Magyar Szó, 1945. december (2. évfolyam, 279-305. szám)

1945-12-01 / 279. szám

ASM 1 DIN. HmWI' a fi&#famu*ra/ — Szabadság a népnek/ POiTARTNA PLACENA Ü GOTO VIS II. évfolyam hombxéü9 szombat, 1945 december 1 279. &zám A nemzetgyűlés két házának történelmi ülése DozAnb minden népének közös es edQsedes akarata a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság A királyság fogalma egyértelmű a zsarnoki egyeduralommal és összeférhetetlen népeink szabad fejlődésével Az alkotmányozó renzetgyü- lés kikiáltotta a köztársaságot A kiáltvány, amelyet erről szer­kesztették, megvalósította azt, amit a népek államalkotó ereje évszázadokon keresztül érlelt s egy uj korszakot nyitott meg, amelyben az államszervező erő érvényesül A kiáltvánv két pontból áll, az első kinyilvánítja a népeknek azt az akaratát, hogy az ország szövetségi nép- köztársaság legyen. A másik pont Karagyorgyevics I étert és dinasztiáját egyszer és minden­korra megfosztja a tróntól és mindazoktól a jogoktól, amelyek ezzel járnak. Éz Jugoszlávia ál- laméleténck kétségtelenül leg­nagyobb eseménye és a tulaj- donképeni megalapozása a to­vábbi építésnek és szervezésnek. Pontosan meghatározza az irányt, amely felé Jugoszlávia fejlődni fog­A Karagyorgyevics dinasztia sötét múltja, kezdve azoktól a tőkeérdekeltségektől, - amelyek az 1903-ban történt király gyil­kosságot megelőzték, folytatva a Balkánháboru imperialk :ikus törekvéseit, az 1920-as évek kí­méletlen elnyomásán, a januári diktatúrán, a marseillesi me­rénylet mögötti megdöbbentő üzelmeken és a nagyszerb hege- mónista törekvéseken keresztül jogtalan „**yagi előnyeit kereste és ennek érdekében n masak nem igyekezett a különböző népei et egymásba olvasztani, hanem mesterségesen is szította az el­lentéteket, mert ez fokozta elő­nyeit. Ez az ország képtelen volt ellenállni annak a táma­dásnak, amely 1941-ben érte és összeomlott úgy, hog** minden része különvált. Ez nem a népek széthúzása és nem a népi erő bomlása volt, amit legjobban mutat az . körülmény, hogy a nép mindenütt szívós ellenállást tanúsított a fasiszta megszálló hatalmakkal szemben és amikor Tito marsai vezetésével meg­kezdték a szervezett 'ellenállás organizálésát a név csatlakozott a mozgalomhoz és diadalra vit­te azt. Jugoszlávia népei nem akartak különválni és amikor a nép döntésétől függött az rr• szág jövője és sorsa a nép a testvén összefogás mellett dön­tött. Ezúttal azonban már nem voltak itt azok, akik újabb szét­húzást szíthattak volna, mert azok a háború veszélyei elől biztonságos helyre, külföldre me­nekültek. A nép tehát önként megszervezhette uj országát és miután kezében volt a hatalom, természetes volt, hogy népural­mat teremtett és nem segítette isméi hatalomra azt a dinaszti­át, amely a nép harcai idején az ellenséget támogatta. A Szövetségi Népköztársaság az egyedüli forrnia, amelyben Jugoszlávia nemzetiségi kérdései egészségesen és úgy megoldha­tók, hogy soha többé ttá T b súr­lódások ne keletkezhessenek. A népköztársaság már »evében is kihangsúlyozza, hogy az állam alapjait a nép uralma képezi és ebben az országban egyetlen döntő fórum van: a nép. Min­den jog a néptől ered és min­den kötelesség teljesítés a nép­ért van. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság egyenjogú né­pek szövetsége. Nincsenek olyan népei, amelyek egyeduralomra törekszenek. Valamennyi nép célja az, hogy együttes erővel, együttes munkával szabad, erős, hatalmas hazát építsen magá­nak, a testvériség szellemében, szociális jogok biztosításával és a boldogabb, jobb jövő megala­pozására. A döntő lépés ezzel megtörtént. Jugoszlávia kikiál­totta a köztársaságot és még szorosaoban egymáshoz kapcsol­ta az ország népeit. A királyság kérdése mind­örökre lekerült a napirend-51. Többé nincs olyan erő és hata­lom, amely a népeknek ezt a természetes összefogását meg­bonthatná. egészen addig, amikor Kara­gy orgy vies Péter egy ó. - esi erőfeszítéseivel és nép felsza­badító harcaival szemben nyíl­tan az ellenség mellé állt: a di­nasztiának ez a múltja termé­szetessé tette azt, hc^y vissza­térését senki se kívánja. A dél­szláv népek évszázadokon ke­resztül minden elüyomatás el­lenére és minden megmozdulá­sukban arra törekedtek, hogy egyesüljenek és nagy ország ke­retében teremtsenek hazát ma­guknak. Különváltam élő népek voltak, néhol jobban, néhol ke­vésbé eltérő nyelvezettel és kü­lönféle neveléssel, felfogással. Amikor egyesülni akartak, fel Az ország visszhangja A köztársaság kikiáltása az egész országban örömteljes visszhangra talált A nép széles rétegei a legna­gyobb lelkesedéssel fogadták az al­kotmányozó nemzetgyűlés kiáltvá­nyát és az az ünneplés, amellyel c?t az eseményt országszerte fogadták, megmutatta, hogy az alkotmányo­i zó nemzetgyűlés döntése a nép min- ' den rétegéaek akaratát fejezte ki. Az ország minden részéből érkező jelentések arról számolnak be, hogy a nép a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság születésnapján a késő éjszakai órákig táncolt, énekelt: ünnepelt. Azonnal! ha'áival óíefbeléoeJ a 6*o?fár$asá$i állam orma A nemzetgyűlés kiáltványa jogi formába öntötte a nép elhatározá­sát. Az alkotmányozó nemzetgyűlés nek. még sok munkát kell elvégez­nie, amig az alkotmány végleges | szövegét kidolgozza és Jugoszlávia I uj alkotmányát megszavazza. Ennek olyan formaságokon keresztül veze­tő útja van, amelyeket nem lehet megkerülni és nem is akarják még­sem vetődhetett az a gondolat, hogy valamelyik rész helyi uralkodója álljon az összeszö­vetkezett uépek élére. Az egyet­len és természetes megoldás csak a köztársaság lehetett és amikor 1918-ban a különböző vidékek népei egymás után nyil­vánították akaratukat, hogy csatlakozni kivárt ak az uj ál­lamalakulathoz, nem királyság­ra, hanem közt 'r^asági szövet­ségre gondoltak. A nagys~crb egyeduralmai törekvések ezt a marótó. értetődő államformát megakadályozták és megterem­tették a Nagyszc.biát, amely­nek élén Karaqyornycvirs Sán­dor állt, aki ''érőbb diktatóri­kus nyilatkozatában gyarmattá nyilvánította a többi ország­részeket. Ez a rendszer tart" latatlan volt. Lényegében abból állott, hogy egy kis csoport a saját Megfogad u , hogy megőrizzük és erőslt;Uk a kczíársassgof Mint már megírtuk, Noviszád la­kossága is lángoló lelkesedéssel ün­nepelte november 29-ikót, a Föde­rativ Jugoszláv Népköztársaság ki­kiáltásának napját. A rögtönzött tömeggyülés lelkeshangu táviratot intézett az alkotmányozó nemzet­gyűléshez és Tito marsaihoz. föderatív jugoszláv népköztársaság ALKOTMÁNYOZÓ NEMZETGYŰLÉSE BEOGRÁD A Föderatív Jugoszláv Népköztársaság kikiáltásának ünnepén, mi, Noviszád polgárai örömteli szívvel üdvözöljük népgyülésünkről alkot­mány ózó nemzetgyűlésünket. Megfogadjuk, elesett hőseink emléke örök­ké szemünk előtt lesz s hogy azok szellemében megőrizzük és erősít­jük köztársaságunkat, amely népeink jelétét és boldogságát biztosítja. Éljen az alkotmányozó nemzetgyűlési Éljen a Föderatív Jugo­szláv Népköztársaság! BROZ-TITO IOSZIP MARSAINAK BEOGRÁD Tito elvtárs! Abban az örömteli pillanatban, amikor nemzetgyűlé­sünk végrehajtotta a nép által a királyság felett november 11-ikén ki­mondott ítéletet, önnek is nagy szeretetünk kifejezését küldjük, Önnek, akj népeinké) miní kezdeményező a szabadságért vívott harcban vezette és a népakarat megvalósítását, a szabad testvéri kcz'sség — a Föde­rativ Jugoszláv Népköztársaság —megteremtését lehetővé tette. Éljen Tito marsai! Éljen a Népfront! kerülni, mert a gondos, hosszas elő­készítés biztosítja azt. hogy az uj alkotmány minden tekin­tetben megfelel a nép akaratá­nak és biztosítja a nép jogait. A nemzetgyűlésnek külön bizottsá­got keli kiküldenie, amely az alkot­mány tervezetét tanulmányozza és elkészíti javaslatát a nemzetgyűlés számára. Mielőtt azonban a bizott­ság megkezdené munkáját, szüksé­ges, hogy a nemzetgyűlés megszab­ja azt az irányt, amelyet a bizott­ságnak munkájában követnie kell és meghatározza azokat az elveket, amelyeket az uj alkotmányban kí­vánnak érvényesiteni. Az első lépés a csütörtöki dek­laráció volt. A kiáltványban az alkotmányozó nemzetgyűlés úgy döntött, hogy Ju­goszlávia nem királyság többé, ha­nem köztársaság, méghozzá nép- köztársaság. Ez a fogalmazás külön irányt szab annak a munkának, amelyet az alkotmányt előkészítő bizottság végez. Az uj államforma a népuralom köztársasága és az alkotmányban a népuralom biztosítását külön rendelkezésekkel kell szabályozni. Rendkívül nagy jelentősége van a nemzetgyűlés k£í háza által hozott azon határozatnak, amellyel a kiáltványban kifejezésre jutott döntést azonnali hatállyal életbe léptették és ezzel a Karagyorgyevics dinaszti­át csütörtöktől kezdődően trónfosz­tottnak nyilvánítva, az országot ugyancsak csütörtöktől, november 29-étől kezdődően köztársasággá ki­áltották ki és az ország hivatalos neve 1945 november 29-én délután fél 6 órától kezdve: Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság. A rendel­kezést természetesen mindenütt azonnal végrehajtották és a hivata­los feliratok ennek megfelelően meg változnak. A néppar áment de&farác’és wlíáfa A népparlamentben a szerbiai kép viselők terjesztették be a javaslatot a kiáltvány kibocsátására és ezzel kapcsolatban számos felszólalás hangzott el, amelyek megvilágítot­ták az okokat, amelyek a kiáltvány megszerkesztésére késztették a képviselőket. Bár ezt paHamenti nyelven vitának nevezik, a valóság­ban valamennyi felszólaló a határo­zat mellett foglalt állást és méltat­ta annak óriási jelentőségét. A vi­tát Vidmár Joszip, népparlamenti el­nök nvitotta meg és az első felszó­laló Gyilasz Milován szövetségi mi­niszter volt, aki a többi között a követke­zőket mondotta: ■— Azt hiszem, nem szükséges sok szót pazarolni az okokra, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy ezt a javaslatot beterjesszük. Négy év harcai és húsz év küzdelmei az elnyomatás ellen és az őszinte népi demokrácia megvalósításáért állanak a javaslat mögött. Csak néhány szó­val kívánom megvilágítani, mit je­lentett a háború előtt és a háború alatt a királyság és milyen szerepet játszott. Ki kell kiáltanunk a köz­társaságot a reakciós, összeesküvő, korrupciós, cselszövő és maradi sze­rep miatt, amelyet a monarchia 1918-tól a mai napig népünk életé­ben játszott. Különösen ki kell kiáltanunk a köztársasá­got azon szerep miatt, amelyet a királyság a legsorsdöntőbb órában játszott, akkor, amikor felteszik egy népnek a kérdést: kiérdemelte-e, hogy elő­rejusson és boldoguljon és elég erős-e ahhoz, hogy uj és jobb éle­tet teremtsen magának. A miniszter ezután arról az áruló szerepről beszél, amelyet a király és klikkje játszott, amikor a népfel- szabaditó mozgalmakkal szemben az árulókat támogatta. Vannak jó mo­narchiáik. ahol az uralkodó nem be­folyásolja a fejlődést és még ke­vésbé hátráltatja azt. Jugoszlávia nem tartozott ezek közé, ellenkező­leg a királyság fogalma Összeegyez­tethetetlen a tagállamok szö­vetségének államformájával és a jugoszláv kérdés a jugoszláv népek testvéri együttélésé más ál­lamformában. meg nem oldható. A miniszter azzal fejezte be beszédét, hogy a kiáltvány határozatai meg­koronázzák azt a müvet, amelyet a népfelszabaditó mozgalom a harcok­ban vérezve megalkotott. DR, KRIZMAN FELSZÓLALÁSA A következő szónok dr. Krizman Hinkó horvát képviselő volt, aki a francia forradalmat emliti példának a monarchia elleni harcban, majd megállapítja: — Ebben a történelmi órában, amikor az uralom kérdéséről dönt­hetünk, csak a nép érdekeit néz­hetjük, anu mértékadó minden kér­désben. A nép érdeke és az állam jövője parancsolóan követeli, hogy egyszer és mindenkorra véget ves­sünk a Karagyorgyevicsek szégyen­letes uralmának és az államot köz- társasági alapon szervezzük újjá. A horvátság szüntelenül ezért küzdött és csak úgy tudta elképzelni az áí- lamberendezés megoldását, hogy egyenjogú és egyenrangú tagá’la- mok szövetségéből szervezett köz­társaságban szövetkezzenek össze a délszláv népek. Kozbek Edvárd szlovén képviselő a szlovének nevében nyilatkozott. A szlovének történelmük során kez­dettől fogva elvesztették népi ural­kodójukat és hányatott sorsuk sú­lyos válságait mindenkor az idegen uralkodók önös érdekei okozták A huszonkét év előtti felszabaduláskor azt remélték, hogy ennék vége sza­kad és önálló szabad ország kere­tében élhetnek, azonban a Kara­gyorgyevics dinasztia uralma alatt ezt nem tudták megvalósítani.^ Csak a köztársaság biztosíthatja ezt. Don Szalacan Ante a Következő felszólaló, aki lelkes, lángólóhangu beszédben üdvözölte a köztársaság kikiáltásának javaslatát és méltatta a köztársaság eszméjét Beszédét nagy lelkesedéssel fogadták. CÁREVICS MILOS BESZÉDE Cárevics Milos, a föderális Szer bia minisztere volt a következő szó­nok, aki a többi között a követke zőket mondta* — Szerbia nevében kívánok hoz zászólni a kiáltványhoz. Ha mi tisz téletben kívánjuk tartani a népha­talom oszthatatlanságának elvét — és hiszem, hogy ezt akarjuk — ak­kor biztosítani kell a népnek azt a jogot, hogv maga választja meg áz aÓaméöfmáY és azt, akit az állanvezetés élére (Folytatás a második oldalon) A VAJDASÁGI NÉPFRONT NAPILAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents