Magyar Szó, 1949. szeptember (6. évfolyam, 207-232. szám)
1949-09-01 / 207. szám
Madar StA JM3. rr. Mint ismeretes, a második világháború rendkívüli kedvező előfeltételeket teremtett minden kommunista párt számára, — hogy a külföldi fasiszta hódítók és a belföldi éra jó reakció elleni forradalmi harc megszervezésével, — biztosítsa a dolgozó nép népi-demokratikus uralmát, élen a munkásosztállyal. Másszóval, az ország nemzeti felszabadításáért, a külföldi fasiszta megszállók ellen folytatott harc szerves része volt a népi demokratikus uralomért, a belföldi áruló burzsoá reakció ellen folytatott harcnak. Elveszíteni a népi demokratikus uralomért vívott csatát, ténylegesen azt jeleníti: elveszíteni az ország nemzeti függetlenségét. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk — és csakis ebből a szempontból vizsgálhatjuk — azt a harcot, melyet Görögország Kommunista Pártja folytatott a háború időszakában a hitleri-fasiszta megszállás ellen, akkor arra a végkövetkezetetésre kell jutnunk, hogy a görög kommunista párt vereséget szenvedett annak a hősi harcnak ellenére, melyet tagjai és az egész görög dolgozó nép folytattak. Mellékesen mondva, nemcsak a görög kommunista párt szenvedett vereséget ebben a háborúban. Meg aranyi országban szintén hasonló vereséget szenvedtek a kommunista pártok (Franciaország, Olaszország, Görögország Kommunista Pártja központi vezetőségének plénumán (1945 júluséban) Zahariadesz röviden a következőképpen elemezte a kudarcot: »Mi volt az oka annak, hogy ■a dolgok olyam rosszul alakultak? Hiába igyekeznek azok, akik az okot a kisebb hibákban és eltévelyedésekben keresik. Az ilyen biták elkerülhetetlenek egy ilyen nagy, széles és eredeti erőfeszítésben Ezek a kis hibák azonban nem befolyásolták a mozgalom teljesen helyes fő irányvonalát.« A népfelszabadító mozgalom fő irányvonala tehát helyes volt az egyes kisebb hibák ellenére is, melyeknek nem lehetett nagy befolyásuk a népfelszabadító harc fejlődésére nézve. Így gondolkozik Zahariadesz közvetlenül a háború befejezése után. Zahariadesz további fejtegetésében elemzi ezeket a kis hibákat is, csakhogy bebizonyítsa, miszerint ezeknek nem volt befolyásuk a népfelszabadító mozgalom fő irányvonalára. hne, mit mond erről akérdésről maga“ Zahariadesz: »Voltak különféle kegyetlenkeeítései^ * a) a legtöbb kegyetlenkedést a reakció követte és követi _ élj b) számos kegyetlenkedést a reakció rendezett meg a mi rovásunkra; , ‘c) voltak kegyetlenkedések, melyeket a Párt egyes tagjai követtek el de nincs egyetlen olyan eset sem, hogy Görögország Kommunista Pártja határozta volna meg irányvonalként, hogy legyenek kegyetlenkedéseik. Természetesen a Párt tagjai által elkövetett kegyetlenkedések felelősséget hárítanak magára a Pártra is. Mivelazonban Görögország Kommunista Pártja nem szabott ilyen irányvonalat és elítélteazokat, akik megtévedtek valamint magukat a cselekményeket is, ezért nem vethető fel Görögország Kommunista Pártja erkölcsi tisztaságának kérdése. • A másik hiba az, hogy a népfelszabadító mozgalom vezetősége utasítást adott ki, hogy túszokat szedjenek, az angol beavatkozás idejében. íme, mitmond ebben az ügyben Zahariadesz: »Nem az a' hiba' hogy a túszok letartóztatását felülről parancsolták, mert ez esetben tényleg felülről határozták el és adták ki a parancsot. Akkoriban, ankor a háború folyt, és amikormások a túszok ezreit fogdosták össze és Afrikába szállították őket, mi sem lehettünk nagyobb keresztények a pelitikoknál A hiba az, hogy a túszok kérdésit fegyelmezettség és terv nélkül parancsolták meg. Ezért nem kellett volna kiadni ezt a parancsot. Hírt köpettünk,elmarni, fegyvert adott az elteitseff stb.). Tudomásunk szerint egy pártvezetőség sem kísérelte meg, hogy bírálattal elemezze a vereségeket és kudarcokat, melyek a világ kommunista pártjait érték. Csak a Bolsevik Párt próbálta megmagyarázni Franciaország Kommunista Pártjának és Olaszország Kommunista Pártjának »kudarcait«, mégpedig azzal, hogy a Vörös Hadsereg nem volt jelen és területileg igen távol volt. Nyilvánvaló, hogy Franciaország és Olaszország kommunista pártja vereségének ilyen nem-marxista és nem-leninista elemzése elfogadhatatlan, mert a kudarc okait nem a két párt belső gyengeségében keresik, hanem külső tényezőkben. Az ilyen elemzés nemcsak hogy nem marxista, hanem kifejezetten ellenforradalmi, mert megbénítja a belső forradalmi erőket minden országban, és arra utalja őket, hogy felszabadulásukat kívülről, a Szovjet Szövetség, fegyveres erőitől várjék. Ilyen elemzés nem használhat egyetlen kommunista pártnak sem a további forradalmi harcban. Annál inkább felmerül Görögország Kommunista Pártja 11. világháborúban elszenvedett kudarcának bírálati elemzése, mert ez az elemzés majd jelentékenyen hozzájárul ahhoz, hogy napfényre kerüljenek számos kommunista párt kudarcának okai. Görögország Kommunista Pártja tehát az egész népfelszabadító harc folyamán mindössze két hibát követett el: megengedte, hogy a Párt egyes tagjai különféle kegyetlenkedéseket kövessenek el és túszok összefogását rendelte el, anélkül, hogy előzőleg előkészítette volna a túszszedés egész tervét és szervezeti intézkedéseket foganatosított volna, hogy ezt a tervet gyakorlatban végrehajtsák De miért szenvedett akkor vereséget a népfelszabadító harcban Görögország Kommunista Pártja? Erre a kérdésre válaszolva ,Zahariadesz elsősorban Görögország külpolitikai helyzetét elemzi a Balkánon és a Földközi-tengeren, majd ezt mondja: »Görögország gazdaságilag és politikailag jelentékenyen függ a külföldi tőkétől, azaz valójában az angol tőkétől. Gazdaság-földrajzilag, tehát politikailag is Görögország Balkánhoz és Európához tartozik, s nem létezhet és nem fejlődhet e természetes környezetétől elkülönítve. Görögország a Földközi-tengeren majdnem az afrikai partokig nyúlik és a Földközi-tenger keleti részének nyugati területét uralja, azt az utat, amely Angliát összeköti a Mosszuli olajmezőkkal, Szuezzel és Indiával továbbá Kínával és a Csendes óceánnal. Mi tehát az egyik legérzékenyebb és legjelentősebb stratégiai ponton, a brit birodalom egyik legnagyobb életfontosságú közlekedési ütőerén állnnk. Mindaddig, amíg létezik az angol birodalom, létezni fog ez az ütőér is, és Anglia mindent el fog követni, hogy megtartsa magának. Ezért az ütőérért már két ízben háborúzott, 1914-ben és 1939-ben, mert ez az ütőér világépítményének oszlopa. Ennek a gerincnek az egyik csigolyáján állunk mi, s ha ezt a csigolyát kivonjuk, akkor az egész építltmény összeomlik.« A dolog tehát világos. A forradalmi és imperialistaellenes erők győzelme Görögországban az angol birodalom megdöntéséhez vezetne, mert létfontosságú ütőere, a földközitengeri út. .megszakadna. Ezek szerint a forradalmárők győzelme Görögországban tulajdonképpen kizárólag attól függ, hogy lemondanak-e erről az ütőérről az angol imperialisták. Valóban szép távlatok Görögország forradalmi mozgalmára nézve. Miután Zaharindész alapos módon elemezte Görögország külpolitikai helyzetét, áttért annak a kérdésnek az elemzésére ,milyen legyen Görögország népfelszabadító mozgalmánk külpolitikája (természetesen Görögország külpolitikai helyzetéhez mérten), s ezeket mondta: »A helyes külpolitika az lenne, amely egy görög tengelyt képezne amely a két ellentétes pólust összekötné: az európai-balkánit a Szovjet Szövetséggel, mint központtal és a földközitengerit, Angliával mint központtal.. . _ A dolog tehát ez esetben is világos A görög népfelszabadító mozgalomnak hídnak kell lennie Kelet és Nyugat között, a kommunizmus és az imperializmus között. . Miután ily módon válaszolt arra a kérdésre, hogy milyen külpolitikát kell folytatnia a népfelszabadító mozgalomnak, Zahariadesz áttérarra a kérdésre , milyen külpolitikát folytattak a második világháború időszakában, majd ezeket mondja: »A népfelszabadító mozgalom már az első naptól kezdve őszintén törekedett, hogy megegyezzen és együttműködjön Angliával, és elősegítse, hogy Anglia feküzdje a nagy nehézségeket és a válságot, amely a Földközi-tengeren fenyegette.« A dolog tehát ez esetben is világos. A görög népfelszabadító mozgalom őszintén törekedett, hogy segítsen az angol imperialistáknak átvészelni a válságot amely a Földközi-tengeren fenyegette őket, hogy ily módon megszilárdíthassák imperialista hadállásaikat a Földközitengeren. És az angol imperialisták mégsem fogadták el a görög népfelszabadító mozgalom által felajánlott együttműködést. Miért? Zahariadesz itt is felsorolja az okokat: »Első ok. A görög pénzmágnás-klikk arra törekedett, hogyármánykodásokkal rágalmaikkal és egyéb mesterkedésekkel bebizonyítsa Angliának, miszerint a népfelszabadító mozgalom neki halálos ellensége és csak ők (a görög pénzmágnás-klikk) fáradoznak Angliáért és véd,k érdekeit.« Tehát megtalálták a fő,bűnöst, aki előidézte hogy nem jöhetett létre a megállapodás és együttműködés a népfelszabadító mozgalom és az angol imperializmus között, mégpedig a görög kapitalisták személyében, akik ármánykodással félrevezették az angol imperialistákat mintha csak ők védhetnék az angol imperializmus érdeked a Földközitengeren, és mintha a népfelszabadító mozgalom nem elfogadható biztosíték Anglia mperiaista érdekei számára a Földközi tengeren. »Másodikok. Anglia nem akarta elfogadni a népfelszabadító mozgalom poltikáját, amely a következő elveken nyugodott: kiküszöbölése Anglia bármilyen beavatkozásának Görögország belügyeibe, Görögország felszabadítása az angol és más külföldi tőkétől való gazdasági függőségtől stb.« És tovább: »Anglia nagyobb mértékben támaszkodott a görög reakcióra, mint azt az angol nép érdekei megkövetelték. Sőt még arra a reakcióra is, amely Görögországban együttműködött a megszállókkal, s mindezt azért hogy ellensúlyozza a népfelszabadító mozgalmat.« Megkerült tehát a másik bűnös is azért hogy nem került sor megegyezésre és együttműködésrea tiépfe'szabadító mozgalom és az angol imperializmus között. Ezek a bűnösök pedig az angol imperialisták, akik nem értették meg hol vannak az angol nép igaz érdekei. De vájjon vannak bizonyos érdekei az angol népnek a földközitengeri medencében vagy pedig ezek az angol imperialisták érdekei? Végre Zahariadesz elemzése szerint, megtaláltuk tehát a görög népfelszabadítópozgalom kudarcának okait. Nem a kommunista párt téves alapvonaláról van tehát szó; ez a vonal — Zahariadesz szerint — a megszállás kezdetétől végéig helyes volt. Ugyanígy a népfelszabadító harc egész tartama folyamán jelentkező két kisebb tubának sem volt hatása a népfelszabadító mozgalom kudarcára. Kizárólag kilső okokról (az angol imperialisták ■beavatkozása) volt szó Ebből a fejtegetésből az következik hogy a népfelszabadító mozgalom nem győzhetett legfeljebb abban az esetben ha az angol imperialisták meggyőződtek volna arról, hogyez a győzelem szavatolja érdekeiket, nemcsak a földközitengeri medencében hanem magában Görögországban ismert, az istenért, Anglia kétizben háborút viselt a földközitengeri medencéért). Más szóval, a népfelszabadító mozgalom kudarcáért Görögországnak a földközitengeri medencében elfogtad fölrajzi helyzete a bűnös! Valóban szép távlatoka görög nép forradalmi mozgalma, számára. Csak az az érthetetlen hogy a második világháború után miért indultak újra fegyveres harcba, noha Görögország földrajzi helyzete nem változott. S amennyiben mi tudunk róla, nem változott meg az angol imperialisták politikája sem a földközitengeri medencében. A görög nép forradalmi harca tehát, Zahariadesz szerint, nem változtathatja meg a viszonyokat a földközitengeri medencében, amely ezidőszerint a brit birodalom érdekkörébe és érhálózatába tartozik, s amiről a brit birodalom — ezidőszerint — nem hajlandó lemonA gyakorlat azt mutatta, hogy a görög népfelszabadító hadsereg sem politikai, sem pedig katonai tekintetben nem volt elég érett nemcsak arra, hogy győzzön, hanem arra sem, hogy komolyan szembeszállhasson az angol beavatkozók és az áruló belföldi burzsoá reakció nem különösebben nagy reguláris egységeivel (Görögországban 50.000—60.000 angol szállt partra). Ez nem volt véletlen, hanem annak következménye, hogy Görögország Kommunista Pártjának vezetősége téves irányvonalat követett katonai kérdésekben. Hogy milyen volt a görög kommunista párt irányvonala katonai kérdésekben, arról tanúskodnak Szantosznak (a GKP központi vezetősége titkárának) és Joanidesznek (a GKP politikai bizottsága tagjának) a JKP és AXP kiküldötteivel 1943 közepén, Görögország szabad területén tartott megbeszélésén elmondott szavai: „Görögországban sajátságos helyzet uralkodik, amelyet az jellemez, hogy a görög nép nagy része a nagyvárosokban összpontosul. E szerint aki a nagyvárosokban kezében tartja a hatalmat, annak uralma biztosítva van egész Görögországban. Ezért a népfelszabadító mozgalom vezetősége katonai kérdésekben folytatott poli stikáját ennek a helyzetnek alapjján építette fel. A városi munkásságot ugyanis katonai egységekbe szervezte, s ezeknek az a feladatuk, hogy alkalmas pillanatban (amikor a megszálló erők elé ,hagyják Görögországot) kezükbe ragadják a hatalmat. A népfelszabadító hadseregnek a terepen működő egységei, amelyek főleg paraszt elemekből állnak, azt a feladatot kapták, hogy minden áron tartsák fenn magukat a nagyvárosok közelében, és alkalmas pillanatban (amikor a megszálló erők elhagyják Görögországot) siessenek a munkásegységek segítségére abból a célból, hogy megszerezzék a hatalmat a nagyvárosokban“. . Ez nagy vonásokban a görög kommunista párt vezetőségének irányvonala katonai kérdésekben. (Szántosz és Joanidesz fejtegetését a JKP képviselőjének jegyzetei alapján idézzük). A görög kommunista párt vezetősége tehát Görögország sajátságos helyzetének elemzése alapján látott hozzá a városokban a katonai egységek megszervezéséhz. Habár azonban ezek az egységek kizárólag munkásokból (tehát a népfelszabadító mozgalomban részt, vevő legöntudatosabb és legforradalmibb osztály tagjaiból) állottak mégsem felelhettek meg a kitűzött feladatoknak A gyakorlat azt mutatta, hogy ezek az egységek vereséget szenvedtek az angol beavatkozók katonai egységeivel folytatott első összecsapásokban. Miért? Abból az egyszerű okból, mert kizárólag könnyű fegyverzettel (revolverekkel, kézigránátokkal stb.) voltak felszerelve, mert katonailag nem voltak egyáltalában kiképezve, mert úgyszólván semmiféle háborús tapasztalattal sem rendelkeztek stb. Magától értetődik, hogy a görög kommunista párt vezetősége, sokkal helyesebben járt volna eladani. Itt meg kell említeni, hogy a saját sikertelenségek és kudarcok kizárólag külső okokkal való „indokolása“, nem sajátságosan görög jelenség. A nemzetközi munkásmozgalomban az utóbbi időben gyökeret vert az a gyakorlat, hogy külső okokkal indokolják meg egyes kommunista pártoknak a sikertelenségeit és kudarcát a második világháború időszakában. Ezek az elméletek kétségtelenül azt mutatják, hogy egyes kommunista pártok egt csatban rothadt opportunizmus lett úrrá, amely meglehetős károkat okozhat mind az illető ország forradalmi mozgalmának, mind pedig az egész nemzetközi forradalmi munkásmozgalomnak. Ennek az elméletnek megszületésénél bábáskodott a Bolsevik Párt vezetősége, amely külső okokkal azzal akarta megmagyarázni Franciaország és Olaszország kommunista pártjának sikertelenségeit, hogy ezek az országok térben távol vannak a Szovjet Hadseregtől, ha kivonta volna a városokból a munkásságot a felszabadított területre, ha megalakította volna a reguláris egységeket, ha a támadó hadműveletekben nemcsak korszerű fegyverzettel és hadi felszereléssel szerelte volna fel ezeket az egységeket, hanem a jelenkori korszerű háborúviselés tapasztalataival is. Az ilyen egységek katonailag érettek lettek volna arra, hogy megfeleljenek a legnehezebb feladatoknak is. Továbbá, a görög kommunista párt vezetősége kizárólag területi alapon látott hozzá a népfelszabadító hadsereg többi egységének megszervezéséhez (amely egységek főleg paraszt elemekből állottak), minden egység meghatározott területhez volt kötve. Ez a helyzet semmit sem változott akkor sem, amikor a népfelszabadító mozgalom vezetősége 1943 közepén áttért nagyobb katonai egységek szervezésére. Csupán a katonai egységek elnevezése változott meg, semmi egyéb. A régebbi területi osztagok a reguláris katonai egységek elnevezéseit kapták (brigádok hadosztályok stb.), de továbbra is hozzá maradtak kötve egy meghatározott területhez (mintha a területi osztagok az elnevezés "egyszerű megváltoztatásával reguláris katonai egységekké változhatnának). Milyen hátrányos következményei voltak a népfelszabadító hadsereg ilyen megszervezésének? Először, a katonai egységek egyszerűen tétlenségre voltak kárhoztatva a hadműveletek vezetésében, kivéve azt azesetet, amikor az ellenség intézett támadást a felszabadított terület ellen. Egyes egységek határozott rendeletet kaptak hogy nem szabad megtámadniuk az ellenséges támaszpontokat, mert ez visszahatást idézne elő az ellenség körében, és lehetetlenné tenné a további fennmaradást a szóban lévő területen. Ilyen rendeleteket adott ki a legfelsőbb paracsnokság a népfelszabadító hadsereg Égei Macedóniában lévő egységeinek. Ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a népfelszabadító hadsereg egységeinek az a legfőbb feladatuk, hogy fenntartsák magukat meghatározott területeken, a nagyvárosok közelében,hogy beavatkozhassanak abban a pillanatban, amikor a megszálló erők elhagyják Görögországot), akkor nyilvánvalóan semmiféle más politikát sem lehet folytatni Másodszor a katonai egységek nem alkalmazhatták a támadó hadműveletek taktikáját, hanem arra voltak kárhoztatva, hogy merev frontokat tartsanak, védekező harcot folytassanak, (hogy megvédjék a meghatározott területet) stb. Mindez együttvéve szükségszerűen oda vezetett, hogy egyrészt nem mértek valami súlyosabb csapásokat a megszállók katonaságára és hadifelszerelésére, másrészt pedig a népfelszabadító hadsereg egységei nem készültek fel katonailag, és nem váltak alklmassá arra, hogy legyőzhessék a korszerűen felfegyverzett ellenséges hadsereget. Továbbá a görög kommunista párt vezetősége oly módon oldotta meg a katonai káderek kérdését, hogy a régi hadsereg tisztjeit általában vezénylő tisztségekbe állította a népfelszabadító hadsereg egytoiy Luluitt a harmatuk alaaioni Zahariadesz elemzése Görögország Kommunista Pártjának kudarcáról a népfelszabadító harcokban Szvetozár Vukmanovics: Görögország Kommunista Pártja és a népfelszabadító harc Hogyan oldotta meg Görögország Kommunista Pártja a reguláris Népfelszabadító Hadseregmegszervezésének kérdését