Magyar Szó, 1952. április (9. évfolyam, 79-104. szám)

1952-04-01 / 79. szám

HALÁL A FASIZMUSRA — SZABADSÁG A JJEPNEJU IX. ÉVF. 79. (3257.) SZÁM KEDD, 1952 ÁPRILIS­­­ÁRA 5 DINÁR Népeinknek ez a felháborodása ténylegesen annak a perd­illan olaszországi jugoszlávellenes hajszának a kifentetm­énye, amen­y az utóbbi időben érte el csúcspontját Tito massal beszélt tegnap a Szk­­upstinában A szövetségi Népszkupstina hétfőn befejezte az 1952. évi társadalmi terv és költségvetés ja­vaslatának, valamint azon törvény javaslatának tárgyalását, amely felhatalmazza a JSzNK kormányát társadalmi alapok létesítésére. A javaslatokra és Trieszt kérdésére vonatkozó vitában Tito m­a­rsal hosz­­szabb beszédben ismertette a trieszti problémát, majd utána felszólaltak Komnen Gerovics, Janez Vi­­potnik, Andrej Brovc, Anton Sturm, Joszip Znajics, és Miha Marinko népképviselők. Az egyes törvé­nyekről a Szövetségi Tanács és a Népek Tanácsa külön ülésén ejtik meg a szavazást. Az együttes ülésen megkezdődött a közigazgatási perekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A törvényhozó bizottságok jelentései után Frane Froi szövetségi igazságügyminiszter beszélt. A szkupstina egyébként Miha Marinko népképviselő javaslatára egyöntetűen elfogadta azt az álláspontot, amelyet kormányunk foglalt el Trieszt kérdésében: „A JSzNK Népszkupszi­ája, — áll a határozatban, — egyöntetűen és lelkesedéssel helyesli a kormány álláspontját Olaszországgal való viszonyunk kérdésében és külön Trieszt tekintetében, amely álláspont kifejezésre jutott Tito marsalnak, a kormány elnökének e szkupszina előtt elmondott expozé­jában; teljes támogatást nyújt ennek az álláspontnak és elvárja, hogy a JSzNK kormánya továbbra is megteszi a szükséges intézkedéseket minden olyan kísérlet ellen, hogy Jugoszlávia népeire új áldoza­tokat kényszerítsenek és fokozzák a velük szemben már eddig elkövetett igazságtalanságot". Tito marsal beszéde A szövetségi Népszkupeti­­na két tanácsának tegnapi együttes ül­ésén Joszip Broz Tito, Jugoszlávia marsalja, a szövetségi kormány elnöke beszélt Trieszt problémájá­ról és az Olaszországgal va­ló kapcsolatokról. A képvi­selők lelkesen ünnepelték Ti­to marsait, amikor belépett a terembe. A marsa! beszé­dében kitért a legújabb ese­ményekre és a Triesztre vo­natkozó nyilatkozatokra és a következőket mondotta: »Népképviselő elvtársak és elvtársitok! Mindjárt meg kell monda­nom, hogy nem volt szándé­komban beszélni ebben a költségvetési vitában. A vita során elhangzott felszólalá­sok, különösen pedig a köz­tünk és Olaszország között fennálló viszony kérdése, to­vábbá az olaszországi jugo­­szlávellenes tüntetések, vala­mint az a kísérlet, hogy nél­külünk oldják meg Trieszt problémáját, stb. — mindez arra késztetett, hogy én is szóljak néhány szót itt, eb­ben a vitában. A magam ne­vében is, valamint a kormány nevében is beszélek, s úgy vélem, hogy Jugoszlávia né­pei nevében is beszélek. (Fel­kiáltások: »Úgy van« — a népképviselők felállnak és hosszan tapsolnak). Különösen erre késztetett egy, a külföldi sajtóban meg­jelent, Olaszországot illető cikk, amelyben az áll, hogy a szövetségeseknek rá kell kényszeríteniök Titót, hogy nyilatkozzon, hogyan véle­kedik. Én már néhány alka­lommal megmondtam, hogy mit gondolok, s ma arra tö­rekszem, hogy minél világo­sabb legyek, hogy ezután semmit sem kell már hoz­záadni ezekről a dolgokról alkotott véleményünkhöz. Mindenekelőtt népeinknek, embereinknek, polgáraink­nak ez a felháborodása tény­legesen annak a példátlan jugoszlávellenes hajszának a következménye, amely az u­­tóbbi időben érte el csúcs­pontját. Nem akarom azt mondani, elvtársaim, hogy ez a hajsza az olasz nép véle­ményének spontán megnyi­latkozása. Nem, én úgy vé­lem, hogy ez egy beállított dolog, úgy vélem, — és e­­zen a helyen kijelentem, — hogy ezt a dolgot a legfel­sőbb olaszországi körök szer­vezték és pozitívan tudom, hogy ezekben a jugoszlável­lenes akciókban szerencsénk­re nem vesz részt az olasz nép, az a nép, amely való­ban képviselheti hazáját. — Olaszország demokratikus elemei. (Hosszantartó tanf), önök olvasták és tudják, hogy ezekben a tüntető­­­­ ben gyermekek vesznek részt, mert tanáraik és v­­altóik közvetlenül az iskolák­ból kikényszerítik őket az utcára. Magától értetődik,­­ hogy ezek a gyermekek nem­­ ismernek mértéket, kiabál­­­­nak mindenütt és beszélnek mindent, azt is, amire meg i­s tanították őket és ami ne­kik maguknak eszükbe jut.­­ A legrosszabb az, hogy eze­ket a gyermekeket, akik még nem romlottak, azok vezetik,­­ akik már tönkretették nem­csak Olaszországot, hanem akik előidézték a katasztró­fát a második világháború­ban és az első világháború­ban is, azok, akik nagyon is sokat ártottak nekünk. A tá­­jékoztatóirodások is egyesül­tek a fasizmussal ebben a példátlan Jugoszlávia-ellenes hajszában. Úgy vélem, hogy ez a hajsza nem egyszerre, maga magától jelentkezett, ha­nem az olasz kormány e­­gész politikájának eredmé­nye, amelyet a háború befeje­zésétől a mai napig folytatott. Mikor közeledett felelni az olasz kormány és mikor fo­gadta el békejobbunkat, mi­kor kérte, mint ahogy mi is kértük, hogy valamiképpen megtaláljuk a közös utat, hogy megteremthessük leg­alább a normális viszonyt e két ország között, és mikor törekedett fokozatosan arra, hogy kiküszöbölje mindazt, ami a jövőben esetleg kárá­ra lehetne a két országnak? Sohasem kezdetben nem be­szélhetett, mert mégis érez­te, hogy nincs arra erkölcsi joga, s hogy nincs támoga­tása, de most egyre inkább fölemeli szavát külpolitiká­jában, különösen pedig Ju­goszlávia iránti viszonyában és mind kifejezettebben fel­veszi­ azt a régi hangnemet, a régi gyakorlat rendszerét külpolitikájában, amely az olasz fasizmus alatt, vagyis akkor érte el csúcspontját, amikor Mussolini állt Olasz­ország élén. Képzeljék el, elvtársak és elvtársnők, hogy ebben az olaszországi jugoszlávellenes hajszában az emberek Mus­solini nevét kiáltozhatják, fa­siszta dalokat énekelhetnek, és a legocsmányabb szidal­makat zúdíthatják hazánkra, hogy ne is beszéljünk Had­seregünkről és rólunk mind­annyiunkról, é­s mindezt nyugodtan szemléli az olasz kormány és demokráciának nevezi. Fasiszta szenvedélye­(Folytatás a 2. oldalon). Április 6-án tömeges vetős ellenőrzés Vajdaságban A jelentések szerint több helyen már befejezték — a kukorica kivételével — a tavasziak vetését. Dél-Bánát te­rületén azonban lemaradtak a munkákkal. Vannak nép­bizottságok, melyek nyilvántartása gyenge lábon áll, nem tudnak pontos képet alkotni, hogy hol, milyenek az eredmények és merre szükséges segítséget nyújtani. Hogy helyes áttekintésünk legyen az eddigi eredmé­nyekről, tömeges vetésellenőrzés lesz a Szerb NK egész területén, tehát Vajdaságban is, éspedig április 6-án. 20- án és május 11-én A vetésellenőrzés úgy történik hogy az e feladattal megbízott csoportok végigjárják a határt, és pontosan megállapítják, hogy mi van idáig elvetve és felszántva, beleértve a telelő növényeket is. Az így szerzett adatok feldolgozásával és az egész akció technikai részével a já­rási statisztikai hivatalokat bízták meg, amelyek már meg is kapták a szükséges utasítást és nyomtatványo­kat. A járási és helyi népbizottságoknak a tömegszerve­zetek vezetőségének, szövetkezeteknek, valamint az álla­mi birtokok vezetőségének, azonnal hozzá kell látniok e feladat időbeni végrehajtásához, mert csak akkor lesz sikeres a tömeges vetésellenőrzés ha az ellenőrzőcsopor­tokat minél előbb és helyesen osztjuk be. BALÁZS György Polt piaiE­ gyhangúlag tüntet az egész ország Újabb gyűlések Beográdban, Noviszédon és másutt Tegnap ismét talpon volt az ország. Jugoszlávia-szerte óriási tüntető­­gyűlések zajlottak le, amelyeken a dolgozók kinyilvánították elkeseredésü­ket és álláspontjukat a trieszti kérdéssel kapcsolatban. Beográdban például több mint 200.000 polgár ismétel­ten tiltakozott és tüntetett az olasz irredentisták és új­fasiszták ellen. Amikor Tito marsal megkezdte beszédét a Nepszkupstinában, a fővá­ros munkásai és alkalmazot­tai megszakították a mun­kát, a diákok és a főiskolá­sok elhagyták a tantermet, a háziasszonyok pedig ottho­naikat. Valamennyien a Nép­szkupstina épülete elé tódul­tak. A Szkupstina és a pre­­zidium épülete előtt, vala­mint a köztársasági téren hullámzott a tüntető tömeg. Beográd lakosságának csak­nem fele talpon volt. Isme­retes, hogy szombaton nagy­szabású tüntető gyűlések vol­tak a fővárosban, azonban a tegnapi felülmúlta a tegnap­előttit. A Köztársaság téren valóságos transzparens erdő terült el. A tüntetők előtt Drazsa Markovics népképvi­selő beszélt. Szavai hűen ki­fejezték az egybegyűltek ér­zéseit és hangulatát. Ezt mondotta: Mi nem engedtük meg, hogy Moszkva megijessz­szen bennünket s ezt nem engedjük meg Rómának sem A Köztársaság térről a tün­tetők mindent elsöprő ára­data a Népszkupszina elé re­(Folytatás a 2. oldalon)O Tito marsal beszéde Ismét nagy tüntetések Beográdban BEOGRÁDI TELEFONJELENTÉS A NAP legnagyobb eseménye, kétségkívül Tito elvtárs felszólalása v­olt a Szkupstina egyik együt­tes ülésén. A valami­vel 9 óra után megnyitott ülésen felcsendülő szavait sokan hallották a rádióból. Világos, nyílt szavak voltak ezek, nem adhatnak okot semilyen félreértésre Jugoszlávia jogos és elvszerű állás­pontját illetően. De ez a beszéd nemcsak a Szkupstiná­­ban váltott ki tüntetésszerű­ lelkesedést és helyeslést, mintegy aláhúzva Tito marsal beszédének első monda­tait, amidőn kijelenti: „Saját nevemben, a kormány ne­vében és azt hiszem, Jugoszlávia népei nevében is be­szélek“. Mennyire Jugoszlávia népei nevében beszélt, nemcsak a képviselők megújuló viharos helyeslése iga­zolta, hanem az az újabb tüntetés­hullám is, amely ma délelőtt újból ellepte Beog­rád utcáit. Mert a szombat esti nagy, százezres tüntetés Beo­grádban vasárnap is szóbeszéd tárgya volt, így például a kettős-műsoros labdarúgó mérkőzésen is, érthető mó­don, több szó esett a tüntetésekről, Triesztről és joga­inkról, mint magáról a mérkőzésről. Hasonló volt a han­gulat hétfőn is, amikor az emberek újból munkára in­dultak. Tito beszéde alatt a gyárak és hivatalok dolgozói egymás után hagyták ott munkahelyüket, csoportokba verődtek, transzparensekkel, zászlókkal lepték el ismét Beográd utcáit, tüntettek T­rieszt kérdésének igazságos megoldása mellett. Bár spon­tán tüntetésről volt szó, olyan hatalmas tömeg lepte el az utcákat, hogy­ ismét megakadt minden forgalom Beográd utcáin. A legna­gyobb tömeg a Szkupstina környékén csoportosult. A Szkupstina árkádjain egy kézzel kapaszkodva Dragi Szta­menkovics és Milijan Neoricsics mondott rögtönzött be­szédet az egybegyűlt tüntetőknek. Amikor aztán Vlado Sesztán, Isztria egyik képviselője került sorra, ő már mikrofonba beszélt, mert addigra a Szkupstina technikai személyzete fölállította a hangszórókat. A déli órákban a tüntetők továbbvonultak, meg-megállva és soraikból kiemelve a vállukra emelt szónokokat, akik rövid beszé­deket mondottak. Hatalmas tüntetések vol­tak ezek, igazolták Tito sza­vait, hogy népeink tisztán látják, nemcsak Triesztről, hanem sokkal súlyosabb és nagyobb dolgokról van itt szó és ezért válik Trieszt k­érdése is ilyen komoly kér­déssé és ezért, igazunk tudatában, népeink kárára nem engedhetünde s nem is engedünk. Különben a Szkupstina délelőtti együttes ülésén és a két ház délutáni ülésein is befejezték a legtöbb napi­renden lévő törvény megvitatását, egyebek között meg­szavazták a társadalmi tervről a költségvetésről és a tár­sadalmi alapokról szóló törvényeket. A holnapi nap fo­lyamán, a 9 órai együttes ülésen megkezdik a népbizott­ságokról szóló törvény tárgyalását, amelyről a szkupsti­­nai belső hírek szerint Kar­dely elvtárs ad kimerítő ex­pozét a kormány nevében. r­­. ­ A Magyar Szó rendkívüli kiadása­­ A Magyar Szó legközelebbi száma hónap 5 reggel a megszokott időben jelenik meg.­­

Next