Magyar Szó, 1963. december (20. évfolyam, 330-360. szám)
1963-12-01 / 330. szám
АА A FASIZMUSRA — SZABADSÁG A МвРГОИС АВА * MWAB Magyar Sió •■••••••••A 90909090000000900»тттт»т*фв*9»000 лт0т»000 XX. évf. 330. (5928.) szám ффффффффффффффффффшф-------------9 Ф 0 0 0 0 9 9 9 9 0 9 9 0 * ’ Vasárnap, 1963. deč ’• Tito elnök Romániába látogat Teljes egyetértés az együttműködés és a nemzetközi helyzet kérdéseiben Aláírták a jugoszláv—román közös közleményt Josip Broz Tito elnök és Gheorghe Gheorghiu Dej, a Román Népköztársaság Államtanácsának elnöke tegnap 11.30 órakor a Szövetségi Végrehajtó Tanács épületében aláírta a román állami küldöttség jugoszláviai látogatásáról és a jugoszláv— román politikai megbeszélésekről kiadott közös közleményt. Ugyanakkor aláírták a djezdapi vízi erőmű és hajózási rendszer megépítéséről szóló egyezményt. Ez az egyezmény 1960 óta folyó tárgyalások eredményeként született meg és szabályozza az aláíró felek kölcsönös jogait és kötelezettségeit. Az aláírásnál jelen volt Edvard Kardelj, Petar Stambolić, Mijalko Todorovic, Miloš Riinić- Slobodan Penezić és S tőke, más jugoszláv személyiség. Az aláírás előtt a Sivatagi Végrehajtó Tanács egyfeleben Bogoljub Stojanovic, a Szerb SZK Végrehajtó Tanácsának tagja és Nicolae Gheorghiu, a Román NK bányászati és elektroipari miniszter-helyettese 12 egyezményt írt alá. Ezek az egyezmények részletesen kidolgozzák a djezdapi vízi erőmű és hajózási rendszerről kötött alapegyezmény rendelkezéseit A jugoszláv—román megbeszélésekről kiadott közös közlemény így hangzik: „Josip Broz Titonak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének és a Jugoszláv Kommunista Szövetség főtitkárának meghívására a Román Népköztársaság állami küldöttsége Gheorghe Gheoghiu Dejnek, az államtanács elnökének és a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárának vezetésével 1963. november 22-étől 30-áig hivatalos látogatást tett Jugoszláviában. A Román Népköztársaság küldöttsége ellátogatott Belgrádba, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság fővárosába, Szarajevóba, Mosztárba, Zenicára, Zágrábba, és Ljubljanába, megtekintett néhány ipari vállalatot, mezőgazdasági birtokot, kulturális és tudományos intézményt, találkozotta köztársasági és helyi szervek társadalmi szervezetek képviselőivel, a dolgozókkal és megismerkedett a szocializmus építésének jugoszláviai sikereivel. A látogatás alatt a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Román Népköztársaság állami küldöttsége megbeszélést folytatott a két szomszédos ország és együttműködési* továbbfejlesztésének távja,tairo •J|^kalom mal aláírtai!; a JSZSZK es a Román NK e^ezmenyei a djerdapi vízi erőmű el, aj°~ zási rendszerről. Ezen,'lvul a küldöttségek véleményt cse"'zéltek a nemzetközi helyzetről, napjaink legidőszerűbb kérdéseiről és a nemzetközi munkásmozgalom problémáiról. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság állami küldöttségének tagja volt: Josip Broz Tito köztársasági elnök, a Jugoszláv Kommunista Szövetség főtitkára; Edvard Kardelj, a Szövetségi Szkupstina elnöke, Petar Stambolic, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke. Miloš Minic, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke. Koca Popovic külügyi államtitkár, Marin Cetinic szövetségi közlekedési titkár. Kiro Gligorov szövetségi pénzügyi titkár, Bogdan Cmobraja, a köztársasági elnök főtitkára, Mirko Tepavac külügyi államtitkár-helyettes, és Arso Milatovic, a JSZSZK nagykövete a Román NK-ban. A Román Népköztársaság állami küldöttségének tagja volt: Gheorghe Gheorghiu Dej, az államtanács elnöke, a Román Munkáspárt központi bizottságának első titkára; Ion Gheorghe Maurer, a minisztertanács elnöke, a Román Munkáspárt politikai bizottságának tagja; Emil Bodnaras, a minisztertanács alelnöke, a Román Munkáspárt politikai bizottságának tagja; Alexandru Brladeanu, a minisztertanács alelnöke és a Román Munkáspárt politikai bizottságának póttagja; Cornelia Manescu külügyminiszter és Aurel Málnáson, a Román Népköztársaság nagykövete a JSZSZK-ben. (Folytatása a 8 oldalon) Az AVNOJ IL ülése húszéves forradalmi fejlődésünk tükrében A Szövetségi Szkupstina és a Szocialista Szövetség Szövetségi Bizottságának együttes ünnepi ülése Két idézetet közlök az alábbiakban a köztársaság napi ünnepek alatt elhangzott híranyagból. Az első Mijalko Todorovic beszámolójából való. A központi díszülésen mondotta többek között: „Az egyik legjelentősebb tény a nemzeti kérdés megoldása a népek teljes egyenjogúsága és önrendelkezése alapján, amelyet az a határozat fejez ki, hogy az új Jugoszlávia föderatív elvekre épül. Ma, a szabad szocialista közösségben való húsz esztendei együttélés, közös harc és közös munka után nekünk, de főképpen az ifjabb nemzedékeknek egészen természetesnek, magától értődőnek és egyszerűnek tűnik népeink közös élete, testvérisége és egysége, úgy tűnik, hogy soha nem is volt és nem is lehetett másképpen. Igaz ugyan, hogy az AVNOJ II. ülésszakán Jajceban a név képviselői nem sokat tárgyaltak, nem sokat alkudoztak akörül, hogy közös államban fognak élni és a közös államot egyenjogú népek testvéri közösségeként kell felépíteni. A kétéves közös harc tüzében már kikovácsolódott a nézetek egysége, kikovácsolódott a sorsközösség és az a meggyőződés, hogy az új közösségnek szocialista társadalmi alapokon kell fejlődnie. Az a tény, hogy minden jugoszláv nép felkelt a megszállók ellen és , a Jugoszláv Komunista Párt egységes vezetésével fegyveresen harcolt szabadságáért és jobb jövőjéért egyúttal azt jelentette, hogy ebben a harcban minden nép már kivívta szuverén jogát a teljes egyenjogúságra; az összes jugoszláv népek testvériségért és egységért vívott kétéves harcának tapasztalatai már bebizonyították, hogy a testvéri szolidaritás és az egység feltétele a győzelemnek és biztosítéka a függetlenségnek és a jobb életnek minden egyes nép számára és közösen mindnyájuk számára. Ami a kommunistákat illeti, ők már előbb, a háború előtti súlyos forradalmi harcokban és az illegalitás körülményei között megvalósították és kikovácsolták a proletár szolidaritás és testvériség elveit az egységes Jugoszláv Kommunista Pártban. Jugoszlávia megszállása, és feldarabolása után valójában a Jugoszláv Kommunista Párt volt az egyetlen egységes jugoszláv szervezet, amelyet senki, még a fasiszta megszállók sem zúzhattak szét. De e tény, történelmi, mondhatnám sorsdöntő jelentőségének megértése végett emlékeztetni kell azokra a körülményekre és viszonyokra, amelyek megelőzték, és amelyek még akkor is fennálltak ott, ahol megmaradt a csetnik, usztasa, fehérgárdista és más reakciós soviniszta befolyás. Emlékeztetni kell arra, hogy a régi Jugoszlávia húsz éve olyan időszak volt, amikor az uralkodó burzsoázia és más reakciós körök megmérgezték népeink viszonyát, és bizalmatlanságot szítottak népeink között. Emlékeztetni kell arra, hogy 1941-ben csak romhalmaz maradt a közös államból, hogy a megszállók teljesen feldarabolták Jugoszláviát, és testvérgyilkos irtó háborút szítottak. Sokan közülünk még ma is emlékeznek az 1941. és 1942. évi rémtettekre, amikor csetnikkések metszették el ártatlan muzulmán aggastyánok torkát, és usztasa gonosztevők kanállal vájták ki pravoszláv gyermekek szemét. Milyen messzehatóan és életmentően visszhangzottak akkor Tito szavai a testvériségről-egységről, amelyeket misszionáriusi türelemmel, kitartással terjesztettek napról napra a harcosok és a többi haladó szellemű ember. Mennyi partizánvért kellett ontani népeink pokoli megsemmisítésének megállítására, amelyet a Pavelié, Nédié, Mihajlović, Rupnik támogatta megszállók szerveztek és szítottak.” Egyszer már leírtam valahol: ha semmi mást, csak a nemzeti kérdést oldja meg a várt és Tito, akkor is elkötelezett volna életem végéig. És tudom, nemcsak én vagyok ezzel így. Az ifjú nemzedék itt, a soknemzetiségű Vajdaságban is, már beleszületett a testvériségbe, és a mai perspektívából talán nehezen is hiszi el, mi minden I történt errefelé a századok és évtizedek folyamán. Hogy I egyáltalán képes volt olyas-mire valaki. És ez egy kis lélektani bizonyíték, hogy az AVNOJ ülése óta eltelt húsz , esztendő alatt az ember és a róla alkotott nézetek is meg- változtak. / £ —0— 1 A másik idézet a Reuters jelentéséből való. Még mindig erősen foglalkoztatja a közvéleményt világszerte az USA-beli merénylet és elgondolkodtató körülményei, nem lesz érdektelen ideírni. Az új elnök kijelentette a hálaadás napján mondott rádió- és televízióbeszédében: „Kennedy meggyilkolása nagy megpróbáltatás az Egyesült Államok népe és rendszere számára”. Ha csak abból a szempontból értékeljük, folytatja-e majd Johnson elődje politikáját, a mondat biztató. Lerin azonban, bizonyára akit kiábrándít. Az amerikanizmus feltétel nélküli imádóit például. Mentségükre legyen, hogy ők kevésbé ismerik az ottani körülményeket, mint a Fehér Ház új lakója. V. L. Pénteken Belgrádban leleplezték Boris Kiđrič emlékművét a szövetségi tervhivatal épülete előtt Tito elnök és Gheorghiu Dej a díszütésen MIJALKO TODOROVIC BESZÁMOLÓJA Belgrádból jelenti a Tanjug. A Szövetségi Szkupstina és a Szocialista Szövetség szövetségi bizottsága a köztársaság napján együttes ülést tartott a belgrádi szakszervezeti otthon nagytermében a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács II. ülésszakának és hazánk szocialista fejlődése megindulásának 20. évfordulóján. Az ülésen részt vett Josip Broz Tito köztársasági elnök továbbá Gheorghe Georghiu Dej, a Román KP első titkára és a Román Államtanács elnöke, a román állami küldöttség hazánkban tartózkodó tagjaival. Abban a pillanatban, amikor Tito elnök a terembe lépett, a jelenlevők felálltak helyükről, és hosszan tartó tapssal üdvözölték. Az ünnepi ülés elnöki asztalánál Edvard Kardelj, a Szövetségi Szkupstina elnöke, Lazar Kolisevszki, a Szocialista Szövetség elnöke és Ivan Ribar az AVNOJ elnöke foglaltak helyett. Az első sorban ültek Aleksandar Rankovic, a köztársaság alelnöke, Blaža Jovanovic, a Jugoszláv Alkotmányvédő Bíróság elnöke, Veljko Vlahovic, Franc Leskošek, Svetozar Vukmanovic, Jovan Veselinov, Vladimir Bakaric, Miha Marinko, Đuro Pucar és Ivan Gošnjak, a JKSZ Végrehajtó Bizottságának tagjai. A karzaton a szövetségi titkárok, a Jugoszláv Néphadsereg tábornokai és más magas rangú állami- és politikai vezetők foglaltak helyet. Ven(Folytatása a 2. oldalon)