Magyar Szó, 1948. július (5. évfolyam, 155-182. szám)

1948-07-01 / 155. szám

­ A JKP Központi Bizottságának a Tájékoztató Irodához intézett június 20-iki nyilatkozata A TÁJÉKOZTATÓ IRODÁNAK A JKP Központi Bizottsága meg­kapta a meghívást, hogy küldje el kép­viselőit a Tájékoztató Iroda­ ös­­­­szejövetelére, amely már összeült a JKP-ban a »való helyzet megvita­tására, és kéri, hogy a Tájékozta­tó Iroda összejövetelén közöljék a következőket: A JKP Központi Bizottsága min­denkor kész részt venni a Tájékoz­tató Iroda munkájában. De nem küldheti el képviselőit az Irodának erre az összejövetelére, mert nem fogadja el az összejövetel napi­rendjét, úgy véli ugyanis, hogy a SzK(K)P Központi Bizottsága és a JKP Központi Bizottsága közötti félreértés kérdésének rendezését, amely a velünk­ közölt napirenden szerepel, kezdettől fogva az Iroda jelen összejöveteléig, helytelenül ál­lították fel és pedig a következő okokból: 1. A SzK(K)P Központi Bizottsá­gának már első levelét nem olyan elvtársi bírálat szellemében állítot­ták össze, hogy a JKP Központi Bi­zottsága ugyanilyen szellemben vá­laszolhatott volna, hanem durva és igazságtalan vád alakjában, amit mi valótlan tartalmára való tekin­tettel, vagy csak pártunk és álla­munk kárára fogadhattunk volna el, vagy nem fogadhattuk el. 2. A JKP KB-a alapjában hely­telennek tartja, hogy egy testvér kommunista párt elleni vádat arra az egyoldalú információra alapít­sák, hogy ki s mit mondott, vagy elszigetelten kiragadott kérdésekre alapítsák, nem pedig pártunk egész tevékenységének elemzésére, habár pártunk olyan nagy próbákon ment át a háború előtt, a háború alatt és a háború után. 3. A SzK(b)P Központi Bizottsá­gának egyes legfontosabb vádjai nyilvánvalóan pártellenes elemek adatain alapulnak, akik ellen pár­tunk a háború előtt, alatt és után is harcolt. A JKP­ Központi Bizott­sága megengedhetetlennek­ tartja, hogy a JKP egykori frakciósainak ezek a maradványai a SzK(K)P Köz­ponti Bizottságának támogatásában részesüljenek. 4. A Tájékoztató Iroda tagpárt­jának vezetőségei bírálat nélkül el­fogadták a SzK(b)P Központi Bi­zottságának vádjait pártunk ellen és anélkül, hogy tőlünk bármilyen felvilágosítást kértek volna, írás­beli nyilatkozatokban elítélték pár­tunkat és elutasították a SzK(b)P első levelére adott válaszunkban kifejtett érveink figyelembevételét. Közülük egyesek pártjuk széles kö­reiben, sőt nyilvánosan is országunk ellen cselekedtek. 5. A SzK(b)P Központi Bizott­sága nem fogadta el első levelére adott válaszunk egyetlen érvét sem, sőt e levélre válaszolva, később is mind súlyosabb és minden alapot nélkülöző vádakat hozott fel a JKP ellen. Világos, hogy ez a magatar­tás lehetetlenné teszi számunkra a vita folytatását egyenjogúság alap­ján. E tények miatt nem fogadta el a JKP Központi Bizottsága, hogy a félreértéseket a Tájékoztató Iro­da elé terjesszék, mert véleménye szerint ez nem a nézeteltérések rendezésére, hanem további elmér­gesítésére vezetne. A JKP Központi Bizottsága emlé­keztet arra, hogy javasolta a SzK(K)P Központi Bizottságának, küldje el képviselőit Jugoszláviába a vitás kérdések együttes helyszíni kivizs­gálására. A SzK(b)P Központi Bi­zottsága nem fogadta el ezt a vé­leményünk szerint egyedül helyes eljárást, hanem még mielőtt meg­kapta volna válaszunkat, a nézetel­téréseket a Tájékoztató Iroda töb­bi tagpártja elé terjesztette­, vagyis egyidejűleg megküldte nekik a hoz­zánk intézett levél szövegét, mire e pártok vezetőségei, a francia és olasz párt kivételével, írásban kö­zölték ítéletüket pártunkról. Ez az eljárás nem áll összhang­ban az egyetértés szellemével és az önkéntesség elvével, amelyen a Tá­jékoztató Iroda alapul. A JKP Központi Bizottsága ki- t tart meggyőződése mellett, hogy az az egyedül helyes út a felmerült félreértés rendezésére, ha a SzK(K)P Központi Bizottsága és a JKP Központi Bizottsága közvetlen érintkezéssel magában Jugoszláviá­ban tanulmányozza a vitás kérdé­seket. A JKP Központi Bizottsága mély sajnálkozását fejezi ki, hogy a félreértések a SzK(b)P Központi Bizottsága részéről ilyen formát öltöttek és­ felhívja mind a SzK(b)P Központi Bizottságát, mind a Tá­jékoztató Irodát, fogadja el véle­ményünket a SzK(b)P Központi Bizottságának és a JKP Központi Bizottságának a nézeteltérés megoldására irányuló közvetlen érintkezését illetőleg és ezért vegye le a napirendről ezt a vitát és lás­sa be, hogy ez a vita hozzájárulá­sunk nélkül nem helyén­való. A JKP Központi Bizottsága üd­vözli a testvér kommunista párto­kat és kijelenti, hogy semmiféle nézeteltérés nem térítheti el a JKP-ot attól, hogy továbbra is hű maradjon a SzK(b)P-tal és a többi kommunista pártokkal való szoli­daritás és legszorosabb együttmű­ködés politikájához. 1948. június 20. A JKP KÖZPONTI BIZOTTSÁG­­ÁNAK POLITIKAI IRODÁJA 1 Jugoszlávia Kommunista Pártja Központi Bizottságának nyilatkozata (Folytatás az első oldalról) a valósággal. A JKP Központi Bi­­zottsága itt kénytelen hangsúlyoz­ni, hogy a segélynyújtás és az együttműködés nemcsak tőle függ, hanem a népi demokrácia országai­tól és a Szovjet Szövetségtől is. A JKP Központi Bizottsága úgy tart­ja, hogy ezt a segítséget Jugoszlá­via bel- és külpolitikájával kell kap­csolatba hozni és semmiesetre sem azzal a ténnyel, hogy nem tudta elfogadni az alaptalan és a­ valót­lanságokon alapuló vádakat. Azok az állítások, hogy a jugo­szláv vezetők arra készülnek, hogy az imperialistáknak engedményeket tegyenek és alkudozni akarnak ve­lük Jugoszlávia függetlenségéről .• puszta koholmányok és az új Jugo­szlávia ellen felhozott legsúlyosabb rágalmak sorába tartoznak A JKP Központi Bizottsága azon­ban kénytelen kijelenteni, hogy a népi demokráciák egyes országai­ban a párt- és államszervek részé­ről egész sor olyan indokolatlan in­tézkedés történt, amelyek sértik Jugoszlávia népeit, országát és ál­lamvezetőit és amelyek az említett együttműködés gyengülésére és a Jugoszláviával való viszony romlá­sára vezetnek.A JKP Központi Bizott­sága nem tartja magára nézve kö­telezőnek, hogy a jövőben az ilyen intézkedésekről hallgasson. 8. A JKP Központi Bizottságának az a véleménye, hogy azzal, hogy elutasította a vitát olyan hibákról, melyekben nem bűnös, semmiben sem sértette meg a kommunista front egységét. E front egysége nem kitalált hibák és összetákolt rá­galmak beismerésén alapul, hanem azon a tényen, hogy egy párt po­litikája valóban nemzetközi-e, vagy nem. Azonban nem lehet hallgató­lagosan napirendre térni ama tény felett, hogy a Tájékoztató Iroda szakított azokkal az elvekkel, ame­lyeken alapult és amelyek a hatá­rozatok elfogadásával kapcsolatban minden párt önkéntességét irányoz­ták elő. A Tájékoztató Iroda azon­ban nemcsak arra kényszeríti a JKP vezetőit, hogy olyan hibákat valljanak be, amelyeket nem kö­vettek el, hanem a JKP tagjait pár­ton belüli lázadásra és a párt egy­ségének megbontására szólítja fel. A JKP Központi Bizottsága soha sem egyezhet bele abba, hogy po­litikáját koholmányok alapján, elv­­társiatlan módon és kölcsönös biza­lom nélkül tegyék vita tárgyává. Ez­ nem elvi alap és ezért, pusztán ezért volt az a véleménye a JKP Központi Bizottságának, hogy nem egyenrangú fél a vitában és hogy ilyen alapon a vitát nem fogadhat­ja el. Továbbá a fent mondottakkal kapcsolatban a JKP Központi Bi­zottsága határozottan elutasítja azt a vádat, hogy Jugoszlávia Kommu­nista Pártja áttért a nacionalizmus álláspontjára. Egész bel- és külpo­litikájával, de különösképpen a nép­­felszabadító háborúban folytatott harcával és a nemzetiségi kérdés­nek Jugoszláviában való helyes meg­oldásával a JKP ennek teljesen az ellenkezőjét bizonyította be. Az említett alaptalan vádakkal zártunk, munkásosztályunk, dolgo­zó tömegeink, általában Jugoszlá­via népei és azok önzetlen és hő­sies harca iránt a legnagyobb tör­ténelmi igazságtalanságot követték el. A JKP Központi Bizottsága vilá­gosan látja, hogy a SzK(K)P Köz­ponti Bizottságának a JKP Közpon­ti Bizottsága ellen felhozott vádjait az ellenséges propaganda kihasz­nálja majd a Szovjet Szövetség, Ju­goszlávia és a többi demokratikus ország rágalmazására. Azonban a JKP Központi Bizottsága kijelenti, hogy ezért őt semmiféle felelősség nem terheli, mert ezt­ semmilyen magatartásával nem idézte elő. Jugoszlávia Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága felhívja a párttagságot, hogy tömörítse sorait a pártvonal megvalósításáért, a Párt egységének még fokozottabb megszilárdításáért. A munkásosz­tályt és a Népfrontban tömörült többi dolgozó tömegeket pedig ar­ra hívjuk fel, hogy még kitartób­ban folytassák szocialista hazánk építését. Ez az egyetlen útja és módja, hogy a gyakorlatban bebi­zonyítsuk az említett vádak teljes jogosulatlanságát. 1918 június 29 én JUGOSZLÁVIA KOMMUNISTA PÁRTJA Központi Bizottságának Plénuma Magyar 1948. Vol. 1. ­­ mmi Kommunista Pártja Központi Bizottságána­k határozata Hourang Atija és Zsurovics Szreter kizárásáról Jugoszlávia Kommunista Pártján­ól­­­­ Jugoszlávia Kommunista Pártjának minden tagjához Jugoszlávia Kommunista Pártja Központi Bizottsága plénumának 1941 áp­rilis 13-i határozata alapján Neskovics K., Gosnyák J. és Tomsics V.­­elv­társakból bizottság alakult hogy kivizsgálja Zsurovics Szreten és Hebrang Andrija pártellenes tevékenységét. A bizottság befejezte munkáját. A JKP Központi Bizottságának Politikai Irodája kézhezvette a fenti bizottság jelentését és javaslatait Zsujovics Sz. és Hebrang A. pártellenes tevékenységének esetére vonatkozólag. A JKP Központi Bizottsága teljes egészében elfogadta a pártbizottság ha­tározatait és javaslatait Zsujovics Sz. és Hebrang A. pártellenes tevékeny­ségének ügyében és elhatározta, hogy HEBRANG ANDRIJÁT CS. ZSUJOVICS SzUeTENT KIZÁRJA A PÁRTBÓL. Mellékelten a tagság elé terjesztjük a pártbizottság jelentését és javaslatát Zsujovics sz. és Hebrang A. pártellenes tevékenységének ügyében, vala­mint a JKP Központi Bizottsága Politikai Irodájának 1946 április 19-i határo­zatát Hebrang Á. és Zsurovics Sz. ügy­ében. A JKP K. B. POLITIKAI IRODÁJA 1. melléklet JUGOSZLÁVIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK A pártbizottság amelyet Nesko­vics B., Gosnyák J. és Tomcsics V. alkottak és amelyet a JKP Köz­ponti Bizottsága 1948 április 13-i plenáris ülésén választottak meg azzal a feladattal, hogy vizsgálja ki Hebrang Andrija és Zsujovics Szreten működését, befejezte mun­káját és megállapította a követ­kezőket: Hebrang Andrija és Zsujovics Szreten szoros összeköttetésben ál­ló pártellenes elemek, akik Jugo­szlávia Kommunista Pártja és a JKP Központi Bi­zot­tsága ellen mű­ködtek. Megpróbálták szétrombol­ni Jugoszlávia Kommunista Párt­ját, de ez hála Jugoszlávia Kom­munista Pártja szilárdságának és egységének és a JKP Központi Bi­zottsága éberségének, nem sikerült. Hogy mindez pontosan így van, azt a JKP Központi Bizottsága Po­­litbürójának mellékelt 1946 IV. 19-i határozata a Hebrang—Zsuljovics ügyben is bizonyítja. I. Hebrang Andrija működését vizs­gálva a pártbizottság megállapí­totta: 1. a)­hogy Hebrangot, amikor bör­tönben volt frakciós munkája mi­att, megrovással büntették; b) hogy Hebrangot 1941-ben a JKP Központi Bizottsága intéssel büntette­ (mert akkor nem mondot­ta meg, hogy már azelőtt feddés­sel volt büntetve), mert nem mu­tatott kellő éberséget a Párt ket­­tészakítására irányuló próbálkozá­sokkal szemben és mert nem haj­totta végre a JKP Központi Bizott­sága utasításait az általános­­ népi felkelés megszervezésére; c) hogy Hebrangot 1944-ben le­váltották a HKP Központi Bizott­ság titkári állásáról soviniszta ki­rohanásai miatt a horvátországi­­szerbekre vonatkozólag, a Népfront kérdéseiben tanúsított hibás politi­kája, a HSS befolyása alatt álló tömegek iránti hibás politikája és az usztasák elleni harc tompítása miatt; d) hogy 1946-ban Hebrangot a JKP Központi Bizottsága Politikai Irodájából való kizárással büntették és szigorú megrovással, ugyanakkor leváltották a Gaz­dasági Tanács el­nöki állásáról,­­ mert azzal pró­bálkozott, hogy a JKP Központi Bizottsága és a JSzNK kormányá­nak gazdasági politikájával való ellentétes álláspontját Tito elvtárs iránta tanúsított személyes ellen­szenvével leplezze (lásd a JKP Köz­ponti Bizottságának Politikai Irodá­jának mellékelt 1946-IV-19-i határoza­tát a Hebrang -Zsurovics ügyben). 2. a)­hogy Hebrang A. letartóz­­tatása után Horvátország Pártszer­vezetében lebukás volt, amelyet kapcsolatba hoztak Hebrang A. árulásával, melyet pedig a Heb­­ranggal személyes kapcsolatban ál­lott Govorusics D. késő­bbi nyilat­kozata megerősít, amelyből kitű­nik, hogy Hebrang őt terhelte. b) hogy Hebrangot, mint a KP nak, az usztasák által ismert ma­­gasállású vezetőemberét 1942-ben egész gyanús körülmények között cserélték ki, ami egyedülálló eset hazánkban. 3. Hebrang A. 1942-ben az uszta­sa fogságból való kiszabadulása után uszított és frakciós harcot folytatott a JKP Központi Bizott­ság egyes tagjai, külön pedig Tito elvtárs ellen, akadályozta a Párt vonalának keresztülvitelét a gazda­ságban és eközben­­ tudatosan de­moralizálta környezetét, soviniszta politikát folytatott. A bizottság a fentieket számos tény alapján állapította meg, ame­lyek közül a következőket sorol­juk fel: a) Hebrang A. megnehezítette az ötéves terv időben való összeállí­tását. Amikor 1945-ben utasítást adtak az ötéves terv kidolgozásá­nak megkezdésére a gazdasági tár­ák szerint, Hebrang A. azon a vé­leményen volt, hogy előbb el kell készíteni az „általános“ tervet, ami­kor pedig a gazdasági tárcák el­készítették ötéves terveiket, Heb­rang A. e terveket hat hónapig fiókjaiban hevertette. Amikor 1946 végén a JKP Központi Bizottsága utasítást adott az általános ötéves terv elkészítése azonnali megkezdé­sére, Hebrang A., előző véleményé­vel ellentétben, azon a véleményen volt, hogy nem lehet ötéves általá­nos tervet készíteni, hanem csak egyéves tervet kell készíteni; b) Hebrang A. a parasztság mint c ász ellen cinikusan olyan ellensé­ges intézkedéseket javasolt, amelyek­nek lényege az volt, hogy amennyi­ben nehézségek mutatkoznak, a parasztsággal szemben megtorló in­tézkedéseket kell foganatosítani, másrészt a Központi Bizottság vo­nalát a szövetkezeti kérdésben tisz­ta opportunizmusnak nevezte; c) Hebrang A. a Gazdasági Ta­nácsban és a Tervbizottságban zűr­zavart hagyott maga után, a köztár­sasági tervbizottságok működése pe­dig egyáltalán nem is érdekelte; d) Hebrang az állami kapitaliz­mus gazdasági­­politikáját próbálta folytatni: egész idő alatt amíg a Gazdasági Tanács és a Tervbizott­ság elnöke volt, elszabotált minden komoly intézkedést, amely gazda­ságunkban a tervezés szocialista módszereinek alkalmazását jelen­tette volna és nem alkalmazott megfelelő szervezeti intézkedéseket összhangban a szocialista szektor­nak, mint hazánk alapvető és leg­hatalmasabb szektorának szükség­leteivel, mi több ellenállt a Központi Bizottság határozatai­nak, amelyek erre irányultak. Amikor 1947 második felében Hebrang elé tűzték, hogy a terv­bizottság kezdjen hozzá a tervezés módszertanának kidolgozásához, ő ezt az ügyet az év végéig halogat­ta, akkor pedig közölte, hogy ezt nem készítheti el, mert meg kell kezdenie az 1948 évi terv elkészí­tését. Amikor azonban az egyes tárcák elkészítették az 1948 évi ter­vet, kijelentette, hogy e tervek nem reálisak és nincs lehetőség megva­lósításukra, a gyakorlatban pedig halogatta és lehetetlenné tette az 1948 évi terv elkészítését. Emiatt­ az 1948-as terv nem készült el idő­ben és ezért gazdasági tárcáinknak nem volt világos, meghatározott rend­ük egészen 1948 első negyedé­nek végéig. Ilymódon Hebrang A. hatalmas anyagi károkat okozott gazdaságunknak és hazánknak; e) Hebrang A. különféle módon megpróbálta akadályozni a ..Test­vériség-Egység— beográd—zágrábi autóút építését; f) Hebrang A. meg akarta aka­dályozni a bresko—banovicsi és a samac—szarajevói vasútvonal épí­tését; g) Hebrang A. megkísérelte de­moralizálni a felelős párt és állami funkcionáriusokat kijelentéseivel, mint például: csak lapátokkal fog­juk ásni a Duna—Tisza—Duna csa­tornát, vagyis nem is építjük meg; hogy semmit sem tervezhetünk a falusi magángazdaságokkal; vagyis abba kell hagynunk a próbálkozá­sokat az ötéves terv megvalósítá­sára a mezőgazdaságban; hogy tö­rölni kell a tervből mindazt,­­amely­nek végrehajtásánál nehézségekre bukkanunk, amit Hebrang A. meg­próbált keresztül is vinni, stb. stb. h) Hebrang A. kártevő munkájá­val táplálta a sovinizmust és ezzel szét akarta rombolni népeink vé­ren szerzett testvériségét és egy­ségét, ami több intézkedéséből ki­tűnik; azt mondotta, hogy egész Szerénységnek Horvátországhoz kell tartoznia és ily módon az ismert usztasa álláspontot képviselte stb. 4. Hebrang hazug színben tüntet­te fel a hazánkban uralkodó hely­zetet, rágalmazta a JKP Központi Bizottságát­ és a JKP Központi Bi­zottságának egyes tagjait a Szov­jet Szövetségben lévő barátaink,­ valamint mások előtt is, akikkel érintkezésbe jutott. Ily módon párt­ellenes frakciós működését és tö­rekvését megpróbálta leplezni a Szovjet Szövetség iránti hamis ba­rátsággal. Végül a bizottság birtokában lé­vő legújabb időből származó ok­mányokból kitűnik, hogy Hebrang A áruló magatartást tanúsított, amikor 1942-ben Zágrábban az usz­tasa rendőrség letartóztatta és ak­kor kötelezettséget vállalt, hogy dol­gozni fog az usztasa rendszer és az usztasa rendőrség számára. A fentiek alapján a bizottság megállapítja, hogy Hebrang And­rija a háborúig, a háború alatt, és a háború után frakciós harcot foly­tatott pártunkban, hogy 1942-ben történt kicserélése után magatartá­sával kapcsolatban félrevezette a pártot és ezzel sikerült felelős párt és állami állásokba tolnia magát és sikerült, hogy 1943-ban kooptálják a Központi Bizottságba és a JKP Központi Bizottság Politikai Irodájá­ba; hogy a háború folyamán sovinisz­ta politikát és a Népfront szétrombo­lására irányuló politikát folytatott, hogy a felszabadulás után fékezte az ország­építés szabotálta a Központi Bizottság vonalát a gaz­dasági kérdésekben. A bizottság, mind az említett bi­zonyítékok, mind Hebrang A. ki­hallgatása alapján azt is megálla­pította, hogy magatartása az usz­tasa rendőrség előtt nemcsak áruló és kapituláns volt, hanem okot ad arra a jogos gyanúra is, hogy az usztasa rendőrség szolgálatába sze­­gő­dött II. Szretent A bizottság Zsujovics illetőleg megállapította: 1. hogy Zsujovics Sz. megrögzött frakciós a Gorkics-féle táborból és (Folytatás a harmadik oldalon)

Next