Magyar Szó, 1946. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1946-04-01 / 78. szám

* Magyar Szó Hókutatások, fetartóztatások, fasiszta kifestések tartják terror alatt Trieszt népét Triesztben újabb erőszakos ese­mény keltett nagy izgalmat A meg­szálló hatóságok polgári rendőrsége angol tisztek és altisztek vezetésé­vel behatolt a szlovén—olasz anti­fasiszta unió és a kommunista párt Szentjakab városrészbeli helyiségei, de ahol házkutatást tartott. A kör­nyéket mintegy kétszáz rendőr le­zárta és polgári ruhás rendőrök öt angol tiszt és több altiszt vezetésével­­ behatoltak a helyiségekbe, ahol mindössze 18 ember tartózko­dott azzal a megbízatással, hogy az esetleges fasiszta támadástól védel­mezze ezeket a szervezeti hivatalo­kat. Azt állították, hogy fegyvere­­ket keresnek, a valóságban azon­ban az okmányokat kutatták át és miután a jelenlévőknél nem voltak kulcsok, fejszékkel feszítették fel a szekrényeket. Mialatt a házkutatás folyt, a rendőrök letépték Sztálin ge­neralisszimusz ás Tito marsal képét, amelyet elpusztítottak és összetör­ték Lenin arcképének keretét és üvegét. A kommunista párt körzeti irodájának egyik fiókjából 40 lírát elvittek, összetörtek két zongorát és a körzeti szervezet zenekarának, különböző hangszereit. Két nagydo­­­bot beszakítottak. Ledöntötték a kályhát, elhurcolták a felhalmozott élelmiszert és a különböző szerszá­­mokat. A helyiségek a borzalmas dúlás nyomát mutatják. . A házkutatás idejére az épületben tartózkodókat egy szobába terelték és a kutatást mindenütt ellenőrzés nélkül végezték. Egyedül Fen, a körzeti szervezet egyik vezetője kísérhette az angol tiszteket és vele közölték, hogy a mellékhelyiségben két gépfegyvert találtak. Nyilvánvaló hogy ez a le­let nem hiteles, hiszen a rendőrség ellenőrzés nélkül végezte a házku­tatást és azt találta meg, amit talál­ni akart, vagyis amit­­magával ho­zott: kompromittáló adatokat, ame­lyeknek célja, hogy az egész"jogo­­sulatlan és érthetetlen házkutatást igazolják. " A házkutatás után tizenöt embert letartóztattak. Újabb támadás is történt Trieszt­ben egy jugoszláv tiszt ellen. Vuko­­tics­­lován hadnagyot ismeretlen tet­­tesek megtámadták ugyanazon a he­­lyen, ahol legutóbb Szander őrnagy ellen követtek el merényletet. A tá­­madók botokkal és késekkel felfegy­­verzetten súlyos sérüléseket okoztak a hadnagy testén és bár a rendőr­ség közegei a közelben tartózkod­tak, sem a támadókat nem fékezték meg, sem a súlyosan sebesült had­nagynak nem nyújtottak segítsé­get. „Cggfst vadunk ideiek es soha sem mondott!« le Triesztről es Julia falüígyről“ —­ ÜZENTEK A NOVIS­TADI NAGYGYŰLÉSRŐL TRIESZT NÉPÉNEK Mint az ország minden vidéké­­nek lakossága Noviszad tömegei is megmozdultak hogy együttérzé­süket fejezzék ki Trieszt és Júlia tartomány lakosságával szemben és tiltakozzanak az egész demokra­tikus világ felháborodását kivívó fasiszta terror ellen amely ezen a vidéken uralkodik. Vasárnap dél­­előtt tiltakozó nagygyűlés volt No­­viszádon. Szombaton este valamennyi no­­viszá­di körzetben és utcatömbben széleskörű értekezletet tartottak a tiltakozó nagygyűlés előkészítésé­re és vasárnap már a reggeli órák­ban gyülekezni kezdett a tömeg az egyes körzeti központokban, ahon­nan zárt sorokban zászlók, jelsza­vas táblák virágdíszek és a de­­mokrácia nagy vezéreinek- Sztálin gencalisszimusznak és Tito mar­sainak arcképeivel vonultak végig a városon és tüntettek a trieszti népakarat érvényesítése mellett A Felszabadítási téren tizenkétezer fő­nyi tömeg gyűlt össze zászlók és jelszavas táblák erdeje alatt. A tö­meg akaratának elsőnek Kékics Da­­niló, a városi népbizottság titkára adott kifejezést, aki bevezető sza­vaiban megemlékezett azokról a terrorcselekményekről és merény­letekről, amelyekkel a fasizmus olasz csoportjai ki akarják erő­szakolni a nép megfélemlítését, esetleg egy újabb háborút újabb összeütközést és az igazságtalan döntést. Felhívására a tömeg egy­perces hallgatással áldoz­ott a sked­­nyai gyilkos merénylet áldozatai s az egyéb erőszakos cselekedetek áldozatainak emléke előtt majd Da­­vidovics Radivoi, a vajdasági főbi­­zottság közoktatásügyi megbízott­ja lépett a mikrofon elé aki a töb­bi között ezeket mondotta: — A sajtó hónapok óta ismerteti azokat a terrorista cselekményeket amelyek Julia tartomány „A” öve­zetében az angol-amerikai megszál­lás alatt álló területen arra irányul­nak, hogy e vidék lakosságát meg­­riasszák. Majdnem egy éve, hogy a népek szabadságszeretete, az em­beri haladás diadalma­skodott Berlin felett és a fasiszta erőszak meghó­dításának egy éve után azt lá­tuk­, hogy a fasiszta maradványok nem semmisültek meg, hanem megvadul­va felbuzdulnak és harcot folytat­nak a szaba­dságszerető emberei­­ek­­en ott, ahol még komoly fájdalma­kat okozhatnak. Az egész világ til­takozik e terror ellen, amely azon­ban nemcsak nem szűnik meg, ha­nem egyre vadabbá válik és egyre súlyosabb helyzetet teremt testvé­reink számára. Ez a harc nem­ új­keletű, évtizedek óta tart és nem a nép harca, hanem az Imperialista hatalmak mérik, össze itt erejüket, hogy a szabadságszerető nép vére árán kipróbálják hatalmukat. Így jutott Trieszt és Júlia tartomány a múltban az imperialista olasz erő­szak hatalmiba és mindenki jól em­lékszik arra, hogy Gorján Vladimír és társainak meggyilkolása után hogyan fosztották meg a népet min­den szabadságjogától. Ma azt lát­­juk, hogy az Atlanti-alapokmány után nemcsak nem büntetik meg a háborús bűnösöket, hanem azok tel­jes fasiszta erőszakosságukkal foly­tathatják elnyomó és jogfosztó po­litikájukat Júlia tartományt és Triesztet azonban nem idegen szu­ronyok szabadították fel, hanem né­peink vére árán szereztük meg sza­badságát. Ezt a szabadságot semmi­képpen sem adjuk fel és követel­jük, hogy a megszálló hatóságok tartsák tiszteletben azokat az alap­okmányokat, amelyekkel biztosítot­ták az emberi szabadságjogokat és hogy a népek szabadon rendelkez­nek önmagukkal. A demokrácia vív­mányait nem hagyjuk elvitatni és követeljük, szüntessék be a fasiszta elemek szabad tombol­ását, gondos­kodjanak a népek szabad akaratá­nak lehetővé tételéről. Követeljük, érvényesítsék ezt az ak­ar­atot, mert Trieszt és Julia tartomány a mienk. A tömeg nagy lelkesedéssel fo­gadta s, gyalu­an helyesléssel vagy tiltakozásának nyilvánításával ki­­sérte Davidovics beszédét. Utána Kiss Béla fémmunkás lépett a mi­krofon elé s megvár nyelven szólt a tömeghez azokról az igazságta­lanságokról, amelyek Trieszt és Ju­lia tartomány népével történnek, részben az angol—amerikai meg­szálló hatóságok, főként pedig az olasz soviniszta-fasiszta elemek ré­széről, amelyek azt hiszik, hogy megismétlődhet a történelem és új­ból kierőszakolhatják azt az igaz­ságtalanságot amely 192- ben tör­­­tént Trieszt és Júlia tartomány né­­pével. Naletihcs százados a hadse­reg nevében beszélt és felemelte tiltakozó szavát az igazságtalansá­gok ellen. Hangsúlyozta, hogy ez a vidék óriási áldozatokat hozott a szabadságért és az Egyesült Nem­zetek ügyéért és a nép sohasem tudna megnyugodni olyan döntés­ben, amely a tömegek szabadságá­val ellenkeezik A gyűlés végén táviratot intéz­tek­ Julia tartomány polgárságához és a nemzetközi bizottsághoz. A Julia tartomány antifasiszta polgár­ságához intézett távirat így hang­zik: „Néptársaink, testvérek és nő­vérek! Harcotokat, amely azért folyik, hogy egyesüljetek anya­országotokkal, évtizedek óta fi­gyelemmel kísérjük. E háború fo­lyamán, amelynek során az atlanti alapokmány kimondta, célja min­den népnek lehetővé tenni az ön­rendelkezési jog szabad nyilvání­tását — mi elvártuk, hogy való­ban megvalósítják valamennyi nép kívánságát, így a ti kívánságto­­r­kát is, hogy valóban szabadon él­jetek, dolgozzatok szabad ország­ban, a szabad hazában. Bebizo­nyosodott azonban, hogy a sza­badságnak sok ellensége van és a fasiszta elnyomóknak számos ba­rátja, akik arra törekszenek, hogy megakad­ály­ozzák a népek szabad­ságra és egyesülésre irányuló akaratának megvalósulását. Azok az esetek, am­elyek vidé­keteken történnek, az üldözteté­sek, kegyetlenkedések, sőt az an­tifasiszták legyak­olása világosan bizonyítják, hogy ezek a fasiszta elemek a haladás és a szabadság ellenségei, nem riadnak vissza semmiféle bűnténytől. Ahelyett, hogy a fasiszta háborús bűnösök elnyernék méltó büntetésüket, az úgynevezett polgári rendőrség egyenruhájába öltözve nemcsak teljes bizalmát élvezik, hanem tá­mogatását is azoknak, akik­­aláír­ták az atlanti alapokmányt. Felemeljük tiltakozó szavunkat ez ellen és üzenjük nektek, hogy egyek vagyunk veletek és soha nem adjuk fel jgos kívánságun­kat, hogy a bűnösöket megbün­tessék, a nép akaratát tiszteletben tartsák és végrehajtsák azt. Halál a fasizmusra — szabadság a népnek! Noviszád város polgárai” A gyűlés a legnagyobb lelkese­déssel folyt le és a tömeg, amely­nek soraiban zárt egységekben vo­nult fel a magyarság is, együttér­zését nyilvánította a fasiszta terror alól felszabadítani nép iránt. w -v -w -mw -w -B- w ’w ■BT W -w IV. I. isiioszIMa népe! már a Hápielszafentfai harcuk alatt mesélték a versengést Befejeződött a KNOJ háromhónapos versenye A KNOJ divízió otthonaiban szom­baton szép ünnepséget rendeztek annak a háromhónapos versenynek a befejezése alkalmából, amelyet, a divízió írt ki­­ egységei között. A KNOJ mindjárt megalapítása után tisztes, de nehéz feladatot ka­pott és pedig azt, hogy védje meg határainkat az ellenséges támadások ellen és akadá­lyozza meg az ellen­­ség behatolását a mi területünkre szabotázs-cselekmények megszerve­zése végett, továbbá, hogy helyre­állítsa a teljes biztonságot, hogy szétverje néphatóságunk minden el­lenségét és hogy laktanyában­ te­remtsen meg minden lehetőséget harcosainak kellemes élete, valamint politikai és kulturális fejlődése biz­tosítására. Ezeket a feladatokat a divízió csak az egységein és min­­den egyes harcoson keresztül meg­erősített minden oldalú munkával tudta megoldani. A háromhónapos verseny, amelyet a múlt év decem­ber 15-ikén­­írtak ki, igen hasznos szolgálatot tett ebből a szempont­ból. Ennek a versenynek a befejezé­sét ünnepelte most meg a KNOJ divízió. A himnusz elhangzása után a divízió parancsnoka mondott be­szédet a versengés jelentőségéről és kiemelte a verseny legjobb eredmé­nyeit. Beszédében kihangsúlyozta, hogy a versengés Jugoszlávia népei és a jugoszláv hadsereg számára nem újdonság, hanem már a népfelsza­­badító harcok során kialakult. Az egyes falvak és vidékek már ebben az időben versenyeztek egymással abban, hogy ki ad több harcost a partiz­n egységekbe, ki ad több élelmet a katonaság számára, ki ápol több sebesültet és ki lát ven­dégül több partizánt. A harcosok pedig arra törekedtek, hogy minál több ellenséget megsemmisítsenek, hogy" minél jobban megkárosítsák az ellenség hadigépezetét. Ez a ver­sengés a nép és a hadseregek kö­zött a felszabadító harcok folyam­ain mindvégig tartott és ma sem szűnt meg. A nép ma is a versenyeken keresztül építi az országot, a ju­goszláv hadsereg harcosai pedig ab­ban versengenek, hogy hadseregü­ket olyan korszerű hadsereggé fej­lesszék, amilyent Tito marsal kiván. A divízió egységei között kiala­kult versengés feladatai azt a célt szolgálták, hogy a katonai, politi­kai, kulturális és testnevelési mun­kán keresztül acélossá tegyék a harcosokat, hogy azok alkalmassá váljanak a legnehezebb feladatok megoldására is. A verseny feltételei között szerepelt az is, hogy a had­sereg a legszorosabb együttműkö­dést teremtse meg a néphatóságok­kal. A parancsnok beszédének befeje­zése után felolvasta a verseny ki­emelkedő eredményeit, majd a győztes egységek képviselőinek át­nyújtotta a vándorlászlót és más ajándékokat. A paran­­snok végül kiemelte, hogy a versenybizottságnak megle­hetősen nehéz feladata volt, amikor meg kellett határozni, hogy melyik egység és melyik harcos érte el a legjobb eredményt, mert minden egység minden erejével arra töre­kedett, hogy a verseny során minél jobban elvégezze a feladatokat. Az ünnepség után a harcosok­ és vezetőik az otthon udvarán még sokáig táncolták a kólót és­ népda­lokat énekeltek. 4 nürnbergi per ( nácfc üifini'jai s!5r"üi8?'Bifll hffiÉ) íiiviiiií üFJisiai idsjéii A nürnbergi per legutóbbi tárgya­­l­­si napján folytatták Ribbentrop tanúinak kihallgatását és ennek so­sám kihallgatták .Margaréta Biankót, aki tíz éven át volt Ribbentrop tit­kárnője a külügyminisztériumban. Kijelentette, hogy a volt főü­lügymi­niszter mindenkor a legnagyobb el­ragadtatás hangján beszélt Hit­lern,­­ás minden erejével arra törekedett, viselk­edésével és munkájával kiér­demelje Hitler teljes bizalmát. Alá­rendelt közegei előtt számtalanszor hangoztatta, hogy a „’Führer” véle­ményét kötelezőnek kell tek­iteni és végrehajtani, mintha az ő véle­ménye volna. Egyébként az egész tanúkihallgatás úgy folyik le, hogy nyilvánvalónak látszik, a tanút be­tanították vallomására, mert Rib­­bentrop egész védekezése abból állt, hogy ő tehetetlen játékszer volt csu­pán Hitler kezében. Annyira szem­beötlő volt a tanuk betanultsága, hogy a vád képviselői kijelentették, nem kív­ánák keresztkéntesek alá vetni, mert minden állítását úgyis okmányokkal tudják megcáfolni. A Krasznij Flot munkatársa a vé­delem működéséről­ besz­olva, a többi között ezeket írja: „Az elsőrendű vádlott, Göring vé­dőjének beszéde 23 ülésen foglal­koztatta a nemzetközi birónágot. Ennek keretében 14 ülésen maga Göring is szóhoz jutott és nagy bő­beszédűséggel fantasztikus meséket adott elő. Hess nem akart vallomást tenni, mert még mindig kétségbe­vonja a nemzetközi bíróság illeté­kességét ügyében és védője sem tudta” lekötni a­­bíróság figyelmét tovább, mint­ három ülésen. Az ösz­­szesen 211 ülés eredménye egyéb­ként az, hogy sem az ügyvédek, sem a védelem tanúi nem tudták a vád egyetlen pontját sem megcá­folni. A védelem teljes vereséget szenvedett. A tanúk, amíg a védők kérdéseire válaszoltak, jól beavvutt szöveggel dicsőítették Göringet, amint azonban keresztkérdések alá vetették őket, kivétel nélkül vala­mennyien súlyosan terhelő vallomást tettek nemcsak Gikringre, hanem a többi vádlottra nézve is. A volt má­­sv­ezetők vallomása ismételten bot­­r­nyba fulladt és rendes körülmé­nyek között hamis tanúzásért hiró­­síig elé állítanák őket­­. Minden­esetre ezek maguk is megrögzött bű­nössek és a börtönből vezették elő őket. Mindebből az­­tűnik ki, hogy a fa­siszták továbbra is olyan szemér­metlenül hazudoznak, mint lőtték működésük egész ideje alatt. A vé­delem teljes csődje szembetűnő.” A NÉMET IPAR FELSZÁMOLÁSA A németországi­ szövetséges ellen­­őrző bizottság Szokolovszki hadse­­regt­ibornok elnökletével m­egtartott rendkívüli ülésén elhatározta, hogy a német ipart felszámolják és Né­metországban csak annyi és olyan gyár marad, amennyi Németország békebeli saját ellátására feltétlenül szükséges. Minden más gyári felsze­relést a legrövidebb időn belül hadi­­kárpótlás cívén elszállítanak német területről és a párisi konferencia megállapításai alapján szétosztják azok között az országok között, amelyek ebben a hadikárpótlásban rész­esülnek. A pap eseményei Az angol kommunista párt fő­­titkára, Polit Harry a csehszlovák kommunista párt prágai kongresz­­szusán kijelentene, hogy Bevin kül­politikája nem áll összhangban a munkáspárt belpolitikájával, hanem a konzervatív párt külpolitikájának folytatását jelenti Megállapította, hogy a munkáspártban erős ellen­zék áll ezzel a politikával szemben és maga a munkáspárt is a szoros együttműködést követeli a Szovjet Szövetséggel, valamint a baráti de­mokratikus államokkal, Franciaor­szággal, Csehszlovákiával és Jugo­szláviával. Hozzáfűzte, hogy a kom­munista párt álláspontja szerint Né­metország nyugati határai tekinte­tében érvényesíteni kell a potsdami egyezm­ény határozatait és el kell fogadni az erre vonatkozó francia javaslatot . A magyar népbíróságok or­szágos tanácsa jóváhagyta Baki L­ászló és Endre László ítéletét, amelynek alapján a volt nyilas mi­nisztereken végrehajtották a kötél­általi halálos ítéletet A lengyel nagykövetség Páris­­ban fogadóestet adott abból az al­kalomból, hogy aláírták a jugoszláv —lengyel barátsági és kölcsönös se­gélynyújtási egyezményt. A foga­dóesten a francia politikai és társa­dalmi élet kiválóságai mellett meg­jelentek a külföldi diplomáciai testü­let képviselői csaknem teljes szám­ban. Budapestről jelentik, hogy a magyar igazságügyminisztérium át­iratot intézett a szövetséges erők főparancsnokságához és kérte an­nak kieszközlését, hogy az Olasz­országban élő magyar háborús fő­­bűnösöket, Kállay Miklós volt mi­niszterelnököt Keres­tes-Fischer Fe­renc volt belügyminisztert és a töb­bieket szolgáltassák ki Magyaror­szágnak. Dr. Ri­b­á­r Iván, a nemzet­­gyűlés elnökségének elnöke fogad­ta Vljam­ Tudor beográdi román nagykövetet, aki átadta megbízóle­velét. Az esemény ünnepélyes kül­sőségek között folyt le. Az elnök­ségi palota előtt díszszázad sorako­­zott fel, amely előtt a nagykövet ellépett majd az elnökségen dr. Aibár Iván, az alelnökök és Szimics Sztanoje jelenlétében fogadta a ro­mán követség személyzetének kísé­retében megjelenő nagykövetet A beográdi diákotthont va­sárnap délben nagy ünnepség ke­retében avatták fel. A diákotthont Ribár-otthonnak nevezik dr. Ribár Iván nemzetgyűlési elnökségi elnök hősi halált halt fia után Az ün­­nepségen Mitrovics Mitra szerbiai közoktatásügyi miniszter mondott beszédet a diákok feladatairól, majd dr. Ribár Iván emlékezett meg azok­ról az egyetemi és népmozgalmi harcokról amelyekben ő ia részt­­vett és amelyeknek győzelméért ál­dozta életét

Next