Magyar Szó, 1947. április (4. évfolyam, 77-110. szám)

1947-04-01 / 77. szám

TH« marsai külpolitikai expozéja t smám Stkopsllna Mi mimm cilMflcs sí:csdi A szövetségi Szkupstina két háza hétfőn délelőtt újból együttes ülést tartott, amelyen a képvisel** úgy­szólván teljes számban megjelentek. A karzat is zsúfolásig meglelt és a hallgatóság soraiban helyet foglal­tak a beográdi diplomáciai kar képviselői. A nemzetgyűlés ülésén Titó marsai terjesztette be külügyi expozéját. Amikor Tito marsa! meg­jelent a szónoki emelvényen a kép­viselők felállva szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel köszöntötték. Az ünneplés eiültével Titó marsai a következőket mondta: Tito marsai Társaim, képviselő urak! A Jugo­szláv Szövetségi Népköztársaság kormánya külpolitikájában a világ­béke kiépítésére folyó következetes harc a gazdasági és kulturális együttműködés elvi alapjain áll. Az országunkat képviselő küldöttség, szívósan küzdve népeink jogos kö­veteléseiért a békekonferencián, az előkészítő és béketárgyaíás^koa Londonban, Newyorkban és Paris­bon, a legnagyobb kitartással és méltósággal teljesítette kötelessé­gét, követelve, hogy elégítsék ki Ju­goszlávia jogos követeléseit mini olya« országét, amely a megszállá­sok következtében a legnagyobb anyagi károkat szenvedő Grszáffoli sorába tartozik és a háborúban óri­ási emberntőozatot fiő&»tt Delegá­ciónk erőfeszítéséiben teljes támo­gatásra talált a Szovjet Szövetség küldöttsége részéről Molotov S az élen (taps}, továbbá a* test. szláv országok, Lgngveiország ■'6|s Csehszlovákia delegáció részé':"' • n«gy Szovjefühiőnak' és szagnak, valamint Csehszlovákiáim, a' testvéri országoknak azért a fü­stősért és a teljes megértésért, azenvedéseink, áldozataink és jogaink iránt tanúsítottak. Nagy el­keseredéssel kellett azonban tapasz­talnunk, hogy egyes háborús szövet­ségeink. különösen Anglia és Ameri ka minden lehető eszközzel igyekez­tek kétségessé tenni jogainkat és olyan álláspontot foglaltak e! amelyről gyakran nehéz volna azt állítani, h)gy ez baráti ország ál­láspontja. Emlékezzünk azokra a küzdelmeire amelyeket Isztráért, Triesztén és a Szlovén Tengervidék ért folytattunk a békekonferenciá­kon Nevyorkban és Parisban. Mel­lőzve runden érvünket, amelyek megdöLthetetienül bizonyítják tör­ténelmi és néprajzi jogainkat ezek­re a vidékekre, tekintet nélkül ar­ra, hrgy mi magunk is rengeteg véird és áldozattal szabadítottuk fel i német megszállóktól Isztrát, Tritsztet és a Szlovén Tengervidé­kei, háborús szövetségeseink, An­glia és Amerika egyes kis ot . ugok- kil, köztük olyanokkal is, <§lyek nem is vettek részt a hál abavi, seembeszálltak igényeinkkel « étríil sikerült elérniük, hogy őrs unk, -- amely Euróa mindert ága közül a '* legtöbb sze«m\ • és' | viszonylag«:; >3' a ISfföbb ál ,.|ot | adta, többet irt bármely-’"' v* { Btett szövetségesek közönyök ' '• , I teiésemek navy részét évi k »f-c halta meg. Az olasz b-eszer c^és a. lapján Testvéreink nag- része Iszf- ; • > Tries, then és a Szlovén Ten­gervidéken hazánk hat am kívül maradt, habár testvéreinknek ez a része a háborúban értékes véráldo- zaítal járult hozzá a szövetségesek győzelméhez és szabadsága kivívá­sához, amit azonban — hála ugyan­ezeknek a szövetségeseknek — ma- púnk nem kaphattak meg. dúltak volna fel mindent, amit ta­láltak Jugoszláviában, vagy bárhol, ahol voltak. Persze, hogy id akarnak agyalni valami ellenállást Hitlerrel szemben a háború idején, de mindenki jól tudja mi a valóság. Semmiféle ellen állást nem tanúsított Ausztria az egész háború alatt és pedig egy­szerűen azért nem, mert nem akart ellenállni, mert egyetértett Hitler hódító politikájával, megkapta a há­borúban összeharácsolt zsákmány nagy részét és mert Hitler szőkébb hazájához Ausztriához csatolta Ju­goszlávia nagy részét: Szlovénia több mint kétharmad területét. Az elűzött és elhurcolt szlovének he­lyére — százezer számra voltak ilyenek nem birodalmi németek, ha­nem ausztriai németek jöttek. Ezek csak egyes tények, amelyek arról szólnak, hogy Ausztria Hitler bűn­társa és segítőtársa volt a háború­ban. Tények, amelyek vádat jelen­tenek Ausztria ellen, bűnrészessé, géért más országok lerombolásában és amelyek követelik, hogy Auszt­ria hazánknak is megtérítse az okozott kárt. Ausztria teljes mér- ékben risztvett a Jugoszlávia ellen Az olasz békeszerződés aláírása Az igazságtalanság népeinkkel szemben olyan nagy volt, hogy a P kormány előtt felmerült a kérdés, j< aláirja-e a békeszerződést, vagy «cm. Hiszen ez számunkra a nyugati államok diktátumát jelentette. A kormány azonban, következetesen kitartva a béke megteremtéséért és s megszilárdításáért való törekvése T mellett nehéz szívvel bár úgy hatá­rozott, hogy aláírja az olasz béke- szerződést, amely nagy igazságta- Táuságot tartalmaz hazánkra — ab­ban a szent meggyőződésben, hogy ezt az eljárást nemcsak Jugoszlávia minden népe. hanem a határokon kívül maradt nép s jóváhagyja, amelyről soha sem feledkezünk meg, ahogyan azt hangsúlyoztuk is a bé­keszerződés aláírásakor tett nyilat­kozatunkban (taps). Az uj háború uszitói és a reakció zav árosban halászói természetesen azt remélték, hogy nem írjuk alá az olasz? békeszerződést. Jugoszláviát ezzel ugv akarták feltüntetni, mist a békét' veszélyeztető országot, liven értelemben máris különböző kombinációkat vetettek fel de ez is egyik oka volt, hogy aláírtuk a bé­keszerződést és így lehetetlenné tet­tük a háborús kihívók tevékenysé­gét Európa ezen részében, habár ezek gyűlölködésre és összeütközé­sekre számítottak Olaszország és Jugoszlávia között. Az olasz béke- szerződés aláírásával létrejöttek a normális viszonyok helyreállításánál előfeltételei ezzel a szomszédos or­szággal, amellyel lehetfiség szerbi békében, minél jobb viszonyban akarunk élni és együttműködni, kü­lönösen gazdasági téren Karintia kérdése nem kerül le a napirendről mindaddig, amíg nem rendezik számunkra igazságosan Ugyanígy, vagy még rosszabbul áll a helyzet Karintia kérdésével. Kor­mányunk emlékiratot intézett a Négy Nagy konferenciájához és ok­mányszerűen megtíöntheteílenül gazolta követeléseink jogosságát í arintia Jugoszláviához való csato. lábára, mivel ezt a területet na- gyipbbára szlovének lakják és nép­rajzig valamint történelmi szem­pontból bennünket illet meg. Ezen. kívül karintiai testvéreink maguk •s kitartóan követelik, hogy csatla- ozhassaeak anyaországukhoz — a Szlovén Népköztársasághoz. Köve- elésüket azzal is alátámasztják, liogy az egyedüli nép volt, amely Ausztriában ténylegesen a szövetsé­gesek országa oldalán harcolt, mind a német, mind az osztrák fasiszta hóditó ellen, amely utóbbi a háború ntézett támadásban és különösen a osszantaríó megszállásban. Ha mindezek után AmerikAng : a és Franciaország képviselőt men­tesíteni akarják Ausztriát a Hitler, Mussoiii és mások oldalán játszott háborús szerepéből rí mázó kötele, zeitséimk aMl ajkkí'H háborús, szö- .éíségeseiflknek ez a szándéka nem igazságérzetből, hanem olyan szá­mításból ered, amiről nem nehéz kitalálni, hogy mi a célja. A nyugati országok, elsősorban Anglia ás Amerika képviselői kono­kul ellenzik jogos kövei eléseink kú elégltését és. azt, hogy a tisztára szíovénlakta Karintia területét Ju­goszláviához csatolják. Egyszerű­en nem veszik tudomásul ezt a jo­gos követelésünket. Mig Trieszt kérdésében néprajzi okokra hivatkoztak, amiért nem tartozhat Jugoszláviához, KarhTía. nál ez az ok is elesik, még púiig kétségtelenül Jugoszlávia avara. Azt hiszik, hogy Jugoszlávia jogos követeléseinek ki elégít.'sét megaka­dályozva . Karintia kérdésében, az ügyét mindörökre elintézték. Karin tia kérdése azoioan a mi számunk­ra nincs elinf/zve és nem kerül le a napirendről mindaddig, amig egy napon n m rendeződik számunkra igazságosan, (hosszantart« taps) Az olasz jóvátétel A jóvátétel kérdésében a nyugati hatalmak szintén olyan álláspontot foglalnak el Jugoszláviával s:em- ben, amely legkevésbé sem elő. nyös Jugoszláviának, mert a Jugo­szlávia javára megállapított össze­gek meg sem közelítik a tényleges károkat, amelyeket Jugoszláva a háborúban elszenvedett. így az *!asz békeszerződésben a legalacsonyabb összegként követelt 400 millió he. lyett végül mindössze 125 miliő dollárt szavaztak meg, habar Mus­solini csapatai által okozott károk a megszállás idején Szlovéniábín, Dalmáciában, Crna Gorában, Htr- cegovinában, Bosznia, Lika és Kor­dun egy részében óriásiak és felbe­csülhetetlen anyagi és emberáldo. zat tekintetében egyaránt, úgyhogy a 125 millió dollár, amennyit jóvá­tétel címén kapnunk kell Olaszor­szágtól, a tényleges kárhoz viszo­nyítva inkább csak jelképet képvi­sel, mint kártalanítást. A német jóvátétel Még rosszabb a helyzet a német jóvátétel ügyében. A potsdami egyezmény értelmében Jugoszlávia, nak az angol, amerikai -*s francia csapatok által megszállt nyugati övezetekből kell jóvátételt kapnia. Anglia és Amerika kötelezték ma­gúkat, hogy kiadják Jugoszláviának i jóvátételt, amit megállapitaimk. Hogy áll azonban a? ügy a valóság­ban? Parisban a jóvátétel! felosztás tárgyalásain megállapították a fel­osztás arányszámait az egyes szö­vetséges országok számára. Jugo. szlávia a német jóvátételből a g vá­rak, felszerelések, hajók stb. 9,6, a külföldön lévő német vagyon 6,6 százalékát kell, hogy kapja. És mit kaptunk eddig a valóságban? Al­kalmuk volt már hallani itt a szö- vetségesközi jóvátétel! ügynökség jugoszláv képviselőitől Ivekovics neptarstól menny! nehézséget tá­masztanak a Nyugatnémetországi megszálló hatóságok a jóvátétel ki. adásában és igy ón nem bocsátko­zom részletekbe, csupán megemli- tem azt az összeget, amennyit az eddig Németországból megkapott jovateféli szállítások kitesznek. Ju­goszláviának 5,180.000 dollár értékű anyagot adtak át, amiből eddig 12 száz «lék érkézéit, meg az ofsiág- ba. Ne a mi számlánkra jótékonykodjanak Németországgal és Ausztriával a potsdami határozatok érteimé ben a ilémetország által fizetendő jóvátétel egész összege 20 milliárd dollár. Ebből 10 milliárdot a Szov­jetunió kap, beleértve Lengyelor­szágot is. Ez teljesen Jogosait, mert a Szovjetunió valóban borzalmasan szenvedett a háborúban és ugyan­így Lengyelország is. A további 10 milliárdot Anglia, Amerika, Fran­ciaország, Jugoszlávia és más olyan országok kell hogy kapják, amelyek német megszállás alatt állottak. Eb­ből körülbelül 700—800 millió dollár jutna Jugoszláviának, ami messze van WóI, hogy megfeleljen a Jugo­szlávia által a német megszállás alatt elszenvedett tényleges any ági kárnak. ! Természetes, hogy mi nem nyu­jodhatpnk bele ebbe a helyzetbe és követeljük, hogy csorbítatlanul ad- ak ki a bennünket megillető német ovatételi összeget és ugyanúgy kö­veteljük, hogy Ausztria jóvátétel «lakjában kárpótoljon bennünket, fa pedig egyes szövetségesek bár- nely oknál fogva el akarnak enged­ni valamit a jóvátétel! összegből Németországnak vagy Ausztriának, uMor ezt a maguk számlájára te­gye: (viharos helyeslés), ne a mi kárunkra, amely viszonylagosan a »Sypbb anyagi károkat szen­vedte és éppen er rt semmi esetre sem mondh- le a a jóvátételről sem jp részletébe^ .m egészében. Népeink nem akarják az ngynevezett nyjpjgatí demokiácia feiíámasz'ásáí alatt semmivel sem volt á/tathu nabb és szerényebb tetteiben és hóditó étvágyában a németéinél. A nagyszámú német divíziók között, amelyek gyújtogattak, akísztottak és lemészárolták poígárahkat, ti­zennégy olyan hadosztály volt, amely 60—100 százalékon osztrák volt. Gonosztetteiket nagyon P1 kiismertük a háború folyamán, az osztrák hadosztályok parancsnokai pedig a népeink eile» elkövdett go nosztettekért bíróságunk elitt fe­lezték be, vagy fejezik be fályatr tásukat. Egyes nyugati v£lnPKf',. által támogatott mai osztrá* haws maskodék úgy akarják feltuitetn világ előtt, mintha Ausztrií neu harcolt volna ellenünk és * to szövetségeseit ellen, mintha katon nem fosztogattak, gyilkollak * Természetes, hogy nyugati szö­vetségeseink ilyen áílásfog.'aíasa Ju­goszláviával szemben rfapvető jogos érdekeink tekintetében, általános politikai állásfoglalásukból ered az uj Jugoszláviával szemben, amely álíáspoitot nem lehet barátinak nevezni. Hazánk, nem rokonszenves sfomukra, mert. a maga utján ha­jad, a teljes politikai és gazdasági függetlenség, a való népi demokrá­cia és nem az áldemokrácia utján, amelyet szakadatlanul és paraneso- i mára. loan ajánlgaftak nekünk. Nem, né­peink nem akarták, hogy feiujiiljon az úgynevezett nyugati demokrácia Pasks, a puskatusnak nevezett Mak- szimövjcs Bozsa (Kundak), Sztoja- dinovics, Jevtics, Cvetkovics Drag»- sa és Macsek, Sándor király és Zsivkovics i'etár demokráciája. Né­peink uj utat választottak: orszá­gunk általános kiépítését és az uj boldogabb jövő megalkotását a fal­vak és városok dolgozó népei szá­Együtthaladunk a Szovjet Szövetséggel a békeépítés utján A nyugati reakció elképesztő ki­tartással rágalmazza a Szovjet Szö­vetséget, amely szerintük rátétté befolyása kez^ta keleteurcpai kis országokra, köztük Jugoszláviára is. Jugoszláviát viszont azzal rágai- mázzák, hogy közönséges csatlós. Valóban, Jugoszlávia és Kelet más országai is együtt haladnak a Szov­jet Szövetséggel éppen azért, mert tudják, hogy nem veszélyezteti füg­getlenségüket (hosszas helyeslés és tips). Együtt haladunk a Szovjet Ssövetséggel a háború után is ép­pé* azért, mert mély meggyőződé­sűik, hogy a nagy szövetséges ha­talmak közül egyedül a Szovjet­unió érti meg szenvedéseinket ás ál­dozatainkat a nagy felszabadító há­borúban. Mi és Keleteurópa többi kis államai együtt haladunk a Szov­jetunióval azért, mert meggyőződ­tünk, hogy a nyugati nagy és kis szövetséges hatalmak közül egye­dül a Szovjetunió harcol őszintén a kitartóan a világbéke megszilárdí­tásáért, amire a népeknek annyira szükségük van. (hosszas helyeslés). Együtt haladunk a Szovjet Szövet­séggel, mert a Szovjet Szövet ség- "ből állandóan a béke hangjait hall­juk és az megfftkd a mi törekvése­inknek is, tnig nyugatról állandóan atombombáiröl és háborús fenyege­tésekről hallunk (taps). Azt látjuk, hogy Anglia és Amerika valamint egyes más országok is szerepet vál­lalnak Görögországban Indonéziá­ban, Kínában és igy tovább, a népi szabadságok és demokratikus jogok elfojtásában. Látjuk, hogy az ame­rikai imperialisták nyíltan háború­val fenyegetik azokat^ országo­kat, amelyek nem akar iáik alávetni magukat financiális és imperialista parancsuralmuknak. Kapcsolataink Amerikával Ugyanakkor azonban együtt ha. ladunk a nyugati népek minden ha­ladó, demokratikus erűvel, ame­lyek szintén békét és baráti együtt, működést akarnak és ugyancsak harcolnak a háborús uszítok ellen saját hazájukban. Gyakran kérdik tüünk, mért nem jobbak a kapcso­lóink például Amerikával. Gyak­ran feleltünk erre és ma is azt monciuk, hogy viszonyunk javulá. Amerikával pem tőlünk függ. Megkise-éltük, hogy megjavítsuk kapcsolatainkat. Mit tehetünk azon ban, aníWcpr az amerikai nagykövet súgnék éiíift Patterson nagykövettel «“gyetlen dyan gesztusa sem volt, amely tehetővé tette volna a köze­ledést Jugoszlávia és Amerika kö­zött. Ellenkezőleg, Patterson nagy­követ és alárendelt alkalmazottai mindent elkövettek, hogy a kapeso. latok megronioíjanak. Egyrészt sza kadatlanul be akartak avatkozni belügyeinkbe és segítették a reak­ciót nálunk, ami más szavakkal ha­zánk konszolidációjának megzavará­sát jelenti, másrészt szakadatlanul rágalmazóan tájékoztatták az ame. rikai közvéleményt az uj Jugoszlá­viáról és ugyanígy valószínűleg helytelenül tájékoztatták az ameri­kai kormányt is országunk viszo­nyairól. Gyakran szemünkre vetik, hogy nem becsüljük eléggé azt a (Folytatás a második oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents