Magyar Szó, 1946. december (3. évfolyam, 286-310. szám)

1946-12-01 / 286. szám

POSTAFTVA PLACE!** HALÄL A FASIZMUSRA — SZABADSÁG A NÉPIÜL; ARA 2 DINAR in. ÉVFOLYAM 286. SZÁM. cananannBHnBBi NOVISZÁD, VASÁRNAP 1946. DECEMBER 1. A Vajdasági Magyar Knlhirszivetség írástudlási versenye 9 HnllarszBeetsÉfl dijakat lOz ki a varsenyzlk jutalmazására A Vajdasági Magyar Kultursaö- vetség, hogy a magyar tömegek kö. zütt is lappangóan, teljesen soha be nem vaUottan létező és eléggé tér. jedelmes analfabétizmus megszünte­tésének mozgalmát előrevigye, ver. senyt indít egyrészről az összes vaj­dasági magyar kulturegyesületck, másrészről a magyar kuiturmunká. sok, tanerők, oktatók, stb. között A sokat hirdetett és a letűnt ma­gyar nagyurak részéről pökhendien annyiszor hangoztatott kulturfötóny ellenére Horthy-korszak hivatalos kimutatása szerint egymillió magyar analfabéta túrta Magyarországon a földet és verejtékezett az Üzemek, ben a feudalizmus nagyobb dicső­ségére és hasznára. Ezeket a tudat, lan tömegeket aztán az orránál fog. va vezethette a grófok mindenféle kormánya. így ezen tömegek felől nem fenyegette őket az a veszély, hogy a soraikban osztogatott sza­badságharcos löpiratokat. újságokat elolvassák és öntudatra ébredve fel. keljenek ellenük. A vajdasági magyarság soraiban szintén mindig elég széles réteg volt analfabéta. A régi népellenes Jugo­szláviában ez az állapot nem javul, hatott, az analfabéta tömegeket job. ban tudta nyúzni a magyar birto­kos és a hivatalokban jobban be. csaphatta a nagyszerb politikát űző bürokrata. A megszállás ideje pe­dig kulturjjlis téren éppen olyan rombolóan népeilenes volt mint min. den más téren. A régi rendszereknek ezeknek a maradványaival akar a kultúra terén is leszámolni a mi hazánk, a de­mokratikus Jugoszlávia, amikor or. szágos mozgalommá fejlesztette az analfabétizmus elleni küzdelmet és minden építeni akaró Aép értelme», irni-olvasni tudó rétegének erkölcsi kötelességévé tette, hogy saját népe Írástudatlanságával a lehető legrövi. debb idő alatt leszámoljon. Minden nép Írástudó' a maguk analfabétáit tir.itsák betűvetésre. Ez a jelszó kulturális munkánk alaptétele! Ez a le ^fontosabb Kulturtevékenységünk r »jelölése, s ezen ál' minden Ju. goszláviéban élő nép felemelkedése. Aki élni akar, az tudatlant, betűve­tésre világtalant, olvasásra vakot nem tűrhet maga közelében. Ak szereti népét, nem bújhat ki a köte. lessóg alól, hogy valamit tegyen a népe szegényrétegében megbúvói írástudatlanság megszüntetésére. A vajdasági magyar tömegekben is nem egynéhány hang hallatszott akkor, amikor a telepesek jöttek, lerongyolódva a sokat harcolt sze góny vidékekről, onnan, ahol sosem volt iskola, vagy ha volt, felégették a megszállók: hogyan fognak ezek a műveletlenek a mi müveit Vajda. Ságunkban élni. De a telepesek szé. gyenkezés nélkül eleget tesznek a népi kormányzat felhívásának, hogy tanuljanak irni-olvasni. Szinte hl. ánytalanul eleget tesznek, ahogv eleget tettek a fegyverbe hívásnak is mig a műveltséget nagyra tartó vajdasági népek s különösen a ma gyarok, szépen menedékét nyujta. nak _ az írástudatlanoknak, szégyen, ük őket a tanfolyamokra invitálni, elrejtik őket a tanulás elől. A kulturfölény pedig nem a tu. datlanság eltakarásában van, nem az írástudatlanok rejtegetésében áll, hanem a tanulni vágyás határtalan­ságában, a tanulási lehetőség min­denkire kiterjedő lehetőségében. Ezt kell tudnunk és eszerint kell csele, kedn nk. A vajdasági magyar nép nagy egészében igenis eléggé mü. veit. Ahhoz képest, hogy a grófok uralma, s a régi népellenes Jugo. sziávia mit engedélyezett neki a müve'ődésből, mondhatjuk elég szé­pen kivette részét a műveltségből De a legszegényebb magyarság so raiban még nagyon nagy az analfa bétizmus és akadályozza a politika népi öntudatosodást. Ezért kell min. denképpen az általában színvonalas de a magyar fiéprétegek között nem egészen megoszlott műveltséget megosztani a legszerencsétlenebbek­kel: az analfabétákkal is. Most először nyílt alkalom az ál­talános és egyöntetű alapműveltség megszervezésére minden vajdasági magyarnak. Most anyanyelvén ta. nulhat meg irni-olvasni az az ember is, aki a régi Jugoszláviában ciril betűkkel tudott csak magyar sza. vakat imi, aki szerb szövegeket ma­golt be, de nem értette, s a szé ko- moly értelmében, ha más nép betűi, vei tudott is írni, a maga nyelvén analfabéta volt. Tüntessük el a múltnak minden ilyen nyomát, tanítsuk meg irástu. datlan atyánkfiáit a betűvetésre. L KULTUREGYESÜLETEK VERSENYE: A Vajdasági Magyar Kultur-, szövetség a kebelében működő egyesületeket az Írástudatlanok oktatása terén kifejtendő versen gésre hivja fel. A verseny feltételei: Melyik kulturegyesület szerve­zi meg legszélesebben és legcél­ravezetőbben az Írástudás! ver­senyt. Melyik indítja a legtöbb tanfolyamot, melyik szervezi meg legjobban az egyéni okta­tást, melyik ér el számbelileg legnagyobb eredményt. Az egyesületi verseny félévig tart, s a Kulturszövetség a leg­eredményesebb egyesületet egy 10 kötetes könyvtárral jutalmaz­za. Ebbe a versenybe minden ma­gyar kulturegyesfiletnek be kell kapcsolódnia, falusi és városi kulturegyesületnek egyaránt. n. EGYÉNI OKTATÓK VERSENYE: A Kulturszövetség felhívja a magyar kulturmunkásokat, tan­erőket oktatókat és minden jó- szándéku irni-olvasni tudó ma­gyart, hogy vegyen részt a ma­gyar Írástudatlanok oktatására inditott egyéni versenyben. A verseny feltételei: a) Ki ki!fnUa fel és tanítja meg eeyéner.kénti oktatásban a legtöbb analfabétát. A legered­ményesebb egyéni oktatót a Kul turszövetség 3.000 dinár jutalom mai tünteti ki. A második leg­eredményesebbet 1.500 dináros jutalommal. b) Ki szervezi a legnagyobb tanfolyamot és tanít meg leg­több Írástudatlant ezen a tanfo­lyamon. A legeredményesebb tanfolyamszervezőnek és oktató­nak a Kulturszövetség 3.000 di­nár jutalmat tűz ki. A második legeredményesebbnek pedig 1.500 dináros jutalmat. III. AZ UJ ÍRÁSTUDÓKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS A Magyar Kulturszövetség minden uj Írástudónak megkül­di ajándskképen Gorkij: így ta­nultam éh c. elbeszélés füzetét. A Kulturszövetség a ..Magyar Szó“, a „7 Nap“ és a „HID“ szer kesztöségével karöltve 100 lan ajándékba küldését ajánlja fel az uj írástudóknak. A meginduló ir"'s*udási verseny uj írástudói a jelentkezés sorrendjében szá­zan tetszésük szerint vagy a „Magyar Szót“ kaniák negyed­évi, “vagy a „7 NAP“-ot félévi, vagy a „HID“-at egész évi idő­tartamra teliesen ingyenesen. Az irástuda+lanság megszün­tetés» népünk iránti kötelesség! FEL AZ IRÁSTUDÁSI VERSENYRE! HVa^sáyi Magyar Knltarszövetség évi rendes közgyűlése lo^iszáoon 1946 december 15-én A vajdasági Magyar Kulturszövetség december hó 15-ikén tartja évi rendes közgyűlését Noviszádon. Ez Szövetségünk első közgyűlése a megalakulás óta. Egy év műn- kájáról ad benne számot és egy évre készít munkatervet A Kultur, szövetség egy év alatt több, mint hatvan egyesületet szervezett be, te­hát közgyűlése az egész vajdasági magyarság számára óriási jelentősé­gű. A közgyűlésen a szerb népkormány és a közoktatásügyi minisz­térium, Vajdaság főbizottságának elnöksége és közoktatásügyi osztá­lya, a Jugoszláv-Szovjet Művelődési Társaság és a vajdasági testvérné­pek kultúrintézményeinek képviselői is résztvesznek. A közgyűlésre a Szövetség alapszabályai értelmében minden Ma­gyar Kulturegyesület két tagját küldi ki, akik közül egyik az egyesü­let titkára. A közgyűlés tagjai a Kulturszövetség Tanácsának tagjai is. Ezenkívül résztvehet rajta a közgyűlésen tanácsadói Joggal bárki, aki a vajdasági magyarság művelődési kérdéseit szivén viseli. A közgyűlés napirendjén az ünnepi részen kívül a következők sze­repelnek: Titkári jelentés. Jelentés az írástudatlanságról, a mükedvelésről. a népagyetemek- ről, a könyvtárakról. HID kőnyvkiadóvállalat jelentése. Pénztári jelentés és költségvetés. Inditvánvok. A Szövetség titkársága a tag-egyesületeket külön ö.D.-lüan ér­tesíti a közgyűlés előkészitési feladatairól. A közgyűlés helyét és kez­detének közelebbi időpontját a sajtó utján közöljük. Szubotica—Noviszád, 1946 XII. 1. A VAJDASÁGI MAGYAR KULTURSZÖVETSÉG ELNÖKSÉGE Krályevo-környéki hősi halottak hátra­mar adottainak küldöttsége Tito marsainál Erőnk a munkás, paraszt ás potpr értben és népállamiÉ iránti Éetrtiisian tépi Tito marsai fogadta a Kralyevó környéki fasiszta áldozatok és el­esett partizán harcosok hozzátarto­zóinak küldöttségéi, akik emlékmű­vet akarnak állítani az elesettek­nek. Tito marsai a szívélyes üdvöz­lést megköszönve megjegyezte: — Sokan adták az életüket, de: nem hiába, mert az elvetett mag termékeny talajra hullott. A kiküldöttek megemlékeztek a bombázások által elpusztított üze-! mekről vidékükön és arról, hogy' emiatt kisebb a munkalehetőség.' Tito marsai igy válaszolt: — Gondom lesz erre. Megbeszél­jük az iparügyi miniszterrel. Arra törekszünk, hogy ott teremtsünk ipari üzemeket, ahol van munka­erő. Mikorra érjük ezt el, ezt nem Ígérhetem biztosan, de megígérhe­tem, hogy meglesz. Nem kell so­káig várnotok. Mi gyorsan döntünk és gyorsan megvalésitjuk, amit aka­runk. ígérem, hogy kívánságotokat teljesíteni fogjuk. Fiaitok és fivé­reitek nagyszerűen tartották magu­kat. A krályevói zászlóalj valóban egyike volt a legjobbaknak, úgy hogy erre büszkék lehettek. — Kevesen maradtak azok közül, akik akkor velünk indultak. De váj­jon mi lett volna, ha nem indulunk el, ha nem harcolunk, ha nem ve­szünk fegyvert a kezünkbe? Mi lenne ma az országból? Országunk csak egy gyarmat volna és ki tud­ja, hányán élnének közülünk. így is borzalmas volt, úgy még borzalma­sabb lett volna. Nálunk, a mi hábo­rúnkban, az áldozatok egyötöde sem hullott el a harcmezőn, sokkal több esett el a polgári lakosság so­raiból. Sokkal többen estek el anél­kül, hogy harcoltak volna, mint a harcban. A harcban nehéz volt, de kevesebb volt az áldozat is. A delegátusok beszéltek vidékük élelmezési és ruházkodási nehézsé­geiről is. Tito marsai igy felelt: — Nincs elég kenyér nálatok, de éhezni azért senki sem fog. Rendel­tünk valamennyi búzát és kukoricát külföldről erre az évre és nem kell félni, hogy a nép éhezni fog. Ná­lunk már megvan szervezve az el­osztás, vagyis az, hogy elveszik, ahol van és oda küldik, ahol nincs. Igyekszünk átvészelni ezt az eszten­dőt, talán csak nem lesz minden év­ben szárazság. A kiküldöttek között volt kettő, akiket a németek annakidején ki­végzésre vezettek, de csodá'atos- ké-pen megmenekültek. Ezek elmon­dották élményeiket és azt is, hogy nemcsak a németek vezették el az embereket, hanem a Lyotics-párt tagjai is. Tito megjegyezte: — Most fizetnek érte. — Kevés mindaz, amit fizetnek, azokért a gonosztettekért, amiket elkövettek — jegyezte meg egy anya a delegátusok soraiból. Tito marsai igy válaszolt: — Sajnos, több nem áll hatal­munkban. Akik visszakerülnek hoz­zánk, megfizetnek. A többit ott Nürnbergben szélnek engedik. — Különben sem bosszúról, vér- szomjuságról van szó. Bennünket köt az elesett hőseinknek tett fo­gadalom. Az áldemokraták még Göringért is sírnak. Ha mindazt át- szenvedtók volna, amit ml átéltünk, nem ajándékoznák senkinek oda az életét. Részünkről súlyos igazság­talanság volna, ha másképen jár­nánk el, mint ahogyan tettük. Arra a kérésre, látogasson el Tito marsai V’ralyevóra, legalább az em­lékmű felavatására, Tito kijelen­tette: — E! kellene mennem hozzátok. Gondolok is rá, de nagyon elfog­lalt vagyok. A nemzetközi hel :et olyan, hogy egy pillanatra sem hagyhatom el Beográdot. Egy munkás a krályevói vasúti műhelyből elmondotta, hogyan me­nekült meg a kivégzéstől. Elmon­dotta azt is, mit látott, hogyan fosztogatták a csendőrök — a meg­szállók bérencei — a kivégzett em­berek hulláit. — Hullarablók — mondotta Tito marsai, majd hozzáfűzte: Egy-egy ember ilyen tragédiája magában foglalja az egész aép tragédiáját. Százezrek estek el. Ezt sohasem szabad elfelejteni. Ennek azonban nem szabad befolyásolnia az embe­reket, nem szabad lehangolnia, ha­nem még eltökéttebfeé keH tenni mindenMt, hogy végig kitart azon az utón, amelyen a nép elindult és nem hagyja magát letériteni erről sem külső, sem belső befolyásra. Egy delegátus a mezőgazdasági felszerelésben érezhető hiányokról beszélt, amire Tito marsai megje­gyezte,^ hogy ennek oka: nincs elég vasöntödénk az országban. Most azon fáradoznak, hogy a vaskiter- melóst növeljék. A marsai azután így folytatta: .— Mindez azonban még nagyon kevés. Most készül ötéves gazda­sági tervünk. Ez nem olyan fantasz­tikus, amit ne tudnánk megvalósí­tani, olyasmi, amit véghez tudunk vinni. A terv óriási és annak meg­valósítása során a villamossági erő­kitermelést a mostaninak háromszo­rosra kell fokozni. A villamos erő lehetővé teszi számunkra uj gyá­rak létesítését. Ennek a tervnek a keretében építjük ki a nehézipart is. Növekedni fog az acél- és vas­termelés. Öt éven belül tehát na­gyon nagy mértékben megnövek­szik mindenfajta fegyver, felszere­lés, szerszám, mezőgazdasági és más gépek kitermelése. Az öt év alatt érezhetővé válik majd terme­lésünk óriási fellendülése, nem is szólva a további távlatokról. Mi ipari országgá akarjuk átalakítani hazánkat. Egy parasztnak arra a megjegy­zésére, hogy vájjon elegendő lesz-e erőnk mind e tervek megvalósításán hoz, a marsai ezt mondotta: — Higyjünk az erőnkben! Ha a nép egységes és egyetértésben él s kész teljes odaadással dolgozni, ha a n ,p nem iil fel különböző mesék­nek és kihívásoknak és nem vész el a politikai bonyodalmak útvesztőié­ben, akkor mindent elérhet. Mi most megteremtettük a 90 kilomé­teres Ifjúsági Vasútvonalat, amely­nek kiépítése a régi Jugoszláviában évekig tartott volna és ezért aligha merték volna ezt az építkezést vál­lalni. Máris megkezdték az u!~!)b vonal építését 250 kilométeren Sza­rajevó felé. Nem mondhatom meg előre, mikor készül el, de nagyon gyorsan lesz. Emellett kiépítjük a Beográd-zágrebi aszfaltutat. Nálunk sokkal drágább a régi utak kijaví­tása, mint az uj aszfaltutak kiépí­tése. A fő útvonalakon aszfaltozott utakat akarunk építeni. Természete­sen mindezzel párhuzamosan halad az is, amire a mezőgazdaságnak szüksége van. Nagy súlyt fektetünk a mezőgazdaságra és minden* meg­teszünk, ami hatalmunkban áll. — Ezzel kapcsolatban meg aka­rom mondani, miben rejlik a mi erőnk. Elsősorban népünk egysegé­ben és összetartásában. Ez a leg­fontosabb. Ezenfelül abban, hogy a paraszt, a munkás és a polgár tu­datában van kötelességének az ál­lammal szemben A ml államunk, amilyen ma, nem valami népen kí­vüli szerkezet Ez az állam maga a nép és ebből az a kötelezettség há­rul minden polgárra, hogy teljesít­se kötelességét — Itt volt most a gabosabeszol- gáltatás. Történtek szabálytalansá­gok a hatóságok és a polgárság részéről egyaránt. Kinek a részére (Folytatás a 2-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents