíti­ őket. A paraszt­­adósságok végleges elintézésével is meg­mutatja nép­ kormányunk hogy a paraszt­ságot, mint országot alkotó munkásosz­tályt széles tömegeiben meg akarja erő­síteni és biztosítani helyet új népi álla­munkban, Jugoszláviának ezt a két sarkalatos kérdését az új népi állam nemcsak meg akarja, de képes is megoldani. Ezekhez a feladatokhoz, amelyekhez eddig soha sem mertek hozzányúlni, egyedül nép­uralmunk nőtt fel és egész népünk sza­­bad fejlődésére és erősítésére meg­­ fogja oldani. Ha Jugoszláviának életkérdése, a sok­­népű és földmunkás Vajdaságnak még inkább életkérdése a nemzetiségi és föld­kérdés. Népi államunk Vajdaság élet­kérdéseit is először fekteti becsületes demokratikus alapokra. Hogy ezeket a nagy feladatokat ne csak elvben,­ hanem gyakorlatban is tökéletesen megoldhas­suk, népuralmunknak kell megszilárdul­nia és teljes érvényre jutnia. Az els­ő szabad vajdasági választásoknak ezt a döntő fontosságú jelentőségét mindnyá­junknak meg kell látnunk. Kék Zsigmond ­ szombori jelölőlista Szomborból jelentik: Az Egységfront szombori szervezete Popovics Vlada el­­nnökletével ülést tartott. Az ülésen be­számoltak a választásokat megelőző kon­ferenciákról, majd összeállították az Egységfront jelölő listáját. A lakosság számarányának megfelelően 22 szerb, 13 horvát és 10 magyar került a M­DF je­lölő listájára. Szerb jelöltek: Kupuszáro­­vics Szteván értelmiségi, Nenádov Szláv­­kó kereskedő, Rdkics Jovánka háztartás­beli, Sárcsánszki Gyula értelmiségi, Ba­­radzsics Milánka háztartásbeli, Szelők Milena tanuló, Szecsujszki Szteván ke­reskedősegéd, Odobasics Brankó fogtech­nikus, Drágin Szmilya földműves, Szí­nik­s Vásza iparos, Ribarev Dobnin var­rónő, Vukadinovics Jusztin bérkocsis, Dedics Gruja földműves, Repics Triva földműves, Nenadov Láza földműves, Szecsujszki Jován földműves, Szecsujszki Sztanoje földműves, Igyuski Gyula föld­műves, Narandzsics Szrba vasutas, Mir­kovics Avram földműves, Popovics Vlath jogász és Ruzsin Milutin tanító. Horvát jelöltek: Karics Filip földmű­­ves, Kekezovics Iván iparos, Rán­cs Nád­a háztartásbeli, Markovics Franya mun­kás, Karasz Símó földműves, Parcset­án­­ Alojzije földműves, Pasarics Sztipán munkás, Lukácsevics Misa munkás, Vel Uczki Iván iparos, Glavics Martin ven­déglős, Beslin Gyula értelmiségi,­­Peris­­kics Szt­ipán kereskedő. Magyar jelöltek: dr. Palásthy Ede ügyvéd. Herczeg János író, Székely Jó­zsef iparos, Kacsera Ferenc munkás, Grácz András munkás, Boáé József föld­műves, Erlich József iparos, Weigand József tanító, Réger Piroska tanuló és Vericzki Imre munkás. Békebeli tornaiam a brüsszeli repülőtéren A brit légügyi minisztérium hírszolgá­latának jelentése szerint Európa legfor­galmasabb szállítórepülőtere minden va­lószínűség szerint a brüsszeli légi pol­gári légi kikötő. Ez nemcsak a királyi légi­erő szállító-parancsnoksága szolgá­latának nagy európai végállomása az Egyesült Királyság felé, hanem innen ágaznak el a légi vonalak Franciaország, Hollandia, Dánia és Norvégia felé is. Na­ponta 18 órán keresztül majdnem per­­cenkint érkezik vagy indul utas- vagy teherszállítógép. Az utasgépeken minisz­terek, külügyi és gazdasági tisztviselők, német hadifoglyok és háborús bűnösök utaznak. A volt szövetséges hadifoglyok és sebesültek nagy része is ezen a légi kikötőn át megy az Egyesült Király­ságba. 3. «Mal AZ ELSŐ UTASGŐZÖS NEW YORK ÉS LE HAVRE KÖZÖTT A háború kezdete óta szombaton dél­után 4 órakor indult el az Oregon, az első utasgőzös Newyorkból Le Hlavreba. A gőzös 75 francia és amerikai polgári utast, valamint 8000 tonna árut visz ma­gával. Az Oregon még vasszürke­ színű — az álcázás miatt — és 12 ágyújánál francia tengerészek teljesítenek szolgá­latot.­­

Next