Magyar Szó, 1966. május (23. évfolyam, 118-147. szám)
1966-05-01 / 118. szám
еавдс X fasizmusra-*- ■бжшгшвав » јшииж ■> ikr&s»:PÄEÄ CSO EEGI DINAR),| Magyar Sió i«eeeeo*2*2o5e2eeéeeiieB«ioá#*eeéi ■ Mi*9e;o«i«eei«3ccotaMt»D9M xxiii. évf. 18. (6795.) szám iiEii£Iiil£ 1966. ápr. зо., május 1., 2. :;J::isis 3| —•;•••••••••------------------------------------- A dolgozó V*СТШ? J'iTÉZE. ^40V TtMS ember májusa A politikai szervezetek kiáltványa A szocialista Jugoszlávia minden dolgozójához! Május elsejét, a munka ünnepét a munkásosztály és az egész világ dolgozói harcának és szolidaritásának napját az idén is a gazdaságunk fejlesztéséért vívott küzdelemmel, fokozott erőfeszítésekkel az önigazgatás teljesebb mértékű megvalósításáért, népeink egyenjogúságának, testvériségének és egységének szakadatlan megszilárdításáért, jobb életünkért vívott küzdelemben, a szocialista vívmányok és eredmények megszilárdításáért és fejlesztéséért folytatott harccal köszöntjük, mert ezekbe az eredményekbe beépítettük mérhetetlen áldozatkészségünket alkotó eszméinket, önmagunkat. A mostani május elsejét a felszabadító harc és a szocialista forradalom 25. évfordulójának jegyében ünnepeljük. Az elmúlt negyed évszázad többet jelent népeink életében, mint a korábbi évszázadok. Megteremtettük az egyenjogú népek és nemzetiségek erős közösségét. Új, milliós munkásosztály növekedett föl, amely az önigazgatási rendszer gerincét alkotja. Az ifjú nemzedékek előtt megnyíltak a tudás megszervezésének útjai. Erős hadsereget teremtettünk, amely a népből és a forradalomból sarjadt. Mérhetetlen mennyiségű erőt tártunk fel önmagunkban, bizodalmat saját erőinkbe és lehetőségeinkbe, és beléptünk a gazdasági, politikai és társadalmi haladás élén járó népek sorába. Saját tapasztalataink alapján győződtünk meg arról, hogy a szocializmus útja nemcsak a miénk, a mi utunk, hanem az egész emberiség jövője is. Az elmúlt huszonöt év alatt óriási áldozatokat hoztunk, úgyszólván áthidalhatatlan nehézségeket küzdöttünk le. Olyan időket élünk, amikor az eddigi küzdelemnek, az emberfölötti erőfeszítéseknek gazdagabb gyümölcsöket kell hozniuk, és közvetlenül is tükröződniük kell a személyi és társadalmi életszínvonalon. Hogy milyen lesz majd az életünk, gazdagabban vagy szegényebben élünk-e, pusztán önmagunktól függ, együttes erőfeszítéseinktől, attól, milyen mértékben emeljük majd a munka termelékenységét hogyan erősítjük a demokratikus társadalmi viszonyokat, fejlesztjük az önigazgatást, hogyan gazdálkodunk majd azokkal a javakkal, amelyekből évről évre többet teremtünk. Kitűzött céljaink megvalósítása érdekében mindenekelőtt arra van szükség, hogy a dolgozó ember szerepe még teljesebb mértékben megnyilvánuljon, hogy önállóan hozza meg döntéseit. Csak így fel(Folytatása a 11. oldalon) « Olvasóinknak, *, terjesztőinknek és ,V a lap barátainak • KELLEMES MÁJUSI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK Lapunk legközelebbi száma kedden reggel a megszokott időben • jelenik meg. ***4`*^› , Az ember és műve (Stevan Kragujevic felvétele) Tito elnök elindult az EAK-ba Marko Nikezić is elkíséri Josip Broz Tito elnök feleségével, Jovanka Brozzal, tegnap délelőtt Belgrádból Dubrovnikbe utazott, hogy onnan Alexandriába induljon. Mint jelentettük az EAK-ban találkozik Gamal Abdel Nasszer elnökkel. Tito elnökkel együtt elutazott Marko Nikezić külülügyi államtitkár és felesége, Bogdan Crnobrnja, a köztásasági elnök főtitkára és több más személyiség. A batajnicai repülőtéren Aleksandar Rankovic Petar Stambolic, Ivan Gošnjak feleségével, Lazar Kolisevszki, Mijalko Todorovic feleségével, Jovan Veselinov, Dusan Petrovic feleségével, Mišo Pavičević, Rade Hamović és Viktor Buganj vezérezredesek, valamint mások búcsúztak. A JKSZ VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE A JKSZ Központi Vezetőségének Végrehajtó Bizottsága 1966. április 28-án Josip Broz Tito elvtárs, a JKSZ főtitkárának elnökletével ülést tartott. Az ülésen megvitatták a JKSZ VIII. kongresszusán a Kommunista Szövetség káderpolitikájával kapcsolatban elfogadott határozatok végrehajtásának problémáit. Elhatározták, hogy 1966. június derekán összehívják a JKSZ Központi Vezetőségének IV. ülését, amelyen ezeket a kérdéseket vitatják meg. Az ülésen ezenkívül megvitatták és elfogadták a Jugoszláv Kommunista Szövetség küldöttségének jelentését a Szovjet KP XXIII. kongresszusáról. (Tanjug) aeo«*s*ag«e----------- --------есоевеакоо««ваев**» •or.t.e* aeeo»e»Ques« o*»ccccecoa A nemzetek közötti és nemzetiségek közötti viszony a Szocialista Szövetség kongresszusán A Szocialista Szövetség országos bizottsága nemrég úgy határozott, hogy még a júniusban összeülő kongresszusa előtt határozati javaslatot tesz közzé, s ebben leszögezi és kifejezi e sok milliós szervezet álláspontját a nemzetiségi viszonyok időszerű kérdéseiben. Ezt társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakasza és a vele járó kérdések teszik indokolttá, még inkább a közvélemény egy részének türelmetlensége és aggodalma: vajon romlanak-e a nemzeti viszonyok nálunk, mi is van tulajdonképpen a nemzetek közti és a nemzetiségek kölcsönös kapcsolataival? Ezekre a kérdésekre a Kommunista Szövetség VIII. országos kongresszusa behatóan válaszolt, és a kommunisták tavalyi köztársasági kongresszusai is nagy figyelmet szenteltek nekik, a téma azonban továbbra is időszerű maradt. Ennek oka utolsósorban abban rejlik, hogy másfél évvel ezelőtt sokan nem tették magukévá a VIII. kongresszuson elfogadott irányelveket. Mindezt — az önigazgatás következetes elmélyítését a nemzeti viszonyok területén, a jövedelem törvényszerűségének hatását soknemzetiségű közösségünkben — ma azonban világosabban látják, mint akkor. A nemzeti viszonyok harmonizálásában vagy romlásában elvitathatatlan a gazdasági, anyagi viszonyok elsődleges fontossága, ám ezzel korántsem merülnek ki mindazok a tényezők, amelyek ezt a viszonyt általában, így Jugoszláviában is meghatározzák. Nálunk a haladó társadalmi erők a múltban, és természetesen most is, tisztában voltak és vannak azzal, hogy csakis a szocialista rend biztosíthatja az ország népei és nemzetiségei számára az egyenjogúságot. Ezért a haladó erők nemezért a határozati javaslat vázlata nem hoz újat, még kevésbé szenzációsat. Tömören a lényeget szögezi le: higgadtan és világosan választ ad a kérdésre, milyenek jelenleg a nemzeti viszonyok és milyen irányban fognak továbbfejlődni több nemzetiségű közösségünkben. (Teljes címe: Határozati javaslat a nemzeti viszonyokról és Jugoszlávia népi és nemzetiségei egyenrangúságának, testvériségének és egységének további fejlesztéséről és erősítéséről.) Miután a Szocialista Szövetség köztársasági vezetőségeiben megvitatták, a többi okmánnyal együtt a kongreszszus megkezdése előtt nyilvánosság elé kerül, csak azon fáradoznak, hogy a nemzeti viszonyok terén megteremtsék a politikai egyenjogúság feltételeit, hanem szüntelenül küzdenek a társadalmi és gazdasági viszonyok szocialista tartalmának kiteljesedéséért. E tekintetben társadalmunk új, az alkotmányos rendszer által megszabott keretek közepette — a VIII. kongresszus ezt a fejlődést erőteljesen támogatta —valóban új, történelmi fontosságú szakaszba jut: a munka felszabadulásának szakaszába. Igaz, ennek a szakasznak még a legelején tartunk, s a jelenlegi hiányos gyakorlat miatt akadnak olyanok, akik szem elől tévesztik, milyen jelentős a nemzeti viszonyokra nézve is az, hogy a dolgozó mindig inkább közvetlenül határoz munkájának eredményéről, megszabja munkájának körülményeit, és fokozott mértékben várhat a közügyek intézésére. A dolgozó ilyen értelmű társadalmi szerepének és munkaközössége ezzel kapcsolatos helyzetének szilárdulása sokban hozzájárul ahhoz, hogy reálisan tudatában legyen saját maga és munkaközössége valódi érdekének, leküzdje a nemzeti előítéleteket, községi és köztársasági mezsgyéket, határokat. Ez újabb és újabb kapcsolatokat teremt a dolgozók között, szilárdítja közös törekvéseik tudatát, egymásrautaltságuk fontosságát, azt a felismerést, hogy érdekeik az együttműködés révén érvényesülnek legkönynyebben. A dolgozóknak ez az együttműködése és közös erőfeszítése, amely nem szorítkozik pusztán a termelésre, megkönnyíti azt, hogy leküzdjük nemzeti szűkkeblűségünket; ugyanakkor elősegíti, hogy mind többen felismerjék: milyen jelentőséggel bír a nemzeti adottság és sajátosság tiszteletben tartása. És azért is fontos, hogy népeink és nemzetiségeink kölcsönösen megértsék egymást, hisz így sikeresen áthidalhatjuk a felmerülő ellentmondásokat. Az említett különbségek tiszteletben tartása tulajdonképpen szocialista társadalmunk egységének lényeges tényezőjévé válik. Semmi alapja annak, hogy az önigazgatást hibáztassuk a nemzeti viszonyok állítólagos romlása miatt. A nemzeti viszonyok sokrétűek lettek, a kapcsolatok szövevényesebbek és szorosabbak. Ezen az alapvető tényálláson nem változtathat az a körülmény sem, hogy az önigazgatás fejlődésével egyes ellentmondások láthatóbbá váltak, szembeszökőbbek. A dolgozó és munkaközössége helyzetének szilárdulása nemcsak kifejleszti közösségünk nemzeteinek és nemzetiségeinek sajátosságait, hanem tovább erősíti együvé tartozásának anyagi és szellemi alapját is. A jövedelemhez kötött javadalmazás vetülete a nemzeti viszonyokra A munka szerinti javadalmazás szocialista elvének további érvényesülése olyan értelemben, hogy a jövedelem megvalósításától függ a javadalmazás, aláássa azoknak a helyzetét, akiknek a termelésben, a társadalmi szolgáltatásban kiváltságos helyzetük volt. A jövedelmezőség törvénye nemcsak a bürokratizmus, hanem az egyén előjogainak kerékkötője is. Tagadhatatlanul a nemzeti viszonyok területén is érezteti hatását, ahol szintén korlátozza a kiváltságokat és a többletmunka igazságosabb hasznosítását szorgalmazza. A bürokratikus előjogok és kiváltságok visszaszorítása természetesen ellenállásba ütközik. Ennek egyik megnyilvánulása a nacionalista irányzatok erősödése társadalmi életünkben, a gazdaság, a politika, a kultúra és a tudományok területén. Ezzel kapcsolatban a határozati javaslat leszögezi, hogy a bürokratikus irányzatok egyebek között azáltal (Folytatása a 4. oldalon) A nemzeti viszonyok anyagi és társadalmi alapja