Szabad Vajdaság, 1945. augusztus (2. évfolyam, 175-200. szám)

1945-08-01 / 175. szám

­ © Mal Az utóbbi hónapokban jelentős lépéseket tettünk Vajdaság minden népének teljes egyenjogúsága felé (Folytatás az első oldalról) din, Zsivkovics Pera, Sztojadinovics, Macsek és a többiek »demokráciájától«­. Mi úgy gondoljuk a demokráciát, mond­ta Tito marsal, hogy a városok és fal­vak néninek legszélesebb rétegei kapják kezükbe a hatalmat és nem valami klikk, legkevésbbé olyan, amely a szabadságot megtagadja a néptől. S tízért láz­adnak a reakciósok a mi demokratikus népi hatóságaink ellen. Ők nem akarják az igazi népi demokráciát, mert nincsen szemük előtt a nép érdeke, a munkásnép érdeke, csak saját önös ér­dekeik. És ezért harcoltunk és harcolunk ellenük, mert bennük azokat látjuk, akik el akarják ragadni a nép szabadságát, akik ismét be akarják vezetni a terror, fosztogatás és árulás rendszerét. — Az egység és testvériség alapjai az új demokratikus, federatív Jugoszláviá­nak. Ezt különösen nekünk kell megér­tenünk, vajdaságiaknak. (Úgy van!) — Nagy vívmányaink megalapozásánál eleinte igen sok hiba történt nemzeti ki­sebbségeinkkel szemben. Gyakran jó­akaratú emberek is felültek a reakciós és soviniszta elemeknek,­ akik minden le­hető módon akadályozták Vajdaság né­peinek közeledését. —­ Az utóbbi hónapokban jelentős lé­péseket tettünk Vajdaság minden népé­nek teljes egyenjogúsága felé. Az egyes népek több kulturális és más szervezete­ket alkottak. Az Egységes Frontban, szükség szerint vannak szerb, horvát, magyar, román, szlovák és ruszin bizott­ságok. Elemi és középiskolákat nyitot­tunk minden népünk számára. Minden vajdasági népnek van saját lapja, a szer­­beknek, horvátoknak és magyaroknak napilapjuk. A népbizottságokban szám­arányuk szerint foglalnak helyet népeink. Jó úton haladunk tehát. Rajtunk, elsősor­ban a Front hívein áll, hogy ez a test­vériség és egység megszilárduljon. Ezt a harcot a néphatóságok szervein ke­resztül kell lefolytatni, szét kell törni minden kísérletezést, mely arra irányul­na, hogy bizottságaink szétszakadjanak népek, nemzeti csoportok szerint. fi szerb, horvát és magyar reakció módszerei . Helyes nemzeti politikánk, az egy­ség és testvériség ellen fordultak a kü­lönböző reakciós és soviniszta elemek. Ha megfigyeljük, hogy kik vezetik ezt az egész hajszát, rá fogunk jönni, hogy ugyanazok, akik az új Jugoszlávia min­den vívmánya ellen vannak, azok, akik »azt a régit« akarják. Ebben a reakciós csoportban találhatók Vajdaság népelle­nes elemei és a nagyszerb sovinisztáké a vezető szerep. Ha első pillanatra úgy is látszik, hogy ezek a különböző nem­zetiségű reakciósok nem férnek meg egy­más mellett, ténylegesen teljes egység­ben, közös terveik és feladataik vannak. Valamennyien az egység és testvériség, a demokratikus vívmányok ellen­ fordul­nak és valamennyien »azt a régit« akar­ják. — A sovinizmus felszítása ezeknek az uraknak a leghatásosabb fegyverük. Rendszerint arra esküsznek, hogy haza­fiak és demokraták — dacára annak, hogy a régi Jugoszlávia és a megszál­lás idején megmutatták antidemokratikus és hazafiatlan mivoltukat Az árulók között ott találjuk Popo­­vics L. Milánt, akit a régi Jugoszláviá­ból nemcsak mint reakcionárust, hanem mint provokátort is jól ismertünk. A volt királyi szenátor, az antimarxista komité elnöke 1941-ben sürgősnek ta­lálta, hogy a budapesti parlamentbe siessen, és ott »védje« a szerbséget. Ezt úgy gondolta elérni, hogy részt vett a magyar hódítók terveinek megvalósítá­sában, a szerb nép megsemmisítésében. A nagyszerb fasizmus képviselőinek mind hasonló múltjuk van. A sidi pra­voszláv pap csak abban különbözött Popovicstól, hogy az egyik Hitlert szol­gálta, vagy szolgáit Nedicset és Mihaj­­lovi­cset, a másik Horthy­t. A horvát és a magyar nép fattyúhaj­tásai siettek, hogy ne maradjanak ki ténykedésükkel a szerb reakcióból származó társaik sorából. Zsabarevics petrovaradini katolikus pap és Martin Petar Szremszki kártevőiről a nagyhor­­vát eszméről prédikálnak, csetnikeknek minősítik a szerb népet és visszatartják a fiatalságot a népfelszabadító mozga­lomtól. A magyar reakciósok úgy gondol­ják, akkor tehetnek legtöbbet, ha visszatartják a Vajdaság magyar­ságát a vajdasági demokratikus mozgalomtól, ha nem engedik, hogy aktív módon részt vegyenek álla­munk kiépítésében, amely állam a magyar népet a jogok és kötelessé­gek tekintetében egyenlővé tette a a Vajdaság többi népeivel. Mindezeknek a reakciósoknak a gyöke­re a gyilkos Mihaj­lovics, Pavelics és Horthy rezsim­ekhez vezethető vissza. Külön kell szólalom­ Boskovics Du­sánról. Ismeretes, hogy Boskovics ha­zánk megszállása után Dubrovnikba menekült, hogy ott Pavelics és Musso­lini védelmet nyújtsanak neki. A népfel­szabadító mozgalom felhívására, hogy térjen vissza az országba és kezdjen harcot a megszállók ellen, azt üzente, hogy amíg a háború tart, nem jöhet ha­za. És amíg ő maga odavolt, fia aktív módon támogatta Mihajlovicsékat. Or­szágunk felszabadulása után Boskovics is megjelent és megkezdte az áskálódást népfelsza­badító vívmányaink ellen. Reakciós elemekkel társult és élükre is állott A szeparatizmus káros hatásáról beszél, Beográd ellen izgat, azt állítja, hogy félnünk kell Beográdtól. Számára Beográd nem a demokratikus, föderatív Jugoszlávia székhelye, ahol a népkor­mány működik, az a népkormány, amelynek élén Tito marsal áll — az ő szemében ez a város a régi Beográd. És amíg egyrészt így beszél, másik ol­dalon mégis a régi Beográd politikusai­val, a csazsija képviselőivel társul. Néphatóságainknak elsősorban azon­ban a M­DF szervezetének minden erővel küzdeni kell az ilyen­­ soviniszta, reakciós elemek ellen. Senkinek sincs joga lerombolni azt, amit a nép teremtett, vagy a nép ki akar építeni. Nem azért harcolunk ezen reakciós ele­mek ellen, mert gyengék vagyunk, ha­nem a nép széles rétegeinek érdekei miatt. Kathely mondotta nemrég: »Népható­­ságainknak hatalmas fórumnak kell len­ni, amelyről a széles néprétegek állan­dóan rámutathatnak az esetleges hibák­ra. Az egészséges kritika legyen a leg­erősebb fegyver építőmunkánkban.­ Ti­to marsal is beszélt egynéhányszor er­ről a kérdésről. Állandóan arra oktat­ja a legszélesebb néprétegeket, hogy az egészséges bírálat szükséges. Vajdaság hovatartozásának kérdése De térjünk most rá egy másik fontos kérdésre, amelyben majd döntenünk kell. E­l kell határoznunk, melyik föderá­lis egységhez csatoljuk az autonóm Vajdaságot. A főbizottság ebben a kérdésben már tanácskozott április hónapban és úgy találta, hogy a Vajdaságnak a szerbiai föderációhoz kell csatlakoznia. Már ak­kor felmerültek az összes érvek, ame­lyek indokolják, hogy mért kell a Vaj­daságban élő összes népeknek öröm­mel üdvözölni egy ilyen döntést. A fő­bizottság meg volt győződve arról, hogy ez a döntés legjobban megfelel az itte­ni népek érdekeinek, ezért juttatta el ismert nyilatkozatát a szerb szkupszt­­itához. A Viniaspescari sokféle m­­ét, non-­ ban az kétségtelen, hogy a szerb a leg­számosabb ezek között. Ezek a szerbek évtizedeken át kulturálisan Szerbiához kötötték magukat és az a kívánságuk, hogy ez a kapcsolat még szorosabb le­gyen. A Vajdaság jövő helyzetének ren­dezése semmiféleképpen ,nem aka­dályozza majd a Vajdaságban élő népek nemzeti fejlődését. A­ testvériség és egység, a népek egyen­jogúságának elve teljes mértékben megvalósul a Vajdaságban. A Horvát­országban élő szerbek nem félnek, hogy nemzeti érdekeiket veszélyeztetik a horvátok. A horvátok és szerbek ott teljesen egyenjogúak. Ugyanez áll a Vajdaságban élő horvátokra és a többi népekre. Egyik népet sem részesítik elv Bőlem a másik kánéra. SZABAD VAJDASÁG A határokat a Vajdaság és Horvát­ország, illetve a federális Szerbia kö­zött — ha ugyan egyáltalában beszél­hetünk határokról — az AVNOJ és az alkotmányozó szkupstina fogják meg­állapítani. A reakciósok ezen a ponton megkísérlik majd, hogy zavart vigye­nek sorainkba. A nép azonban nem fog hallgatni rájuk. A Vajdaság népei azon az úton járnak, amelyet Tito je­lölt ki számukra. Ez Jugoszlávia népei jobb jövőjének útja. A politikai viszonyok a Vajdaságban annál rendezettebbek lesznek, minél eredményesebben dolgoznak az egység­front szervei, minél eredményesebben maguk köré tömörítik a Vajdaság összes demokratikusabb csoportjait. Az így összforrott front a legerősebb támasza lesz néphatóságainknak, a néphatósá­­gok pedig még eredményesebben küzd­­hetnek szabadságunk és jövőnk összes ellenségei ellen. Veszelínov Jován-Zsárkő beszéde után, amit óriási érdeklődéssel és lel­kes közbeszólásokkal kísért a tömeg, G­r­a­n­d i­­ Tóma, a vajdasági Főbi­zottság titkára olvasta fel a Főbizott­ság jelentését eddigi munkájáról. A hosszú és kimerítő jelentés a Főbizott­ság minden ügyosztályának munkáját magában foglalta és nemcsak a munká­ra és eredményeire, de a mulasztásukra és hibákra is kitért. 1945 augusztus 1 Jugoszlávia valamennyi népe számára szents­g az egység és testvériség A Főbizottság titkárának, Granjil To­minak referátuma közben megérkezett Beográdból a közismert horvát szabad­ságharcos, a szövetségi kormány horvát minisztere, dr. Gregorios Pavle. A ho­rvát miniszter érkezését hatalmas lelkesedéssel fogadták Vajdaság képvi­selői. Perceken át skandálták: »Egység* testvériség!« és ütemes tapsok kisérték fel a szónoki emelvényre. — Az önök nagy összejövetelére — kezdte beszédét dr. Gregorics —, a hor­vát nép testvéri üdvözleteit hozom. Ab­ból a Horvátországból, amely az elsők között kezdte el a felszabadító harcot, ahol szerb testvéreink elsőként indultak a küzdelembe, a horvátországi Kommu­nista Párt vezetésével. (Kitörő lelkese­dés szakítja félbe dr. Gregorics szavait.) Abból a Horvátországból hozok üdvöz­letet, ahol szerb testvéreink a legtöbbet szenvedtek három és fél esztendőn ke­resztül, ahol ebben a küzdelemben meg­született a szerb és horvát nép testvéri­sége, amely — horvátországi szerbek és horvátok szerint — alapja a demokra­tikus, federatív Jugoszláviának. (Viharos taps.) — Elmondom röviden, milyen volt a helyzet Horvátországban a felszabadító harcok kezdetén. Tudjátok, hogy a régi Jugoszlávia a népek börtöne volt. Az egész horvát nép a régi jugoszláv rend­szer hegemonisztikus törekvései ellen foglalt állást.­­ — A horvát nép minden rétege elége­­detlen volt. Ennek az elégedetlenségnek jelentkeznie kellett Jugoszlávia védelmé­nél is. Nem tudtunk ilyen hangulat mel­lett azonnal felkelésre vinni minden hor­­vátot. Közvetlenül a német csapatok be­vonulása előtt a reakciós újságok és a Parasztpárt reakciósai, élükön Macsek­­kal, feldicsérték Hitlert és a Harmadik Birodalmat, azt mondták, hogy ez a vi­lág jövője, a nemzeti és szociális kér­dések megoldása. Zavart keltettek a hor­vát nép soraiban. — Mi indította harcba a horvátországi szerbeket és a horvát népet? Az a fel­ismerés, hogy testvériség és egység nél­kül nincsen szabadság sem a szerbek, sem a horvátok számára. Az egység és testvériség volt az az alap, amelyre épít­hettünk. Ellenállásunk 1941 július 27 én kezdődött és Zagreb felszabadulásáig pillanatra sem szűnt meg. Erre büszkék vagyunk. Nem indultunk gyorsan, de mi­után elindultunk, mindig voltak szabad területeink, hol több, hol kevesebb.­­ A megszállók ellen folytatott har­cunk egyúttal harc volt a régi népelle­nes kormányok ellen, harc volt az új népi hatóságokért. (Taps.) Az első fel­szabadító bizottságok éppen olyan vidé­keken alakultak, ahol együtt éltek szer­bek és horvátok. Ez acélozta meg a két nép egységét, ez adott erőt népfelszaba­dító bizottságainknak. Amig a németek Zágrábban székeltek, állandóan műkö­dött Zágrábban a Népfelszabadító Bi­zottság, mely kapcsolatban állott Biká­val, Kor­dunnal és Bánijával. — A vajdaságiak az egységben és testvériségben munkásságuk nagy segí­tőjét kell, hogy lássák. Az egység és testvériség erőnk alapja, nemcsak Hor­vátországban, vagy Vajdaságban, hanem egész Jugoszláviánkban. “ A reakció, amely ma megpróbálja fejét felemelni, éppen az egység és test­vériség kérdésébe próbál belekötni. De testvériségünk olyan erős és acélos, hogy minden kísérlet nyomorúságos véget ér. Soha nem sikerül többé a reakciónak, hogy széthúzást keltsen Horvátország­ban szerbek és horvátok között. (Lelkes taps.) Senki, akár az országban, akár a külföldön, nem fog széthúzást szíthatni azok között a népek között, melyek ma Jugoszláviában élnek. (Lelkes taps.) — Vajdaságban szerbek, horvátok, ma­gyarok, szlovákok és románok élnek. Mondjátok meg mindegyik népnek, hogy az egység és testvériség számunkra szentség. Szentség Jugoszlávia vala­mennyi népének. Dr. Gregorics beszédét Jugoszlávia né­pei egységének és testvériségének élte­tésével fejezte be. A delegátusok lelkesen tüntettek a horvát miniszter, népeink egysége és testvérisége, a szabad, auto­nóm Vajdaság, a federális Szerbia és Tito federatív Jugoszláviája mellett. Az autonóm Vajdaság, népei egységes akaratából, a szerb federális egységhez kíván csatlakozni Az ülést délután folytatta Vajdaság népképviselete. Megnyitó után a Főbi­zottság jelentésével kapcsolatban vol­tak hozzászólások, amelyek még jobban megvilágították néphatóságaink nagy erőfeszítéseit és munkáját. Magyar nyel­vű hozzászólások is voltak. A hozzá­szólásokat a főbizottsági jelentéssel együtt legközelebbi számunkban is­mertetjük. A jelentéssel kapcsolatos hozzászólá­sok után a napirend következő tárgyá­ra tért át az ülés: Vajdaság hovatarto­zásának kérdésére. Levics Alekszanda­r, a Főbizottság el­nöke emelkedett szólásra és utalva a Fő­bizottságnak még áprilisban elhangzott elvi nyilatkozatára, amely szerint a Vaj­daság népei természetszerűleg a szerb föderális egységhez kívánnak csatlakoz­ni, most a legilletékesebb széles vajda­sági testület elé tárta a döntést ebben a kérdésben. Vajdaság Szerbiához való kapcsolódásának meg vannak földrajzi, történelmi, szabadságharci indokai, de mindezek felett egyszerű demográfiai okai is. Vajdaság lakosságának nagyobb része, relatív többsége szerb. Természe­tes tehát a Vajdaságnak az az óhaja, hogy a a szerb föderális egységhez csat­a mai Szerbia — mint Szerbia minisz­terei azt tegnap te hangoztatták —, új, demokratikus ország, amely nemcsak tiszteletben tartja minden nép jogait, de a népfölszabadító harcban éppen a nagy­­szerb gondolat ellen és a népjogokért harcolt legkövetkezetesebben. Ehhez az új Szerbiához bizalommal csatlakozhat Vajdaság minden nemzetisége, mert hű őre lesz minden népjognak és következe­tes végrehajtója a jogegyenlőségnek. Levics Alekszandar beszéde után leg­először Jaramazovics Lajcsó, a szabad­kai kerületi népbizottság elnöke emelke­dett szólásra és a vajdasági horvátság állásfoglalását szögezte le beszédében, akik teljes bizalommal csatlakoznak test­véreikhez, a szerbekhez és együtt óhajt­ják építeni az új demokratikus Jugoszlá­viát.­­ Ezután Mastics Petár golubincsi lelkész a sze­rém­ségi horvátok nevében fejezte ki megelégedését a csatlakozással kapcsolatban. Lőrik István bács topolyai magyar mun­kás felszólalásában a vajdasági munkás­ság egységét, a dolgozó nép egységesítő érdekeit hangsúlyozta a csatlakozással kapcsolatban. ffic n hilfWifit tiktűAoBá

Next