Magyar Szó, 1948. július (5. évfolyam, 155-182. szám)

1948-07-01 / 155. szám

\ ÁRA Z DINÁR POSTAEINA PLACENA m V. ÉVFOLYAM, 155. (1092.) SZÁM NOV1SZAD, CSÜTÖRTÖK, 1948 JULIUS 1 V HALAI, A FASIZMUSRA — SZABADSÁG A NÍPNEK1 azzal a határozattal kapcsolatban, amelyet a kommunista partok Tájékoztató Irodája a JKP belső helyzetéről hozott A Tájékoztató Iroda határozatának a »Jugoszlávia Kommunista Párt­jában való helyzetről«, amint az beló'le látszik, előzményei vannak. Alapját a SzK(b)P Központi Bi­zottságának a JKP Központi Bizott­ságához intézett levelei képezik. Az ez év március 27-én kelt első leve-, let, amelyben a SzK(b)P Központi Bizottsága a JKP Központi Bi­zottsága ellen szóló vádjait felsorol­ja, egyidejűleg megküldte a Tájé­koztató Iroda összes tagpártjainak anélkül, hogy a JKP Központi Bi­zottsága erről értesült volna. Ez­után a SzK(b)P Központi Bizottsá­gán keresztül megérkezett Ma­gyarország Kommunista Pártja Központi Bizottságának levele, mely mindenben alátámasztja a SzK(b)P Központi Bizottságának állásfoglalását. A magyar Központi Bizottság levelét megküldték a töb­bi pártnak is. Ezután a JKP Köz­ponti Bizottsága hasonló leveleket kapott a Tájékoztató Iroda többi tagpártjától is, kivéve az olasz és a francia pártot. A JKP Központi Bizottsága kiemeli, hogy az emlí­tett pártok alapjában elfogadták a FrK(b)P Központi Bizottságának álláspontját, mielőtt még hallották volna a JKP Központi Bizottsága véleményét vagy meghallgatták vol­na bármely ellenérvét. A SzK(b)P Központi Bizottságának levele és a többi Központi Bizottság említett levelei, valamint a JKP Központi Bizottságának a SzK(b)P Központi Bizottságához ez év április 13-ikán intézett válasza után a JKP Köz­ponti Bizottsága még más levele­ket is kapott a SzK(b)P Központi Bizottságától (május 4-én és május 22-én), amelyek többé-kevésbé az első levél vonalán állottak. A Tájé koztató Iroda határozata »Jugoszlá­via Kommunista Pártjában való helyzetről« főleg a SzK(b)P Köz- * ponti Bizottsága ezen leveleinek is­métlése. Ezekben a levelekben a SzK(b)P Központi Bizottsága megvádolta a JKP Központi Bizottságát és azt kí­vánta, hogy ismerje el a következő hibákat: először, hog^ a JKP vezető emberei szavakban magasztalják a Szovjet Szövetséget, titokban pe­dig mind a Szovjet Szövetséget, mind a SzK(b)P-ot rágalmazzák; másodszor, hogy Jugoszlávia vezető emberei rágalmazzák a Szovjet Hadsereget és a szovjet szakembe­reket ellenségeskedéssel övezték, a szovjet polgárokat pedig és Judin elvtársat az állambiztonság szervei követik; harmadszor, hogy a párt- kádereket a belügyminiszter meg­figyelése alá helyezték és a párt­ban nincs demokrácia és kritika, hanem katonai vezetés módszere uralkodik; negyedszer, hogy a ju­goszláv kormány kémek útján biz­tosítani akarja az imperialista álla­mok kegyelmét és ellenőrzésük alá akarja magát helyezni; ötödször, hogy a párt feloldódik a Népfront­ban, hogy nem lehet marxista-leni nista szervezetnek tartani és hogy Bernstein, Buharin és Folmar elmé­leteiben ringatja magát a kapitalis­ta elemek békés átnövéséről a szo­cializmusba; hatodszor, hogy egyik nagy imperialista ország követe há­zigazda módjára viselkedik Jugo^ szláviéban és hogy Nédicsnek, a -’ugoszláv népek hóhérának barátai és rokonai könnyen és kényelme­sen elhelyezkednek Jugoszlávia ál­lam- és pártgépezetében; heted­szer, hogv a jugoszláv vezetők a Szovjet Szövetség külpolitikáját az imperialista országok külpolitiká­jával azonosítják: nyolcadszor, hogy a JKP vezetőemberei letértek a mar­xista leninista útról a munkásosz­tály vezető szerepének kérdésében; kilencedszer, hogy a német ejtőer­nyősök szétzúzták a »partizán« ve­zérkart Jugoszláviában, hogy ez­után súlyos válság keletkezett a népfölszabaditó mozgalomban, az­után pedig a Szovjet Hadsereg jött segítségre, fölszabadította Jugo­szláviát és megteremtette a Kom­munista Párt uralomrajutásának föltételeit; tizedszer, hogy Jugoszlá­via Kommunista Pártja dicsekedve hangoztatja háborús sikereit, noha nincsenek nagyobb érdemei, mint Lengyelország, Csehszlovákia, Ro­mánia, Magyarország, Albánia, Bul­gária stb. stb. Kommunista Pártjai­nak. Ezekhez a vádakhoz hozzá kell adni azokat is, amelyeket a Ha­tározat említ, de itt nincsenek ki­mondottan felsorolva. A JKP Központi Bizottsága, amint az a JKP Központi Bizottsága Po­litikai Irodájának a Tájékoztató Iroda üléséhez intézett és itt mellé­kelt nyilatkozatából is látszik, nem bocsátkozhatott vitába a SzK(b)P Központi Bizottsága vádjainak alap­ján, amelyek rágalmakon, koholmá­nyokon és a jugoszláviai helyzet félreismerésén alapulnak, mindaddig, amíg a tényállás megállapítást nem nyer s a valótlant el nem választják a SzK(b)P Központi Bizottsága vagy j * Tájéttortotő Iroda bármely tag pártja központi bizottságának tény­leges elvi kifogásaitól. A Tájékoztató Iroda említett Ha- . íározatának nyilvánosságra hoza- ( tatával kapcsolatban Jugoszlávia ; Kommunista Pártjának Központi Bi- j zottsága a' következőket jelenti ki: ; 1. A Határozatban foglalt bírálat pontatlan és alaptalan állításokon alapúi és kísérlet arra, hogy Jugo­szlávia Kommunista Pártjának te­kintélyét rombolja külföldön és belföldön, hogy zavart idézzen elő a tömegekben az országban és a nemzetközi munkásmozgalomban, hogy gyengítse a JKP egységét és vezető szerepét. Annál is inkább furcsa, hogy a SzK(b)P Központi Bizottsága elutasította, hogy állítá­sait a helyszínen ellenőrizze, amint azt a JKP Központi Bizottsága ez év április 13-án kelt levelében ja- ! vasolta. 2. A Határozat egyetlen bizonyi- | télc említése nélkül azt az állítást hozza fel, hogy a JKP vezetősége ellenséges politikát folytat a.Szov­jet Szövetséggel szemben. Az az állítás, hogy Jugoszláviában lebe­csülték a szovjet katonai szakértő­ket és hogy a polgári szakértőket a közbiztonság szervei megfigyelés alá vetették, — egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Egészen vissza­hívásukig a Szovjet Szövetség kép­viselői kÖzP soha senki sem hívta fel erte a jugoszláv képviselők fi­gyelmét. Teljesen b-zug az az ál­lítás, hogy bármelyik szovjet kép­viselőt követtek volna Jugoszláviá­ban, de legkevésbé Judin elvtársat. Ennek az állításnak különösképpen Judin elvtárssal kapcsolatban kizá­rólag az a célja hogv a JKP-nak és vezetőségének a hitelét rontsa a többi pártok előtt Ezzel szemben helyes a mi állí­tásunk, amelyet a SzK(b)P Központi Bizottságához április 13-án intézett levélben fejtettünk ki s amelv egész sor nyilatkozaton alapszín, melye­ket a JKP tagjai pártszervezeteik­nél tettek, valamint országunk más polgárainak nyilatkozatai a felsza­badulástól máig arra vonatkozólag, hogy őket a szovjet hírszerző szol­gálat szervei minden tekintet nél­kül verbuválták. A JKP Központi Bizottsága úgy tartotta, hogy ez a viszony azzal az országgal szem­ben, amelyben a kommunisták az i uralkodó párt és amely a szocializ­mus felé halad — megengedhetet­len viszony és a JSzNK polgárai­nak demoralizálására és az állami és pártvezetőség gyengítésére és aláásására vezet. A JKP Központi Bizottsága úgy tartotta és úgy tart­ja, hogy Jugoszlávia viszonya a Szovjet Szövetséghez kizárólag a bizalmon és őszinteségen alapulhat és ehhez az elvhez hűen, a jugo­szláv állami szerveknek eszük ágá­ban sem volt, hogy kísérjék vagy bármilyen módon ellenőrizzék a Szovjet Szövetség polgárait Jugo­szláviában. 3. A Határozatban bírálják a JKP politikáját az osztályharc tekinte­tében, különösen pedig a JKP po­litikáját a falun. Erre vonatkozó­lag Lenin ismert mondatait idézik. A JKP Központi Bizottsága han­goztatja, hogy a falusi tőkésele­mek korlátoz:' ára irányuló poli­tikájában 1 a idézett és hasonló tételei vezérlik, amit a Határozat szerzői — kis igyekezettel — elol­vashattak volna a közzétett párt- okmányokban és cikkekben és meggyőződhettek volna e politika gyakorlati végrehajtásáról is. Ez­ért a Határozat és az SzK(b)P Központi Bizottságának vádjai tu­lajdonképpen nyitott kaput dön­getnek, tárgyilagosan pedig elke­rülhetetlenül a - áros és falu reak­ciós és tőkés elemeinek bátoritá- tiia éi- tá*nog!«f6..árK vezetnek, za­vart keltenek a lakosságban, mintha a JKP Központi Bizottsága és politikája lenne felelős azokért a tárgyilagos nehézségekért, ame­lyek különösen az ellátás terén, a lökés rendszerből a szocializmusba való átmenet Időszakában jelent­keznek. A JKP Központi Bizott­ságának véleménye szerint megen- gedhatetlen módszer,hogy tevé­kenységét egyes, a harc legkülön- bözőbb szakaszaiból kiragadott idé­zetek alapján, vagy egyes elszi­getelten kiemelt és még hozzá el­ferdített tények alapján értékeljék, A JKP Központi Bizottságának az a véleménye hogy a JKP, vala­mint más pártok politikájának ér­tékelésében elsősorban a Párt gya­korlatát kell figyelembe venni — vájjon a Párt sikeresen, vagy si­kertelenül harcol az ország szoci­alista átalakításáért, vájjon a tő­kés elemek egészükben gyöngül­nek-e vagy erősödnek, vájjon j gyengill-e. vagy pedig erősödik a I népgazdaság szocialista szektora, 4. A JKP Központi Bizottsága I kénytelen nagv méltatlankodássa! j visszautasítani azt az állítást, hogy a I JKP vezető tónvezői egy kulákpárt I Htjára tértek a JKP felszámolásának , útjára hogy a Pártban -nincs de­j mokrácia. hogy katonai vezetés mód- | I szereit alkalmazzák a Pártban, hogy j j a Pártban »lábbal tiporják a párttá- j i gok alapvető jogait és a pártban elő- \ \ forduló szabálytalanságok legen v- i j liébb bírálatára éles megtorlás- j I sál válaszolnak« stb. Vájjon tűr- { : r.ék e a Párt tagjai, akik ezer csa- ! Iában bátran nézték szembe a ha. i j tállal, hegy a Pártban emberhez és ! I kommunistához nem méltó helyzet I uralkodjék? Hogy a Pártban nem j 1 szabad bírálni ét • hasonló állítások j határtalanul sértik Pártunk min- j den tagját, megszégyenítik a Párt j hősi és dicső múltját és az ország j újjáépítéséért és továbbfejlesztésé- j ért vívott mostani hősi harcát. A j JKP Központi Bizottsága hangsú­lyozza, hogy azért, mert egyes Pártszervezetekben még nem haj­tották végre a választást, nem le­het azt állítani, hogy a Pártban nincs demokrácia. Ez a háborús idők és a háború utáni viharos fej­lődés maradványa, amelyen a JKP keresztül ment, s ez annakidején már más pártoknál, így az SzK(b)P- nél is előfordult Ami azt az állítást illeti, hogy a Párt feloldódik a Frontban, hogy a vezető tényezők egy kulák-párt útjára térnek, ez az állítás objek- tivan rombolja a munkásosztály vezetése alatt álló dolgozó töme­gek szövetségét, — amely a Nép­frontban mint egyetemes szerva zetben megvalósult, — és a Párt­nak a dolgozó tömegektől való el­szigeteléséhez vezet. Az említetten kivül ez az állítás abban gyökerezik, hogy nem értik meg a Párt és a Front viszonyát, nem értik meg a Front lényegét Jugoszláviában és a munkásosztály vezetőszerepe megvalósításának módját Ebben a kérdésben sem a tényekből indul­nak ki. hanem összetákolt állítá­sokból. amelyekkel azután a leni- nizmuö ismert tételei .alapján vi­tába szállnak, pedig ezeket a JKP felelős tagjai közül senki soha sem vonta kétségbe. A tények, vala^ mint — nemcsak a kommunistáknak, hanem a Front nem-kommunistái­nak az egész háború alatt és há­ború után tett számtalan nyilat­kozata is tanúsítja: először, hogy a Kommunista Párt a Front vezető ereje; másodszor, hogy a Kommu­nista Párt, nem olvad fel a Front­ban, hanem ellenkezőleg a Párt eszmeileg és politikailag emeli a Front alaptömegeit és marxista- leninista politikájának szellemében neveli őket; harmadszor hogy Ju­goszlávia Népfrontja gyakorlatban a szocializmusért harcol, ami sem- miesetre sem lenne lehetséges, ha benne a »tarka politikai csoportok« — polgári pártok, ku- lákok, kereskedők, kisebb gyáro­sok és hasonlók, valamennyire is komoly szerepet játszanának, ahogy azt a Határozat mondja, vagy ha ez a Kommunista Párt és más pár­tok koalíciója lenne, vagy a pro­letariátus és a burzsoázia egyezi ményének bármilyen formája len­ne. negyedszer, hogy nem a Párt veszi át a Front programját, ha­nem ellenkezőleg, a Front a Kom­munista Párttól kapja az alapvető irányvonalat és programot, amj természetes is tekintettel a Párt vezető szerepére a Frontban. A JKP Központi Bizottsága ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a front-tömegek további eszmei és politikai tömörítése, a Párt te­vékenységének a Front tevékeny­ségével való összekapcsolása és a Front széleskörű tevékenysége — egyike a Párt legfontosabb fel­adatainak. Végül a JKP Központi Bizott­sága kiemeli, hogy tagjainak több­sége nem kooptált, hanem válasz­tott. Ar SzK(b)P Központi Bizott­sága nem vette számításba a Poli­tikai^ Iroda tagjait, akiket az V. országos konferencián külön vá­lasztottak. Ezért a JKP Központi Bizottsága 22 tagjához, akiket a SzK(b)P Központi Bizottsága egyik levelében megem'it. hozzá kell adni még a Politikai Iroda hét tagját is. Elképesztő dolog szemére vetni egy Kommunista Párt Központi Bizottságának, amely a háborúban tíz tagját vesztette el. hogy he­lyükre hét elvtársat kooptált, több­nyire a JKP Központi Bizottsága jelöltjeinek sorából. A JKP Központi Bizottsága mint nevetségest és valótlant vissza­utasítja a JKP nem legális voltára vonatkozó állítást és az a véle­ménye, hogy ez a többi melleit, szintén azt igazolja hogy a JKP adott viszonyok között és adott időpontban alkalmazott működési formáit meg nem értik. A JKP mű­ködési formái Pártunk többéves forradalmi gyakorlatának konkrét körülményeiből keletkeztek, e gya­korlatban helyesnek bizonyultak és fontos tényezők voltak abban, hogy a Párt megszerezte a töme­gek bizalmát. 5. A JKP Központi Bizottsága el­utasítja azt a méltatlan vádat, hogy a Kommunista Pártban basa-rend­szer uralkodik és hogy a jugoszláv vezetők eltitkolták a Rárt élőit a Központi Bizottság helytelen poli­tikájának bírálatát, eltitkolták a Párt és a nép előtt a Hebrang és Zsujovics elvtársakkal való leszá­molás valódi okait. A JKP Központi Bizottsága nem hozhatta nyilvános­ságra a SzK(b)P Központi Bizott­sága leveleit mindaddig, amig azt maga a SzK(b)P Központi Bizott­sága nem tette meg. Azonban a JKP egész tágabb aktívája ismeri a SzK(b)P Központi Bizottsága le­veleinek tartalmát, a teljes párt­tagság pedig Hebrang és Zsujovics esetét. A JKP Központi Bizottsága kény­telen csodálkozását kifejezni afö­lött, hogy a Tájékoztató Iroda tag­pártjainak képviselői védelmükbe vehették Hebrangot és Zsujovicsot anélkül, hogy a JKP Központi Bi­zottságától bármilyen adatot kér­tek volna. A JKP Központi Bizott­sága csodálkozik afölött, hogy olyan embereket vesznek védelmükbe, mint például Zsujovics, akit 1937- ben a Komintern határozatának ér­telmében Gorkiccsal együtt zártak ki a JKP Központi Bizottságából, vagy Hebrang, aki az nsrtasa rend­őrség előtt áruló magatartást ta­núsított s efelől megtévesztette a Pártot, akik frakciós. politikát foly­tattak a JKP-ban. annak zülleszté- sére igyekeztek és kártevő módon szabotálták Jugoszlávia építésének és iparosításának ütemét. Hát ez nem a frakciós politika, az árulók és a JKP elleni romboló tevékeny­ség támogatása?' A JKP Központi Bizottsága ezzel kapcsolatban mel­lékletképpen nyilvánosságra hozza a Hebrangra és Zsujovicsra vonat­kozó anyagot. A JKP Központi Bizottsága mint lehetetlen állítást elutasítja, hogy az utóbbi időben a jugoszláv veze­tőemberek nagy sietséggel és de­magóg okokból rendszabályokat hoztak a kis gyáripar és a kiske­reskedelem államosítására. Ezeket a rendszabályokat valójában már hat hónappal a SzK(b)P Központi Bizottságának a JKP Központi Bi­zottsága ellen felhozott vádjai előtt előkészítették és ezek a szocialista szektor erősödésének és fejlődésé­nek eredményei. A Kardely elvtárs beszédéből ki­ragadott idézetnek csak általános jelentősége van, viszont egész be- j széde voltaképpen a Párt vonalát hozza nyilvánosságra. Ez a vonal pedig a tőkés elemeknek a jelen időszakban vaó fokozatos visszaszo­rítása. Ezzel kapcsolatban érthetővé vá- : ük, hogy a Tájékoztató Iroda saj- I tószerve, a szovjet sajtó és néhány j más párt sajtója az utóbbi időben miért nem közölt egy hirt sem Ju­goszlávia gazdasági építésének si­kereiről, például a tőkés elemek to­vábbi gyengítésére irányuló intéz­kedésekről, a Terv megvalósításá­nak sikereiről, a munkásosztály és a Népfrontban tömörült dolgozók tömeges kongresszus-előtti verse­nyéről, stb. De a tények tények ma­radnak. Elhallgatásukkal nem lehet alátámasztani a JSzNK kormánya gazdasági politikájának és a JKP Központi Bizottsága gazdasági kér­désekben követett vonalának telje­sen alaptalan kritikáját. 7. A JKP Központi Bizottsága ál­lítja, hogy a vezetőemberek közül egyiknek sincs az a véleménye, mi­szerint Jugoszláviának a szocializ­mus kiépítéséért és függetlensége fenntartásáért vívott harcában nincs szüksége a népi demokrácia országainak és a Szo«'iet Szövet­ségnek a segítségére. Csak olyan emberek állíthatnának ilyesmit, akik elvesztették minden kapcsolatukat (Folytatás ,a második oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents