Magyar Szó, 1953. május (10. évfolyam, 120-148. szám)

1953-05-01 / 120. szám

Quimpfi szám — Ára 15 din. PoS. piát.­a tot. E­ZEN a MÁJUSON mint szocializmust építő utunk e szakaszában általá­ban dolgozó népünk két dolgot tart, többek között, figyelme k­özpontjában: a falu szocialis­ta átszervezését és a munkás önigazgatást. Ezen a téren állandó előrehaladásnak vagyunk szemtanúi. Termelő parasztszövetkezeteink Vajdaságban már ed­dig is politikai és gazdasági szempontból egyaránt ko­moly tényezőkké váltak. Noha még mindig sok a fogya­tékosságuk, már maga az a tény, hogy osztatlan ingó és tartani, amit Kardely elvtárs mondott: »A mezőgazdaság szocialista átalakításáért folyó harcunk általános irány­vonalán voltaképen az utóbbi évek tapasztalatai alapján nem kell sokat változtatnunk.« »A rendeletnek minde­nekelőtt az a célja, hogy mezőgazdaságunk gazdasági viszonyait összhangba hozza gazdaságunk más ágazatai­nak gazdasági viszonyaival, mégpedig úgy, hogy meg­szüntet minden adminisztratív rendszabályt, amely meg­nehezíti a gazdasági erőink szabad fejlődését a falusi termelésben«. Tehát, ha azt akarjuk, hogy szövetkezeteink »elfog­lalhassák igazi helyüket, mindenekelőtt meg kell szabadí­tanunk őket az ingadozó elemektől és a többi termelővel együtt, egyforma gazdasági körülmények közé kell he­lyezni őket, hogy tanúságot tehessenek igazi gazdasági értékükről« (Kardely). A szövetkezetekbe tömörült sze­gény és középparasztok, ha majd a meglévő földjük és gazdasági felszerelésük mellé hamarosan megkapják a tíz hektár feletti gazdagparasztok földfeleslegét és végre­hajtják az újjászervezést gazdaságukban, hamarosan olyan gazdasági erőt képviselnek majd, hogy velük mindenki­nek komolyan számolnia kell. Ilyenképpen az átszervezett szövetkezeteink mégin­­kább a szocializmus bevehetetlen bástyái lesznek a fal­vakban. Dolgozó közösségeink munkástanácsa harcunk egyik legértékesebb gyümölcse. A szilárdan központosított irá­nyítás helyett ma a dolgozók összessége az, amely irá­nyítja termelésüket, és a társadalmi tervvel összhangban szabja meg egy-egy tagjának keresetét és határoz a felett, hogy mi történjen munkájának eredményével. Munkásta­nácsaink eddigi működésének eredményei kétségtelenül óriásiak. Szinte egyszeribe lekerült a napirendről a mun­káshiány, amely az állandóan növekedő központilag irá­nyított iparunknak a múltban egyik legnagyobb problé­mája volt. Egyre nagyobb a fogyasztási cikkek választé­ka és jobb a minőség és mindinkább növekszik a munka termelékenysége. Nem egy helyen úgy határoztak a sza­bad rendelkezési alap és a fizetési alap többlete felől, hogy hasznos beruházási célokra fordították. De munkástanácsainknak vannak még gyengeségeik is. Sokszor a tanács tagjai csak felületesen ismerkednek meg problémáikkal és az igazgatóra bízzák a dolgot és előfordul, hogy sorsdöntő kérdésekben nem kérik ki az egész munkaközösség véleményét. Gyakori példa az, hogy az összfizetési alaptöbbletet hasznos beruházás he­lyett egymás között osszák fel, stb., stb. Gazdasági rendszerünk fogyatékossága ma már az akkumulációs százalék eddigi rendszere is. Mindezek a fogyatékossá­gok természetes kísérőjelen­ségei az új utakon járó gyá­ri dolgozóink igazgatásának. Ugyanakkor az eddig elért e­redmények igazolják szá­munkra azt, hogy a jövő­ben is egyre tovább haladunk. A Szövetségi Végrehajtó Tanács már hosszabb ide­je tanulmányozza ezeket a kérdéseket és küszöbön áll már a határozat meghozatala is. A határozat-tervezetben az áll, hogy az eddigi akku­mulációs százalék rendszere helyett, amely máig a jövede­lem elosztásának egyedüli eszköze volt, egy olyan rend­szer létesüljön, amely a ka­mat, a törlesztés, a forgalmi és a jövedelmi adó kombi­nációja lesz. Ezekkel a rende­letekkel min­dnekelőtt lát­juk,­­hogy — ahogyan azt Kardely elvtárs megfogal­mazta — helyesen összhangba hozzuk a termelők, azaz a munkások, dolgozók, földmű­vesek és munkaközösségek egyéni érdekeit a társadalmi közösségnek, mint egésznek érdekeivel«. E határozat véli a termelők erőfeszítéseit, új, még tágabb lehetősé­get biztosít az önkezdeményezésekre és lehetővé teszik azoknak a feladatoknak megvalósítását, melyeket Kar­dely elvtárs hangoztatott: növelni minden munkaközösség munkatermelékenységét és a legnagyobb ösztönzést nyúj­tani a termelőerők további fejlesztésére. Mert ez egyet­len forrása hazánk gazdasági erősödésének, védereje to­vábbi szilárdításának, valamint dolgozóink jóléte további feljavításának.« * d­ja v tuv^auaiv,« A Magyar Szó szer­kesztősége kel­lemes májusi ün­nepeket kíván munkatársainak, olvasóinak és terjesztőinek. Lapunk legköze­lebbi száma hét­főn, a megszo­kott időben je­lenik meg. EZEN A MÁJUSON Írta: SÓTI Pál Burma munkásai ü­dvözlik Jugo­szlávia dolgozóit ■’í 'Ív-v%\ :•­ A Beográdból jelenti a Tan­­jug. Május elsejével kapcso­latban a buronai szakszerve­zetek kongresszusa a követ­kező táviratot intézte a Ju­goszláv Szakszervezeti Szö­vetség­hez: »A burmai szakszervezetek kongresszusában egyesült bur­mai munkások nevében forró üdvözletünket küldjük és sok eredményt kívánunk a munkásosztály ügyének vé­delmében és előbbrevitelé­­ben.« Erre a táviratra Gyúró Sza­lai, a Jugoszláv Szakszerve­zeti Szövetség elnöke a kö­vetkező távirattal válaszolt: »Kellemes május elseji ün­nepeket kívánunk Burma dol­gozó embereinek és kívánjuk, hogy az Önök országának fel­virágozásáért folytatott harc­ban sok eredményt érjenek el.« ingatlan vagyonuk Vajdaság­ban több mint tizenkét mil­liárd dinárt ér, hogy csak ta­valy kilencszázötven új trak­tort vásároltak, hogy minden földjüket tagosították és hogy nagyobbára áttértek a nagyüzemi gazdálkodásnak megfelelő számadásra — mind­ez arról tanúskodik, hogy itt nálunk ebben a tekintet­ben sem nemcsak »kísérletek­ről« van szó, hanem komoly eredményekről. Szövetkeze­teink eddigi eredményeikkel szilárdan megalapozták to­vábbi fejlődésüket. A termelő parasztszövet Titoelvtárs egyik legutóbbi fényképe (­ vagu tettes felvétel) kezetek vagyoni viszonyairól szóló rendelet új fejezetet jelent a falu további fejlő­désében. Ezzel kapcsolatban különösen szem előtt kell

Next