Magyar Szó, 1948. november (5. évfolyam, 262-286. szám)

1948-11-01 / 262. szám

V. ÉVFOLYAM, 262. (1199.) SZÁM NOVISZÁD, HÉTFŐ, 1948 NOVEMBER 1 ÁRA 2 DINÁR Szerbia Népszkupstmája befejezte negyedik rendes ülésszakát Jóváhagyták Vajdaság és Koszovó-Metóhia Statútumát Szerbia Népszkupstm­ájánnak befe­­s előterjesztésének felolvasása után, jöző ülésén Vajdaság- Autonóm Tar. Petar Sztambolics, a Szerb Népköz, tömény és Koszovó-Metódia Autó­­társaság miniszterelnöke emelkedett nem Körlet Statútumát tárgyalták, szólásra. Beszédében, a többi között A törvényhozó bizottság jóváhagyó a következőket mondotta: Petár Sztambolics beszéde Képviselő­társaim. A Jugoszláv Szövetségi Népköz­­társaság alkotmánya és a Szerb Népköztársaság alkotmánya alapján a Szerb Népköztársasághoz alkotó részként csatlakozott Vajdaság Au­tonóm Tartomány és Koszovó.Metó­­hia Autonóm Körlet. Ma kell en­­nek a Háznak, a Szerb Népköztár­­saság alkotmányának alapján jóvá­hagynia a Tartomány és a Körlet legfőbb szervei által meghozott sta­tútumokat, melyek magukba foglal­­ják autonóm jogaikat. És nemcsak Vajdaságnak és Koszovó-Metóhiá­­nak a Szerb Népköztársasághoz va­­ló csatlakozása napjától, hanem már Régebben is, közvetlenül a felszabad ■dnlás óta életbe léptetjük az auto­nóm jogokat napi gyakorlati mun­­kánkban. Ezek a jogok bekerültek­­ pozitív törvényhozásunkba, hatósá­­­gánk szervezetébe, a hatásköri be­­­­osztásba stb. A statútum meghoza­­­­tala egy már meglévő helyzet meg­­­­erősítését jelenti. Ez nem csökkenti ,a statútum meghozatalának és jó­­■ráhagyásának jelentőségét, mely sta futum fontos alapkő hazánk kiépít­é­sének rendszerében és az annak jobb fejlődéséért vívott harcban. Vajdaság Autonóm Tartomány és Koszovói re­tetria A­utonóm Körtet megteremtése annak a harcnak ered­ménye, melyet népeink a fasizmus ellen folytatta­, a Kommunista Párt vezetésével, eredménye a győzedel­mes népi forradalomnak. A régi elnyomó uralom megdön­­tésén és a dolgozó nép uralmának heryre3®tásáin keresztül, a népfel­­szabadító harcon keresztül megvaló­sult , népeink testvérisége és egység­ige,és ez kifejezésre jutott a Jugo­­sz­láv Szövetségi Népköztársaságban, hazánk berendezőében, amely biz­­tosít­ja Jugoszlávia népeinek egyen­joágát és garantálja a népek testvériségének és egységének nemcsak megőrzését és további fejlesztését, hanem­­Jugoszlávia, mint egész erősítését, hat­ aknának fokozását és függetlenségiének biz­­tosítását A nemzeti kérdésnek ilyen megol­­dá­sa lehetetlen lett volra népi for­­r­a­dalmunk győzedelmes befejezése nett'“‘. Másrészt, a sikeres harc a megszűnők és hazai árulók ellen, va­­lamint a mai harc a szocialómus id. építéséét, el sem véttea képzelhető aj nemzeti kérdés helyes megert­ása nélkül. A népeink élén álló Ju­goszlávia Kommunista Pártja, következetesen '■- errebaj­tva a marxista,terlinista ta­nítást a nemzeti kérdésről, és fel­­használ­va a Szovjetunió tapasztalat­­ait, nemcsak megadta az alapot és nemcsak harcolt a Jugoszláviában élő népek közötti viszony helyes meg­oldásaiért, hanem rámutatott a Jugo­­szláviában élő nemzeti kisebbségek helyzetének helyes megoldására is. Nem akarok arról beszélni, m­i­­lyen v°­t a nemzeti kisebbségek helyzete a régi Jugoszláviában, ar­­ról, hogy elnyomottak voltak­, el­­maradottságban hagyták őket, hogy a nemzeti kisebbségek nem voltak egyenjogúak, hogy elfojtották nem­zeti jogaikat. Az ilyen politika nyo­­mai még ma is megmaradtak és ne­­künk még sok időre és harcra van szükségünk, hogy felszámoljuk a múlt örökségét. E Házban azelőtt is volt már szó e politika következ­­ményeiről, arról, hogy e politika gyengítette a régi Jugoszláviát, kép­telemré tette arra, hogy megőrizze f­öggetlenségét és lehetővé tette a megszállóknak, hogy a nemzeti ki­sebbségek között támogatást keres, sernek hódító terveikhez, és hogy nemzeti gyűlöleteit szítson. Az­ért Jugoszláviában alapvetően más­ módon láttak hozzá a nemzeti kisebbségek helyzetének megoldá­­sá­hoz. Az új Jugoszláviában, mely­ben győzött a népi forradalom és megdőlt az elnyomó és kizsákmá­­nyoló Jugoszlávia, az új szellem e­­nergikusan hangoztatta minden nép egyenjogúságát. A nemzeti jogok bármilyen megtagadása összeegyez­­tethetetlen volt a népi forradalom vívmányaival, mindazzal, akiiért né­­peink harcoltak Határozottan ellen­szegültünk minden soviniszta pró­­bálkozásnak, melyek a régi uralko­dó osztály képviselői oldalairól je­­­entkeztek, hogy a nemzeti kisebb­ségeket tegyék felelőssé, a fasiszta megszállók — Horthy és mások ál­­tal hazánkban elkövetett gonosztet­tekért. A teljes egyenjogúság megadása a nemzeti kisebbségeknak, kulturá­lis és gazdasági fejlődésük lehetővé­­tétele — az új Jugoszlávia erősíté­sének és szilárdításának vonalán, nemzeti függetlensége biztosításá­nak vonalán történt. Gyilasz elvárás már 1944-ben megírta: »A nemzeti kisebbségeket pedig be kell vonni a tevékeny harcba a fasizmus ellen, Jugoszláviát az ő hazájukká kell tenni és minden vonatkozásban hozzá kell őket fűzni. Ez másképp nem oldható meg, csak ha ők Jugo­szláviában egyenjogú polgárok lesz­nek, ha tiszteletben tartjuk nemzeti és kulturális jogaikat, ha gazdasá­gi, jogi és minden más tekintetben úgy bánunk velük, mint Jugoszlávia többi polgáraival.A Vajdaság Auto­nóm Tartomány megteremtése, melyben a szerbeken és horvátokon kívül nemzeti kisebbségek, magya­rok, románok, szlovákok ruté­nek élnek, valamint Koszovó-Me­­tohia Autonóm Körlet megteremté­se, amelyben a lakosság többsége siptár, a párt- és Alton vezetőségünk politikájának végrehajtását jeleníti. Eddigi tapasztalatunk e politika helyességét bizonyítja. Egész rövid időszak alatt a nemzeti kisebbsé­geknél erőteljes kulturális fellendü­lés következett be és teljes részvé­telük hazánk erőfeszítéseiben az új­jáépítésért, ma pedig a szocializmus építéséért. Miben nyilvánult meg eddig és milyen konkrét formában mutatko­zott meg politikánk e vidékeken? 1. Valóban biztosítottuk a nemzeti kisebbségek jogait. 2. A földreformmal Vajdaságban a földalapból 10.578 magyar, 4.470 szlovák, 4.203 román, 4.402­ rutén család kapott földet. Koszovó-Me­tohián jóvátettük a háború előtt a Síptárokkal szemben elkövetett igazságtalanságokat, amikor elvet­ték földjüket. 3. A hatósági szervek megválasz­tásakor biztosítottuk a nemzeti ki­sebbségek legjobbjainak bevonásét a hatóságokba és különféle más ál­lásokba. Az azelőtt páriasorban sínylődő emberek ezreit bevontuk az állami kérdések intézésébe, kezd­ve a helyi hatóságoktól, egészen a tartomány és körlet legfőbb szervei­ig. Ebben nagy eredményeket ér­tünk el. Koszovó-Metohián a helyi bizottságokban 64 százalék, a járási végrehajtóbizottságokban pedig 60 százalék a siptár. Az emberek ezrei tanulnak és ké­pesítést szereznek ezekben a tiszt­ségekben és az emberek ezrei a néphatóságokban többé nem a szol­­gabíráka­t és elöljárókat látják, ha­nem olyan embereket, kiket ők vá­lasztottak saját körüiből. Egyes olyan kérdéseket, melyek elősegítik a nemzeti kisebbségek fejlődését és biztosítják jogaikat, objektív okokból nem lehetett meg­oldani. Az a tény, hogy Koszovó- Metohián a lakosságnak mindössze 10 százaléka volt írástudó, lehetet­lenné tette a siptár nyelvnek a szerb nyelv mellett való bevezeté­sét a közigazgatásiba. Szükséges volt előkészíteni a kádereket, meg­tanítani őket írni-olvasni. Már ez év­­ben az intézmények nagy részében a szerb nyelv mellett bevezetjük a siptár nyelvet is. 4. Nagy lépések történtek a nem­zeti kisebbségek kulturális emelé­sében is. Mindenekelőtt iskolákat nyitottunk a kisebbségek nemzeti nyelvén, míg a háború előtt Koszo­­vó-Metohián ilyenek nem voltak. Vajdaságban pedig igen kevés. A háború előtt Koszovó és Meto­­hián az elemi iskolákban 11.876 sip­tár gyermek tanult­, viszont rögtön a háború után 1944—45-ben 12.417, 1947—48-ban pedig 62.527. A háború előtt nem volt siptár nyelvű gimnázium, viszont 1947/48 iskolaévben 19 gimnáziumuk volt, 2.047 tanulóval és egy tanítóképző 107 tanulóval. Vajdaságban 1947/48 évben 6­72 magyar nyelvű elemi iskola volt, 44 gimnázium és 2 tanítóképezde, 22 szlovák nyelvű elemi iskola, stb. Egyszóval biztosítottuk, hogy a nemzeti kisebbségek saját nyelvü­kön tanuljanak. _ Nem akarok itt a kiadói tevékeny­ségről, a kisebbségi nyelveken meg­jelenő lapokról, az írástudatlanság­­ elleni nagy akcióról beszélni, ami mind együtt megadja a kisebbségek kulturális emelésén tett széles in­tézkedések teljességét. Ki kell emelni a tanfolyamok, különleges, specifikus iskoláik nagy számát, kü­lönösen Koszovó-Metohián, melyek­ben kádereket készítenek elő a gazdasági és kulturális intézmé­nyekben­ munkára. Kormányunk igyekezett biztosí­tani az anyagi eszközöket a nem­zeti kisebbségek kulturális életének emelésére, mely eszközök, mint lát­ható, nem csekélyek. Beszélni kell valamit Vojvodina és Koszovó-Metohia gazdasági fej­lődéséről is. Ez a probléma külön vetendő fel Vajdaságra nézve, külön pedig Koszovó-Metohiára. Vajdaság, tekintetbe véve egész­ országunk ipa­rát és mezőgazdaságát, a fejtett vi­­dékek közé tartozik. Az ötéves terv folyamán, még jobban fog emelked­ni,­­a szövetségi, köztársasági és he­lyi ipar fejlesztésével, a mezőgaz­daság állami és szövetkezeti szek­torának fejlesztésével, a Duna— Tisza—Duna csatorna kiépítésével stb. Más a helyzet Koszovó-Metohia körlettel. Ez a körlet a régi Jugo­szláviában tipikus gyarma­ti vidék volt. A tömegek kultúrélete igen alacsony volt, a mezőgazdaság igen alacsony fokon állt, az ipar pedig egyáltalán ki sem volt fejlődve. Mi tudatában vagyunk annak, hogy a nemzeti kultúrára, az aka­dálytalan kulturális fejlődésre való jog mellett, e körlet teljesebb fejlő­dése megköveteli és magában fog­lalja a gazdasági felemelkedést is. Ötéves tervünk biztosítja ezt a fej­lődést, de ennek végrehajtásáért ki­tartó harcot kell folytatni. Itt nem Koszovó és Metohia dolgozó töme­geinek munkai lendületére gondolok, amely igen nagy, hanem az állam­­igazgatási apparátusunkban lévő egyes emberekre, akik nem elég kitartóak, amikor szak- és egyéb­­ káderek küldéséről van szó Koszovó- Metohiára. Hangoztatni kell, hogy Koszovó- Metohiában az ipar és bányászat fejlődése mellett a mezőgazdaság fokozásának is hatalmas lehetőségei vannak. Több mint 120.000 hektár parlagi földet lehetne megművelhe­­tővé tenni, e területek megműve­lése megteremtené a­z alapot a­z ál­lattenyésztés állami és szövetkezeti szektorának erőteljes kifejlődésének — kihasználva az olyan dús legelő­ket, mint Sara és mások. Kormányunk 1949-re nagyszabású intézkedésedért tervez e területek metiorápássa ez erős mezőgazdasági, állami szektor létesítése céljából. Konkréten, ott ki kell írtam azokat a cserje­erdőket, melyek olyan föl­deken nőnek, ahol azelőtt erdő volt és azt már száz évvel ezelőtt kivág­ták. Magától értetődő az,­­ képviselő­társaim, hogy a nemzetiségi kisebb­ségek iránti ilyen politikánk e rö­vid időszak alatt olyan nagy sike­rekkel járt. Mi szemtanúi vagyunk annak a hatalmas munkalendület­­nek, amely nemzeti kisebbségeink között kifejlődött az ötéves tervért folytatott harcban, a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság iránti sze­­retetben, a Kommunista Párt és az annak élén álló Tito elvtárs, vala­mint vezetősége iránti bizalomban. (Viharos taps.) Ebben az — ilyen nagy fordula­tokhoz képest rövid — időszakban valóságunk bebizonyította, hogy Vajdaság Autonóm Tartományi és Koszovó-Metohia, melyeknek Statú­tumai ma kerülnek jóváhagyásra, ma hazánk gazdasági és politikai­­ erősítésének vonalán vannak, népe­ink testvérisége megszilárdításának vonalán, a szocializmus építésének vonalán. A nemzeti kisebbségek anyanyel­vükön való kulturális fejlődése nem­zeti formák között történik, de szo­cialista tartalmú: ez a fejlődés ká­­­­dereket nyújt szocialista gazdasá­­­­gunknak, fejleszti a tömegek szo-­­ cialista öntudatát, új ütemben építi az új embert. Egyáltalán nem vé­letlen, hanem ellenkezőleg e politi­ka logikus következménye az a­­ tény, hogy Koszovó-Metohián a szö­­­­vetkezeti mozgalom a siptár töme­­­­geknél lendületesen megindult és­­ azt a siptár tömegek magukévá tet­ték.­­ Másrészt minden a szocializmus­­ építésében megtett lépés anyagi alapot teremt ahhoz, hogy népeink­­ egysége még szilárdabb s törhetet­­■­lenebb legyen.­­ Vajdaság Autonóm Tartomány és Koszovó-Metohia Autonóm Körlet Statútumainak jóváhagyásával mi e Házban nemcsak Vajdaság, vala­mint Koszovó és Metohia népeinek akaratát teljesítjük, hanem az álta­lunk képviselt egész szerb nép aka­ratát fejezzük ki, mely nép tudja­­ azt, hogy ez a megoldás­­az új Szer­bia, mint egész, erősítését, s ugyan­akkor közös hazánk, a JSzNK erő­sítését is jelenti. Ilyen módon mi, tettekben, a min­dennapi életben, az állami, gazda­sági és kulturális élet minden ágá­ban hajtjuk végre a Tito elvtárs ve­zetése alatt álló vezetőségünk poli­tikáját, a népek testvériségének és egyen­j­ogúságának politikáj­át. És mégis vannak olyan emberek, akik bírálni merészelnek bennünket, hogy nem folytatunk helyes politi­kát, hogy valamiféle nacionalisták vagyunk. Igaz, hogy ez a bírálat rágalmakon és koholmányokon ala­­pul és mind a mai napig még poli­­tikánk helytelenségének egyetlen konkrét példáját sem tudták felhoz­­ni, habár egyes bírálóink már egé­szen elkoptak keresve a szálkát szemünkben, viszont nem látva a gerendát­­saját országukban. Ben­­nünket nacionalizmus miatt bírál­nak olyanok is, akik csak most vi­táznak arról, hogy megadják orszá­­gukban a polgárjogokat a nemzeti kisebbségeknek. (Csehszlovákia) És mások is, akik az utóbbi időben or­­szágukban a nemzeti kisebbségeket megfosztják nemzeti jogaiktól. A kisebbségek nemzeti nyelvű irodal­mának betiltása ezekben az orszá­­gokban, a könyvesboltok bezárása, a nemzeti kisebbségek kimagasló férfiainak letartóztatása és üldözé­se, a macedón nyelvű színházak be­­tiltása Pirini Macedóniában — Íme ez a valóság és a gyakorlat e bírá­lóink otthonában. És ismét kijelent­­jük, nem véletlen az, hogy ez a bí­rálat üresen visszhangzik hazánk­­ban, hogy népeink még egységeseb­ben haladnak a szocializmus építé­­sének és minden népünk boldog jö­­vőjének útján. Azzal, hogy jóvá­­hagyjuk a népköztársaságunk ke­belében lévő e két autonóm terület két Statútumát, hozzájárulunk né­­peink testvériségéhez és egységé­hez, hozzájárulunk a szocializmus kiépítéséhez hazánkban. Ezért a kor­mmány nevében kérem képviselőtár­­saimat, hogy hagyják jóvá a Statu­­tumokat olyan formában, ahogyan azt Vajdaság, és Koszovó-Metohia Szkupszin­t i­s meghozták. (Taps). A Vajdaság Statútumára vonatko­zó vitában felszólaltak Nagy József, Luk,a Miksics és Juraj Szpevak nép­képviselők. Mesa Pijade beszéde A népszkupszina további munkája során az elnök javasolta, hogy mind­két statútumról együtt tartsák meg a vitát, s hogy a szavazást mindkét statútumra külön tartsák meg. A törvényhozó bizottság jelentését Koszovó,Metohija Autonóm Körlet statútumának jóváhagyásáról Radi­­voje Davidovics terjesztette elő, majd Mosa Pijade népképviselő ka­­­pott szót. A következőket mondot­­ta: Népképviselő­társaim, Vajdaság Autonóm Tartomány statútumának és Koszovó.Me­télit­ja Autonóm Körlet statútumának, amelyek e Ház előtt vannak jóváhagyás végett, különle­­ges jelentőség­ük van, nemcsak ezek­nek az autonóm területeknek a szempontjából, sőt nemcsak egész Jugoszlávia szempontjából, amely számára ez a két statútum az új al­kotmányos kiépítés befejezés­ét je­­lenti. Ezek a statútumok fontosak és jelentősek azért is, mert nem­­csak hazánkban, hanem általában az első ilyenn­emű statútumok, olyan autonóm egységek első statútumai, a­melyek belépnek egy állami egész alkatába. E szerint ezek különlege­­sen fontosak magának az állam szo­­cialista jogelméletének szempontjá­ból is. Ezeknek az autonóm egységeknek a statútumai alkotó részét képezik a JSzNK alkotm­ány­rendszere egé­­szének és annak a következetes le­­nini nemzeti politikának a kifejezé­­sei, amelynek elvein alapul államunk föderatív berendezése, amelyeken felépült a jugoszláv népek testvéri, ságsinek, egységének és egyenjogú­­ságának erőteljes épülete, s a mi népköztársaságunkban élő nemzeti kisebbségek szabad kulturális fejlő­­désének joga és védelme.­­ A Szerb NK alkatában két autó,­nem egység. Vajdaság és Koszmet van, az első mint autonóm tarto,­mány, a másik mint autonóm kör­­let. Az első, amely nagyobb, s több a lakossága, — a legutóbbi ös-'H. ras szerint Vajdaságnak 1.663.021 lakosa van, — erőteljesebb a gaz­­dasága és magasabb kulturális szín­­vonalon áll, az autonóm hatalom és közigazgatás legfelsőbb szerveiként neoszkupszinával és végrehajtó fő­bizottsággal rendelkezik, a máso­­dik amely kisebb, s gazdaságig és kulturalismi elmaradottabb, az au­tonóm hatalom és közigazgatás leg­felső­bb szerveiként közleti népbi­­zottsággal és körleti végrehajtóbi­­zottsággal rendelkezik. Az elsőnek megvan a maga legfelsőbb bírósá­­ga,s a másodiknak nincs legfelsőbb bírósága. Minden egyéb tekintetben, amint mindkét alkotmányból lát­­szik,­ e két egység autonóm jogai teljesen egyformák. Ez a két autonóm egység, egyik országunk északi, másik déli részén, nemzeti összetételben, s a szerb la­­kosságnak ez egységek többi nem­­zetiségéhez viszonyítva százaléka.a­rányában is különbözik egymástól. Koszmetben a szerbek és crnagora­­cok a lakosság kisebbségét képezik, a lakosság nagy többségét a siptá­­rok alkotják Vajdaságban viszont más a helyzet: itt a szerbek­ a lakoc sáff felét képezik, s a szerbek. a (Folytatás a másodó obcfalval)

Next