Magyar Szó, 1956. október (13. évfolyam, 268-298. szám)

1956-10-01 / 268. szám

IM.M. A FASIZMUSBA •» SZABADSÁG A NÉPNEK ■ POST, PL­AC. 0 GOT, ALA »­DIN 'A XIII. évf. 268. (3829.) Hétfő, 1956. október 1 ■ 7/fffA Kardely elvtárs a kiállításon Az alelnök szövetkezetbe Vasárnap déelőtt 8.30-kor Edvard Kardely a Szövetségi­­Végrehajtó Tanács alellnöke meglátogatta Palicson a me­­zőgazdasági kiállítást. Kísé­retében volt Tikvicki Géza, a Tartományi Végrehajtó Ta­nács pimötke, Nikola Kmczics, a Tartományi Végrehajtó Ta­nács tagja, Sztipan Marusics a szoboticai járási népbizott­ság elnöke, Nagy Ferenc, a járási szövetkezeti szövetség elnöke és Mazarak Gyula, a szövetkezeti szövetség alel-­­­nö­ke. Kardely elvtárs beírta nevét a kiállítás emlékköny­vébe. _________. •_____ a Preporod is ellátogatott A látogatás után a vendég kíséretével Kerebiára ment. A Prepor­od termelőszövetke­zetben Krnyajszki Pajó a szövetkezet igazgatója és a szövetkezeti tagok csoportja fogadta őket. Kardely elvtárs érdeklődött a munka szerve­zéséről, a termelés eredmé­nyeiről, a tagság közötti gaz­dasági és jogi viszonyokról, majd elbeszélgetett Konyajsz­ki Lazannal, a földművesszö­­vetkezet igazgatójával a szö­vetkezet munkájáról. A szövetkezeti látogatás után a vendégek a radano­­váci erdőbe mentek vadá­szatra. U. J. Edvard Kardely alelnök második napja tartózkodik Vajdaságban. Szombaton délután a becsei Testvériség- Egység birtokon járt, este pedig a szuboticai járás vé­gétől vel beszélgetett el a mezőgazdaság problémáiról. Képünk A BECSEI BIRTOKON KÉSZÜLT. Kardely eévtárs a gazdasági udvaron érdeklődéssel hallgatja Ob­­rad Mijatovics igazgató szavait arról, hogyan ért el a gazdaság rövid idő alatt 3.5­00 literes tejelési átlagot. Balról jobbra előtérben: Nikola Kmezica, Edvard Kardely Géza Tikvicki és Rakó Bjelica a kommunisták verbászi járási vezetőségének titkára. A becsei birtoknak példás berksir tenyészete is van. EZT IS MEGTEKINTETTE KARDELY EL­VT­ÁRS. Ezt a pillanatot örökítette meg a fényképész. V. L. Szövetkezeti küldött­ségünk Lengyelország­­ba utazik Beográdból jelenti a Tan- Jug. A jugoszláv szövetkezeti­­szövetség elfogadta a len­gyel szövetkezeti szövetség meghívását, hogy delegációt küldjön Lengyelországba. A jugoszláv küldöttség jövő év elején utazik Lengyelország­ba. „I“ válogatottunk kikapott, „B“ válogatottunk gyűlölt Ismét a csatársor... Csehszlovákia—Jugoszlávia 2:1 (1:0) _______________ (Kiküldött szerkesztőnk telefonjelentése) Tito elnök megtekintette a szevasztopoli öblöt Beográd, Partizán stadion, 50.000 néző, vezette Mayer (Ausztria), góllövők: Prsada (a 42. és 60. perc­ben), illetve Sztankovics a 67. percben. CSEHSZLOVÁKIA: Doleisi—Jecni, Novak—Pin­­ska, Hledik, Masopust—Pazdera, Moravcik, Fairaizl (Bily) Pzada, Molnár. JUGOSZLÁVIA: Krivokutya—Sztankovics, Dra­­kovics—Taszics, Krsztics,Boskov—Petákovics, Milu­tinovics (Rajkov), Zebec, Kosztics (Mujics), Sekularac. Szevasztopolból jelenti a TASS. Joszip Broz Tito elnök, Alekszandar­­ Rankovics, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács alelnöke, Gyúró Pácár, Bosznia és Hercegovina nép­­szkupstinájának elnöke, va­lamint Veljko Mityunovics jugoszláv nagykövet krimi pihenője alatt megtekintette a szevasztopoli öblöt. A ju­goszláv vezetők kíséretében volt Nikita Hruscsov, a szov­jet KP első titkára, Kincsen­ko, a szovjet KP elnökségé­nek tagja és az ukrán KP el­ső titkára, Breznyev, a köz­ponti vezetőség titkára, Gors­kov, a haditengerészet pa­rancsnoka, Grecsko marsal és Sjerov hadseregparancs­nok. Ezután Kaszatonov tenger­­­nagy, a feketetengeri flotta parancsnoka meghívta a ju­goszláv vezetőket az »Admi­ral Nahimov« cirkálóra. A cirkálón eljátszották a jugo­szláv és szovjet himnuszt és felsorakozott a díszszázad. A vendégek megismerkedtek a legénységgel és megtekintet­ték a hajót. Kaszatonov ten­gernagy díszebéd­et­ rendezett a hajón Tito elnök és Hrus­csov tiszteletére. Tito elnök és Hruscsov el­beszélgetett a tengerészekkel és végül leférnyképezkedett velük. TITO ELNÖK TÁVIRATA MAO CE-ZUNGHOZ Beográdból jelenti a Tan­­jug. Joszip Broz Tito elnök Kína nemzeti ünnepe alkal­mából a következő táviratot intézte Mao Ce Tung kínai köztársasági elnökhöz: »Október 1, a Kínai Nép­köztársaság kikiáltása hete­dik évfordulója ünnepségei alkalmából Jugoszlávia népe és magam nevében forró üd­vözletemet küldöm Önnek és a kinai népnek, és még több eredményt kívánok az ön szocialista hazájának és jólétet a kinai népnek.« IDUOS KISS az estéjei vásárral Picci jelentés KÉSZÜLNEK A BIZTONSÁGI TANÁCS ÜLÉSÉRE 13. old­al) Tárca: Nagyságos úr (2. oldal) Az eltűnt avan­y­­kereszek (4. oldal) Kezdjük néhány statiszti­kai adattal: A jugoszláv csa­tárok 11 szögletet lőttek, a csehek egyet; támadósorunk huszonnyolcszor rúgott az ellenfél kapuja felé, de ebből tizennyolc elkerülte a kaput; a csehek tízszer kerültek lö­vőhelyzetbe és ebből két gólt értek el és három labdát Krivokutya fogott meg. Még ez a statisztikai adat sem fejezi ki azt a mezőny­fölényt, amit csapatunk ki­harcolt. Enyhe vigasz ugyan, mert a futballt gólra játsz­­szák, gólt kell rúgni, a jugo­szláv csatárok pedig ezúttal sem rúgtak. Az egyetlen gólt is Sztankovics fejelte, a második félidő közepén. A mérkőzést már akkor el­vesztettük, amikor legjobban ment a játék. Lehet, hogy furcsán hangzik, de így van. A csatár játékosok tehetetlen­ségével magyarázható ez. I­­gaz ugyan, hogy szerencséje is volt a kiváló csehszlovák kapusnak, mert Taszics nagy rúgása a 17. percben felért egy góllal. Dolessi már fel­ugrott, a labdát nem érte el, de mögötte a kapufa fogta. Mindenesetre a mérkőzés (Folytatása a 8. oldalon) NYILATKOZATOK Marjánovics edző: A c­sehszlo­vákok­ csatársorunk gól­képtelen­ségének köszönhetik győzelmü­ket. A csapat, amelynek csatár­sora képtelen gólt rúgni, min­denképen veszít. A kapott gó­lokért a védelem hibás. Sztankovics: A csehszlovák csapat remekül játszott. A mér­kőzést csatársorunk vesztette el. Taszics: Nem érdemeltük meg a vereséget. Az első félidőben sok gólhelyzetünk volt. Petákovics: Nem érdemeltük meg a vereséget. Jobbak vol­tunk és már az első félidőben eldönhettük volnak a mérkőzés sorsát. A vendégek kapusának nagy szerepe volt abban, hogy elmaradt a jugoszláv győzelem. Krsztics: Védelmünk nem volt elég körültekintő, ezért kaptuk a gólokat. Boskov: A csetiektől többet vártam. A gólokat véletlen gó­loknak mondhatjuk. Már az el­ső félidőben elvesztettük a mér­kőzést, amikor a sok gólhelyze­tet kihagytuk. A cseheket ka­pusuk mentette meg a vereség­től. Crnkovics: Jobbak voltunk, ez meglátszott a pályán is, és nem urban éltük meg a veresége-S. Harkov: Nem érdemeltük meg a vereséget, de ha így játszunk, ezután is veszítünk. Rigr, a csehszlovák válogatott edzője: Szebb mérkőzést vár­tunk. A jugoszlávok jól játszot­tak a mezőnyben, de támadásai­kat nem tudták befejezni. Az eredmény reális. Legjobb játé­kosunk Doleisi és Hledik volt. A jugoszlávok közül Sekularac tetszett legjobban. , Novák: Nem játszottunk jól, de az eredmény a fontos. Pluskal: A csehszlovák válo­gatott legnehezebb mérkőzése volt az idén. Sekularac nagy j­á­­­tékos lesz. Doleisi: A jugoszlávok túl so­kat kombinálnak. Hasznosabb lenne az egyszerű játék. Vé­letlennek is mondhatnánk, hogy mi győztünk. Hledik: A jugoszlávok jobban játszottak, és legalább döntetlent érdemeltek volna. A pályán leg­jobban tetszett Sekularac, Rajkov Mondat, amely magára vonta a figyelmet Adenauer megegyezett Mollet-val (Állandó tudósítónk telefonjelentése) Párizs, szeptember 30 A francia német egyezményt a Saar-vidékről és a Mosel­­folyó csatornázásáról csak október 23-án írják alá Pá­rizsban — ez a gyakorlati e­­redménye Mollet és Ade­nauer tegnap Bonnban meg­tartott találkozójának. A reggeltől majdnem sza­kadatlanul éjfélig tartó meg­beszélés felölelte a két or­szág viszonyában felmerült bonyolult kérdések sokasá­gát. Célját tekintve azonban csak a napirend két pontjá­ra,­­ két sürgős döntést köve­telő problémára, a Saar-vi­­dék kérdésére és az európai egységre korlátozódott. Az első, tisztán gyakor­lati kérdés végre meg­kapta a maga végleges válaszát. Mivel a népsza­­­ vazás már döntött Saar­­vidék sorsáról, Francia­­országnak csak az ma­radt hátra, hogy a terü­let Németországhoz csa­tolása előtt kivonja a for­galomból valutáját. Adenauer megegyezett Mel­let-val, hogy a Saar-vidéken negyvenmillió francia fran­kot kivonnak a forgalomból és megsemmisítenek, a hát­ra maradó rés­zt pedig német márkára váltják, és a fran­cia nemzeti bank rendelke­zésére bocsátják. A Saar-vidék kérdését a Mosel-folyó csatornázásával egybekapcsolva és kihasznál­va Németország igyekezetét, hogy ezt a tartományt minél előbb Németországhoz csa­tolja, Mollet megszerezte A­­denauer beleegyezését, hogy I Bonn viseld a csatornázás ki­adásainak egyharmadát. Ez­zel egyben elesett az a kifo­gás is, amelyet a franciák a közös piac megszerzéséről fo­lyó tárgyalásokon emeltek. A német kancellár és a francia miniszterelnök egyet­ért abban, hogy sürgősen e­­gyezményt kell kötni a kö­zös piacról és az európai a­­tomközösségről. Ebben az ér­telemben javasolják, hogy háromtagú bizottság alakul­jon az egyezmények végle­ges tervezetének kidolgozá­sára. Másrészről kifejezték azt a kívánságukat, hogy Nagybritannia fokozottabb részt vállaljon az európai tes­tületekben. A közlemény azonban hallgat arról, hogy Fran­ciaország elfogadta Nyu­gat-Németországnak azt az álláspontját, hogy az új német hadsereg meg­alakítása szükségessé te­szi az atomfegyverzetet is. Másrészről a közle­ményből és a hozzáfűzött magyarázatokból nem de­rül ki, Adenauer hogyan néz arra a francia állás­pontra, hogy Franciaor­szág csak azzal a felté­tellel csatlakozik az eu­rópai atomközösséghez, ha szabadkezet­­kap nuk­leáris felfegyverzésre. Valószínűleg ezeket a kér­déseket is a háromtagú bi­zottságra bízzák. A gyakor­lat azonban azt bizonyítja, hogy ezekkel a kérdésekkel a megbízottak ritkán tudnak megbirkózni. Ebben az eljá­(Foly­tatása a 3. oldalon)

Next