Magyar Szó, 1946. október (3. évfolyam, 233-259. szám)

1946-10-01 / 233. szám

Sztepinac tagad, amit és köntörfalat Folytatják a zágrebi pert Hétfőn folytatták Zágrábban a nagy usztasa pert amelyben a nép­­bíróság ítélkezik azon népellenes erők felett, amelyek Sztepinac érse­­két akarták fölhasználni új államunk elleni tevékenységre. Ez a per kül­önségeiben is óriási megmozdulás volt. A testnevelési csarnok hatal­mas termét zsúfolásig megtöltötte a közönség, Horvátország minden vi­dékéről sokan jöttek el a tárgyalás­ra,­­hatalmas tömegekben vonult fel a nép. Megjelent a tárgyaláson Har­ley pápai nuncius, azonkívül figye­­lemmel hallgatja a tárgyalást a megjelent harminc külföldi újság, i­ó. A teremben nagy mozgás támad, amikor a vádlott, dr. Sztepinac Alojzije zágrábi érsek, a jugoszlá­viai katolikus egyház feje belép Blazsevics Jakov Horvátország közvádlója ismerteti a vádiratot, amely, 27 sűrűn gépelt oldalt tesz ki és amelynek pontjai súlyos ér­vekkel kimutatják Sztepinac bűnös­ségét és rámutatnak arra a népelle­nes tevékenységre, amelyet a vád e­lőtt a háború alatt és a háború után kifejtett. Sztepinacot dr. Polibes és dr. Ka­­tinics védik. A tárgyalás elnökének kérdésére Sztepinac kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek. A kérdésre adandó részletes válasz helyett nyilatkoza­tot akar felolvasni, az elnök azon­ban leinti és figyelmezteti, hogy nyilatkozattételre majd a zárszó jo­gán lesz alkalma. Sztepinac erre megtagadja a vá­laszt a különböző kérdésekre, ame­lyek pergőtűzként hangzanak el fe­léje. Vagy nyíltan megmondja, hogy megtagadja a választ, vagy kön­tör falazik, másról beszél. Egy alkalommal ezt mondja: Nem kívánok védekezni, a védeke­zés jogával élni. AZ USZTASÁK TÁMOGATÁSA AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM HARCA később mégis válaszol néhány kér­désre, azonban úgy kívánja feltün­­tetni a dolgot, hogy az állam és az egyház most harcban állanak és hogy ő ennek a harcnak az áldoza­­ta. A vádirat pontjait taglalva a kérdések özöne azonban egyre áramlik feléje. Az elnök megkérde­zi, miért kellett neki az érseknek, a katolikus egyház fejének első­ként Pavelics elé járulni. Miért bo­­csátott ki pásztorlevelet, amikor még alá sem írták a fegyverszü­ne­­tet a hazaáruló usztasák érdekében, miért volt ő az első szálláscsinálója a rémuralomnak. — A pásztorlevél nem politikai, hanem egyházi aktus — mondja a vádlott. — És miért rendezett elsőnek díszvacsorát Pavelicsék tiszteletére —■ kérdi az elnök. — Táplálékot adni polgári udva­­riasság, vendégül látni az államfőt, állampolgári kötelesség. — De azt csak tudja most már, hogy ezek hazaárulók voltak? A vádlott erre a kérdésre nem fe­­lel. — Miért nem ítélte el soha egyetlen szóval az usztasa gonosz­tevőket? Akkoriban százezer szám­ra mészároltak le ártatlanokat és ön sohasem emelte fel tiltó szavát, el­­lenben mindig lazított és bujtogatott a népfelszabadító mozgalom ellen Erre adjon választ! Sztepinac most láthatólag megza­varodik, de lassan mintha vissza­nyerné beszélőképességét. A súlyos szavak hatása alatt más taktikát vá­laszt s a sarokba szorított ember módján most már beszél: védeke­zik, részletösvényekre viszi a véde­kezést és így akar kibújni a kérdé­sek súlya alól. Ilyeneket mond: — Macsek kiadta kiáltványát, Ma­­csek a horvát nép vezére volt, én is kiadtam az egyházi kiáltványt. — Ezt csak a felelősség elhárítá­sára mondja, igy akar kibújni a fe­lelősség alól, — szögezi le az elnök. Most a krizsár-szervezetek ügye kerül sorra. Ezeket a szervezeteket még a háború előtt létesítették és az volt a szerepük: ha kell, fegy­verrel harcoljanak a nép igazi ér­dekei ellen. Sztepinac parancsára ennek a népellenes szervezetnek zászlóit mindenütt megáldották Hor­vátországban. A vádlott azzal védekezik, hogy áldását adta a zászlókra és elren­delte, hogy megáldják azokat, mert az egyház mindenkit megáld, aki ál­dásért fordul hozzá. — A gonosztevőket, egy gonosz­tettet vagy egy gonosztevő szerve­zetet is meg kell áldani, ha kéri? — Mi mindenkit megáldunk, aki áldásért fordul hozzánk, mert a ká­non ezt így írja elő — mondja Szte­pinac. — Mint egyházfő tett-e szemre­hányást, elrendelt-e felelősségre vo­nást azért, hogy alárendelt szervei bűnös tevékenységet fejtettek ki? — Ez az illető belső ügye volt. — Nem ez államügy — mondja az elnök. A továbbiakban valahnyszor ki akar bújni a kérdésre adandó vá­lasz alól, a vádlott azt mondja: — Ez politikai kérdés. Egyre jobban sarokba szorítják és Sztepinac egyre vakmerőbben és cinikusabban felelget a kérdésekre. — Miért vett részt az usztasa szábor ülésein és munkájában? — Részt vettem én a maguk szá­­borjában is anélkül, hogy ennek je­lentősége lenne. A közvádló tiltakozik az ellen, hogy a vádlott az öncsinálta haza­áruló horvát szábort párhuzamba állítsa a népfelszabadító harc leg­szebb vívmányával a horvát nemzet­­gyűléssel. A vádlott egyébként bevallja, hogy a vizsgálati fogságban senki nem bántalmazta, arra azonban nem akar választ adni, hogy a vizs­gálóbíró előtt miért válaszolt sok olyan kérdésre, amelyekre most a főtárgyaláson megtagadja a vála­szokat. A hétfői tárgyalás ezzel be is fe­jeződött és azt kedden folytatják. A magyarországi Kommunista Párt harmadik kongresszus A magyar Kommunista Párt har­madik kongresszusát a párt főtitká­ra Rákosi Mátyás nyitotta meg, aki beszédében mindenekelőtt üdvözölte a külföldi Kommunista Pártok és a 1r­agyarországi demokratikus pár­tok kiküldötteit. A vendégek közül legelőször Szakasits Árpád, a Szo­ciáldemokrata párt nevében szólalt fel. Beszédében hangsúlyozta, hogy a két munkás­párt együttműködése és a paraszt tömegek segítsége nél­kül nem jött volna létre az, amit máig Magyarország az újjáépítés te­rén elért. Aláhúzva, hogy a Szoci­áldemokrata párt továbbra is kitart az együ­ttműködés mellett, Szaka­sits kijelentette, hogy a magyar de­mokrácia még erősebb lesz, ha be­lefojtják a szót azokba, akik Ma­gyarországot a tönk szélére vitték. Követelte a legszorosabb együttmű­ködést a Szovjet Szövetséggel és a szomszédos demokráciával. Veres Péter a nemzeti paraszt­párt nevé­ben üdvözölte a kongresszust és ki­jelentette, hogy pártja vállvetve küzd a munkássággal az újjáépítés­ben a reakció ellen. Beszédének to­vábbi során méltatta a Kommunis­ta Párt érdemeit az újjáépítésben. Jugoszlávia Kommunista Pártja köz­ponti bizottságának nevében Pucár Gyúla üdvözölte a kongresszust. — A Magyar Kommunista Párt har­madik kongresszusa nagy jelentő­ségű nemcsak a párt tagjaira, ha­nem Magyarország összes demokra­tikus erői számára is. Remélem, hogy a magyar Kommunista Párt még jobban maga köré gyűjti az or­szág demokratikus erőit a valóban demokratikus kormányzatért s ez­által pozdorjává töri a profasiszta elemeket. Kijelentem, hogy az igazi demokráciának Magyarországban való kivívásáért folytatott harcban a jugoszláv Kommunista Párt és Jugoszlávia békeszerető népeinek munkásosztálya mindenben támogat­ja a Magyar Kommunista Pártot. 2 Magyar Szó Rövid hírek Molotov tegnap Párisban fogadta Menon Krimnt, az ideiglenes indiai kormány alelnökének Andit Nehru­­nak személyes megbízottját.­­ Az amerikai törvényhozás külön­bizottsága Henry J. Kaiser nagy­iparos háborús nyereségeit vizsgál­ja felül. Kaiser, aki a háború alatt nagy szolgálatokat tett a szövetsé­geseknek a Liberty-mintájú hajók sorozatos gyártásának megszerve­zés­ével, kimutatást terjesztett a bi­zottság elé az érdekkörébe tartozó vállalatokról. Kaiser vállalatai állí­tólag 192 millió dollárra növelték tőkéjüket a háború folyamán. ­­jm­­ évi je­lenes feltétele a tiszta vetimag Tavaly a­z őszi vetést nagyon ne­­héz körülményeik között végezték földműveseink, mert hiány volt ál­lati­ fogatokban, mezőgazdasági fel­­szerelésekben, de különösen vető­magban. Földjeink azonban még­sem maradtak bevetetlenül. Ez első­sorban is a dolgozó nép magas ön­tudatának volt köszönhető, amely nép helyesen fogta fel és igyekezett mindenben magáévá tenni a népható­­ságok utasításait. Az idei őszi földmunkákat sokkal kedvezőbb körülmények között vé­gezhetjük mint tavaly. A traktorok és állati fogatok jóval nagyobb szá­­ma lehetővé teszi a földek gyorsabb és jobb megmunkálását és egyúttal hasznosan értékesíthetjük az elmúlt gazdasági év tapasztalatait. A vető­magszükségletekről is idejében gon­doskodás történt. Ez azonban még mindig nem elegendő arra, hogy az előttünk álló őszi földmunkákat ered­ményesen elvégezhessük. Azon kell lennünk, hogy földjeink terméskőr­s­záma évről-évre fokozódjék. Ezt pe­­dig csak úgy érhetjük el, ha a föld­­megmunkálás minél tökéletesebb módjára törekszünk.­­ Mi az, amivel biztosíthatjuk a na­gyobb terméseredményeket földjein­ken? A vetőmagtisztítás. A talajba kerülő mag előzetes tisztítása, ellen­­őrzése nálunk nem volt eddig álta­lán­os szokás. És ha alkalmazták is azt egyes országrészekben, főleg a búzavetőmaggal tették. Emiatt sok vetőmag kárba veszett és gyenge volt a terméseredmény. A vetőmagtisztítás elmulasztását meglehetősen drágán fizettük meg ebben az évben, amikor hazánkban igen nagy mértékben jelentkezett az üszög. Noha a vetőmagtisztítást az elmúlt évben kötelezővé tették, földműveseink országos viszonylatá­ban mégis csak 56 százalékát tisztí­tották meg a felhasznált vetőmag­nak. Ennek fő oka az volt, hogy földműveseinknek nem állt rendel­kezésükre elegendő számú vetőmag­­tisztító, bár ezt közönséges hordóból is igen olcsón és könnyen meg lehet építeni. Most, mielőtt az őszi szántási és vetési munkák meg nem­ kezdődnek, szükséges, hogy néphatóságaink és mezőgazdasági szakembereink min­­den tőlük telhetőt megtegyenek a vetőmagtisztítás érdekében. Ott, ahol nincs magtisztító, építsük meg azt közönséges vizes, vagy benzines hor­­dóból. Ugyanakkor szerezzük be az előírt tisztító szereket, amelyekből elegendő mennyiség áll rendelkezé­sünkre. A népbizottságok jól teszik, ha azonnal kidolgozzák a vetőmag­­tisztítás részletes tervét. Itt rá kell mutatnunk a kékkő helytelen és egyáltalán nem kívána­tos használatára. A vetőmag kékkő­vel történő áztatása mindenképpen káros dolog, mert így a mag köny­nyen begyulladhat. Ezenkívül a kék­kő káros kihatással lehet a mag csiraképességére. A mag ugyanis cséplés közben rendszerint megsé­rül és a kékkő ezen a sérülésen át könnyebben behatol a csiráig. A mag gyenge csirázóképességére va­ló tekintettel a földművesek rendsze­rint több vetőmagot használtak fel, eddig mint amennyire rendes körül­m­ények között szükség lenne. Ez az eljárás hektáronként 20—30 kg. ve­­tőmagpazarlást jelent, ami nagy vesztesség, ha figyelembe vesszük azt, hogy most minden szem vető­maggal takarékoskodnunk kell Ugyanakkor nem szabad elfelejte­nünk azt sem, hogy a kékkövet sok­kal hasznosabb célokra is felhasz­nálhatjuk. Ezzel a kérdéssel komolyan kell foglalkoznak népbizottságainknak és mezőgazdasági szakembereinknek ott, ahol a vetőmag előkészítésének helytelen és nem gazdaságos módja általános szokás. Hogy a vetőmag előkészítésének munkája minél tökéletesebb legyen, be kell vezetni ezen a téren is a munkaversenyt. Versenyezzen kerü­let-kerülettel, járás-járással, helység helységgel, melyikük végzi el job­ban és gyorsabban a vetőmagvak tisztítását. Kövessünk el mindent hogy egyetlen borozdába se kerül­jön olyan vetőmag, amelyet előző­leg ne tisztítottunk volna meg. Tö­megszervezeteink feladata is, hogy minden rendelkezésre álló eszköz­zel népszerűsítsék földműveseink körében a vetőmagtisztítást, ami a jövő évi jó termés alapfeltétele. -------------------------- ■■ mu mi will inni iPiií í,Ui‘«ll— ....................I----------------­ Már 1.308 hild ft’szMOn kitilt szmudist a ssrjoürani m­ütszeiMLS A búza és kukoricabeszolgálta­­sás párhuzamosan földműveseink és traktorállomásaink lassan felkészül­nek az őszi szántási és vetési mun­kákra is. Az idő sürget: minden rendelkezésre álló időt ki kell hasz­nálni, ha idejében el akarjuk vetni az őszi növényféléket. Földműveseinken kívül gépállo­másaink is elkövetnek mindent, hogy nagy értékes segítségükkel biztosítsák az őszi mezőgazdasági kampány sikerét. A cséplés és a szántás közötti időt­­arra használták fel, hogy a nyári munkák során megrongált gépeket kijavítsák és üzemképessé tegyék. A szántást sok helyütt már teljes lendülettel megkezdték és folyik a szerződések megkötése is. A traktorállomások segítsége ebben a gazdasági évben is főleg az állami birtokok, a szö­­vetkezetek és az új tulajdonosok földjeinek megmunkálására szorít­kozik, de szántási szerződést köt azokkal a földművesekkel is, akik nem rendelkeznek megfelelő számú igaerővel. A vajdasági traktorállomások kö­zött igen jó helyre került munkájá­val a szibobráni gépállomás is. Ez a traktoráll­omás eddig közmegelége­­désre teljesítette kötelességét és népszerűsítette a gépi földmegmun­kálást. A javító munkákat idejében elvégezte és most készen várja az őszi kampány megindulását. Az I. számú brigád már az állami birtokok földjeit szántja búza alá. A 11. és a 111. brigád pedig 5,5 üzembehelye­zett traktorral várja, hogy felveshes­­se a munkát. A traktorállomás új­­birtokosokkal és középparasztokkal eddig 4.300 katasztrális holdra kö­tött szántása szerződést. A gépállo­másnak 4 vetőgép áll rendelkezésére, amelyek a búzával együtt a mű­trágyát is elvetik a földbe. A traktorállo­m­ás kéri mindazokat a földműveseket, akik őszi mély­szántást akarnak végezni, hogy a szerződések feltételeinek közlése vé­gett jelentkezzenek. , T5.00 J sertést Lin­SH le­hizlalásra Északírácskában a szuboticai BUOMESZ átadásakor vonnak le. Ez a kölcsön nagy segítséget jelent a kisbirtoko­­soknak, akik így be tudják szerezni a tétire valót és a hízott sertés áta­dása után könnyebben építhetik éle­­tüket. A szerződésnek egy nagyon lényeges pontja kimondja, hogy amennyiben a hízott sertés ára az új rendelet értelmében csökkenne, a »Promesz« kötelezi magát, hogy a szerződés­kötés napján érvényben lévő árat fizeti és amennyiben az említett árak emelkednek, a »Pro­mesz« azon az áron fizeti ki az át­adott sertést. — Ez a legfontosabb pontja a szerződésnek — mondja Budai Já­nos, feketicsi megbízott — mert a hizlalót semmi károsodás nem éri árcsökkenés esetén. A kölcsön is nagy könnyítést jelent a paraszt­ságnak, mert a legszükségesebb dolgokat azonnal be tudja szerezni. — A »Promesz« éjszaka Bácskában a saját hizlalóiban 2500 sovány ser­­tést hizlal. Hatásköre egészen Szi­­bobránig terjed. A parasztság tá­mogatja a »Promesz«-t munkájá­­ban, mert látja, hogy ebből neki is haszna lesz. A kölcsönön és a hiz­lalás után kapott összegen mező­­gazdasági gépeket, szerszámokat és más szükséges dolgokat szerez be, melyek segítségével azután már könnyebb lesz az élete. Ezáltal a »Promesz« elősegíti a forgalmat, mert a kisemberek életlehetőségét emelve a gazdasági forgalom is fel­lendül és jobban erősödik. — Az idén csak öt disznót kötöt­tem le, -- mondja Kopunovics Jó­zsef szuboticai kisbirtokos , de jövőre valószínűleg már többre tu­dok szerződést kötni. Sokkal elő­­nyösebb nekünk kisgazdáknak, h­a itt kötjük le a hizlalásra szánt ser­­téseket és nem a piacra visszük, ahol esetleg csak ráfizetéssel tud­nánk eladni. Az előlegben, amit most kaptam, disznókat veszek és azokra is ide kötök szerződést. Plávsics igazgató elmondta, hogy a szuboticai kerületben a »Pro­mesz« kéthónapos működése ut­án már­is szép eredményeket tudnak felmutatni. Topolyán eddig kétezer disznót kötöttek le hizlalásra- Szép eredmények vannak Bajmokon és­ Szekicson is, ahol a telepeseket nagy mértékben sikerült bekapcsolni a sertés hizlalásba. . A szubotikai »Promesz« működési területén ed­dig közel 25 ezer sertést kötöttek le­­hizlalásra, míg ez a szám jövőre négyszeressére-ötszörössére fog emelkedni a mainak. — Biztosak vagyunk a jó ered­­ményben, mert a parasztság támo­­gat bennünket és mi is őket akarjuk segíteni, gazdaságilag megerősíteni és felemelni. — fejezte be nyilat­kozatát az állami vállalat igazgatója. Nagy a sürgés-forgás a szuboticai »Promesz« irodáiban. Az utóbbi idő­­ben sokan keresik fel a szerbiai or­szágos adatforgalmi vállalatot, ame­­lyet a nép csak »Promesz« néven ismer. " Nem is csoda ez a nagy forga­lom, mert a kisemberek, akik serté­seiket itt kötik le, hizlalásra 2500 dináros kölcsönt kapnak 6%-os ka­mat mellett, melyet a hízott sertés Találk­ozás az ujjgazd­ával Új földtulajdonos. Ruganyos, vidám léptekkel méri az utca köve­zetét. Becsületes, falusi szeme élvezettel szemléli a város eleven for­galmát. Izmos, vastag harisnyába bújtatott lábán uj bocskor bőre fe­szül. A kabát is ul az emberen, szépen simul a testéhez. Hangja magasan, színesen cseng, miközben szemével a gyárak magasba feszülő kéményeit bámulja. — Bejöttem kicsit a városba szétnézni. A búzát már két hete be­adtam. A tányérrózsát éppen tegnap... Régen jártam min­dent. Azelőtt a kommenció nem engedett, most meg a­­ hold nem enged, amit kaptam ... Elmondja, hogy négy családja van. A faluban laknak most. Egész házat bérelnek. Azelőtt béres volt egy nagygazda tanyáján, most új földtulajdonos. Nem sok a­­ hold, de valahogy mégis új értelmet ad az életnek, a munkának. Könnyebb elviselni, tűrni a testről és a hom­lokról lecsurgó verítéket. . Örömmel, boldogan adunk neki igazat. Megerősítjük minden sza­vát. A nehézségek, a jobb életért folyó harc megpróbáltatásai szinte megsemmisülnek a nagy reménységnek, az uj gazda határtalan biza­kodásának égető, forró füzében. Igen, testvérek, új gazdák, becsüle­tes parasztok, gyárak acélos izmú dolgozói fejünket csak magasan hordhatjuk, úgy ahogy ez az ember teszi. Látó két szemünk csak bi­zakodással tágíthatja lencséit a holnapok felé, a jövő felé amely nagy lesz és boldog, még jobban a munkásoké és parasztoké lesz mint ed­dig hinni mertük és gondoltuk. . A szavak, az ujgazda szavai és a mi szavunk egyre jobban egy­másba kapcsolódtak. A járda szürke testén egyre lasabbak, egyre apróbbak lettek a léptek. Az uj és fényes bocskor szebben mosolygott még a kirakatok csillogó üvegeinél is. Az elrejtett gondolat felszabadult, a szavak feloldódtak. Még tud­tuk azt, amit az ujgazda eddig óvatosan magában tartogatott: — Van egy kis pénzem. Olvastam az újságba, hogy a mezőgaz­dasági felszerelések árát leszállították. Új eke kellene, meg szecska­­vágó. Veszek, ha bírok, egyikből is meg a másikból is... A tarlót a gyávő héten már föl kell szántani Két hód őszi búzát vetek, egy hód árpát, a többit cukorrépára meg tányérrózsára kötöm le ... Közben egy szövetkezeti bolt elé értünk. Az új gazda megállt. Belebámult csillogó szemével a kirakatba. Apró tárgyak, kalapácsok csavarok, kaszák, fúrók teste csillogott a reggeli nap fényében. A ki­rakatüveg mögött zöld színű szecskavágó karcsú testének vonalai lát­szottak. Mellette egy olajbarna kukoricamorzsoló állt. Az üzlet előtt a fasor hűvösében ekék sorakoztak példás rendben. Az uj gazda testét különös remegés futotta át. Láttuk, hogy hal­vány pir öntötte el az arcát. Kezet fogott velünk és a két bocskor gyorsan átlépte a szövetkezeti bolt kopott küszöbét. Úgy néztünk utána, mint egy nagy darab boldogság után. Uj em­ber, uj élet tűnt el az ajtóban. A falu bizakodó, izmos karú, lágy szi­­vű fia — szinte láttuk — bent a boltban erős, de mégis remegő ke­zével szeretettel simogatta végig a szecskavágó, a morzsoló, a szer­számok keskeny, finom bordáit. És aztán kijöttek a bocskorok a bolt­ból. Halkan, finoman súrolták a járdát. Az ujgazda barna homlokát törölgette. Kezében a számla finom papírja zizegett. Holnap már a vonat viszi utána a szerszámokat, az ekét, a szecs­kavágót és holnapután már boldogan, újult erővel töri az ősi hu­muszt az ujgazda és elveti a magot, amelyből uj élet, uj kenyér sám­­ad a mezőkön mindannyiunk édesebb, jobb kenyere...

Next