Magyar Szó, 1948. február (5. évfolyam, 27-51. szám)

1948-02-01 / 27. szám

2 Gandhit, a hindu nép vezérét hindu merénylő, Nataram Vi­­schiak God ölte meg. A 87 éves ve­­­zér egész életét a páriák, a hindu vallás által teremtett legalacsonyabb osztály felszabadításának és a nem­zeti erők összefogásának szentelte. Célkitűzéseit azonban harc nélkül, passzív eszközökkel akarta kivívni és ezek nem bizonyultak eléggé hathatósoknak az angol imperializ­mus erőszakosságával szemben. Kö­zösséget vállalt a páriákkal, nyo­morúságos életüket élte. Tiltakozó éhségsztrájkokkal tüntetett az an­gol uralom ellen. Az angol imperi­alisták gyarmati politikája azonban az erőszak uralmán alapul és ezzel szemben Gandhi eszközei nem le­hettek célravezetők. Különösen azért nem, mert hiszen a világnak ezen a részén, Távolkeleten a legéle­sebbek az ellentétek a tőkés mono­polok, az imperialista törekvések kö­zött. Az angol imperialisták, habár Európában és Közelkeleten mindin­kább kényszerülnek beengedni ér­dekkörükbe az amerikai monopo­lokat, Távolkeleten még igyekeznek megtartani állásaikat és nem riad­nak vissza semmiféle erőszaktól. Amikor Amerika erősebben kezdett terjeszkedni és behatolni Indiába, az angolok — múlt év nyarán — végrehajtották India felosztását és a két mesterségesen teremtett új országot, Hindusztánt és Pakisztánt dominiumi rangra emelték. A domi­­niumokon Angliának látszólag nincs korlátlan politikai hatalma és így nem kénytelen annyira tágra tárni a kapukat az amerikai monopolok előtt, mint a gyarmatokon. Anglia tehát megtartja azt az előnyét, hogy a legkedvezőbb vámtételek mellett szállíthat Indiába. Amerikának pedig előbb meg kell küzdenie az egyes domíniumok ellenállásával. Az an­gol monopolok ezzel időt nyernek és a tőkés világ monopolista ellen­téteinek kihasználásával egyelőre többre nem is törekszenek. Amellett India csak látszólag vált domínium­má. Pakisztánban tízmillió hindu, Hin­du sztárban több mint 25 millió mohamedán maradt. A vallási ellen­tétek szitása, a megindult népván­dorlás és az állandó fegyveres vi­szályok megkönnyítik Anglia szá­mára, hogy India mind­két része felett korlátlanul rendelkezzék. Az amerikai imperialisták azonban nem mondanak le Indiáról. Ahogyan a holland-indonéz ellentétekben is a­­zért­ vállalták a közvetítő szerepét, hogy az Indonéz Köztársaság terü­leteit is teljesen gazdasági hatal­mukba kerítsék és bevonják a Mar­shall-tervbe, úgy az indiai piacot is Anglia gyengeségének kihaszná­lásával akarják megszerezni. Anglia a világ minden táján csendőrködik az amerikai érdekek szolgálatában. Egyedül Távolkeleten nem az ame­rikai, hanem az angol érdekeket védi. Mégpedig nemcsak a népek felszabadulási törekvései, hanem az amerika imperialisták ellen is. Ame­rika a kínai népfelszabadító hadse­reg sikereit megkísérli felhasználni arra, hogy — a veszett fejsze nye­lét, Csang Kai Sek kudarcát — leg­alább nyomásként alkalmazza Ang­liára: közelednek a népi demokrati­kus erők Indiához. A veszedelmes példa, a népi erők harcának dia­dala megmozdulásra készteti a to­vábbra is gyarmati elnyomottságban élő indiai népet is. Anglia azonban egyelőre a hindu és mohamedán belső ellentétekkel igyekszik távol­tartani Indiától a felszabadulás gon­dolatát. S nem lehetetlen, hogy Ang­lia védekezésének egyik eszköze, hogy Gandhit megölték. Csak a későbbi propaganda mutatja majd­­ meg, hogy ezt a gyilkosságot — valószínűtlen — nemzeti elvakult­­sá­gból követték-e el. Vagy angol ügynökök adtak fegyvert a gyilkos kezébe, hogy azután Gandhi halá­lát hajszára használhassák fel a kommunisták és a haladó elemek ellen. IL K­étségtelen, hogy az imperia­­listák általános támadása nem­csak erejükről, hanem — mint Sztálin generalisszimusz 1948 feb­ruár 9-iki beszédében leszögezte — gyengeségükről is tanúskodik. A belső ellentéteket sehol sem élezik ki, mert tudatában vannak annak, hogy saját imperialista országaikon belül is hatalmasan megnövekedett a demokratikus tömegek ereje. Az első világháború után azzal fékez­ték meg a tömegeket, hogy elszige­telték a legkövetkezetesebb párttól, a kommunista pártoktól. A máso­dik világháború után ez lehetetlen. Nemcsak a Szovjet Szövetség fenn­állásának puszta ténye és nagy si­kerei a Honvédő Háborúban, továb­bá a háború utáni újjáépítésben nö­velték a kommunisták tekintélyét. A háborúban és a háború utáni fej­lődésben is a kommunisták bizo­nyultak a legkövetkezetesebb har­cosoknak a nemzeti szabadság és függetlenség védelméért vívott harc­ban. Vezetésükkel a demokratikus erők hatalmas összefogása alakult ki ott is, ahol a háború előtt nem jött létre a népfront. Az összefogás belső tünetei az Olasz népfront meg­alakulása, a francia parasztság nagy értekezlete, a román és a bolgár munkáspártok, a román földmű­vespártok és a lengyel föld­­művesszervezetek egyesülése, a magyar kisgazdapárt és nemzeti pa­rasztpárt közeledése. Ide tartozik Wallace amerikai mozgalma is, a­­mely mögé egyre nagyobb töme­gekben sorakoznak fel a pártoktól eddig távolálló, vagy különböző ré­­tegeződésű demokratikus elemek. Nemzetközi viszonylatban ez a­ kü­lönböző szerződések megkötésében érvényesül. E héten különösen je­lentős a román—magyar szövetségi szerződés utóhangja, ahogyan az ál­talános értékelésben méltatják a két nem szláv ország összefogását a túlnyomó többségben szláv orszá­gok nagy szövetkezésével. Kiemelke­dik a szovjet-lengyel gazdasági és áru cseref­orgalmi egyezmény és a len­gyel—magyar kulturális egyezmény megkötése. Nagy jelentőségű a szláv államok és a népi demokrácia új­ságíróinak nemzetközi tanácskozá­sa, hogy összefogásra hívják fel a világ minden haladó szellemű íróját a harcban a békéért és demokráciá­ért. Ezel az erővel szemben megkí­­sártik a fasizmust feltámasz­tani. Olaszországban akkor tarta­nak flottatüntetést az amerikai hajók, amikor a sztrájkhullám új­ból elárasztotta az országot, a mun­kások tiltakoznak a munkanélküli­ség ellen. A francia kikötőkbe a frank értékének leszállítását hozó törvény tárgyalása idején érkeznek »baráti látogatásra« az amerikai hadihajók. Francóval, az Egyesült Nemzetek szervezetének határozata ellenére helyreállítják a diplomáciai viszonyt, a fasiszta hóhért bekapcsol­­ják a Marshall-tervbe és Madridban, meg a spanyol-afrikai gyarmatokon katonai támaszpontokat építenek. Németországban Horst Wessel, a hóhértetteiért felmagasztosított ná­­cibriganti nővérét, Inge Wesselt, a fivérét dicsőítő könyv íróját, gyer­mekotthon igazgatójává nevezték ki a németországi angol megszállási övezetben. Mindezek csak apró tü­netek. Ennél sokkal komolyabb tü­net az a harc, amit a munkás­egység megbontására indítottak. Abban az időben, amikor az egész haladó vi­lág készül a »Kommunista kiált­vány« századik évfordulójának meg­ünneplésére, a magukat szocialisták­nak hirdető jobboldali árulók a vi­lág proletárjainak egyesülése ellen törnek. A kezdeményező az ame­rikai munkaszövetség (AFL) volt. Sikerült a másik nagy amerikai szakszervezeti szövetség, az ipari munkások kongresszusának (CIO) áruló vezetőit megnyerni a bomlasz­tó tevékenységhez. A CIO tagja a Szakszervezeti Világszövetségnek. Vezetői most szorgalmazzák a Mar­­shall-terv megvitatása és érvénye­sítését szakszervezeti vonalon. A Marshall-segélyt váró országok szak­szervezeteit akarják felhasználni eb­ben a bomlasztó mozgalomban és ha nem sikerül a világszövetségben érvényesíteni a »segély-tervet«, ak­kor kiválnak a Világszövetségből, hogy külön nemzetközi szakszerve­zeti szövetséget szervezzenek. Sike­rült ehhez megnyerni a Trade Uni­on az angol szakszervezeti szövet­ség vezetőit, akik vállalták, hogy a szakszervezeti Marshall-értekez­­let egybehívói legyenek. Más szóval a munkásság érdekeinek védelmére hivatott szervezet segít keresztül­vinni azt a tervet, amelynek egyik első intézkedése a munkásjogok megsemmisítése Amerikában és min­den segélyezendő országban. 13y mulasztó célzatú és a tőkés vi­­lág belső gyengeségeiről, el­lentétről tanúskodik a francia frank leértékelése­­is. A francia kormány, a húzódozó, de végül mégis a kor­mány javaslatára szavazó szocialis­ták segítségével megszavaztatta az­ 5000 frankosok bevonásáról, a sza­bad aranyforga­lomról és a nagy­­birtokosok kiváltságairól szóló tör­vényeket. 300 milliárd értékű 5000 frankos bankjegy vált spekuláció pré­dájává. A bankok beszedték a bankje­gyet, felvásárolták az amerikai banká­rok számára és így ezek olcsón jutnak hatalmas frankkészlethez, hogy be­férkőzzenek a francia gazdasági élet­be. Anglia aggodalommal nézi, mert a font vásárlóereje amúgy is 60 szá­zalékkal csökkent és Amerika elő­reláthatóan a font leértékelését is követeli. Ezzel éppen az a két or­szág veszíti el végkép minden gaz­dasági önállóságát, amely az ame­rikai imperialisták támadásainak ke­resztülvitelét, a nyugati tömb meg­szervezését vállalta­. Ez a két or­szág most a maga bőrén érza az »a­merikai segítség«­ következményeit Vájjon meg tudja-e Bevin, vagy Blum győzni a tömegeket, hogy a kísérőjelenségként fokozódó drága­ság és munkanélküliség jó a dol­gozóknak? A sztrájkok azt mutat­ják, hogy nem. A dolgozókat többé nem lehet szép jelszavakkal félre­vezetni. S. J. HETI SZEMLE -AVA­ Magyar Szó A bolgár Hazafias Arcvonal kongresszusa Egész Bulgária készül a Hazafias Arcvonal vasárnapi kongresszusára. Számítanak arra, hogy a kongresz­­szusra körülbelül ezer delegátus ér­kezik Bulgária minden részéből. A kongresszus napját az egész ország­ban a munka ünnepévé avatják és a közmunkákban több mint egymil­lió ember vesz részt. A kongresszusra máris megérkez­tek a jugoszláv, csehszlovák, lengyel és magyar küldöttségek. A jugo­szláv küldöttséget Pijade Mosa, a szövetségi szkupstina Prezidiumá­­nak első alelnöke vezeti. -W­ A Magyar Köztársaság kikiáltásának megünneplése Beográdban KOMOR VILMOS, A BUDAPESTI OPERAHÁZ KARNAGYA NOVISZÁDON A jugoszláv-m­agyar művészcsere keretében Komor Vilmos, a buda­pesti Operaház kiváló karnagya Beo­grádban vendégszerepel. A beo­grádi rádió szimfonikus zenekara, Komor Vilmos vezényletével a leg­kiválóbb magyar zeneszerzők műveit mutatja be ma este a Magyar Köz­társaság kikiáltásának második év­fordulójára a Kolarac népegyete­men rendezett ünnepi akadémián reprezentatív hang­verseny kereté­ben. A Vajdasági Főbizottság köz­­oktatásügyi osztályának meghívásá­ra Noviszádra is ellátogat. Hétfőn, február 9-ikén a noviszádi filharmo­nikus zenekart vezényli. A műso­ron Kodály »Galántai táncok«, Bar­tók »Magyar képek« című műve, Berlioz »Rákóczi indulója« szerepel. A hangverseny második részében Mo­zart műveit adják elő: A Varázsfu­vola nyitányát, az »Egy kis éji ze­ne« című sorozatot és a fuvolaver­senyt, amelynek szólistája Szrejovics Zsakov, a beográdi operaház fuvola­­művésze lesz. Komor Vilmos a legkiválóbb ma­gyar karnagyok közé tartozik. Ven­dégszereplése alkalmat nyújt sok­oldalú tehetségének bemutatására. A vajdasági közönség érthető nagy érdeklődéssel várja bemutatkozását. Komor Vilmos, 1948. n. 1. „Dicsértessék a nép neve most és mindörökként Az újvidéki népegyetemi előadásokat öt,hat érdeklődővel kezdtük. Az előadók kitartottak és ma már­ nem meglepetés az a különben nem túlságosan nagy eredmény, hogy egyes előadó, sokat kétszázan, kétszázötvenen is meghallgatnak. Ha ötből két­százötven, akkor kétszázötvenből kétezer is lehet, tudjuk. Addig azonban lesz m­ég tennivaló. Pénteken Ady-emlékestet rendezett a népegyetemi bizott­­ság a Telepen. Százan-százötvenen lehettek, nagyobbára asz­­szonyok, akiket érdekelt az egyik legnagyobb magyar költő éle­te. Amikor azonban az előadó eljutott Ady forradalmat hivő, váró és hirdető verseihez és a­­soha le nem hulló vörös csil­­lagn­ig, egy asszony az első sorokban felkelt; tizen-tizenöten követték elégedetlenül, sőt haragosan, hangosan. Ami ezután történt, biztatóbb volt. A hallgatók javarésze igaz és keserű szavakkal bélyegezte meg az elvonulókat. »Nem akartok tanulni!« »Csak a cukorosztás érdekel benneteket!« »No, ti is Népfront-tagok vagytok!« Ezt és még sok mindent kiáltottak az elégedetlenek kis csoportja után. Egy szerb as­­­szony meg különösen kikelt magából: »És ti hiszitek azt, hogy magyarok vagytok? Nem becsülitek saját költőtöket? Az egy­ség és testvériség magyar költőjétől menekültök?­« Nos, mi tudjuk, hogy a századokon keresztül félrevezetett, sötét tudatlanságban tartott népünk egy részét meglepi, sőt meg­döbbenti, hogy Petőfi piros zászlókról, Ady vörös csillagokról énekelt. A régi tanító és a sokszor nem is régi plébános úr mást mondott nekik. Tudjuk, a nevelő munka legelején vagyunk még. És azt is tudjuk, amit Petőfi mondott Kiskunság népé­nek: »... azt korántse várjátok, hogy én titeket magasztalja­­lak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig legalább nem vol­tatok. Mártius 15-ig az egész Magyarország nagyon szolgalelkű, kutyaalázatosságú ország volt és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utolsókhoz.« De mást is mondott Petőfi. Ezt mondta: »... ma történt, hogy engem agyon akart verni a magyar nép, ma június 15-én... De én azért nem a népet kárhoztatom, hanem ámitóit, félrevezetőit, kiket egykor törvény és isten egyaránt meglakol­­tat... a nép én előttem szent, annyival inkább szentebb, mert gyönge mint az asszony s mint a gyermek. Dicsértessék a nép neve most és mindörökké.« Mi sem kárhoztatjuk a kivonuló tizenöt asszonyt, az elámí­tottakat, a félrevezetetteket. Még több hittel, még nagyobb erő­vel folytatj­uk a munkát azért, hogy­­ remek emberekké vál­janak. (g) Kula vezet a toestelmi nyilvántartási versenyen A noviknezseváci járási népbizott­ság ez év január elején egyhavi versenyre hívta Vajdaság összes járási és városi népbizottságait. A verseny pontjai ezek: 1. melyik nép­­bizottság szervezi meg jobban ope­­ratív nyilvántartását, 2. melyik ren­­dezi és küldi el leggyorsabban je­lentését a napi forgalomról az el­lenőrzött valamint a szabad (kettős, áru) árucikkekről. A verseny célja az operatív nyilvántartás népszerű­sítése volt, mivel a nyilvántartás vezetését tavaly még csak gyengén szervezték meg mindenütt. Ezen a téren nagy haladást jelentett az a körülmény, hogy a főbizottság ke­reskedelmi osztálya mellett külön hivatalt létesítettek az operatív nyil­­vántartások ellenőrzésére. A verseny a következő tapasztala­­tokat hozta: Minden fáradozás ellenére sem sikerült mindent megvalósítani a mindennapi rendszeres nyilvántar­tás megszervezését az érkezett és eladott racionalizált valamint sza­badárukról. Az operatív nyilvántar­­tás hiánya akadályozta aztán az áruk gyors elosztását és ezzel ká­rosan befolyásolta a lakosság ellá­tását az egyes városokban és járá­­sokban. Annak, hogy a nyilvántartási szol­­gálat megszervezése még nem ki­elégítő, több oka van. Minden vá­rosi és járási bizottság kijelölte ugyan a nyilvántartó közeget, aki tartozik naponta jelentést küldeni, azonban a nyilvántartó személyében sűrű­n volt változás és egy-egy munkaerő nem volt képes eléggé begyakorolni magát a munkában. A lelkiismeretlenség elég példájával találkoztunk. A kikindai nyilván­tartó például otthagyta állását és három napig nem volt jelentés a városból. Egyes szövetkezeti és ál­lami üzemek is bűnös közömbössé­­get tanúsítottak a nyilvántartó szol­­gálat iránt, így például az alibunári járási népbizottság nem tudott sokáig jelentést adni, mert a jan­­kovicsevói járási magazin egysze­rűen nem terjesztett be semmiféle jelentést. A zemuni járás népbizott­­sága, járási raktára és sok más vaj­­dasági járás néphatósága és keres­kedelmi szerve szintén nem vette komolyan a jelentésszolgálatot. A parovan, római, zemuni és kormni bizottságok állandóan rendszertele­­nül és késéssel juttatják el jelenté­­seiket. A jelentések hiánya miatt a tartományi kereskedelmi és közel­­látási osztály egyes járásokba és városokba nem küldhetett megfelelő mennyiségű árut. Vannak járási és városi népbizott­ságok, amelyek nyilvántartó-jelen­­tésszolgálata mintaszerű. Ez idősze­­rint legjobb a kulai járás, amely a verseny kezdetétől a legpontosabban küldte be mindennap a jelentést. Rendes a nyilvántartás Szremszká Mitrovica és Noviszád városokban, a topolyai, m­itrovicai és a begai já­­rásban. A verseny, amely most áll lezárás előtt, a fogyatékosságok ellenére két­­ségtelenül pozitív eredményeket is hozott, mert tökéletesítette a jelen­­tésszolgálatot, lehetővé teszi a bete­kintést Vajdaság áruforgalmába és ezzel a lakosság jobb és igazságo­sabb ellátását. ---—­ -----------------------------»USA - Növekvő utánpótlás a kereskedelmi szakerőkben Zent­a, január hó A szövetségi kereskedelmi minisz­térium rendelete alapján háromhó­napos kereskedelmi szaktanfolyamot szerveztek Zentán. A tanfolyamot a központi iskolában 115 hallgató számára nyitotta meg Kiss Vilmos a zentai városi népbizottság titkára. Megnyitó beszédében hangsúlyozta: ahhoz, hogy a hallgatók megismer­­jék kereskedelmi törvényeinket és rendszerünket, szükséges, hogy be­­csületesen és odaadóan végezzék minden feladatukat, amely a tanfo­­lyam ideje alatt rájuk hárul. Az, hogy becsületes kádere legyen or­szágunk kereskedelmének, szüksé­ges, hogy a tanfolyam résztvevői a tanfolyam elvégzése után minden téren megfeleljenek szakmai mun­kájuknak. A tanfolyamhallgatók egyhangúlag és lelkesen elfogadták az elhang­zott szavakat és megígérték, hogy szorgalmas és becsületes tagjai lesz­­nek hazánk kereskedelmi intézmé­nyeinek .

Next