Magyar Szó, 1949. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1949-01-01 / 1. szám

2 fi kínai lép ipzenes díja Kínából naponta érkeznek a hí­rek a népfelszabadító hadsereg mind újabb és nagyobb győzelmei­ről. A Kuomintang ellenőrzése a­­latt álló észak-kínai terület állan­dóan csökken. A Peking körüli zá­­rógyűrűt vaskapocsként szorítják és a népfelszabadító hadsereg egy­ségei magába a városba is benyo­multak. Innen keletre, Tiencsin irányába, a népfelszabadító hadse­reg egységei mind erőteljesebben és eredményesebben szorítják visz­­sza a szétvert Kuomintang serege­ket. Peking és Tiencsn között minden kapcsolat megszakadt. A k­özép-kí­­nai frontokon Csang Kai Sek sere­gei szintén fejetlenül menekülnek. A népfelszabadító hadsereg egysé­geinek éles csapásai alatt van már Nanking is, a Kuomintang fővá­rosa. Hogyan és mivel érhette el a nép­felszabadító hadsereg ezeket a nagy sikereket és melyek eddigi győzel­meinek alapjellegzetességei? Mindenekelőtt, Kína népfelszaba­dító hadserege igazi néphadsereg. Ez a hadsereg a gyűlölt külföldi hódítók és a kompromittált bel­földi árulók elleni harc tüzében a­­lakult és edződött Amikor 1940 augusztusában Csang Kai Sek meg­vesztegetett csoportja, tengerentúli urainak utasítására megkezdte in­tervenciós, reakciós, ellenforradal­­mi háborúját, a nép úgy vélte, hogy az egyetlen természetes kiút és az egyetlen megoldás az, hogy megteremti és megszilárdítja saját hadseregét, amely majd megadja a választ a nankingi bérenceknek. Csang Kai Sek vereségének mély okai abban vannak, hogy ő azt hitte, elég ha jól felfegyverzett zsoldos hadserege van és bőséges segítséget kap külföldről az egész nép elleni harchoz. Másrészt, az a tény, hogy a népfelszabadító had­sereg mindenekelőtt a sokmilliós kínai nép hadserege, hogy a haza­­i­ak rokonszenveznek ezzel a had­sereggel és mindinkább sorai közé terjnott. Kína Kommunista Pártja, élén Mao Ce Tung-gal, nemzeti és szo­ciális tartalmat adott a kínaiak har­cának — a Párt határozta meg és, az egyes szakaszok és különleges feltételek lángeszű elemzésével, ki­jelölte a helyes vonalat minden döntő csatában. A Kommunista Párt ebben a szakaszban alapvető feladatként a Kuomintang csoport e kergetését, a nagybirtokosok föld­jének elkobzását és a parasztok kö­zötti szétosztását, a monopóltőke elkobzását és az új, demokratikus uralom tulajdonába való átvételét és a nemzeti ipar és kereskedelem védelmét tűzte ki. A népi forrada­lom feladata Kínában az, hogy megszüntesse az embertelen kizsák­mányolást, átalakítsa a feudális és félfeudális termelési feltételeket és ilyen módon felszabadítsa az or­szág háttérbe szorított termelő e­­rőit. Ezek az igazi demokratiku célok irányították a népfelszabadí­tó hadsereget és ezért érhetett el olyan sikereket, melyek előtt a bur­zsoá hadvezetők, tábornokok és po­litikusok értelmetlenül állnak. A nagyburzsoázia és annak kimagas­ló képviselője, Csang Kai Sek nem­zeti árulást követett el és saját szűk osztályérdekéből eladta az or­szágot a külföldi imperialistáknak. Éppen ez okozta, egyrészt, a nem­zeti front erősödését, amelybe az évszázadok óta leigázottak és ki­zsákmányoltak milliói tömörülnek, s ez szigetelte el Csang Kai Sek letört politikusokból, hízelgőkből és karrieristákból álló bandájának elszigetelését. Kína népfelszabadí­­t­ó hadserege kiáltványt bocsájtott , amelyben hangoztatja a munká­sok, parasztok, katonák, népi értel­miség, becsületes kereskedők, va­lamennyi veszélyeztetett osztály és nemzeti csoport, valamennyi de­mokratikus párt és szervezet egye­sítésnek szükségét, szilárd nemze­ti frontba, hogy megvédjék az or­szág létérdekeit és megbuktassák Csang Kai Sek diktatúráját. A reakció jelentősen legyengült és fejvesztett erői még ellenállnak a kínai demokrácia óriási erőinek. A kínai nép, amely a tanán impe­rializmus elleni háború 1. terhét viselte vállain, amely évti­zedekig kitartóan harcolt a lelket­len kizsákmányolás ellen és amely kisebb megszakításokkal már húsz éve háborúban áll, ma erősebb, szervezettebb, mint valaha, és kö­zelebb áll a győzelemhez ,mint bár­mikor történelmében. Csang Kai Sek megvesztegetett parazitái pe­dig a csőd szélén állnak. A jelek szerint ezzel a ténnyel tisztában vannak még egyes köz­ismert dollárvitézek is. Lapjaik hasábjain néhány pánikszerű fel­hívás után, amely a „demokráca védelmére“, „Csang Kai Sek tekin­télyének megóvására“ és „a kom­munisták győzelmének megakadá­lyozására“ hívta fel a világot, most már bizonyos viharszünet állott be és ma már majdnem egyetlen lap­juk, és szónokuk sem hiszi azt, hogy Csang Kai Sek sokáig fenntarthatja magát. Ha már minden elveszett a csatatéren, és ha már az annyi­ra becézett és dédelgetett ellenfor­radalmi hadseregek bomlásnak in­dultak, az imperialisták egyik nap­ról a másikra megtagadják ked­venc Csang Kai Sek­-jüket és „a kí­nai kérdés észszerű megoldása“ u­­tán jajveszékelnek, így például az International News Service decem­ber 17-ikén szóról-szóra a követke­zőket jelenti Washingtonból: „Dip­lomáciai körök úgy értesülnek, hogy az USA kormánya Kína nemzeti kormányát elveszettnek tekinti“ Paul Hoffman, a Marshall-terv ad­minisztrátora, hasonló irányzatú nyilatkozatot adott az újságírók­nak: „Amerika Kínában a „várj és nézz“ politikáját folytatja. Ha koalíciós kormány alakul vala­mennyi liberális elemből, nem lá­tom az okot miért ne működhet­­­­nénk együtt, de ha Nankingban kizárólag kommunistákból álló kor­mány alakul, akkor visszavonu­lunk a szintérről“. Majd tovább: „A segítség attól függ, hogy mi­lyen típusú lesz az a koalíciós kor­mány, amelyet a mostani kormány bukása után alakítanak. Ha ez li­berális koalíció lesz — ez még rendben lenne". Mit bizonyít e ki­magasló funkcionárius, a leigázó Marshall-terv egyik vezetőjének nyilatkozata? Nyilvánvalóan arra mutat rá, hogy az imperialista tá­bor a Kínában elszenvedett vere­ségét többé-kevésbé megváltoztat­hatatlan ténynek tekinti és most az egyetlen mé­rítő intézkedés az közép-ázsiai és Kaukázuson túli vi­dékeken majdnem semilyen orvosi szolgálat nem volt, különösen a falvakban. Üzbegisztánban a for­radalom előtt csa­k 4 orvosi intézmény volt. Ma az Üzbég Köz­társaságban majdnem minden fa­luban van orvos, segédorvos és nagyszámú kórház. A falvakban a kórházak általá­nos gyógyintézményekül szolgál­nak. Ezekben különféle osztályok vannak: szülészeti, terápiás stb. A legmodernabb orvosi készülékkel vannak berendezve, vannak olyan kórházak is amelyek besugárzó berendezéssel vannak felszerelve. Ilyen gondoskodás folytán minden szovjet dolgozó akármelyik részén lakik is hazájának, minden orvosi segítséget megkap. Orvási szerepük van a falvak egészségvédelmében az „orvosi szektornak“. Ezek ellenőrzik az ál­talános tisztaságot. Az egészség­­ügyi állomások segédorvosokkal és szülésznőkkel együtt az orvosi szek­torhoz tartoznak. Egységes terv sze­rint dolgoznak az orvosok vezeté­sével. Időről-időre a körzeti orvos­­ meglátogatja és segíti munkájukat a jelentőben. A cári elnyomatás alatt külö­nféle tanácsokat ad Minden faluban van egy megbí­zott, aki előudnsl a taxtaságot. Ács József: Építszmunkások Kffincal ff«*])in Sons-Tungi-Hener: Amerikai Kínának Hogyan gondosk­odik a Szovjet Szi­mség a pmsz­ok ed­nsír népelméről A Szovjet Szövetségben a mun­kások és a falu dolgozóinak egész­ségvédelmére az állam nagy gondot fordít. Minden évben hat­almas összeget áldoz a népegészségügy­ védelemre. Ebben az évben 20,5 milliárd rubel értékű egészségügyi berendezést kaptak a falvak. A körzetek nagyobb részében rönt­gen, fogászati rendelők és külön­böző orvosi könyvtárak szolgálják a szakképzettség felemelését. Ezek­ről mind az állam gondoskodik és biztosítja felállításukat. A váro­sokban és a falvakban egyaránt a betegek ingyenes orvosi kezelésben részesülnek. A legtávolabb eső vi­dékeken is orvosi kezelésben része­sül a lakosság. Ezek az egészségügyi állomások a betegség gyógyításán kívül a be­tegség megelőzéséért küzdenek. Minden falusi orvos és szülésznő széleskörű akciót vezet, hogy a betegséget megakadályozza. A forradalom előtt csak néhán­y a faluban volt orvosi rendelő, de a­zokban az orvosi kezelés rosszul volt megszervezve. Magánkórház és állomás nagyon kevés volt. Az ország belsejében a falvak minden­féle ragályos betegségeknek voltak a forrásai. A szocialista forradalom és a kolhozrendszer a falvak egész éle­tét megváltoztatta. 1913-ban a cári Oroszországban a falvakban 49.087 kórházi ágy volt, 1941-ben 170.000- re emelkedett és 1947-ben az újjá­építés folyamán 200.000-re szapo­rodó,­­ 1950-ben a 47-es évhez vi­szonyítva az állandó orvosi ren­delők teljesítőképessége 50 száza­lékkal emelkedik. A háború előtt 34.510 falusi ren­­­delő volt segédorvosokkal és szü­lésznőkkel. Ez a tizenhármas év­hez viszonyítva kilencszer nagyobb és negyvenhatban pedig 45 000-re emelkedett Ma körül 'ill 50.000 van. Ezeknek a r­.i­ng a­­­i rem-köztársaságokban emelkedett összeköttetésben van a falusi dol­gozókkal. A kerületi végrehajtó bi­zottságok és az egészségügyi bi­zottságok aktívan részt vesznek az orvosok munkájában. Az ilyen for­ma az egészségügyi oktatást és a kultúr-felvilágosítást megkönnyíti, amely szétágazik a klubokban és az iskolákban. A falusi orvosok képzettségének emelését segítik a körzeti és a tar­tományi kórházak. A városi kór­­házakban lévő szakképzett orvosok rendszeresen látogatják a szektoro­kat, ők vizsgálják meg a legnehe­zebb betegeket, tanácsokat nyújta­nak, orvosi operációt végeznek ha kell. A kórházakon kívül állandóan működnek szülőotthonok, gyermek­­bölcsődék tejkonyhák és több más ilyen intézmények melyeknek az a feladatuk hogy az egészségvé­delmet biztosítsák. A Szovjet Szövetségben mi mér több mint hét és fél ezer tanács­adó működik az anyá­k és a gyer­mekek számára. A gyermekbölcsödékben 880.000­ gyermek részére van hely Emellett minden nyáron a falvakban nyári napköziotthonok vannak ahol a parasztasszonyok hagyják gyerme­keiket orvos ellenőrzés és nevelés mellett a mezőgazdasági munkák ideje alatt. Nagy szerepet kaptak a falvak­ban, valamint mindenütt a Szov­jet Szövetségben a társadalmi egész­ségügyi aktívák, amelyek sok se­gítséget nyújtanak a falvak egész­ségvédelmének keresztülvitelébe. Az állami egészségügyi intézi^ nyek, kórházak, falusi orvosi »* ,* torok és orvosi segédállomás »J*““ lett gyakorlatban vesznek , állandóan terjednek a td***’8'1TM egészségügyi aktívák a KoU162­«­­ban. Az utóbbi időben » , ^ , kosság társadalmi mag*nk­??“fem^* nyerésére ápolónfivérek szakképesí­tése terén volt ered­mény. Fiatal kolhozta*0*4- akik négy középiskolát vége*1**4­ hathónapos tanfolyamokon ve­ xne*­ részt. A tan­folyam elvégzése után megszerve­­zik a kolhozokban az egészségügyi állomást, munkájukkal arra törek­szenek, hogy megakadályozzák a betegségek keletkezését a dolgozók között • Ilyen módon történik az gén­cégvédelem a Szovjet Szövetség falvaiban. Az orvosi tudomány min­den legújabb felfedezése egyformán eljut s városokba és a Modcba, egyformán­­» használják. Magyar nm­i« A­LKOTJ ANYUNK Kis, piros könyvet forgatok, betűt, sort nézek és lapot, — ötven kis oldal, nem sok ez, akkorka, mint diáknő l lesz. Nem író írta, vagy — az is, te írtad, ő is, magam is... Traktor szántotta lapjait, vetőgép szórta magjait, — ólom arannyá forrt a gépben, s tengerré nőttek a betűfolyamok. A munkás szól: ez a könyv a szerszámunk. A gyermek: az iskolánk ez, a tudományunk. Az ifjú: ez a mi kétszázezer egy akaratunk; dal, amit Boszniában énekeltünk: ötmillió köbméter föld, százezer tonna vas. Ez az út, amelyen meneteltünk­, rongyokban égő lábbal, hordággyal, vérző bajtárssal, s mögöttünk úszott az iszony, facsart a szörnyű bűz, az égő falu — mondja a harcos, s az arcán mégis mosoly, mert benne van az új bakancs is, a pompás puska, a vidáman gőgös repülőgép-motor, ■ a béna fasizmus tört gerince, h! föld ez a könyv, ízes, fekete föld! ■ s benne van a sarjadó vetés, a zöld kukoricaszár, a csendes eső, az illatozó tavasz — igy a paraszt, s bajszába törli örömét. S az asszony is: — Férfibeszéd! Ez a könyv, a mi iskolás fiúnk, s a lányunk, akiből mérnök lesz, orvos, tanár Ez a könyv, a mi emberi vágyunk, s mi felszabadult asszonyiságunk; a szemünk, amellyel végre látunk, s az egyenessé emberült hátunk. Vonat, amely jövőnkbe száguld, s múlt kilométert nyel, mül­ót... Sejtés, amely tudássá tágult; a tudás, amely életté ámult, s élet, amelynek értelme van ... mindez és minden benne van! Kis, piros könyvben, ötven oldalon: az Alkotmányunkat olvasom­ volna, hogy piszkos politikai üzel­meket kezdenének valamiféle új, „nem túlzottan kommunista“ kor­mánnyal. Az amerikai imperialis­­­ták ma minden lehető módon azt szeretnék, ha kerülő, cselszövő után megvalósítanák azt, ami a csata­téren nem sikerült nekik. Éppen ezért jutott eszükbe, hogy a kínai nép győzedelmes felvonulásának e napjaiban különféle nyilatkozato­kat adjanak és cikkeket írjanak a „kínai szfinkszről“ (News Chro­nicle), a „kínai talányról“ (New­­york Times) és a „kínai kérdőjel­ről“ (Times). A néphadsereg győzelmei nem­csak a kina’ nép övöze’.thet. Ezek a győzelmek az imperialista ellen« tömb újabb értékes és dicsőség« erősödését jelentik az egész vilá­gon Hatalmas hozzájárulás ez a demokrácia és béke ügyéhez s az imperialista uszitók támadók és minden színű és nemzetiségű hó­dítók katasztrófáik veresége. Ezért a szabadságszerető népek szerte e világon, az egész haladó szellemű emberiség úgy üdvözli e győzel­meket, mint a haladás és civilizá­ció jelentős győzelmeit a reakció, a háború, a barbarizmus és a sö­tétség erői fölött, mint olyan győ­zelmeket, amelyek Ázsia nagy te­rületein megnyitják az élet új, bol­dog távlatait. 13*1 László Hangya András: Ifjúsági tanuló­csoport

Next