Magyar Szó, 1947. július (4. évfolyam, 163-187. szám)

1947-07-01 / 163. szám

Harc a nyilvántartásért — harc a tervért Az építészeti vállalatok egyes hibáiról Noviszádon a napokban értekez­letet tartottak a Vajdaság terüle­tén működő városi és tartományi építészeti vállalatok mérnökei, teh­­­nikusai és igazgatói. Az értekezle­­ten részt vettek Gyorgyevics Zsiva és Nasztaszovics Miodrág, a szer­­biai építésügyi minisztérium segéd­­miniszterei is. Az építészeti szakembereknek és a vállalatok igazgatóinak ez az ér­tekezlete a vajdasági építőipar je­lenlegi helyzetének megtárgyalását szolgálta. Ugyanekkor lehetővé tet­te, hogy kivizsgálják azokat az okokat amelyek eddig akadályoz­­ták az építészeti tervek gyorsabb m­egvalósítását Gyorgyevics Zsiva segédminiszter bevezetője után élénk vita fejlődött ki. A vállalatok igazgatói ismertet­­ték az eddigi munka eredményeit A vita során megállapították a Vaj­dass­g építőiparában mutatkozó ká­ros lelkiségeket. Az első ilyen je­lenség, hogy az építőanyag kikéz­besítését tervszerűtlenül végezték. Így például a beocsini cementgyár egyes vállalatoknak sok anyagot küldött, más helyekre pedig egyál­talán nem érkezett anyag. A gyár­ rövid idő alatt 900 vagon cementet szállított a paflesevói »Tarnis« vál­lalatnak, noha erre­ nem volt szü­k­­ség és a vállalat nem tudta elrak­tározni az anyagot. E miatt két napi fekbért fizetett az állomáson és csak azután kérte hogy vonják vissza a szállítmány fölösleges ré­szét. Az is előfordult, hogy a vállala­toknak rendelés nélkül, ismeretlen helyről érkezett az anyag. A szubo­­ticai építészeti vállalat tíz vagon cementet kapott ilyen után. Ezek­­nek a vállalatoknak a többsége meg­tartotta a tévesen szállított árut, bár a tényleges megrendelőknek sokkal nagyobb szükségük volt rá. Ebből is láthatjuk hogy a vállala­tok igazgatói csak arra töreked­tek, hogy saját tervüket megvaló­sítsák és nem úgy tekintettek a tervre, mint egészre , mint min­den vállalat tervére. A vállalatok nem szenteltek ki elő figyelmet a szerződések kötésére más vállalatokkal. Még a megkö­tött szerződések esetében is ritkán tartják be a felek az előírásokat. E­miatt gyengébben folytak a mun­kálatok. Az operatív terveket nem min­­denhol dolgozták fel tíznapos és napi tervekre. Az építőhelyeken gyenge vagy egyáltalán nincs is ■ munkaverseny A normák terén ugyanez a helyzet, s ahol bevezet­ték a norm­ákat, ott sem magya­rázták meg jelentőségüket a mun­kásoknak. A nyilvántartás nem mindenhol felelt meg a követelmé­nyeknek, mivel a statisztikusok­nak nem volt meg a kellő szaktu­dásuk A munkafegyelem sincs a megkívánt színvonalon Ez nagyob­­bára a vállalat vezetősége és a mun­kások közötti egészségtelen viszony k­övetkezménye. Nem valósították meg a vállalat munkásainak és szak­személyzetének együttműködését. A vállalatok sok esetben tervsze­­rűtlenü­l használták fel a revízió ut­­ján nyert anyagot. Számos helyen az alapanyagból barakokat, keríté­­seket stb. építettek Igen sok vállalat nélkülözi a szakembereket. Sok munkás magán munkaadóhoz megy, mivel ez az elő­írtnál magasabb fizetést ad, noha sok esetben még munkaeng­edélye sincs az illetékes minisztériumtól, ilyenformán az állami vállalatok elvesztik a munkaerőt A hibák megalapítása után Gyor­­gyevics Zsiva segédminiszter szólott ismét az értekezlet résztvevőihez. Beszédében különösen a nyilvántar­tás szükségességét hangoztatta.­­ A régi Jugoszláviában nem lehetett jó és pontos nyilvántar­tás. Akkor szándékosan megha­misították. Ma a helyzet egészen másképpen áh. Ma az operatív napi nyilvántartás bevezetésének kell segítenie vezetőségünket, a napi feladatok elvégzésében, mert mindennapi nyilvántartás vezeté­sétől függ a napi feladatok meg­valósítása is. A vezető vállalatok­nak állandó áttekintéssel kell ren­delkezniük, az építőhelyek mun­kájáról, hogy kiküszöbölhessék a szabálytalanságokat. Ezt csakis a pontos nyilvántartással érhetjük el. A grafikonoknak és diagramok­­nak naponta ki kell mutatniok az építőhelyek munkájának fejlődé­sét. A nyilvántartás vezetésével feljavítjuk a munka minőségét és csökkentjük a költségeket is. És ami a legfontosabb: a nyilvántar-­­ tás kimutatja, hogy milyen a vál­lalat munkaszervezése. Az utasítások ellenére szakem­bereinknél még bizonyos ellenál­lás mutatkozik. Ez­ vagy a legegy­szerűbb bürokratizmus vagy ellen­állás az operatív tervvel szemben, ami tulajdonképpen harcot jelent a terv ellen. Minden erőnkkel har­colnunk kell ez ellen, mert ezzel a tervért harcolunk. Az építőhelyek munkaversenye nem lehet tömeges jellegű, ha a munkásokat nem értesítik arról, hogy mit kell tenniök a nap fo­lyamán és hogy mit végeztek egy nap alatt. Ezért is fontos a pon­tos nyilvántartás és a pontos el­lenőrzés. Sem a vállalatok vezetőségei, sem pedig a szakszervezeti alosz­tályok nem szenteltek kellő fi­gyelmet­ a munkanormáknak. A munkások nem értik eléggé, hogy mit jelentenek a normák az egész országra nézve. Tudnunk kell, hogy a normák a terv részei és hogy normák nélkül nincs terve­zés. Az operatív terv, a nyilván­tartás és a normák egyforma fontosságúak — mondotta a se­gédminiszter. A munkaviszonyok kérdése az építőműhelyek külön problémája. A műszaki értelmiség és a mun­kások közötti szakadékot , amely a tőkés gazdaság érdekeit szolgálja, haladéktalanul ki kell küszöbölni. Meg kell teremtenünk a munkások és a vállalat műszaki vezetősége közötti szilárd együtt­működést. Az egészségtelen vi­szonyok miatt a munkafegyelem is gyenge volt. A vezető szavá­nak nem volt meg a kellő vissz­hangja a vállalatban. Mindezeknek a hibáknak a ki­küszöbölésével az építészeti mun­­kaszektorból megteremtjük a szo­cialista munka szektorát. .............. I........Hl.—— mJMWfl rrrTíimrn—«r ..afcii fm.raMb h Magyar Szó A n­'inai férfiban a leálló szampaot Kazáréi és Nákovó ajánlott fel Kikindai és a knezsvik­i járásban különösen a verseny meghirdetése után .Jelentősen fokozódott a sza­badgabona átadása. A szerződéskö­tések tervét eddig 29 százalékban teljesítették. A kikindai járásban a legjobb eredményeket Kozarci és Nákovó községek érték el. Náko­­vón a feleslegeknek 70, Kozarcin pe­­dig­­16 százalékát kötötték le a ter­melők, de igen szép eredményről számolhat be Ruszko-Szelo is, ahol a feleslegeknek 59 százalékát aján­­lották fel. A leggyengébb közsé­gek a járás területén Bocsár 17, Igyés 11 és Száján 6 százalékkal. Azokban a községekben, ahol a szerződéskötések gyengén haladnak, a tömegszervezetek hibáztathatók, mert egyes tagja­k nemhogy nép­szerűsítenék hanem inkább lebe­csüli a geronaszerződések megkö­tésének fontosságát. A mokrini he­lyi népbizottság titkára pl. kijelen­tette, hogy nem bízik a szerződés­kötések sikerében. A bocsári szö­vetkezetben az egész munkát egyet­len tisztviselő végzi. Igyeson a fel­vásárló állomás tisztviselői nem jár­nak ki a terepre, hanem az irodá­ban ülnek és arra várnak, hogy a termelők helyükbe menjenek. Akadályok merülnek fel az áruel­látásban is. A Szremagnak nincs mindig elegendő mennyiségű áru­ja és ezért nem láthatja el szövet­kezeteit a szükséges ipari cikkek­kel. Nagy baj az is, hogy csak egy­színű és olyan áruk vannak rak­táron, amelyeket a földművesek nem használhatnak fel. Ezért sok áru eladatlanul hever a falusi szö­vetkezetekben és a földművesek a városba mennek vásárolni. A népbizottságoknak és a járá­si magazinnak a jövőben az áruel­osztást úgy kell megszervezniök, hogy ezen a téren akadályok ne me­rü­lhessenek fel. A NOVISZADI ÉS A ZSABLYAI JÁRÁS VERSENYE A noviszádi járás nemrég ver­senyre hívta fel a zsablyai járást a szabadgabona­­ adásában. A ver­seny eddig még nem hozta meg a kivánt eredményeket, mert sem a Népfront szervezetek, sem pedig a felvásárló állomások nem foglalkoz­nak a szerződések népszerűsítésé­vel. A verseny folyamán voltak olyan napok, amikor a felvásárló ál­lomások kevesebb gabonára kötöt­tek szerződést mint a verseny előtt. Június 25-én pl. a noviszádi járás 7 vagon gabonát szerződött, míg júni­us 27-én, tehát 3 nappal a verseny meghirdetése után az egész járás területén mindössze csak 2 vagon kenyérgabonát és 8 vagon kukori­cát kötöttek le. Ugyanez a helyzet a zsablyai járásban is. A június 27-én elért eredmények itt is ki­sebbek a június 25-én elért eredmé­nyeknél. Mindezek a sikertelensé­gek szükségessé teszik a tömegszer­vezetek, a felvásárló állomások, de különösen a falusi szövetkezetek munkájának fokozását. A versenyt komolyan kell felfogni és sikere ér­dekében mindent meg kell tenni. Különösen nagy fontosságú a ver­seny eredményeinek nyilvántartása, a versenyző felek egymás közötti kapcsolatainak állandó fenntartása és a szerződéskötéseket végző csopor­tok tevékenységének növelése. A verseny általános eredményei a következők: a noviszádi járás szombatig 153 vagon fehérgabonát és 231 vagon kukorcát, zsabalyi já­rás pedig 60­­vagon fehérgabonát és 193 vagon kukoricát kötött le. A noviszádi járásban 6682, a zsaba­­lyi járásban pedig 2832 földműves­­gazdaság kötelezte magát szabad- gabona átadására. IPARI MUNKA A NOVISZÁDI vasúti sűtőház munkaközössége az ötéves terv is­mertetése alkalmából tartott ünne­pi értekezletről levelet intézett Tito marsalhoz. Az üzem különböző osz­tályainak dolgozói megfogadták, hogy jelentős anyagmegtakarítást érnek el és november 29 ig elvég­zik a december 31-re előirányzott javítási munkálatokat. ★ AZ OSZIJEKI VASÖNTÖDÉBEN az elmúlt hat hónap alatt 50 száza­lékkal növekedett a termelés, a ta­valyi eredményekhez viszonyítva. Ezt a termelésnövelést a munka jobb szervezésével a nyersanyag észsze­rűbb felhasználásával az új gépek üzembehelyezésével érte el a­ gyár munkaközössége Az üzem a közel­jövőben újabb gépeket kap és ek­kor lehetővé válik a termelés to­vábbi kiszélesítése. A gyár 26 mil­lió dináros kölcsönt vett fel és eb­ből lakásokat építenek, több mint 300 család részére . A NOVISZÁDI hajógyár m­unká­sai­ nemrégen elhatározták, hogy a novemberi verseny folyamán 6.000 önkéntes munkaórát dolgoznak az ötéves terv megvalósításáért. Az ön­kéntes munkát főleg a gyár rende­zésére fordítják. A hajógyáriak ezenkívül részt vesznek a noviszádi munkások részére Szerémségben épülő nyaraláshoz vezető út építé­sében. Az üzem dolgozóit négy b­rigádba osztják be. S. J. ★ )A KULAI »SZU -80DAG POSZTÓ­GYÁR a legutóbbi hónapban 9,9 százalékkal lépte túl termelési ter­vét. Az üzem dolgozói ez alkalom­mal táviratot, küldtek Tito marsai­nak és megígérték, hogy megtart, járó, sőt felül is múlják a terv túl­lépésének eddigi százalékát. A posztógyár munkaközössége ★ A NOVIKNEZSEVACI szakszer­vezetek helyi szaktanácsa megkezd­te a munkások nyaraltatását Az el­ső csoportban a tanoncokat viszik a tengerpartra. Ugyanakkor 5 mun­kást fürdőbe küldenek, négyet a palicsi munkás­ nyaralóban kapnak elhelyezést, míg az ötödik, a járási villanytelep egyik legjobb munkása, a tengerpartra megy. Ezek a mun­kások a régi tőkés társadalomban sohasem jutottak volna el nyara­lókba, de az új Jugoszlávia nép­uralma lehetővé tette ezt számuk­ra. Nem így aradunk régen ... A könnyű felhőket kergető déli szél, szelíd, lágy simogatásától hul­lámzik az aranyszínű búzatenger. Hajladozó kalászok halkan, puhán összesúgnak. — Eljött az idő. Átváltozunk. Életerőt adunk millió és millió dol­gozónak. * # * A Kamendin állami birtokon beért a gabona. Megkezdődött az aratás. Innen az útról az aranyszínben csil­logó kalászok között úgy suhog a kaszálógép, mint alkonyatban a fo­lyó vizén tovaúszó dereglye. Az aratógép nyomán hullnak a kévék. A lehullt kéve meg sem pi­henhet, mert a szorgos m­unkáske­­zek keresztbe rakják. A birtokon az aratást aratógéppel végzik, két aratógépet traktorral, egyet pedig lovakkal vontatnak. — Odanézzenek a hajlatból ki­bukkanó traktorra! Micsoda sebes­séggel közeledik, Suli József, két­szeres rohammunkás vezeti — lel­kendezik a brigádparancsnok. A traktor közelebb ér. A kalászok ijedten összerezzennek majd ,a ka­szálógép zizegő kése alól kévébe gyűjtve nyúlnak el a tarlón. Egy idős keresztlakó földmunkás közelebb lép a traktorhoz, inge aljá­val megtörli veritékmarta homlokát. — Nem így arattunk régen. Meny­nyit veritékeztünk, mire ilyen nagy területet lekaszáltunk, mint ez a traktor egy nap alatt... Most sok­kal könnyebben dolgozunk... Suli Károly traktorista fürgén ugrik le a traktorról. Körülvizsgál­­gatja az aratógépet­, megolajozza a kötőszerkezetet. Aztán újra elindít­ja gépét. A brigádparancsnok ne­vetve kiált utána: — Károly, ma is tizenhat holdat várunk tőled ... A traktorista visszafordítva fejét vidáman felnevet. Arcán az olajfol­tok még jobban szétfolynak. — Ara nem tizenhatot, hanem 18 holdat aratok le! Az idős földmunkás visszaballag a keresztrakó munkásokhoz és meg­szemléli a már összerakott kévéket: — Te Imre, szorosabban kösd, mert a szél könnyen széthányja a kévéket. A nap hevesen ontja melegét, s a munkások verítéke hull a sárga, ke­­nyeret adó aranykalászra. P. Endre Hullnak a kévék Keresztrakók Készülnek az őrlésre a kikindai malmok Kikinda, július hó A kikindai beszerzési és fogyasz­tási szövetkezet malma a környék legkorszerűbben berendezett hason­ló üzeme. A malon­ mellett nagy be­fogadóképességű szilosz épült, itt tisztítják meg a beérkező búzát, majd önműködő készülékek segít­ségével szállítják az őrléshez. Ez a malom sokszor küzdött az anyaghiány nehézségeivel, az el­múlt szezonban mégis túlszárnyal­ta feladatát. Az anyaghiány to­vábbra is fennáll és így a munká­soknak számos esetben leleményes, segeikkel kell segíteniök a helyze­ten. Ez különösen most szükséges, mert folyamatban vannak a javítási munkálatok Eddig jóformán min­den javítást elvégeztek csak a se­lyemszitákat kell még kicseréln­iök. Az üzem dolgozói elhatározták, hogy minden javítást időre elvé­geznek és szaktudásuk segítségével igyekeznek megoldani az anyag­hiány problémáiét. A malomban munkás­étterem is van. Meglepő látvány tárul azon­ban az ember elé, ha benyitja az étterem mellékajtaját. Ugyanis az étterembe mintegy bányakemencét beépítették az illemhelyét. Az al­osztály már kérte az igazgatóság­tól, hogy az illemhelyet építtesse más helyre, de azt a feleletet kap­­ta, hogy erre nincs építőanyag. Az egész kérdést az igazgatóságnak és az alosztálynak közös értekezletén kellene megvitatni és itt haladékta­lanul dönteni a probléma megoldá­sának módjáról. AZ »OKTOBER 6* ÁLLAMI MALOMBAN néhány héttel ezelőtt még őröltek, s most szintén javításokat végez­nek. Ezek a munkálatok még egy­két hetet vesznek igénybe. Itt, mint a szövetkezeti malomban is, külö­nösen a szíjak hiánya érezteti ha­tását. Az üzemben gyenge a szakszer­vezeti munka, mert a kevés mun­kás is több váltásban dolgozik A kikindai malmokban általában na­­gyobb súlyt kellene fektetni a szak-­­ szervezeti életre, mert a szervezeti munka lehetővé teszi a verseny fo­kozását és a munkások politikai lá­tókörének kibővítését. A malmokban nemsokára megin­­dul az őrlés. —-------­

Next