Magyar Szó, 1949. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1949-02-01 / 27. szám

t. Magyar Sió 1949 n. 1 A simm hölfla lainisztérium közleménye a készülő „oltóiul pallsiairől ti (Folytatás az első oldalról) Az országok uralkodó körei olyan politikát folytatnak, amelyet nem lehet máskép nevezni, mint táma­dó politikának, az új háborút elő­készítő politikának. Az északatlan­ti paktumot, amely megfelel az an­gol-amerikai világuralom megte­remtésére irányuló terveknek, pon­tosan e célok megvalósításának esz­közeként képzelték el. Ezek nemcsak az USA uralkodó támadó szellemű körei, és brit uszítóik, mint ami­lyenek Churchill és Bevin, hanem nagyszámú más háborús uszítók is, kisebbek és nagyobbak, akik e pak­tum hátterében állnak. Szem előtt kell azonban tartani, hogy az ilyen A szovjet külügyminisztérium közleményének harmadik részében, „Az északatlanti szövetség aláássa az Egyesült Nemzetek szervezetét“ cím alatt, leszögezi, hogy az USA külügyminisztériuma megkísérli az­zal magyarázni az északatlanti szö­vetség és az említett egyéb cso­portosulások létesítését, hogy állí­tólagosan „az Egyesült Nemzetek szervezetének megszilárdítására tö­­reksz­k“ A közlemény rámutat en­nek az állításnak képmutató jelle­gére és kiemeli, hogy az északat­lanti szövetség és egyéb tömbök létesítése nem szolgálhatja az UNO megszilárdítását, mert az északat­­lanti szövetséget az Egyesült Nem­zetek megkerülésével és háta mö­gött létesítik.­­A valóságban — hangoztatja a szovjet külügyminisztérium közle­ménye — az északatlanti szövetség létesítése végleges szakítást jelent a mostani amerikai és brit politika valamint azon politika között, me­lyet az USA, Nagybritannia és a Szovjetunió kormányai, több más nemzettel együtt egyöntetűen foly­tattak az Egyesült Nemzetek szer­vezetének megteremtésekor, valamint e szervezet Alapokmányának kidol­gozásakor és elfogadásaikor Minden­ki előtt ismeretes, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nem tárgyalta az északatlanti szövetség, vagy a nyugati szövetség, vagy a páname­rikai paktum létesítésének kérdé­sét. Úgyszintén ismeretes, hogy a földközi tengeri szövetséget, vagy a skandináv csoportosulást a dél­kelet-ázsiai országok szövetségét, valamint a most szervezkedő egyéb szövetségeket az Egyesült Nemzetek részvétele nélkül oldják meg, miközben megkerülik ezt a szervezetet. E csoportosu­lások résztvevői, mindenekelőtt pedig az USA és Nagybritannia vezetőkörei tudták, hogy számukra kedvezőtlen lenne, ha e kérdéseket az Egyesült Nemzetek elé vinnék, mert ott fel­vetődhetne e csoportosulások va­lódi céljainak és igazi jellegének kérdése. Ezt­ nem akarják azok az érdekelt kormányok, amelyek e szövetségek tömbök és csoporto­sulások megteremtését irányítják. ők ezt inkább titokban teszik, tit­­­­kolózva az Egyesült Nemzetek szervezete előtt. Az USA és Nagy­brit­anno a uralkodó körei e csopor­tosulások létesítésével tulajdonkép­pen kész helyzet elé átlil­tjá­k az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Mindez azonban nem akadályozza őket abban, hogy minden lépésnél megismételjék, miszerint az észak­atlanti szövetség, valamint a többi tömb és csoportosulás is állítólago­­san az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének megszilárdítását szolgálja. Ezeknek a szavaknak azonban töb­bé senki sem hisz. Még azok sem értékelik sokra ezeket a szavakat, akik ilyen nyilatkozatokat adnak. A valóságban, az északatlanti szövet­ség és a hozzácsatolt csoportosulás, az USA és Nagybritannia uralkodó köreivel az élen, az Egyesült Nem­zetek alapjainak közvetlen alá­­ásását jelenti. Ezek a csoportosulá­sok ma az Egyesült Nemzetek szer­vezete tekintélyének aláásására irá­nyulnak, de már holnap e szerve­zet szét­rombolásához vezethetnek. Nem hiába folytatják, az utóbbi há­rom évben a rendszeres aláaknázó tevékenységet, e szervezet alapjai ellen, ami különösen abban a törek­vésben jut kifejezésre hogy meg­semmisítsék az öt nagyhatalom egyhangúságának elvét, amelyet az UNO Alapokmánya előirányoz min­den fontos kérdés megoldásában, amely az általános béke és a nem­zetközi biztonság biztosítását szol­gálja Az amerikai külügyminiszté­­rium, abban a szándékában, hogy megmagyarázza álláspontját az északatlanti szövetség kérdésében az UNO Alapokmányára hivatko­zik Ez a hivatkozás azonban nem­csak hogy nem meggyőző, hanem­ kirívón felelőtlen. Az USA külügy és hasonló paktumok aláírása nem nyújt biztosítékot és nem teremti meg azon támadó célok megvaló­sításának lehetőségét, melyeket e paktumok kezdeményezői lefektet­tek. Ezzel kapcsolatban emlékez­tetni kell arra, hogy milyen egy­öntetű támogatásra talált az egész világ demokratikus körei között Sztálin generali­sszámusznak, a szov­jet kormány elnökének ismert nyi­latkozata, hogy „az elmúlt háború szörnyűségei még olyan frissen él­nek a népek emlékezetében, vi­szont a béke erői a világban túl erősek ahhoz hogy Churchill tá­­madószellemű tanítványai legyőz­hetnék és egy új háború felé irá­nyíthatnák őket“. A miniisztéruma az UNO Alapokmá­nyának 52. szakaszára hivatkozik, melyben szó van a regionális egyez­mények létezésének lehetőségéről, melyeket össze lehet egyeztetni az UNO céljaival és elveivel Ez a sza­kasz feltétlenül szükséges az UNO Alapokmányában. A tények azon­ban azt bizonyítják, hogy az észak­atlanti egyezményt nem lehet e re­gionális egyezmények közé szá­mítani. Az észak atlanti paktum és a hozzácsatolt csoportosulások po­litikai irányzatának semmi köze nincs ahhoz amiről az UNO Alap­okmányának 52. szakasza beszél, éspedig az Alapokmányban elő­irányzott regionális egyezmények céljaihoz és elveihez. Az észa­kat­­lanti paktumot egyáltalán nem le­het a regionális egyezmények köz­é, sorolni, mert a földgolyó mindkét részének államait felöleli és nem egyes meghatározott regionális kérdéseket vizsgál felül, hanem ő határozza meg egész külpolitikáját az olyan országoknak, mint példá­ul az USA és Nagybritannia, me­lyek állandóan beavatkoznak szá­mos más álam belső ügyeibe a vi­lág minden részén Csupán gúnyo­lódás közben lehet azt mondani hogy az északatlanti paktum regio­nális egyezmény. Aki tiszteletben tartja az UNO Alapokmányának 52 szakaszát az nem mondhatja ezt, mert az északatlanti paktumot nem az UNO Alapokmányénak 52. sza­kasza alapján létesítették, hanem elenkezőleg e paktum létesítése az Alapokmány és az Egyesült Nem­zetek szervezete alapelveinek meg­szegését jelenti. Az USA külügy­minisztériuma hivatkozik az UNO Alapokmányának 51 szakaszára­­ is, amely előirányozza a »vitathatatlan jogot az önálló vagy kollektív ön­védelemre az esetben, ha fegyveres támadásra kerül sor, még mielőtt a Biztonsági Tanács megtette vol­na a szükséges intézkedéseket a nemzetközi béke megóvására«. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a szakasz feltétlenül szükséges az UNO Alapokmányában. De más­részt nyilvánvaló az is, hogy az északatlanti csoportosulás létesíté­sét semmiesetre sem lehet az 51. szakasszal indokolni. Ez mindenek előtt kitűnik abból a tényből, hogy sem az Amerikai Egyesült Álla­mokat, sem Nagybritanniát sem pedig a többi északatlanti országot nem fenyegeti a fegyveres támadás semmiféle veszélye. Ennélfogva, teljesen alaptalan minden hivatko­zás az Alapokmány 51 szakaszára és ennek kizárólagosan az a célja, hogy igazolja az északatlanti szö­vetség létesítését. Az északatlanti csoportosulást semmiesetre sem önvédelmi célokból, illetve egyál­talán nem olyan feladattal létesí­tik, amelyről az alapokmány em­lített szakaszában szó van. Az A­­merikai Egyesült Államok vezette északatlanti szövetségre senkinek sem lenne szüksége, ha nem létez­ne az a törekvés, hogy erőszakos után megteremtsék az USA és Nagybritannia fennhatóságát más országok fölött, ha nem létezne az a törekvés, hogy erőszakkal megte­remtsék a világon az angol-ameri­kai egyeduralmat Az északatlanti szövetséget semmiesetre sem ön­védelemre létesítik, hanem táma­dópolitika végrehajtására, az új há­ború politikájának végrehajtására Ebből az következik, hogy az USA külügyminisztériuma teljesen alaptalanul indokolja az északatlan­ti szövetség létesítését az UNO Alapokmányának 51. szakaszára való hivatkozással, s hogy az Alap­okmányra való hivatkozások csak a közvélemény széles köreit vezet­hetik félre, de nem magyarázhat­ják meg az új „északatlanti“ cso­portosulás és a különféle segély­szövetségek és tömbök létesítésé­nek igazi okait. Így áll az ügy az USA külügyminisztériumának az UNO Alapokmánya 51 és 52 sza­kaszára ví­zá­g­al. Különös t­i­­lmet érdemel az­­ USA külügyminisztériumának hi­vatkozása az úgynevezett Vanden­­berg-határozatra, melyet az ame­rikai szenátus fogadott el. Múlt év nyarán az amerikai sze­nátus Vandenberg szenátor által beterjesztett határozatot fogadott el az amerikai külpolitika új irány­zatáról. Az USA külügyminisztéri­umának dokumentuma azt mond­ja, hogy ebben a „határozatban Amerika történetében először ja­vasolják, hogy az USA békeidőben lépjen szövetségbe a nyugati föld­részen kívül lévő országokkal, kös­sön velük közös katonai­­ egyez­ményt, melynek célja a béke biz­tosítása és saját biztonságunk meg­szilárdítása“. Az amerikai külü­gy­minisztérium e nyilatkozata még egyszer megcáfolja az USA kor­mányának arra vonatkozó állítását, hogy az északatlanti csoportnak regionális jellege van. Ez a nyilat­kozat egyben bizonyítja, hogy a második világháború után az USA politikája megváltozott, ami lelep­lezte e nyílt , agresszív politika mostani jellegét. Vandenberg ha­tározata teljes szabadkezet ad az USA kormányának, hogy akármi­lyen nemzetközi szövetséget kös­sön békeidőben, az uralkodó kö­röknek pedig lehetőséget nyújt, hogy „biztonsági paktumok“ útján különféle csoportokba és kalandok­ba bocsátkozzanak, ami teljesen megfelel az USA uralkodó körei mostani támadó szellemének A közlemény hangoztatja, hogy a Vandenburg-határozat elfogadá­sa az amerikai szenátusban nemcsak az Egyesült Nemzetek Szerve­zete iránti alapkötelezettségek meg­szegését, hanem az USA külpoliti­kai vonalvezetésének az angol,a­­merikai világuralom erőszakos meg­teremtése felé való irányítását is jelentette. Az amerikai uralkodó körök ezzel a támadó politika mel­lett az új háború politikáj a mel­lett nyilatkoztak, melynek éle a Szovjetunió és a nép­­demokrácia országai ellen irányul. »A Szovjet Szövetségnek — foly­tatja a közlemény — fontos egyez­­ményei vannak az USÁ­ val és N­agy. Britanniáival a Németországg­al és Japánnal szembeni közös politika kérdéseiben, olyan egyezményei, melyeknek alapként kell szolgálni­­ok az általános tartós béke demok­­ratikus elveken való megteremtésé­­re Az USA és Nagybritannia ural­­kodói körei ragaszkodva kü­lpoliti­­kai vonalvezetésükhöz, most lépten­­nyomon megszegik azokat az egyez­ményeket melyeket maguk Itak alá Megszegve a régebbi egyezmé­nyek szellemét és irányzatát, az amerikai és brit uralkodó között ma úgy tekintik, hogy az úgyneve­­zett északatlanti szövetséget nem­csak a Szovjetunió részvétele nél­­kül kell megteremteni hanem azzal a nyílt célzattal, hogy ezt a tömböt a Szovjetunió és a népi demokrácia országai ellen használják fel A Szovjetuniónak barátsági és köl­­csönös,segélynyú­jtási szerződései vannak Nagybritanniával és Fran­ciaországgal is, húszévi időtartam­ra, amelyek teljesen összhangban vannak az általános tartós béke ér­dekeivel és­ különösen jelentősek az európai béke megszilárdítása szá­­mára Nagybritannia és Franciaor­­szág uralkodó köre, azonban nyíl­­tan megszegik ezeket az egyezmé­nyeket és semmibe­­veszik Nagybri­tannia és Franciaország arra vonat­kozó kötelezettségeit hogy a Szov­­jetunióval együtt megszilárdítsák a békét Európában Nagybritannia és Franciaország kormányai, mint ismeretes, részt vesznek az északat­lanti tömb létesítésében, s ezenkí­vül, biztonságuk megszilárdításá­nak kifogásával úgynevezett »nyu­gati szövetséget« létesítettek nem­­csak a Szovjetunió ré­szvétele nél­­kül, hanem azzal a nyílt célzattal, hogy az új nyugateurópai tömböt a Szovjetunió ellen használják föl Az Amerikai Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország a Szovjetunióval együtt voltak a fő országok, amelyek előkészítették az Egyesült Nemzetek Szervezetének megteremtését. A többi egyesült nemzet egyhangúlag elismerte, hogy ennek a négy országnak és Kíná­nak törekednie kell az egyhangú­ságra és az együttműködésre, az Egyesült Nemzetek Szervezete ke­­retében. Ezért fektették le az öt nagyhatalom egyhangúságának el­vét a béke é­s nemzetközi biztonság alapkérdéseinek megoldásában az UNO Alapokmányába. Közvetlenül az Egyesült Nemze­­tek megalakítása után az USA és Nagybritannia uralkodó körei részé­ről megkezdődött e szervezet bom­­lasztása Mivel magyarázható ez? Ezt a következőképpen is lehet ma­gyarázni: amint befejeződött a má­­sodik világháború, az USA és Nagy­britannnia uralkodó körei beképzel­ték maguknak hogy éppen nekik, — nem pedig valamennyi nagyha­­talomnak együttesen, — jár a ve­zető szerep az Egyesült Nemzetek­ben. Miután a Szovjetunió követel,­te éa követeli a teljes végrehajtá­­sát annak, amit az UNO Alapokmá­nyában az öt nagyhatalom egyet­értő munkájának szükségéről ki­mondtak — s csupán ilyen egyetér­tő munka biztosíthatja valóban az általános béke és a nemzetközi biz­tonság érdekeit — az USA és Nagy Britannia uralkodó körei fokozták a támadásokat a Szovjetunió ellen és még fokozottabb bomlasztó mű­­ködést fejlesztettek ki az Egyesült Nemzetek Szervezete ellen. A Szovjetunió és egész sor más állam azonban nem egyezett bele az UNO Alapokmányának megváltoz­tatásába. Ennélfogva az amerikai és brit uralkodó körök szemmel­­láthatóan arra a következtetésre jutottak, hogy nem fog nekik sike­rülni az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét teljesen alávetniük saját tá­madó céljaiknak. Az UNO Alapok­mánya akadályozza eiket a Szovjet­unió elleni támadásaikban amely védelmezi azokat az elveket, melye­ken az Egyesült Nemzetek szerve­zete alapul. Ilyen módon az USA és Nagybritannnia uralkodó körei, úgy­ látszik, arra a következtetésre, ju­tottak, hogy cselekedeteikben meg kell kerülniök az Egyesült Nemze­tek Szervezetét. E politika végrehajtása vezetett az északatlanti szövetség és egyéb tömbök létesítéséhez, éspedig az Egyesült Nemzetek szervezetének háta mögött. Ezek szerint, minden okunk megvan, hogy azt állítsuk, miszerint az északatlanti­ szövetség az Egyesült Nemzetek szervezeté­nek bomlasztását jelenti. Mindezek után világossá vélik, hogy az amerikai, brit és francia uralkodó körök, végrehajtva táma­dó politikájukat és készülve az új háborúra, miért igyekeznek most mindenütt a Szovjetunió elszigete­lésének politikáját követni, noha ez a politika az általuk elvállalt köte­lezettségek durva megszegését je­lenti. Ezek szerint ez államok ural­kodó körei külpolitikájának »új irányzata« tulajdonképpen abban áll, hogy igazolják magukat a régi szovjetellenes vonalú külpolitikáért, amely a Szovjetunió elszigetelésén alapul, s amelyet a második világ­háborúig tartó időszakban folytat­tak és amely majdnem katasztrófá­ba juttatta az európai civilizációt. Az amerikai és brit uralkodó kö­rök, megszédülve a világuralmi tá­madó tervektől, nem fogták fel, hogy politikájuk „új irányzata” el­lentétben áll a Szovjetuniónak és az Egyesült Nemzeteknek nemré­gen adott kötelezettségeikkel, s egyáltalán nem járul hozzá politi­kai­­és gazdasági hadr­árau­k meg­szilárdításához, sőt mi több a bé­­keszerető népek, valamint az általá­nos béke megszilárdításának min­den híve, akik minden országban többségben vannak, el fogják ítél­ni ezt a vonalat­. Az iszaba­lan szívessé is bombasztja az Egyesült Nem­ze en szervezetet Al apkövetfcez*et#sefc A közlemény negyedik részében »alapkövetkeztetések* cím alatt a következő áll: »1) A Szovjet Szövetség kényte­len számolni azzal a ténnyel, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Nagybritannia uralkodó körei nyílt támadó politikai vonalra tértek át, melynek végső célja az angol ame­rikai világuralom erőszakos megte­remtése, s e célból támadó politi­kát az új háború megkezdésének rTgi**lkáját folytat­ják. E helyzet folytán, a Szovjet Szövetségnek még erélyesebben és még követke­zetesebben harcot kell folytatnia minden háborús bujtogató ellen, a támadó és új háborút előidéző po­litika ellen az általános tartós de­mokratikus békéért Ebben a harc­ban az általános béke és a nemzet­közi biztonság megszilárdításáért, a Szovjet Szövetség szövetségesé­nek tekinti mindazokat a többi or­szágokat és az általános és demok­ratikus béke mindazon számos hívét akik valóban kifejezik a népek ér­zelmeit és gondolatait, azokét a né­pekét a kik saját váraikon viselték a legutóbbi világháború hihetetlen nehézségeit, s akik teljes jogg­al elvetik az u.­ háború valamennyi előidézőjét és gyujtogatóját .) Mindenki előtt világos, hogy most az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét bomlasztják, mert ez a szervezet bizonyos mértékben aka­dályozza és fékezi a támadásra és az új háború megkezdésére irányu­ló politikájukat. Ilyen helyzet foly­tán, a Szovj­et Szövetségnek még szilárdabban és eltökéltebben kell harcolnia az ellen, hogy­ az­ agresz­, szív elemek és segítőik bomlasszák és rombolják az Egyesült Nemze­tek Szervezetét, törekednie kell, hogy az Egyesült Nemzetek Szer­vezete ne serkentse az ilyen ele­meket, ahogyan az most többször előfordul, hanem hogy még na­gyobb mértékben őrizze tekinté­lyét, am­kor arról van szó, hogy ellenállást kell tanúsítani azok el­len, akik a támadás és ez új há­­­ború megkezdésének politikáját folytatják“ (Trijug). Oslóból jelenti a TASS. Afana­szijev szovjet nagykövet felkereste Skylstad norvég külügyi államtit­kárt és a következőket közölte vele: „Az újsághírekkel kapcsolatban, melyek szerint Norvégiának szán­dékában áll csatlakozni az atlanti szövetséghez, a szovjet kormány felhatalmazott a következők köz­lésére: Számtalan rendelkezésünkre ál­ló adat alapján megállapítható, hogy rövidesen megalakul az úgy­­nevezet atlanti szövetség Habár e szövetség kezdeményezői kijelentik, hogy védelmi céljai vannak, a szovjet kormány elegendő bizonyí­tékkal rendelkezik annak megálla­pítására, hogy ez a most készülő szövetség nem erősítheti a világ­­békét, hanem ellenkezőleg, hatalmi csoportosulás, amelynek támadó céljai vannak Ezt igazolja az is, hogy az atlanti szövetség az Egye­sült Nemzeteken kívül és az UNO megkerülésével jön létre Ugyan­csak elegendő alap van annak meg­állapítására, hogy az atlanti szö­vetség kezdeményezői megkísérlik felhasználni az új nemzetközi cso­portot légi és tengeri támaszpon­tok megteremtésére a világ minden táján, különösen pedig a Szovjet Szövetséggel határos országok te­rületén. Ez semmiképpen sem azt tanusítja hogy a csoportnak békés céljai vannak. A szovjet kormány felhívja a nor­vég kormány figyelmét erre a tény­állásra és szükségesnek tartja k­i­jelenteni, hogy az atlanti szövet­séget hatalmi csoportnak tekinti, amely a valóságban szemben ál­­az Egyesült Nemzetek szervezeté­vel és olyan célokra törekszik, hogy azoknak semmi közük a bé­ke megszilárdításának érdekeihez Ezzel kapcsolatban a szovjet kor­mány felvilágosítást kér a norvég kormánytól az atlanti szövetség ügyében elfoglalt álláspontját il­letőleg, különösen figyelembe véve azt, hogy Norvégiának közös ha­tára van a Szovjet Szövetséggel. A szovjet kormány felvilágosítást kér, vájjon a sajtóban megjelent hírek, amelyek szerint Norvégia csatlakozik az atlanti paktumhoz megfelelnek-e a valóságnak. Egy­ben felvilágosítást kér, várjon a norvég kormány vállal-e bármilyen kötelezettséget az atlanti szövet­ség iránt légi és tengeri ti­isz­­pontok norvég területen való fel­állítását illetőleg- Kriylstad ígéretet tett, hogy ezt a közlést tovább­­ja a norvég kor­mánynak. - " A szöv­e­­t k­ormány figyelmez­etése a norvég kormány számára az atlanti paktum tárgyalásairól fléSiam »or’sufi... — fisZAI' HOLLANDI ‘ 3AN amir'**! támaszpontot építenek rakéta rcph'.fi­­gépek számára Január 28-án mfi' meg­érkezett az első nyolc rak­éta rcph'­'21p — LAKE SUCCFISSBAN. a BiztorífiSi Tanács ülésén az oneol-amei­­kai t­ub megakadályozta ham­a­r.cm-éejben New Delhiben megtartott ázsiai érte­kezlet indonéz határozatát tárt­álják. Amerikai nyomásra egyetlen ázsiai de­legátus sem merte a tanáá es elé ter­jeszteni a határozatot. Malik szovjet delegátus leszögezte, hogy ezzel a magatartással az angol-amerikai tömb szentesíti a holland erőiszakot az in­donéz Köztársasággal szemben. — A SZALONIKI nadbíróisáe 9 l'n,j halálra. 2-öt életfog-t'^'ani és 13'“* hosszú ideig tartó börtönre ítélt, mert az ifjak a népfel­szabadító morfinom hívei' voltak. A I ami­ért hadbíróéig 12 hazafit halálra 8-ot éle'fog'-tiglan, és 9 et 8—12 évi fegyházra írést A ter­­ror minden téren fokozódik Görög­országban.

Next