Magyar Szó, 1947. március (4. évfolyam, 50-76. szám)

1947-03-01 / 50. szám

Vidics Dobrivoje­­ II vetési terv tökéletes megvalósítása Vajdaság népes testvériségének és egységének záloga Az ifjúásgi tartományi értekezle­ten fölszólalt Vidics Dobrivoje is. Miután méltatta az ifjúság mun­káját az elmúlt időszakban, áttért az új feladatokra. Kiemelte, hogy népünk biztos hittel tekint a jövő­­be, mert tudja, hogy a villamosítás és iparosítás ötéves tervének végre­hajtása a magunk anyagi és szelle­mi erősítését, a testvériség-egység további elmélyülését, mindannyiunk boldogabb jövőjét jelenti. Min alapszik az ötéves terv vég­rehajtásának biztosítéka? — tette föl a kérdést Vidics Dobrivoje. — A hatalmas tőke, amelyet a régi Ju­goszláviában a népellenes érdekcso­portok a maguk jólétének emelésé­re használtak föl, ma Jugoszlávia népeinek fölemelkedését szolgálja. És kormányunk tervei valószerűsé­­gének és megvalósításának éppen az a biztosítéka, hogy célkitűzése­ink egybeeesnek — népünk óriási többségének — a dolgozó népnek érdekeivel Ezek után Vidics fölsorolta az előttünk álló gazdasági feladatokat, az építészet, útépítés, talajjavítás terén. Mindezek végrehajtásához szakmunkások mellett szükség lesz népeink elsősorban ifjúságunk áldo­zatkész, önkéntes hozzájárulására. 100.000 beszervezett ifjúval ren­delkezünk — folytatta Vidics — Ez a szám azt mutatja, hogy van elég ifjúnk és marad a tartományi munkák elvégzésére elég munkaerő azok mellett, akik a Samac-Szara­­jevói vasútvonalra mennek. Az if­júsági szervezetek kötelessége már most a megfelelő járási és városi tervbizottságok útján képet nyerni az előrelátott építkezésekről és be­osztani erejüket. A tavaszi vetési kampányról szól­va Vidics kiemelte, hogy: »Állan­dóan hangoztatjuk minden talpalat­nyi föld bevetésének szükségét. Ne­hézségeink voltak és vannak, mert tavaly nem volt elég erőnk ennek a végrehajtására. Nem volt elég erőnk, mert nem mozgósítottunk meg minden rendelkezésünkre álló erőt. Ez hiba volt Az idén ennek a hibának nem szabad megismétlőd­­nie. Teljességében kell végrehajta­nunk a vetési tervet, mert ettől függ hazánk népeinek a kenyere, ettől függ népeink ellátási tervének keresztülvitele. Ezért az értekezlet résztvevőinek kötelessége, hogy otthon, ki-ki a maga működési helyén tevékenyen részt vegyen a vetési terv megvaló­sításában. A terepen kell kirajzo­lódnia az ifjúsági szervezet haté­kony bekapcsolódásának a tavaszi vetési munkálatokba. Az egész if­júságnak meg kell ismerkednie a vetési rendelettel. Tudjuk, hogy traktorvezetőink túlnyomórészt fia­talok. Minden traktorvezetőnek át kell éreznie, hogy ő nem csak sof­őr hanem harcos, hogy a földet szántva szabályszerű, minőségi mun­kát kell adnia. Tudnia kell, hogy az ilyen munkával erősítheti csak or­szágunk alapjait, népeink jólétét. Ezenfelül az összes helyi bizottsá­gok keretén belül mezőgazdasági szaktanácsok alakulnak. Hiba len­­ne, ha a helyi ifjúsági szervezetek nem kapcsolódnának bele ezen ta­nácsok munkájába. A mindvégig feszült figyelemmel kísért fejtegetéseit Vidics a követ­kező szavakkal fejezte be: úgy vélem, hogy a testvériség­egység kérdése, a Vajdaságban élő népek testvériségének és egységé­nek kérdése szoros összefüggésben van hazánk fölépítésével, az 1947-es befektetési terv megvalósításával Vajdaságban, hogy a vetési terv megvalósítása megszilárdítja, kimé­­lyíti és kiszélesíti az itt élő népek szétszakíthatatlan és valóságos test­vériségének és egységének meg­bonthatatlan anyagi alapjait Csak az állami újjáépítés tervé­nek ilyen megvalósítása, ha hatósá­gainknak és gazdasági szerveinknek segédkezet nyújtanak a népi szer­vezetek, elsősorban az ifjúsági szer­vezetek, biztosítja életünk rohamos megjavulását Szlavóniai és baranyai magyarok az oszijeki mikrofon előtt Az oszijeki rádió magyar adásai­ról már többször megemlékezett la­punk. Heti két magyar adásban szorgalmasan végzi felvilágosító és népnevelő munkáját a dráva­­menti magyarság körében. Az elmúlt vasárnap a szlavóniai és baranyai magyarok értekezlete alkalmával, délután külön magyar műsort adott az oszijeki rádió a vidéki kiküldöttek részvételével. A félórás ünnepi magyar közvetítés­ben a vidéki kiküldöttek beszámol­tak a községeikben elért gazdasági és kulturális eredményekről. Kérdés és felelet formájában fel­szólalt a mikrofon előtt Horvát An­­talné Dálj­ hegyekből s elmondta köz­sége problémáit. Sürgősnek mondta a Magyar Népkör megalakítását és 60—70 magyar gyermekük részére egy magyar iskola felállítását. Pápa József Csúzáról községe boldog örö­mének adott kifejezést, hogy Tito Jugoszláviájában, a testvériség és egység hazájában élhetnek és fej­lődhetnek. Ezt a szabad fejlődést kívánják a környező országokban élő szláv testvéreink számára is. Tóth Lajos Kopácsról a falu kultu­rális előrehaladásáról számolt be, különösen a Népi Ifjúság eredmé­nyes működéséről. Varga Lajos Ko­­pácsról a búza- és kukoricabeszol­gáltatás 100 százalékos befejezésé­ről és a folyamatban levő zsirbe­­szolgáltatás kitűnő eredményeiről számolt be. Demeter néptárs ugyan­­csak Kopácsról az Eszék-vidéki fal­vak konyhakertészetének nagy je­------------- ' 'NAA­lentőségéről beszélt. Végül Zsili Endre Csúzáról a csuzai Népi Ifjú­ságról számolt be Ez Baranya leg­­jobba­n megszervezett ifjúsága s pél­­dát mutat az egész vidéknek. Innen került ki legtöbb baranyai harcos a Petőfi-brigádba itt jelentkeztek a lányok sáncásásra. A Samac—Sza­rajevó vasútvonal építésére máris nagy számban vannak jelentkezők. De a község egész lakossága részt­­vesz hazánk építésében, amit mutat az a tény, hogy az Ifjúsági Vonal­ra jelentkezők földjét közös erővel megmunkálják. A csutai Áfézsé is vezet munkájával a járásban Az eszéki rádió vasárnapi magyar adása tehát valóban népi közvetí­tés volt. A rádió igazgatósága sze­retné ezt a vidéki közvetítést meg­honosítani s a magyar műsor­bi­­zottságna­k is régi vágya már, hogy dolgozó népünk szólaljon meg a rá­dióban, mert ott is miénk a szó. Természetesen nemcsak élőszóval lehet ezt a vidéki közvetítést végez­ni. Meg lehet oldani beküldött tu­dósítások formájában is, ezeket a műsor­bizottság feldolgozza a rá­dióban való közlésre. Igen jó és hasznos lenne, ha ezeket a vidéki tudósításokat két példányban irnák le, a tudósítók s egyik példányt a Magyar Szó szerkesztőségének is beküldenék, hog­y a sajtóban is nap­világot lásson. Ezáltal mind a rádió­ban, mind a napilapban Szlavónia és Baranya magyar dolgozó népe mind élénkebb szerepet fog játsza­ni. Ungár Jakab K­zd­ MQOtcnapos Kongresszusi munkaverseny Szuboticán A szuboticai szakszervezetek he­lyi bizottságának ülésén Szabó Ida népképviselő, a helyi szervezet tit­kára a gabonabeszolgáltatás kérdé­séről beszélt. Paalics Brankó elnök a küszöbönálló Népfront-választá­sok kérdését tette szóvá, majd be­jelentette, hogy a Marika és Sebra cipőgyárak munkaközössége 18 na­pos munkaversenyre hívta ki az összes szuboticai szakszervezeti fió­kokat és szakcsoportokat. A ver­seny március 1-én kezdődik és már­cius 18-ikán a Népfront-kongresz­­szus összeülésének napján fejeződik be. A 18 napos munkaverseny győz­tes csoportja zászlót kap. Ezt a zászlót a győztes munkáscsoport egyes osztályai mint vándorzászlót használják tovább a májusi munka­versenyben, úgyhogy a zászló min­dig a legjobb osztálynak jut. A kisipari szövetkezetek első feladata: gyors bekapcsolódás a tervgazdálkodásba Az idei évben, 1947-ben kisipari termelő és feldolgozó szövetkeze­teink legfontosabb feladata — mint a többi szövetkezeté —, hogy gyor­san megszervezzék az átmenetet a tervgazdálkodásba és hogy minden erejüket­ összefogják a tervgazda­ság minél eredményesebb megvaló­sítása érdekében. Ezen legfontosabb feladat elérésére szükséges, hogy kisipari termelőszövetkezeteink jó­­vátegyék a múlt hibáit és mulasz­tásait, hogy ilyenformán megfelel­hessenek az alkotmány, a szövetke­zeti alaptörvény és a szövetkezeti közgyűlések határozatainak. Mai valóságunkat, gazdasági tö­rekvéseink helyes fejlődését igazol­ja az a tény, hogy iparos szövet­kezeteink száma — összevetve a számadatokat a háború előtti hely­zettel — megsokszorozódott és ál­landóan növekszik. Másik fontos körülmény, hogy amíg a háború előtti kisipari szövet­kezeteink elsősorban nyersanyag­­beszerző szövetkezetek voltak, a mostani szövetkezetek nagy többsé­gükben valóságos termelő és fel­dolgozó szövetkezetek. Az iparos szövetkezésnek ez a magasabb és tökéletesebb típusa egyre fonto­sabb tényezővé teszi általános gaz­dasági életünkben a kisipari szövet­kezeteket A kisiparosok száma ma jóval ki­sebb, mint a háború előtt volt. A kisiparosok — összpontosítva ter­melőeszközeiket, szaktudásukat és munkaerejüket — egyre több ter­melő és feldolgozó szövetkezetet alakítanak. Vajdaságban például a háború előtt 35.000 kisiparos műkö­dött, ma az önálló kisiparosok szá­ma legfeljebb 20.000, a többiek ipa­­ri szövetkezetekben működnek, me­lyek száma 120. A kisipari szövet­kezetek fejlődésének legtisztább ké­­pét a szerbiai kisipari szövetkezetek számadatai nyújtják. Amíg a hábo­rú előtt 1939-ben Szerbia területén mindössze 44 kisipari szövetkezet m­űködött 505 szövetkezeti taggal — ezek között is legfeljebb tíz szö­vetkezet végzett aktív munkát — addig 1946-ban Szerbia területén, Vojvodina és Koszmet nélkül. 437 kisipari termelő és feldolgozó szö­vetkezet működött 9457 szövetkezeti taggal. Egész Jugoszlávia területén jelenleg kilencszáznál több kisipari termelő és feldolgozó szövetkezet működik nem is említve a más jel­­legű kisipari szövetkezéseket, kíméletlenül megszegik a munkabé­rekről intézkedő pozitív törvénye­ket. Ez elsősorban a szabóiparosok­ra vonatkozik. Amíg a magániparo­­sok többsége, valamint a szövetke­zetek­­betartják az árakról és mun­­kabérekről intézkedő rendeleteket, egyes spekuláns kisiparosok beve­zették a magas »megállapodás sze­rinti« árakat. Ugyanakkor ezek az elemek többet fizetnek munkásaik­nak, mint amennyit a rendelet elé-Ami azokat a »mestereket« illeti, akik profitéhségtől vezetve lépnek a szövetkezetekbe vagy saját ma­guk »alapítanak« szövetkezetet, eze­ket a jelenségeket állandó ellenőr­zéssel le lehet küzdeni. Ebben az ellenőrzésben azonban a néphatósá­gokon és tömegszervezeteken felül maguknak a kisipari szövetkezetek­nek is részt kell venniük. Elsősor­ban maga a szóbanforgó szövetke­zet köteles megtisztítani sorait a spekuláns elemektől, le kell leplezni őket és lehetetlenné kell tenni mun­kájukat. Különösen ott kell ügyelniü­k­, azzal a céllal, hogy elvonják a munkásokat a szövetkezetekből. Ilyenformán születtek meg a 30 di­náros órabérek. Mindez csak ala­pul szolgál az iparosnak arra, hogy a túl magas szolgáltatási árakat va­lamivel megindokolja. A becsületes kisiparosok és az iparosszövetkeze­­tek joggal elvárják a néphatósá­goktól, hogy erélyes intézkedéseket alkalmazzanak az ilyen árleverő, spekuláns iparosok ellen, ahol volt mesterek és volt kereske­dők alakítanak szövetkezetet. Útját kell állni annak is, hogy egyes szö­vetkezeti tagok ellene forduljanak az új tagok felvételének, különösen a fiatalok szövetkezeti beszervezé­sének, mert ezek a fiatalok hoznak új lendületet szövetkezeti rendsze­rünkbe. Nem szabad elfelejteni, hogy a szövetkezeti munka idei legfon­tosabb alapfeladata a szövetkezetek tömegesítése és ennek az elvnek a kisipari termelőszövetkezetekben is érvényesülni kelll, elsősorban fiata­lok és nők bevonásával. A SZÖVETKEZETEK TÖMEGESÍTÉSE A SZÖVETKEZETEK ÖSSZEVONÁSA A gyakorlat során bebizonyult, hogy a szövetkezeti szervek ilyen nagymérvű fejlődése nem tudta el­hárítani az összes mutatkozó ne­hézségeket és a kisiparosság szö­vetkezetei nem tudták megoldani mindazokat a feladatokat, amelyek a gazdasági tervekben rájuk vár­tak. A nyersanyaghiány, szerszám­hiány és helyiséghiány mellett, amelyek általános jelenségek ter­melőmunkánkban és munkásságunk jobb szervezéssel igyekszik leküz­deni őket, vannak más jelenségek is amelyeket orvosolni kell. Egyes kisebb kisipari szövetkeze­tek nemrég végrehajtott fúziója, amellyel bizonyos szervezeti egy­szerűsítéseket és jobb munkát ér­tek el, megmutatta, hogyan lehet jobban megszervezett működéssel a legnagyobb­­nehézségeket is leküz­deni. A kisebb szövetkezetek fúzió­jának és nagyobb keretű szövetke­­zeti szervek létesítésének haszna szemmel látható. A termelési költsé­gek csökkentése és más szervezeti előnyök mellett az is megmutatko­zott, hogy ezek a nagyobb csopor­tosulások lehetővé teszik az egyes műhelyeknek munkaszakok mellett való megszervezését. Az egyes mun­kások így könnyebben kerülnek az őket képességeik szerint megillető helyre. A néphatóságok is könnyeb­ben nyújthatnak segítséget a na­gyobb keretű szövetkezeteknek haj­tóanyag-, nyersanyagellátás és he­lyiség biztosítása tekintetében, ugyanakkor a nagyobb szövetkeze­tek a tervmunkába is könnyebben kapcsolhatók és könnyebben meg­felelnek a tervfeladatoknak. HARCOLNI KELL A SPEKULÁNS KISIPAROSOK ELLEN Az iparos termelő szövetkezetek munkájában az elmúlt évben nagy akadályt jelentett a magánipar egy­­részének spekuláns tevékenysége, másrészt az a fáradozás, amellyel ezek a kisipari spekuláns elemek megkísérelték a szövetkezeti so­rokba való behúzódást hogy ott alapot teremtsenek maguknak a há­ború előtt szokásban volt jogtalan gazdagodásra. A kisipari magánszektor speku­láns elemei már hosszabb idő óta MEGKÖNNYÍTETTÉK a hitelellátást Egy körülmény különösen meg­nehezítette az elmúlt évben a kis­ipari szövetkezetek munkáját: a szövetkezetek hitelellátásának kér­dése. Bár ez a hitel a további mun­ka érdekében sokszor elkerülhetet­len volt, csak nehézkesen, hossza­san és túlkomplikált eljárás után jutott a szövetkezet birtokába. A szövetkezet munkájában ezért sok­szor törés állt be. Az eddigi mun­ka azt is igazolta hogy a nagyobb szövetkezeteknek — különösen azoknak, amelyek kisebb szövetke­zetek fúziójából születtek —, beru­házási kölcsönre is szükségük van. Ha ery mindezeket a nehézségeket leküzdjük, az országos szövetke­zeti főszövetség lépéseket tett a néphatóságoknál, hogy a kisipari szövetkezetek hitelellátásának eljá­rását leegyszerűsítsék és hogy az olyan szövetkezeteknek, amelyek­nek üzemük kibővítésére beruházási kölcsönre van szükségük, invesztí­ciós kölcsönt is engedélyeznek. Eb­ből a célból a felsőbb néphatóságok kiadták a szövetkezetek hitelellátá­sának kérdését rendező új rendele­tet, amely teljes egészében megold­ja a fenti problémákat és az ipari szövetkezetek számára is megfelelő formában biztosítja a működésük­höz és fejlődésükhöz szükséges ösz­­szeget. Összpontosítják Kikindán a borbély és Hogy a lakosság szükségleteit minél teljesebb mértékben és minél gazdaságosabban biztosítsák, Ki­­kindán NAPREDAK néven borbély és fodrász szövetkezet létesült amely ennek az iparágnak összes problémáit megoldja Kikindán és a város környékén. A borbélyok és főleg a borbély­munkások számára a szövetkezeti tömörülés sokkal jobb és biztosabb megélhetést biztosít. Minden téren beigazolódott, hogy közös mun­ká­val nagyobb eredményeket lehet el­érni — s hogy a közönség is job­­ban jár ilyen tömörüléssel. Kikindán még a téli hónapokban történtek kísérletek a borbély és fodrász iparág tömörítésére. Eddig összesen 52 borbély és fodrászüzlet működött. A szövetkezeti gondolat előharcosai tervet dolgoztak ki, amely szerint a meglévő üzletek tö­mörítésével összesen 19 borbélyüz­let és 2 női szalon maradna meg, ebből öt üzlet a város központjá­ban, a többi a város külső negye­­deiben szétszórva. 33 üzlettel lenne kevesebb, az üzletbér és egyéb költség megtakarítása havi sokezer dinárt tesz ki. És ami a legfontos fodrászipari­ sabb: a borbély és fodrászipart­­am teljesen megszűnik a munkanélküli­ség. A megmaradt üzletekben het­­vennél több munkást sikerül majd elhelyezni.­A tervet most elfogadták a szö­vetkezés megtörtént Az új üzleteket a néphatóságok erőteljes támogatása mellett telje­­sen korszerűen rendezik be. Érde­kes és fontos újítás, hogy az új szövetkezet a környékbeli telepes községek problémáit is megoldja. Ezekben a községekben eddig nem volt borbélyműhely és így fontos hiányt pótolnak.. A kikindai szövet­­kezet Nákovó, Szenth­ubert, Sarlevit, Szoltur, Hajfeld és Masztort közsé­gekben fiókot nyit, a munkások egy részét ezekben helyezik majd el. Fontos feladata lesz a szövetke­­zetnek az új szakkáderek nevelése. A borbély és fodrász szakmában az új szakerők kiképzése teljesen el­maradt és ezen a téren igen sok tennivaló vár a szövetkezetre. Arról is gondoskodnak majd, hogy a szö­vetkezet fiókjai megfelelő anyag­hoz jussanak. Farkas Pál átszerveztél­ a petrovoszelói szakszervezetei­ munkáját A petrovoszelói szakszervezetek­ben az utóbbi időben jelentősen gyengült a munka. Ezért elsősor­­ban a szakszervezeti csoportok ve­­zetőségeit terheli felelősség. Ugyan­is a szakcsoportok vezetőségei nem tartották meg rendszeres értekezle­­teiket és egyes vezetők nem végez­ték el az elvállalt szervezői munkát. A helyi szakszervezeti tanács lát­­ta a mulasztásokat és ezért Vezető­ségi értekezletet hívott össze, hogy a szakcsoportok vezetői közösen megtárgyalják a munka lanyhulásá­nak okait és közös határozatot hoz­zanak a szakszervezetek további munkájáról. Az ülésen egyes szakcsoportok vezetői arra hivatkoztak, hogy ke­­vés taggal rendelkeznek és emiatt nem tudták tökéletesen kifejteni munkájukat. Ezért elhatározták, hogy a kisebb szakcsoportokat egybevonják és a jövőben legaláb­b 15 tagnak kell működnie egy-egy szakcsoportban. Az ülésen minden szakcsoportból egy személyt válasz­tottak, aki abban a bizottságban dolgozik, amely meghatározza a kisebb létszámú csoportok helyét. A szakcsoportok ilyenfajta átszer­­vezése nagyban megkönnyíti majd a munkát. A vezetők ezenkívül közös hatá­­rozatot hoztak, amely szerint a jö­vőben pontosan tartják a heti öss­­­szejöveteleket és a közeljövőben meghatározzák a májusi munkaver­seny legsürgősebb feladatait. A ve­zetőségek megfogadták, hogy a má­jusi munkaversenyben helyrenoz­­ztik eddigi mulasztásaikat és együt­tesen dolgoznak a szakszervezeti élet fellendítésén. Kalmár József munkás levelező Magyar Sió 3

Next