Magyar Szó, 1947. június (4. évfolyam, 136-162. szám)
1947-06-01 / 136. szám
Harcban a magyar demokráciáért Lemondott a magyar kormány A Magyar Távirati Iroda a magyar kormány hivatalos közleményét jelenti, amely szerint Magyarország Svájcban tartózkodó miniszterelnöke, Nagy Ferenc a berni magyar követség közvetítésével benyújtotta lemondását. Budapesti jelentések szerint a miniszterelnöke lemondásának tudomásulvétele után megtartott minisztertanácsom a magyar kormány elhatározta lemondását. Tildy Zoltán, a Magyar Köztársaság elnöke, megkezdte a tárgyalásokat a magyarországi politikai pártok vezetőivel. ÚJABB KILÉPÉS A KISGAZDAPÁRTBAN (Tanjug) A Kisgazdapárt politikai bizottsága helyesléssel vette tudomásul a rendkívüli minisztertanács csütörtöki elhatározását, hogy felszólítja Nagy Ferencet a visszatérésre. Ez a határozat lekésett az időközben beállott fordulat következtében. A kisgazdapárti politikai bizottság tudomásul vette, hogy Lenner József képviselő a pártból kilépett. AZ ÁLLAMOSÍTÁS FELÉ (Tanjug) A Szociáldemokrata Párt politikai bizottsága május 29-én a következő felvilágosítást adta ki: »A politikai bizottság megelégedéssel fogadta azt a határozatot, amely állami ellenőrzés alá vette az elsőosztályú bankokat, mint az egész magyar hitelszervezet gyógyulása felé vezető legelső lépést. Figyelemmel a hároméves tervre, haladéktalanul hozzá kell fogni előbb a nagybankok, majd az egész magyarországi hitelszervezet államosdásához. A politikai bizottság örömmel fogadta a magyar Kommunista Párt ígéretét, amely szerint testvérpártunk támogatni fogja az egész hitelszervezet államosításáért indított harcunkat. A magyar demokrácia eltávolítja ellenségeit (Tanjug) A »Szabad Nép« pénteki vezércikke »Szilárd munkásegység«_címmel Szakasits Árpád lapunkban is ismertetett angyalföldi beszédével foglalkozik. A cikk kiemeli, hogy Szakasits a munkásegység őszinte hívének bizonyult. A legjelentősebb az a kijelentés, amelyet Szakasits a bankok államosdásával kapcsolatban tett és amely lehetővé teszi, hogy e kérdésben a két munkáspárt egységes álláspontja kialakulhasson, örömmel állapítjuk meg, hogy Szakasits beszéde után nincsen többé határozatlanság a szociáldemokrata állásfoglalásban. A bankok feletti ellenőrzést nem mint egy másik lehetőséget követelik hanem mint első lépést a bankok államosítása terén. »Ezt az állásfoglalást — írja a »Szabad Népi mi kommunisták elfogadjuk és nem kételkedünk abban, hogy szociáldemokrata elvtársaink elfogadják azt a feltételünket, hogy az előkészített határidőhöz kössük és megvalósítsuk a bankok egy részének államosítását augusztus elsején, azaz hároméves tervünk megvalósításának kezdetéig«. A vezércikk hangsúlyozza, hogy nem elég a munkásegységet csak a bankok államosításának kérdésében megvalósítani, hanemdöntő jelentőségű a munkásegység a mai politikai helyzetben, amikor arról van szó, hogy kitisztítsuk az öszszeesküvés utolsó fészkeit, hogy eltávolítsuk a politikai vezetéstől mindazokat a kétszinűeket, akik csak azért írják alá a koalíciós megállapodásokat, hogy annál biztonságosabban áskálódhassanak a belső béke, a demokratikus fejlődés ■ás a hároméves terv ellen, amely az egész nemzet fejlődését biztosítja. Dinnyés Lajos az új magyar miniszterelnök Az Associated Presse jelentése szerint a Magyar Köztársaság elnöke, a kisgazdapárti Dinnyés Lajost az eddigi hadügyminisztert bízta meg a kormányalakítással. A Tanjug budapesti levelezője kiemeli, hogy az újonnan kinevezett miniszterelnök Dinnyés Lajos, már Horthy képviselőtbizában is elhatározottan síkraszállt a demokratikus eszmék védelmében. Dinnyés Lajost örömmel fogadják a magyar dolgozók is, mert néhány nappal ezelőtt teljes határozottsággal állást foglalt a nagybankok államosítása, mint a hároméves terv megvalósításának előfeltétele mellett Nagy Ferenc részt vett az összeesküvésben (Tanjug) A tegnapi magyarországi napilapok első oldalon foglalkoznak Nagy Ferenc lemondásával. A »Szabad Nép« megállapítja, hogy az a tény, hogy Nagy Ferenc lemondását a berni magyar követségen jelentette be, azt jelenti, hogy a minisztertanács határozatával ellentétben nem akar visszatérni az országba és nem kíván magyar hatóságok előtt védekezni az összeesküvéssel kapcsolatos súlyos vádak ellen. Maga az a tény, hogy Nagy Ferenc nem kíván élni a védekezés törvényadta lehetőségeivel, többé kevésbé a vád elismerését jelenti. Az újság hangsúlyozza, hogy ez a körülmény hozzájárult a helyzet tisztázásához. »A Kisgazdapárt — írja a »Szabad Nép — és az egész magyar parasztság most levonhatják a tanulságot Nagy Ferenc tetteiből. A Kisgazdapártnak módjában áll letérni a csőd felé vezető arról az útról, amelyen Nagy Ferencz vezette.« A válságot gyorsan meg kell oldani — folytatja a »Szabad Nép« — A Kisgazdapárt tisztességes demokratái ellen mi sohasem harcoltunk és nem is fogunk harcolni. Nélkülük, pártjuk és a magyar lakosság felerésze nélkül, a magyar demokrácia kormányát el sem lehetne képzelni. Nagy Ferenc bukása nem gyengíti meg a Kisgazdapártot, ellenkezőleg, megerősíti ha a párt demokratikus elemei veszik kezükbe a kormánykereket. Ebben az esetben megerősödhetik a munkásság és parasztság szövetsége.Ezekben a kritikus napokban megerősödött a munkásegység. — írja befejezésül a »Szabad Nép« — Ismét kiderült az, hogy a reakció hiába akar éket verni a két munkáspárt között. Német gazdasági tanács létesül az argil-amerikaii Orvetta (France Press) Az angol és amerikai megszállási övezetek parancsnokai elhatározták egy német gazdasági tanács felállítását. A gazdasági tanács hivatása az angol-amerikai katonai hatóságoknak indítványokat tenni a két megszállási övezetben folytatandó gazdasági pralitikára vonatkozólag Ezzel a hírrel kapcsolatban a TASS jelenti, hogy az angol-amerikai németországi megszállók öveztek gazdasági tanácsa Kotesite Vignes-hite valamint az, hogy elhatározták az acéltermelés emelését aggodalmakkal tölti el a francia közvéleményt. A lapok kiemelik, az elfogadott határozatok egyoldalú jellegét. „Matin” hangsúlyozza: Franciaországot kell é tetlenül érinti, hogy :a Ruhr-vidéki acéltermelést olyan fokra emelik, amilyet Franciaország csak 1950 ben ér el. A több lapok is azt írják, hogy nem lehet jóváhagyni az angol-ameikai határozatot, mivel a német rész színvonalát a szövetségesekitmező bizottságnak kell megállapítani. 2 Magna Sz -s I A nap eseményei PRÁGA A »Rode Pravoe Tito Uzsicejecímmel cikket közöl, amelyben kiemeli Uzsice szerepét a népfelszabadító háborúban és megállapítja, hogy 1941-ben, amikor a német csizma végiggázolta Európát, a rafoszisra fűzött Európában ez a város volt az egyetlen szabad hely. »Hallhatatlan Tito Uzsicéjének dicsősége — írja a »Rude Pravos — mert a német tenger közepén e város tornyán lobogott a szabadság első lobogója.« BUDAPEST A népbíróság kötél általi halálra ítélte Pünkösti László volt vezérkari századost, aki angol megbízói számára kémszolgálatot végzett és aki a háború folyamán is több gonosztettet követett el. Bejczy Gyulát a székesfehérvári püspöki iroda igazgatóját négy, Végh Imrét a Kisgazdapárt székesfehérvári lapjának szerkesztőjét két, végül Valgóczy Imre nyugalmazott századost egy évi börtönre ítélték. Két vádlottat felmentett a népbíróság Magyardolgozók követelésére és nevében a magyar kormány tiltakozott a május elsejét követő újabb spanyolországi terrorhullám ellen. A második Magyar Köztársaság volt elnöke, Károlyi Mihály, szerdán előadást tartott, amelyen kijelentette, hogy Magyarországnak mindent meg kell tennie, hogy megvalósuljon a szomszédaival való jó együttműködés. Károlyi után a Kairóból visszaérkezett kisgazdapárti képviselő, Dessewffy Gyula beszélt, aki hangsúlyozta, hogy a dollárpolitika veszélyezteti Magyarország független fejlődését. OSLO A norvég szocialista párt válaszolt a norvég Kommunista Párt felhívására és kijelentette, hogy hajlandó a munkásegységet megvalósítani és részt vesz azon a kongresszuson, amelyen az egységet kihirdetik. NÜRNBERG Franz Böhm, Hitler volt tábornoka, aki Jugoszlávia német megszállásának idején elkövetett számos háborús bűnért felelős, az amerikai megszállási övezetben öngyilkosságot követett el. RÓMA De Gasperri tovább folytatja úgynevezett »elnöki kormány«alakítási kísérleteit. Legutóbb a Kommunista Párt főtitkárával Togliattival tárgyalt, aki kifejtette a miniszterelnök előtt, hogy semmi akadálya egy köztársasági koncentrációs kormány megalakításának, amelynek széles és állandó parlamentáris alapja lenne és amely képes az ország kormányzására.De Gasperri — mondotta Togliatti —, igyekezett azzal meggyőzni, hogy az első világháború előtt ilyen hivatalnoki kormányt alakított Ausztriában is, ki kell azonban jelentenem, hogy ez az okfejtés engem meggyőzni nem tud.« Az osztrák kétezer zsrdés tarpta Az osztrák békeszerződést előkészítő bizottság legutóbbi ülésén a szövetséges nagyhatalmak állampolgárait illető kártérítéséről tárgyaltak A szovjet kiküldött, az amerikai angol és francia kiküldöttekkel szemben azon álláspontot képviselte, hogy nem várva be a szakértőkből álló bizottság jelentését, kezdjék meg a kőolajforrások kérdésének érdemleges tárgyalását. --------------------*A/---------------------- Erélyes internesek a szlovák reakció elán A fasiszta Hlinka-párt mozgolódásáról érkeznek jelentések Szlovákiából. Több személyt letartóztattak, államellenes tartalmú röpiratok terjesztése miatt. Néhány ilyen röpiratot a kivégzett szlovák háborús bűnösök Kuka és Kubala sírján találtak. A letartóztatottak között olyanok is vannak, akik a háború alatt a szövetségesek ellen harcoltak. A Szociáldemokrata Párt kerületi konferenciáján Dr. Firlinger miniszterelnökhelyettes a következő kijelentést tette: »Erélyes intézkedéseket követelünk a Köztársaság minden ellensége és a szlovák államigazgatásban rejtőző Klinka-néppártiak ellen.« Hebrang Andrija nyilatkozata A jugoszláv-lengyel szerződés meggyorsítja Ötéves Tervünk végrehajtását Lengyelországból való visszaérkezése után Hebrang Andrija a Szövetségi Tervbizottság elnöke a következő nyilatkozatot tette: A szövetségi kormány küldöttsége azért ment Lengyelországba, hogy a lengyel kormánnyal gazdasági és árucsere egyezményt kössön. A szerződés aláírása további lépést jelent a Lengyel Köztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság háború utáni baráti kapcsolatait illetően. A szerződés új elemekkel gazdagítja Jugoszlávia és Lengyelország egymás közötti kapcsolatait és ezzel eddigi együttműködésünk alapjait jelentősen kiszélesíti. A Jugoszlávia és Lengyelország közötti gazdasági együttműködés és árucsere úgy az egyik, mint a másik országban hézagpótló szerepet tölt be és meggyorsítja mindkét ország gazdasági fejlődését. Minden kétségen felül, a szerződés nagy haszonnal jár mindkét országra nézve. Nagy jelentősége van a műszaki együttműködésnek és a kölcsönös műszaki segítségnek. Nálunk ez meggyorsítja azokat a feladatokat, amelyeket ötéves tervünk elénk állít: számos tudományos és műszaki probléma megoldását és a szakkáderek nevelését. ★ Lengyelországi tartózkodásunk igen kellemes volt. A lengyel kormány előzékenysége folytán, módunkban volt Lengyelország nagy részét beutazni, végigjártunk igen sok várost, ipari központot és a nyugati kerületeket. Lengyel testvéreink barátilag és nyílt szívvel fogadtak. Lengyelország sokkal többet szenvedett a háborúban, mint azt napilapokból elképzelhetnénk. A lengyel nép szívós és ellenálló. Nem jajgatnak és nem keseregnek a háború okozta romok felett. Derűs tekintetüket a jövő felé irányítják. A lengyel nép elhatározottan és áldozatkészen dolgozik. A fasiszta barbarizmus romjain, új hatódó Lengyelország épül. A nehézségeket leküzdik és az új Lengyelország biztos léptekkel menetel és napról-napra jobban megszilárdítja alapjait. --------------------------------------------—--------------------------------Békés szavak és ami mögöttük van Az »Izvesztija« Vladov tollából hosszabb cikket közöl a leszerelés kérdéséről. Az író felhívja a figyelmet arra, hogy az amerikai sajtó szerint, a Kongresszus bizottságai mintegy 200 különböző katonai törvényjavaslatot tanulmányoznak. » Ha ezeket a híreket nem 1947- ben keltezték volna — írja az Izvesztija — sehogyan sem, hinné az ember, hogy a békére való átmenetre vonatkoznak éppen akkor, amikor az Egyesült Nemzetek a fegyverkezés általános korlátozásának kérdésével foglalkoznak. Hat hónapja már, hogy a Szovjetszövetség javaslatára napirendre került a fegyverkezés korlátozásának ügye. Ez elég hosszú idő ahhoz, hogy az ember elcsodálkozva kérdezze, váljon az általános ülésen 1946 december 14-én elfogadott határozatból, amitől a jövendő béke ügye is így, mit hajtottak végre a gyakorlatban? Tekintettel arra a nagy felelősségre, amit az Egyesült Nemzetek e határozatukkal magukra vállaltak a Szovjetunió állandóan sürgeti, hogy pontosan és következetesen tetté váljon ez a határozat. A Szovjetszövetség előterjesztett számos gyakorlati javaslatot, amelyek célja a fegyverkezésnek legrövidebb időn belüli korlátozása. Néhány más ország képviselői azonban, elsősorban az Egyesült Államoké és Angliáé,, ellenkező álláspontot foglaltak el. Elejétől fogva igyekeztek a vitát elhúzni e kérdésben. A továbbiakban Vladov számos olyan tényt sorol fel, amelyek alátámasztják állításait, így, például, az általános illés határozata hangsúlyozza a biztonság és a leszerelés kérdései között fennálló szoros összefüggést.Mindamellett — írja Vladov — az Egyesült Államok és Nagybritannia képviselői el akarják választani egyik kérdést a másiktól, állítva, hogy a biztonsági rendszer megalkotásának meg kell előznie a fegyverkezés korlátozását. Állításukat rendszerint azzal támasztják alá, hogy lehetetlen a leszerelés mindaddig, amíg nincsen a népek között kölcsönös bizalom, amíg nem intézik el a legfontosabb nemzetközi problémákat. Ezt az álláspontot képviselve, a brit »Economist« azt állítja, hogy a világ még nem készült fel a fegyverkezés korlátozása feletti vitára. Szemmel látható az állítás helytelensége, mert mindenki előtt világos hogy a népek közötti bizalom megerősítését semmi mással nem lehet jobban szolgálni, mint éppen a fegyverkezés korlátozásával. Az általános ülés határozata éppen így hangsúlyozza a leszerelés és az atomenergia ellenőrzése közötti szoros összefüggést. Az amerikai és az angol képviselők ezt a kérdést is ketté akarják választani. A szorosan összefüggő kérdések mesterséges elválasztása aligha jelenthet mást, annál a szándéknál, mint hogy a fegyverkezés kérdésének vitáját el akarják húzni. Ugyanilyen hatása van annak a brit javaslatnak, hogy a leszerelés kérdésének tárgyalását meg kell előznie a nemzetközi ellenőrzés és felügyelet kérdése feletti vitának. Alig kell rámutatnunk arra, hogy az ellenőrzés és felügyelet kérdése csak egy részecskéje a fegyverkezés korlátozása kérdésének és minden olyan kísérlet, amely egyiket a másiktól el akarja választani, teljesen igazolatlan. Nehéz lenne tagadni a tényt, hogy ezek a javaslatok ellentétben vannak az általános ülés határozatának betűivel és szellemével. Felmerül a kérdés: akkor miért igyekeznek az Egyesült Államok, Nagybritannia és néhány más állam képviselői elhomályosítana és komplikálni egészen világos ügyeket és miért akarják bevonni a Biztonsági Tanácsot egy meddő vitába? Azt kell hinnünk, hogy ez olyan kísérletet jelent, amely végeredményben a Népszövetség szomorú szerepét szánja az Egyesült Nemzeteknek, amikoris a hosszadalmas és meddő viták, a különböző bizottságok és albizottságok, a lefegyverzésről folyó végnélküli konferenciaozások, csupán a fegyverkezési versenyt álcázzák. Az összehasonlítás különösen akkor állja meg helyét ha azt nézzük, mennyiben hajtja végre Nagybritannia és az Egyesült Államok az általános ülésnek azt a határozatát, amely tanácsolja az egyes államok fegyveres erőinek progresszív csökkentését. Ha az Egyesült Államok és Nagybritannia tetteit tekintjük, nagyon nehéz volna elhinnünk, hogy az általános ülés tanácsát végrehajtani kívánják.« Vladov felsorolja azokat a tényeket, amelyek az Egyesült Államok és Nagybritannia katonai költségvetésének emelését bizonyítják, és az intézkedéseket, amelyeket a fegyverkezés emelése érdekében tettek. »Az USA történelmében — írja Vladov — még sohasem tartottak fegyverben ekkora hadsereget. A honvédelemmel nem indokolhatja ezeket a nagy katonai erőket egy olyan ország amely olyan aránylag gyenge szomszédokkal van körülvéve, mint Kanada és Mexico i Tégis, mostanában a honvédelem kérdésével igen gyakran foglalkoznak az amerikai napilapok és folyóiratok. Mindamellett nem feledkeznek meg a hódító szándékaik megfelelő propagandájáról sem. Az, hogy katonai bázisokat állítanak fel szerte az egész világon, megfelelően illusztrálja azt az »offenzív szellemet«, amely az USA katonai terveit anynyira jellemzi. A hadiipar leszerelésének terve helyett, ami természetes lenne a háború utáni időben, az amerikai sajtó az ipar háborús mozgósításának terveit boncolgatja. A tudomány — hogy az amerikai sajtó által használt kifejezést használjuk — katonai egyenruhát öltött magára.« Nehéz ilyen és hasonló tényekkel szemben megnyugodni az Egyesült Nemzetek amerikai képviselőjének, Austinnak, kijelentésében, hogy 11. minden ország amely olyan lojális lenne a Lefegyverzés ügye iránt, mint éppen az Egyesült Államok. Felsorolva Nagybritannia katonai intézkedéseit, ahol a súlyos gazdasági nehézségek ellenére a férfilakosság 15 százalékát fegyver alatt tartják, Vladov így fejezi be cikkét: »Ez van a kijelentések mögött, melyet az Egyesült Nemzetek előtt, a leszerelés kérdése iránti lojalitásukról tesznek az amerikai és nagy britanniai diplomaták. Ha azonban a kijelentések mögött figyelemmel kísérik a megnagyobbodott fegyverkezési programot — a kijelentések őszinteségében joggal, kételkedhetnek a világ népei.«