Magyar Szó, 1947. április (4. évfolyam, 77-110. szám)

1947-04-01 / 77. szám

Tito marsal külpolitikai expozéja (Folytatás az első oldalról) segítséget, amit az UNRRA nyúj­­tott a háború után. Néha úgy tű­nik és azt hiszem nem csalódom, mintha bennünket meg akarnának zsarolni a népeinknek nyújtott bi­zonyos segítséggel, ahogyan ez tör­tént a búzával és mással is. Termé­szetesen nem igaz az, hogy mi nem becsüljük az UNRRA segítsé­gét, mi ezt a segítséget értékeljük, mert nagyon jól jött lerombolt és sokat szenvedett hazánknak. Népe­ink azonban ezt a segítséget nem könyöradománynak tekintik, hanem olyan segítségnek, amelyre teljes mértékben joguk van, mint olyan szövetségesnek, aki a közös harcok­ban nem sajnált semmiféle áldoza­tot az Egyesült Nemzetek győzel­­m­éért. (viharos taps) Ha az ember áldozatban hozott arányt nézzük a mérleg feltétlenül Jugoszlávia olda­lára billen Amerikával szemben. Ezenkívül népeink, a parasztok, munkások és népi értelmiség nem sajnálta a háborúban az életét, még kevésbbé a vagyonát. A nép orszá­­gunk sok vidékén feláldozta vagyo­nát: házat, barmot és mindent, a­­mije volt. Várjon ennek a népnek nincs joga segítségre?! Ha valakinek joga van az elége­­dettlenségre és arra, hogy szemre­hányást tegyen, akkor ez népein­­két illeti meg, mert keserűséggel látják, hogy nyugati szövetségese­ink az élelmezés tekintetében is nagyobb gondot fordítanak azokra az országokra, amelyeknek hazánk ál­dozatul esett ebben a háborúban, mint Jugoszláviának, amely hűséges szövetségesük, volt. Az amerikai hivatalos korok maga­tartása — a további élelmiszer, bú­­za és egyebek szállítása tekinteté­­ben Jugoszlávia részére, amit az UNRRA képviselői követeltek, mert Jugoszláviában a háborús pusztítá­sok mellett két év óta nagy száraz­­ság pusztít,­­ semmi esetben sem áll összhangban kijelentéseikkel, hi­szen a háborúban lerombolt orszá­gok megsegítése nem függhet bár­­mely ország belpolitikai viszonyai­­­­tól, az ország bizonyos imperialista ha­talmak játékszerévé vált, kapcsola­taink megromlottak. Félreértések elkerülése végett nem a görög nép­pel romlottak kapcsolataink, hanem azokkal, akik a görög népre rá­erőszakolják hatalmukat. A görög kormány megrágalmazta a Bizton­sági Tanács előtt Jugoszláviát, Bul­gáriát és Albániát, hogy felelősek a görögországi polgárháborúért, mind a három balkáni állam segíti a görög demokratikus hadsereget és más ehhez hasonlót. Az eddigi vizsgálat Görögországban beigazol­ta, hogy a görög kormány vádja a Biztonsági Tanács előtt közönséges hamisítványokon és rágalmakon alapul Jugoszláviával, Bulgáriával és Albániával szemben. Másrészt ez a vizsgálat az egész világ előtt le­leplezte azt, amit sem a görög kormány, sem gyámjai nem remél­tek. Leleplezték a fejetlenséget és borzalmas terrort a demokratikus görög tömegekkel és a macedón tö­­megekkel szemben Égéi Macedóni­ában. Kiderült, hogy teljesen helyt­állók voltak a jugoszláv kormány által az Egyesült Nemzetekhez elő­terjesztett emlékirat állításai az Égéi Macedóniában folyó ü­ldözé­­sekről, habár ezt az emlékiratot ak­kor elutasították anélkül, hogy ki­vizsgálták volna. Nem bocsátkozom annak részle­tes kivizsgálásába, hogy ki felelős mindazért, ami ma Görögországban történik, de vissza kell utasítanom minden rágalmat és vádat Jugoszlá­viával szemben, mert azok alapta­­lanok és célzatosak. A vizsgálóbi­zottság elé terjesztett anyag Görög­országban teljesen igazolja mind­azt, amit mondtam. . Van itt azonban ay másik kér­dés, ami miatt elővigyázatosaknak kell lennünk, amikor Görögország­ról van szó. Görögországban nem­csak a különböző királypárti fasisz­ták kihívó magatartásának fészke áll fenn, hanem Görögország maga az imperialista hatalmak egyik tá­maszpontjává vált, ahonnan veszé­­lyeztethetik a Balkán és a világ bé­kéjét. Azért beszélek itt erről, hogy tudják miről van szó, honnan ered ez a hirtelen nagy gondossága az amerikai hivatalos köröknek Gö­rögország és Törökország iránt, miért gyűlölik ezek a körök annyi­ra a görög demokratikus erő­et a kormány 1945-ben barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötött a Szovjet Szövetséggel és azonos szerződéseket kötött 1946- ban a Lengyel Köztársasággal és Csehszlovákiával, végül Albániával is. A kereskedelmi kapcsolatokon és kulturális konvenciókon kívül szerződést kötött most a szoros gazdasági együttműködésre a Szov­jet Szövetséggel és Albániával. Eb­ben a gazdasági együttműködésben előirányoztuk közös vállalatok lé­­tesítését, amelyek közül a Szovjet­unióval már megkötöttük a szerző­dést a közös Duna-hajózásról és a légi forgalmi társaságról. Folyamat­ban vannak a tárgyalások a Szov­jetunióval más társaságok alapítá­sára is. Albániával egész sor közös társaság létesült, mint amilyen a közös petróleumtársaság, tengerha­józási, vasútépítő és egyéb társasá­gok. Ezenkívül nagyon fontos az Albániával kötött egyezmény a pénzkiegyenlítésre és a vámhatárok megszüntetésére. Csehszlovákiával nagyon átfogó kereskedelmi szerződést kötöttünk, amely méreteiben és jellegében rendkívül fontos gazdasági együtt­működést jelent országaink között. A közel napokban jön létre ha­­sonló szerződés egyes más orszá­gokkal is, mint például Magyar­­országgal és másokkal. Fennáll a szerződés Lengyelországgal és foly­nak a tárgyalások újabb még na­­gyobb árucsere forgalmira. A test­véri Bulgáriával fennáll a rendes anT'vrare forgalom és ma megkötöt­tük az új kereskedelmi szerződést is. Nem tőlünk, vagy a bolgár kor- i Hiánytól függött, hogy mindeddig rém volt kölcsönös segélynyújtási és barátsági szerződésünk Bu­lgári­­ával, hanem az a helyzet akadá­lyozta meg, amelyben Bulgária volt a békeszerződés megkötése idején. Ma már azonban nincs semmiféle akadálya ennek , a leg­rövidebb időn belül kapcsolataink Bulgáriával kimély­ülnek és megszi­lárdulnak, úgy ahogy ez mind a két ország népeinek megfelel. A fent említett államokon kívül, amelyekkel szilárd politikai és gaz­­dasági kapcsolatokban álltak-, meg kell említenem még a szom­szédos Romániát is, amellyel színű­n nemcsak nagyon jó poltikai vi­sz alakult, hanem az áruestel forgalmi szerződés is. Továbbá fennállnak az egyez­mények : Franciaországgal, az áru­­csereforgalomra és fizetés szabá­lyozására, Hollandiával, Belgiummal és Svájccal ugyancsak az árucsere forgalomra és a fizetés szabályozá­sára. A kormány tárgyalásokat folytat néhány más országgal is kereske­delmi szerződés megkötésére. Külö­­nösen ki kell emelnem a kereskedel­mi kapcsolatok fontosságát Svéd­országgal, Svájccal és így tovább, amelyekkel a tárgyalások befejezés­hez közelednek, továbbá Olaszor­szággal. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya arra tö­rekszik, hogy megteremtse a nor­­mális kereskedelmi kapcsolatokat minden olyan országgal, amely ezt kívánatosnak tartja, ha ez közgaz­daságunk érdekében áll és megvan­nak a lehetőségek, hogy teljesítsük kötelezettségeinket. Mindebből te­hát látható, hogy hiábavalók voltak egyes reakciós körök galád kívánsá­­gai, hogy az új Jugoszláviát, nem­csak politikailag, hanem gazdasági­lag is elszigeteljék és lehetetlenné tegyék kiépítését, felvirágoztatását. Különösen fontosnak tartom ki­emelni azt a tényt, hogy a kor­­mány az ötéves tervvel kapcsolat­ban egyes országokban különböző gépeket rendelt az ország villamo­sításához és iparosításához, sokmil­­liárd dinárért. Ezzel nagy kötele­­zetséget vállaltunk, amely nagy erőfeszítéseket igényel, mivel mi csak keveset fizethetünk devizával. Nagyrészt olyan kötelezettségeket vállaltunk.., hog ellenszolgáltatást nyújtsunk termékeinkben és nyers­anyagainkban. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy végső erőfeszítéseket kell tennünk, hogy elegendő nyers­anyagunk és termékünk legyen a kivitelre, illetve­­ szükséges gépek megfizetésére; azt jelenti ez, hogy nagy takarékosságra és beosztásra van szükség minden olyan termék­nél és nyersanyagnál, amit mi kül­földre szállítunk a gépekért való ellenszolgáltatásra; azt jelenti­ ez, hogy az ötéves terv ek»et végrehaj­tó évében egy és n»ésre ' kell majd mondanunk, ha ielőbb megvalósulta­­suk a;­ törek­szünk. vk v»s nK..." • 1:-r '­a ha­ladó és gazdag u.t J» 'fáviáí (hosszas taps). A búzakérdés Néptársak és néptársnők! Néhány szót kívánok mondani arról a mond­hatnám hihetetlen hajszáról, amely most nagyon rosszhiszeműen és cél­zatosan folyik egyes nyugati orszá­­gkban Jugoszlávia ellen. A búzát má­rtották a hajsza tárgyai­. Az ottani sajtóban azt írják, hogy Ju­­goszláviában borzalmas éhínség dü­höng, hogy Jugoszláviát éhségka­tasztrófa fenyegeti, hogy Jugoszlá­­via külföldre szállította búzáját és kukoricáját, míg népe éhezik, hogy a jugoszláv kormány 200.000 tan­nát kért Amerikától, sőt Angliáét is, hogy valahogy elhárítsa a nevét fenyegető tragédia, hogy Jugoszlá­via sü­lést és zsírt és mit tudom ért még mi mindent sz­­it külföldre Ebben a hajszában alakosko­ás nyilvánul meg, ami zoros kapso­­latban áll bizonyos hivatalos hitek nyilatkozataival és világosan látszik hogy rosszhiszemű és kárt akar okozni országunknak. Az egyk ol­dalon lemondják a segélyszorítmá­­nyokat országunknak, a máik ol­­dalon jajveszékelnek mennyi szen­ved országunk és milyen súlyos ka­tasztrófa fenyegeti. (nevetés) Mi van emögött? Társaim, a jugoszláv kormány, illetve a k­ülügyminiszté­­rium a külügymi­szter-helyettes útján felkérte az am­erikai ügyvivőt, hogy reálisan tájékoztassa az ame­rikai kormányt és kérelje, hogy Jugoszláviában valóban érezhető a segítség szüksége a kényes ellátás terén. Semmi mást nem kért. Semmiféle hivatalos lépést nem tett. Nálunk valóban szükség van kenyérre, mert hat esztendőben egymás után nagy ■szárazság volt és különöse­n a leg­­passzívabb vidékeit, mint Lika, Kor­dun, Crna Gora, Boszna és Herce­govina és sok más vidék is minden nélkül maradt úgy, hogy ma a leg­nagyobb erőfeszítésekre van szük­ség a nép ellátásához. A külügymi­nisztérium útján tudomására hoz­tuk szövetségeseinknek, nem hogy térdenállva kérünk segítséget, ha­nem azt a segítséget kérjük, amire jogunk van. Ha segítséget adnak Németország­nak, Ausztriának más olyan orszá­goknak, amelyek ellenünk és szövet­ségeseink ellen harcoltak, miért ne volna jogunk nekünk is erre a se­gítségre? Ők azonban ezt az igé­nyüket propagandára használták fel, mintha mi térdre hullottunk volna, mintha a jugoszláv kormány nem volna életképes, mert a népet az éhínség szélére sodorta, amivel alá akarják ásni tekintélyünket a külföldön, hogy úgy tüntessék fel, mintha Jugoszlávia nem volna kon­szolidált és megbízható állam vagy­is, hogy szükségünk van rájuk és ha megengedjük, hogy gyámkodja­nak felettünk, adnak majd 200.000 tonna gabonát Mi azonban társaim nem tűrünk gyámot (általános vi­haros hosszantartó helyeslés és­­áps. Felkiáltás: Le az imperializ­mussal!) Mindent megtettünk, ami hatal­munkban állott, hogy népünk so­raiban senki sem haljon éhen. Ma is nagy erőfeszítéseket teszünk köve­telve azoktól, akiknek van, adjanak kenyeret, hogy mi adhassunk azok­nak, akiknek nincs. Ha e tekintet­ben találkozunk is meg nem értés­ben vagy rosszindulatú ellenállással, meggyőződésem képviselő­társaim, hogy egész becsületes népünk jóvá­hagyja a leger­vesebb intézkedése­ket is azok ellen, akik ezekben a nehéz órákban utunkba állnak­­hosszas helyeslés, kiáltások­? Ügy van). Románia és Albánia megsegítése Mint mondottam azzal is rágal­maznak, hogy élelmiszert szállítunk külföldre. Konkréten azt mondják, hogy 20.000 tonnát búzát és kukori­cát adtunk Romániának és 10.000 tonnát Albániának. Miről van itt szó? Az ősszel, amikor az egész vi­lág, tehát mi is tudtuk, hogy Ro­mániában válságos a helyzet és v­an­nak vidékek, ahol a­ nép valóban éhhalál előtt áll, eljött hozzánk sze­mélyesen a román L .Ott „ny­áík­, titkára és felkért, hogy segítse erki Romániát kölcsönnel. Mondtam ne­ki, hogy­ fiit nem adhatunk el, sőt nem is ajándékozhatunk, mert ma­gunknak sincs. Ha volna csak vala­mennyi is, szívesen odaajándékoz­nánk. Megmondtam neki,­hogy köl­csönadunk Romániának, habár ne­künk is szükségünk van rá. Telje­sen egyetértett velem és azt mond­ta, hogy Románia számára ez ko­moly segítség lesz, mert december­re sikerült megakadályozni az éhín­séget. Mi valóban kölcsönöztünk Romániának 20.000 tonna búzát és kukoricát. Most hajsza folyik elle­nünk külföldön, hogy minek adja­nak nekünk kenyeret, amikor mi külföldre szállítunk. Tehát egy em­berséges, baráti, a legemberibb gesztust kormányunk részéről elle­nünk használ ki a reakció, azt fü­­­rasztelve az országban, hogy mi pa­zarlóan gazdálkodunk, külföldön pedig, hogy mi saját népünk ellen cselekszünk. Ugyanez a helyzet Albániával. Albánia háborús szövetségesünk volt. Fiai együtt estek el a Szand­zsákban és együtt harcoltak velünk országunk területén. A nyugati szö­vetségesek azonban, amelyeknek segíteniük kellett volna, hátat for­dítottak Albániának és eszeveszett­ hajszát folytatnak ellene. Várjon , mi akik tudjuk, mit jelent a szen­vedés, tétlenek maradjunk mind­ezzel szemben és szemünkre vethe­­tik.e, hogy nem nézhettük nyugod­tan, hogyan éhezn­ és pusztul el a mindenkitől elhagy­­t albán nép,­ amely azután — a f­zakció elgondo­lása szerint —­ zi­kmányukká vá-t­a­tik. Ezt nem én is és segí­­­tettünk az albán né, ameny­­­­nyire lehetett és na szükséges még­­ segítünk, (taps). Ezek szerint ma itt kijelentem, nem igaz, sőt közönséges rágalom, hogy mi élelmiszert, búzát, kuko­ricát, sertést, zsírt vagy akármi mást szállítunk külföldre. Ők szám­adatokat is tudnak, pedig még egyetlen kilogram zsírt sem .Vált toltunk ki és nem is fogunk, ami szükségleteinket ki nem ebíthe­tűk. Mindezen rágalmak világos szándékot rejtenek magukban. Ki­­jelentem azonban ünnepélyesen,­­ hogy soha senkitől se kérünk kö­­nyöradományt, csak, Segítséget, azt a segítséget, amelyre úgy véljük, jogunk van (hosszas taps). Nem­, képvise® társaim, nem a mi hibánk volt, hogy kapcsolatunk az amerikai kormánnyal nem job­bak, mert mi valóban azt kívánjuk, hogy megjavuljanak ezek a kapcso­­latok és tőlünk telhetőt mindent hogy a másik oldalról is közeled­jenek felénk. 2 Mmgm Szö Görögország­ problémája­ ­, még egy kérdés, amelyre véleményem szerint ki kesi térni és ez Görögországgal való kapcsolata­ink kérdése. Amióta a nép ebben az országban külföldi f­eavatkozás folytán elveszítette szabadságát és A népek békefrontja Képviselő­társaim! A nyugati re­akciósok rendszerint két blokkra­ beszélnek: nyugatiról és keletiről. Ezt azok mondják, akik háborút akarnak. Ha ez az állításuk valóra válna, a háborús veszély állandósul­na, mert a blokkok ilyen veszélyt foglalnak magukban. Ma azonban minden erőnkkel azon­ kell fáradoz­­nunk, hogy a reakciós háborús uszí­tók kívánsága ne váljék valóra. A világban ma két front van: a hábo­rús uszító imperialisták kis, de ve­szélyes frontja és a népek óriási frontja minden országban, és ezek d­iákot akarnak, a fronthoz tartozik a győz­tetesen Szovjet Szövetség, ehhez a frontba­, tartozik az új Jugoszlá­­via, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Bulgária, Albánia, azután Görögország és Magyaro­k de­mokratikus erői, ehhez a fronthoz tartozik Amerika, Anglia, Francia­­ország, Olaszország és minden más ország népének óriási töbksége nem sok Európában, hanem­­ egész világon. (lelkes taps) A szakadatlan éberség és mnden­­ háborús uszító, imperialista­ üzéke­­­­dés leleplezése a legjobb és •*­­eredményesebb formája a világot, de megszilárdításáért folyó harc­­nak. Jugoszlávia továbbra is követ­­k­­etesen kitart eddigi külpolitikai vonala mellett és harcában a béke megszilárdításáért és az együttműk­­­lésért minden országgal, amely elfogadja ezt az együttműködést. Meggyőződésem, hogy ezt helyesü­­lhe­ti a képviselők és helyesli mi ezín népünk is. A gazdasági kapcsolatok kiépítése A mindenoldalú együttműködés­be irányuló törekvéseivel összhang­ban a Jugoszláv Szövetségi Nép­köztársaság kormánya a múltban és a jövőben is azt az elhatározást követi, hogy a politikai és kulturális kapcsolatokon kivnl a lehető leg­­jsebb gazdasági kapcsolatokat te­­■%» 'nytse meg mindazon országokkal, vek ezt kívánatosnak tartják , melyek beállítottsága baráti az : fSbgoszlávia iránt. Ez elsősorban iSgnisztios országokra vonatko­­z. A kormány ebben a törekvésé-j­ől,1! Szép eredményeket ért el, ame-­ lyeit felbecsüsítetelenül fontosak a 1 ldép®% és az ország békés feji»­, de sz­tempcitjából -Mint ismeretséi A kiviteli mérleg fejlődése Háború utáni kivitelünk és beho­zatalunk,­ a mérleget tekintve, szá­zalékokban így alakult. Alapul véve az 1945 évi helyzetet és azt száz százaléknak tekintve a behozatal 1946-ban 148,8 százalékra emelkedett, 1947-bert március 20-ig tehát valamivel több mint két és fél hónap alatt 107,4, egész eszten­dőre 450 százalékra emelkedik. A kivitel 1945-ben 100 százalék, 1946- ban 550,1, 1947-ben március 20-ig 146,9, egész esztendőre előirányozva 760 százalékra emeltüti k­ivite­lünk és behozatalunk teh­ár gyen gyorsan és rohamosan­­megv­édik. Ez azt jelenti, hogy a te­ndezés egy­re jobban folyik. Mit bizonyít ez? Azt­­ltja, hogy a behozatalban és min­dbe­n állandó gyors emelkedés muta­tko­­zik hogy ennek a­z emelkedésnek még gyorsulnia kell és még nagyob­bá kell válnia ötéves tervünk meg­valósításában. Hibák Hangsúlyoznom kell azonban azt is, hogy nem minden megy olyan simán, ahogy az látszik és kényte­len vagyok rámutatni külkereske­delmünk egyes gyenge pont­aira is. Első­sorban bányáink és gyáraink nagy technikai elmaradottsága és munkájuk alacsony termelékenysége oly­án termékeink előállítási ára a nyersanyag és egyebek ára maga­sabb, mint a világpiaci árak egye­sek magasabbak a világpiaci aro­te­lékeinek árainál is. Ez­ülönösen vonatkozik a rézre és egyes más cikkekre, amelyek a fő kiviteli cikkek közé tartoznak és nekünk erre a célra létesített külön a­ ptó­­mis termékek kárára kell fedeznü­­k a különbözetet a világ­gal árakhoz viszonyítva, hogy ki­vitessük és fizethessünk a számunk­ra nagyott szükséges termékekért, m mert világpiaci áron kell szállíta­nunk, a mi termelési költségeink­­ig nagyobbak. Azt jelenti ez, hogy van különleges alapunk, amely­ből a kiegyenlítést végezzük. Szük­séges, hogy tökéletesítsék a bánya kiter­elés technikai eszközeit és nö­veljék a munka termelékenységét. Ezenkiül külkereskedelmünk túlsá­gosan lassú és nehézkes, különösen belső szervezetében annak felkuta­tásában és összegyűjtésében, amit külföldre szállíthatunk, továbbá a propaganda és az elhelyezés ügyes­sége térin. Más szóval nem tanultunk még meg kereskedeni még pedig gyorsan és jól kereskedni. A fentiekből kitűnik, hogy a kül­földdel való árucsere érdekében a gépekért és egyebekért több és ol­­csóbb bányatermékekre, rézre ólom­ra bauxitra, vasércre és a többire van szükségünk. Ugyanígy több mezőgazdasági termékre, dohány­ra, hízóra, kukoricára, kenderre, állatra és egyéb termékekre van Szükségünk, ait itt kivihetnénk, ha­­ több volna, mint a m­­ü­­gés­­zünk. T­echnikai elmaradottságunk elhá­rítására tehát mindeneke­lőtt óriási erőfeszítéseket kell tennünk,­lyek az ötéves terv első éveiben lesz­nek a legnehezebbek, aztán foko­­zatosabban könyebbek és könyerv­bek az or­zást iparosítása és villa­­mosolása folyamatában, a mezőgaz­­­daságnak magasabb fokra, az extern­zív termelésről a belterjes termelés­­­re eme­lésében. Mindezek miatt ke­­­­reskedelmi kapcsolataink a küllőd- i­dei nagyon fontosak egyben pedig,­­megkövetelik tőlünk a legnagyobb erőfeszítéseket, hogy teljesíthessü­k kötelezettségünket az országokká szemben, amelyektől gépekre, nyers­anyagra és egyébre van szükségünk Minden nehézség ellenére, ami felsoroltam — és ez csak egy ki része volt, — hazánk kitartóan lép fel előre kiépítése felé, az irigylést­ méltó sikerek felé — hála népeink mély meggyőződésének, hogy helye­ után járunk, hála a falvak és váro­sok széles dolgozó rétegei önfelál­dozó munkájának és különösen ifjú nemzedékünknek. Hála embereink önfeláldozó és kitartó munkájánál a mezőkön, a gyárakban, az uta­kon, az új vasutak pályatestén, bányákban és az épületeken meg l­hetünk győződve arról, hogy r­eg birkózunk minden előttünk álló ne­hézséggel. Az expozé befejeztével a terem­ben szűnni nem akaró lelkes tar vihar, éljenzés tört ki. A képvis­lők felugrálnak helyükről és hossz­­an ünnepüik Tito marsall. Ezután megkezdődött a kuliig expozé­­vitája.

Next