Magyar Szó, 1950. szeptember (7. évfolyam, 207-232. szám)

1950-09-01 / 207. szám

Hívás „Magyar, oláh, szláv bánat örökre egy bánat marad“ — énekelte annak idején Ady a „seregélyfiókás“ Magyarországnak — és mi ezt ma, ezen az egyébként munkás-hétköznapi szeptember elsején így énekeljük: magyar, oláh, szláv öröm, egy öröm itt, Jugoszláviában és egy öröm is marad — énekeljük, a többi között az immár ismét „seregélyfiókás" Magyarország felé is. Nemcsak törvény ez már nálunk. Több onnál. Mert ilyen törvények és csak törvények, vannak máshol is. Van a négerlincselő Amerikában, nyugaton és van a békés bölcselő, de nyugati példára háborúra uszító keleten is, ahol szintén ismét ártatlan embert ölnek csak azért, mert például egy szerb Prágában vagy Pécsett nem akarja elárulni hazáját... Igen, nálunk több mint törvény: cement, acél és vér már a testvériség, olyasvalami, amit megbontani, összetörni lehetetlen. Annyira maga az élet, hogy az a vajdasági magyar, az a stipi macedón, az a tengermelléki dalmát és a többi el sem tudja képzelni nélküle életét. Annyira valóság, amennyire valóság az a sok-sok új gyár, az a sok-sok új szövetkezet, az a sok-sok új iskola és színház, az a sok-sok új írástudó, az a lendületes új fejlődés, amit szocialista országépítésnek nevezünk — amennyire valóság ez a szabad, független, gyönyörű ország, amelynek nemcsak természeti kincseit és szépségeit csodálni ismét ország-világ. Annyira itt van, köztünk és bennünk. . . Vagy hiszi valaki épeszű, hogy mindezt elérhettük volna nélküle? Hogy nem utolsó sorban éppen a testvériség jelszava serkentette sokszor a biztos halálú győzelem, felé a partizánt? Hogy nem utolsó sorban éppen a Pártnak ez a hatalmas eszméje és gyakorlata lendített új százezreket az új munkába? Hogy nem, utolsó sorban éppen ez a legszebb valami a világon fogja kézen a vajdasági magyart is, és vezette oda a nagy sereghez, a'Ha kezébe, az alkotó szerszámot a felszabadulás után,? Hogy nem utolsó sorban éppen ezért a halhatatlan igazságért szeretik az ország népei az állami és pártvezetőséget, mindenekelőtt pedig mindennek első harcosát. — Titot? Hogy nem utolsó sorban forradalmunknak ez az egyik legszentebb vívmánya hívja ma is a dolgozók ezreit a kölcsönirodák felé? Nem kételkedhetik ma már ebben senki. És minden jelentős esemény nálunk, minden győzelem és ünnep ezért — ez a mai is, a kölcsön jegyzésének kezdeti napja — a testvériség, az egy öröm nagy ünnepe is Jugoszláviában. Még folyik a népszerűsítő munka, falun-városon. A kölcsön jelentőségét és hasznát magyarázzák az agitátorok az értekezleteken és mindenütt. És feltételezhető, hogy valaki nem érti egészen jelentőségét, mondjuk, az állam pénzügyi politikájának tükrében. Feltételezhető, hogy — sokféle ember van! — nem ragadja el az illetőt a kép, amelyet a szónok az építésről rajzol. Tegyük fel: semmi sem győzi meg — meg fogja győzni — ha becsületes és ha ember az illető, — meggyőzi ez a kérdés: akarod ezt igy tovább, igy akarsz tovább békében, szeretetben élni magyar, vagy szerb szomszédoddal, testvére akarsz lenni tovább neki és a világ minden népének, vagy nem? Ady szavaival: magyar, oláh, szláv bánatot, vagy örömet akarsz? Meggyőzi a kölcsön jelszavai közül talán ez a legszebb: testvériségünk-egységünk újabb, hatalmas megnyilvánulása és ünnepe ez a jegyzés, ez a mai nap. arapc a vásztmusra — szabadság a mzpnem V*L ÉVFOLYAM, 207 (1766) SZÁM NOVISZÁD, PÉNTEK, 1950. SZEPTEMBER 1. ARAS DINÁR Ceglédi Mátyás vasesztergályos: Oszlóiért és szorosárt akárcsak múltkor Munkahelyén kereste fel munkatársunk. Azt hitte, népszerűsítő munkára hívják, persze a kölcsönnel kapcsolatban. Mert Ceglédi mint népképviselő, kiveszi részét ebből is. Ezúttal csak véleményét kértük. A következőket mondotta: — Véleményemet megmondtam már a hónap elején megtartott frontbizottsági ülésen. Ezt ismétlem most meg. Akkor is az volt a véleményem a kölcsönnel kapcsolatban, hogy helyeslem, mert én nagyon szeretem ezt a függetlenséget, melyet Pártunk és kormányunk vívott ki számunkra. Egyébként kötelességem is, hogy mint olyan, aki a nép bizalmát élvezi, minden törvényt, vagy intézkedést, amely függetlenségünket és szocialista fejlődésünket szolgálja, alaposan megmagyarázzák a választóknak. Én leginkább választókörzetemben végeztem népszerűsítő munkát. — Választóim bizalommal fordultak hozzám és sikerült szétoszlatnom néhány tisztázatlan kérdést az adóra vonatkozóan, a kölcsönnel kapcsolatban. Az értekezleteken egyébként a város és falu versenyéről beszéltem. Azt javasoltam, hogy a városi üzemek azokkal a szövetkezetekkel vegyék fel a versenyt, amelyek felett gondnokságot vállaltak. A falusi frontalapszervezetek pedig a városi alapszervezeteket szólítsák versenybe, hogy így a falu és városa ismét megmutassa odaadását a törvények iránt. Mint az üzemi csoport elnöke, még hozzátehetem, hogy az üzemben a mai napig csaknem félmillió dinárt jegyeztek a dolgozók. Ez az összeg azonban még nem végleges. Ma reggel például Sárcsevics Véce azzal jött a kölcsönjegyzési bizottsághoz, hogy javítsák fel ajánlását, felemeli a beígért összeget. Hasonló eset történt Vucsics Vojával, és még másokkal is. Brigádomban, több társammal együtt ötezer dinárt ajánlottunk fel. Ezenkívül Varga Mihály és Bitó Sándor 3.500—3.500 dinár jegyzését vállalta. — Falun és városon is hasonló sikerekkel vártuk a mai napot. Végezetül még megemlítem, hogy amit teszünk őszintén és szeretettel tesszük, akárcsak a múltkor a választásokat... SZŐKE KÁROLY ÖNTŐ: Van nekem egy fiam... A kikindai vas- és temperöntődében dolgozik Szőke Károly tizenháromszoros élmunkás, a Munkaérdemrend tulajdonosa, képviselőhelyettes a Népek Tanácsában. A műhelyben találjuk, a formákba öntik a vasat. Ezt mondja a kölcsönről: — Érzik itt ezt a nyomott, egészségtelen levegőt? A régi kapitalista Jugoszláviában épült ez a gyár, amikor még nem törődött senki a munkások egészségével. Most, átrendezzük a gyárat, a gépgyár átkerül a volt malomba, szép szebős műhelyekben dolgozunk ezentúl. — De én nemcsak ezt látom. Van nekem egy fiam, aki itt ebben a gyárban műbutox asztalosnak tanul. Az ő jövőjét is látom. De van még három kis családom, akiknek iskola kell, szép, jó napsugaras iskola. — Látom ezenkívül, hogy mi valóban függetlenül élünk itt, ebben az országban ... A na jón. Tanonc. Megkerdjük: ő mennyit jegyez? Egy havi fizetését ajánlotta fel. Az a véleménye a kölcsönről, ami az apjának. Azért adja, amit lát. Különben Szőke Károlyt a napokban választották be a gyár munkástanácsába. A munkások átvették az irányítást a kikindai vas- és temperöntődében is. És Szőke Károly kapta a legtöbb szavazatot. SARAI JÓZSEF FESTŐ. LAZAR OTÍLIA: Hitumsei ártom... A gyár udvarán gyülekeznek a dolgozók, rövidesen lejár az első váltás munkaideje, és ők kerülnek sorra. Lázár Jula most a második váltásban dolgozik. Kihasználjuk a várakozás idejét, és megkérjük mondja el véleményét a népkölcsönről. — Azért jegyzek, mert ez hafias kötelessége hazánk minden becsületes polgárának, — mondja az üzem tizenhétszeres rohammunkásnője. — Elgondolkozik, tekintete megakad a gyárépület komor, füstös falán, majd kissé felbátorodva folytatja. — Uj gyárak, üzemek, vállalatok és intézmények építésére adjuk a népkölcsönt, hogy rövid időn belül jobb életkörülmények között élhessünk. — Mit is mondjak egyebet? Maguk úgyis tudják, mit akarok mondani. Tudják mi a véleménye a munkásnak arról, ami saját érdekeit, jobb és boldogabb jövőjét szolgálja. — Örömmel adom, mert tudom hogy magamat, népi államunkat erősítem vele. «a#€11**á®i 9 év alaatti van A hajógyár festőosztályán Sarai József 8-szoros rohammunkás kedvesen fogad bennünket. Mikor meghallja, hogy a kölcsönről van szó, mindjárt megjegyzi: — Első alkalommal 2.000 dbnárra vállaltam kötelezettséget, de lehet, hogy még felemelem. No, meg az anyám is jegyez majd. — Mit gondol miért van szükség a népkölcsönre? — Hazán gazdasági zárlat alatt van. Ha több árut akarunk, új gyárakat kell építenünk. Azért adjuk a kölcsönt, hogy meggyorsítsuk ezt az építést. És mire visszakapom a pénzemet, a noviszádi hajógyárban is más feltételek között dolgozunk. Új gépekkel, korszerű berendezéssel folyik a termelés és magasabb lesz a dolgozók életszínvonala gazdasági és kulturális szempontból egyaránt. — Ezt akarjuk, és meg is valósítjuk, mert miénk az üzem, magunk irányítjuk! Mint az üzem munkástanácsának tagja, azon fogok fáradozni, hogy üzemünk haladását szolgáljam. Egyszer etközel - háromnegyedmillós nepálcs kis Kikindán a vasöntöde vezet A kikindai járási és városi tömegszervezetek tevékeny munkát fejtettek ki az eddigi népszerűsítés folyamán, hogy minél szebb eredményt mutassanak fel a népkölcsönjegyzésben. Munkájuk sikerét bizonyítják az eddigi eredmények: Kikinda város munkásai már 4 és félmillió dinárt ajánlottak fel. Az üzemek közül kiemelkedik a vasöntöde, amelynek munkaközössége több mint félmillió dináros vállalásával 59 százalékkal túlszárnyalta az első népkölcsön kiírásakor jegyzett összeget. A város egészségügyi munkásai szintén szép eredményt értek el: 100.000 dináron felül jegyeznek. Dr. Miládinov Nenád 30.000 dinárt ajánlott fel. A járás helységeiben eddig több mint 3 millió dinár felajánlást tettek. Legjobb eredményt eddig a bánátszkovelikoszelói »Heroj Tito« szövetkezet ért el háromnegyed millió dináros népkölcsön vállalásával. VERSENYJELENTÉS A BECSEI JÁRÁSRÓL A becsei járásban az utóbbi napokban nagy lendületet vett a népkölcsönjegyzés. A járás falvai közül legjobb Milosevó. 340.000 dinárt ajánlottak fel eddig a faluból A fronttagok élénk népszerűsítő munkát fejtenek ki a magángazdaságokban. Az agitáció átfogta az egész tanyavilágot. A napokban megtartott értekezleten elhatározták, hogy megvalósítják, sőt túlteljesítik a tervbevett népkölcsön összegét, a félmillió dinárt. A SZUBOTICAI MAGYAR NÉPKÖR A KÖLCSÖNÉRT A szuboticai Magyar Népkör vezetőségi ülésén elhatározták, hogy az egyesület minden alosztályában értekezletet tartanak a népkölcsönjegyzéssel kapcsolatban Ezeken az összejöveteleken megtárgyalják tagjaik részvételét a kölcsön jegyzésében. A Népkör szervező bizottsága elhatározta egy műsoros est rendezését, amelynek tiszta jövedelmét népkölcsönjegyzésre fordítják. 5 teát muksók Legalább kétszer aa A bánáti vasutasok nemcsak a munkatervek megvalósításában, de a népkölcsönjegyzésben is versenyeznek. A zrenyanini vasútigazgatóság 260.000 dináros kölcsönt vállalt. Nem hagyja magát a vasúti főműhely sem: 1 millió 75 ezer dinárt ajánlottak fel dolgozói, habár jelentős részük most tölti évi szabadságát és még nem jelentette be vállalását. Je!szava, mit mint a múltkor! De nemcsak Zrenyanin, hanem a többi város és falu vasutasai is szépen jegyeznek, így a kikindai sűtőház munkásai eddig 123.000, a verseci vasútállomás dolgozói 150.000, a Panel,evő remi lőtéri állomás vasutasai pedig 160.000 dinárt ajánlottak fel. A Bánát területén szolgálatot teljesítő vasúti munkások és tisztviselők eddig csaknem 40 millió dinárra tettek felajánlást. (B. J.) APRÓ PÁL ASZTALOS? Hogy több gépünklegyen Meglepetéssel figyelnek fel társaim, amikor a szerkesztőségben elújságolom: Apró Pál, a noviszádi »Napredak« bútorgyár munkása már 21-szer rohammunkás. Hogyan érte el ezt? Nagyon gyorsan dolgozik? És nem tudják teljesítményt utolérni? — kérdezgetik. — Nem. Egyáltalán nem dolgozik gyorsan. Most jövök a gyárból, az előbb beszéltem vele. A munkában nem kapkod, de ügyesen, egyenletesen dolgozik. És az eredmény? 208 százalék a tegnapi teljesítménye. De nem ezért kerestem fel. A népkölcsön iránt érdeklődtem. Hogyan látja Apró Pál, Vajdaság egyik legjobb élmunkása a népkölcsön jelentőségét. A kérdésre gondolkodás után adja meg a választ. — Mit mondjak? Ez a belső kölcsön elősegíti, meggyorsítja az építést. — Itt elhallgat, valahová messze tekint a hosszú műhely máski végére, s mintha szavait magyarázni akarná, felém fordul: — Nézze csak meg a műhelyeinket, különösen azokat ott lenn, — mutat ki az ablakon. — A munkások sok nehéz munkát, amit géppel lehetne elkészíteni, kézzel végeznek, mert nincsenek meg azok a gépek, amire szükség volna. —Azt hiszem a népkölcsön ezen is segíteni akar, hogy könnyebb legyen a gyárakban a munka és még többet termelhessünk. Ellen a népkölcsön ma kezdődő lesszése!