Magyar Szó, 1949. szeptember (6. évfolyam, 207-232. szám)

1949-09-01 / 207. szám

Mad­ar StA JM3. rr. Mint ismeretes, a második világ­­h­­áború rendkívüli kedvező előfelté­teleket teremtett minden kommunis­ta párt számára, — hogy a külföl­di fasiszta hódítók és a belföldi éra jó reakció elleni forradalmi harc megszervezésével, — biztosítsa a dolgozó nép népi-demokratikus ural­mát, élen a munkásosztállyal. Más­­szóval, az ország nemzeti felszaba­dításáért, a külföldi fasiszta megszál­l­ók ellen folytatott harc szerves része volt a népi demokratikus uralomért, a belföldi áruló burzsoá reakció ellen folytatott harcnak. El­veszíteni a népi demokratikus ura­lomért vívott csatát, ténylegesen azt jeleníti: elveszíteni az ország nemze­ti függetlenségét. Ha ebből a­ szem­pontból vizsgáljuk — és csakis eb­­ből a szempontból vizsgálhatjuk — azt a harcot, melyet Görögország Kommunista Pártja folytatott a há­ború időszakában a hitleri-fasiszta megszállás ellen, akkor arra a vég­­következetetésre kell jutnunk, hogy a görög kommunista párt vereséget szenvedett annak a hősi harcnak el­lenére, melyet tagjai és az egész görög dolgozó nép folytattak. Mellékesen mondva, nemcsak­ a görög kommunista párt szenvedett vereséget ebben a háborúban. Meg aranyi országban szintén hasonló ve­reséget szenvedtek a kommunista pártok (Franciaország, Olaszország, Görögország Kommunista Pártja központi vezetőségének plénumán (1945 júl­uséban) Zahariadesz rövi­den a következőképpen elemezte a kudarcot: »Mi volt az oka annak, hogy ■a dolgok olyam rosszul alakultak? Hiába igyekeznek azok, akik az okot a kisebb hibákban és eltéve­lyedésekben keresik. Az ilyen bi­ták elkerülhetetlenek egy ilyen nagy, széles és eredeti erőfeszítés­ben Ezek a kis hibák azonban nem­ befolyásolták a mozgalom tel­jesen helyes fő irányvonalát.« A népf­elszabadító mozgalom fő irányvonala tehát helyes­ volt az egyes kisebb hibák ellenére is, me­­­lyeknek nem lehetett nagy befolyá­suk a népfelszabadító harc fejlődé­sére nézve. Így gondolkozik Zaha­riadesz közvetlenül a háború befe­jezése után. Zahariadesz további fejtegetésé­ben elemzi ezeket a kis hibákat is, csakhogy bebizonyítsa, miszerint ezeknek nem volt befolyásuk a nép­felszabadító mozgalom fő irányvona­lára. hne, mit mond erről a­­kérdés­­ről maga“ Zahariadesz: »Voltak különféle kegyetlenke­­eítései^ * a) a legtöbb kegyetlenkedést a reakció követte és követi _ élj b) számos kegyetlenkedést a reakció rendezett meg a mi rová­sunkra; , ‘c) voltak kegyetlenkedések, me­lyeket a Párt egyes tagjai kö­vettek el de nincs egyetlen olyan eset sem, hogy Görögország Kommunista Pártja határozta volna meg irányvonalként, hogy legyenek kegyetlenkedéseik. Ter­mészetesen a Párt tagjai által elkövetett kegyetlenkedések fele­­­lősséget hárítanak magára a Párt­ra is. Mivel­­azonban Görögor­szág Kommunista Pártja nem sza­bott ilyen irányvonalat és elítélte­­azokat, akik megtévedtek vala­mint magukat a cselekményeket is, ezért nem vethető fel Görög­ország Kommunista Pártja er­kölcsi tisztaságának kérdése­. • A másik hiba az, hogy a nép­­felszabadító mozgalom vezetősége utasítást adott ki, hogy túszokat szedjenek, az angol beavatkozás idejében. íme, mit­­mond ebben az­ ügyben Zahariadesz: »Nem az a' hiba' hogy a túszok letartóztatását felülről parancsol­ták, mert ez esetben tényleg fe­lülről határozták el és adták ki a parancsot. Akkoriban, an­kor a háború folyt, és amikor­­mások a túszok ezreit fogdosták össze és Afrikába szállították őket, mi sem lehettünk­ nagyobb keresz­tények a pelit­ikoknál A hiba az, hogy a túszok kérdésit fegyelme­­zettség és terv nélkül parancsol­ták meg. Ezért nem kellett vol­na kiadni ezt a parancsot. Hírt köpettünk,elmarni­, fegyvert adott az elteitseff stb.). Tudomásunk szerint egy párt­vezetőség sem kísérelte meg, hogy bírálattal elemezze a vereségeket és kudarcokat, melyek a világ kommu­nista pártjait érték. Csak a Bolse­vik Párt próbálta megmagyarázni Franciaország Kommunista Pártjá­nak és Olaszország Kommunista Pártjának »kudarcait«, mégpedig az­zal, hogy a Vörös Hadsereg nem volt jelen és területileg igen távol volt. Nyilvánvaló, hogy Franciaor­szág és Olaszország kommunista pártja vereségének ilyen nem-mar­xista és nem-leninista elemzése el­fogad­hatatla­n, mert a kudarc okait nem a két párt belső gyengeségében keresik, hanem külső tényezőkben. Az ilyen elemzés nemcsak hogy nem­ marxista, hanem kifejezetten ellenforradalmi, mert megbénítja a belső­ forradalmi erőket minden or­szágban, és arra utalja őket, hogy felszabadulásukat kívülről, a Szov­jet Szövetség, fegyveres erőitől vár­jék. Ilyen elemzés nem használhat egyetlen kommunista pártnak sem a további forradalmi harcban. Annál inkább felmerül Görögor­szág Kommunista Pártja 11. világ­háborúban elszenvedett kudarcának bírálati elemzése, mert ez a­z elem­zés majd jelentékenyen hozzájárul ahhoz, hogy napfényre kerüljenek számos kommunista párt kudarcá­nak okai. Görögország Kommunista Párt­ja tehát az egész népfelszabadító harc folyamán mindössze két hibát követett el: megengedte, hogy a Párt egyes tagjai különféle kegyet­lenkedéseket kövessenek el és túszok összefogását rendelte el, a­nélkül, hogy előzőleg előkészítette volna a túszszedés egész tervét és szerve­zeti intézkedéseket foganatosított volna, hogy ezt a tervet gyakorlat­ban végrehajtsák De miért szenvedett akkor vere­séget a népfelszabadító harcban Gö­rögország Kommunista Pártja? Erre a kérdésre válaszolva ,Zaha­riadesz elsősorban Görögország külpolitikai helyzetét elemzi a Bal­kánon és a Földközi-tengeren, majd ezt mondja: »Görögország gazdaságilag és politikailag jelentékenyen függ a külföldi tőkétől, azaz valójában az angol tőkétől. Gazdaság-föld­­rajzilag, tehát politikailag is Gö­rögország Balkánhoz és Európá­hoz tartozik, s nem létezhet és nem fejlődhet e természetes kör­nyezetétől elkülönítve. Görögor­szág a Földközi-tengeren majd­nem az afrikai partokig nyúlik és a Földközi-tenger keleti részének nyugati területét uralja,­ azt az utat, amely Angliát összeköti a Mosszu­li olajmezőkkal, Szuezzel és Indiával továbbá Kínával és a Csendes óceánnal. Mi­ tehát az egyik legérzékenyebb és legjelen­tősebb stratégiai ponton, a brit birodalom egyik legnagyobb élet­fontosságú közlekedési ütőerén ál­­­­lnnk. Mindaddig, amíg létezik az angol birodalom, létezni fog ez az ütőér is, és Anglia mindent el fog követni, hogy megtartsa ma­gának. Ezért az ütőérért már két ízben háborúzott, 1914-ben és 1939-ben, mert ez az ütőér világ­­építményének oszlopa. Ennek a gerincnek az egyik csigolyáján állunk mi, s ha ezt a csigolyát ki­vonjuk, akkor az egész építltmény összeomlik.« A dolog tehát világos. A forradal­mi és imperialistaellenes erők győ­zelme Görögországban az angol birodalom megdöntéséhez vezetne, mert létfontosságú ütőere,­­ a földközitengeri út. .megszakadna. Ezek szerint a forradalm­árők győ­zelm­e Görögországban tulajdonkép­pen kizárólag attól függ, hogy le­mondanak-e erről az ütőérről­ az angol imperialisták. Valóban szép távlatok Görögország forradalmi mozgalmára nézve. Miután Zaharindész alapos mó­don elemezte Görögország külpo­litikai helyzetét, áttért­ annak a kérdésnek az elemzésére ,­milyen legyen Görögország népfelszabadító mozgalmánk külpolitikája (termé­szetesen Görögország külpolitikai helyzetéhez mérten), s ezeket mond­ta: »A helyes külpolitika az lenne, amely egy görög tengelyt ké­pezne amely a két ellentétes pó­lust összekötné: az európai-bal­kánit a Szovjet Szövetséggel, mint központtal és a földközi­­tengerit, Angliával mint központ­tal.. . _ A dolog tehát ez esetben is vi­lágos A görög népfelszabadító­­ mozgalomnak hídnak kell lennie Ke­let és Nyugat között, a kommuniz­mus és az imperializmus között. . Miután ily módon válaszolt arra a kérdésre, hogy milyen külpoliti­kát kell folytatnia a népfelszabadí­tó mozgalomnak, Zahariadesz áttér­­arra a kérdésre , milyen külpoliti­kát folytattak a második világhá­ború időszakában, majd ezeket mondja: »A népfelszabadító mozgalom már az első naptól kezdve őszin­tén törekedett, hogy megegyez­zen és együttműködjön Angliával, és elősegítse, hogy Anglia fe­­kü­zdje a nagy nehézségeket és a válságot, amely a Földközi-ten­geren fenyegette.« A dolog tehát ez esetben is vi­lágos. A görög népfelszabadító moz­galom őszintén törekedett, hogy segítsen az angol imperialistáknak átvészelni a válságot amely a Föld­közi-tengeren fenyegette őket, hogy ily módon megszilárdíthassák im­perialista hadállásaikat a Földközi­­tengeren. És az­ angol imperialisták még­sem fogadták el a görög népfelsza­badító mozgalom által felajánlott együttműködést. Miért? Zahariadesz itt is felsorolja az okokat: »Első ok. A görög pénzmág­­nás-klikk arra törekedett, hogy­­ármánykodásokkal rágalmaikkal és egyéb mesterkedésekkel bebi­zonyítsa Angliának, miszerint a népfelszabadító mozgalom neki halálos ellensége és csak ők (a görög pénzmágnás-klikk) fára­doznak Angliáért és véd­,k érde­keit.« Tehát megtalálták a fő,bűnöst, aki előidézte hogy nem jöhetett létre a megállapodás és együttműködés a népfelszabadító mozgalom és az angol imperializmus között, még­pedig a görög kapitalisták szemé­lyében, akik ármánykodással félre­vezették az angol imperialistákat mintha csak ők védhetnék az angol imperializmus érdeked a Földközi­tengeren, és mintha a népfelszaba­­dító mozgalom nem elfogadható biztosíték Anglia m­periaista érde­kei számára a Földközi tengeren. »Második­­ok. Anglia nem a­­karta elfogadni a népfelszabadító mozgalom pol­tikáját, amely a következő elveken nyugodott: ki­küszöbölése Anglia bármilyen be­avatkozásának Görögország bel­­ügy­eibe, Görögország felszabadí­tása az angol és más külföldi­ tő­kétől való gazdasági függőség­től stb.« És tovább: »Anglia nagyobb mértékben tá­maszkodott a görög reakcióra, mint azt az angol nép érdekei megkövetelték. Sőt még arra a reakcióra is, amely Görögország­ban együttműködött a megszál­lókkal, s mindezt azért hogy ellensúlyozza a népfelszabadító mozgalmat.«­­ Megkerült tehát a másik bűnös is azért hogy nem került sor meg­egyezésre és együttműködésre­­a tiépfe'szabadító mozgalom és az an­gol imperializmus között. Ezek a bűnösök pedig az angol imperialis­ták, akik nem értették meg hol vannak az angol nép igaz­ érdekei. De vájjon vannak bizonyos érdekei az angol népnek a földköziten­geri medencében vagy pedig ezek az angol imperialisták érdekei? Végre Zahariadesz elemzése sze­rint, megtaláltuk tehát a görög népfelszabadító­­­p­ozgalom kudarcá­nak okait. Nem a kommunista párt téves alapvonaláról van tehát szó; ez a vonal — Zahariadesz szerint — a megszállás kezdetétől végéig he­lyes volt. Ugyanígy a népfelszaba­­dító harc egész tartama folyamán jelentkező két kisebb tubának sem volt hatása a népfelszabadító moz­galom kudarcára. Kizárólag kil­ső okokról (az angol imperialisták ■beavatkozása) volt szó Ebből a fej­tegetésből az következik hogy a népfelszabadító mozgalom nem győz­hetett legfeljebb abban az esetben ha az­ angol imperialisták meg­győződtek volna arról, hogy­­ez a győzelem szavatolja érdekeiket, nemcsa­k a földközitengeri meden­cében hanem magában Görögor­szágban is­­mert, az istenért, Ang­lia kétizben háborút viselt a föld­közitengeri medencéért). Más szó­val, a népfelszabadító mozgalom kudarcáért Görögországnak a föld­közitengeri medencében elfogtad fölrajzi helyzete a bűnös! Valóban szép távlatok­­a görög nép forra­dalmi mozgalma, számára. Csak az az érthetetlen hogy a második vi­lágháború után miért indultak újra fegyveres harcba, noha Görögor­szág földrajzi helyzete nem válto­zott. S amennyiben mi tudunk ró­la, nem változott meg az angol im­perialisták politikája sem a földkö­zitengeri medencében. A görög nép forradalmi harca te­hát, Zahariadesz szerint, nem vál­toztathatja meg a viszonyokat a földközitengeri medencében, amely ezidőszerint a brit birodalom ér­dekkörébe és érhálózatába tarto­zik, s amiről a brit birodalom — ez­időszerint — nem hajlandó lemon­A gyakorlat azt mutatta, hogy a görög népfelszabadító hadsereg sem politikai, sem pedig katonai tekintetben nem volt elég érett nemcsak arra, hogy győzzön, ha­nem arra sem, hogy komolyan szembeszállhasson az angol beavat­kozók és az áruló belföldi burzsoá reakció nem különösebben nagy reguláris egységeivel (Görögország­ban 50.000—60.000 angol szállt part­ra). Ez nem volt véletlen, hanem annak következménye, hogy Gö­rögország Kommunista Pártjának vezetősége téves irányvonalat kö­vetett katonai kérdésekben. Hogy milyen volt a görög kommunista párt irányvonala katonai kérdések­ben, arról tanúskodnak Szantosznak (a GKP központi vezetősége titká­rának) és Joanidesznek (a GKP po­litikai bizottsága tagjának) a JKP és AXP kiküldötteivel 1943 köze­pén, Görögország szabad területén tartott megbeszélésén elmondott szavai: „Görögországban sajátságos helyzet uralkodik, amelyet az jel­lemez, hogy a görög nép nagy ré­sze a nagyvárosokban összpontosul. E szerint aki a nagyvárosokban kezében tartja a hatalmat, annak uralma biztosítva van egész Gö­rögországban. Ezért a népfelsza­badító mozgalom vezetősége ka­tonai kérdésekben folytatott poli­ s­tikáját ennek a helyzetnek alap­­j­ján építette fel. A városi mun­­­­kásságot ugyanis katonai egysé­gekbe szervezte, s ezeknek az a­­ feladatuk, hogy alkalmas pillanat­ban (amikor a megszálló erők elé ,­hagyják Görögországot) kezükbe ragadják a hatalmat. A népfelsza­badító hadseregnek a terepen működő egységei, amelyek főleg paraszt elemekből állnak, azt a feladatot kapták, hogy minden áron tartsák fenn magukat a nagyvárosok közelében, és alkal­mas pillanatban (amikor a meg­szálló erők elhagyják Görögorszá­got) siessenek a munkásegységek segítségére abból a célból, hogy megszerezzék a hatalmat a nagy­városokban“. . Ez nagy vonásokban a görög kom­munista párt vezetőségének irány­vonala katonai kérdésekben. (Szán­­tosz és Joanidesz fejtegetését a JKP képviselőjének jegyzetei alapján idézzük). A görög kommunista párt veze­tősége tehát Görögország sajátsá­gos helyzetének elemzése alapján látott hozzá a városokban a kato­nai egységek megszervezéséh­z.­­ Habár azonban ezek az egységek­­ kizárólag munkásokból (tehát a­­ népfelszabadító mozgalomban részt, vevő legöntudatosabb és legforra­dalmibb osztály tagjaiból) állottak mégsem felelhettek meg a­ kitűzött feladatoknak A gyakorlat azt mu­tatta, hogy ezek az egységek vere­séget szenvedtek az angol beavat­kozók katonai egységeivel folytatott első összecsapásokban. Miért? Ab­ból az egyszerű okból, mert kizá­rólag könnyű fegyverzettel (revol­verekkel, kézigránátokkal stb.) vol­tak felszerelve, mert katonailag nem voltak egyáltalában kiképez­­ve, mert úgyszólván semmiféle há­­borús tapasztalattal sem rendelkez­tek stb. Magától értetődik, hogy a görög kommunista párt vezetősége, sokkal helyesebben járt volna ela­dani. Itt meg kell említeni, hogy a saját sikertelenségek és kudarcok kizárólag külső okokkal való „indo­kolása“, nem sajátságosan görög jelenség. A nemzetközi munkásmoz­galomban az utóbbi időben gyöke­ret vert az a gyakorlat, hogy kül­ső okokkal indokolják meg egyes kommunista pártoknak a sikertelen­ségeit és kudarcát a második világ­háború időszakában. Ezek­ az elmé­letek kétségtelenül azt mutatják, hogy egyes kommunista pártok egt csatban rothadt opportunizmus lett úrrá, amely meglehetős károkat okozhat mind az illető ország for­radalmi mozgalmának, mind pedig az egész nemzetközi forradalmi munkásmozgalomnak. Ennek az el­méletnek megszületésénél bábásko­dott a Bolsevik Párt vezetősége, a­­mely külső okokkal azzal akarta megmagyarázni Franciaország és Olaszország kom­munista pártjának sikertelenségeit, hogy ezek az or­szágok térben távol vannak a Szov­jet Hadseregtől, ha kivonta volna a városokból a munkásságot a felszabadított terü­letre, ha megalakította volna a re­guláris egységeket, ha a támadó hadműveletekben nemcsak korsze­rű fegyverzettel és hadi felszerelés­sel szerelte volna fel ezeket az egységeket, hanem a jelenkori korszerű háborúviselés tapasztala­taival is. Az ilyen egységek kato­nailag érettek lettek volna arra, hogy megfeleljenek a legnehezebb feladatoknak is. Továbbá, a görög kommunista párt vezetősége kizárólag területi alapon látott hozzá a népfelszaba­dító hadsereg többi egységének megszervezéséhez (amely egységek főleg paraszt elemekből állottak), minden egység meghatározott te­rülethez volt kötve. Ez a helyzet semmit sem változott akkor sem, amikor a népfelszabadító mozga­lom vezetősége 1943 közepén áttért nagyobb katonai egységek szerve­zésére. Csupán a katonai egységek el­nevezése változott meg, semmi egyéb. A régebbi területi osztagok a reguláris katonai egységek elne­vezéseit kapták (brigádok hadosz­tályok stb.), de továbbra is hozzá maradtak kötve egy meghatározott területhez (mintha a területi oszta­gok az elnevezés "egyszerű meg­változtatásával reguláris katonai egységekké változhatnának). Mi­lyen hátrányos következményei vol­tak a népfelszabadító hadsereg ilyen megszervezésének? Először, a kato­nai egységek egyszerűen tétlenség­re voltak kárhoztatva a hadműve­letek vezetésében, kivéve azt az­­esetet, amikor az ellenség intézett támadást a felszabadított terület el­len. Egyes egységek határozott ren­deletet kaptak hogy nem szabad megtámadniuk az ellenséges tá­maszpontokat, mert ez visszahatást idézne elő az ellenség körében, és lehetetlenné tenné a további fenn­maradást a szóban lévő területen. Ilyen rendeleteket adott ki a leg­felsőbb paracsnokság a népfelsza­badító hadsereg Égei Macedóniá­ban lévő egységeinek. Ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a népfelszabadító hadsereg egységei­nek az a legfőbb feladatuk, hogy fenntartsák magukat meghatáro­zott területeken, a nagyvárosok kö­zelében,­­hogy beavatkozhassanak abban a pillanatban, amikor a meg­szálló erők elhagyják Görögorszá­got), akkor nyilvánvalóan semmifé­le más politikát sem lehet folytat­ni Másodszor a katonai egységek nem alkalmazhatták a támadó had­műveletek taktikáját, hanem arra voltak kárhoztatva, hogy merev frontokat tartsanak, védekező har­cot folytassanak, (hogy megvéd­jék a meghatározott­ területet) stb. Mindez együttvéve szükségszerűen oda vezetett, hogy egyrészt nem mértek valami súlyosabb csapáso­kat a megszállók katonaságára és hadifelszerelésére, másrészt pedig a népfelszabadító hadsereg egységei nem készültek fel katonailag, és nem­ váltak alk­lmassá arra, hogy legyőzhessék a korszerűen felfegy­verzett ellenséges hadsereget. Továbbá a görög kommunista párt vezetősége oly módon oldotta meg a katonai káderek kérdését, hogy a régi hadsereg tisztjeit álta­lában vezénylő tiszt­ségekb­e állítot­ta a népfelszabadító hadsereg egy­­­toiy Luluitt a harmatuk alaaioni Zahariadesz elemzése Görögország Kommunista Pártjának kudarcáról a népfelszabadító harcokban Szvetozár Vuk­mano­vics: Görögország Kommunista Pártja és a népfelszabadító harc Hogyan oldotta meg Görögország Kommunista Pártja a regu­láris Népfelszabadító Hadsereg­­megszervezésének kérdését

Next