Magyar Szó, 1948. december (5. évfolyam, 287-311. szám)

1948-12-02 / 287. szám

2 Magyar SzA A népi Állam. Két éve I Masa Pijade elvtárs beszámolója a november 29 tiszteletére rendezett ünnepi akadémián . Beojstífedban a népszínházban ünnepi akadémiát rendeztek november 29 jásztcetetére, s ezen Masa Pijadeelvtárs tartott beszámolót november 29 évfordulójával kapcsolatban. lEneteit mondotta: »Elvtársak és elvtárs»otc. Urak és hölgyek, a jugoszláv népek a múltbeli szabadságharcuk dicső dátumaihoz a második világháborúban hozzácsatolták a négyéves felszabadító harc nagy hősi eposzát, tele dicső napokkat. Azonban egész közös történet, műkben kiemelkedik egy dátum, a maga tartós jelentőségével. 1943 november 29. az AVNOJ jajcei ülésének napja, az a dátum, amely az öt egyesülő fáklya alatt be van vésve e népek közös hazájának címerébe, az a dátum, amely be van vésve a határkőbe, amely e népek történelme szocialista időszakának kezdetét jelzi. Két évvel később, ugyanazon a napon, az alkotmányozó szkupstina két háza, a szövetségi szkupstina és a népek szkupstinája első együttes ülésén elvégezte a monarchia megdöntésének utolsó aktusát, és kikiáltotta a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot. Ez azonban csak formális állami aktus volt, amely végleg szentesítette az AVNOJ 1943 évi második ülésszakának határozataival teremtett helyzetet. Igaz, Jajceban az új állam egyáltalán nem kapott semmiféle elnevezést, és a később használt Demokratikus Föderativ Jugoszlávia elnevezést eleinte kisbetűvel írták, és csak az új Jugoszláviát jelölte meg, megkülönböztetésképpen a régitől, amely még nem szűnt meg nemzetközi viszonylatban, de nem volt benne a »köztársaság« szó. Ez azonban senkit sem hagyott kétségben a felől, hogy az új Jugoszlávia valami más, vagy esetleg más lehet mint köztársaság, éspedig új típusú köztársaság, népköztársaság. Ezért Jugoszlávia népei november 29.ét ünnepelve, ma nem hároméves, hanem ötéves évfordulóját ünnepük új közös államuk megalapításának. Az állam azonban csak forma, amelyben kifejezésre jut a meghatározott társadalmi berendezés. Ezárt november 29 lényege sem fejeződik ki abban, hogy ezt a napot az új állam alapításának napjaként jelöljük meg. Mert mi tette lehetővé Jajceban a történelmi határozatok meghozatalát, milyen történelmi fordulópontot, milyen, a népeink életében beállott változást juttattak kifejezésre ezek a határozatok? A Jajceban hozott határozatok annak a ténynek kifejezései voltak, hogy még a háború közepette, nem csak Jugoszlávia teljes fasiszta bekerítésében, hanem Jugoszláviában, amely maga is Hitler »európai erődjének« falain belül volt — a jugoszláv népek közös harcából, mint a demokratikus nemzeti felszabadító harc és szocialista forradalom teremtménye — megszületett az új népi demokratikus Jugoszlávia, s vele a világnak ebben a részében az átlam új típusa — a népi demokrácia, mint a szocialista demokrácia különleges formája A Jajceban hozott határozatok azt jelentették, hogy Jugoszláviában az államhatalom végleg és megváltoztathatatlanul átment a burzsoázia kezéből a dolgozó nép kezébe élén a munkásosztállyal és a Kommunista Párt vezetése alatt. Ezek a határozatok azt jelentették, hogy bent az országban a népi forradalom győzelmet aratott, hogy döntő csapást mért a burzsoázia és monarchiájának régi elnyomó uralmára. Ha azt mondjuk, hogy forradalmunk győzött bent az országban, ezzel azt mondjuk, hogy ott győzött, ahol minden forradalomnak győznie kell, meghatározott társadalom egymással szemben álló és ellentétes erőinek harcában, s egyúttal azt mondjuk ezzel, hogy még fennmaradt a feladat, hogy ezt a győzelmet kívülről, nemzetközi viszonylatban is biztosítsuk. Ezért november 29-ét, mint új államunk megalapításának évfordulóját ünnepelve, népi forradalmunk győzelmét ünnepeljük, azt a győzelmet, amely az AVNOJ II. ülésszakának határozataiban jutott kifejezésre. Ahogyan azonban a Jajcen hozott határozatok a forradalom győzelmének kifejezései és eredményei voltak, amely addig az állandó forradalmi kezdeményezés és támadás és állandó siker klasszikus vonalán haladt, és amely a népfelszabadító háború sajátságos feltételei között fejlődött, a fasiszta megszállók és áruló belföldi szolgáik eleni népfelkelés első napjaitól kezdve. Ugyanúgy ezek a határozatok egyidejűleg forradalmunk további fejlődésének alapjai is voltak. Bennük a forradalom megteremtette magának az alapot további fejődésére. Jugoszlávia népei a fejlődés nagy és dicső útját járták be ebben a jelentős ötéves időszakban. Most, ebben a pillanatban, amikor visszatekintünk erre a megtett útra, első ötéves tervünk megvalósítása második évének vége előtt állunk. Ebben az öt évben 18 hónapon át nagy harcot vívtunk az ország végleges felszabadításáért, 19 hónapon át dolgoztunk a háborúban lerombolt gazdaság újjáépítéséért és az új alkotmányos rendszer kiépítésének befejezéséért, és 23 hónapon át építettük a szocializmust, az ötéves terv megvalósításával. Ez időszakok, mint fejlődési szakaszok között nincsenek éles határok. Ezek csak ugyanannak a fejlődési folyamatnak egyes szakaszai, amelyeket az adott szakasz legfontosabb feladatai jellemeznek, de együttesen forradalmunk szakadatlan fejlődését és állandó emelkedését jelzik azon nemzeti és nemzetközi felételek fejlődésével összhangban, amelyek talaján forradalmunk keletkezett és kinőtt. Ezek a szakaszok forradalmunk állandó győzedelmes menetének útszakaszai. A háború utolsó hónapjai egyúttal a gazdasági újjáépítés első hónapjai is A gazdasági újjáépítés időszaka egyúttal népgazdaságunk szocialista szektora nagy erősödésének, a szocialista gazdasági tervkészítés alapjai lerakásának, a szocialista gazdasági élet kiépítésére való áttérésnek időszaka is, annak érdekében pedig, hogy a burzsoáziát megfosszuk gazdasági alatpjától, már a háborús időszakban megtörténtek az első intézkedések, a népelenségek vagyonának elkobzásával. Ezért csak akkor érthetjük meg, hogy mi jött létre hazánkban 1941-től a mai napig, hogy mit jelent a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, és milyen helyet foglal el a mai világ általános fejlődésében, ha szem előtt tartjuk az egész történelmi fejlődést ha megértjük forradalmunk sajátos ,fellegét, és nem tévesztjük szem elől sem szakadatlan fejlődésének vonalát, sem a munkásosztálynak és élcsapatának, a Kommunista Pártnak vezető szerepét, sem pedig a személyiségek szerepét a történelemben. Mert ha a történelmi feltétetlek, amelyek maguk is szintén emberek művei, bizonyos nagy történelmi feladat elé állítják a népeket, itt vannak akkor az emberek és szervezetek is, akik ezt a feladatot el fogják végezni, akkor jelentkeznek a vezetők is, akik legjobban megtestesítik a nép törekvéseit, és akik biztos kézzel vezetik győzelemre a népet Ilyen vezetőre találtak Jugoszlávia népei legnagyobb fiukban, Tito elvtársban. 1941 áprilisában Hitler és Messettini hordái tíz nap alatt elözönlötték Jugoszláviát. Jugoszlávia megszállás alá került, s a győztesek, csatlósaik és a kviszlingek feldarabolták, felosztották maguk között. A régi Jugoszlávia politikai és katonai összeomlása katasztrófáid volt. Ilyen volt az akkor még hatalmas német hadigépezet erejének hatása egy belülről korhadt, s a társadalmi és nemzeti harcokkal szétforgácsolt államra, amelyben Hitlernek erős ötödik hadoszlopa volt. Ebben a gyors összeomlásban Jugoszlávia osztozott több európai állam sorsával, amelyek a fasiszták megszállása alá kerültek. A háborúból való kibontakozás azonban különböző volt ezekben az országokban. Egyesekben, nyugaton, a háború után újra a régi uralmat állították vissza, minden változás nélkül. Európa keleti és délkeleti részén egész sor állam kiesett az imperializmus rendszeréből, népi demokráciaként szervezkedve meg. Jugoszlávia már szervezetten egészen új államként került ki a háborúból A régi hatalom megsemmisült már a háború folyamán, nem a régi Jugoszláviának, az 1941 évi tíznapos halomban elszenvedett katonai katasztrófája folytán. A régi hatalmat maguk a jugoszláv népek számolták fel, a megszállók uralmának felszámolásáért vívott harc folyamatában. Csak magának a népnek ez a harca változtatta az uralkodó burzsoázia 1941 évi katonai katasztrófáját és politikai csődjét a burzsoázia teljes összeomlásává, nemcsak katonailag és politikailag, hanem társadalmilag is Ez csak a Kommunista Párt, mint a munkás, osztály és minden dolgozó élcsapata vezető szerepének megvalósítása ttjén volt lehetséges. Ez a megvalósítás azonban lehetetlen lett volna, és nem vezetett volna olyan eredményekre, amilyeneket hozott, ha a megszállók elleni felkelés nem kapcsolódott volna össze a saját áruló burzsoázia elleni harccal, ha a népfelszabadító háború nem lett volna egyidőben népi forradalom is, amely megdöntötte a burzsoázia uralmát és a dolgozó népet juttatta hatalomra, élén a munkásosztállyal. Ez az összekapcsolódás, a saját burzsoázia elleni harcnak és az idegen megszállók elleni felkelésnek ez az egysége tartósította Jugoszlávia népei számára a sikert mind a nemzeti, mind a társadalmi felszabadulásban, így a népi demokratikus állam formája a háború végén és után sok nép szocializmus felé való fejlődésének történelmileg szükségszerű és indokolt formájaként ilutatkozott. A népi demokrácia ma világjelenség és világfelszabotuló jelszó. A népbiottságok válnak a hatalom szerveivé minden népi demokratikus országban. Jugoszlávia népeinek fegyveres felkelése azért lángolhatott fel és ráért kaphatott olyan gyorsan széles általános népi kiterjedést, és mély demokratikus jelleget, mert Jugoslávia népei a Kommunista Pártot olyan társadalmi erővel rendelkeztek, amely megindíthatta, szervezhette és vezethette a fegyveres felkelést, éspedig a legszélesebb népi alapon, mert a Kommunista Párt alkalmas volt arra, hogy saját kezébe vegye a népi harc osztatla a vezetését. 1941 évi június 22-től július 25. ig a Párt Központi Vezetősége három kiáltványt adott ki A június 22-i kiáltvány egy részében, amely a munkásosztályhoz szól, ez által ütött a döntő pilfonjat, megkezdődött a döntő harc a munkásosztály legnagyobb ellenségei élén, az a harc, amelyet maguk a fasiszta gonosztevők kényszerítettek alattomos támadással a Szovjet Szövetségre, a világ minden dolgozójának reménységére. A szovjet nép drága vére nemcsak a szocializmus országának megvédése érdekében ömlik, hanem az egész dolgozó emberiség végleges terladatai és nemzeti felszabadulásának érdekében is E szerint ez a mi harcunk is, amelyet kötelesek vagvunk támogatni, mindent erőnkkel és életünkkel Jugoszlávia minden országának proletárjai, foglaljátok el helyeteket az első harci sorokban. Tömörítsétek szilárdan soraitokat és csapatotok, Jugoszlávia Kommunista Pártja köré!« Ott, ahol a kiáltvány Jugoszlávia manden népéhez fordul harcra hivja fel a fasiszta hóditok átéli felszabadulásért, a következők Minsk: »A ti helyetek a munkásosztály harci soraiban van, amely igazi szabadságotokért és függetlenségetekért harcol«. Amint látható ezekben a nehéz időkben amikor a meggyőződésért vérrel és életekkel kellett fizetni, Jugoszlávia Kommunista Pártja teljes határozottsággal, világossággal és nyíltsággal lépett a néptömegek elé. Éppen ezért Jugoszlávia népei világosan tudták, miről van szó, s éépén ezért harcba indultak a Párt felhívására. A Julius 12-i kiáltványban a Központi párt vezetőség a következő felhívással fordult Jugoszlávia népeihez: »Ez az ideje, hogy meguiutassátok, méltó utódai vagytok dicső őseiteknek itt az idő, most ütött az óra, hogy egy emberként valamennyien harcba induljatok a megszállók és belföldi szolgáik, népeink hóhérjai ellen... Tegyétek hazánkat megszállt erőddé a fasiszta hódítók számára«. A szerbekhez intézett felhívás itT szót: »legjobb fiaitok már harcolnak a hegyekben a fasiszta elnyomok ellen. Ez azonban nem elegendő az egész szerb népnek támogatnia kell ezeket a harcosokat és harcukat Mindazok, akik tehetik, és akik alkalmasak rá, lépjenek be a partizán osztagokba^ a kiáltvány felhívja a horvátokat hogy ingadozás nélkül keljenek harcra a megsz*llók és az usztasák ellen. Horvátország, Szlovénia, Dalmácia, Macedónia stb. kommunistáihoz pedig így szól: »Egy pillanatig se ingadozzatok, hanem sürgősen szervezzetek partizán osztagokat, áljatok a megszállók elleni felszabadító népi harc élére, amint már ezt teszik szerb és crnagorai elvtársaink.« A Julius 25 iki kiáltványban ez áll: »Szerbek, horvátok, szlovének, crnagorácok, macedónok és többiek, most ütött az óra, hogy felszabaduljatok az elviselhetetlen és gyűlölt fasiszta rabságból. Ne tétovázzatok egy percet sem .. Ne higgjetek azoknak, akik azt mondják: »Nincs még itt az ideje«, mert e gyávák illetve közönséges árulók szájából a megszállók beszélnek. Vegyétek tudomásul, hogy felszabadulástokat csak saját erőitekkel lehet és kell kiharcolnotok. »A szerbek felé a kiáltvány a következőket mondja: »Ma nem elég, hogy csupán a partizánok harcoljanak, ütött az óra, hogy az egész nép felkeljen a harcra szabadságpárt, hogy elkergesse a megszállókat és undok szolgáikat...« »Jugoszlávia népfelszabadító alakulatai főparancsnoksága bükenjének« második szántóban, amely 1941 augusztus 18-én jelent meg, a következő áll abban ügyben, amely azt magyarázza, hogy miért harcolnak a népi partizánok: »Jugoszlávia népei felkelnek a harcra a megszálló fasiszta vadállatok ellen, mert most ütött az óra. Most ütött az óra, azmikor a hősi Vörös Hadsereg és az egész szovjet nép csapást csapás után mér a fasiszta fosztogató hordákra. Nekünk, délszlávoknak ki kell venni részünket a szlávok e szent felszabadító harcából. Ki hozza meg nekünk a szabadságot, ha magunk nem harcolunk? Hát nem aljasság és szégyen-e azt mondani a népnek, hogy most még nem jött el a harc ideje? Hát nem azt jelentie ez, mintha azt mondanánk, haljanak meg értünk az orosz testvérek mi pedig majd azután készre megyünk? Az ilyen szempont aljas és szégyenteljes, mél- taatlan népünkhöz. A történelem ezt sohasem bocsátana meg népeinknek. Ez a legrosszabbfajta árulás lenne« — e szavakat Tito elvtárs írta. Az orosz és valamennyi szláv nép iránti kötelesség igen felfogását magáévá tette az egész dolgozó nép és Jugoszlávia valamennyi népe, ez lett harci lobogójuk Ők ma elmondhatják, a történetem nem vethet semmit szemünkre, "tecs 71*! nekünk megbocsájtatia. Népeink fegyveres harca a megszállók és szolgái! ellen rövidesen olyan nagy lendületet vett, hogy Vorosilav marsal a Vörös Hadsereg díszszemléjén Kujbisevben, 1941 november 7 -én a következő reményének adhatott kifejezést: »Nemsokára eljön az a nap, amikor minden leigázott nép felkel a partizánzászló alatt, mint ahogy ezt a jugoszláv partizánok tették«. Milyen szempontokra helyezte a Kommunista Párt kezdettől fogva a népi harcot és hogyan vezette azt úgy végig, hogy felhívásának taván készségesen eleget tet fel: a széles néptömegek, a mutató sok parasztok, a népi értelmiség, minden demokratikus és hazaszerető elem? Jugoszlávia népfelszabadító partizán alakulatai főparancsnokságának bürtönyében, az 1941 augusztus 10-iki számban, fel vanorolva 16 pontban a »Népfelszabadító partizán alakulatok feladatai«. Én itt e pontok közül nincössze négyet idézek. »Először. A népfelszabadító partizán alakulattainak •*“5®*zlávia minden területén •• '°cél,iuk — Jugoszlávia népeinek felszabadítása a megszállók a to1 harc a megszállók hazai ügynökei ellen, akik segítik nélunk leieázását és terrorizálását“»Másodszor NépuTM szabad«3' iának és független^éllek Htó nagyobb ellensége a német W**1' “us • azután következnek a ^zánkban harács°l0 ,o!*i csatlósa; tizek szer'nt in"1*11;1 hazafinak szent kötelessége . "vórteleiről turcolm e ia^zta handi teljes "^«ettuimitéséte«* ^Harmadszor: Partizán ,f / Mulatókat azer'. '^z/Ok szafe*ditó alakulatoknakEzek nem valamilyen poétikai párt vagy csoport harci alakulatai — konkrét esetben a Kommunista Párt alakulatai sem, tekintet nélkül arra, hogy a kommunisták az első sorokban harcoknak, hanem Jugoszlávia népeinek harci sorai, melyekben min- dán hazafinak harcolnia kell aki képes a megszállók elleni fegyveres harcra, tekintet nélkül politikai meggyőződésére«. »Negyedszer. A partizán alakulatok politikai vonala a következő kell, hogy legyen: Jugoszlávia minden népének népfelszabaduló antifasiszta frontja, tekintet nélkül a politikai és vallási meggyőződésre. Amikor összeütközésre került sor, Drazsa Mihajlovics csetnikjeivel, és amikor legfelsőbb parancsnokságunk ismételten megkísérelte a megegyezést minden olyan erővel, amely harcolni akar a megszállók ellen, legfelsőbb parancsnokságunk 1941 november 4-iki egyik közleményében a következőket mondotta: »A népfelszabadító partizán *alakulatoknak kizárólag egy céljuk volt és maradt: a gyűlölt megszállók kikergetése hazánkból és Jugoszlávia népeinek felszabadítása az ő igájuk alól. Minden más kérdés ma másodrendű, köztük a hatalom és a jövőbeni uralom formájának kérdése is. Ezek nem lehetnek okozni annak hogy a nagy népfelzabadító harcban szétforgácsoljuk a népi erőket. És éppen ezért a partizán alakulatok nem is vetették fel ezeket a kérdéseket, éppen ezért minden erejüket arra fordították, hogy megteremtsék a szerbek és Jugoszlávia valamenynyi többi népe egységét a megszállók ellen, mint a népi harc sikerének szükséges előfeltételét és a győzelem bl.»csitécát«. Ez volt a Kommunista Párt vonala a népfelszabadító harcban és következetesen ez is maradt a háború végéig. Hogy van akkor az hogy ** a harc, mely ennyire következetesen nemzeti felszabadító volt magában I foglalta a népi forradalom folyamatát is, amelyben a burzsoázia el- s veszítette az uralmát? Vájjon a Kommunista Párt Nem volt őszinte? Nem. ő következetesen kitartott a nemzeti felszabadító harcban követett saját vonala mellett, a megszállók szolgáinak minden kísérlete ellenére, hogy a nem*®*' i felszabadító harcot letérítsék a polgárháború útjára. Vájjon kettős játék volt-e ez? Igen, a játék kettős volt. Azonban ezt a társadalmi fejlődés törvénye fektette 18 ilyenné, amikor a burzsoáziának meghatározta áruló szerepét saját nemzetével szemben és a megszállók zsoldos alakulatévá vát°ztalta őt A burzsoázia elvesztette az uralmat, miután elvesztette a háborúk me. Ilyet a fasiszta megszállói, Újd'lán 5 nép ellen folytatott. A kettős játék a burzsoázia oldalán volt, amely osztálykiváltságainak flegőrzése céljából sorsát a Fasiszta 'í'tó szálló sorsához kötötte állítólag azért, hogy megmentse a' Szerzeséget, a horvátségot és a többi nacinalizmust A néptömegek. az°nbau igazi felszabadulásra törekedve ‘a K°mminista Párt vezetése alatt és mente« rémivé a széles általános népi antifasiszta frontot, nem hagyták magukat félrevezetni Számi#/,?, “ árulás árulás volt. A me*5£,aki el’ len harcolva ok felszámol'* amié szolgákat is s Verik együtt a légi állampapparátust, am/'v a megszállók sztagáh,r-ba „zeeódritt, s ezzel felszámoltál; az árult, btK. zsoózia uralmát is And pedig népeinknek * harcban megadta a győzelembe vetett hitet, az a Szovjetunióba es 3 dicsö V&É rö6 Hadseregbe vetett nit Volt íme ezért lángolt fel Oly szélesen a népi harc, ie. ezért van olyan aFtPjános népi demokratikus jelegü, ime, eZ,ert volt a népfelszabadít,/ ,larc' /olyamata egyben a népi forradato*0 folyamata is. .... “Ifoszlávia pöP felszabadító an~ Ihatiszta tanáczo' /(2 november .dián alap:to''aK “‘bácsbait egy ev»,el a Jake»3'1 megtartott ülésezé előtt. Mil.Ve,n, vő« akkor a hely-A népi f • 'e es óriási kitérj»óé:;e, Jugo«zM"a "minden népe ItóT fának mind «z°r°sabb össze’apc^ ■ása és a tfata*2*n elért s»*^ 1942 ftayan3"10-ra vezettek, (Folytatás a hatrmidik Mda^ 1948 X 1 2