Magyar Szó, 1963. szeptember (20. évfolyam, 240-269. szám)

1963-09-01 / 240. szám

HALAI* A FASIZMUSRA — SZABADSÁG A NÉPNEK! ARA 20 DINAR Ш&•́ Sió­­: XX. évf. 240. (5838.) szám :: • •••!••• ••••••••••••••••••*•■ ■■■■■•• •••••• •••••• Vasárnap, 1963. szept. Ilííj. Tito elnök az Inter­parlamentáris Unió értekezletén A szervezet eddigi legtömegesebb összejövetele Makso Bace nyilatkozata szkupstinai tudósítónknak Makso Bace, az Interpar­lamentáris Unió szeptember 12-én Belgrádban­­ tartandó 52. értekezletét előkészítő bi­zottság tagja szkupstinai tu­dósítónknak adott nyilatko­zatában kijelentette, hogy az értekezletet Tito elvtárs, a JSZSZK elnöke nyitja meg, és üdvözli a világ min­den részéből, 57 országból összejövő képviselőket. A szervezők 700 képviselőt vár­nak. Az értekezlet 1902, a szervezet megalakulása óta most lesz a legtömegesebb. A Jugoszláv Televízió köz­vetít majd a plenáris ülések­ről. Az első küldöttségek már érkeznek. Az impozáns összejövetel­re már eddig is jelentős elő­készületeket tettek. A parla­menti csoportokat kimagasló személyiségek, képviselőházi elnökök vagy alelnökök veze­tik. Először történik meg, hogy egyes küldöttségek, például az amerikai és a brit, rekordszámú képviselő­ből állnak, több mint 70 ta­got számlálnak. Makso Bace kijelentette, hogy a küszöbönálló érte­kezletet azért tartják éppen Belgrádban, mert egyrészt hazánk szkupstinája már évek óta tett ilyen javasla­tot- de mivel más országok is érdeklődnek, az értekez­let részvevői minden eset­ben külön tárgyalnak arról, hogy hol tartják legközeleb­­bi összejövetelüket. Szokat­lan lenne, ha egy nemrég föl­vett tagállam jelentkezne az értekezlet megszervezésére. Jugoszlávia, az első világhá­ború előtti Szerbia által 1902 óta tagnak tekinthető, tehát az Unió legrégibb tag­jai közé tartozik. A háború után igen tevékenyen részt vett a szervezet munkájá­ban, az utóbbi időben pedig szkupstinai képviselőink u­­gyancsak kivették részüket a vitákban, sokszor ismertet­ték álláspontjaikat. Makso kötelesség­geace véleménye szerint nagy­szerű gondolat volt "vállalkoz oldalon é­­­ni az értekezlet megszerve­zésére. Az időpont is nagyon kedvező, mert — jóllehet há­rom évvel ezelőtt Brüsszel­ben volt a szervezet (50. ju­bileumi) értekezlete — azon csak 51 ország képviselői vet­tek részt. Már eddig 57 or­szág képviselői jelentették be részvételüket, de ez a szám még növekedhet. Az ilyen nagyarányú érdeklődés­hez mindenképpen hozzájá­rult Jugoszlávia népszerűsé­ge és politikája is, amely kisebb-nagyobb problémák rendezésében elfoglalt állás­pontjával úgyszólván évtize­dek óta tántoríthatatlanul pozitív irányt mutat a világ­problémák rendezésére. Mari­se Bace kiemelte, hogy első­sorban a tömbpolitikát elíté­lő, a koegzisztencia szüksé­gességét hirdető és az el nem kötelezettség irányvonalát szorgalmazó politikára gon­dol. Nyilvánvaló, hogy napja­inkban, amikor a nemzet­közi feszültség csökken, ha­zánk politikája bizonyos mér­tékben közvetett és közvet­len elismerést kap. Bace vé­leménye szerint a sok or­szágból érkező képviselők nagy száma is azt bizonyít­ja, hogy a nemzetközi poli­tikai helyzet javuló irány­zatú. Az Interparlamentáris U­­nió egyike a legrégibb nem­zetközi szervezeteknek. Te­vékenységének célja önkén­tes alapon tömöríteni a par­lamenti küldöttségeket, még­pedig bizonyos szempontból két vonatkozásban. Maga az Unió, a parlamenti képvise­lők önkéntes szervezete. Az Unió országos csoportjainak megalakítása nem hivatalos jellegű, nem tartozik az ál­lami ügyekbe, hanem önkén­tességen alapul a szervezet­be való tömörülés is, önkén­tes olyan értelemben is, hogy (Folytatása a 8. oldalon) Azon vagyunk hogy minden kommunista és munkáspárt alkotó módon alkalmazza a marxizmus-leninizmust Újra­élednek a falusi kiskirályok hajlamai — panaszkodott a héten egy telecskai olvasónk, és aprólé­kosan leírta az Elektrovojvo­­dina ottani pénzbeszedőjének önkényeskedését és furfang­­jait. Aztán arról számolt be, hogyan próbált barátai és is­merősei tanácsára orvoslást találni ügyére a vállalat zom­­bori igazgatóságán, mielőtt hozzánk fordult volna. Íme, panasza dióhéjban: a pénzbeszedő, ha kasszírozás­­kor nem talál otthon senkit, „másodszori kiszállásra” száz dinár kiszállási díjat számol fel, vagy­­ kikapcsolja az áramot. Szomszédtól nem fo­gadja el a pénzt, csak szemé­lyesen tárgyal a címzettel. Nyáridőben pedig — szól tovább a levél — a lakosság korán reggel indul munkába, s nem maradhat valaki egész nap otthon, hogy a pénzbe­szedőt várja. Nála is kikapcsolták a vil­lanyt. Erre panaszt tett a vál­lalat zombori igazgatóságán. Mindent egybevetve, ennyit ért el. Augusztus 19 óta meg­vonták tőle az áramot. „Jöj­jön máskor, most sok dol­gunk van a vihar miatt”, ta­nácsolták neki, és végül egy szellemeskedő megnyugtatás­félét is kapott: „A háború előtt a pap volt az isten a faluban, most meg a villany­­szerelő". Nem volt idő hozzá, hogy a levél vétele után valaki job­ban utána járjon a dolog­nak. Ezért a névvel aláírt le­velet közöljük csak (mai O­R levelek rovatunkban a 18. ol­dalon), és kirívóságánál fog­va ezen a helyen is megem­lítjük anélkül, hogy véle­ményt, kommentárt fűznénk hozzá, vagy valamilyen kö­vetkeztetést vonnánk le be­lőle. Mindenképpen jobb len­ne, ha előbb a telecskai áramfogyasztók és a község­beli tényezők szólnának hoz­zá, vizsgálnák meg a dolgot, kiváltképpen pedig a zombori Elektrovojvodina. Mert szerfelett különös és visszás a pénzbeszedő viszo­nya a fogyasztóközönséghez. Munkakörét, enyhén szólva, furcsán értelmezi. A zomboriak elutasítása és szellemeskedése viszont le­het, hogy találó, és illusztrál­ja a vállalat meg a fogyasztó viszonyát, de talán mégsem azonos azzal a feladattal, a­­mit a közösség az Elektrovoj­­vodinának szánt. Mindenki tudja, hogy a vállalat és a lakosság érdekei végered­ményben közösek, s hogy egyiknek is, m­ásiknak is a minél harmonikusabb vi­szony kialakítására kell tö­rekednie. Azt ugyanis senki sem gondolhatja komolyan, hogy valaki valamilyen isten lehet a faluban, és hogy az egykori falusi kiskirályok hajlamait, allűrjeit manapság még bárhol eltűrik. St. A. Tito elnök beszédét mondja a velencei nagygyűlésen. Mellette hagyományos bányászegyenruhában Hruscsov szov­jet miniszterelnök. Hruscsov miniszt­erelnök velenjei beszédének befejező része Az alábbiakban közöljük Nyikita Szergejevics Hrus­csov, az SZKP első titkára, az SZSZKSZ minisztertaná­csa elnöke velenjei beszédé­nek befejező részét: „Kedves elvtársak, enged­jék meg, hogy ne ismétel­jem meg azt, amit bányájuk munkástanácsának díszülé­sén mondottam, amikor tisz­teletbeli bányász címét ado­mányozták nekem. Annál is inkább, mert beszédemet a rádió és a televízió is köz­vetítette. Nem akarom önö­ket ismétléssel fárasztani, csak annyit akarok monda­ni, hogy nagyon hálás va­gyok azért a megtisztelte­tésért, amelyben részesítet­tek, amikor közösségük tisz­teletbeli tagjává választot­tak. Örömmel hallgattam Tito elvtárs beszédét, és szeret­ném megköszönni kedvező véleményét az SZKP, a szov­jet kormány és az egész szovjet nép tevékenységéről. Egyetértek azzal, amit Tito elvtárs beszédében a szov­jet—jugoszláv viszonyról mondott. Sokat beszélget­tünk Tito elvtárssal és a JKSZ vezetőivel. Jóleső ér­zés megállapítani, hogy a megbeszéléseken kifejezésre jutott a kölcsönös bizalom, és azonos álláspontra jutot­tunk a tárgyalt kérdésekben, országaink kapcsolatait és nemzetközi politikát illetően egyaránt. Ez érthető is. A szovjet és a jugoszláv kommunisták álláspontjában nem lehet lé­nyegbevágó ellentmondás, mert mindkét ország szocia­lista. Közös céljaink és kö­zös érdekeink vannak az im­perializmus ellen a szocia­lizmus és a kommunizmus győzelméért vívott harcban. Minden ország munkásosz­tályának és kommunista pártjának legfőbb feladata a kapitalizmus elleni harcban, hogy kiragadja kezéből a hatalmat, megszilárdítsa a proletariátus diktatúráját és kiépítse a szocializmust. Mi, a Szovjetunióban már meg­oldottuk ezeket a feladato­kat. Jugoszlávia munkásosz­tálya szintén megoldotta a hatalom elhódításának fel­adatát, és sikeresen építi a szocializmust. Ezért nem le­het ellentmondás közöttünk, meg a jugoszláv kommunis­ták között. Most még valamit a nem­zetközi kérdésekben elfoglalt álláspontjainkról, elsősorban a kapitalista országok mun­kásosztályának a győzele­mért, a hatalom megszervezé­séért és a szocializmusra va­ló áttérésért folyó harcához adott segítségünkről. Meg­győződésem, hogy ezekben a kérdésekben is egyazon ál­lásponton vagyunk. Amellett vagyunk, hogy országaink egyesítsék erőfeszítéseiket az imperializmus ellen, a vi­lágbékéért vívott harcban. A kapitalista országok munkásosztályának feladata, hogy fokozza az osztályhar­cot a monopoltőke ellen, hogy a termelőeszközök és a munka termékei a nép kezé­be menjenek át, a szocia­lista országok feladata pedig az, hogy hozzájáruljanak a munkásosztály nemzetközi méretű győzelmeihez első­sorban azzal, hogy eredmé­nyesen építik a szocializ­must és a kommunizmust, tettekkel bizonyítják be az új rendszer előnyét, hogy megmutassák, mire képes a munkásosztály amely kezé­be ragadta a hatalmat. Hogyan teljesíti pártunk ezt a nemzetközi (Folytatása a 8. Üzembe helyezték a Moszkva-Washington „forró drótot" A TASZSZ hírügynökség jelentette, hogy tegnap moszkvai időszámítás szerint 11 órakor üzembe helyezték a Moszkva—Washington közt létesített közvetlen távíró összeköttetést, az ún. forró drótot. Az erre vonatkozó megegyezést a két ország képviselői június 20-án írták alá Genfben. A Legfelsőbb Szoft külügyi bizottságai jóváhagyták az atom­­csend-egyezményt A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa mindkét házának külügyi bizottságai egyhan­gúlag elfogadták a miniszter­tanács javaslata a légköri, világűri és víz alatti atom­fegyver-kísérletek betiltásá­ra vonatkozó szerződés becik­kelyezéséről. Másfél órás vi­ta után, a bizottságok tagjai elhatározták, hogy javasol­ják a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje Elnökségének a részleges atomcsend-szerző­­dés becikkelyezését. Eddig 86 ország csatlakozott az atom­­csönd-egyezményhez Az AP hírügynökség érte­sülése szerint, Washington­ban már 86 ország csatlako­zott az atomcsönd-egyez­­ményhez. A legújabbak:­Ma­rokkó, Dél-Korea, Nepál és Felső-Volta.

Next