Magyar Szó, 1947. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1947-01-01 / 1. szám

SZÓ ÉS TETT Ilyenkor, éj esztendőre, serény munkával készülnek a zárszámadá­sok, statisztikai kimutatások: az el­múlt év története számokban elbe­szélve. A számok, beszámolók olyan hatalmas munkalendületről, munka, teljesítményről tanúskodnak, mint — a Szovjetunión kivül — a világ egyetlen más államában sem. A jelszót az év elején Titó marsai adta ki emlékezetes újévi beszédé­ben. Azt mondta: Ha az 1945-ös év a háborús és politikai győzelem esz. tendeje volt, úgy az ország összes polgárainak kötelessége mindent el követni, hogy az 1946.os év — leg­alább részben — a gazdasági győ­zelem esztendeje legyen! A nép, a dolgozók hatalmas tö­meged megtanulták a háborúban, hogy a fegyelemmel párosult önfel. áldozás minden akadályon át győze­delmeskedik. És a gazdasági, poli­tikád, társadalmi és kulturális újjá. építés és fellendülés nagy csatáiban ugyanolyan önfeláldozással, lelkese­déssel, áldozatkészséggel és fegye­lemmel törtek az első sorokba, mint a harcmezőkön. Ha most összehasonlítjuk Tito marsai újévi beszédének jelszavait az év folyamán elvégzett munkával, az elért sikerekkel és diadalokkal, akkor látjuk , csák igazán, milyen hatalmas tererfljtóerő a népuralom, a dolgozók nagyierü lendületű ősz. szefogása a megfelelő vezetés mel­lett. J A gyárak és bányák munkásainak Tito marsai ezt mondta: A termékekben és szükségleti cikkekben mutatkozó minden hiány drágaságot idéz elő. Emel játék üzemeitekben a termelést. Termeljetek minél többet, mert ezzel magatoknak is jobb lét­feltételeket teremtetek. A mun. kalendület és önfeláldozás ne csökkenjen, hanem legyen még erősebb. Az év folyamán két hatalmas méretű munkaverseny keretében a munkásság valóban teljesítette fel­adatát. A megrongált gyárakat csaknem kivétel nélkül üzemképessé tették, minden anyagot felhasznál­tak utak, hidak, közlekedési vona. lak kiépítésére, gépek pótlósár-a, szállítóeszközök üzembehelyezésére és arra, hogy a termelés a szük­ségletek minden ágazatának kielé. gitésére, tehát a gyártás minden ágazatában meginduljon. A bányák versenyei ellátták üzemanyaggal a gyárakat. Az erdökitermelés fütött szobát teremtett mindenki számára. A kohók érceket, nyersanyagokat, fémeket adtak az ipari termeléshez. A májusi munkaversenyben az ipari termelés 7 százalékkal a novemberi ben további 6 százalékkal szárnyal­ta túl az eddigi teljesitőképességet és a legtöbb üzem nemcsak elérte, hanem túl is szárnyalta a háború előtti termelési színvonalat. Ha szá­mos cikkben még hiány mutatkozik ez nem a munkásságon mul’.k, ha­nem a régi rendszer gondatlansá­gán, mert nem gondoskodott az ország megfelelő iparosításáról és a szükségleti cikkek sok ágazatában egyáltalán nincs gyár. Most. amikor az ország az első öt^es tervet ké­szíti elő, a tervek kiterjednek mind azokra a problémákra, amelyek a hiányosságok folytán felmerülnek. Amit Titó jelszóként kiadott, azt a munkásság tőle telhetőleg teljesí­tette. A termelés elérte azt a szín­vonalat. hogy az árak nem emel. kedtek, hanem csökkentek, mert elegendő termék állt rendelkezésre, hogy senki se járjon rongyosan és mezítláb A földműveseknek Titó marsai ezt mondta: Ne higyjetek az állítólagos ba­rátoknak... akik bizalmatlanná akarják tenni a földművest az állam iránt és ezzel ha már nem tudják megakadályozni, leg. alább meg akarják nehezíteni országunk gazdasági megujhá. dásának munkáját. Törekedje­tek arra, hogy 1946.ban beves­sétek és minél jobban megmű­veljétek földjeiteket és szőlőite­ket. Neveljetek minél több álla­tot! A termőföldeket százszázalékban fölszántották és bevetették. Nagyon sok kis és középgazda és különösen sok földmunkás kitűnt nagyszerű eredményeivel és szembeötlő jó eredményeket értek el az állami bú- tokokon. A termelés most már nem csak mennyiségi, hanem minőségi javításra is irányul. Gyümölcsről gondoskodtak és fokozták a kerti vetemények termelését. Ha ezen a téren nem is értek el teljes ered. mónyt, ez nemcsak a földműveseken múlott, hanem jórészt az időjárási viszonyokon. A búzát rendben és idejében beszolgáltatták. A kukori. cabeszolgáltatás terén jól folyik az akció. Nehézségek csupán az állat- tenyésztés terén tapasztalhatók, de ez hosszadalmas, gondos, körülte­kintő szervezést igényel, ami egy év alatt nem érhető el. A feladat, me. lyet Titó marsai- a földműveseknek az állattenyésztés terén adott, to. vábbra is fennáll. Földműveseink egyre öntudatosabban végzik fel­adatukat és teljesitiik kötelességei­ket. Az ifjúsághoz Titó marsai ezeket a szavakat intézte: A megújhodásért, a gazdasági nehézségek leküzdéséért folyó harc szerves folytatása a harc. téren vívott nagy csatáknak, amelyekben a jugoszláv ifjúság tízezrei haltak meg azért, hogy másoknak jobb legyen. Ifjúi tüzed és lángolásod érvényesül, jön most az alkotó munkában. A munkás és tanulóifjúság mun­kahelyén napi feladataiban a leg­nagyobb figyelemmel önfeláldozás, sál és áldozatkészséggel végezte munkáját és azon túl közmunkákon vállalt feladatokat, hogy az önma. gát képző tanulói munkán túl utak, hidak, csatornák építésével utcák megtisztogatásával gondoskodjék a közösség jólétének fokozásáról. A ju ószláv ifjúság létrehozta azt a világraszóló teljesitményt, az Ifjú­sági Vasútvonalat, amely Európa egyetlen nagyobbméretü önkéntes munkateljesítménye a pusztító há­ború után. Ifjúságunk valóban zász. lóhordozója lett a munka iránti lel. kesedésnek és példaadó az egész vi­lág ifjúsága számára. Kiadta a jelszót Titó marsai a bürokratizmus üldözésére, arra, hogy az állami intézményeink és az emberek, a nép között a legszebb kapcsolatok alakuljanak ki. Ki­mondta: Mindenkinek azzal a meggyő. zödéssel kell dolgoznia, hogy a közösségén dolgozva egyben saját magáért fáradozik. A munkát nem úgy fogják fel, hogy csupán eszköz a megél­hetésre, hanem elsősorban úgy, hogy ez kötelesség a közösség és feldúlt hazánk Iránt, amelyet ki kell építeni és boldogabbá kel! tennünk mint valaha is volt. Munkások, földművesek, tisz­tességes népi értelmiség! Épít- sük ki a gazdaságilag erős uj Jugoszláviát Hazánkban min­den polgárnak egyenlő jogai vannak, de egyenlő kötelességei is!« Az ország dolgozó milliói való­ban összefogtak, hogy teljesítsék ezt a feladatot. Megjelentek az ol­csó ipartermékek: textil, mezőgaz­dasági szerszámok, cipők, amelyek­hez a földművesek termelési áron, minden haszonkulcs nélkül jutottak hozzá, hogy ők is olcsóbban ter­melhessenek. Így vált lehetővé, hogy megteremtsék az egységes gabona­árakat az egész ország területén és biztosítsák minden dolgozó számá­ra a legterméketlenebb vidéken is az olcsó, jó táplálkozást. Olcsó ke­nyeret kapott az ország és ezt a munkásság és parasztság összefogá­sa teremtette meg. Az értelmiségi tömegek hivatalokban, közintézmé­nyekben teljes szivveúlélekkel vé­gezték munkájukat, megteremtették a hatóságok és a nép széles réteged között azokat a közvetlen kapcsola­tokat, amelyeknél a tisztviselőik va­lóban azért vannak, hogy a népet szolgálják és jól szolgálják a népet. A dolgozó tisztességes polgárság, a kisemberek nagy tömegei bele­kapcsolódtak az egységes termelés­be • és mindjobban résztvesznek a tervszerű munkában. Politikai téren azok érték el a legszebb eredményeket, akik csak most jutottak jogaikhoz: a nők. A választások során megmutatták ma­gas politikai öntudatukat és szinte nagyobb százalékarányban leszavaz­tak, mint a férfiak. Óriási munkát végeztek kulturális téren, különö­sen az Írástudatlanság leküzdésére folyó mozgalomban. Növelték a napközi otthonok számát. Szociális téren még nagyobb lendülettel és még eredményesebben dolgoztaik. Messzemenóen támogatták a Vasút­vonalon dolgozó ifjúságot és részt- vettek a Népfront minden nagy mozgalmában. Társadalmunk gyökeres átalaku­lása tovább fejlődött. Eredménye- * sen folyik a harc az osztályellenté­tek maradványainak minden téren való teljes megsemmisítésére. Ebbe a^harcba tartozott a küzdelem a re­akció áskálódásai, a fasiszta marad­ványok és az uj rendszer ellenségei: a feketézők, szabotálok, a népjólét fejlődésének hátráltatói ellen. Kulturális téren ugyanilyen len­dülettel folyt a munka. Teljes erő­vel küzdenek az Írástudatlanság el­len. Az iskoláik számát egyre nö­velik, gondoskodnak uj oktató ká­derekről, a könyvkiadás hihetetlen — a régi Jugoszláviában elképzel, hetetlen — méreteket öltött, a tu­dományos és művészeti munka, az irodalom és képzőművészet minden ága a legmesszebbmenő támogatás­ban részesül és a tudomány és mű­vészet valóban azzá fejlődik, ami­vé a népi államban lennie kell: a közösség érdekeit, jólétét fejlődé­sét szolgáló tudományos munkává és művészetté • »Természetes, hogy szó sem le­het teljes győzelemről, mert or­szágunkat annyira feldúlták, hogy nagyon sok év telik el ad- i dig, míg a sebek végleg begyó­gyulnak, 1946-ban azonban meg kell teremtenünk az előfeltéte­leket. Szilárd alapokat kell ki­építenünk és vüágos távlatokat kell kapnunk, hogy megkezd­hessük a tervgazdálkodást. Ez volt az újévi jelszó és most az év végén megelégedéssel állapít­hatjuk meg. hogy gazdasági, poli­tikai. kulturális és társadalmi téren egyaránt jó munkát végeztünk. Áz elmuli év igazi békeszavai Az elmúlt évben hangzottak el az alábbi szavak. A békének, a né­pek közötti bizalomnak és testvériségének szaval. Ss ezeket a szavakat tettek is igazolják. Elsősorban a Szovjetunió békepolitikájának nagy sikere. Azután a mi hazánk demokratikus kapcsolatai a szomszédokkal. Mind szorosabbá váló barátsági kapcsolatok a demokratikus népek kö­zött. És az elmúlt év kétségtelen béke-eredményeinek bizonyságával né­zünk az uj békeév elé. Annak a barátságnak, amely az összes független kis és nagy nem­zeteket a Szovjetunióhoz fűz*, az cka mindenekelőtt a Szovjetunió ideológiájában rejlik, melynek alapjait Lenin rakta le. Minden nemzet­nek, nagynak és kicsinynek, van valami sajátossága, mindegyik hozzá­járult az emberiség közös kincstárának gyarapításához. Van mind­egyikben valami, ami nincsen meg sem az oroszban, sem az ukrán­ban, sem más népben.. Saját idco'ógiánkkal kerülnénk szembe, dezor- ganizálnánk saját pártunkat, ba nem becsülnénk a kis népeket, ha nem tartanók tiszteletben jogaikat és ne nur ti függetlenségüket, ba bele­avatkoznánk a kisállamok belső ügyeibe. Megtehetjük ezt? Nem! Nem tehetjük meg. Ha megtennénk, magunk alatt vágnánk a fát! A másik ok, amely arra késztet bennünket, hogy tiszteletben tart­suk a kis népek függetlenségét: saját államunk összetétele. Nézzenek végig a Szovjetunión! Itt nemcsak nagy nemzetek vannak, hanem ki­csinyek Is, vannak nemzetiségek, népcsoportok. Megtehetjük-e, hogy ne számoljunk saját nemzetiségeink véleményével, mikor az orszá­gunk határain túl élő kis népekhez való viszonyunkról van sző? Nem! Nem tehetjük meg, mert saját soknemzetü államunk alapjait ásnánk alá! íme, ezek azok az okok, melyek megmagyarázzák, miért lehetsé­ges igazi barátság olyan nagyhatalom, mint a Szovjetunió és a kis ál­lamok között.” SZTÁLIN „A nemzetközi helyzet a felszabadító háború után igen sok össze­tevőből áll. Az egyetértés megköveteli, hogy a békeszerető és demo­kratikus erők teljes eröbevetéssel dolgozzanak a világ békéjének meg­szilárdításán. Elértük a teljes katonai győzelmet a hitleri Németor­szág, az úgynevezett tengely és csatlósai felett, de még él a fasizmus némely országban s még támogatják egyes szövetséges országok olyan reakciós urai, akik nincsenek megelégedve a katonai győzelem eredményeivel, s akiket zavar a kis népek függetlensége, a széles nép­rétegek demokratizálódása és győzelme saját reakciója felett A fasiz­mus megtürése, sőt támogatása Olaszországban, Nyugat-Németország- ban, Spanyolországban, Görögországban és másutt, meglehetősen ve­szélyezteti az olyan drágán megfizetett békét. Olyan tények ezek, melyek előtt nem szabad lecsukni szemeinket: nyitott szemekkel kell körülnéznünk és mindent meg kell tennünk a világ békéjének győ­zelme érdekében; a háborús uszítok és a sötétség hatalmasai feletti győzelem érdekében.” TITO „A bolgár kormány és a bolgár nép nevében legszivélyesebben kö­szöntöm Jugoszlávia testvéri népeit. Meggyőződésünk, hogy a szabad­ság, béke és demokrácia müve mindörökre és mindenek ellenére meg­szilárdul egész Balkánunkon.” DIMITROV „A fasizmus és hitlerizmtis elleni háborúban együtt kiöntött vér együttes erőfeszítéseink a világ békéjéért, a támadó háborúk meg­akadályozásának érdekében uépeinket testvéri szövetségben kötötték össze. Lengyelország népe és hadserege szivből kívánja Jugoszlávia né­peinek és hadseregének, hogy szép hazájuk mielőbb újjáépüljön, hogy felemelkedjék a háborús pusztulásból, hogy fejlődjék és felvlrágozzék.” M. R. ZSIMJERSZKI, Lengyelország marsalja „Hazáink legjobb fiainak áldozatkészsége és a kiontott vérük a barátság és a testvériség szilárd alapjait fektették le Albánia és Ju­goszlávia között. Ez a barátság napról-napra erősödik úgy a politikai, mint gazdasági és kulturális téren. Az uj népi Albán Köztársaság Jugoszláv Szövetségi Népköztársa­ságban és bátor népében nemcsak jó szomszédot, hanem őszinte test­vérnépet is talált.” SZOFO CSOMÓRA, Albánia ügyvivője ★ „Beográd annak az országnak fővárosa, amely a Szovjetunió után a legbátrabban harcolt a szabadságért s amelyben ma leginkább ég a szolidaiitás és testvériség érzése. Jugoszlávia ragyogó példáját mutatja a tettekben mutatkozó igazi békepolitikának s ebben is Tito marsai vezeti, a dicsőséges, sztalini-tipusu hős.” DR. ZDENJEK NEJEDLI, Csehszlovákia minisztere Békés Újjáépítő Évei Kívánunk! IV. ÉVFOLYAM 1 SZÁM.______________ NOVISZÁD, SZERDA 1947 JANUÁR 1 ARA 3 DINÁR

Next

/
Thumbnails
Contents