Magyar Szó, 1950. november (7. évfolyam, 260-284. szám)
1950-11-02 / 260. szám
SALAI A TASTUTIV *)? A SZABADSÁG A YAPNEK! «TROUT AM, **► (WW SS AM »OVISZAD, CSÜTÖRTÖK, 1950. NOVEMBER Edvard Kardely beszéde az UNO politikai bizottságéban nOÄA«U».;.'.-i c:.. ......4 ARA * DINAR Csört azrti a politikai czéh szénkhatifohai enkcit téravánlásdra, antcipoit szavakma és tellenben MzMolityi & Scisfeiansis Hencrétt Diseaifics Hake Successful jelentik. Edvard Kardely a jugoszláv delegáció vezetője a politikai bizottság ülésén a következő beszédet mondotta: »Az új háború veszélyének kiküszöbölésére, valamint a népek békéje és biztonsága megszilárdítására irányuló, elénk terjesztett szovjet nyilatkozat, — mint ahogy itt már egyes delegátusok kiemelték, — valójában csak az utóbbi évek ismert szovjet határozatainak összegezése. A nyilatkozatban alapvető út nincs. Úgy tartom, hogy ez a tényező magában véve jellemző. Ma, amikor az emberiségnek a béke lehetőségébe vetett hite mélyen alá von Habozás nélkül kijelenthetem, hogy a jugoszláv delegáció egyezik a szovjet nyilatkozat számos részével, amennyiben tudniillik magrról a szövegről van szó. Mi például egyezünk az előszobán elmondottak nagy részével, teljes egészében egyezünk azzal a követeléssel, hogy tiltsák meg az új háborús propagandát, egyezünk azzal a követeléssel, hogy tiltsák be az atomfegyvereket és hogy hathatósan ellenőrizzék e betiltás végrehajtását. Úgyszintén az a véleményünk, hogy minél előbb lépéseket kell tenni a leszerelés irányában, habár a felfegyverzett erők egyharmadával való csökkentésének szovjet javasltát a mai helyzetben nem tartjuk építő hozzájárulásnak ebben az irányban. Az, amivel mi, sem a javaslat szövege, sem tartalma szempontjából nem egyezünk, az valójában csak az öt nagyhatalom egyezményéről szóló javaslat. Egyszóval: ha mi hinni mernénk a szavakban, akkor a határozati javslat nagyobb részét elfogadhatnánk. Amikor azonban meghatározzuk álláspontunkat az egész előterjesztett szovjet nyilatkozatról és amikor a mai időben megítéljük konkrét politikai szerepét, bennünket nem vezérelhetnek csak a nyilatkozat szavai, hanem úgyszintén. Sietve helyesebben mondva: elsőjaily vegyük például a háborús propaganda kérdését. Egyáltalán kétséges, hogy a béke elleni Propaganda, amelyet bizonyos pokörök a világban szerveznek, aláássa az országok jószemseédi és baráti viszonyát és közvetlenül és lényegesen növeli az « bábon» veszélyét Ezért. — Mint ahogy fentebb mondtam — * jugoszláv delegáció egyezik azz al, hogy a háborús propagandát el kell itélni és a bűnösökkel szem **e n, akik ilyen propagandával fog *»lko? tiak, alkalmazzák ellenük a benn-d törvények megtorló intézkedést. Elő zűr tegyük azonban fel a kérd t, mi is tulajdonképpen a pábo. .is propaganda? É.: a háborús propaganda alatt * r?( a propagandát értenénk, iírnk ovii lan és egyenesen hábo- ; ru»a 'jlit föl, akkor az ma elenyés, :i voioa, a ha úgy akarják. *'nn'!.: az ilyenfajta propagandá•’ak legkisebb hatása van a néháboms projkaganda leg- v*v-'. esebb formája azonban ép.1 propaganda, amely olyan bolítikai légkört teremt, hogy az **nbr-Ht kezdenek hinni a háború «kedhetetlenségében és abban, bizonyos helyzeteket csakis TM*-b ru utján lehet megoldani, "ajjon például nem háborús prnbacaoda-e az, atrikor a keletenró- Mi államokból, élén a Szovjet Szövetséggel, halatman propaganda ásva és amikor igen komoly lépéseket kell tenni, ha a nemzetközi viszonyokat valóban a béke útjára akarjuk terelni, jogunk van követelni az UNO minden tagállamától, hogy ott bizonyítsa be békeszeretetét, ahol egyedül lehetséges, vagyis a nemzetközi politikai gyakorlat terén. Különösen jogunk van ezt a nagyhatalmaktól követeleni, amelyektől elsősorban függ a béke Ehelyett mi olyan javaslatot kaptunk, amely a mai helyzetben nemcsak nem járul hozzá a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, hanem még növelheti a bizalmatlanságot és a bizonytalanságot a világban, A sorban a valóság, amely a szavak mögött áll. Valójában erről a vai lángról kell néhány szót szőni. Elsősorban ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy a »népek közötti baráti viszonyokról és ■ együttműködéséről« szóló szavak, s amelyeket a szovjet nyilatkozat kiemel, és amelyek bennfoglaltatnak a szovjet delegáció vezetőjének inndokolásában, mindaddig nem ébreszthetnek senilyen reményt a világban, míg az indítványozókinlitikai gyakorlata ellentétben áll , ezekkel az elvekkel. Nem akarok sok bizonyítékot ke-resni, amelyek a szavak és a gya-korlat közötti eltérést igazolják. Számunkra teljesen elegendő bizonyíték az a tény, hogy a szovjet kormány és befolyása alatt álló más keleteurópai országok kormánnyai valamivel több mint egy év alatt felmondtak minden barátsági és gazdasági, valamint kulturális együttműködési szerződést Jugoszláviával, és hogy ezek a kormányok már harmadik esztendeje szüntelenül és a legnagyobb hevességgel folytatják támadó politikai és gazdasági nyomásukat hazánkra, hogy ezáltal idegen politikai és gazdasági egyeduralom alá helyezzék. Elegendő erre a tényre emlékeztetni, hogy láthassuk az előterjesztett szovjet nyilatkozatban a barátságról és az együttműködésgépezet segítségével arról akarják meggyőzni a világot, hogy idegen hatalmak katonai támaszpontokat építenek Jugoszláviában a Szovjet Szövetség elleni támadásra, habár ennek valótlanságáról mindenki meggyőződhet? És mégis a Szovjet Szövetségben és más keleteurópai országokban sajtó és rádió útján csökönyösen azt a hazugságot terjesztik, hogy Jugoszlávia egyes idegen hatalmak támadó, szovjetellenes terveinek fő fegyvere, hogy mi több — Cservenkov bolgár infátert erelnök szavai szerint — Jugoszlávia »az imperialista támadók rohamosztagává változott« és hogy »ma a szocializmus és a Szovjet Szövetség legádázabb ellensége«, továbbá, hogy idegen hatalmak Jugoszláviában számos légi és egyéb katonai támaszpontot építettek ki, hogy több mint ötezer német náci katona szolgál a jugoszláv hadseregben, hogy náci tábornokok háborús terveket készítenek a jugoszláv főparancsnokság számára. Az egész tájékoztatóirodás sajtó például heteken át arról írt, hogy a jugoszláv támadó terveket von Kielst német náci tábornok készíti. Ezt a német tábornokot azonban a JKzNK kormánya már régen átadta mint háborús bűnöst a szovjet hatóságoknak, éspedig szovjet követelésre. És a szovjet kormány ma nem tartotta szükségesnek, hogy véget vessen az említett hazugságnak, amelyetről szóló nyilatkozat valódi értékét és értelmét, Jugoszlávia pedig, — amit már az áfalum», vissza mondottam. — nem képez semilyen kivételt, nem képez.. semilyen különálló esetet a szovjet külpolitikában. Juoszlávia inkább egy hírnök, amely rámutat arra, hogyan nézne ki a népek »együttműködése« a szovjet kormány mai politikája és módszerei szerint, abban az esetben, amikor egy réj nem akarná elfogadni az úgynevezett »vezető nemzet« diktátumát. Mindezek után, vajon elismerhetjük-e, hogy a »baráti viszonyok és a nemzetközi együttműködés«ről szóló szavai: a szovjet nyilatkozatban vall,fust is jelentenek? Természetesen nem ismerhetjük el,esei könyvben ismételtek. Vájjon az ilyen hazug propaganda egy ország ellen, valójában nem jelent-e kísérletet, hogy előre igazolják az agresszív nyomást eme ország ellen? És vájjon nevezhetjük-e másképpen ezt a propagandát, mint háborús uszító propagandának? Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban megemlítsem, hogy Jugoszlávia Nemzeti Békevédelmi Bizottsága egyebek között felhívást intézett a békehívek úgynevezett világkongresszusa felelős szervezőihez, küldjék el delegációjukat Jugoszláviába, hogy a helyszínen vizsgálja ki a vádakat Jugoszlávia úgynevezett támadó előkészületeiről. De e mozgalom vezetői, akik a béke szolgálatát szemmel láthatólag öszszetévesztették egy meghatározott állam külpolitikájának kiszolgálásával, nem válaszoltak erre a felhívásra, de azért továbbra is részt vesznek ugyanebben a jugoszlávellenes háborús uszító hajszában Mi több, visszaélnek, millió és milió ember legnemesebb béketörekvésével tehát, a támadó propaganda céljai érdekében egy nép ellen, törnek, amely semmi egyebet nem kér, mint hogy fű ,vielenüi és kidföldi beavatkozás nélkül, békébe« építse jövőjét. Amikor mára bábum-. ro*opa- j sanda elleni uj szovjet Javaslat- J rol beszélünk, én is újból arra a | ff**®»«®' tériyre szeretném lei’,,v,ni * figyelme*- h*ity W4v Ski»^^|^a||! ben az UNO közgyűlése már elfogadott egy határozatot, amely elítélte az ilyen propagandát. Igaz, hogy a jugoszláv delegáció véleménye szerint — e határozatnak vannak fogyatékossá - gai. Elsősorban hagsúlyosul szeretném, hogy a jugoszláv delegálónak is az az álláspontja, hogy a háborús propagandát nemcsak elítélni, hanem törvényes megtorló intézkedésekkel is üldözni kell. Az a tény azonban, hogy az 1947-ben hozott határozat ,1,‘r kielégítő, . nem jelenti azt, ’ hogy ezt s hazánem ,te,! keresztülvinni. Annál is inkább meg kel valósítani, •· H j· •*.:■-! VO*az nemcsak a háború» propaganda " elítélését tartalmmazza, hanem egyben javasolja az országoknak, hogy táplálják a békepropagandát, a "népek egymáshoz való közeledés sév, egymás közötti megismerését, sokoldalú rá ittműködését. Amikor sovjet delegáció vezetője új javaslatokat terjeszt be a bábol ua propaganda ellen, r.dn- s denek msütt megkérdezzük, hogy mikéip alkalmazta a szovjet korrr,tu ’ az UNO ugyanebben a kérdésben hozott határozatát. Erről már beszéltem régebben, de engedjék meg. bcs.r még némhány konkrét példát hozzak fel, »melyek a szovjet kormány e téren lett hivatalos ténykedőjét érintik. • ("ívben a* esetben is szándékosan csak olyan példákat sorolok fel, amelyek hazámat érintik. 1049 december 21-én * »Pravda« egyebei között Molotov köveihez« ' szavait idézte Jugoszláviáról: »Azonban nincs messze az az idő, amikor majd az áruló Tito-klikk, amely idegen imperialista kormányok szolgálatában bérgyilkosok és képiek bandájává változott és aropignese a Szovjet Szövetség és saját népei ellen szőtt ellenséges terveit, leálcázták. — az imperialista reakció gonosztevő bérenceinek szégyenteljes sorsára jut. Ezeket a szavakat nem egy ismeretlen floridai ember, hanem annak a kormánynak a miniszterelnöke mondta, amely itt javaslatot terjeszt elő a háborús propaganda elítéléséről és üldözéséről. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a szavak nemcsak háborús propagandát jelentenek, hanem nyílt fenyegetést Jugoszlávia népei ellen. Érthető, hogy ez része annak a propagandának, amelyet a hivatalos szovjet rádió sugároz. A nokvai rádióban például ilyen fzavak hallhatók: »Elérkezett az idő, hogy végetvessünk ennek a gyalázatos árulásnak. Tito bandájának megdöntése nélkül Jugoszlávca nem fogja megőrizni szuverenitását és önnállóságát. Csak a Tito renegátjai és helytartói elleni harccal, csak a burzsoá nacionminták határozott szétverésével biztosítható a népellenséggel vott harcunk győzedelmes befejeése. « (1949. julius 20). Vagy* l demokralikus labor, élé* a &u&. I jet Szövetséggel, gyerekneven íté~i lép és elsöpri mindazokat, azok utjába állnak.« (1949. julis 29). Vagy: »Hadd tudják a jugoszláv népek, hogy a Szovjet Szövetség kormánya ellenségének és ellenfelének tekinti a maijugoszláv kormányt, nem pedig barátjának és szövetségesének«. (1949. augusztus 3). Vagy: »A szovjet kormány jegyzékében figyelmezteti a jugoszláv kormányt, hogy a szovjet kormány nem nyugszik bele ebbe a helyzetbe és arra fog kényszerülni, hogy más hathatós eszközökhöz folyamodjon, hogy ezáltal megvédje a Jugoszláviában lévő szovjet állampolgárok jogát és érdekeit és rendreutasítsa a fasiszta zsarnokokat,akik túlságosan ‘messze mentek.« (1949. augusztus 22). Egyébként e két idézet szavalt úgyszólván szó szerint idéztem abból a jugoszláv kormányhoz inté szett két szovjet jegyzékből, amelyek, mint ahogy látják, — nyílt fenyegetéseket használnak- S a moszkvai rádió napról-napra így beszél, vele együtt pedig a többi keleteurópai ország rádióállomása, vagyis, — ahogy az általános vitában mondott beszédemben már kiemeltem, — hat hónap scitt csak Jugoszlávia népeinek nyelvén négy hónapon, nyolc napon és három órán át beszéltek. Hogy ez a propaganda minél hat hatosabb legyen, a jugoszláv határ mentén — néha kisebb, rv.'i o pedig nagyobb számban, csapatmozdulatok és egyéb katonai előkészületek történnek. Férhet-e letség az ilyen irányú propaganda valódi kilelegéhez, a megfélemlítés és a félelem légkörét megteremtő propagandához, a fényegetések propagandájához? Vájjon nem gondolja-e a szovjet delegáció vezetője, hogy ez voltaképpen a háborús propagandának az a fajtája, amelynek ő nemcsak erkölcsi elítélését követeli, hanem azt is- t,0fíV törvénnyel üldözzék valamennyi országban. Ha így gondolja, akkor miért nem tiltja be a szovit kormány saját országában az ilyen propagandát és miért nem üldözi a bűnösöket? Ha pedig véli, hogy az ilyen propagandát engedélyezni kel, akkor javaslati teljesen felesleges, kivéve akkor, ha azt gondolja, hogy a háborús propagandát csak más ország gondján kell betiltani, rám pedig a szovjet Szövetségben. | *"** ,!0Ky '»’«Koszláviábam nem volt sikere a Szovjet Szövetsége ! «’’’«bagandájának. Mint ahogy mit a közelmúlt történelméből ismer«-i £Li,U*°Sa,áV»a ní’,ei "*« érzékenyek a megfélemlítésre«t!li'rá-I tara, ^ főleg amikor az a logott fprc" kockán, hogy «áfát földjükön , maguk határozzák „reg politTk gazdasági és kulturális életüket, rá azért túlzás nélkül mondhatom, hogy azok között az országok között, amelyekben a félelem lékerét akarják feliárni, Jueosiláviá* nWn u.h.]Ur •!«K'o s*lávi» . (nemben er«s nyomásnak volt kitéve ebben az Irányban. W hJV!ndezek után elisnerhetjük-e, hogy a szovjet Javaslatban a a KWvníVH!élí,,íre e* vivan c r'vii!5'l kwii szavaknak ségfik ^Kuá ta,4n valami jelentő- 5S*?H f? .h°ey «Mb a szavak valóban tofeje.'k-n azl, B|n, ;l VIJ;ÍR n«i! k" es ^’éleszereto emberei láza benne? Neni, mi ezt mtacadmg nem ismerhetjük ed mig ezeket “.Jvakat tettekkel nem igazol- F '■ Mindaddig nem támogathatunk ilyen javaslatokat, nemcsak afert, mert álnokoknak terintQjj okét, hanem azért is, mert úgy véljük, hogy a* Ilyen javaslatok támogatáséban voltaképpen egy veszélyes ésigen káros iv.óőszert (t'ot+ftalAj a mSstodik oltUHomi A népek közötti barátság és együttműködés szavakban és tettekben A háborús propaganda elleni harc szavakban és tettekben