Magyar Szó, 1969. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
ió esztendőt — kinek örömére, kinek bajára. Lejárt megbízatása, újraválasztása pedig szóba sem jöhetett. A legjobb akarattal sem adhattunk neki még egy esélyt, mert így van megírva a sohase módosítható Múlandóság-alkotmányban. A megmásíthatatlan ősi törvénynek fittyet hányva egy kis rokonszenv erejéig elképzelhetjük, hogy netán ő hagyott falképnél bennünket — mert megelégelte a rosszul jövedelmező strapát meg az embereik szüntelen ficánkolását. Mindenesetre adósságteherrel, ezeregy nyavalyától roskatagon menesztettük, és tetejébe nyugdíját sem rendeztük méltányosan. Kidőlt az öreg, s boldoguljon, ahogy tud. Igaz, ő is sok gondot okozott nekünk. Utódjára kismillió megoldatlan feladatot hagyott. Ezúttal is csak egy szál,jelölt” akadt a helyére. Mivel vezető posztra került, méghozzá végérvényesen, nem vehettük fel gyakornoknak, hogy próbát tegyünk vele, megfelel-e? Képességeit, tehát nem ismerjük, de azért bízunk benne, hisz friss erő, új káder. Programja egy nappal rövidebb, mint elődjéé. Mégis tartalmasabb, tetszetősebb. Legalábbis annak mutatkozik. Buzgólkodásának nemzeti, azaz országos és nemzetközi, azaz általános vonatkozásai roppant érdekelnek bennünket. Hogyisne, hisz valahányunk távlatáról van szó! NÁLUNK: Az eddigieknél izgalmasabb választásokat helyez kilátásba, s ennek eredményeként szinte vadonatúj hatóságot. Már amilyet megfontoltan választunk, ha komolyan fogjuk fel a dolgot, vagy amilyenre érdektelenül szavazunk, ha tétlen-közömbösen málóskodunk a politikai zajlások porondján. Biztató ígéretek jegyében beharangozta pártkongresszusunkat is, amelyen önigazgatással felvillanyozott gazdasági-társadalmi életünk és reformunk erőtelepeit kell feltöltenünk. A VILÁGBAN: Szenzációs vállalkozást iktatott be terjedelmes munkatervébe — a Hold meghódítását. Az ember tavaly első nekirugaszkodásával megkerülte Földünk hű kísérőjét, az idén pedig lábával akarja tapodni. Nagy becsvágya az új évnek, hogy ezzel a fantasztikus teljesítménnyel piros betűs díszhelyet vívjon ki magának a történelem nagykönyvében. Érdemei azonban még ennél tartósabbak lennének, ha Európában, Ázsiában, Afrikában mindenütt egyszer s mindenkorra útját állná az erőszaknak. Megbecsüld magad 1969, s teljesítsd ígéreteidet, mert jövőre téged is leváltunk! VUKOVICS Géza Vukovic megköszönte Titónak, hogy hajlandó volt fogadni és interjút adni neki, majd a következő kérdést tette fel: — Az ön jajcei sajtóértekezlete nagy és kedvező visszhangra talált világszerte. Néhány külföldi kommentátor azonban azt írta, hogy fordulat következett be Jugoszlávia külpolitikájában. Kérem, mit gondol erről? Azok az elvek, amelyekről Jajcéban beszéltem — válaszolta Tito elnök —, kezdettől fogva kül- és belpolitikánk alapja. Szó sem lehet semmilyen fordulatról vagy más irányvételről. Az efféle kommentároknak — melyek az utóbbi időben mindkét oldalról megjelennek, nemcsak az egyikről — semmilyen alapjuk nincs. Csak azt hangsúlyoztam, hogy készek vagyunk együttműködni mindenkivel, aki egyenrangú alapon, kölcsönös megbecsülés és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján hajlandó erre. Másfajta politikát nem is folytathatunk, mert mélységes meggyőződésünk szerint a világ számára nincs egyéb választás, mint az egyenjogú együttműködés, amin mindenekelőtt minden ország függetlenségének és szuverenitásának tiszteletben tartását, s minden népnek azt a jogát kell érteni, hogy külső beavatkozás nélkül maga válassza meg fejlődésének útját. Ellenkező esetben — mint tapasztalataink bizonyítják — kiéleződnek a nemzetközi viszonyok, és veszélybe kerül a világbéke. Napjainkban különösképpen tarthatatlan az a gyakorlat, hogy a vitás kérdéseket erőszakkal és más kényszerítő eszközökkel oldják meg, ami leggyakrabban a kis- és közepes országokat, főképp pedig a fejlődő országokat sújtja. Vegyük például a vietnami háborút. Ott már évek óta heves harc folyik, irtják az embereket, és pusztítják mindazt, amit emberi kéz és emberi ész teremtett. Mindkét oldalon rengeteg az áldozat: nemcsak azok pusztulnak, akiket támadás ér, hanem azok is, akik erőszakot alkalmaznak az ellen a nép ellen, amely maga akarja rendezni belső életét. Az utóbbi időben ugyan voltak bizonyos biztató jelenségek, a szemben álló felek küldöttségei találkoztak Párizsban, hogy tárgyaljanak a háború megszüntetéséről. Úgy látszik, mindkét fél belátta, hogy most már csakugyan tenni kell valamit. Mindenekelőtt azért, mert az egész emberiség erélyesen követeli, hogy vessenek véget a vietnami nép elleni háborúnak, és engedjék meg a vietnami népnek, hogy maga határozzon sorsáról. Mi is valamennyi akciónkban — az Egyesült Nemzetekben is és egyáltalán az egész nemzetközi életben — síkraszálltunk azért, hogy a vietnami háborút minél előbb befejezzék, hogy szüntessék meg a Vietnami Demokratiikus Köztársaság bombázását stb. Hiszem, hogy a dolgok jelenlegi alakulása és a politikai megoldás kutatása eredménnyel jár, vagyis megszületik a béke. A másik ügy — Izrael támadása az arab országok ellen — már másfél éve holtponton áll. Izrael nagy területeket hódított el az arab országoktól, s a legcsekélyebb jelét sem mutatja annak, hogy hajlandó a probléma politikai megoldására. Mi több, konokul igyekszik megszilárdítani elfoglalt pozícióit, vagyis megtartani a megszállt területeket, ha nem is mindet, legalább legnagyobb részét. Ez természetesen elfogadhatatlan az arab világ számára, egy arab államférfi sem egyezhet bele. Izrael semmibe vet liAl i4*l fáco n 9 л1Ал1ап Mindenki tartsa szívügyének testvéri közösségünk erősítését TITO ELNÖK ÜZENETE AZ ÚJ ESZTENDŐ ELŐESTÉJÉN Tito elnök december 25-én Brioniban fogadta Zdravko Vukovicot, a Belgrádi Rádió és Televízió vezérigazgatóját, és válaszolt néhány kérdésére. Brezsán Gyula felvétele F.Magtar Sió ■ ■■•■авмм1мша1а11апмамм*ам«аас»1мваммма«««авммпмш|аааааа1аааа»... 5«!”!eiiee,Me,e,,,>MMM>eee,,Bae,"“,{i:S!S!S"......... XXV. évf. 360. (7754.) szám !■!■!!!! 1969, újévi szám SaaXőa! aaaaBaaa4aaaaaaaaapaaaaa«aaaaaaaaaaaaaaBa4aiaBaaa4i44eaÉlaaiiaajairM>ii4.,SS2SKS ааааааааааааааавеааваааааваааааа1авааааааваааааааааааааааааав«в1«ааааавеаааааааааааа8аа ÄRA 1 ÜJ DINAR Olvasóinknak, terjesztőinknek és a lap barátainak BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK ! ! Lapunk legközelebbi száma pénteken jelenik meg ______ _________ _ _I • Megengedhetetlen agresszió • Raupert Pál: Az év karikatúrákban (2. oldal) • Fáy Gábor: Az idén eljutunk a Holdra (3. oldal) • Bálint István: Az önigazgatás éve • Steinitz Tibor: Három igaz történet (4. oldal) • Hornyik György: Barangolás Budapesten • Szeles Károly: Mit várunk 1969-től (5. oldal) • Farkas Nándor: öt forradalmi évtized • Szerencsés József: Az ünneplés és a keményebb politikai harc éve (7. oldal) • Major Nándor: ügyeink méltányos rendezése (9. oldal) • Nagy Gy. József: Ami a fiókban maradt • Urbán János: örökbefogadás (10. oldal) • Negyed évszázad az olvasóval (11. oldal) • Bori Imre: Egy év mérlege • Sztáncsics András: Holdrepülés hazai módra • Szűcs Imre: Szeretethez sohasem elég (12. oldal) • Korpa Béla: új nagyszerű létesítmények gazdaságunk kincsestárában (13. oldal) • Bölcsőhelytől a szülőhazáig (14-15. oldal) • Burány Nándor: Szereti a könyvet • Gerold László: Hófehérke és Ophélia (16. oldal) • Féktávolságon belül (17. oldal) • Szex • Kis Erzsébet: Házasságon innen, álmodozáson túl • Szabó Gizella: Magánosain - de soha egyedül (19. oldal) • újévi gyermekmesék • Szavics György: Fekete krónika • Kopeczky Lázió: Az Alte Hofburgban (26. oldal) (18. oldal) (25. oldal)