Magyar Szó, 1949. október (6. évfolyam, 233-259. szám)

1949-10-01 / 233. szám

Tito marsai beszéde a pionírokhoz Kinek építjük a gyárakat, kinek építjük ezt az országot ? Nektek, jövendő polgárainknak Kedves gyerekek és kedves ven­dégek! Ezzel a gyermekhéttel kapcsolat­ban hangoztatni akarom, liogy en­nek semmiképpen sem szabad kam­pányszerű jelleget ölteni. Az anyá­ról és gyermekéről, gondoskodás a legkisebbekről, az iskolaelőtti kor­ban lévő gyermekekről, az iskolás gyermekekről a középiskola végéig és a gazdaságban dolgozó gyerme­kekről — mindez a szorosan össze­függő kérdések olyan láncolata, amely ténylegesen egyetlen elvá­laszthatatlan kérdést alkot. Mert többé nem szabad megtörténnie an­nak, hogy kampányszerűen gondos­kodnak az anyákról és ápolásukról anélkül, hogy ugyanakkor ne gon­dolnának arra, mi lesz a gyerme­kekkel, amelyeket ezek az anyák szülnek, különösen a dolgozó anyák gyermekével, amikor ezek az anyait emiatt kénytelenek elszakadni gyer­meküktől. Felvetődik a kérdés, ho­gyan nevelik és ápolják majd eze­ket a gyermekeket és meglesznek-e a feltételek ehhez? Ezt a kérdést pedig nem lehet kampányszerűen megoldani, nem oldhatják meg sem maguk a szülők, sem maguk a nép- hatóságck. Csak egyik és másik ré­széről is együttes erővel lehet meg­oldani. Ez pedig megköveteli a rendszeres munkát a szüntelen gondoskodást a gyermekekről és arról, hogyan áHitják őket lábra és maholnap milyen polgárai Lesznek majd szocialista országunknak. Vájjon a mai napig eleget végez- tunk-e ezen a téren? Nyilván na­gyon káros volna ha a magunk megnyugtatására azt mondanánk, hogy eleget tettünk. Nem tettünk eleget. És vájjon megtettünk-e min­dent, amit tehettünk? Nem tettünk meg mindent Nálunk, habár meg­történtek a szükséges intézkedések, hogy a gyermekekről gondoskod­junk, a gyermekkel magával még nem törődnek eléggé. Meg kell ezt mondanom, mert vannak olyan já­rási pért vezetőségek, járási népbi­zottságok, sőt városi népbizottsá- so,t.. ís, amelyek nem gondoskodnak keltoeB a gyermekekről. Van olyan nepbizottság, amelyik jól működik, de sok olyan van, amelyben nincs meg a kellő megértés az anyák és gyermekekről és a gyermeknevelés­ről való gondoskodás iránt. A fel­sőbb hatóságok, nemcsak a szövet­ségi kormány, de az egyes köztár­saságok felsőbb hatóságai sem tud­ják maguk megoldani ezt a kér­dés*. Megszabhatják az általános irányvonatet, előteremthetik az eh­hez sztifeséiares anyagi eszközöket, — ma megvan a Lehetőségünk arra, hogy rendelkezésre bocsátjuk a szükséges anyagi eszközöket — de ezt az irányvonalat azután követni is kell. Amikor az anyákról van szó, meg ken mondanom, hogy alkalmam volt meggyőződni, hogy némely emberben egyáltalán nincs megértés az aityak mént, akik életet adnak, vagy adtak “J polgároknak, mint ahogy ntnes b®nnük megértés a gyermeknevelés és ennek jelentő­sége iránt sem t «fordult például oWan eset, hogy anyuknak, akiknek több gyermekük van — &u vagy akár csak kettő — nem adtak clelmiszerjegyet azért, mert Bem mehettek munkára, vagy nem me­hettek el a Front egyik vagy másik akciójára. Azok a vezetők, akik igy állítják be a dolgot, nem fogjak fel, hogy mi az a társadalom szá­mira hasznos munka. A gyermekét fjéj'ető anva a leghasznosabb társa­dalma^ hasznos munkát végzi és Közte, valamint aközött aki mun­kára mítyt nem szabad különbséget tenni. Sőt, a többgvermekes anyák­nak még több lehetőséget kell nyuj- tank hogy gyermekeiket helyesen nevelhessék é meg kell mondanom nektek, hogy benneteket, aprósá­gokat, nevelni ;n ^ 0|V3n egy. szerű, mert vannak nehezen hajlít­ható gyermeke* és ha nem nevelik Csütörtök délután Tito marsai a Béli-dvorban fogadta a pionírok 80 tagú küldöttségét. A küldöttséget az ország minden vidékéről a legjobb pionírokból állították össze. Zászlóval az élen sorakoztak fel, merev vgyázz-állásban és érces hangon üdvözölték a marsait a pionír üdvözlet tel: »T’tovai a hazáén — előre!« Amikor azonban Tito marsai mosolygó arccal hozzájuk lépett és szívélyes szavakkal üdvözölte őket, felbomlott a rend és a gyermekek igazi gyermeki rajongással vették körül Tito marsait. M ndegyik kezelni akart vele és az sem nyugtatta meg őket, amikor Tito megígérte, hogy mindannyian sorra ke­rülnék. Nadezsda Jelicsin pion:rláuy köszöntő szavai után Tito marsai megvendégelte a gyerekeket. Maga addig elbeszélgetett az anya- és gyermekgondozó szövetség vezetőivel Utána a gyermekek ismét a mar­sai köré gyülekeztek, szabadon beszélgettek vele, kérdésekkel ostromolták. De amrnt Tto marsai be­szélni kezdett hozzájuk, elnémultak és valósággal lesték szavait, csak arcuk és szemük ragyogása mu­tatta, hogy felfogják, milyen nagy élményben van részük őket rendszeresen, maholnap rossz polgárokká válnak. Örülök, hogy ma láthatlak ben­neteket, a legjobbakat hazánk leg­jobb gyermekei között. Nektek, legjobbaknak, kell példát szolgál­tatnotok a többieknek, hogyan dol­gozzanak, hogyan kell nevelni az anyáknak pedig, akik otthon marad nak, hogy gyermekeiket neveljék, meg kell kapniok minden szükségest Ugyanúgy mint a munkábajárók- nak, hogy gyermekeikről még in­kább gondoskodhassanak A vállalatokban 6em gondoskod­nak eléggé az anyákról és a veze­tők, habár szigorúan kellene tar- taniok magukat a törvényekhez és kormányrendeletekhez, gyakran megszegik a törvényt. Például elő­irányoztuk, hogy az anyák a szü­lési időszakban 90 nap szabadságot kapjanak, hogy a gyermeknek szen­telhessék magukat, de evvel nem tőrödnek eléggé, ezzel a rendelke­zéssel visszaélnek és némely válla- latj igazgatók és vezetők önkénye­sen megkurtitják a megszabott időt. De nemcsak ez. Előfordul, hogy a határidő után ezek az anyák dolgozni akarnak, mint a többi mun kásnő, illetve alkalmazott és köz­alkalmazott, de gyermekeik maguk­ra maradnak otthon, ha nincs sen­ki a házban, felügyelet nélkül ma­radnak. Többször előfordult az te, hogy ilyen anyák éjszaka dolgoz­nak, aminek nem volna szabad meg­történni. Vannak más hasonló pél­dák is. Ez nem általános jelenség, de vannak ilyen szabálytalanságok. Egyszóval az anyáknak nem adják meg mindenütt az előirányzott köny nyitéseket. A vezető elvtársak je­gyezzék meg maguknak, hogy amikor igy cselekszenek, igazság­talanságot követnek el államunkkal és országunkkal szemben, mert ez­zel megszegik a törvényt, s enngk nem szabad, megtörténni. Továbbá van rá eset, hogy nem törődnek eléggé bölcsődék, és nap­közi otthonok felállításával. A tár­sadalmilag hasznos munkában fog­lalkoztatott munkásnő vagy alkal­mazott, akinek kis gyermeke van és vállalatától vagy intézményétől messze lakik, nem fogadhat fel munkaerőt, hogy gondoskodjék gyermekéről, mert ez nem volna racionális Elvtársaim pedig — a nagy beruházási építkezéseknél gya kori eset — figyelmen kívül hagy­ják ezt és _ nem gondoskodnak gyermekintézmények, bölcsődék és otthonok építéséről, hogy az anyák mig dolgoznak otthagyhassák gyer­mekeiket, akár a vállalat mellett lé­tesített gyermekintézményben, akár az utcában vagy környéken, amer­re laknak. Hiszen ha egy asszony egy gyermekkel foglalkozik ez^nem észszerűen kihasznált munkaerő, az az észszerű, ha mondjuk 20, vagy már amennyit megállapítanak, gye- rekre jut egy nevelőnő és gondos­kodik a gyermekekről, amig anyjuk dolgozik. Hallottunk olyan kifogást, hogy ezt azért nem tették meg. hogy ne okozzanak anyagi kárt. Ez helytelen és hibás felfogás Ne­künk ezt a rendszert meg kell te­remtenünk, mert országunk szocia­lista ország. Mi ma a legfontosabb, a legértékesebb hazánk számára? Az ember, az ember pedig olyan lesz. amilyennek nevelik. Ezért kell törődnünk vele, hogy a gyermek­nek, aki holnap ennek az ország­nak öntudatos polgára lesz, bizto­sítsuk a jő és helyes nevelés min­dem feltételét, hogy a szocialista Jugoszlávia egészséges és helyesen nevelt polgárai legyenek. Ezért elvtársaink kötelessége a törvény értelmében is, hogy mindenütt, ahol nagyobb gyárak vagy intéz­mények épülnek és sok asszonyt foglalkoztatnak, törődjenek bölcső­dék és napközi otthonok építésével is Hiszen az anyák nem hagyhat­ják magukra a gyermeket, a Front és a női szervezet fáradozása pedig, hogy ebben segítsen, nem elegen­dő, mert a gyermekeknek, különö­sen apró gyermekeknek egyetlen pil­lanatra sem szabad a nevelőnő éber szemének felügyelete nélkül marad- niok. Államunk erre a célra rendelke­zésre bocsát minden anyagi eszközt, de még sincs mindenütt elég meg­értés ez iránt és az emberek igy gondolkoznak: Először felépítjük a gyárat, azután gondoskodunk majd a bölcsődéről, hiszen ez az éietszinvo nal kérdése. Nem, elvtársak, az élet- színvonal fokozatosan emelkedhet, de a gyermeknevelés nem várhat addig, amig a gyárak felépülnek. A gyer­mekintézményeket, bölcsődéket és napközi otthonokat a gyárakkal vagy egyéb intézményekkel egyide­jűleg kell építeni, hiszen nem is kerül ez olyan sokba. Az iskolai ifjúságról is jobban keil gondoskodni, mert ezek a gyer­mekek sem tudnak önállóan gon­dolkozni és magánosán élni. Abbán a korban vannak, amikor ha ma­gukra hagyj ák őket, rossz irányba fejlődhetnek. Nekik is szükségük \an idősebb nevelőre és közös élet­re. Nektek megvan a pionirszerve- zeíeíek, városotok, vasuíatok és egyebek. Ez rendién van. De ez még nagyon kevés. Gyorsabban és több gondossággal kell felépíteni a gyermekotthonokat, pionirotthono- kat, gyermekkerteket, egyszóval azokat a helyeket, ahol több gyer­mek lehet együtt és kollektiv életet élhet. E téren sem történt még valami sok nálunk és itt is gyöke­resen kell változtatni. Ez nem csak a felsőbb néphatóságok, a köztár­sasági kormányok és a körleti bi­zottságok kötelessége, hanem a já­rási és helyi bizottságoké is. Egyet­len helyi bizottságnak, egyetlen fa­lunak sem szabad elfeledkeznie ar­ról, hogy a gyermeknevelés terve ugyanolyan fontos terv, mint a ve­tési terv vagy egyéb terveink. Elmondok nektek egy esetet, hogy mennyire nem gondoskodtak a gyermekekről, ezt nemrégen hal­lottam egy boszniai faluban tett lá­togatásom alkalmával. Amint a nép­pel beszélgettem elpanaszolták ne­kem az anyák, hogy nem kapnak tejet a gyermekek számára, habár itt állami birtok és tejgazdaság van Csak azok a gyermekek kap­nak tejet, akiknek anyja vagy apja ott dolgozik a birtokon, de már azoknak a munkásoknak a gyerme­kei akik a birtokon dolgoznak ugyan, de erdei munkát végeznek, nem kapnak tejet Elmondták az 3nyák azt is, hogy egy ideig kaptak, de aztán rendelet jött, hogv minden tejet feldolgozzanak sajtnak, vaj­nak és egyébnek és azóta nem kap­nak. Csodálkoztam, hogy Így fog­ják fel és igy állítják be a dolgot, hiszen a gyermek az első! Hát kinek teremtsük a gyárakat és épltünk niindent, kinek a számára építjük ezt az országot? Jövendő polgára­ink számára. Mit ér nekünk a_ gyár, ha nincsenek egészséges polgáraink. És azok az anyák, akik panaszkod­tak, azok nem ugyanolyanok mint a többi anyák, vájjon nem ugyan­annak az államnak anyái? Itt nekik volt igazuk, mert teljesen mindegy, mindonnyioknak egyforma joguk van. Csakhogy azokban, akiknek er­re gondolni kellett volna, nem volt elég megértés a gyermekek iránt és nem gondoskodtak róluk. Van még ilyen eset, amilyent em­lítettem. Éppen ezért a jövőben eb­ben a kérdésben szigoruabbaknak keH lennünk. Tudnotok kell, kedves gyermekek, hogy mi fentről gon­doskodunk rólatok és törődünk ve­letek. Igaz, nem mindenkor ellen­őriztük eléggé, hogy végrehajtot­ták-e rendeleteiuket és ez a mi hi­bánk, mert amikor meghoztunk .egy törvényt, vagy kormányrende­letet azt gondoltuk, hogy tetté te válik. Ezért ma, amikor visszatekin­tünk, hogy mi történt eddig, mi le­hetett volna és minek kellett volna történni, láttuk, hogy mi vagyunk a hibásak, mert nem vontuk felelős­ségre azokat, akik a törvényes ren­delkezéseket végrehajtottál?. Mától kezdve,. ígérem nektek, felelősségre vonjuk őket, hiszen az állam meg­adja a szükséges eszközöket. Iskolai ifjúságunk érdekében sem tettünk meg mindent. Iskoláinkban gyakran kicsik a tantermek, sőt nincs is elég. Gyermekotthon sincs elég. Némelyik állami intézmény pedig egyszerűen kisajátította a gyermekotthonokat és nem megy ki onnan, azt hiszi a gyermekek nz utcán is maradhatnak. Nem, ezek az otthonok gyermeknevelés céljára épültek és a gyermekeké kell, hogy legyenek. Az intézmények pedig amelyek beköltöztek a gyer­mekotthonokba, menjenek ki onnan és gondoskodjanak arról, hogy he­lyiségek épüljenek számukra. E té­ren sem tettünk meg mindent. Nem ellenőriztük, vájjon végrehajtották-e azt az intézkedést, hogy a gyer­mekotthonokat ki kell üres'teui, hogy a gyermekek használhassák őket. Mindezen felül felsorolhatnék még egyéb szabálytalanságokat és szabálytalan eljárásokat, de ez hosz szu volna és nincs is rá szükség, hiszen majd beszélünk mi közvetle­nül azokkal, akikre ez tartozik. Csak azt akarom még egyszer han­goztatni, hogy az anyákról és a gyermekek neveléséről — születé­süktől egészen addig, amig a ma­guk lábára nem állnak, nem gondolkoznak a maguk fejével és nem tudnak gondoskodni magukról —■ gondoskodnia kel! valamennyi állam; szervünknek a néph.-itóságok legmagasabb szervétől a legalacso­nyabbig. Most pedig néhány szót mondok nektek, ifjú pionírjaim és általatok minden pionírunknak, szerte Jugo­szláviában. Tudjátok, hogy vannak jó, kevésbé jó és rossz gyerme­kek. Ne gondoljátok, hogy ezt én nem tudom Tudom és ezért a job­baknak keli hatniok a kevésbé jók­ra, nevelniük kell őket, hogy ők te jók legyenek. Nálunk még meg van nak a régi társadalmi felfogás ma­radványai, amikor a gyermekeket még magukra hagyták és az utcá­ra Mzták Ezek ma már nagyob­bá -^a gyermekek és nehezebb ne vélni őket. De ma, amikor az egé«z országban forr a szocialista építés, gondoskodnunk kell ezekről a gyer­mekeinkről, nekik te tanulniok kell. Valamennyi gyermekünknek tanul­ni kell. Engedelmeskedjenek szü­leiknek és nevelőiknek, járjanak az iskolába és fáradhatatlanul tanulja­nak. Sose hanyagolják el a felada­taikat. Egyszóval törődjenek vele, hogy nevelőiknek és szüleiknek öröme teljék bennük és munkájuk­ban. Ti is versenyezzetek egymással mint a munkások és többi dolgo­zóink, versenyezzetek ki végzi job­ban a feladatát. Ha valamit nem jól. végeztek, ne hivatkozzatok arra, hogy vannak rosszabbak is nálatok. Sose vegyetek példát a rosszabbak­ró!, Mindig csak a jobbakról és ar­ra törekedjetek, hogy olyanok le­gyetek, mint a legjobb közöttetek. Én, kedves gyermekeim, néhány olyan dolgot is mondtam, amit ti még nem érthettek meg és nem tudtok felfogni. Azért tettem ezt, hogy az idősebbek, akik itt vannak veletek, de lejjebb a néphatóságamk és szerveink is, értsenek belőle. De amit megértettetek és tudnotok keil az az, hogy népi államunk, a felso­rolt sok fogyatékosság ellenére is messzemenően gondoskodik a gyer­mekekről, Vannak más fogyatékos­ságok is, ezt jól tudom. Elmondok még néhány esetet, hogy ti te tud­játok. Például nálunk a városokban nincs elegendő tej, nekünk pedig te­le vannak raktáraink tejporral és konzervvel, de az anyáknak nem jut tej a gyermekek számára. Ez a tej ott romlik a raktárakban ’ és mi nagy anyagi kárt szenvedünk azért, mert akadt valami irodakukac, nem gondolkozik és nem osztja ki a tejet, mert nem hagyták jóvá. De azok közül, akiknek jóvá kell bagy- niok, szintén van olyan, aki az irodaszékemet követi, egyáltalán nem gondolkozik — akár járási, akár városi bizottságról van szó — és eszébe se jut, hogy kiadja a te­jet. Némelyek attól félnek, hogy holnapra nem lesz és ezért nem adják. Vagy vegyünk más példát, azt amikor nem gondoskodnak a gyermekek ellátásáról a pontrend­szer alapján. Egy időben nálunk egyáltalán nem készítettek cipőt a gyermekek számára, csak a felnőt­tek részére, mintha a gyerekeknek nem is kellene cipő. Megtudtuk ezt és megkérdeztük, hogy miben fog­nak a gyermekek járni.' Gyerekci­pőket te kel! készíteni legkisebbtől a legnagyobb számig, sőt topánkat is a legkisebbek számára. Nem kel! ezeknek fényűző lakkcipőknek lenni, jó a közönséges cipő is, de jó és erős legyen. Az, hogy nem irányozták elő, hogy a gyermekek számára ennyi és ennyi cipő ké­szüljön, mutatja, hogy milyen ke­véssé törődtek még a legfelsőbb he­lyen is, a gyermekek szükségletei­vel Az Ilyen és hasonló fogyatékos­ságokat a leggondosabban ki kell küszöbölni. Azért mondom mindezt, hogy tudjátok mi mindent kell tenni a gyermekekért, és hogyan kell gon­doskodni róluk. Ti pedig legyetek méltók szocialista hazátok gondos­kodására. Legyetek jók, tanuljatok jól. és Igyekezzetek a legjobbak lenni, nevelkedjetek a szocialista Jugoszlávia szellemében A legjob- bakról vegyetek példát és ne irigy­kedjetek egymásra Ez vonatkozik valamennyi gyermekünkre és ti, a legjobbak, a legjobbak között, vala­mennyi köztársaságunkból, mondjá­tok el ezt és szolgáltassatok példát nekik. Mialatt Tito marsai beszélt, a 80 gyermek maga volt a megtestesült figyelem Lélekzetvisszafoitva hall­gatták. nagy tanítómesterüket. Végezetül a gyermekek előadást rendeztek Tito marsai száméra: szavaltak, énekeltek, táncoltak Es amikor másfél óra után elhagyták a Béli dvort feledhetetlen emlékkel távoztak és leírhatatlan öröm töltöt­te el őket. V*. ÉVFOLYAM, 233 (1481) SZÁM NOVISZÄD, SZOMBAT, 1949 OKTOBER 1. ARA 2 DINAR

Next

/
Thumbnails
Contents