Magyar Szó, 1949. május (6. évfolyam, 103-128. szám)
1949-05-01 / 103. szám
Munkaközösségeink a szocializmus építésében elért győzelmekkel ünneplik május elsejét Dolgozó népünk ma díszes meneteikben felvonul a városok főtereire és bemutatja, Pártunk irányításával, a szocializmus építésében elért eredményeit. A gyárak, vállalatok dolgozói magasra emelt tábláikon hirdetik a felvonuló munkaközösségek új munkagyőzelmeit. Ezer meg ezer munkaközösség szemlélteti, hogyan valósulnak meg azok a feladatok, amelyeket az ötéves terv tűzött elébünk. Van mit olvasni a táblákon,, mert az ország gazdasági fejlődése hatalmas léptekkel halad előre. Majdnem kétszeresére növelte termelőképességét a »Noviszádi öntöde« munkaközössége az elmúlt évben. Az üzem áttért néhány jelentős szerszámgép széria gyártására. Olyan gépeket kezdtek előállítani, amit régebben külföldről hozattunk be. Termelési tervét 25 százalékkal növelte a »Petur Drapsin« csavargyár a multéviihez viszonyítva. Az üzem minden munkása résztvesz a frunkaversenyben és a brigád rendszerű termelési módot is sikeresen bevezették. Az üzem dolgozói büszkék arra, hogy hazánk szocialista építésében végzett odaadó munkájukért 12 dolgozót tüntettek ki Munka Érdemrendjével és Munkaéremmel ebben az üzemben., ‘ EZ ÉV ELSŐ NEGYEDÉBEN ! ÚJRA A »NOVKABEL« VAN ! AZ ÉLEN Kétszer egymásután nyerte el hazánk legjobb villanyipari üzeme címét a »Novkábel« munkaközössége. Kétszer kapta meg a szövetségi kormány vándorzászlóját is. Az üzem munkaközössége múltévi tervét 42 nappal előbb befejezte. Számos versenyben győzött a Novkábel és e versenyekben az üzem termelése állandóan növekedett. 1947-hez viszonyítva, 1948- ban 14, az idén pedig 34 százalékkal növeli a termelését a gyár. Ez év első negyedében a termelési tervet mennyiségben 114,8, értékben pedig 154 százalékban valósították meg, a februárit 104,60 százalékban teljesítette. A termelést jól elősegíti a brigádrendszer alkalmazása és a rendszeresen megtartott termelési tanácskozások. VALAMENNYI ZRENYANINI ÜZEM FOKOZTA A VERSENYT A PART 30. ÉVES ÉVFORDULÓJA ÉS MÁJUS ELSEJE TISZTELETÉRE A zrenyanini »Udarraik« harsenyagyár negyedévi tervét 103 százalékban teljesítette. Áprilisban azzal fokozta a versenyt, hogy versenyre hívta a város többi textilüzemét. Az üzemek a többtermelésért, munkafegyelem megszilárdításáért, anyagmegtakarításért és a gépek összeírásával kapcsolatos munkáik elvégzéséért versenyeztek. A harisnyagyár munkásai e versenyben elérték a napi terv 120 százalékos átlagteljesítését. A gyár munkaközössége elhatározta, hogy május elsejéig az üzem termelőképességét teljesen kihasználja, oly módon, hogy bevezetik a három váltásban való munkát. E célból 100 új munkást vontak be a termelésbe. Az új munkások betanítását a régi munkások elvállalták. A tanulás jól halad, már többen betanulták a munkát. A mostani versenyszakban különösen Csányi Éva, az üzem legjobb munkása kiilencszeres rohammunkás, valamint Momirszki Zlára, a Munkaérdemrend 111. osztályával kitüntetett munkás tűnt ki. Az utóbbi munkásnő a verseny tiszteletére megkezdte a három gépen való munkát. A napokbam megtartott rohammunkásavatáson nyolcadszor avatták rohammunkássá Tronyanszki Kovicát. Ezenkívül 15 új rohammurakást avattak. 70 NAPPAL ELŐBB TELJESÍTETTE MÚLTÉVI TERVÉT AZ ODZSACI »LOLA RIBÁR« KÖTÉLGYÁR Az üzem az idén is kitűnő eredményeket ért el. A munkaközösséget 38 brigádba osztották. A gyárnak 225 rohammunkása van, ezek közül 182 nő. A vállalat idoi munkatervét egyenletesen teljesíti. Januárban 102, februárban 103 márciusban pedig 109 százalékban teljesítették a termelési feladatot. A »SZONYA MARINKOVICS« ÜZEMBEN SZERVEZTÉK MEG ELŐSZÖR A BRIGÁDMUNKÁT Vajdaság textilüzemei közül. Ez a biztosítéka a munkaközösség állandó sikerének. A vállalat termékei napról-napra jobb minőségűek. Kitűnő munkaeredményeikért nemrégen a Munka Érdemrend 111. osztályával tüntették ki Borivoj Milenkovics, Deszanka Otics, Cvetanka Boskov, Morvát Milica Juhász Mária és Franyó Szarkotics munkásokat. A TÁRSADALMI ELLÁTÁS NOVISZÁDI VÁLLALATAI NAPONTA MINTEGY 20.000 ÉTELADAGOT ADNAK KI A társadalmi ellátási vállalat megszervezése óta a vállalat dolgozói arra törekszenek, hogy a munkásoknak és alkalmazottaknak minél szintesebb és jobb ételeket készítsenek, hogy dolgozóink sikeresen teljesíthessék nagy feladataikat. A munkás és alkalmazott éttermek száma 1949- ben 60 százalékkal növekedett a multévihez viszonyítva. Noviszádon 24 új resztorán és 27 menza nyílt meg. A nesztoránok közül különösen kitűnik a »Szloboda«, »Petar Drapsin«, »Jugoalat« és az »Autótranszport« étterme, a menzák közül pedig a »Beton« gyár étkezdéje. A társadalmi ellátás noviszádi vállalatai munkaversenyben állnak Szerbia minden városi igazgatóságaival. A vállalatok a főigazgatóság vándorzászlajáért versenyeznek. Ebben a versenyben a noviszádi étkezdék közül a »Szloboda«, a »Petar Drapsin« és az »Autótranszport« étkezdéinek munkaközösségei tűnnek ki. ÉSZSZERŰSÍTÉSSEL ÉS UJI- ITÁSSAL 800.000 DINÁRT TAKARÍTOTTAK MEG a zrenjanimi vasúti főműhely dolgozói. A munkaközösség 65 százaléka 141 brigádba osztva dolgozik. A múlt évben 30 különböző észszerűsítést és újítást alkalmaztak a termelésben. Kitűnő munkájukért Jugoszlávia szakszervezeti szövetségének központi vezetőségétől zászlót kaptak ajándékba. Egyenletesen teljesíti ez évi termelési feladatát a kikindai vas- és temperöratőde kollektívája. Januárban 104,5, februárban 107, márciusban pedig 100 százalékkal túlteljesítette a tervet az üzem. A PANCSEVOI SIMA ÜVEGGYÁR 1948 ÉVI TERVÉT IDŐ ELŐTT 106,9 SZÁZALÉKBAN TELJESÍTETTE Az önköltség csökkentésének tervét 100 százalékban megvalósította. Az üzemnek sikerült az önköltséget a múlt évben mintegy 7 millió dinárral csökkentenie. A SZUBOTICAI KŐMŰVESEK EGY CSOPORTJA AZ ÚJ MÓDSZERŰ ÉPÍTÉSBEN A LEG JOBB MINŐSÉGET ÉRTE EL A szuboticai tartományi építővllalat nemrégen elnyerte a Szerb Népköztársaság építőválllalata cinjét. Az építővállalat sikeresen alkalmazza az új építőmódszereket és különösen minőségi munkában tűnik ki. A tartományi építővégadatok közül kitűnő eredményt ért el még a noviszádi és zrenyanini építőválla Lat is. Az építőválalatok versenyét jobb tiyirtvaátasítással vezették. A tartományi építővállalat igazgatósága 40 tanfolyamot rendezett, amelyen 200 épitőműrakást képeztek ki. Az építővállalatoknak nagy segítséget nyújtanak nemsokára, az építőipari tanulók iskolájából kikerülő új káderek. Több mint ezer fiatal szakmunkás tanul ebben az iskolában Ezek a fiatal építőmunkások már az új építőmódszerrel fognak dolgozni. A KANIZSAI »POTISZJE« téglagyár a kialakult szocialista munkaversenyben sikeresen teljesíti termesi feladatát. Idei januári tervét 102.18 A Jugoszláviából kivándorló szlovákok azt remélték, hogy az anyaországban új élet vér rájuk. Valóban új élet volt, de nem az, amit ők vártak. Pável Tordal, Ján Nuvota, Andrija Pavlov mesélik, hogy tizenhatan húzódtak meg két szobában mert lakást nem kaptak, pedig Csehszlovákiát nem pusztította a háború, házai épek, ipara fejlett. — Hat hónap alatt tizenötször voltunk Nuvotával az állami munkaközvetítő hivatalban — mondja Pavlov — de csak hitegettek bennünket, munkát nem kaptunk. — Jugoszláviában — magyarázza Novota — kendergyárban dolgoztam, köztiszteletben álló rohammunkás voltam. Nem kellett többé gazdag parasztaiknál szolgálnom. Csehszlovákiában ismét visszatértem a régihez: kukoricát kapáltam és napszámoskodtam aratáskor. Végtére is, valamit enni kellett... . Hasonlóképpen járt Pável Kovács és számos más jugoszláviai szlovák is. A gazdag, kényelmes életről való ábránd mindinkább szertefoszlott. A csehszlovák ígéretek üres szólamnak bizonyultak. A jugoszláviai szlovákoknak eszükbe jutott, hogyan fogadta Jugoszlávia annak idején Kanadából és Dél- Ameriikából visszavándorló fiait. Ez akkor valóban anyai fogadtatás volt. A szlovák »anya«-ország azonban mostoha anyának bizonyult. Ekkor ért meg bennük az elhatározás, hogy visszatérnek Jugoszláviába, abba az országba, ahol nincs és nem is lehet munkanélküliség. honnan TUDJA EZT, elvtárs? Ján Bugyik alig néhány napja tért vissza Csehszlovákiáiból, asszonyával és két apró gyermekével. Szeraice szlovákiai magyar községben élt 1946 óta. Szemtanúja volt, hogy az »internacionalista« cseh-szlovák hatóságok, hogyan dobálják át a határon a szlovákiai magyarokat. A falu lakossága jogfosztottan, állandó rettegésben élt. Bugyik, aki a jugoszláv, népek felszabadító harcában, tűzben és vérben tanulta és sajátította el a marxizmus-leninizmus nagy eszméit, csodálkozva szemlélte ezeket az eseményeket. Aztán buzdítani kezdte a falubeli magyarokat, ne csüggedjenek, az igazi szocializmusban nyugodt, biztos sors vár rájuk. Elmondotta nekik, hogyan élnek a magyarok Tito szocializmust építő Jugoszláviájában — félelem nélkül, egyenrangúan testvéri egységben építve a szocializmust Jugoszlávia többi népével együtt. A falubeliek előbb hitetlenül hallgatták Bugyikot, majd lelkes barátai lettek. Példás magatartása folytán megválasztották községi alelnöknek, bevették a Pártba is. Bugyik munkájával is példát mutatott. Éjjelnappal imaszakadtáig dolgozott, de nem sokat ért el, mert az állami föld bére olyan magas volt, hogy éppen csak tengődött családjával, végül is belerokkant a munkába. Sérvet kapott Azután, a pártszervezet egyik ülésén szóba került a Tájékoztató Iroda határozata. Az előadó Belik Ilona felsorolta, a mi mindenben »árulta el« Jugoszlávia a szocializmust. — Honnan tudja ezt elvtéts? — kérdezte Bugyik. — Mert én tudom, hogy ez nem igaz. Saját szememmel láttam és tapasztaltam... Másnap leváltották alelnöki tisztjéről és kizárták a kommunista pártból. Miután megcsömörlött az »anyai« bánásmódtól, Bugyik elhatározta, hogy visszatér Jugoszláviába. Amikor a hatóságok tudomására jutott ez a szándéka, közölték vele,hogy »utólagos felülvizsgálat« alapján további nagy összegeket kell fizetnie »földbérlet« címén. Bugyik eladta ekéjét, egyetlen jobb ruháját — fizetett és hazajött! ... NEM VOLT KÖNNYŰ HAZAJUTNI A hazatérés körülményeiről, mint annyian keserűséggel és felháborodva beszélnek. — Amikor megtudták, hogy haza akarok menni, — mondja Pavel Tordai — közölték velem, hogy kitűnő állást szereztek számomra. Köszönöm, de elegem van, megyek vissza Jugoszláviába, — mondtam nekik. Hasonlóan járt Andrija Pavlov, Pavel Kovács, Ján Novota, Andrija Koros meg a többiek is. — De ember, Tito eladja Jugoszláviát az imperialistáknak. Amerikai katonák sétálnak abban az országban, — mondották Pável Kovácsnak — Én a Tájékoztató Iroda határozata után jöttem el Jugoszláviából, de ott sehol nem láttam amerikai katonát. Megyek haza. Persze nemcsak a »meggyőzés« ilyen eszközeihez folyamodtak. Rendőrügynökök jelentek meg lakásaikon Azzal gyanúsították őket, mintha »különleges« feladattal jöttek volna Csehszlovákiába. Ezenkívül a kiviteli engedélyek körül támasztottak nehézségeket. Mint ismeretes, a szlovákok Jugoszláviából minden bútorral és egyéb holmival vándoroltak ki és mindössze 8 dinár vámilletéket fizettek. Csehszlovákiában a hazatérőktől visszatartottak mindent, ami nem szerepelt a behozott holmik jegyzékében és mindent száz százalékkal magasabbra értékeltek. Ilyenformán Tordaira például 85.000 korona vámot vetettek ki. Tiltakozása után »kegyesen« leszámították 1.500 koronára. Akik már visszavándoroltak, elmondhatják, hogy jól jártak, mert a Szlovákiában maradt hazakészülődők levelei tele vannak keserűséggel. Íme, mit ír egy visszaván-dorló Pável Tordainak: »Kedves Pável, ti még jól jártatok. Aici most akar hazajutni, az elé még nagyobb akadályokat gördítenek ...« -ír Itthon, a szocialista hazában Ján Bugyuk traktorvezető lett és a szövetkezet fogja operáltatni sérvét. Novota újból a kendergyári rohammunkás érméért küzd. Tordai szövetkezeti könyvelő. Minden hazatérő szlovák rögtön elhelyezkedett és odaállt a többi dolgozó mellé. Együtt versenyeznek május elseje és a JKP 30-ik évfordulója tiszteletére. Nem hangzatos plakátok csábították őket haza, hanem a szocialista Jugoszlávia élő valósága. Újra itthon „Az anyaország hiv benneteket.“ — hirdette a csehszlovák propaganda a volt jugoszláviai szlovákoknak, és ennek hatása alatt sokan közülük kivándoroltak őseik hazájába, Szlovákiába. De alig múlt el hat hónap, máris visszakivánkoztak a szocialista Jugoszláviába. Eddig több mint 70 család tért vissza, hogy folytassa nálunk a szocializmus építését. A szlovák hatóságok azonban akadályokat gördítenek a visszavándorlók elé, nem engedélyezik, hogy holmijukat^s^visszahozzák^m^eUeser^^örvént/teleJU^^^^^^^ ______ Példát mutatnak Népfrontunk legmagasabb fóruma, a legutóbbi szontikongresszus 471 aktivistát tüntetett ki áldozatos munkájáért. Köztársaságunkból 136-ot. Ezek egy része Vajdasági. Beszélgessünk el közülük néhánnyal, gratuláljunk nekik május 1, munkagyőzelmeink nagy ünnepe alkalmából. Szuboticáról az egyik kitüntetett Nagy-Teleki Viktória, parasztasszony. 1944 őszén a Népfrontban azzal kezdte munkáját, hogy az öregeknek, munkanélkülieknek, háborúsujtotta egyéneknek felállított konyhán főzött. — Azóta sokfelé dolgoztam már, sok mindent. Most is rengeteg irat, füzet, jegyzet van az asztalán. Átadja Dobónénak, mert ő elmegy a környékről. Beiratkozott a radanováci „Cravena Zvezda“ termelő szövetkezetbe, oda megy lakni is. Titkára volt az 53. alapszervezetnek, szívéhez nőtt itt minden. Az ő kis fehér remeszelt házában tartották a gyűléseket a Napnyugati szőllők fronttagjai, itt szervezték meg az akciókat, itt ■ osztották szét, az élelmiszer jegyeket,, a tejport a gyermekeknek. A kitüntetésre terelődik a szó. — A front és az AFZs tagjai hozták a hírt, amikor gratulálni jöttek ... örültem neki, hogyne örültem volna ... Sajnálom is itthagyni őket... Mégis elmegy, ha nehezére esik is. — Úgy gondolom, — mondja, — hogy a szövetkezetben a helyem. Ez, — a szövetkezet jár most már mindig az eszében. Elmondja, hogyan alakult, és ezzel együtt véleményét is a népi demokráciák vezetőinek „bírálatáról“. — Ők beszélnek ... Hamarább végrehajtottuk a földreformot, mint ők, és a szövetkezeti mozgalom is gyorsabban fejlődik itt mint náluk ... Mégis beszélnek. Hogy kinek, nem tudni. A Napnyugati-szöllőkbeli és a radanováci dolgozó parasztoknak, a kiknek szövetkezetébe lépett, most Nagy Teleki Viktória, a III. frontkongresszus kitüntetettje — bizonyára nem. Azok jól tudják, ki hogyan áll a szocializmus építésével. A másik szuboticai kitüntetett Sindrics Veca. Reggel öttől ebéd után 1-ig a városi élelmezési vállalat piaci elárusítója. Délután — az I. körzeti AFZI-bizottság elnöknője. — Vannak, akik sokszor mondják: ki köszöni meg majd magának azt, hogy éjjel-nappal dolgozik. Én csak hallgattam olyankor... Nagyon örül a kitüntetésnek. Tántoríthatatlan harcosa a szocializmus építésének. Amikor megkezdődött hazánk ellen ez az eszeveszett hajsza, olvasócsoportot szervezett üzemében. És azóta minden héten megtartják .. . . ,, az olvasóórát Simbrics Veca átolvassák a napi sajtóból a fontosabb cikkeket. Ez egyébként olyan kisebb „mellékfoglalkozása. Szerinte „szóra sem érdemes". — Pénteken vizsgáznak azok az új írástudók, akiket én szerveztem be. Ugyancsak május 1-ig levizsgáztatjuk a továbbképző tanfolyamra járókat is... Ez már „komolyabb dolog“. A legbüszkébb azonban az agitáció terén elért eredményekre. Ezer szuboticai asszony meglátogatta a napokban a noviszádi AFZs kiállítását, ebben a nagy munkaidőben. — Meg kell mindnyájunknak jól ismernünk a múltat, hogy értékelhessük a jelent, láthassuk a jövőt... Nagyon szép a kiállítás, sok mindent meg lehet tanulni... Tervei: megerősíteni szervezetében az I körzeti AFZs-t. Ezt tartja most a legfontosabb feladatnak. Urbán János Nagyteleki Viktória férjével és kislányával | Éljen a dolgozók nemzetközi szolidaritása a békéért, demokrácia| ****** szabadságáét és egységáért^v«,» |