Magyar Szó, 1947. október (4. évfolyam, 241-266. szám)

1947-10-02 / 241. szám

Megalakult a Népfölszabadiló Háború Harcosainak Szövetsége Tito marsai SkSsövelséo elnöke í Tito marsai, Kardely Edvard ás Gyilasz Milovan a kongresszuson Kedden tartották meg Beográd. !>an a Népfelszabaditó Háború Résztvevői Szövetségének alapító kongresszusát. Közvetlenül a Nép. front második kongresszusa után ült össze ez a kongresszus, hogy két és féd évvel a fasdzmus felett aratott győzelem után meghallgas. sa a beszámolókat a háború részt, vevőinek építő munkájáról a béké­ben és még szorosabbra fűzzék azok nak a kapcsolatait, szövetségét, akik fegyverrel a kezükben vagy más téren kifejtett tevékenységükkel megteremtették az uj Jugoszláviát és kivívták minden igazán demo. kratikus vívmányát. A Kolarac nép. egyetem hatalma« terme ezúttal u zsúfolásig megtelt a delegátusok, kai, akiknek soraiban harcosok és harcosnők, ifjak, ifjú leányok, pol. gárok, munkások és értelmiségiek foglaltak helyet az ország minden vidékéről. Teljes számban megjelen tek azok Is, akik a népuralomban az ország ügyeinek élén állnak, hogy megőrizzék és továbbfejlesszék a vívmányokat. A delegátusok leirha. tatlan lelkesedéssel fogadták Tito marsait, parancsnokukat a nagy há_ ború és a békés építő munka har­caiban. A kongresszuson Rankovics Alek. szandar belügyminiszter mondott üdvözlőbeszédet. Serkentő szavai ar ra irányultak, hogy a háború részt, vevői a békés építésben és az or_ szág továbbfejlesztésében minden erejükkel segítsék elő az ország függetlenségének még fokozottabb megszilárdítását és véderejének fo_ kozását. Siljegovics Bosko tábornak a hadsereg üdvözletét tolmácsolta, majd Gosnyák Iván altábornagy, a szervezkedés jelentőségéről, céljairól és feladatairól tartott előadást. — A fegyver uralma, az erőszak uralma még mindig tart a világban — mondta — és uj háborúval fe­nyegeti a békeszeretQ népeket. Az imperialista hatalmak erőszakos ter­jeszkedő politikája ismét idegen or­szágok meghódításával, uj rabság­gal és leigázással fenyeget. Az atom- és dollár politika az im­perialista erőszak politikája és arra Tito marsai beszéde , A választások után Tito marsai lépett a szónoki emelvényre és a következőket mondta: — Harcos társaim és társnőim! Mindenekelőtt köszönetét kell mon­danom a magam és a megválasz­tott elnökség és bizottság nevében az Irántunk nyilvánított bizalomért. A_ reánk bízott feladat persze nem könnyű, mert nem arról van sző, hojry ez_ a szervezet éldegéljen és időről-időre nyilatkozatokat adjon ki, sem arról, hogy a megválasztott emberek néha összejöjjenek és el­beszélgessenek mindenről, csak ar­ról nem, amiről beszélni kell. Uj szervezetűnk nem közönséges, ha­nem harcos szervezet. Nem hadas- tyánokról van szó, akik elvégezték feladatukat és most letéve a Fegy­vert a kezükből, békében készülnek az öregségre. Nem azoknak kell a szóbanforgó szervezetbe tömörül­niük és bizonyára tömörülnek is, akik — mint már előttem szóló tár­saim Is hangoztatták — valamilyen módon kivették részüket a küzde­lemből népeink nagy felszabadító háborújában, örömmel láttam a vi­tából, hogy valóban felfogtuk, mi a teendőnk és egyetértünk abban, nogy Szövetségünket meg kell ala­kítani. Azt hiszem ennek a szövet­ségnek a létrehozásával sok min­dent kiküszöbölünk, ami nem áll összhangban a népfelszabaditó há­ború nagy vívmányaival. Amikor a népfelszabaditó harcok harcosaival és hozzátartozóikkal, tehát azokkal való viszonyunkról beszélünk, akik joggal elvárják, hogy ml, a néphatóságok, nagyobb gondot fordítsunk reájuk, rá aka­rok mutatni bizonyos helytelen el­járásokra. Éppen elég ilyen eset történt Igaz. hogy népünknek a felszabadító háborúban résztvevő nagy tömegeihez viszonyítva ez a szám nem jelentékeny, de az egye­sekkel szemben tanúsított eljárás *1 II?*1 Jelentősebb, mert mesz­sztr* kihat. Nem sorolom fel, hogy ml mindenből álltak ezek a szabály­talanságok. Szerintem elegendő, ha leszögezem, hogy túlságosan keve­set töiodtek a Hadseregből elbo­csátott harcosokkal, nem gondos­kodtak eléggé. hogy azonnal be­kapcsoljanak hazánk békés építő munkájába. Nem mindig tanúsítot­tak elegendő megértést a munkát kereső harcosok iránt, nem fogták fel Útmutatásunkat, hogy bárhol Je­lentkeznek, elsőbbségben részesül­jenek. Ez nem azt jelenti, hogy pusztán érdemeik miatt üljenek ott, hanem hogy olyan helyre kerülje­nek, ahol a legtöbbet nyujhatják. Elmondok egy szemléltető példát a Felszabadító Háború harcosaival szemben tanúsított helytelen eljá­rásról. A Ljuhija bányában voltak, akik azelőtt szenet vájtak, majd el­mentek a harcba és vérük és se­beik árán tiszti, vagy altiszti ran­got szereztek, azután pedig, mint öntudatos emberek, visszatértek bá­nyájukba. De se a tiszteket, vagy altiszteket, se a harcosokat nem úgy fogadták, mint megérdemelték, hanem sebeik ellenére a legnehe­zebb, legrosszabb helyekre osztot­ták be őket Mit jelent ez, társaim? Azt jelenti, hogy súlyos igazságta­lanság történt velük és emiatt Jog­gal elkeseredettek. Ennek és ehhez hasonló eseteknek nem szabad töb­bé megtörténni. Előfordultak még olyan estek is, amikor a Hadseregből hazatérő tár­sak és társnők olyan súlyos hely­zetbe kerültek, hogy eldobták ma­guktól a háborúban megőrzött éle­tüket. Nem állitom, hogy nem ját­szott közre ellenséges kéz. Valóban közrejátszott, de éppen ezért mind- annyiunk kötelessége, éberen fi­gyelni az ellenségre és ne engedjük meg, hogy elkeseredést keltsenek azokban, akik áldozatot hoztak a felszabadító háborúban és egyálta­lán, hogy így járjanak el embe­reinkkel. Megtörtént az is, hogy hazatérő harcosaink egészségére nem fordítottak elegendő gondot. A hadseregben gondoskodtak róluk. Tudjátok, hogy a legsúlyosabb harcok idején is óvtuk és ápoltuk scbesültjeinket és sokszor harco­saink életét áldoztuk, hogy a sebe­sülteket megmentsük. Azt hiszem, hogy harcosaink, egyes fogyatékos­ságok ellenére meg lehetnek elé­gedve a hadsereg gondoskodásával irántuk, ahol a közösségi szellem egyszerűen atra kényszeríti a veze­tőket, hogy gondoskodjanak min­den egyes emberről. Jól tudjátok, hogy ez a hosszantartó és annyira keserves, annyi nélkülözéssel és szenvedéssel járó háború többé ke­vésbé mindannyiunkon nyomot ha­gyott. A különböző következmé­nyek között gyakori a tüdővész I esete is. Éppen ezért a polgári ha- J tóságoknak nagyobb gondot kell forditanlok a hadseregből elbocsá­tott emberekre. A polgári hatósá­gok azonban, még egyszer hangsú­lyozom, nem fordítottak elegendő gondot arra, hogy beteg bajtár­sainkat mindenekelőtt ápolják és meggyógyítsák. Szabálytalanságok történtek a le­szerelt harcosokkal és a harcosok hozzátartozóival szemben a leg­utóbbi gabonafelvásárlás során Is. Nem akarok kitérni minden sza­bálytalanságra, de le akarom szö­gezni, hogy voltak szabálytalansá­gok és hibák. Hatóságaink túlsá­gosan merevek voltak és mindent egy kaptafára intéztek el. A szö­vetség) kormány és a köztársasági kormányok rendeletet és utasításo­kat adtak a felvásárlásra és ezeket végre kellett hajtani De nem úgy kellett volna eljárni, hogy elkese­redést váltson ki a szegényeknél vagy azoknál, akiknél gyengébb termés volt, Nem veszem védelmem be a vetést szabotáló gazdag pa­rasztokat, akik azt hitték, hogy mi csak tréfálunk és nem vetették be a szükséges területet, azután pedig, amikor elérkezett az Ideje, rende­letet kaptak, hogy szolgáltassák be a gabonát annyi hektárról, ameny- nyiök van. Nem védem őket, mert megérdemelték, amit kaptak. Meg kell, hogy tanulják, hogy nálunk rendnek kell lenni is minden állam­polgárunknak teljesítenie kell kö­telességét az állam és nép iránt. (Hosszantartó helyeslés.) De szót kell emelnem a szegény és néha a középparasztok ellen is elkövetett szabálytalanságok ellen, ha ezek elemi csapások, dér. fagy vagy szá­razság miatt nem tehettek eleget kötelességüknek. Velük szemben rugalmasnak kellett volna lenni. És én kijelentem, hogy ml a velük szemben elkövetett hibákat tőlünk telhetőleg jóvátesszük. Másként az történhet, hogv a néphatóságok el­veszítik a bizalmat, amit a nép ma tanúsít irántuk. Kijelentjük, hogy minden elkövetett hibát kijavítunk és azon Igyekszünk, hogy naprót- napra kevesebb legyen. És ti, tár­saim és társnőim a felszabadító há­borúból, segítsetek nekünk ebben a munkában (készségesen). Mondtam már, hogy előfordultak szabálytalanságok a harcosok hoz­zátartozóival szemben Is. Megtör­tént, hogy mondjuk egy kozarnJ asszonytól, aki a háborúban elvesz­törekszlk, hogy megzavarja a béke- szerető népek erőfeszítéseit a há­borús sebek behegesztésében, a harc ban a romokkal és pusztasággal és a munkában az igazi demokrácia ki­építésére. Ebben a helyzetben a nép- ieiszabaditó háború harcosainak és résztvevőinek szövetségére az a fel­adat hárul, hogy széleskörű tevé­kenységet fejtsen ki a harcban a fa­sizmus és a béke minden bujkáló vagy nyílt ellensége ellen. Fejlesz- sze ki tevékenységét a békeszerető népek testvéri együttműködésére, elsősorban a szláv népekkel, élükön a Szovjet Szövetséggel: népeink leg­nagyobb barátjával és védelmező­jével. Az előadást követő vitában min­den vidék delegátusa felszólalt, Vaj­daság nevében Momcsilovics Lyubo- mii beszélt. Kiemelte: — Vajdaság mint többnemzetisé- gü vidék számára a szövetség kü­lön jelentősége, hogy a résztvevők a szövetségben méltó harcot foly­tatnak minden népünk testvériségé­nek és egységének még szilárdabb kiépítésért, A vita lezártával megválasztották a szövetség főbizottságát végre­hajtóbizottságát és plénumát. El­nöknek nagy lelkesedéssel Tito marsait, alelnökieknek Kardely Ed. vardot, Gosnyák Ivánt és Pucár Gyúrót, titkároknak Rankovics Alekszandart és Karabegovlcs Ősz. maiit, pénztárr. oknak Perunlesics Milet választották meg. tette férjeit és gyermekével magá­ra maradt, elvették még a megma­radt kevés gabonáját is, habár tud­hatnék jól, hogy ezt az asszonyt és gyermekét nem hagyjuk éhen- halni és utóbb ki kell adni neki a szükséges élelmiszert. Minek elven­ni, amikor úgyis vissza kell adni? Mindjárt meg kellett volna hagyni neki. Társaim és társnőim, nem kell attól félnünk, hogy bárki is éhen- hal nálunk. Lehet, hogy több tesz a kukoricakenyér, mint a buzakc- nyér, de kenvér lesz. TI tehát igye­kezzetek a Népfronton belül mos­tani munkátokban megteremteni azt a helyes közösségi viszonyt és a gondoskodást a legközelebbiek- ről, ml pedig majd igyekszünk tel­jesíteni kötelességünket (Helyeslés) Társaim és társnőim! Ez a szer­vezet azért jött létre, hogy a fel­szabadító háború harcosai még szo­rosabb kapcsolatba kerüljenek egy­mással és szervezetükön keresztül érvényesítsék jogaikat. Ennek a szervezetnek azonban még egy óriási feladat van. Nem akarok részletekbe bocsátkozni. Tudjátok, hogy harcosaink a há­borúban megacélosodtak, kitanul­ták a harci ügyességet és tudásu­kat most át kelt adniok az ifjabb nemzedékeknek is. Erről nem aka­rok most bővebben beszélni, mert majd meghalljátok más alkalom­mal De hangoztatni kívánom, hogy a számításom szerint kétmilliónál is több taggal rendelkező szerveze­tünk eggyel több bizonyítéka an­nak, hogy ha bárki bármikor és bármilyen céllal veszélyeztetné füg­getlenségünket és harcaink vívmá­nyait, ez nem sikerülhet neki és ha mégis kísérletet tenne, olyan ke­mény sziklába üti a fejét, hogy nemcsak a foga törik bele, hanem a fejét is otthagyja. (Lelkes, viha­ros helyeslés). Tudjátok meg te­hát. hogy nem közönséges szerve­zet tagjai vagytok, hanem harcos szervezet tagjai és minden háború­ban tanúsított lelkesedésteket bele­viszitek a békés építésbe Is, sőt, ha kell, mindenkor készek lesztek, hogy ismét fegyvert ragadjatok és harcoljatok. Van hadseregünk, ki­tűnő hadsereg. Büszkék lehetünk reá, mert napról-napra mind töké­letesebbé válik. Egyre erősebb vas- pöröly. De nem áll egyedül. Egész népünk kész, hogy ha kell, ha egy­szer sor kerül erre, valaki megtá­mad és veszélyezteti szabadságun­kat, államunkat, mindenét odaadja. Szervezetetek feladata tehát az lesz, hogy ültesse az ifjú nemzedékek szivébe és terjessze a hősiesség, a lelkesedés, a lelkesüitség, áldozat- készség és annak a kézségnek szel­lemét, hogy a legnagyobb áldoza­tot is meghozzuk. Az első szerbiai ofíenzivából a második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hete­dik offenzivábét, továbbá a Szerém- ségi Frontból és egész sor má* csatából a példákat tárjuk fel min­den részletükben népeink előtt. Ifjúságunk nagyszerű és mi büsz­kék lehetünk reá. Helyesen mon­dotta itt az ifjúság képviselője, hogy azok az ifjak, akik — ifjú­ságuk, vagy más akadályok miatt — nem részesültek abban a meg­tiszteltetésben, hogy a Népfelszaba- dltó Hadsereg soraiban harcoljanak, most munkájukkal pótolják a mu­lasztottakat. Ifjúságunk hőstettel a munkában bizonyítják, hogy ez igy van. És ez az ifjúság, társaim és társnőim, ha átültetitek leikébe a határtalan szeretetet és a háború­ban szerzett tudást, olyan hadsereg lesz, amihez hasonlót nem Igen ta­láltok a Szovjet Hadseregen kívül. Neveljétek ifjúságunkat ebben a hő­si szellemben, hogy méltó utódai le­gyenek azoknak, akik harcoltak és életüket adták azért, amink ma van. Amikor arról beszélek, hogy fel- készülteknek kell lennünk, ez nem jelenti azt, hogy holnap már had­ba szállunk. Ez csak azt jelenti, hogy Jó felkészülten áHni, mert ez­zel elhárítjuk a háborús veszélyt. Az imperializmus hiénaként lesi, hol juthat olcsó zsákmányhoz, hol va­lósíthatja meg legolcsóbban terve­it. Nem akar maga véreznl, hanem másokat akar felhasználni. Én azon­ban azt hiszem, hogy a világ de­mokratikus elemei ma olyan erő­sek, hogy a 2 impelrallsták nem egy könnyen valósíthatják meg szándé­kukat, vagyis azt ’hogy uj világhá­borút kezdjenek. A kihívások azon­ban lehetségesek. És ezekre a kihí­vásokra könnyebben sor kerül ott, ahol a nép gyenge. Miért háborúz­nak az imperialisták mondjuk a gyarmatokon? Vegyük például Hol­landiát, amelyet Hitler úgyszólván eltörölt a föld színéről és most ma­ga is irtja a fegyvertelen népet In­donéziában. Világos, hogy az im­perializmus arra halad, ahol nem ütközik nagyobb ellenállásba. A ré­gi Jugoszlávia félig gyarmat volt és az Imperializmus könnyen elbánt vele. Az uj Jugoszláv Szövetségi Népköztáisaság azonban szilárd ala­pokon nyugszik. Az imperialisták tudják, hogy népeink egységesek és ebben a Jugoszláviában többó nem teremthetik meg ötödik hadoszlo­pukat, ahogyan azt Hitler, Mussolini és mások tették. Tudják, hogy az uj Jugoszláviában egységes szellem és készség uralkodik, hogy minden áron szembeszálljon bárkivel, aki szabadságunkra és függetlenségünk re merne törni., (Hosszas, viharos helyeslés) Ezért vádol bennünket az Impet ializmus, ezért vádolnak ben­nünket az imperialista érdekcsopor­tok azzal, hogy állítólag mi veszé­lyeztetünk bárkit Is. Ez az imperia­listák ismert módszere úgy, ahogyan a mesében a farkas szidja a bárányt hogy zavarossá teszi a vizét, habár a bárány lejjebb áll. Vádat emelnek ellenük és a vádlottak padjára akarnak ültetni bennünket, mert állítólag beavatkozunk a görög ügyekbe, állítólag támogatjuk — az általunk különben nagyon nagy­ra becsült — görög népet harcá­ban. És ki az, aki a valóságban be­avatkozik a görög ügyekbe? Ki Jött oda? Angol csapatok jöttek, Scobey jött. Kik gyilkolták Athén utcáin a harcosokat, akik pedig Hitler és a hitleri érdekcsoportok ellen harcoltak? Az angol csapatok. Amikor azután kitűnt, hogy nem va lositják meg szándékukat, akkor jöttek az amerikaiak a dollárral. Ok (Folytatás a második oldalon) IV. ÉVFOLYAM. 241. SZÁM | NOVISZÁD. CSÜTÖRTÖK. 1947. OKTÓBER 2. j| ARA 2 DINAR

Next

/
Thumbnails
Contents