Magyar Szó, 1969. július (26. évfolyam, 178-209. szám)

1969-07-01 / 178. szám

, ч I/ ; ' j yf J \ V L- J I 'I A t 9 r ^ ÜlliÜ XXVI.évf. ns.(7932.)szám jjjjjjjj Kedd, 1969. július 1. gyfgf Szkupstinában az el nem kötelezett országok ........................................................belgrádi tanácskozásának előkészületeiről Nyereményszelvény a 6. oldalon Mirko Tepavac beszámolója a Szövetségi ARA 50 FARA Tito elnök távirata a Szomáliai elnökhöz és a kanadai főkormányzóhoz Belgrádból jelenti a Tan­­jug. Josip Broz Tito köztár­sasági elnök a következő táviratot intézte Abdel Rased Ali Sermarkához, a Szomáliai Köztársaság elnö­kéhez: „Élek az alkalommal, hogy Szomália nemzeti ün­nepére a jugoszláv népek és a magam nevében szívé­lyes üdvözletemet küldjem önnek és a Szomáliai nép­nek. Hazájának fölvirágzást és jólétet, excellenciádnak pedig sok boldogságot kí­vánok.” Elnökünk táviratot inté­zett Roland Michener ka­nadai főkormányzóhoz is: „Kanada nemzeti ünnepe alkalmából a jugoszláv né­pek és a magam nevében szívélyes üdvözletemet kül­döm excellenciádnak és Ka­nada népének. Hazájának fölvirágzást, önnek pedig sok boldogságot kívánok.” Tito elnök csak rendkí­vüli esetekben fogad Tito elnök júliusban csak rendkívüli esetekben fogad, mert szokásos pihenőjét tölti. Elnökünk átvette az új amerikai és nyugat­német nagykövet megbízólevelét Brioniból jeleníti a Tanjug: Josip Broz Tito köztársa­sági elnök hétfőn délelőtt Brioni szigetén fogadta Wil­liam Leonartot, az USA újonnan kinevezett rendkí­vüli és meghatalmazott JSZSZK-beli nagykövetét és átvette megbízólevelét. Az új amerikai nagykövet át­adta Tito elnöknek Richard Nixon amerikai elnök üze­netét. A diplomata kíséretében volt Irwin M. Tobin, Henry F. Arnold és Luis C. Bucho­­ver, az amerikai nagykövet­ség tanácsosai, valamint Marvin Borodkin ezredes, légügyi attasé. Tito elnök hétfőn délelőtt fogadta Joachim Jaenicket, a Német Szövetségi Köztár­saság újonnan kinevezett rendkívüli és meghatalma­zott j­ugoszláviai nagyköve­tét és átvette tőle megbízó­­levelét. A diplomata kísére­tében volt dr. Franz Sikora, a nyugatnémet nagykövetség titkára, Anno Elfgenn és Saibert Günther, a nagykö­vetség tagjai. Mindkét fogadáson jelen volt Milorad Pešić, a Külügyi Álamtitkárság titkárhelyet­tese. Rendkívüli intézkedésekre nincs szükség Minden erőt latba vetni a kivitel növeléséért A CUZISÁG ÁREMELÉSSEL IGYEKSZIK ELLENSÚLYOZNI NÖVEKVŐ TERHEIT Élénk vita a képviselőházban gazdasági helyzetünk alakulásáról­ ­. Tegnap délelőtt összeült a Szövetségi Szkupstina Társadalmi-Politikai Tanácsa, Gazdasági Tanácsa és a N­­épek Tanácsa, hogy megvitassa az ország gazda­sági helyzetének öthavi alakulását és a gazdaságpo­litikai intézkedések végrehajtásának menetét. A Társadalmi-Politikai Tanács és a Népek Taná­csa együttes ülésén meghallgatta Mirko Tepavac kül­ügyi államtitkár tájékoztatóját az el nem kötelezett országok konzultatív tanácskozásának előkészületei­ről, a Népek Tanácsa és a Gazdasági Tanács pedig — szintén együttes ülésen — Nikola Miljaniénak, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnökének vitaindító beszámolóját a gazdaság helyzetéről, pillanatnyi jel­legzetességeiről és problémáiról.­ ­• A gazdaság termelése valamivel nagyobb ütemben növekszik az előirányzott­nál, a belső áruforgalomban azonban Labilitás jelei mu­tatkoznak, s fizetési mérle­günket sem sikerült egyen­súly­ba hoznunk — foglalta össze a gazdaságii helyzet fő ismérveit Nikola Miljanic. — Gazdasági szilárdságun­kat főképp az veszélyezteti, hogy megnőtt a közfogyasz­tás, a beruházás és a külke­reskedelmi mérleg hiánya, növekszenek az árak, nem elég fizetőképese­k a válla­latok. Mit okozta ezt? Az áraik emelkedését fő­­képp az idézte elő, hogy a gazdaság termékei árának növelésével igyekszik ellen­súlyozni növekvő megterhe­lését. A beruházások jó ré­szére nincs fedezet. A fo­gyasztás nincs arányban a felhalmozással, nem elég ren­dezettek a viszonyok a gaz­daság és a gazdaságon kívü­li tevékenységek között. A Szövetségi Végrehajtó Ta­nács mégis úgy véli, hogy nincs szükség gyökeresebb új intézkedésekre, hanem csak­­kisebb kiigazító intéz­kedéseket kell tenni, hogy ne változzon a gazdasági te­vékenység jelenlegi üteme, de mind a belső áruforga­lomban, mind a fizetési mér­legünkben, kiküszöböljük a labilitás elemeit. E célból a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács elsősorban a szövetség költségvetési fogyasztásának korlátozását javasolja, s in­dítványozza a képviselőház­nak, utasítsa a társadalmi­­politikai közösségeket és az iskolafenntartó közösségeket, hogy ne lépjék túl az év ele­jén megállapított költségve­tési kereteket. Fizetési mérlegünk egyen­súlyba hozása végett általá­nos vélemény szerint sem­miképpen sem jöhet számí­tásba a behozatal további korlátozása, mert veszélyez­tetné a gazdasági élet üte­mét. Ehelyett a gazdaság­nak minden erejét a kivitel növelésére kell fordítania. A javasolt intézkedések egytől egyig önigazgatási megállapodáson alapulnak — folytatta Moljann­é. — Fel­vetődik a kérdés, hogy a képviselőház miért nem nor­matív úton intézkedik. Azért, mert ez azt jelentené, hogy nem bízunk önigazga­tási mechanizmusunk akció­­képességében. Szükségesnek tartom hangsúlyozni azt is, hogy egyelőre nem számo­lunk nagyobb mértékű za­varokkal a termelési árak területén. Mint ismeretes, a termelési árak e múlt év vé­gén és az idei év elején egyes gazdasági intézkedé­sek és világpiaci áringado­zás hatására 2 százalékkal növekedtek. Tekintettel azon­ban e világpiaci árak növe­kedéséie és a nemzetközi pénzügyi helyzet válságos ál­lapotaira, ez a kétszázalékos hazai előállítási árnöveke­dés nem csökkenti verseny­­képességünket. A fentiek alapján a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács úgy véli, hogy pillanatnyilag nincs ok idegességre, na­gyobb horderejű intézkedé­sekre. Mil­janic a továbbiakban részletesen beszélt a gazda­ság fizetőképességének hiá­nyáról, s bejelentette, hogy a­­kormány tüzetesen tanul­mányozza a helyzetet. Újabb intézkedéseikre ezen a téren sincs szükség, mert jelenle­gi törvényeink is módot ad­nak a helyzet rendezésére, csak következetesebben kell alkalmazni őket, hogy gyor­sabban forogjon a pénz. Miljanic végül bejelentet­te, hogy a Szövetségi Végre­hajtó Tanács részletesen (Folytatása a 4. oldalon) A kommunisták tevékenysége a társadalmi szervezetekben A JKSZ Elnökségének az a bizottsága, amely figyelem­mel kíséri a kommunisták­nak a társadalmi szervezetek­ben való tevékenységét, tegnap a kommunisták szo­cialista szövetségbel­ műkö­d­ésével foglalkozott. Meg­állapította, hogy sok kom­munista­­nem szívesen vál­lal tisztséget a Szocialista Szövetségben, főképp a he­lyi szervezetek bizottságai­ban, sőt vannak, akik ezt a munkát le is becsülik. Az igazság kedvéért azonban azt is meg kell állapítani, hogy a kommunisták igen tevékenyen közreműködtek a Szocialista Szövetség vá­lasztási politikai tevékeny­ségében, s n­agy részük volt abban, hogy a képviselő­­házakba minden szinten az eddiginél több rátermett ember kerü­lt. A bizottság elhatározta, hogy a jövőben még na­gyobb figyelmet szentel a kommunisták szocialista szö­vetségbeli munkájának, ezen kívül munkatervében elő­irányozta annak megvitatá­sát is, hogy a kommunisták milyen munkát végeznek a szakszervezetb­en, az ifjúsá­gi szervezetekben, valamint az egyéb szervezetekben és társulásokban. Belgrádból jelenti a Tan­jug. A Szövetségi Szkupstina Népek Tanácsának és Tár­sadalmi-Politikai Tanácsá­nak hétfői együttes ülésén Mirko Tepavac külügyi ál­lamtitkár tájékoztatót adott az el nem kötelezett orszá­gok július 8-án Belgrádban kezdődő konzultatív talál­kozójának előkészületeiről. Bevezetőjében elmondta, hogy Tito elnöknek 1968 februárjá­ban az el nem kö­telezett országok tevékeny­ségének további kibővítésé­re tett kezdeményezése, amely vonatkozott egy csúcs­értekezlet megtartására is az el nem kötelezettség nem­zetközi szerepéne­k és befo­lyásának erősítése céljából — széles körű visszhangra talált a világon. Bebizonyo­sodott, hogy ez a törekvés az el nem kötelezett és más országok többségéne­k érde­keit fejezi ki. — Az utóbbi években egy­mást­­követő nehézségek és (Folytatása a 3. oldalon) Rálőttek nyugat-berlini katonai missziónk két tagjára A merénylőt letartóztatták Nyugat-Berlinben hétfőn reggel rálőttek Jugoszlávia nyugat-berlini katonai m­isz­­sziójának két tagjára. Dr. Anton Kotendlićet, a misszió vezetőjét és az épület fel­ügyelőjét súlyos sebesülé­sekkel szállították kórház­­ba — jelenti az UPI. Rendőrségi közlemény sze­rint a merénylőt Drago Dolo 27 éves fiatalember szemé­lyében azonnal letartóztat­ták. Három lövést adott le dr. Kolendiéra, egyet pedig a házfelügyelőiér. Dr. Kolen­­diéet a fején egy, a lábán két golyó érte, a házfel­ügyelő pedig a jobb tenye­rén sebesült meg. A Martin Luther nevű nyugat-berlini kórház kép­viselője közölte, hogy dr. Kolendie égés­é­gi állapo­ta súlyos, de nem válsá­gos. — Élete nem forog veszélyben — mondta. Klaus Schütz nyugat-ber­lini polgármester keményen elítélte a terrorcselekede­tet. Kijelentette, hogy a város lakossága felháboro­dással értesült a merény­letről, majd sajnálkozását fejezte ki az esemény kap­csán. Hangsúlyozta, mindent megtesznek, hogy fényt de­rítsenek a bűntettre­­és meg­büntessék elkövetőit. Meghalt Csembe EGYNAPOS KÉSÉSSEL KÖZÖLTÉK A HÍRT Algírból jelenti az AP és az AFP. Moit Csembe volt kongói miniszterelnök, Afrika egyik legrejtélyesebb alakja, vasárnap Algírban, 49 éves korában elhunyt. A hírt egynapos késéssel kö­zölték, csak azután, hogy tizenegy francia és algériai orvos aláírta a halotti bizonyítványt, és megállapítot­ta,­­ hogy Csombét váratlanul, álmában érte a halál. A napokban lesz három éve, hogy Csombét Algériá­ban őrizetbe vették. Miután hazájában már ko­­rábban halálra ítélték, egy francia lövésre kész fegy­verrel Algériába kényszerí­tette Csembe repülőgépét. A néhai miniszterelnököt Al­gériában csaknem három éven át őrizetben tartották. A kongói kormány annak idején kérte kiadatását, erre azonban nem került sor. Csembe 1960. július 10-én került hatalomra, amikor meghirdette Katanga elsza­kadását Kongótól, önmagát pedig Katanga elnökévé ne­vezte ki. Két és fél évig állt Katanga élén, visszautasítva az ENSZ többszöri követelé­sét, hogy a tartományt csa­tolják vissza Kongóhoz. Vé­gül is 1963. január 15-én kénytelen volt engedni, mi­után az ENSZ-csapatok le­fegyverezték csendőreit és zsoldosait, öt hónappal ké­sőbb száműzetésbe vonult, ideje nagy részét Spanyol­­országban töltötte. Egy évvel később vissza­tért Kongóba, 1964. július 10-én miniszterelnök lett. Tisztségét 1965-ig töltötte be, amikor nézeteltérése támadt Kasavubu elnökkel, és kény­telen volt ismét külföldre távozni. Attól kezdve egé­szen repülőgépe elrablásáig keveset beszéltek róla. Sokan feltételezik, hogy Csembe volt a felelős Pat­rice Lumumba kongói elnök 1961 januárjában történt meggyilkolásáért, jóllehet­ Lumumba halálának körül­ményeit még mindig titok­zatosság övezi. Lumumba Csembe katonáinak fogságá­ba esett. Kivégezték, de ha­lálának hírét csak 1961. feb­ruár 12-én közölték. Azt ál­lították, hogy megszökött a börtönből, és szökés közben a parasztok végeztek vele. 1961 szeptemberében rej­télyes körülmények közt re­pülőszerencsétlenség áldoza­ta lett Dag Hammarskjöld, az ENSZ volt főtitkára. Ndola határvárosba indult, hogy Csombeval tárgyaljon a tűzszünet megkötéséről. Akkoriban sokan állították, hogy a főtitkár repülőgépé­nek lezuhanásához Csombe­­nak is köze volt, de semmit sem bizonyíthattak rá. A szerencsétlenség körülmé­nyeit kivizsgáló bizottság néhány hónap múlva közöl­te: semmi jelét sem tapasz­talta annak, hogy a repülő­gépet lelőtték, viszont nem tudták megállapítani, mi okozta a szerencsétlenséget

Next