Szabad Vajdaság, 1945. augusztus (2. évfolyam, 175-200. szám)
1945-08-01 / 175. szám
© Mal Az utóbbi hónapokban jelentős lépéseket tettünk Vajdaság minden népének teljes egyenjogúsága felé (Folytatás az első oldalról) din, Zsivkovics Pera, Sztojadinovics, Macsek és a többiek »demokráciájától«. Mi úgy gondoljuk a demokráciát, mondta Tito marsal, hogy a városok és falvak néninek legszélesebb rétegei kapják kezükbe a hatalmat és nem valami klikk, legkevésbbé olyan, amely a szabadságot megtagadja a néptől. S tízért lázadnak a reakciósok a mi demokratikus népi hatóságaink ellen. Ők nem akarják az igazi népi demokráciát, mert nincsen szemük előtt a nép érdeke, a munkásnép érdeke, csak saját önös érdekeik. És ezért harcoltunk és harcolunk ellenük, mert bennük azokat látjuk, akik el akarják ragadni a nép szabadságát, akik ismét be akarják vezetni a terror, fosztogatás és árulás rendszerét. — Az egység és testvériség alapjai az új demokratikus, federatív Jugoszláviának. Ezt különösen nekünk kell megértenünk, vajdaságiaknak. (Úgy van!) — Nagy vívmányaink megalapozásánál eleinte igen sok hiba történt nemzeti kisebbségeinkkel szemben. Gyakran jóakaratú emberek is felültek a reakciós és soviniszta elemeknek, akik minden lehető módon akadályozták Vajdaság népeinek közeledését. — Az utóbbi hónapokban jelentős lépéseket tettünk Vajdaság minden népének teljes egyenjogúsága felé. Az egyes népek több kulturális és más szervezeteket alkottak. Az Egységes Frontban, szükség szerint vannak szerb, horvát, magyar, román, szlovák és ruszin bizottságok. Elemi és középiskolákat nyitottunk minden népünk számára. Minden vajdasági népnek van saját lapja, a szerbeknek, horvátoknak és magyaroknak napilapjuk. A népbizottságokban számarányuk szerint foglalnak helyet népeink. Jó úton haladunk tehát. Rajtunk, elsősorban a Front hívein áll, hogy ez a testvériség és egység megszilárduljon. Ezt a harcot a néphatóságok szervein keresztül kell lefolytatni, szét kell törni minden kísérletezést, mely arra irányulna, hogy bizottságaink szétszakadjanak népek, nemzeti csoportok szerint. fi szerb, horvát és magyar reakció módszerei . Helyes nemzeti politikánk, az egység és testvériség ellen fordultak a különböző reakciós és soviniszta elemek. Ha megfigyeljük, hogy kik vezetik ezt az egész hajszát, rá fogunk jönni, hogy ugyanazok, akik az új Jugoszlávia minden vívmánya ellen vannak, azok, akik »azt a régit« akarják. Ebben a reakciós csoportban találhatók Vajdaság népellenes elemei és a nagyszerb sovinisztáké a vezető szerep. Ha első pillanatra úgy is látszik, hogy ezek a különböző nemzetiségű reakciósok nem férnek meg egymás mellett, ténylegesen teljes egységben, közös terveik és feladataik vannak. Valamennyien az egység és testvériség, a demokratikus vívmányok ellen fordulnak és valamennyien »azt a régit« akarják. — A sovinizmus felszítása ezeknek az uraknak a leghatásosabb fegyverük. Rendszerint arra esküsznek, hogy hazafiak és demokraták — dacára annak, hogy a régi Jugoszlávia és a megszállás idején megmutatták antidemokratikus és hazafiatlan mivoltukat Az árulók között ott találjuk Popovics L. Milánt, akit a régi Jugoszláviából nemcsak mint reakcionárust, hanem mint provokátort is jól ismertünk. A volt királyi szenátor, az antimarxista komité elnöke 1941-ben sürgősnek találta, hogy a budapesti parlamentbe siessen, és ott »védje« a szerbséget. Ezt úgy gondolta elérni, hogy részt vett a magyar hódítók terveinek megvalósításában, a szerb nép megsemmisítésében. A nagyszerb fasizmus képviselőinek mind hasonló múltjuk van. A sidi pravoszláv pap csak abban különbözött Popovicstól, hogy az egyik Hitlert szolgálta, vagy szolgáit Nedicset és Mihajlovicset, a másik Horthyt. A horvát és a magyar nép fattyúhajtásai siettek, hogy ne maradjanak ki ténykedésükkel a szerb reakcióból származó társaik sorából. Zsabarevics petrovaradini katolikus pap és Martin Petar Szremszki kártevőiről a nagyhorvát eszméről prédikálnak, csetnikeknek minősítik a szerb népet és visszatartják a fiatalságot a népfelszabadító mozgalomtól. A magyar reakciósok úgy gondolják, akkor tehetnek legtöbbet, ha visszatartják a Vajdaság magyarságát a vajdasági demokratikus mozgalomtól, ha nem engedik, hogy aktív módon részt vegyenek államunk kiépítésében, amely állam a magyar népet a jogok és kötelességek tekintetében egyenlővé tette a a Vajdaság többi népeivel. Mindezeknek a reakciósoknak a gyökere a gyilkos Mihajlovics, Pavelics és Horthy rezsimekhez vezethető vissza. Külön kell szólalom Boskovics Dusánról. Ismeretes, hogy Boskovics hazánk megszállása után Dubrovnikba menekült, hogy ott Pavelics és Mussolini védelmet nyújtsanak neki. A népfelszabadító mozgalom felhívására, hogy térjen vissza az országba és kezdjen harcot a megszállók ellen, azt üzente, hogy amíg a háború tart, nem jöhet haza. És amíg ő maga odavolt, fia aktív módon támogatta Mihajlovicsékat. Országunk felszabadulása után Boskovics is megjelent és megkezdte az áskálódást népfelszabadító vívmányaink ellen. Reakciós elemekkel társult és élükre is állott A szeparatizmus káros hatásáról beszél, Beográd ellen izgat, azt állítja, hogy félnünk kell Beográdtól. Számára Beográd nem a demokratikus, föderatív Jugoszlávia székhelye, ahol a népkormány működik, az a népkormány, amelynek élén Tito marsal áll — az ő szemében ez a város a régi Beográd. És amíg egyrészt így beszél, másik oldalon mégis a régi Beográd politikusaival, a csazsija képviselőivel társul. Néphatóságainknak elsősorban azonban a MDF szervezetének minden erővel küzdeni kell az ilyen soviniszta, reakciós elemek ellen. Senkinek sincs joga lerombolni azt, amit a nép teremtett, vagy a nép ki akar építeni. Nem azért harcolunk ezen reakciós elemek ellen, mert gyengék vagyunk, hanem a nép széles rétegeinek érdekei miatt. Kathely mondotta nemrég: »Néphatóságainknak hatalmas fórumnak kell lenni, amelyről a széles néprétegek állandóan rámutathatnak az esetleges hibákra. Az egészséges kritika legyen a legerősebb fegyver építőmunkánkban. Tito marsal is beszélt egynéhányszor erről a kérdésről. Állandóan arra oktatja a legszélesebb néprétegeket, hogy az egészséges bírálat szükséges. Vajdaság hovatartozásának kérdése De térjünk most rá egy másik fontos kérdésre, amelyben majd döntenünk kell. El kell határoznunk, melyik föderális egységhez csatoljuk az autonóm Vajdaságot. A főbizottság ebben a kérdésben már tanácskozott április hónapban és úgy találta, hogy a Vajdaságnak a szerbiai föderációhoz kell csatlakoznia. Már akkor felmerültek az összes érvek, amelyek indokolják, hogy mért kell a Vajdaságban élő összes népeknek örömmel üdvözölni egy ilyen döntést. A főbizottság meg volt győződve arról, hogy ez a döntés legjobban megfelel az itteni népek érdekeinek, ezért juttatta el ismert nyilatkozatát a szerb szkupsztitához. A Viniaspescari sokféle mét, non- ban az kétségtelen, hogy a szerb a legszámosabb ezek között. Ezek a szerbek évtizedeken át kulturálisan Szerbiához kötötték magukat és az a kívánságuk, hogy ez a kapcsolat még szorosabb legyen. A Vajdaság jövő helyzetének rendezése semmiféleképpen ,nem akadályozza majd a Vajdaságban élő népek nemzeti fejlődését. A testvériség és egység, a népek egyenjogúságának elve teljes mértékben megvalósul a Vajdaságban. A Horvátországban élő szerbek nem félnek, hogy nemzeti érdekeiket veszélyeztetik a horvátok. A horvátok és szerbek ott teljesen egyenjogúak. Ugyanez áll a Vajdaságban élő horvátokra és a többi népekre. Egyik népet sem részesítik elv Bőlem a másik kánéra. SZABAD VAJDASÁG A határokat a Vajdaság és Horvátország, illetve a federális Szerbia között — ha ugyan egyáltalában beszélhetünk határokról — az AVNOJ és az alkotmányozó szkupstina fogják megállapítani. A reakciósok ezen a ponton megkísérlik majd, hogy zavart vigyenek sorainkba. A nép azonban nem fog hallgatni rájuk. A Vajdaság népei azon az úton járnak, amelyet Tito jelölt ki számukra. Ez Jugoszlávia népei jobb jövőjének útja. A politikai viszonyok a Vajdaságban annál rendezettebbek lesznek, minél eredményesebben dolgoznak az egységfront szervei, minél eredményesebben maguk köré tömörítik a Vajdaság összes demokratikusabb csoportjait. Az így összforrott front a legerősebb támasza lesz néphatóságainknak, a néphatóságok pedig még eredményesebben küzdhetnek szabadságunk és jövőnk összes ellenségei ellen. Veszelínov Jován-Zsárkő beszéde után, amit óriási érdeklődéssel és lelkes közbeszólásokkal kísért a tömeg, Grand i Tóma, a vajdasági Főbizottság titkára olvasta fel a Főbizottság jelentését eddigi munkájáról. A hosszú és kimerítő jelentés a Főbizottság minden ügyosztályának munkáját magában foglalta és nemcsak a munkára és eredményeire, de a mulasztásukra és hibákra is kitért. 1945 augusztus 1 Jugoszlávia valamennyi népe számára szentsg az egység és testvériség A Főbizottság titkárának, Granjil Tominak referátuma közben megérkezett Beográdból a közismert horvát szabadságharcos, a szövetségi kormány horvát minisztere, dr. Gregorios Pavle. A horvát miniszter érkezését hatalmas lelkesedéssel fogadták Vajdaság képviselői. Perceken át skandálták: »Egység* testvériség!« és ütemes tapsok kisérték fel a szónoki emelvényre. — Az önök nagy összejövetelére — kezdte beszédét dr. Gregorics —, a horvát nép testvéri üdvözleteit hozom. Abból a Horvátországból, amely az elsők között kezdte el a felszabadító harcot, ahol szerb testvéreink elsőként indultak a küzdelembe, a horvátországi Kommunista Párt vezetésével. (Kitörő lelkesedés szakítja félbe dr. Gregorics szavait.) Abból a Horvátországból hozok üdvözletet, ahol szerb testvéreink a legtöbbet szenvedtek három és fél esztendőn keresztül, ahol ebben a küzdelemben megszületett a szerb és horvát nép testvérisége, amely — horvátországi szerbek és horvátok szerint — alapja a demokratikus, federatív Jugoszláviának. (Viharos taps.) — Elmondom röviden, milyen volt a helyzet Horvátországban a felszabadító harcok kezdetén. Tudjátok, hogy a régi Jugoszlávia a népek börtöne volt. Az egész horvát nép a régi jugoszláv rendszer hegemonisztikus törekvései ellen foglalt állást. — A horvát nép minden rétege elégedetlen volt. Ennek az elégedetlenségnek jelentkeznie kellett Jugoszlávia védelménél is. Nem tudtunk ilyen hangulat mellett azonnal felkelésre vinni minden horvátot. Közvetlenül a német csapatok bevonulása előtt a reakciós újságok és a Parasztpárt reakciósai, élükön Macsekkal, feldicsérték Hitlert és a Harmadik Birodalmat, azt mondták, hogy ez a világ jövője, a nemzeti és szociális kérdések megoldása. Zavart keltettek a horvát nép soraiban. — Mi indította harcba a horvátországi szerbeket és a horvát népet? Az a felismerés, hogy testvériség és egység nélkül nincsen szabadság sem a szerbek, sem a horvátok számára. Az egység és testvériség volt az az alap, amelyre építhettünk. Ellenállásunk 1941 július 27 én kezdődött és Zagreb felszabadulásáig pillanatra sem szűnt meg. Erre büszkék vagyunk. Nem indultunk gyorsan, de miután elindultunk, mindig voltak szabad területeink, hol több, hol kevesebb. A megszállók ellen folytatott harcunk egyúttal harc volt a régi népellenes kormányok ellen, harc volt az új népi hatóságokért. (Taps.) Az első felszabadító bizottságok éppen olyan vidékeken alakultak, ahol együtt éltek szerbek és horvátok. Ez acélozta meg a két nép egységét, ez adott erőt népfelszabadító bizottságainknak. Amig a németek Zágrábban székeltek, állandóan működött Zágrábban a Népfelszabadító Bizottság, mely kapcsolatban állott Bikával, Kordunnal és Bánijával. — A vajdaságiak az egységben és testvériségben munkásságuk nagy segítőjét kell, hogy lássák. Az egység és testvériség erőnk alapja, nemcsak Horvátországban, vagy Vajdaságban, hanem egész Jugoszláviánkban. “ A reakció, amely ma megpróbálja fejét felemelni, éppen az egység és testvériség kérdésébe próbál belekötni. De testvériségünk olyan erős és acélos, hogy minden kísérlet nyomorúságos véget ér. Soha nem sikerül többé a reakciónak, hogy széthúzást keltsen Horvátországban szerbek és horvátok között. (Lelkes taps.) Senki, akár az országban, akár a külföldön, nem fog széthúzást szíthatni azok között a népek között, melyek ma Jugoszláviában élnek. (Lelkes taps.) — Vajdaságban szerbek, horvátok, magyarok, szlovákok és románok élnek. Mondjátok meg mindegyik népnek, hogy az egység és testvériség számunkra szentség. Szentség Jugoszlávia valamennyi népének. Dr. Gregorics beszédét Jugoszlávia népei egységének és testvériségének éltetésével fejezte be. A delegátusok lelkesen tüntettek a horvát miniszter, népeink egysége és testvérisége, a szabad, autonóm Vajdaság, a federális Szerbia és Tito federatív Jugoszláviája mellett. Az autonóm Vajdaság, népei egységes akaratából, a szerb federális egységhez kíván csatlakozni Az ülést délután folytatta Vajdaság népképviselete. Megnyitó után a Főbizottság jelentésével kapcsolatban voltak hozzászólások, amelyek még jobban megvilágították néphatóságaink nagy erőfeszítéseit és munkáját. Magyar nyelvű hozzászólások is voltak. A hozzászólásokat a főbizottsági jelentéssel együtt legközelebbi számunkban ismertetjük. A jelentéssel kapcsolatos hozzászólások után a napirend következő tárgyára tért át az ülés: Vajdaság hovatartozásának kérdésére. Levics Alekszandar, a Főbizottság elnöke emelkedett szólásra és utalva a Főbizottságnak még áprilisban elhangzott elvi nyilatkozatára, amely szerint a Vajdaság népei természetszerűleg a szerb föderális egységhez kívánnak csatlakozni, most a legilletékesebb széles vajdasági testület elé tárta a döntést ebben a kérdésben. Vajdaság Szerbiához való kapcsolódásának meg vannak földrajzi, történelmi, szabadságharci indokai, de mindezek felett egyszerű demográfiai okai is. Vajdaság lakosságának nagyobb része, relatív többsége szerb. Természetes tehát a Vajdaságnak az az óhaja, hogy a a szerb föderális egységhez csata mai Szerbia — mint Szerbia miniszterei azt tegnap te hangoztatták —, új, demokratikus ország, amely nemcsak tiszteletben tartja minden nép jogait, de a népfölszabadító harcban éppen a nagyszerb gondolat ellen és a népjogokért harcolt legkövetkezetesebben. Ehhez az új Szerbiához bizalommal csatlakozhat Vajdaság minden nemzetisége, mert hű őre lesz minden népjognak és következetes végrehajtója a jogegyenlőségnek. Levics Alekszandar beszéde után legelőször Jaramazovics Lajcsó, a szabadkai kerületi népbizottság elnöke emelkedett szólásra és a vajdasági horvátság állásfoglalását szögezte le beszédében, akik teljes bizalommal csatlakoznak testvéreikhez, a szerbekhez és együtt óhajtják építeni az új demokratikus Jugoszláviát. Ezután Mastics Petár golubincsi lelkész a szerémségi horvátok nevében fejezte ki megelégedését a csatlakozással kapcsolatban. Lőrik István bács topolyai magyar munkás felszólalásában a vajdasági munkásság egységét, a dolgozó nép egységesítő érdekeit hangsúlyozta a csatlakozással kapcsolatban. ffic n hilfWifit tiktűAoBá