Magyar Szó, 1946. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1946-01-01 / 1. szám
I. t. Magyar n A munkás-paraszt együttműködés az új év újjáépítő programjának előfeltétele 1948 janwá/r 1-6n .Twrakavoreeny dal tartományunk valamennyi üzemében. A négy ' '.napos munkaversenyben résztvevő dolgozóknak szélesebb távlatokból kel nézniök munkájuk jelentőségét. Tudniok kell, hogy több termelésükkel az elkövetkezendő nagy építkezéseket készítik elő. Az eddigi eredmények és a tervek városából munkásaink megérthetik versenyszerű termelésük jövőre kiható szerepét. A felszabadulás után 500.000 gazdaságiág teljesen megsemmisített és több millió jórészt kimerült háztartás nélkülözte a cukrot, textilanyagokat, lábbelit, vasárut, olajat, szappant, épületi anyagot, stb. Megrokkant iparunkat rövid idő alatt termelőképessé kellett tenni, hogy kielégíthessük a nélkülözők legégetőbb szükségleteit. Munkásaink hősies elszántsággal álltak hozzá • 20—70 százalékig megrongált és lerombolt ipari üzemek újjjjépítéséhez. A szükséges technikai felszerelés nélkül is üzemképessé tették a gépeket Ezután beszerezték a nyersanyagot és megindulhatott a termelés. Az újjáépítési sikereket több termelési eredmények követték. A spontánul megnyilvánuló rohammunkát szervezett munkaversenyek váltották fel.-A széles tömegeket megmozgatómunkaversenyek eredményeivel találkozunk a mindennapi életben is. A szaporodó textilkiutalások,az állandó cuivarfej adagok bevezetése, a lábbeli megjelenése a piacon bizonyítják,, hogy a munkaversenyek eredménnyel jártak és iparunk ismét termelőképes. Az eddig elért termelési eredmények azonban csak a legégetőbb szükségleteket elégítették ki. Néphatóságaink célja és népünk érdeke, hogy országunk erős önellátó ipar állammá fejlődjék. Munkásainknak még évekig kell dolgozniok az iparosítás feladatainak megvalósításán ért Legfontosabb feladatunk az ipar továbbfejlesztése, mert ettől függ népünk életszínvonalának további alakulása. A régi Jugoszlávia fejletlen ipara a béke és a „jólét” éveiben sem elégítette ki a hazai fogyasztó közönség szükségleteit Országunk lakosságának életszivonala jóval a többi európai államok lakosságiak életszínvonala alatt állott. Bizonyítják ezt a tömegek fogyasztóképességéről szóló adatok is. A legtöbb országban 20—25, Jugoszláviában csak 5,5 kg volt az évi átlagos személyenkénti cukorfogyasztás. Hasonló a helyzet a textilfogyasztás terén is. Más európai országokban a lakosság számarányához viszonyítva háromszor annyi textilanyagot használtak fel, mint Jugoszláviában. Az ipari termékek gyenge fogyasztását a hazai ipar fejletlensége okozta. A külföldről szállított iparcikkek a széles néptömegek részére hozzáférhetetlenek voltak, ezért az átlagfogyasztás színvonala állandóan süilylyedt. Az ipari életet irányító szervek nem is törekedtek az iparosítás gyorsütemű megvalósítására. Nem törődtek a széles néprétegek érdekeivel és kizárólag az egyéni érdekeket szolgáló ipari üzemek felállítását , támogatták. A külföldi tőkével szemben tanúsított behódolás csak megnehezítette a helyzetet. Az államhatóságok agrárországnak minősítették Jugoszláviát, ahol a gazdasági erők fejletlensége kizárja az iparosítás gyors keresztülvitelének lehetőségeit. Ilyen körülmények között a külföldi tőke egyre nagyobb teret hódított országunkban és a lakosság életszínvonala fokozatosan süllyedt. A népfölszabadító háború megváltoztatta gazdasági életünk képét. Ma a termelőeszközök a nép kezében és ellenőrzése alatt vannak. Kizártuk a külföldi tőke beavatkozásának lehetőségét és gazdasági erőinket általános terv szolgálatába állítottuk. Megkezdtük a nemzetgazdaság 52 százalékát képező mezőgazdasági források tervszerű kihasználását és az ipar kifejlesztésének munkáját. Mezőgazdaságnak: az ipar gazdag nyersanyagforrása. Az álkottmány feljavításával és aonfsilénévee előteremthetjük a textil, bőr-, hús- és tejfeldolgozó ipar nyersanyagait. A háború előtt a gyapjút, sertést és a szarvasmarhát külföldre szálították, ahol ezt nyersanyagként feldolgozták. A külföldről szállított ipari cikkek a szálítási költségek hozzászámítása következtében drágábbak voltak a hazai gyárakban előállított termékeknél. Az ipari növények fokozott termelése lehetővé teszi a vidéki ipar kiépítését. A fölöslegesen nagyarányú kukoricatermelés helyett nagyobb földterületeket kell bevetni cukorrépával napraforgóval és kenderrel. Országunk agrárjellege ma nemhogy gátolja, de nagyban elősegíti az ipar gyorsütemű fejlődését A földműves kitermeli a szükséges A szuboticai kerületi Népfront mérnöki és technikai osztálya a napokban ideiglenes ötéves tervet dolgozott ki a város és a körzet más helységeinek kiépítésére. Szubotica lakosságának régi óhaja a város rendezése, az utak rendbehozatala, a csatornázás és a vízvezeték kiépítése, valamint Palics rendezése. Az egykori hatóságok már többször is foglalkoztak a kérdéssel és mindannyiszor megállapították, hogy tenni kellene valamit, de sohasem kezdtek komoly munkába, még csak komoly terveket sem készítettek, s maradt minden a régiben: a járhatatlan utak, az egészségtelen lakások a nyílt lefolyóárkok, s nem készült el a vízvezeték-hálózat sem. Most, hogy az ország fölszabadult a csak saját érdeküket kereső klikkek áhiáról s a nép vette kezébe a hatalmat minden téren nagy munka vár a néphatóságokra: évtizedek, sőt évszázadok mulasztásait kell pótolni. Ez természetesen nem megy egyik napról a másikra. Lépésről-lépésre kell előrehaladni, s minden megtett lépés közelebb viszi a népet az általános jólét és a szociális jövő kiépítéséhez! Ilyen lépést jelent a szuboticai Népfront mérnöki és technikai osztályának ideiglenes ötéves terve is. Az általános kiépítési terv tulajdonképen három részre oszlik, s az ideiglenes ötéves tervben előrelátott mint'"1 "’’ok a végleges terv alkotó részei. Az ideiglenes terv 150 kilométer hosszúságú falusi utak kiépítését irányozza elő. Ezek az i t ’* az egyes községeket egymással, valamint a főbb útvonalakkal nyersanyagokat. A munkások feldolgozzák a mezőgazdasági termékeket és ipari cikk alakjában visszaadják a falunak. A most induló munkaversenyhez, dolgozóink hozzájárulhatnak a nagy arányú építőmunka előkészítéséhez. A munkásoknak és a földműveseknek egyaránt részt kell venniük a munkaversenyben. A munkások és parasztok egymásrautaltsága megköveteli mindkét fél fokozott munkáját. A földmunkásszervezetekben még a tél folyamán hozzá kell, látni a verseny előkészítéséhez. A szervezetekben kiépített munkás-paraszt együttműködés biztosítja a többtermelési feladatok megvalósítását és ezzel párhuzamosan az erős ipar kiépítését kötik össze. Az ötéves terv végrehajtása során ezenkívül munkáslakásokat építenek, valamint kiépítik Szubotica város csatorna- és vízvezeték-hálózatát. A vízvezeték ideiglenes tartályát a városháza tornyában helyezik el. Az általános terv gondoskodik arról is, hogy megfelelő gyermek-játszótereket és parkokat létesítsenek, amelyekben a város lakossága eddig szűkölködött. A játszótereket terv szerint a lebombázott érületek helyén építenék ki. A vasútigazgatóság épülete közelében, azon a helyen, ahol a tisztiotthon állott felett vásárcsarnokot építenek. Felöleli a terv a város egészségtelen részeinek kiszárítását is, miáltal több mint 100 katasztrális hold kiterjedésű kitűnő föld szabadulna fel. ‘Tervbe vették a kórház kiszélesítését egy újabb pavilonnal. Igen fontos része a tervezetnek a város utcáink kikövezése is. Jelenleg ugyanis a külterületen nagyon sok olyan utca van, amely esős időben szinte járhatatlan a sártól. Mindezeket a munkálatokat 15 éven belül végeznék el. A tervezet ezenkívül sok más ügyet is felölel. Többek között jó országúttal akarják összekötni Zentát és Szuboticát, azonkívül a Palicsi tó körül sétányokat és utakat építenek. A mérnöki és technikai szakosztály tervezetét a kerületi Népfront végrehajtó bizottsága is jóváhagyta és úgy határozott, hogy a lehető legrövidebb időn belül hozzá kell fogniaz utak rendbehozatalához, mert ez a körzet lakoságának legsürgősebb problémája. Macskaugrásnyira van tőlünk Temerin. Több mint tízezer magyar lakik ebben a hosszú az országút mellett nyújtózó községben. Túlnyomó többsége a lakosságnak nincstelen földnélküli paraszt, vagy törpe birtokos. Már a régi Jugoszláviában országos vándorútra kényszerültek a temerini kubikosok, hogy félirevalójukat beszerezze.., hogy a sok kis családjukat eltarthassák. A fasiszta megszállás sem oldotta meg a temeriniek földproblémáját. Ugyanolyan nincstelenek maradtak a kubikosok mint voltak, csak néhány zsíros paraszt hízott tovább úgy mint hízott a régi Jugoszláviában is, a magyar törpe és kisbirtokosok kárára. A helyzet anyit gyökeresen megváltozott A temerini földnélküliek ma felosztják maguk között a zsíros parasztok és nagybirtokosok földjeit Rajtuk áll, hogy a földosztás teljes sikerrel járjon, hogy földhöz jussanak azok akik eddig csak álmodtak róla, azok akiknek két keze munkája dolgozta, verejték öntözte de amely föld eddig másé volt. Most azoknak is meg kell mozdulni akik eddig csak a kuckójukban ültek és odahaza dünnyögtek. Itt az idő amire a vajdasági nincstelenek ezer éve várnak. Ébredjen fel mindenki álmából és nyissa ki a szemét jobban, hogy létező hibáion és tévedéseken túl meglássa a lényeget a néphatalmat, a földosztást. A régi Jugoszlávia a magyar földnélkülieknek nem adott földet mikor szemfényvesztő földreformját végrehajtotta és nem adott a grófi Magyarország sem. A népi Jugoszláviában nincs különbség magyar és szerb, szlovák és román között, egy a mérték: a föld ezeké akik megművelik. Minél többen lesznek ott a felosztást végző tárgyalásokon, minél többen vesznek azokban tevékenyein részt, minél többen lesznek a földmunkások szakszervezetében, minél többen az egységes frontban annál jobban fog Temerinben is megvalósulni a névuralom, annál biztosabban alakul dolgozó népünk jövője. Most, hogy hazajöttek a leszerelt temerini kutyák, akik részt vettek országunknak a fasiszta járom alól való felszabadításában, új erők kapcsolódtak be a temerini életbe. A harcosokkal fiatal emberek lelkes csoportja került be a népfrontba s ők majd uj lendületet visznek a munkába. A népfront magyar és szerb tagozatai közös bizottságába a következők kerültek: elnök ifj. Kasza János, titkár Szrdics Milo.., Móric János, Pap Károly, Vimner János, Nagy András, Sparavlo Bozsó, Kota János, Benedek Mihály, Neustedter Kálmán és Zelenovics Vásza. A frontnak tizenegy csoportjához erősítésként egyegy leszerelt magyar néptársat küldtek ki. Sokan kiszakadtak a faluból és a városokban gyári munkásokká lettek. Új életformájukban, munkás öntudatukkal továbbra is szoros kapcsolatban és egységben állanak falujukkal, amelyhez a dolgozók közös, érdekei és a rokoni kapcsolatok fűzik őket A noviszádi hajógyárban, a kábelgyárban és más üzemekben a temerini munkások becsülettel kiveszik részüket az újjáépítés munkájából. A gyári munkások példája nyomán a temerini mezőgazdasági munkások, a törpe, kis és középbirtokosok is megértő komolysággal fogták fel a szerémségi testvériségi faluépítő akciót Eddig több mint95 ezer dinárt gyűjtöttek. Pap Károly népbizottsági elnök és Gravruc titkár vállaltak különösen részt a szervezésből is az ő gyűjtésük volt a legeredményesebb. A népbizottság épülete előtt kifüggesztették a hozzájárulók névsorát az adott öszszeg feltüntetésével, így mindenki véleményt nyilváníthat vajon egyesek tehetségük és szívük szerint vettek-e részt a szerélmségi kerében. Példaként említjük Kotha János földnélkülit aki 500 dinárt adott, Kohancc János kétholdast, ki szintén 500 dinárt adott. Ugyanakkor mikor ezek a földmunkások szinte erejükön felül adnak, addig a birtokosok kibújnak minden kötelezettség vállalás alól- Bognár József 180 holdas birtokos csak 2000 dinárt adott. Ha Kohanec János mértékével mérjük akkor ennek a birtokosnak 45 ezer dinárt kellett volna adnia, de ha csak átlagos szerémségi mércénkkel mérjük, akkor is nem 2 ezer, hanem 18 ezer dinárt kellett volna juttatnia, holdanként 100 dinárt, a testvériség falva főépítésére. Az ilyen birtokos uraknak ezt mindenki tudja, tele van a kasszája, tól a szalmazsákja pénzzel és a bevarrt harisnyákban tartják dugva az aranyakat, a bukszájuk dagad, csak a szívük zsugorodott össze. Úgy vélik, hogy először, másodszor, harmadszor és mindvégig csak ők következnek, csak ők léteznek, értük forog a világ. De most fordult egyet ez a világ és a nincstelen földmunkások, akik eddig csak a terheket viselték éppen az ilyen Bognár Józsefek földjét kapják, mert ezek voltak azok akik a terheket a kisemmizettekre kényszerítették mig maguk csak a jogokat és a dusálkodást tartották meg. A cselédsorban tengődő magyarok nemcsak hatalmas gazdasági fejlődés előtt állanak de a kultúra terén is eddig volt lehetőségek nyílnak meg a dolgozók előtt. Temerinben a százados népellenes úri rendszerek örökségeként még sok az írástudatlan. Egy gyári munkás, régi harcosa a munkásmozgalomnak, boldog örömmel újságolja, hogy most a télen nekikezd az ábécénk. Megilletődött és még kissé kételkedő arca tükrözte vissza, hogy még maga is alig hiszi, hogy birtokába kerül a betűvetésnek és kulturális és elméleti téren is fejlesztheti majd azt a tudását amit eddig csak osztály helyzete oltott belé. Már Temerinben is megindult a műkedvelés. A hét végén a noviszádi műkedvelők egy csoportja látogat ki Temerinbe és színre viszi Darvas József „Szakadék" című színdarabját A temeriniek örömmel és szeretettel várják a magyar kultúra művelőit és kérik őket, hogy ne csak egy '■stén, de egymás után két előadást is tartsanak. Ígérvén, hogy mind két esetben tót házuk előtt fognak játszani, mind két előadás jövedelme a cserémi uradóé. ötéves terv Siabostca város és a körzet rendezésére A legrövidebb időn beüli elkezdik az utak kiépítését is A kubikusok községe a népi fejlődés útján Temerini h helyzetkép A FELÉPÜLT ÚJ NOVISZÁDI DUNA-HÍD