Magyar Szó, 1948. október (5. évfolyam, 235-261. szám)
1948-10-01 / 235. szám
o Valowsr Sf.8 Kardely Edvard beszéde az Egyesült Nemzetek közgyűlésén (Folytatás ért első oldalról) töl, kegytől függne és ezért urainak engedelmes szolgája lenne. Teljesen világos előttem, hogy ez a bizottság ilyen célkitűzésekkel nem az Egyesült Nemzetek Alapokmányának szellemében működött és ezért csak azt segítette elő, hogy a koreai nép és az egész világ demokratikus közvéleménye előtt kompromittálták az Egyesült Nemzetek Szervezetét azzal, hogy e szervezet a maga bizottsága útján a koreai nép függetlenségét elfojtó erőket támogatja. A szovjet kormány a napokban egy gyakorlati lépést tett a koreai kérdés megoldása felé azzal, hogy elhatározta a szovjet csapatok kivonásá Koreából. Célszerű volna, ha ez a közgyűlés ugyanezt tanácsolná az amerikai kormánynak — ez az ajánlás valóban többet hasznoloa a békének, mint az Egyesült Nemzetek említett külön bizottságai, amelyek nagyobbára annyira kompromittálódtak, hogy a nép mindenitt bizalmatlansággal, sőt ellensésyesen fogadja őket. Hasonló a helyzet a nemzetközi szerződések és kötelezettségek teljesítésében is. — Trieszt szabadtérületet veszem példának Az olasz békeszerződés 1947 szeptember 15. én, tehát több mint egy év előtt életbe lépett. A Biztonsági Tanács 1948 január 16.iki határozatával azt a kötelezettséget vállalta, hogy őrzi a trieszti szabadterület független,égét és sértetlenségét és mielőbb kinevezi a kormányzót. Ismeretes azonban, hogy a triesztiszabadtéridőt még mindig a katonai megszállás ideiglenes kormánypzrta alatt él és a három nagyhatalom hibájából a kormányzót mindeddig nem nevezték ki. Mindenféle üzérkedés folyt, hogy megakadályozzák az olasz békeszerződésnek a trieszti szabadterületre vonatkozó rendelkezései életbeléptetését és elutasították az Ukrán Szovjetköztársaság határozatát, amellyel figyelmeztették a Biztonsági Tanácsot, hogy szükséges és kötelessége a trieszti kormányzó mielőbbi kinevezése. A 4. Biztonsági Tanács többsége teljes támogatást nyújt nemcsak az olasz békeszerződés rendelkezéseinek megszegéséhez, hanem az USA és Anglia politikájához is, amely arra irányul, hogy a békeszerződést revízió alá vessék. A jugoszláv kormány panaszt emelt a Biztonsági Tanácsnál és rámutatott arra, hogy az USA és Anglia trieszti szervei olyan politikát hajtanak végre, amely a gyakorlatban a trieszti szabadterületnek Olaszországhoz való csatolása. A Biztonsági Tanács többsége azonban semmit sem tett, hogy biztosítsa a békeszerződés végrehajtását, a többség a valóságban lábbal tiporta azt az ünnepélyesen vállalt kötelességet, hogy megőrzi Trieszt szabadtéridét függetlenségét és sértetlenségét. Vájjon nem világos-e, hogy ezek az eljárások elősegítik a nemzetközi viszonyok kiéleződését is? Egyes államok képviselői sokat beszéltek itt az emberi jogokról, mint a mai idők egyik központi kérdéséről. Kétségtelen, hogy ez nagy és fontos kérdés, de ha az emberi jogokról itt adott ilyen nyilatkozatok gyakorlati célját tekintjük, akkor meg kell állapítanunk, hogy egészen más a céljuk és nem az, hogy e jogokat az egész, világon szilárdabbá tegyék Éppen ezért nagy kárt okoznak a nemzetközi együttműködés általános ügyének. A kérdést ugyanis úgy teszik fel, hogy rosszhiszeműen a Szovjet Szövetség és a népi demokrácia országai ellen irányul. Ezeknek az országoknak belső helyzetét helytelenül és hamisan mutatják be és ennek az a célja, hogy a világ közvéleményének figyelmét a nemzetközi viszonyok mai fő kérdéseiről a mellékkérdésekre tereljék és tévesen mutassák be a nemzetközi viszonyokban fennálló ellentétek okait, elősegítsék a tömegek mozgósítását olyan politika támogatásáéra, amely a Szovjet Szövetség és a népi demokrácia országai ellen irányul. A kérdésnek ilyen módon,való felvetése semmiesetre sem segíti elő a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdítását. Ha az emberi jogok kérdésének lényegéről van szó, akkor a szocialista országok mindenképpen nagy előnnyel rendelkeznek a tőkés országokkal szemben, erről azonban valószínűleg később beszélünk még. Itt csak azt kívánom hangoztatni, hogy az ellentét a szavak és tettek között, ami e tekintetben a többség vezető államai részéről általában, az UNO munkájában pedig különösen megmutatkozik, annyira nyilvánvaló, hogy az itt leadott legünnepélyesebb kijelentésekkel sem lehet eltakarni. Csak néhány tényt említek a gyarmatok mai nemzeti kérdéseiből. Vegyük a gondnokság kérdését. A többség ebben a szervezetben jóváhagyta a szerződéseket, amelyek szerint a gondnok országok a gondnoksági területeket úgy kormányozzák, mint saját területeik szerves részét. Megadták nekik a lehetőséget, hogy ezeket a területeket katonai támaszpontjaik felállítására használják fel. Más szóval ahelyett, hogy olyan rendszert teremtettek volna, amely elősegíti, hogy a gondnokság alatt álló területek minél gyorsabban független országgá váljanak, ahogyan ezt az Alapokmány előirányozza, ezeken a területeken közönséges gyarmati uralmat létesítenek. Ha pedig ez a helyzet a gond, anokság alatt álló területeken, teleljesen világos, hogy a többi gyarmatokon, az úgynevezett önkormányzat nélküli területeken sem más a helyzet. Nem csoda tehát, hogy a felkelések terjednek az egész gyarmati világban. Ezeket a népeket olyan helyzetbe hozták, hogy a felszabadulásuk felé vezető utón minden lépést vérrel kell megváltaniok. Mégis úgy tüntetik fel a gyarmati rendszert, mint valami jóltékony intézményt. [ Ezzel kapcsolatban meg kel említeni Palesztina kérdését. Ha végrehajtották volna az Egyesült Nemzetek 1947 november 29-ijei, Palesztina felosztásáról szóló határozatát, ezzel nagyon sok emberéletet takaríthattak volna meg ebben az országban. Rövidesen kitűnt azonban, hogy az UIA és a Biztonsági Tanács többségü nem szándékozik komolyan valóra váltani ezt a határozatot és tétlenül tűri, hogy olyan politikát hajtsanak végre, amely zűrzavar támasztására irányul Palesztinában és erőszakra Izrael állam ellen. A második rendkívüli közgyűlésen a többség nyíltan a palesztinai kérdésben hozott korábbi határozatok felülvizsgálását támogatta, így azután elhúzódott a kérdés rendezése és Palesztinában szítják az ellenségeskedést és ontják a vért. Ugyanígy felsorolhatnék számtalan más kérdést is, amelyek sorsa többé-kevésbé ugyanaz volt és amelyekről egyáltalán nem mondható, hogy az UNO Alapokmányának demokratikus elvei szellemében oldották meg őket. Ugyancsak összeegyeztethetetlen az Alapokmány elveivel a többség politikája a nemzetközi gazdasági együttműködés terén. A háborúban elpusztított országok népei joggal elvárhatták, hogy az UNO-nak, különösen pedig egyes szerveinek, élükön a Gazdasági Tanáccsal, egész tevékenysége e téren mindinkább arra irányult, hogy megszüntesse a megkülönböztetést az országok újjáépítésére nyújtott gazdasági segítség kiutalásában és általában a gazdasági viszonyokban. Joggal elvárhatták, hogy ezek a viszonyok az országok termelő erőinek fejlesztése felé haladnak, különösen az országok iparosítása felé, mert hiszen enélkül nem lehetséges sem a függetlenség, sem a népek egyenjogúsága, továbbá abba az irányba, hogy ez egyenjogúság alapján — egyszóval az Alapokmány szellemében — erősödjék a kereskedelmi és egyéb gazdasági kapcsolat az államok között. Joggal elvárhatták végül azt is, hogy az újjáépítésükre irányuló segítséget ne kössék függetlenségüket csorbító feltételekhez. Az amerikai delegáció éppen ellenkező befolyására azonban, mint ismeretes, a közgyűlés és az UNO egyéb szerveinek többsége ebben a kérdésben egészen más útra tért. Az UNO gazdasági szerveit a gyakorlatban megbénították és az Egyesült Nemzetek keretein kívül megkezdték a tevékenységet az európai »segély« úgynevezett amerikai tervének, azaz a Marshal! tervnek a végrehajtására Döntő fontosságú ebben, hogy Európa úgynevezett amerikai »segélyezését« olyan feltételekhez kötik, amelyek homlokegyenest ellenkeznek az UNO Alapokmányának elveivel és összeegyeztethetetlenek a népek függetfenségével. A JSzNK azok közé az országok közé tartozik amelyek nem akarták vállalni ezeket a feltételeket, mert tudták, hogy ezek a feltételek fékezik gazdasági fejlődését és veszélyeztetnék, szocialsta építésének tervét és egész függetlenségét. Berm úr beszédében azt mondta, hogy a keleteurópai államoknak »elrendelték«, hogy ne csatlakozzanak a Marshall- tervhez. Ami Jugoszláviát illeti, a kormány nevében ki kell jelentenem, hogy a jugoszláv kormánynak ezt senki sem »rendelte« el, hanem a kormány maga határozott így, mert mély meggyőződése volt és maradt, hogy az úgynevezett Marshall-terv feltételei elfogadhatatlanok egy olyan független ország számára, amely irányt vett termelő lehetőségeinek általános fejlesztésére. Nyilvánvaló, hogy ezeket a feltételeket szándékosan így állapították meg, hogy elfogadhatatlanok legyenek a Szovjet Szövetség és a népi demokrácia országai számára. Végeredményben, ha nem így történt volna, akkor érthetetlen lenne, hogy ennek a tervnek a kezdeményezői miért nem az Egyesült Nemzetek keretén belül vetették fel ezt a kérdést. Ma már beszélhetünk ennek a tervnek az eredményeiről is. Az eredmények azt igazolják, hogy helyes volt a véleményünk a Marshall-terv gazdasági szerepét illetőleg. Ez a terv azonban egyidejűleg igen súlyos politikai következményekkel járt Európában és az egész világon. Nyugatnémetországot kezdték átalakítani az USA ipari és katonai támaszpontjává. Feltámadnak a német revíziós és imperialista irányzatok. A Marshall-tervben résztvevő országok kénytelenek elfogadni olyan feltételeket, amelyek ezeket az országokat közvetlenül bekapcsolják az amerikai katonai stratégiai tervekbe. Megteremtik az amerikai ellenőrzést az úgynevezett »stratégiai nyersanyagok« felett. Erőltetik a katonai tömböket és megteremtik a katonai támaszpontok hálózatát. Egészen nyilvánvaló, hogy ennek a helyzetnek el kellett mérgesítenie a viszonyt a népek között. Egyben pedig éppen ezzel súlyos csapást mértek az Egyesült Nemzetek szerepére és tekintélyére. Felmerül a kérdés, várjon a terv szerzői tudták-e, hogy a terv éppen ilyen nemzetközi politikai következményekre vezet. Aligha kételkedhetünk abban, hogy tudták, más szóval magukra vállalták a súlyos felelősséget a nemzetközi viszonyok kiélezéséért. Vegyük továbbá a Keleteurópából származó úgynevezett elhurcolt személyek kérdését. Az egész reakciós propaganda azon igyekszik, hogy ezeket a menekülteket a »vasfüggöny« mögötti »elviselhetetlen« uralom áldozatainak tüntesse fel. Ez a propaganda nyilván abban bízik, hogy a világ nagy tömegei már elfelejtették, hogy itt olyan emberekről van szó, akik óriási többségükben a hitleri hadsereggel együtt menekültek el országukból éppen azért, mert együttműködtek velük, vagy kviszlingi vezetőik becsapták őket. Erről azonban nem érdemes hosszabban beszélni. Fontos ma az, hogy az elhurcolt személyeket — akik természetesen készek eladni magukat egy darab kenyérért bárkinek, aki meg akarja venni őket — egyrészt olcsó munkaerőnek használják fel, másrészt felhasználják őket ellenséges földalatti akciókra Keleteurópa országai ellen. Nehéz elképzelni, hogyan lehet egyidejűleg beszélni a békéről és a népek közötti békés együttműködésről, ugyanakkor pedig fasisztik bérenceket küldeni az Egyesült Nemzetek tagállamaiba azzal a céllal, hogy földalatti tevékenységet fejtsenek ki ezekben az országokban. Ismeretes a jugoszláv kormány álláspontja a jugoszláv elhurcolt személyek tekintetében. Követeli, hogy hajtsák végre az Egyesült Nemzetek közgyűlésének határozatát, vagyis a békés lakosság és az antifasiszták lemészárlásában résztvevő gonosztevőket adják át a jugoszláv bíróságoknak, a többi menekült tömeg számára pedig érvényes a közkegyelem, amelyet legutóbb hirdettek meg legfőbb állami szerveink. Embertelen és a népek közötti együttműködés érdekei ellen való becsapni és visszatartani ezt az elveszett tömeget, amely minden lehetőségbe megkapaszkodik, csakhogy fenntarthassa magát. A jugoszláv kormány azt kívánja, hogy az Egyesült Nemzetek segítsék ezeket az embereket, hogy hazatérhessenek országukba és hozzáláthassanak a békés munkához. Delegátus urak! Nem azért említettem ezt az Egyesült Nemzetek munkájával kapcsolatos néhány legvilágosabb kérdést, hogy lényegükbe hatoljak, hanem, hogy rámutassak az Egyesült Nemzetek munkájában, a nemzetközi együttműködésben felbukkanó nehézségek alapforrásaira. Mindez és sok más arról tanúskodik, hogy szervezetünk főbetegsége, hogy a többség vezető csoportja igyekszik szervezetünket a maga eszközévé alakítani. Meg kell mondani, hogy az USA eljárása az atomerők kérdésében teljesen ezt a célt követi. Ebben a testületben már többször kimerítő bírálatot mondtak az atomerők ellenőrzéséről szóló amerikai terv lényegéről és én nem ismétlem el a már felhozott érveket. Csak azt akarom kiemelni, hogy ez a terv egyben arra is irányul, hogy alapjaiban megváltoztassa az elveket, amelyeken az Egyesült Nemzetek szervezete alapul. Ismeretes például, hogy az Egyesült Államoknak ez a terve a többi között megszünteti a nagyhatalmak egyetértésének elvét az atomerők ellenőrzésének kérdésében. Szemmel láthatóan arra törekszenek, hogy semmi se állja útját az USA politikájának. Nem véletlen, hogy számos amerikai és más befolyásos ember nyíltan beszél arról, hogy az Egyesült Nemzeteket az egyaránt szuverén államok közösségéből »világállammá« kell átalakítani, az élen »világkormánnyal«, amely valamilyen nemzetközi törvényhozás alapján működne és amelyben biztosítanák az egyeduralmat az USA számára. Ugyancsak vannak Amerikában olyan befolyásos körök, amelyek nyíltan mondják más népeknek: mondjatok le a szuverenitásról, fogadjátok el egyeduralmunkat és mindazt, ami ezzel kapcsola- tos és megmenekültek a háborútól , és az atombombától. Egyszóval: határozzatok magatok, hogy békésen, vagy erőszakkal akarjátok-e alávetni magatokat az amerikai világuralomnak. Természetes, hogy a lehetőségeknek ezt a két változatát nem vállalhatják azok a népek, amelyek a maguk felfogása és a haladó szocialista vívmányok alapján szabadon akarnak fejlődni. Álláspontjának védelmében a le-szerelést és az atomfegyverek ti- ! lalmát illetőleg Bevin ur Leninnek egy idézetére hivatkozott annak bi- zonyítására, hogy a Szovjet Szövet- ! ség veszélyezteti a tőkés országo- j kat. Ha azonban közelebbről meg- vizsgáljuk ezt az idézetet, akkor látható, hogy Lenin csupán azt ál- l lítja, hogy a szocialista országoknak elővigyázatosaknak kell lenniük, mert a tőkés rendszer nem tűri meg, hogy mellette új haladóbb szo- cialista rendszer szülessen meg és minden eszközt felhasznál megfoj- j tására. A hosszantartó külföldi in- tervenció, amire tegnap a fehér- orosz delegáus, rámutatott, ékes bizonyítéka volt annak, hogy Lenin álláspontja helyes. " A mai háborús uszító hajsza és az úgynevezett »erős kéz politikája« a Szovjet Szövetséggel és a népi demokrácia országaival szemben mindenképpen azt bizonyítja, hogy a marxizmus-leninizmus, Bevin úr állítása ellenére sem avult el. Lenin figyelmeztetése ma sem vesztette el időszerűségét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szocialista országoknak »programjuk« szerint háborúztak kell a tőkés országokkal, vagy a szocialista és tőkés országok között nem lehetséges az együttműködés a nemzetközi viszony terén. A dolog nem azon múlik, hogy lehet-e, hanem azon, — mint azt egy alkalommal Sztálin szovjet miniszterelnök mondta — akarnak e, vagy nem akarnak együttműködni. A Szovjet Szövetség és a népi demokrácia országai bebizonyították és mindennap bizonyítékát adják annak a kívánságuknak, hogy együttműködjenek és meggyőződésüknek, hogy ez az együttműködés lehetséges és szükséges. Nem mondható el azonban ugyanez szervezetünk többségének vezető államairól. Tegnap például hallottuk Spaak urat, akinek érvelése — ha jól értenem — arra összpontosult, hogy a Szovjet Szövetséggel nem lehet együttműködni, mert kommunista ország. Ismeretes azonban, hogy a Szovjet Szövetség ugyanez volt a háború alatt és a háború után, sőt az Egyesült Nemzetek szervezetének sanfranciskói ülésén is és akkor senki számára nem volt akadály társadalmi rendszere az együttműködést illetőleg, noha már akkor ismerték Leninnek azt az idézetét, amelyre Bevin úr hivatkozott. Ha a többség képviselői ma másképp teszik fel a kérdést, akkor ez csak azt jelenti, hogy náluk változott meg valami, nem pedig a Szovjet Szövetség és a népi demokrácia oldalán, vagyis őket zavarja a nemzetközi együttműködésnek ez a rendszere, amely a háború alatt és közvetlenül azután alakult ki és az Egyesült Nemzetek Szervezetében testesült meg. Hogy azonban ezek a népek teljes erővel hozzáláthassanak a békés építő munkához, éppen ezt a nemzetközi együttműködési rendszert kell erősíteni. Ennek eléréséhez pedig sokkal többet kell tenni, mint amennyit tegnap Spaak úr indítványozott. A dolgozó emberek millióinak, akiket a háborús uszítók lármájukkal napról napra rettegésben tartanak, látható bizonyítékát kell adni annak, hogy nem kell félniük a holnapi naptól. A világ mai körülményei között az egyetlen ehhez a célhoz vezető reális út — az atomfegyverek megtiltása, az atombombák megsemmisítése, az atomerők ellenőrzése és a fegyverkezés általános csökkentése. Éppen ezért a Visinszki úr által a szovjet kormány nevében előterjesztett javaslat, hogy a tényleges fegyveres erőket egyharmaddal csökkentsék, komoly és fontos hozzájárulás a karchoz a béke és a békés nemzetközi együttműködés megszilárdításáért és ezzel egyben az Egyesült Nemzetek szervezetének megszilárdításához is. Ennek a javaslatnak az elfogadása döntő hozzájárulás lenne ahhoz, hogy a néptömegek megszabaduljanak a háborútól való rettegéstől, a nemzetközi politikából a háborús fenyegetést, mint módszert kiküszöböljék és megteremtsék azt a légkört, amelyben az égető, nemzetközi kérdéseket valóban egyetértésben megoldhatják. A Jugoszláv delegáció teljesíti Jugoszlávia népeinek kívánságát, amelyek nem felejtették el a második világháború szenvedéseit és borzalmait , és teljes határozottáággal támogatja ezt a javaslatot és támogat minden más javaslatot amely a béke és a népek közötti **ékés együttműködés megszilárdítására irányul.Kardely elvtársat beszédének végén a szovjet delegáció és a szocializmus országainak más delegációi is tapssal köszöntötték. 1948 X ! ANGOL-AMERICA! KÖLCSÖN FRANCO-SPANYOLORSZÁGNAK A párisi rádióállomás híradásaszerint tegnapelőtt külön repülőgéppel amerikai katonai és tengerészeti szakértők bizottsága érkezett Madridba. A madridi „tájékozódó látogatása után a bizottság meglátogatja a »Marshall-terv“ országait. A brüsszeli Drapeau Rouge című lap írja, hogy az USA és Nagybritannia elhatározták, hogy kölcsönt bocsátanak Spanyolország rendelkezésére azzal a feltétellel, hogy Franco hivatalosan elismeri az asztúriai herceget a spanyol trón várományosának. Ez a megoldás, — írja a lap — lehetővé teszi Spa-,nyolország bekapcsolását a nyugati tömbbe. Ma 10 órakor nyitják meg Hársfádon a köztársasági mezőgazdasági kiállítást Ma délelőtt 16 órakor Noviszádon megnyitják az első köztársasági, tenyész-állatvásárral egybekötött mezőgazdasági kiállítást. A kórház mögötti más fél holdas térségen a Népfront,brigádok segítségével elkészültek a pavillonok, s a beográdi díszítők valóban reprezentatív külsőt biztosítottak az egész kiállításnak A pavillonokban igen szápen elrendezve, külön,külön mutatják be a mezőgazdasági termelés egyes ágait. A tenyészállatok, — már az állattenyésztés nagy jelentőségénél fogva is — külön helyet kaptak. 16 állami birtok 95 földmegmunkáló szövetkezet, több mint «n6 úttörő, mezőgazdasági szövetkezeti tag elhozta munkája legjavát. A kiállítást Nedeljkovics Radiszáv, a Szerb Népköztársaság *›‹'«művelési minisztere nyitja meg az ünnepi megnyitón a néphitosígok és tömegszervezetek kiküldöttei is résztvesznek. A Népfrontnak és a többi tömegszervezetnek igyekeznie kell, hogy minél több csoportos látogatást szervezzen. Az üzemek dolgozói, a falvak parasztin használják ki a féláru kedvezményes utazást. A kiállítás megtekintésével tanuljanak egymás sikereiből, egymás munkagyőzeleiből