Magyar Szó, 1959. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1959-01-01 / 1. szám

HftZiaX. A FASIZMUSRA­—SZABADSÁG A NEFNEK ♦ ARA 20 DINAR + post. plan. u got to/mfoc V/ XVI. évf. 1. (4299.) sz. 1959. január, 1., 2., 3. 55 /////////////////////////////. 4299] Nem aktaszám ez és nem telefonszám; akárhogy növesz­tem, dagasztom és számolom, kell még hétszázegy hozzá, hogy kerek ötezerre legyen. Vagyis jubileum, ok az ivás­­ra. Négyezerkétszázkilencven­kilenc száma jelent meg ed­dig a Magyar Szó­nak, a mai nappal bezárólag és majd­nem két év kell még hozzá, hogy ez a szám ötezerre ki­­gömbölyödjön. Hát én nem tehetek róla, hogy nem jött ki legalább kerek szám erre az ünnepi alkalomra, amikor tizenhato­dik évfolyamár­a lép a lap, azaz az idén december 24-én lett 15 éves. Úgy já­rok különben is az újságpa­lota folyosóinak nagy labirin­tusában, mint egy odatévedt távoli rokon. Távoli rokon a családból, aki még ismerte a nagyapát, de már nem tudja számontartani mind az újabb családtagokat. Egy szál papír lappal tanácstalanul lődörgök olykor és kérdezgetem: „gye­rekek, ez kire tartozik mos­tan?” Persze persze értem én azt, hogy nem úgy van mint hajdan, amikor a lap min­den adata egyetlen noteszbe belefért! De nemcsak ez — hallgassátok csak meg — nem csak ezért bolyongok, mint egy elveszett kétdináros a szobákban, termekben és a folyosón... nekem ott furcsa találkozóim vannak. Találko­zóim az elmúlt másfél év­tized testetlen árnyaival. A Rovatokkal például. A Kül­politikával, a Közgazdaság­gal, a Tárcával, sőt — senki bűnömül ne vegye — még a Sajtóhibával, az Elírással, a Leiter Jakabokkal, igen, azok­kal is szoktam néha találkoz­ni. S míg az előbbiek komoly szerepük tudatában vállvere­getve felismernek (ismertem a papájukat, sőt... mintha a fiaim volnának olykor) az utóbbiak, az újságcsinálás Rontópáljai vidáman böknek oldalba... hehe... itt va­gyunk még! (Látom, csak ne nagyon dicsekedjetek) Lődörgők — mondom — s néha egy-egy új portás a kapunál megállít (különösen szabadságidő után, ha vissza­térek). .. jaj mondom neki, ember, engedjen, mert nekem itt dolgom van még! „Opar­­don” — mondja — de azért bizalmatlanul pislog utánam, mintha kételkedne abban, hogy csakugyan így van-e. Mert én tartom számon többek között... a lapszámo­kat. Akárhány nagy fóliáns van abban a házban, akár­mennyi adat a lapról... én a szívemmel számolom hogy 4 299. Persze — mondod erre — ez könnyű, hiszen ott van mindig a lap fején is.... Ott van, csakhogy ez egészen más számolás! Egészen más. Tekintetem egyforma szere­tettel simogatja az Eredményt és... elnézéssel a többit, még a Sajtóhibát is! Akit minden­ki gyűlöl, lenéz és megvet... csak én tudom, hogy ő olyan mint a bacilus, amelyet ir­tani kell ... de hozzánk tar­tozik! És szeretném nagyon, ha egy ifjú munkatárs jelentkez­ne nálam és kínálkozna hogy mostantól számoljuk együtt.... ötezerig. Megtanítanám, hogy kell szívvel számolni,... és egyenesen a szedőgépbe dik­tálni a „legujabb”-at. MAJTÉNYI Mihály .) Olvasóinknak és terjesztőinknek boldog újévi ünnepeket kívánunk * 32 oldalas, hár­­masszámnak ára naptármelléklettel 20 dinár * Lapunk legközelebb a megszokott terjedelem­ben és időben, vasárnap jelenik meg Sikeres, boldog új esztendőt Tito elnök üzenete és távoli Indonéziából E­lvtársak és elvtársnők, Jugoszlávia polgá­rai és polgárnői. Habár ebben a pillanatban tőletek messze távol, a ba­ráti Indonéziában járok a ve­lem együtt útrakelt elvtársak­kal, gondolatban mégis vele­tek együtt várjuk az új évet. Itt, az Egyeníitőn túl, rokon­­szenvvel és vendégszeretettel övezve, barátainkkal együtt szintén az új esztendő bekö­szöntét ünnepeljük. Jól tudjátok, azért szántuk el magunkat erre a hosszú út­ra, hogy még jobban­­megszi­lárdítsuk kapcsolatainkat és sokoldalú együttműködésün­ket a világnak ebben a ré­szében lévő országokkal. Ar­ra törekszünk, hogy ez alka­lommal is híven tolmácsoljuk népeink törekvéseit és rokon­szenvét a világnak ebben a részében élő népek iránt, mert a béke és a népek mi­nél jobb együttműködésének megteremtése közös gondunk. Elvtársak és elvtársnők. Még egy évet hagyunk ma­gunk mögött, még egy évi kitartó harcot, szocialista ha­zánk felépítéséért, dolgozó polgáraink szebb és boldo­gabb jövőjének megteremté­séért. Az elmúlt esztendő is bővelkedett eseményekben, belső életünkben és nemzet­közi viszonylatban egyaránt. Harcunk hazánk továbbfejlő­déséért nem volt eredmény­telen. Az elmúlt évben jelen­tős eredményeket értünk el hazánk építésében. Sok új gyárat és más létesítményt helyeztünk üzembe. Ifjúsá­gunk nem egészen nyolc hó­nap alatt 80 kilométer autó­­utat épített Ljubljana és Zagreb között és ezzel újólag bizonyságot tett fejlett szo­cialista hazaszeretetéről. Szem­mel látható eredményeket ér­tünk el a termelékenység­ nö­velésében, jobb termékeket gyártottunk, nagyobb válasz­tékban. Munkásaink, mérnö­keink és technikusaink mél­tán lehetnek büszkék az el­ért eredményekre. A mezőgazdaságban tavaly értünk el először kimagasló eredményeket, nagy búza- és kukoricahozamot, mert me­részebben alkalmaztuk és használtuk fel az agrotechni­kai eszközöket. Ez az ered­mény — noha csak kis terü­leten értük el —, meggátolta, hogy az aszályos év nagyobb károkat okozzon lakosságunk ellátásában. Éppen e kisebb terület korszerű megművelé­sének köszönhetjük, hogy tel­jes egészében elértük átlagos terméshozamunkat. 1959-ben még merészebben kell előre­haladnunk a mezőgazdaság­ban. Társadalmunk ebben az évben 80 milliárdnál is töb­bet ad mezőgazdasági beru­házásokra és ennek a nagy beruházásnak a várt eredmé­nyekkel kell járni. Paraszt­jainknak meg kell látni, hogy milyen nagy haszon származik rájuk, ha korszerű földműveléssel, társasterme­léssel és szövetkezéssel be­kapcsolódnak a nagyobb ter­méshozamért indított küzde­lembe. Nemzetközi síkon az elmúlt év a békéért, a kísérleti atom­bomba robbantások betiltá­sáért, a leszerelésért, stb. folytatott szüntelen harc je­gyében telt el. Jóllehet a leg­fontosabb kérdésekben nem jöttek létre döntőbb eredmé­nyek, valamit legalább mégis sikerült elérni — meggátol­ták a háború kitörését a Közel-Keleten, komolyabban kezdtek tárgyalni az atom­bomba kísérletek megszünte­téséről, stb. Mindebben dön­tő szerepet töltött be az E­­gyesült Nemzetek Szervezete. Távol vagyunk attól, hogy nyugodtan tekinthetnénk az emberiség jövője elé és ép­pen ezért a világ minden bé­keszerető erejével együtt, a legnagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, hogy megóv­juk a békét és létrejöjjön a világ népeinek békés, aktív koegzisztenciája és együtt­működése. Elvtársak és elvtársnők, polgárok és polgárnők­ önerőnkbe és dolgozóink teremtő­­képességeibe vetett hittel lépünk 1959-be. Ebben az évben is nem éppen kevés és elég nehéz feladat áll e­­lőttünk, de ha mindenkor e­­gész közösségünket tartjuk szemünk előtt, ha helyesen és takarékosan használjuk fel anyagi eszközeinket, ak­kor könnyen legyűrjük őiket. Minden feladatunk dolgozó­ink jobb életének megterem­tésére irányul és minden ve­zető személy vagy bárki más, aki megfeledkezik erről, min­den egyes ember és egész tár­sadalmunk ellen ténykedik. A magasabb életszínvonal természetesen elsősorban ma­guktól a dolgozóktól és a ter­melékenység növelésétől függ, de éppen úgy a takarékosság­tól és minden tékozlás elke­rülésétől is, amire egyes ve­zető emberek még nem for­dítanak kellő gondot. Amikor takarékosságról szólok, első­sorban a termelésben, a gyá­rakban és más vállalatokban, az intézményekben és a kü­lönféle fölösleges ünnepsége­ken való takarékosságra gon­dolok. Amikor takarékosság­ról szólok, egyúttal a drága építkezésekre gondolok. Ami­kor takarékosságról szólok, úgy vélem, hogy minél job­ban a beruházások szűkíté­sére kell törekednünk és nem arra, hogy a terven felül ter­jeszkedjü­nk, mert ez végered­ményben a polgárok életszín­vonalának kárára válik. A minden térre kiterjedő taka­rékosság és az eszközök he­lyes elosztása az egyik döntő szerepet tölti be anyagi ne­hézségeink leküzdésében. Dolgozóinknak, munkások­nak, parasztoknak és a népi ér­telmiségnek, ifjú nemzedé­künknek, véderőnk tagjainak, minden polgárunknak és pol­gárnőnknek boldog új évet kí­vánok. Megbecsüléstől és szeretettől övezve a messzi távolban is. Tito elnök Indonéziában Kísérje szerencse új vállalkozásainkat A Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsának újévi üdvözlete A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsa boldog új évet kíván a Szak­­szervezeti Szövetség minden tagjának és hazánk minden dolgozójának azzal az óhaj­jal, hogy az új év sikerekben és örömökben még gazda­gabb legyen. Hazánk az elmúlt évben még egy hatalmas lépést tett a felemelkedés ösvényén. Biz­vost állíthatjuk, hogy az öt­­,­éves távlattervben kitűzött célok elérhetők és egyre köze­lebb vannak, és megvalósít­hatjuk mindazt, amit szándé­kozunk. Dolgozóink önfelál­dozásának és lendületének köszönhetjük, hogy a múlt évben sok általános és szemé­lyes óhajunk és kívánságunk teljesült és ez alapul szolgál arra, hogy bizakodással és örömmel várjuk az új eszten­dőt. Gazdasági erőnk buján fejlődik, az új demokratikus szocialista viszonyok mind erősebben és mélyebben szab­ják meg egész életünket, az aktív békés koegzisztencia politikája egyre újabb bará­tokat és tisztelőket szerez ha­zánknak az egész világon. Tito elvtársat békeútján min­denütt őszinte jókívánságok­kal fogadják és ez egyúttal hazánknak és népünknek is szól, ezzel ismerik el bé­­keszeretetét és munkaszerete­tét, ezzel üdvözlik népünket az új év küszöbén. Hazánk szilárd léptekkel halad a fejlődés útján. Min­den új év újólag megerősíti, hogy helyes úton haladunk. Ezért minden új év újabb al­kalmul szolgál arra, hogy ör­vendezzünk az elért sikere­ken és örüljünk annak is, a­­mit biztosan elérünk: Legyenek termékenyek új alkotó erőfeszítésnek, kisér­je szerencse új vállalkozásain­kat! Boldog újévet!

Next