Magyar Szó, 1959. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1959-01-01 / 1. szám
HftZiaX. A FASIZMUSRA—SZABADSÁG A NEFNEK ♦ ARA 20 DINAR + post. plan. u got to/mfoc V/ XVI. évf. 1. (4299.) sz. 1959. január, 1., 2., 3. 55 /////////////////////////////. 4299] Nem aktaszám ez és nem telefonszám; akárhogy növesztem, dagasztom és számolom, kell még hétszázegy hozzá, hogy kerek ötezerre legyen. Vagyis jubileum, ok az ivásra. Négyezerkétszázkilencvenkilenc száma jelent meg eddig a Magyar Szónak, a mai nappal bezárólag és majdnem két év kell még hozzá, hogy ez a szám ötezerre kigömbölyödjön. Hát én nem tehetek róla, hogy nem jött ki legalább kerek szám erre az ünnepi alkalomra, amikor tizenhatodik évfolyamára lép a lap, azaz az idén december 24-én lett 15 éves. Úgy járok különben is az újságpalota folyosóinak nagy labirintusában, mint egy odatévedt távoli rokon. Távoli rokon a családból, aki még ismerte a nagyapát, de már nem tudja számontartani mind az újabb családtagokat. Egy szál papír lappal tanácstalanul lődörgök olykor és kérdezgetem: „gyerekek, ez kire tartozik mostan?” Persze persze értem én azt, hogy nem úgy van mint hajdan, amikor a lap minden adata egyetlen noteszbe belefért! De nemcsak ez — hallgassátok csak meg — nem csak ezért bolyongok, mint egy elveszett kétdináros a szobákban, termekben és a folyosón... nekem ott furcsa találkozóim vannak. Találkozóim az elmúlt másfél évtized testetlen árnyaival. A Rovatokkal például. A Külpolitikával, a Közgazdasággal, a Tárcával, sőt — senki bűnömül ne vegye — még a Sajtóhibával, az Elírással, a Leiter Jakabokkal, igen, azokkal is szoktam néha találkozni. S míg az előbbiek komoly szerepük tudatában vállveregetve felismernek (ismertem a papájukat, sőt... mintha a fiaim volnának olykor) az utóbbiak, az újságcsinálás Rontópáljai vidáman böknek oldalba... hehe... itt vagyunk még! (Látom, csak ne nagyon dicsekedjetek) Lődörgők — mondom — s néha egy-egy új portás a kapunál megállít (különösen szabadságidő után, ha visszatérek). .. jaj mondom neki, ember, engedjen, mert nekem itt dolgom van még! „Opardon” — mondja — de azért bizalmatlanul pislog utánam, mintha kételkedne abban, hogy csakugyan így van-e. Mert én tartom számon többek között... a lapszámokat. Akárhány nagy fóliáns van abban a házban, akármennyi adat a lapról... én a szívemmel számolom hogy 4 299. Persze — mondod erre — ez könnyű, hiszen ott van mindig a lap fején is.... Ott van, csakhogy ez egészen más számolás! Egészen más. Tekintetem egyforma szeretettel simogatja az Eredményt és... elnézéssel a többit, még a Sajtóhibát is! Akit mindenki gyűlöl, lenéz és megvet... csak én tudom, hogy ő olyan mint a bacilus, amelyet irtani kell ... de hozzánk tartozik! És szeretném nagyon, ha egy ifjú munkatárs jelentkezne nálam és kínálkozna hogy mostantól számoljuk együtt.... ötezerig. Megtanítanám, hogy kell szívvel számolni,... és egyenesen a szedőgépbe diktálni a „legujabb”-at. MAJTÉNYI Mihály .) Olvasóinknak és terjesztőinknek boldog újévi ünnepeket kívánunk * 32 oldalas, hármasszámnak ára naptármelléklettel 20 dinár * Lapunk legközelebb a megszokott terjedelemben és időben, vasárnap jelenik meg Sikeres, boldog új esztendőt Tito elnök üzenete és távoli Indonéziából Elvtársak és elvtársnők, Jugoszlávia polgárai és polgárnői. Habár ebben a pillanatban tőletek messze távol, a baráti Indonéziában járok a velem együtt útrakelt elvtársakkal, gondolatban mégis veletek együtt várjuk az új évet. Itt, az Egyeníitőn túl, rokonszenvvel és vendégszeretettel övezve, barátainkkal együtt szintén az új esztendő beköszöntét ünnepeljük. Jól tudjátok, azért szántuk el magunkat erre a hosszú útra, hogy még jobbanmegszilárdítsuk kapcsolatainkat és sokoldalú együttműködésünket a világnak ebben a részében lévő országokkal. Arra törekszünk, hogy ez alkalommal is híven tolmácsoljuk népeink törekvéseit és rokonszenvét a világnak ebben a részében élő népek iránt, mert a béke és a népek minél jobb együttműködésének megteremtése közös gondunk. Elvtársak és elvtársnők. Még egy évet hagyunk magunk mögött, még egy évi kitartó harcot, szocialista hazánk felépítéséért, dolgozó polgáraink szebb és boldogabb jövőjének megteremtéséért. Az elmúlt esztendő is bővelkedett eseményekben, belső életünkben és nemzetközi viszonylatban egyaránt. Harcunk hazánk továbbfejlődéséért nem volt eredménytelen. Az elmúlt évben jelentős eredményeket értünk el hazánk építésében. Sok új gyárat és más létesítményt helyeztünk üzembe. Ifjúságunk nem egészen nyolc hónap alatt 80 kilométer autóutat épített Ljubljana és Zagreb között és ezzel újólag bizonyságot tett fejlett szocialista hazaszeretetéről. Szemmel látható eredményeket értünk el a termelékenység növelésében, jobb termékeket gyártottunk, nagyobb választékban. Munkásaink, mérnökeink és technikusaink méltán lehetnek büszkék az elért eredményekre. A mezőgazdaságban tavaly értünk el először kimagasló eredményeket, nagy búza- és kukoricahozamot, mert merészebben alkalmaztuk és használtuk fel az agrotechnikai eszközöket. Ez az eredmény — noha csak kis területen értük el —, meggátolta, hogy az aszályos év nagyobb károkat okozzon lakosságunk ellátásában. Éppen e kisebb terület korszerű megművelésének köszönhetjük, hogy teljes egészében elértük átlagos terméshozamunkat. 1959-ben még merészebben kell előrehaladnunk a mezőgazdaságban. Társadalmunk ebben az évben 80 milliárdnál is többet ad mezőgazdasági beruházásokra és ennek a nagy beruházásnak a várt eredményekkel kell járni. Parasztjainknak meg kell látni, hogy milyen nagy haszon származik rájuk, ha korszerű földműveléssel, társastermeléssel és szövetkezéssel bekapcsolódnak a nagyobb terméshozamért indított küzdelembe. Nemzetközi síkon az elmúlt év a békéért, a kísérleti atombomba robbantások betiltásáért, a leszerelésért, stb. folytatott szüntelen harc jegyében telt el. Jóllehet a legfontosabb kérdésekben nem jöttek létre döntőbb eredmények, valamit legalább mégis sikerült elérni — meggátolták a háború kitörését a Közel-Keleten, komolyabban kezdtek tárgyalni az atombomba kísérletek megszüntetéséről, stb. Mindebben döntő szerepet töltött be az Egyesült Nemzetek Szervezete. Távol vagyunk attól, hogy nyugodtan tekinthetnénk az emberiség jövője elé és éppen ezért a világ minden békeszerető erejével együtt, a legnagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, hogy megóvjuk a békét és létrejöjjön a világ népeinek békés, aktív koegzisztenciája és együttműködése. Elvtársak és elvtársnők, polgárok és polgárnők önerőnkbe és dolgozóink teremtőképességeibe vetett hittel lépünk 1959-be. Ebben az évben is nem éppen kevés és elég nehéz feladat áll előttünk, de ha mindenkor egész közösségünket tartjuk szemünk előtt, ha helyesen és takarékosan használjuk fel anyagi eszközeinket, akkor könnyen legyűrjük őiket. Minden feladatunk dolgozóink jobb életének megteremtésére irányul és minden vezető személy vagy bárki más, aki megfeledkezik erről, minden egyes ember és egész társadalmunk ellen ténykedik. A magasabb életszínvonal természetesen elsősorban maguktól a dolgozóktól és a termelékenység növelésétől függ, de éppen úgy a takarékosságtól és minden tékozlás elkerülésétől is, amire egyes vezető emberek még nem fordítanak kellő gondot. Amikor takarékosságról szólok, elsősorban a termelésben, a gyárakban és más vállalatokban, az intézményekben és a különféle fölösleges ünnepségeken való takarékosságra gondolok. Amikor takarékosságról szólok, egyúttal a drága építkezésekre gondolok. Amikor takarékosságról szólok, úgy vélem, hogy minél jobban a beruházások szűkítésére kell törekednünk és nem arra, hogy a terven felül terjeszkedjünk, mert ez végeredményben a polgárok életszínvonalának kárára válik. A minden térre kiterjedő takarékosság és az eszközök helyes elosztása az egyik döntő szerepet tölti be anyagi nehézségeink leküzdésében. Dolgozóinknak, munkásoknak, parasztoknak és a népi értelmiségnek, ifjú nemzedékünknek, véderőnk tagjainak, minden polgárunknak és polgárnőnknek boldog új évet kívánok. Megbecsüléstől és szeretettől övezve a messzi távolban is. Tito elnök Indonéziában Kísérje szerencse új vállalkozásainkat A Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsának újévi üdvözlete A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsa boldog új évet kíván a Szakszervezeti Szövetség minden tagjának és hazánk minden dolgozójának azzal az óhajjal, hogy az új év sikerekben és örömökben még gazdagabb legyen. Hazánk az elmúlt évben még egy hatalmas lépést tett a felemelkedés ösvényén. Bizvost állíthatjuk, hogy az öt,éves távlattervben kitűzött célok elérhetők és egyre közelebb vannak, és megvalósíthatjuk mindazt, amit szándékozunk. Dolgozóink önfeláldozásának és lendületének köszönhetjük, hogy a múlt évben sok általános és személyes óhajunk és kívánságunk teljesült és ez alapul szolgál arra, hogy bizakodással és örömmel várjuk az új esztendőt. Gazdasági erőnk buján fejlődik, az új demokratikus szocialista viszonyok mind erősebben és mélyebben szabják meg egész életünket, az aktív békés koegzisztencia politikája egyre újabb barátokat és tisztelőket szerez hazánknak az egész világon. Tito elvtársat békeútján mindenütt őszinte jókívánságokkal fogadják és ez egyúttal hazánknak és népünknek is szól, ezzel ismerik el békeszeretetét és munkaszeretetét, ezzel üdvözlik népünket az új év küszöbén. Hazánk szilárd léptekkel halad a fejlődés útján. Minden új év újólag megerősíti, hogy helyes úton haladunk. Ezért minden új év újabb alkalmul szolgál arra, hogy örvendezzünk az elért sikereken és örüljünk annak is, amit biztosan elérünk: Legyenek termékenyek új alkotó erőfeszítésnek, kisérje szerencse új vállalkozásainkat! Boldog újévet!