Magyar Szó, 1953. május (10. évfolyam, 120-148. szám)
1953-05-01 / 120. szám
Quimpfi szám — Ára 15 din. PoS. piát.a tot. EZEN a MÁJUSON mint szocializmust építő utunk e szakaszában általában dolgozó népünk két dolgot tart, többek között, figyelme központjában: a falu szocialista átszervezését és a munkás önigazgatást. Ezen a téren állandó előrehaladásnak vagyunk szemtanúi. Termelő parasztszövetkezeteink Vajdaságban már eddig is politikai és gazdasági szempontból egyaránt komoly tényezőkké váltak. Noha még mindig sok a fogyatékosságuk, már maga az a tény, hogy osztatlan ingó és tartani, amit Kardely elvtárs mondott: »A mezőgazdaság szocialista átalakításáért folyó harcunk általános irányvonalán voltaképen az utóbbi évek tapasztalatai alapján nem kell sokat változtatnunk.« »A rendeletnek mindenekelőtt az a célja, hogy mezőgazdaságunk gazdasági viszonyait összhangba hozza gazdaságunk más ágazatainak gazdasági viszonyaival, mégpedig úgy, hogy megszüntet minden adminisztratív rendszabályt, amely megnehezíti a gazdasági erőink szabad fejlődését a falusi termelésben«. Tehát, ha azt akarjuk, hogy szövetkezeteink »elfoglalhassák igazi helyüket, mindenekelőtt meg kell szabadítanunk őket az ingadozó elemektől és a többi termelővel együtt, egyforma gazdasági körülmények közé kell helyezni őket, hogy tanúságot tehessenek igazi gazdasági értékükről« (Kardely). A szövetkezetekbe tömörült szegény és középparasztok, ha majd a meglévő földjük és gazdasági felszerelésük mellé hamarosan megkapják a tíz hektár feletti gazdagparasztok földfeleslegét és végrehajtják az újjászervezést gazdaságukban, hamarosan olyan gazdasági erőt képviselnek majd, hogy velük mindenkinek komolyan számolnia kell. Ilyenképpen az átszervezett szövetkezeteink méginkább a szocializmus bevehetetlen bástyái lesznek a falvakban. Dolgozó közösségeink munkástanácsa harcunk egyik legértékesebb gyümölcse. A szilárdan központosított irányítás helyett ma a dolgozók összessége az, amely irányítja termelésüket, és a társadalmi tervvel összhangban szabja meg egy-egy tagjának keresetét és határoz a felett, hogy mi történjen munkájának eredményével. Munkástanácsaink eddigi működésének eredményei kétségtelenül óriásiak. Szinte egyszeribe lekerült a napirendről a munkáshiány, amely az állandóan növekedő központilag irányított iparunknak a múltban egyik legnagyobb problémája volt. Egyre nagyobb a fogyasztási cikkek választéka és jobb a minőség és mindinkább növekszik a munka termelékenysége. Nem egy helyen úgy határoztak a szabad rendelkezési alap és a fizetési alap többlete felől, hogy hasznos beruházási célokra fordították. De munkástanácsainknak vannak még gyengeségeik is. Sokszor a tanács tagjai csak felületesen ismerkednek meg problémáikkal és az igazgatóra bízzák a dolgot és előfordul, hogy sorsdöntő kérdésekben nem kérik ki az egész munkaközösség véleményét. Gyakori példa az, hogy az összfizetési alaptöbbletet hasznos beruházás helyett egymás között osszák fel, stb., stb. Gazdasági rendszerünk fogyatékossága ma már az akkumulációs százalék eddigi rendszere is. Mindezek a fogyatékosságok természetes kísérőjelenségei az új utakon járó gyári dolgozóink igazgatásának. Ugyanakkor az eddig elért eredmények igazolják számunkra azt, hogy a jövőben is egyre tovább haladunk. A Szövetségi Végrehajtó Tanács már hosszabb ideje tanulmányozza ezeket a kérdéseket és küszöbön áll már a határozat meghozatala is. A határozat-tervezetben az áll, hogy az eddigi akkumulációs százalék rendszere helyett, amely máig a jövedelem elosztásának egyedüli eszköze volt, egy olyan rendszer létesüljön, amely a kamat, a törlesztés, a forgalmi és a jövedelmi adó kombinációja lesz. Ezekkel a rendeletekkel mindnekelőtt látjuk,hogy — ahogyan azt Kardely elvtárs megfogalmazta — helyesen összhangba hozzuk a termelők, azaz a munkások, dolgozók, földművesek és munkaközösségek egyéni érdekeit a társadalmi közösségnek, mint egésznek érdekeivel«. E határozat véli a termelők erőfeszítéseit, új, még tágabb lehetőséget biztosít az önkezdeményezésekre és lehetővé teszik azoknak a feladatoknak megvalósítását, melyeket Kardely elvtárs hangoztatott: növelni minden munkaközösség munkatermelékenységét és a legnagyobb ösztönzést nyújtani a termelőerők további fejlesztésére. Mert ez egyetlen forrása hazánk gazdasági erősödésének, védereje további szilárdításának, valamint dolgozóink jóléte további feljavításának.« * dja v tuv^auaiv,« A Magyar Szó szerkesztősége kellemes májusi ünnepeket kíván munkatársainak, olvasóinak és terjesztőinek. Lapunk legközelebbi száma hétfőn, a megszokott időben jelenik meg. EZEN A MÁJUSON Írta: SÓTI Pál Burma munkásai üdvözlik Jugoszlávia dolgozóit ■’í 'Ív-v%\ :• A Beográdból jelenti a Tanjug. Május elsejével kapcsolatban a buronai szakszervezetek kongresszusa a következő táviratot intézte a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetséghez: »A burmai szakszervezetek kongresszusában egyesült burmai munkások nevében forró üdvözletünket küldjük és sok eredményt kívánunk a munkásosztály ügyének védelmében és előbbrevitelében.« Erre a táviratra Gyúró Szalai, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség elnöke a következő távirattal válaszolt: »Kellemes május elseji ünnepeket kívánunk Burma dolgozó embereinek és kívánjuk, hogy az Önök országának felvirágozásáért folytatott harcban sok eredményt érjenek el.« ingatlan vagyonuk Vajdaságban több mint tizenkét milliárd dinárt ér, hogy csak tavaly kilencszázötven új traktort vásároltak, hogy minden földjüket tagosították és hogy nagyobbára áttértek a nagyüzemi gazdálkodásnak megfelelő számadásra — mindez arról tanúskodik, hogy itt nálunk ebben a tekintetben sem nemcsak »kísérletekről« van szó, hanem komoly eredményekről. Szövetkezeteink eddigi eredményeikkel szilárdan megalapozták további fejlődésüket. A termelő parasztszövet Titoelvtárs egyik legutóbbi fényképe ( vagu tettes felvétel) kezetek vagyoni viszonyairól szóló rendelet új fejezetet jelent a falu további fejlődésében. Ezzel kapcsolatban különösen szem előtt kell