Magyar Szó, 1960. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1960-01-01 / 1. szám

BALAD X FASIZMUSBA - SZABAD SAC! X WBPNHtl Magyar Sió >-■ , ' y. , /• \ XVII. évf. 1. (4607.) sz. 1960. január, 1, 2, 3. XBA­N DINAR Mit láttam a Vajdaságban Ünnepi interjú Milos Mrasiccsel Szerbia végrehajtó tanácsának elnökével TELJES SIKER Tito elnök újévi üdvözlete hazánk minden polgárának Tág fogalom ez a „Boldog Újévet." A boldogság jelentése a­­mellett korszakok szerint is változik, amennyiben egyál­talán van kollektív álom. Hogy ne menjünk távo­labb a múltba, a megszállás alatt fajüldözött barátom leg­szebb újévi kívánsága nyil­ván az volt, hogy megérjen legalább még egy, egyetlen egy esztendőt. Az ellenséges hadseregbe sorozott vajdasági fiatalok ezrei álmodoztak arról, a részletek részletéig eltervez­gették, hej, hogy is lenne végigsétálni civilben csak egyetlen egyszer a szülőfalu főutcáján, akkor ez volt a legeslegboldogabb újévi kí­vánság. A háború utáni feldúlt nincstelenségben lakomák­ról, angol szövetről, szeret­teink visszatértéről, bőség­ről szóltak az újévi tesztok, ezt kívánták boldogságul egymásnak a textil- és egyéb pontokkal vásárló emberek. Csak ne legyen háború — erre ittunk nem sokkal ké­sőbb újévváráskor, csak még egy kicsit ne legyen! Meleg puha ágy, terített asztal, tisz­ta lakás, nyugodt munka a szabad országban, gyermek­­nevelés békében, szebbet ak­kor kívánni sem lehetett en­nél. Észre sem vettük talán, de néhány évvel később már arról beszélgettünk a dús szilveszteri asztalnál, hogy mit is vásárolunk majd az új esztendőben, bútort, villany-hűtőszekrényt, eset­leg motorkerékpárt vagy la­kást, kis házat talán — és kívántunk egymásnak sze­rencsés vételt. És most? Fogalmazza meg, ha tudja valaki, mi volt az újévi kívánságok szintézise az elmúlt éjszakán. A lét­kérdések nagyjából lekerül­tek a napirendről, a háború veszélye távolodik, hogyan összegezhető a felöltözött, jóllakott szabad polgár bol­dogságvágya? Mondjuk azt, hogy az igé­nyek a kulturálódás felé te­relődnek? Igaz. Tegyük fel, hogy az emberi méltóság kul­tuszának további lehetősé­geiről beszélgetnek sokfelé? Ez is igaz. Állítsuk, hogy a férfi-nő-gyermek-társadalom viszony raffinált és változó kérdései foglalkoztatnak ben­nünket egyre többször táv­latban is? Ez sem cáfolható. Írjuk ide, hogy a civilizált, gépesített, sőt önműködővé tett világtermelés is újévi téma, hisz ehhez kötődik az autós és egyebes életszínvo­nal-óhaj. Ez is álom. Aztán az úgynevezett egészen ma­gánemberi vágyak: szerelem, alkotás, passzió, érvényesü­lés, stb. stb. Vagy hiábavaló napjaink­ Г­an a próbálkozás, hogy föl­bontsuk ezt a frázist: Bol­dog Újesztendőt? Hogy rész­letezzük majd összefoglal­juk, kikiáltva korunk kívá­nalmává. Vagy csináljunk ebből elméletet és szögezi Jugoszlávia polgárai, a tizenötödik újévet ünnepel­jük a szocialista közösségünk valóban egyesült népeinek alkotó lendületével teljesen átalakult szabad Jugoszláviá­ban. Rövid időszak ez egy ország életében, de vajmi kevés nép járt meg olyan kí­nos, keserves utat, ebben az időszakban, mint a mi népe­ink. Valóban büszkélkedhe­tünk az ezen az úton állan­dóan feltornyosuló óriási ne­hézségek ellenére a mai na­pig elért eredményeinkkel. Hazánk népei társadalmi és gazdasági tevékenységünk va­lamennyi ágazatában szerzett óriási­ tapasztalatokkal lép­nek az új évbe. Rendkívül nagy eredményekkel hagy­juk magunk mögött a múlt évet, miután teljes siker ko­ronázta ipari és mezőgazdasá­gi dolgozóink erőfeszítéseit és alkotó munkáját. Nem kívánom fárasztani a hallga­tókat mindazzal, amit ta­valy elértünk, mert ez töb­­bé-kevésbé köztudomású, de hangsúlyozni szeretném, hogy a tavaly szerzett tapasz­talatok és a tavaly elért ered­mények igazolhatják és sza­vatolhatják a legjobban, hogy helyes úton járunk és ezért az utón tovább haladva jövőre még nagyobb eredmé­nyeket érünk el és ezzel le­zükt le: kollektív álmaink mindig akkor voltak, ami­kor keményen kellett küz­­denünk sarkunkban bajjal, szívünkben félelemmel, és nagyon távoliak voltak a re­ményeink. Viszont a magá­­ra talált, biztonságban lévő egyéniséggé fejlődhetett lény ideáljai komplikáltabbak, szerteágazók és többfélék, amint annak a társadalom­nak a problémái­­t, amely l­hetőséget teremtünk dolgo­zóink és általában polgára­ink életszintjének gyorsabb emelésére. Társadalmi és gaz­dasági tevékenységünkben ta­valy némi fogyatékosságok és hibák voltak, és ezeket a következő évben következete­sen ki kell küszöbölnünk, hogy még gyorsabban halad­hassunk egész társadalmi életünk fejlődésében. Külön gondot kell fordítani az em-­­­berekre, az emberre; ez a gondoskodás nincs meg min­dig kellő mértékben az alsó­­fokú szervek, a különféle bi­zottságok és kommunák mun­kájában. Nem is annyira anyagi nehézségek miatt, ha­nem főleg meg nem értés, és nemtörődömség miatt, már­pedig éppen az emberekről­ való gondoskodás a legfonto­sabb a szocializmusban. Munkaközösségeink előtt a következő évben rendkívül nagy feladatok állnak. Még jobban tökéletesíteni kell igazgatási rendszerünket, tö­kéletesíteni kell a javadalma­zási rendszert, növelni kell a munkatermelékenységet, úgy­hogy ebből elsősorban maguknak a termelők­nek legyen hasznuk. Eb­ből a szempontból sok válla­latban, már rendkívüli kima­gasló eredményeket értek el, de ennek ki kell terjednie ben élnek, és amelyet ők maguk visznek előre. Kívánjuk tehát, hogy le­gyenek méginkább azok? Kívánjuk, s mondjuk ez­úttal is úgy, mint eddig, év­százados jól bevált módon, de sok mindenre gondolva és kinek-kinek a maga álmai szerint. Boldog, nagyon boldog új esztendőt! VÉBEL, Lajos minden vállalatra és minden munkaközösségre. A munka­­közösségeknek a szakszerve­zet segítségével természete­sen gondosan elő kell készí­teniük az új javadalmazási rendszer bevezetését, fel­használva azoknak a munka­­közösségeknek a tapasztala­tait, amelyek rövid idő alatt rendkívül jó eredményeket értek el. Ugyanez érvényes a mezőgazdaságra is. Tavaly rendkívül jó eredményeket értünk el a mezőgazdaság­ban, 1960-ban pedig még in­kább előre kell haladnunk a mezőgazdasági termelésben és ezzel bebizonyítanunk a foganatosított, új intézkedé­sek teljes értékét. A magas színvonalú ipari és különösen mezőgazdasági termelés ter­mészetesen parancsolóan meg­követeli a szűk garat kiküszö­bölését a szállításból és a termények tárolásából. A fe­lelős vezetők a jövő évben erre a problémára fordítják a legnagyobb figyelmet, 1960-ban az eddig legna­gyobb eszközöket ruházzuk gazdaságunkba. Törekedjünk arra, hogy ezeket az eszközö­ket minél okosabban használ­juk fel azokra a célokra, a­­melyekre szántuk őket. Bár­mily tékozlás vagy a beru­házások terven kívüli fokozá­sa csak újabb nehézségeket okozhat és hátrányos hatás­sal lesz a dolgozók és általá­ban polgáraink életszínvona­lára. Ami a nemzetközi helyze­­tet illeti, azt hiszem, több bi­zakodással tekinthetünk a jövőbe, és nyugodtan a szo­cialista hazánkat építő alko­tó munkának szentelhetjük magunkat. A világszerte vi­(Folytatása a 2. oldalon) KÉRDÉS: Néhány vaj­dasági látogatása után milyen benyomásokat szerzett a mezőgazdaság fejlődéséről és az új vi-­­­szonyok kialakulásáról falvainkban. ’[ VÁLASZ: Néhány megál­­­­lapítást tehetek. Elsősorban­­ mezőgazdaságunknak külter­­­­­jeiből belterjessé váló átala­­­­­kulási folyamata és ennek .­­ alapján a mezőgazdasági f­­termelés és a mezőgazdaság t­ő ből eredő nemzeti jövedelem­­ növekedésének üteme éppen a Vajdaságban a leggyorsabb. Ezt több mozzanattal lehet m­egmagy­arázni. Először ez a gazdasági tár­sadalmi és politikai szerve­zetek, a kommunák, politi­kai, gazdasági, tudományos és szakkáderünk rendkívüli igyekvésének eredménye. Másodszor, ennek a fejlődés­nek az az alapja, hogy a leg­utóbbi három-négy évben igen gyorsan ruháztunk be társadalmi eszközöket ezen a területen a mezőgazdasági szervezetek (mezőgazdasági birtokok, termelő paraszt­szövetkezetek és földműves­­szövetkezetek) alapeszközei­be és forgalmi eszközeibe, és átfogó széleskörű intézkedé­seket alkalmaztunk a mező­­gazdasági termelés fejleszté­sének ösztönzésére. Harmad­szor, ennek a fejlődésnek egyik fő tényezője az, hogy a mezőgazdasági szerveze­tekben megfelelő díjazási rendszerrel érvényesül az el­osztásban a munkások, a szakértők és a tisztviselők anyagi ösztönzésének elve. Hasonlóképpen a földműves szövetkezetek és a magán­parasztok között kötött tár­sastermelési szerződések is érvényre juttatják az anyagi ösztönző erőt, kielégítve a szövetkezeti szervezetek és a velük társastermelő magán­­parasztok érdekeit egyaránt. Véleményem szerint 1959- ben a társastermelés teljes mértékben bevált. 1959 őszén bebizonyult, hogy a magán­­parasztok tömegesen társas­termelésre lépnek a szövet­kezetekkel. Úgy látszik, hogy most inkább anyagi ténye­zőkben (szövetkezeti gépek­ben, felszerelésben, repro­dukciós anyagban, stb.) lesz hiány, mint a magánparaszt készségében, hogy még szé­lesebb körben elfogadja a korszerű belterjes, szocialista­­ mezőgazdasági nagyterme­lést. Kétségtelenül eljutot­­­­tünk addig, hogy most már­­ anyagi tényezők korlátozzák­­ a szocialista mezőgazdasági , nagytermelés továbbterjedé­sét. Továbbá, 1959 a fordulat esztendeje a mezőgazdasági termelés irányvonalában: a növénytermesztéstől — amely­re eddig úgyszólván minden figyelmünket szenteltük —a jószágtenyésztés felé, a belter­jes jószágtenyésztés gyorsí­tott fejlesztése felé fordul­tunk. Nem sok idő szükséges, hogy mindannyian belássuk, milyen óriási jelentőségű ez a fordulat mezőgazdaságunk és egész közgazdaságunk to­vábbfejlődése szempontjából. Hiszem, hogy már 1960-ban feljegyezhetjük a mezőgazda­sági fejlesztés ez új irányvo­nalának komolyabb eredmé­nyeit. Végül nem hallgathatjuk el, hogy nem találjuk kielégí­tőnek a mezőgazdasággal kap­csolatos ágazatok fejlődését, vagyis az úgynevezett kisérő ágazatokét. (feldolgozó üze­mek, termény tárolók és rak­tárak, szállítás, úthálózati stb.) Ezek az ágazatok lassan fejlődnek, nem követik a me­zőgazdaság gyors fejlődési ütemét különösen a Vajdaság­ban. Ez sokféle és nagy ne­hézségeket okoz. Közvetlen feladatunk, hogy kellő felté­teleket teremtsünk ez ágaza­tok fejlődésének meggyorsítá­sára, és ezzel biztosítsuk me­zőgazdaságunk további fellen­dülését. KÉRDÉS: Vajdasági lá­togatásai alatt különö­sen érdeklődött a feldol­gozóipar iránt. Meg van­­e elégedve a feldolgozó ipar fejlődésével? VALASZ: Legutóbbi vajda­sági utam alkalmat nyújtott, hogy meglátogassak néhány iparvállalatot. Megismertem e vállalatok munkaközössé­geinek eredményeit és nehéz­ségeit. Ezenkívül az utóbbi időben részletesen tájékozód­tam az ipar fejlődési problé­máiról Vajdaságban és az egész Szerb Népköztársaság­ban. E rövid nyilatkozatban nem szólhatok erről részlete­sebben, csak néhány szóval kifejthetem általános benyo­másaimat. Véleményem szerint már eddig is nem csekély erőfeszí­tést tettek és nem kis ered­ményeket értek el, de­­­még sok mindent kell tenni a vaj­dasági ipar fejlesztésére. Eb­ben az értelemben az elavult iparvállalatok megújításából eredő rendkívül nagy felada­tok mellett teljes figyelmet kell szentelni új feldolgozóipa­ri üzemek létesítésének. Csak azt említeném meg, hogy tel­jesen ki kell építeni az élel­mezési ipart, mert a jövőben kétségtelenül ez lesz az egyik legerősebb iparág ezen a te­rületen, továbbá megemlíte­ném, hogy lehetőség van a vegyipar, a papíripar, bőr­ipar, fafeldolgozó ipar és vil­lamossági ipar, stb. fejleszté­sére. Véleményem szerint objek­tív szükség van és az objek­tív feltételek is megvannak a feldolgozóipar ilyen beható és sokoldalú fejlődésére Vaj­daság területén. E cél meg­valósítására minden tényező, különösen pedig a helyi szer­vek és a gazdasági szerveze­tek még szélesebb körű kez­deményezésére van szükség; gazdaságpolitikánk céljainak és gazdasági rendszer­ünk elemeinek egyaránt ebben az irányban kell ösztönözniük mindezeket a tényezőket. (Folytatása a 6. oldalon) A Magyar Szó szerkesztősége felkérte Milos Minicset, Szerbia végrehajtó tanácsának elnökét, hogy az újévi Magyar Szó számára válaszoljon néhány időszerű kérdésre. Minics elvtárs készsé­gesen teljesítette a szerkesztőség kérését, és a hozzá intézett kérdésekre a következőkben vá­laszolt: Tito köztársasági elnök dolgozó­szobájában MA: 32 OLDALAS ÜNNEPI SZÁM, AJÁNDÉK NAPTÁR­MELLÉKLETTEL ♦ ARA 20 DINAR ♦ A Magyar Szó legközelebb kedden reggel jelenik meg ♦ Lapunk munka­közössége boldog új évet kíván minden olvasónknak

Next