Magyar Szó, 1951. augusztus (8. évfolyam, 181-206. szám)

1951-08-02 / 181. szám

TOL BVF. m. (2050.) SZAMIJ Csütörtök, 1851 augusztus 2 || ARA­B DINAR Külön­­jutalom Nincs annál jobb emberi érzés, mint amikor az embert, odaadó munkájáért megju­talmazzák. Ez az érzés még nagyobb tettekre lelkesít. Mostanában ilyen gondolatok­kal foglalkoznak a szövetke­zeti tagok is. Itt a félévi köz­gyűlés, ahol többek között a több termelésért járó külön­­jutalmakat is kiosztják. Nem kisebb dologról van itt szó, mint a csoportok elő­nyének, életképességének bi­zonyításáról. A félévi érte­kezleteken több vágón búza kerül elosztásra, mint külön jutalom. Persze egyes szö­vetkezetekben, mint a moho­s „Vajdaság" is, már zöldéll a búza, mikor beosztották a csoportok­at, így a csoportok nem eléggé járulhattak hoz­zá jó munkájukkal a termés­hozam növeléséhez. Aztán, ilyen helyeken nem parcel­lánként állapították meg a búza terméshozamát, hanem csak az átlagtermést jelöl­ték. Ezért a különjutalom el­osztásánál egyes szövetkeze­tekben feltették a kérdést, hogy várjon jár-e a csopor­toknak a különjutalom? Ter­mészetesen joguk van hoz­zá, de az elosztás nem lehet teljesen helyes. Legtöbb he­lyen úgy oldják meg a kér­dést, hogy a külön jutalmat a munkanap száma szerint osztják el mégpedig annak, akinek több munkanapja van, többet adnak, akinek pe­dig kevés munkanapja van, az nem is részesül különju­­talomban. A különjutalom elosztása nagy sikert jelent a szövet­kezeteknek, de egyben kéz­zelfogható bizonyítékot is a csoportrendszer helyességé­ről. A tagok meggyőződnek arról, hogy a csoportok az alapjai a szövetkezeti mun­kának. S már az ősszel a ta­gosítás után kijelölik a par­cellákat, amelyeket több éven át ugyanaz a csoport művel meg. Mindenesetre itt az­tán már jobban érvényesül a csoportok munkája. Kétségtelen, hogy a kü­lön jutalmazás még jobban emeli a szövetkezeti tagok életszínvonalát s a magán­parasztok figyelmét is ezzel magukra vonják. A kikindai járás szövetkezeteinek félévi közgyűlése mindezt beigazol­ta, mert a közgyűlések után már több magánparaszt ér­deklődött a belépés iránt. N­yugdíjas paraszt­­rÓL még nem hallot­tam, de a jelekből ítélve nemsokára lesz ilyen is, mégpedig a szövetkezetek­ben. Már a£ idén is, — ha napi is nyugdíj­ alapon, — de minden munkaképtelen tagnak annyit adnak a szo­ciális alapból, hogy az felér egy szerény nyugdíjjal. Az­tán itt van a szociális bizto­sítás, amelyből kialakul majd a szövetkezeti parasz­tok nyugdíj­alapja. Ilyen in­tézkedéseket nem hajtanak végre sehol máshol a vilá­gon, csak nálunk. Ameriká­ban, a korlátlan lehetőségek hazájában a dolgozó paraszt nem tudja, milyen sorsra jut öregségére. Akárhogy is gyűj­töget, a tehetősebb farmerek könnyen kirántják feje alól a »biztosítékot«. Aztán egyik farmról a másikra kóborol­hat munkáért. Vagy nézzük meg a helyzetet ezzel kap­csolatban a Szovjet Szövet­ségben. Ott nemhogy az idő­sebbeknek jutna,­­de az álla­mosított kolhoz vezetők gon­doskodnak arról, hogy még a dolgozóknak se jusson elég. Nálunk azonban minél job­ban erősödnek, gyarapodnak a szövetkezeteit, annál hama­rabb jutunk el a nyugdíjhoz. K­emény meggyőző érvek ellenére sem bol­dogultak sok helyen a szövetkezetek, amikor új ta­gok toborzásáról volt szó. »Jó, jó, én belépek a szövet­kezetbe, gürcölök, de egyszer mégiscsak megöregszem és akkor kiesek a szövetkezet­ből. Ha azonban látnám, hogy öreg napjaim biztosítva vannak, azonnal kötélnek áll­nék«. Így vélekedett több paraszt. Valóban a szövetkezetek azelőtt elég nehéz helyzetben voltak az idős munkaképte­len tagok eltartása terén. En­nek az egyik oka, hogy túl­­nagy volt az öregek száma a munkaképes tagok számá­hoz viszonyítva. Például a topolyai »Dózsa György« szö­vetkezet 96 idős munkakép­telen tagot tart el. Igaz, ta­valy még nem tudták őket ellátni mindennel, de az idén más a helyzet. A szövetkezet megerősödött. Tervbe vette, hogy minden munkaképtelen idős tagnak 200 kg búzát, 35 kg árpát, 6 kg cukrot, 3 kg olajat, 400 kg különböző tűz­­revalót, 5000 dinár készpénzt és 2000 bont. A helybeli »Elő­re«, habár a gyengébb szö­vetkezetek közül való, még Minél is többet ad az idős munkaképtelen tagoknak. Itt azzal érveltek a tagok, hogy­ha ők megöregszenek, nekik is jól jön majd, ha elegendő búzát és más cikket kapnak. Ebben a szövetkezetben 60 munkanapot jegyeznek min­den idős munkaképtelen tag­nak. Ennek az értéke körül­belül 250 kg búza, 10—15 kg cukor, 250—300 kg kukorica, 6—7 kg olaj, tűzrevaló és 10—20.000 dinár készpénz stb. A feketicsi »Marsai Ti­to« még ennél is többet ad. Egy-egy munkaképtelen idős tag 70—75 munkanapot kap. Ez már igazán felér egy nyugdíjjal. Amikor azután a topolyai »Dózsa György« értesült, hogy az »Előre« és a feketi­csi »Tito marsai« másként határozták meg az öregek ju­talmazását, ő is eltért tervé­től és úgy határozott, hogy 70 munkanapot jegyez m­in­­den egyes idős munkaképte­len tagnak. A szövetkezetekben az idén­­ nemcsak a munkaképtelen idős tagokról gondoskodnak így, hanem azokról is, akik valamilyen oknál fogva nem dolgozhattak elég munkana­pot. Ilyenek például a nagy­­családi tagok. S azoknak a tagoknak is hozzáírnak mun­kanapjukhoz, akik testi fo­gyatékosságuk miatt nem dol­gozhattak elég munkanapot. ★ A KEMENCE PADKÁN ülő, nyugodtan pipáz­­gató nyugdíjas pa­rasztról volt szó, így is lesz majd, mert erre az alap már megvan. Minden esetre a szövetkezeti munká­ból kiöregedett tagok már valóban nyugdíjt élvezhet­nek majd. Úgy lesz az, hogy a szövetkezet jövedelmének bizonyos százalékát a szociá­lis biztosításba adja és vala­mennyi összeggel az állam is hozzájárul ennek az alapnak a növeléséhez. Ebből az alap­ból aztán ellátják az idős tagokat. A távlat az, hogy a szövet­kezeti tagnak majd nem kell addig dolgoznia, míg munka­képtelenné nem válik, hanem ha eléri azt a bizonyos kor­határt, akkor leteszi a kapát és hátralévő napjait nyugod­tan, gondtalanul tölti. Fontos tényező ez a szö­vetkezeti életben. Nemcsak a szö­vetkezeti parasztok dolgoz­nak majd nyugodtabban, ha­nem a kívülálló parasztok is másként néznek a szövetke­zetre. S azok, akik eddig e­­miatt vonakodtak a szövet­kezetbe belépni, ezután min­den bizonnyal tagjai lesznek a szövetkezetnek. P. E. Most már az idős tag is nyugodtan alhat A nyugdíjas parasztokról — Nem úgy, mint ottan - Nyugodt boldog öregségei ★ Török tiltakozás az amerikai külügy­minisztériumnál Washingtonból jelenti az United Press, hogy Erkin washingtoni török követ meg­látogatta Macgheet, az ame­rikai helyettes külügymi­nisztert, és kormányának fel­háborodását tolmácsolta az­zal kapcsolatban, hogy az Atlanti-egyezmény tagálla­mai erélyesen tiltakoznak Törökország és Görögország felvétele ellen. A török kö­vet kijelentése szerint Macghee reménykedik abban a lehetőségben, hogy ezt a két országot már a közel­jövőben felveszik az Atlanti­egyezménybe. Erkin a beszél­getés folyamán még aláhúzta annak szükségességét is, hogy e két ország felvételének kérdését még az Atlanti­egyezmény tagállamainak szeptemberi tanácskozásai előtt megoldják. Nemzeti Ünnep Macedónéban ------------_ , illáim szürei térnek a népbiróság elül Szerbó Mihály zrenyan ni niphisről Az USA és Franciaország elitél­ a magyarországi kitelepítéseket Izrael befogadja az elhurcolt zsidókat Washingtonból jelentik. Acheson amerikai külügymi­niszter kijelentette, hogy azok a kitelepítések, melye­ket a magyar kormány hajt végre, hasonlítanak azokhoz a náci kitelepítésekhez, me­lyek célja a népek leigázása volt. Ezután a külügyminisz­ter hozzátette, hogy az ame­rikai kormány tiltakozni fog a magyar kormánynál a ki­telepítésük miatt. Egyidejű­leg a kormány mindent meg­tesz, hogy a világot megis­mertesse ezekkel a kitelepí­­tésekkel. Többek között az UNO 1950 novemberében ho­zott határozata értelmében értesíti az UNO főtitkárát ar­ról, hogy ezek a kitelepíté­sek az emberi jogokról szóló egyezmény megszegését jelen­tik. Párisban a francia külügy­minisztérium képviselője ki­jelentette, hogy a francia kor­mány erélyesen elítélte a ma­gyar kormány által végre­hajtott kitelepítéseket és egy­ben felhívta az USA és Nagy- britannia kormányát, hogy hasonló lépéseket tegyen. A kormány úgy véli, ezek a ki­telepítések a békeszerződés, és az emberi jogokról szóló egyezmény megszegését je­lentik. Az ed­igi értesülések sze­rint a magyar kormány ed­dig 20.000 embert telepített ksi. Az izraeli korm­ány már lépéseket tett annak érdeké-­­ben, hogy befogadja a zsidó­kat, akik az elhurcoltak több­ségét képezik. A magyarországi dolgozókat nem ér­­dekli, a tájékoztatóirodás jelszavak Szuboticáról jelentik. Haj­dú Rezső a szegedi vasutas szakszervezet politikai osztá­lyának vezetője július 4-én körlevelet intézett a vasúti pártszervezetek titkáraihoz, amelyben követeli, hogy a pártszervezetek irodáiban ki­használatlanul heverő propa­ganda anyagot osszák ki a vasúti munkások között, és biztosítsák az anyag tanul­mányozását. A Szegedről ér­kező jelentések szerint a kör­levél élesen bírálja az agitá­torok nemtörődömségét, akik elhanyagolják a szovjet vas­utasok gyakorlatáról szóló röpiratok tanulmányozását. Az agitátorok nemtörődöm­ségének példájaként a kör­levél a békéscsabai sűtőhá­­zat hozza fel, ahol a tervet még megközelítőleg sem tel­jesítik. A szegedi politikai vezető körlevele nem elszigetelt je­lenség Magyarországon. A pártszervezeteknél 1® mindig gyakrabban hallható a pro­pagandamunka elhanyago­lását érő »kritika«, ami két­ségtelen jele annak, hogy a magyar dolgozók mind ke­­vésbbé érdeklődnek a tájé­­koztatóirodás jelszavak iránt. Tito marsai jókívánsága Lazar Kolisevszkinek Beográdbó­l jelentik: Tito marsai levelet intézett La­zar Koisevszkijhoz, a Mace­dón NK naoinászk­erelnökélhez, amelyben az Hinderi ünnep­ségek alkalmából legmele­gebb üdvözletét és azt a kí­vánságát küldi, hogy a Ma­cedón NK továbbra is virá­gozzék és fejlődjék. ’ Miérüt eldördültek a fegyverek a zrenyapioi­­emetőben Szonya Marimkovics emlékünnepély Noviszádon Tegnapelőtt Noviszádon a tartományi mezőgazdasági kutatóintézetben bensőséges ünnepséget tartottak, ame­lyen megemlékeztek­ Szonya Marinkovics néphősről, aki valamikor ennek az intézetnek munkatársa volt. Az emlékünnepélyen megjelentek a tömegszervezetek képvi­selői, a városi népbizottság elnöke, a néphős hozzátar­tozói és tanárai és még számos más vendég. Szonya Ma­rinkovics néphősről ing. Cvjeta Petrik néptársnő emléke­zett meg. ... Fiatal volt, alig 25 éves, de már egy éve tagja a tar­tományi pártvezetőségnek és munkájának javarésze csak ezután következett volna, mert hisz a népfelszabadító harcok éppen csakhogy meg­kezdődtek. De elfogták és 1941 július 31-én délelőtt 11 óra tájt dördültek el a fegy­verek Zrenyanin elhagyatott temetőjében. És Szonya Ma­­rinkovics — 90 harcos tár­sával együtt — megvált har­cos életétől. Utolsó szavaival is harcolt: Lőjjetek ... Száz­ezrek állnak mögöttünk egy gondolattól vezérelve... Él­jen a szabadság! 1916-ban született a szla­vóniai Sztrazsevka faluban, de Vajdaság földjén növeke­dett a Zom­borban. Itt vég­zi el középiskoláit és itt ad­­ kifejezést annak az ifjú le­­ánykori­ álmának, hogy sze­retne piroskendővel bekötött fővel traktorral szántani Vaj­daság rónáin. Sokat olvasott és haladó gondolatokkal teli fejjel iratkozott be 1934-ben a mezőgazdasági fakultásra Beográdban, éppen azokban az időkben, amikor az egye­temi ifjúság keményen küzd népellenes zsarnokai ellen. Szonya azonnal világosan kifejezésre juttatta álláspont­ját: Harc az osztályellenség­­gel. Sikeresen dolgozott­ és ezért megválasztották az e­­gyetemi lányok otthonának alelnöknőjévé. A damonsztrá­ciókban mindig ott lehetett látni Szonyát és ezért a rend­őrség csakhamar gondosko­dott arról, hogy Szonyának ne legyen annyi alkalma til­takozni az elnyomás ellen, —­­bezárták. Amint kiengedték az egyetem ,kizárta a fakul­tásról, de azonnal folytatta tanulmányait és politikai munkáját a zágrábi fakultá­son. Egy évig volt Zágráb­­ban, azután ismét Beográd­­ba ment, ahol már várt rá a­­ forradalmi munka. Szünidő­ben Noviszádon szervezte a haladó ifjúságot, amely meg­választja a vajdasági ifjúsá­gi szervezet első elnökévé. Több elvtárs segítségével la­pot szerkesztett és adott ki és ezzel is fejleszti az ifjú­ság öntudatát. De 1939-ben a noviszádi rendőrség úgy­­látszik már nagyon veszé­lyesnek tartotta Szonya te­vékenységét, mert kegyetle­nül megkínozta... Ezután következik Szonya Letének egyik kiemelkedő pontja: 1940-ben megválasztották a Párt katonai vezetőségének tagjává. Az események gyor­san peregtek, elérkezett 1941, a megszállás és Szonyának az volt a feladata, hogy meg­szervezze a bánáti ellenál­lást. Útközben elfogták és 16 nap múlva, július 31-én ott állt 90 társával a zrenyanin elhagyatott temetőben az el­lenséges fegyverek előtt... Hősiesen harcolt és hősiesen halt meg. Ezekben a napokban, tíz­­ esztendővel ezelőtt... Újabb vizierőművünk A rálstvaci »Tito« vizierőmű látképe

Next