Magyar Szó, 1964. július (21. évfolyam, 180-210. szám)
1964-07-01 / 180. szám
BALAL A FASIZMUSRA' *• SZAVADSAO A NEPNEK ARAB DINAR fanYAR SZÓ XXI. évf. 180. (6137.) szám •••••••»•••ni..................... ••••••a **■••••••••••••••«•••••••••••••••••••••••• Szerda, 1964. július 1. : ::::::::::::: Tito elnök pihenőn a Mazur-tavak környékén Korlátlan tartamú ipari együttműködési egyezmény Különtudósítónk telefon jelentése Varsó, június 30. Három programdús, megerőltető nap után Tito elnök és a jugoszláv küldöttség tagjai a mai napot pihenéssel töltik a Mazur-tavak vidékén. De a pihenőnap is a lengyel közvélemény érdeklődésének középpontjában van. Tito látogatásáról beszélnek széltében-hosszában, a lapok pedig a körút részleteiről és érdekességeiről írnak. „A jugoszláv párt- és kormányküldöttséget kezdettől fogva meleg szívélyesség ölvezte” — írja a tekintélyes Zycie Warszawy. „Közvéleményünk, azoknak a vidékeknek a lakói, amelyek vendégül látták Tito elnököt, feleségét és a jugoszláv küldöttség tagjait, úgy üdvözlik a jugoszláv barátot, ahogy hozzánk nagyon közel álló embert szoktak üdvözölni, így Tegnapelőtt nagygyűlést tartottak a gdanski hajógyár dolgozói. Ezen Josip Broz Tito köztársasági elnök az alábbi beszédet mondta: .J Elvtársak és elvtársnők, kedves hajóépítő munkások! Engedjék meg, hogy minden dolgozónk, elsősorban pedig hajóépítőink nevében a legszívélyesebb üdvözleteket tolmácsoljam, s egyúttal sok sikert kívánjak további munkéjükhöz. Örömünkre szolgál, hogy ellátogathattunk hazájukba, mindenekelőtt azért, mert láthatjuk azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket a második világháború okozta romhalmazokon valósítottak meg. Ezúttal nem szeretnék a jugoszláv munkásosztály és Jugoszlávia dolgozó népe sikereiről beszélni, mert úgy látom, hogy erről itt már mindenki elég sokat tud. Azt mondhatom csak, hogy eredményeink valóban nagyok. Hangsúlyozni szeretném, hogy a dolgozóknak és a parasztságnak az a nemzedéke, érni, ám mi ugyanakkor rákényszerültünk arra is, hogy a békéért is küzdjünk, mert múlhatatlan szükségünk van rá. A hidegháború fölmérhetetlen károkat okozott a világnak a háború utáni időszakban, gátolta a gyorsabb fejlődést, akadályokat emelt a népek közeledése és a nemzetközi együttműködés előtt. Ezért mát küzdenünk kell az emberiségnek e rákfenéje, a hidegháború ellen, amely bármely pillanatban igazi háborút robbanthat ki, új katasztrófát és megsemmisülést okozhat Tito elnök feleségével és Józef Cyrankiewicz lengyel miniszterelnökkel a gdanski hajógyárban. Tito elnök jókívánságai a ghanai nemzeti ünnepre Belgrádból jelenti a Tanijug. Josip Broz- Tito köztársasági elnök az alábbi táviratot küldte Kwame Nkrumah ghanai köztársasági elnöknek: „Megelégedéssel tölt e, hogy a köztársaság napja alkalmából a jugoszláv nép és a magam nevében legőszintébb üdvözletemért és szívélyes jókívánságaimat küldhetem Excellenciádrrak és Ghana baráti népének Ghana Köztársaság jólétére és az Ön boldogságára. Őszintén örvendek a sikereknek, amelyeket Ghana népe az Ön vezetésével valósít meg. Nagyra becsülöm erőfeszítését, amelyet a sokoldalú fejlődés és a szocialista átalakulás érdekében fejt ki. Meggyőződésem, hogy országaink baráti viszonya tovább fejlődik népeink érdekében, a világbéke javára”. üdvözlő távirat a Szomáliai elnöknek Belgrádból jelenti a Tanjug. Josip Broz Tito köztársasági elnök az alábbi táviratot küldte Abdullah Oszmán Szomáliai köztársasági elnöknek: „Szomália nemzeti ünnepe alkalmából Jugoszlávia népei és a magam nevében őszinte üdvözleteimet küldöm Excellenciádnak. A legjobbakat kívánom Szomália népének és Önnek”. Erélyesebben harcoljunk a munka szerinti elosztásért A suboticai községi értekezleten felszólalt Géza Tikvicki, a KV tagja A Kommunista Szövetség suboticai községi értekezletén a felszólalók feltárták a gazdasági életben felmerülő nehézségeket és felmérték a Kommunista Szövetség tagságának tevékenységét az önkormányzati szervekben. Tomo Gabrie, a November 29. gyár nyersanyagellátásának kérdését taglalta. Több mint 300 millió dinárt adtak az érdekelt szervezeteknek a tenyészjószág-állomány növelésére, több mint 200 milliót a takarmányozás , és jelentős összeget juttattak a baromfitenyésztés fejlesztésére is. Megállapította, hogy sertés ma már van elég, a termelőknek azonban nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a hússertés hizlalására. Ilija Sakić az életszínvonal emelésével foglalkozott. 1962-ben több mint 6 milliárdot, 1963-ban több mint 7 milliárd dinárt fordítottak a személyi jövedelmekre a kommuna területén. Sem a kommunában, sem a járásban nincs azonban olyan szerv, amely tervszerűen figyelemmel kísérné az életszínvonal alakulását. Erre pedig nagy szükség lenne, mert az árak, a termelés és az életszínvonal tudományos elemzést igényel. I Fejes Szilveszter az ifjúság munkájáról és a nevelés kérdéséről szólva megállapít I totta, hogy sok esetben mindent fontosabbnak tartottak, s mint az ifjúság nevelését, pedig az új káder nevelése világnézeti képzése alapvető követelmény az önigazgatási szervek továbbfejlesztésében. Stane Vukovic agronómus hozzászólása nagy érdeklődést keltett. A falusi fiatalok távlatáról, gazdasági és társadalmi helyzetéről és a kommunistáknak e téren való tevékenységének hiányosságairól beszélt. Jovan Pualic a vasúti igazgatási szervek összpontosításának hátrányaival kapcsolatban elmondta, hogy a szabadkai szervek sohasem hoznak határozatot, csak határozati javaslatot adnak Novi Sadra. A vasúti káder kép(folytatása a 3. oldalon) volt ez Varsó utcáin, Felső- Sziléziában és Krakkóban s ugyanígy a Balti-tenger partján, ahol az ottani lakosság és a jugoszláv elnök találkozója a két nép barátságát jelképezte.” Valóban szép dolog volt átélni azt a pillanatot a gdanskki hajógyárban, amikor a több ezer dolgozó fölállt, hogy köszörütse a „tiszteletbeli hajóépítőt”, Titót. Így nevezték el, mint dolgozótársukat, az egykori kraljevicai hajógyári munkást, aki vendégségbe jött hozzájuk, s tolmácsolta a jugoszláv dolgozók üdvözleteit. A tárgyalások első eredményei Miközben elnökünk és a küldöttség többi tagja a Mazur-tavak környékén pihennek, Varsóban már megszületett a négy nappal ezelőtt folytatott tárgyalások első eredménye. Aláírták a két kormány egyezményét az ipari együttműködésről. Az 1957-ben kötött megegyezést váltják felVel.Azt már túlhaladta a gyakorlat, amely az együttessFolytatása az 5. oldalon) , amely megérezte a bőrén a korábbi rendszereket, amely vállán vitte a háború terhét és nagy áldozatokat hozott, kiveszi a részét a szocializmus építéséből is. Szeretném, ha a fiatal nemzedék, amely most lépi át az élet küszöbét, s folytatja a szocializmus építését, példát venne az idősebb korosztálytól, tekintetbe venné mindazt, ami a múltban történt, és fölmérné az áldozatok súlyát, amelyet az idősebb nemzedék adott a háború előtt, de főként a második világháborúban, s most is, a szocializmus építésében. Ha ezt nem teszi meg, aligha tudja becsülni a kivívott sikereket. A háború utáni időszakban Jugoszlávia és Lengyelország népei, mint minden szocialista, és más ország népei kénytelenek voltak újjáépíteni azt, ami a háborúban romba dőlt,újat építeni, s egyúttal állandóan rettegni új katasztrófa bekövetkeztétől. A szocialista országok, főképp Lengyelország, Jugoszlávia, a Szovjetunió és a többi ország népei húszéves megfeszített teremtő munkájának eredményei akkorák, amilyeneket a múltban egy évszázad alatt nem tudtak el A kínai politika nemcsak „ helytelen, hanem embertelen is Ezért szeltünk síkra a békés együttélés elveinek alkalmazása mellett a különböző társadalmi berendezésű országok viszonyában. Azt tartjuk ugyanis, hogy csak ez képes megmenteni az emberiséget s az újabb katasztrófáktól. Sajnos, a munkásosztály soraiban, a nemzetközi munkásmozgalomban is akadnak emberek — Kína vezető embereire gondolok —, akik kétségbe vonják a békés és aktív együttélés irányvonalának helyességét, s azt beszélik, hogy a kapitalizmust, amely szerintük papírtigris, csupán erőszakkal lehet megsemmisíteni. Ez, persze, a mai feltételek között, az atombombák és a legpusztítóbb hadieszközök korszakában, mások és önmagunk megsemmisítését jelentené. Sajnálatra méltó, hogy közben számítgatnak is, méghozzá olyasmit, hogy a több mint 700 millió emberükből föltehetőleg megmayadna néhány száz millió. De kit semmisítene meg az atombomba Nyugaton, a kapitalista államokban, meg a szocialista országokban? Elsősorban persze a munkásosztályt, asszonyokat és gyzerekeket dolgozó embereket. És mennyi a kapitalista? Néhány tízezer. Mi az a dolgozók millióihoz, százmillióihoz képest! Nemcsak helytelen, hanem embertelen is tehát a kínai vezetők mostani politikája. Azt állítják, hogy a békés és aktív együttélés folytán konzerválódik a mostani helyzet minden országban, a kapitalisták tehát továbbra is a kezükben tarthatják a hatalmat, s kizsákmányolhatják a dolgozókat. Minket, jugoszlávokat revizionistáknak mondanak, mert a koegzisztencia elveit és álláspontjait képviseljük. Mi azonban ezt a különböző társadalmi berendezésű országok közötti viszony kérdésének tartjuk. Átlátszó koholmány, hogy mi a mostani világhelyzet befagyasztását akarjuk. Ez nem igaz. Minden ország munkásosztályának megvan a joga, hogy harcoljon jobb jövőjéért és maga válassza meg az eszközöket. Ez a belső ügye minden országnak, azaz minden népnek. (Folytatása a 4. oldalon) A békés koegzisztencia az egyetlen lehetőség az emberiség fennmaradására Tito elnök beszéde a gdanski hajógyár munkásainak nagygyűlésén A Kommunista Követség tartományi vezetőségének plénuma A Kommunista Szövetség tartományi vezetősége, pénteken, július 3-án plenáris ülést tart Novi Sadon. Napirenden az eszmei képzés a Kommunista Szövetségben és egész művelődési rendszerünkben. Ezenkívül tájékoztatást nyújtanak a gazdasági rendszerünkben történő változások időszerű kérdéseiről. A plenáris ülést a Tartományi Szkupstinában tartják. Reggel 9 órakor kezdődik.