Magyar Szó, 1946. május (3. évfolyam, 103-128. szám)

1946-05-01 / 103. szám

Rohammunkások !A májusi mur­caverseny lezárult. A dolgozók nagy ünnepén sor kerülhet a számadásra: végeztek és hogyan végezték el munkásaink az elébük állított feladatokat. Tudjuk, hiszen a verseny idején sorra látogattuk az üzemeket, gyárakat s láttuk azt a nagy lendületet, amely a dolgozók munkáját jellemezte. A mi üzemeinkben ilyen lendületes munkára még nem volt példa. Nem is lehetett, mert éppen az hiányzott, ami ma a munka láthatatlan motorja: az igazi munkásöntudat, a meggyőződés és annak a tudata, hogy a munkás ma önmagának dol­gozik, amikor országát verseny­munkával újjáépíti. A szuboticai ipari üzemek kivették részüket a májusi munkaversenyből, amit bizonyít az a tény is, hogy a szakszervezeti tanács bíráló bizottsága közel harminc rohammunkást válasz­tott ki Szubotica dolgozói, s mellettük közel kétszer annyi kapott jegyzőkönyvi elismerést mun­kateljesítményeiért. A májusi verseny szuboticai rohammunkásai a következőtt : »Bácska« húsfeldolgozó üzem: Bedő József nyizómunkás * »Rottomatitt« szerszámgyár 3 »Zorka« műt­rágy­agyé*: Villanytelesr: 5 »Lever« villanymotor gyf Traktorállomás: "• »Marika« cipőgyár 8. »Beck« szappangyár " »Obilics« malom: 10. »Mekka« szőnyeggyár H. Városi népbizottság 12. Kerületi népbizottság *3. Kerületi népbiróság: Matykó Dobokai János László János Szebenyi Mihály Nagytorma Károly Szebenyi József Szuvajdzsics Szteván Dudás Lajos Miklós István Bartus József Osztrogonác Frányó Návai József Péjics Grga Sivics Grga Harangozó István Slezák Márkó Péjics Grga Dudás János Futó Antal Szél István Taskovics László Szathmári István Herman Antal Polyárkovics Terézia Blazsetin Julianna Bogesics Gyúró Dr. Gyetvay Károly Hrisztics Torna Nyilatkoznak a rohammunkások A munkaverseny utolsó napjai­ra­ visszatekintünk a közel féléves ♦küzdelemre, és megszólaltatjuk azokat, akik az újjáépítés frontján valóban megvívták harcukat az Oim­is^ egy pillanatra tekint fel a is P^ból, ahogy belépünk és már­ig tovább folytatja az esztergálye­­llen mert — mint mondja — mm­­foil Perc nagy veszteség iparunk ^esésében. szeri­nte kérdezés nélkül kezd el be. kiürít megnyílik előttünk egy 8Váva^SSZ'V’ m'nc*en örömével, va­gyT’ ^Bár kisgyerek koromban na­­bad­s ?Verettem a gépek közül »lá­­tem­an't?öni«. Mikor inasnak men­tett Sa'nos, nem olyan üzembe ke­­v°u m, ahol géppel dolgozhattam felsők­e a vasyani teljesült, mikor ebbe az*u^,som után bekerültem három n -nyárba és az azóta elmúlt ezt a, ev alatt úgy megszerettem várom IszterSaPadot, mintha a test­iért,-*. en.nel — és kezével szeretőn, '"ilia egészen észrevétlenül megsi­­a­bik-^.Lépet. Egy pillanatra elakad­t»tja- '' getés, majd áradozva foly­'k. I», »agyel, elvtárs, nincs annál tudjvi öröm­e az embernek mint kiotor azt,„ h°8y ő is belesegit egy kjabh elkészítésébe, mellyel aztán már csodákat művel a munkás, a U mrnkaverseny előtt sokat anyaggal, az idővel a gépek nagy­szerű kihasználásával. Az esztergapadnál találjuk a Se­ver villanymotorgyár ifjú roham­­munkását, az alig huszonegy éves töprengtem, hogyan lehetne leegy­szerűsíteni és gyorsabbá tenni a munkát és egyúttal a minőséget is feljavítani. És sikerült. — Mik a tervei, szándéka a jövő­­­ tét ! — Még tökéletesebbé tenni az esztergapadot, hogy egy késtartó helyett háromat szereljek rá és hat késsel tudjak dolgozni, így elérném azt, hogy naponta hat villanymotor állórészt tudnék elkészíteni. Persze ennek a kivitele ma még nehéz, de nem keresztülvihetetlen. Legjobban Csehszlovákiába szeretnék kimenni, — be is adtam ez iránt a kérvénye­met, — hogy még jobban kiszélesíti­sem tudásomat a szakmában és na­gyobb hasznára legyek hazánk ipari állammá való kiépítésében. Pillanat­nyilag annak örülök a legjobban hogy rohammunkámmal és elért eredményeimmel én is hozzájárul­hattam május elsejének a méltóbb megünnepléséhez. Mikor elbúcsúzunk tőle mosolyog­va új lendülettel fogja kezébe a vésőt és illeszti be a késtartóba, hogy folytassa munkáját, melyet e­rv pillanatra megszakított. BEDŐ JÓZSEF a »Bácska« húsfeldolgozó üzem büszkesége: rohammunkás. Az első kérdésre a gyár minden egyes mun­kása és alkalmazottja az ő nevét említi. Mindenki tudja és mindenki büszkén emlegeti: teljesítményével valóban megérdemelte a roham­­munkás kitüntetést. Ott dolgozik a nagyüzem vágó­­hídján. Itt kevés a beszéd, sokkal több a munka, Bedő József szaka­datlanul dolgozik, nincs is ideje ar­ra hogy beszélgessünk vagy nyilat­kozzon akár önmagáról, akár mun­kájáról. A munkáról fölösleges is a nyilatkozat. Többet beszél a csodá­val határos teljesítmény. Amint a leszúrt sertés kikerül a forróvizzel telt kazánból s a kopasztók előké­szítik, Bedő egyetlen lendülettel fölvágja a sertés hasán a bőrt és — az óránk lapján nézzük — egy perc s lenyúzta a sertést. Csigán tovább fut a nyúzott jószág, már a követ­kező jön, percről-percre. Ehhez a munkához nemcsak erő, de lendület és munkásöntudat is kell. Bedő Józsefet ez tette roham­munkássá, a »Rottmann« szerszámgyár hatal­mas műhelyében végzett munkáért kapta meg a rohammunkás címet. Szebenyi Mihály harminckétéves, Szuboti­án született, nős. Nemcsak kitűnő és pontos munkás, hanem egyike azon öntudatos dolgozók­nak, akik a munka szellemét és len­dületét erősítették a gyárban. A rohammunkási címet két találmá­nyáért kapta meg. Az egyik: az esztergapadra kettős »szupertet« szerkesztett amellyel a munka me­netét 50 százalékkal meggyorsította. A másik, még fontosabb találmány: egy patent befogó­ készülék, amely­­nek­: segítségével nemcsak, hogy 50 százalékkal meggyorsította a ter­melést, hanem ötven százalékka­ a minőséget is megjavította. Ezzel a két találmánnyal emelte a szeszé­­n gyár munkateljesítményét. a »Hán« zseblámpagyár szerszám - készítője örömmel mesél terveiről, melyeket a szerszámok tökéletesíté­sével akar elérni. Tizennyolcéves gyakorlattal rendelkezik és sikerült neki rengeteg új szerszámot elké­szíteni és a meglévőket tökéletesíte­ni. — Hogy gondolja, elvtárs, szük-s­ség volt erre a munkaversenyre? — szakítjuk félbe őt a beszélgetésben. — Úgy hiszem erről ma már nem is kelene beszélni. Minden munkás van annyira öntudatos és tudja, ha többet és jobbat termel, az csak ne­künk, dolgozóknak van hasznunkra, mert most már saját magunknak dolgozunk a saját jobb jövőnket építjük. Kötelességemnek érzem, hogy tudásomat és szakmabeli jár­tasságomat a dolgozók jobblétére fordítsam. Meg vagyok győződve róla, hogy minden munkástársam így gondolkodik és erről ma már nem is időszerű beszélni, mert az eredmények azt mutatják, hogy a munkásság ismeri célját és tudja az utat, amelyen azt el fogja érni. — Nagy örömmel tölt el, hogy annyi keserves év után végre sza­badon ünnepelhetünk mi munkások is a világ dolgozóinak legnagyobb ünnepén, május elsején. Meleg fény csillan fel a szemé­ben, mikor arról beszél, hogyan készültek a múlt Jugoszláviában május elsejének a megünneplésére. Beográdban dolgozott és tömegesen vonultak ki ezen a napon Kosut­­nyákra, röplapokat osztogatva az után, megmutatva ezzel a dolgozók szolidaritását, mellyel a reakciós kormánynak számolni kellett. — Felemelt ököl és rendőrbot volt akkor a munkásság erejének a meg­nyilvánulása de ma már nem bér­emelésért tüntetünk, hanem hatal­mas erőnket mutatjuk meg hódoló felvonulásunkon Május Elsején és kinyilvánítjuk, hogy nem volt hiába az a rengeteg áldozat, melyet a dől gőzök a szabadságért és a nagyobb darab kenyérért­­hoztak, mert kihar­coltuk jobb jövőnk lehetőségeit és azt meg is fogjuk valósítani, így beszél az ö­ntudatos Kovács József, egyike a sokszáz millió dol­gozónak és mi meghatódottan szorít­juk meg becsületes, erős munkás kezét. Serény munka folyik a Fakó ha­risnyagyárban. Találomra válasszuk ki a leggyorsabban mozgó elvtárs­nőt és beszélgetni kezdünk vele. Ha­marosan kiderült, hogy a gyár egyik legjobb munkásnőjével állunk szemben, az egészen fiatal SZTANTICS KATICÁVAL —Eleinte lassan ment a munka mert eddig más gépeken dolgoz­tam­. Bizonyára kézügyességemnek köszönhetem, hogy mégis sikerült túlszárnyalnom a többieket, akik maguk is az átlagon jóval felül ter­melnek. — Ma még kevesebb fizetésem van mint a többieknek, mert nem itt múltam, de annál nagyobb erővé­’ dolgozom, mert tisztában vagyok vele, hogy ez szükséges és ezzel én is segítségére vagyok népünknek hogy minél előbb kiépítsük a dol­gozók igazi hazáját Ezért volt szük­ség a munkaversenyre is. — Meg akarja tartani az elvtárs­­nő továbbra is az eddigi magas eredményét? — kérdezzük, de még jóformán be se fejeztük a kérdést már a szavunkba vág: — Mi az hogy megtartani? Túl is akarom szárnyalni! És túl is fogom mert azon vagyok minden erőm­mel, hogy megmutassam, mire ké­pes egy öntudatos munkásnő, ha ar­ról van szó, hogy a saját és a többi dolgozó boldogabb életét építi. — Mi a véleménye elvtársnőnak a munkásünnepről? — Mit mondjak erről? Egyszerű munkásnő vagyok, de mindig érez­tem, hogy kell lenni egy napnak, mikor mi munkások ünnepelünk hódolunk a munka nagysága előtt. Május elseje a legszebb ünnep a vi­lágon, mert ez az első igazi tavaszi nap mikor új életre kel a természet. Nekünk dolgozóknak is a mai mája: elseje az uj, a bokáogstft­ &Bret szimbolizálja. Gyorsan elbúcsúzunk tőle, mert látszik rajta, hogy már nagyon sze­retné folytatni a munkáját, melyet Látogatásunk miatt kénytelen volt megszakítani. Az Erika szappangyár vezetőnője örömmel vezet bennünket a gyár egyik legjobb munkásnőjéhez, a Maris nénihez. RADASICS SÁNDORNÉ már 17 éve dolgozik a gyárban az idős asszony létére is az elsők közé emelkedett a munkaversenyben. A présnél dolgozik és így beszéli el munkáját: — Szegény özvegy asszony va­gyok és már tíz-tizenegy éves ko­rom óta dolgozom. Eddig, sajnos mindig csak másnak. Ma azonban más a helyzet. Ha dolgozni is kell ezt magunkért tesszük, a mi életün­ket tesszük ezzel szebbé. Most már van célja annak hogy dolgozzam Hazánkat építjük, segítjük ezzel és a hazát most mi dolgozóit alkotja és nem a »főnök úr«. Ez vezetet­t, abban, hogy jobban igyekezzem a munkában és igy sikerült a legjobb, munkások közé emelkedniem idős asszony létemre is. Ezután mé­g na­gyobb erővel dolgozom, mert most már, amint mondtam magamnak , dolgozom és biztosítva látom a jö­­vőmet öreg napjaimra. HARANGOZÓ ISTVÁNT a szuboticai májusi munka­verseny eredményeiről BEDŐ JÓZSEF SZEBENYI MIHÁLY KOVÁCS JÓZSEF MÉSZÁROS IMRE a zentai mezőgazdasági gépáttomda rohamom irhása FORGÁCS FRANCISKA a rentai harisnyagyár rohammunkásnője A leemelés állandó növelése) A termelési költségek csökk­entése ,meli a dolgozó nép életszínvonalát

Next