Magyar Szó, 1964. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1964-07-01 / 180. szám

BALAL A FASIZMUSRA' *• SZAVADSAO A NEPNEK ARA­B DINAR fanYAR SZÓ XXI. évf. 180. (6137.) szám •••••••»•••ni..................... ••••••a **■••••••••••••••«•••••••••••••••••••••••• Szerda, 1964. július 1. : ::::::::::::: Tito elnök pihenőn a Mazur-tavak környékén Korlátlan tartamú ipari együtt­működési egyezmény Különtudósítónk telefon jelentése Varsó, június 30. Három programdús, meg­erőltető nap után Tito el­nök és a jugoszláv küldött­ség tagjai a mai napot pihe­néssel töltik a Mazur-tavak vidékén. De a pihenőnap is a lengyel közvélemény érdek­lődésének középpontjában­­ van. Tito látogatásáról be­szélnek széltében-hosszában, a lapok pedig a körút rész­leteiről és érdekességeiről ír­nak. „A jugoszláv párt- és kor­mányküldöttséget kezdettől fogva meleg szívélyesség ö­­lvezte” — írja a tekintélyes Zycie Warszawy. „Közvéle­ményünk, azoknak a vidékek­nek a lakói, amelyek vendé­gül látták Tito elnököt, fele­ségét és a jugoszláv küldött­ség tagjait, úgy üdvözlik a jugoszláv barátot, ahogy hoz­zánk nagyon közel álló em­bert szoktak üdvözölni, így Tegnapelőtt nagygyűlést tartottak a­ gdanski hajógyár dolgozói. Ezen Josip Broz Ti­to köztársasági elnök az aláb­bi beszédet mondta: .J Elvtársak és elvtársnők, kedves hajóépítő munkások! Engedjék meg, hogy min­den dolgozónk, elsősorban pe­dig hajóépítőink nevében a legszívélyesebb üdvözleteket tolmácsoljam, s egyúttal sok sikert kívánjak további mun­kéjükhöz. Örömünkre szolgál, hogy el­látogathattunk hazájukba, mindenekelőtt azért, mert láthatjuk azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket a második világháború okozta romhalmazokon valósítottak meg. Ezúttal nem szeretnék a jugoszláv munkásosztály és Jugoszlávia dolgozó népe si­kereiről beszélni, mert úgy látom, hogy erről itt már min­denki elég sokat tud. Azt mondhatom csak, hogy ered­ményeink valóban nagyok. Hangsúlyozni szeretném, hogy­ a dolgozóknak és a pa­­rasztságnak az a nemzedéke, érni, ám mi ugyanakkor rá­kényszerültünk arra is, hogy a békéért is küzd­jünk, mert múlhatatlan szükségünk van rá. A hidegháború fölmérhe­­tetlen károkat okozott a vi­lágnak a háború utáni idő­szakban, gátolta a gyorsabb fejlődést, akadályokat emelt a népek közeledése és a nem­zetközi együttműködés előtt. Ezért mát küzdenünk kell az emberiségnek e rákfenéje, a hidegháború ellen, amely bár­mely pillanatban igazi hábo­rút robbanthat ki, új kataszt­rófát és megsemmisülést o­­kozhat Tito elnök feleségével és Józef Cyrankiewicz lengyel miniszterelnökkel a gdanski hajógyárban. Tito elnök jókívánságai a ghanai nemzeti ünnepre Belgrádból jelenti a Tan­­ijug. Josip Broz- Tito köztársa­sági elnök az alábbi táv­iratot küldte Kwame Nkru­­mah ghanai köztársasági el­nöknek: „Megelégedéssel tölt e, hogy a köztársaság napja alkalmából a jugoszláv nép és a magam nevében leg­­őszintébb üdvözletemért és szívélyes jókívánságaimat küldhetem Excellenciádrrak és Ghana baráti népének Ghana Köztársaság jólétére és az Ön boldogságára. Őszintén örvendek a si­kereknek, amelyeket Ghana népe az Ön vezetésével va­lósít meg. Nagyra becsü­löm erőfeszítését, amelyet a sokoldalú fejlődés és a szo­cialista átalakulás érdekében fejt ki. Meggyőződésem, hogy országaink baráti vi­szonya tovább fejlődik né­peink érdekében, a világbé­ke javára”. üdvözlő távirat a Szomáliai elnöknek Belgrádból jelenti a Tan­jug. Josip Broz Tito köztársa­sági elnök az alábbi táv­iratot küldte Abdullah Osz­mán Szomáliai köztársasági elnöknek: „Szomália nemzeti ünnepe alkalmából Jugoszlávia né­pei és a magam nevében őszinte üdvözleteimet kül­döm Excellenciádnak. A leg­jobbakat kívánom Szomália népének és Önnek”. Erélyesebben harcoljunk a munka szerinti elosztásért A suboticai községi értekezleten felszólalt Géza Tikvicki, a KV tagja A Kommunista Szövetség suboticai községi értekezle­tén a felszólalók feltárták a gazdasági életben felmerülő nehézségeket és felmérték a Kommunista Szövetség tagsá­gának tevékenységét az ön­­kormányzati szervekben. Tomo Gabrie, a November 29. gyár nyersanyagellátásá­nak kérdését taglalta. Több mint 300 millió dinárt ad­tak az érdekelt szervezetek­nek a tenyészjószág-állo­­mány növelésére, több mint 200 milliót a takarmányozás­­ , és jelentős összeget jut­tattak a baromfitenyésztés fejlesztésére is. Megállapítot­ta, hogy sertés ma már van elég, a termelőknek azonban nagyobb figyelmet kell for­­d­ítaniuk a hússertés hizla­lására. Ilija Sakić az életszínvo­nal emelésével foglalkozott. 1962-ben több mint 6 milli­­árdot, 1963-ban több mint 7 milliárd dinárt fordítottak a személyi jövedelmekre a kommuna területén. Sem a kommunában, sem a járás­ban nincs azonban olyan szerv, amely tervszerűen fi­gyelemmel kísérné az élet­­színvonal alakulását. Er­re pedig nagy szükség len­ne, mert az árak, a terme­lés és az életszínvonal tu­dományos elemzést igényel. I Fejes Szilveszter az ifjú­­­­ság munkájáról és a nevelés­­ kérdéséről szólva megállapít I totta, hogy sok esetben min­­­dent fontosabbnak tartottak, s mint az ifjúság nevelését,­­ pedig az új káder nevelése­­ világnézeti képzése alapvető követelmény az önigazgatási szervek továbbfejlesztésé­ben. Stane Vukovic agronómus hozzászólása nagy érdeklő­dést keltett. A falusi fiata­lok távlatáról, gazdasági és társadalmi helyzetéről és a kommunistáknak e téren va­ló tevékenységének hiányos­ságairól beszélt. Jovan Pualic a vasúti igaz­gatási szervek összpontosítá­sának hátrányaival kapcso­latban elmondta, hogy a sza­badkai szervek sohasem hoz­nak határozatot, csak hatá­rozati javaslatot adnak Novi Sadra. A vasúti káder kép­(folytatása a 3. oldalon) volt ez Varsó utcáin, Felső-­­ Sziléziában és Krakkóban s ugyanígy a Balti-tenger part­ján, ahol az ottani lakosság és a jugoszláv elnök találko­zó­ja a két nép barátságát jel­­­képezte.” Valóban szép dolog volt át­élni azt a pillanatot a gdansk­­­ki hajógyárban, amikor a több ezer dolgozó fölállt, hogy köszörütse a „tisztelet­beli hajóépítőt”, Titót. Így nevezték el, mint dolgozó­társukat, az egykori kralje­­vicai hajógyári munkást, aki vendégségbe jött hozzájuk, s tolmácsolta a jugoszláv dol­gozók üdvözleteit. A tárgyalások első eredményei Miközben elnökünk és a küldöttség többi tagja a Ma­zur-tavak környékén pihen­nek, Varsóban már megszü­letett a négy nappal ezelőtt folytatott tárgyalások első eredménye. Aláírták a két kormány e­­gyezményét az ipari együtt­működésről. Az 1957-ben kö­­­tött megegyezést váltják fel­­Vel.Azt már túlhaladta a­­ gyakorlat, amely az együtte­s­s­­Folytatása az 5. oldalon) , amely megérezte a bőrén a korábbi rendszereket, amely vállán vitte a háború terhét és nagy áldozatokat hozott, ki­veszi a részét a szocializmus építéséből is. Szeretném, ha a fiatal nemzedék, amely most lépi át az élet küszö­bét, s folytatja a szocializ­mus építését, példát venne az idősebb korosztálytól, tekin­tetbe venné mindazt, ami a múltban­ történt, és fölmérné az áldozatok súlyát, amelyet az idősebb nemzedék adott a háború előtt, de főként a második világháborúban, s most is, a szocializmus épí­tésében. Ha ezt nem teszi meg, aligha tudja becsülni a kivívott sikereket. A háború utáni időszakban Jugoszlávia és Lengyelország népei, mint minden szocia­lista, és más ország népei kénytelenek voltak újjáépíte­ni azt, ami a háborúban rom­ba dőlt,­­újat építeni, s egy­úttal állandóan rettegni új katasztrófa­­ bekövetkeztétől. A szocialista országok, fő­képp Lengyelország, Jugo­szlávia, a Szovjetunió és a többi ország népei húszéves megfeszített teremtő munká­jának eredményei akkorák, amilyeneket a múltban egy évszázad alatt nem tudtak el A kínai politika nemcsak „ helytelen, hanem embertelen is Ezért szeltünk síkra a bé­kés együttélés elveinek alkal­mazása mellett a különböző társadalmi berendezésű orszá­gok viszonyában. Azt tartjuk­­ ugyanis, hogy csak ez képes­­ megmenteni az emberiséget s az újabb katasztrófáktól. Saj­­­nos, a munkásosztály sorai­ban, a nemzetközi munkás­­mozgalomban is akadnak em­berek — Kína vezető embe­­­­reire gondolok —, akik két­ségbe vonják a békés és ak­tív együttélés irányvonalá­nak helyességét, s azt beszé­lik, hogy a kapitalizmust, a­­mely szerintük papírtigris, csupán erőszakkal lehet meg­semmisíteni. Ez, persze, a mai feltéte­lek között, az atombombák és a legpusztítóbb hadieszkö­zök korszakában, mások és önmagunk megsemmisítését jelentené. Sajnálatra méltó, hogy közben számítgatnak is, méghozzá olyasmit, hogy a több mint 700 millió embe­­­rükből föltehetőleg megma­­y­­adna néhány száz millió. De kit semmisítene meg az atom­bomba Nyugaton, a kapita­lista államokban, meg a szo­cialista országokban? Első­sorban persze a munkásosz­tályt, asszonyokat és gyzere­­keket­ dolgozó embereket. És mennyi a kapitalista? Né­hány tízezer. Mi az a dolgo­zók millióihoz, százmillióihoz képest! Nemcsak helytelen,­­ hanem embertelen is tehát a kínai­ vezetők mostani poli­tikája. Azt állítják, hogy a békés és aktív együttélés folytán konzerválódik a mos­tani helyzet minden ország­ban, a kapitalisták tehát to­vábbra is a kezükben tart­hatják a hatalmat, s kizsák­mányolhatják a dolgozókat. Minket, jugoszlávokat revi­­zionistáknak mondanak, mert a koegzisztencia elveit és ál­láspontjait képviseljük. Mi azonban ezt a különböző tár­­­sadalmi berendezésű orszá­gok közötti viszony kérdésé­nek tartjuk. Átlátszó kohol­mány, hogy mi a mostani vi­lághelyzet befagyasztását a­­karjuk. Ez nem igaz. Minden ország munkásosztályának megvan a joga, hogy harcol­jon jobb jövőjéért és maga válassza meg az eszközöket. Ez a belső ügye minden or­szágnak, azaz minden nép­nek. (Folytatása a 4. oldalon) A békés koegzisztencia az egyetlen lehetőség az emberiség fennmaradására Tito elnök beszéde a gdanski hajógyár munkásainak nagygyűlésén A Kommunista Követség tartományi vezetőségének plénuma A Kommunista Szövetség tartományi vezetősége, pén­teken, július 3-án plenáris ülést tart Novi Sadon. Napi­renden az eszmei képzés a Kommunista­­ Szövetségben és egész művelődési rendsze­rünkben. Ezenkívül tájékoz­tatást nyújtanak a gazdasági rendszerünkben történő vál­tozások időszerű kérdéseiről. A plenáris ülést a Tarto­mányi Szkupstinában tart­ják. Reggel 9 órakor kezdő­­dik.

Next