Magyar Szó, 1970. január (27. évfolyam, 1-29. szám)

1970-01-14 / 12. szám

A. oldal MAGYAR SZÓ Szerda, 1970. jan. H. Az ablakok mindig zárva vannak... Nyomortanyák F­ranciaországban A Párizs környéki nyomortanyák egy évszázad óta alig változnak. A romos épületek tulajdonosai viszont nagy hasznot húznak belőlük, mert a külföldi munkások olcsó lakásokat keresnek, és a háztulajdo­nosok visszaélnek helyzetükkel. Ilyen állapotok ural­kodnak a Párizs környéki Saint-Ouenban, Aubervil­­liers-ben és Saint Denis-ben. A háború után sok algé­­rokká alakítsanak át. Az el­­b­ai munkás érkezett Fran- járás hosszadalmas és végső ciaországba. Nyomorúságos vonalon haszontalan is, mert szállodákban laktak, ame­ nem oldja meg a bentlakók íyek azonban a hatóság el- más, jobb elhelyezését e­lenőrzése alatt voltak. A Az ágyra járók szállodái­­bidonviliek „a bádogváros­nak tulajdonosai négerek, soknak nevezett nyomorta- algériaiak, portugálok és tor­­nyák az algériai háború mészetesen franciák. Volta­­idején keletkeztek. Az élet­­képpen „rendes emberek”, körülmények olyan kétség­ nem tartoznak a földalatti beejtők voltak, hogy a sajtó zsarolókhoz, semmiféle mai­­hadjáratot indított ellenük, fiához, csak éppen megzsl­­arni a közvélemény felhábo­­rolják, kizsákmányolják tudását idézte elő. 1965-ben honfitársaikat, törvényt hoztak a „bádog- A Maliból­ származó néger városok” felszámolására, az­ T... testvérek nagy arány­­ára azonban újabb formái­ben folytatják tevékenysé­­gk­ött a nyomor, úgyneve­­güket. Egymás, után vásárol­­tett „függőleges bádogváro­­jak a rozzant épületeket má­sok” létesültek. rizs környékén, de túladnak Az egykori nyomortanyák rajtuk, ha a városi hatású­­nagyon is szembetűnőek vol­tak megszorítják őket. tak, a „függőleges bádogvá- ilyenkor másutt ütik fel ta­rosok” kevésbé. Rendszerint nyájukat, ők maguk persze egy rossz vagy romos állat az előkelő XVI. körzetben pózban levő régi épületben laknak Párizsban, és lakbe­­szállásolják el a külföldi rüket könnyedén kifizetik munkásokat. Főleg az akn­a- egy nyomortanyájuk jöve­­kokról lehet megállapítani, delmébő. A számadásuk hogy az ágyraj­árók nyomor­ egyszerű: az ágyakat havon­­tanyájává változtattak egy ta 70 és 100 frankért adják épületet, mert az emeletes bérbe és egy épületben 400 ágyak miatt az ablakokat 100 embert helyeznek el. nem lehet kinyitni ezeken A nyomorúságos tömeg­­az épületeken. Csak akkor szállásokat előkelően „ott­fedezik fel őket, ha a szom­­honnak” nyilvánítják. Az szédok panaszt emelnek a egyik ilyen egyemeletes nyomortanyák tulajdonosai „otthonban” 38 szenegáli és ellen, mert a túlzsúfolt épü- mauritániai lakik. A föld­tetekben lakók járása-mené- szinten valaha műhely volt, se bőszíti és zavarja a szem- Jelenleg tíz egymás fölé so­­szédokat, rakoztatott ágyon „laknak” Ha törvénnyel fel lehetett a bérlők. Az egyik emeleti számolni a hagyományos szobában, amelynek terüle­­„bádogvá­rosokat”, ezeknek te nem egészen 12 négyzet- az új nyomor-tanyáknak a méter, nyolc ágy van. Két megszüntetése jóval nagyobb ágy zárja le az ablakot. Le­­nehézségbe ütközik, mert a végét csak az ajtón át kap­­törvény védi a magán­tulaj­­nak. Ilyen a helyzet a többi dönt. Mellékutakon járva nyomortanyán is. A lakók kell megoldani a problémát. 150 frank lefizetése ellene­ A városi vezetőségnek hét­ben kapnak bebocsátást, törvényes eszköz áll a ren- ennyit fizetnek a felvétel ért­delkezésére: az egészségügyi és havonta 70 frankot az rendeletekre hivatkozva kö- ágyhasználatért, vezetheti a tömegszállások A lakók „szervezettek”­ bezárását, vagy pedig a vá- egyikük azzal van megbízva, vosrendészeti szabályokra ki- hogy kapcsolatot tartson a­vatkozva tilthatja meg, hogy tulajdonossal és havonta az­­egyes épületeket gumi­szál­ adja neki a lakbért. A nyo­mortanyákon némi közössé­gi élet alakul ki: befogad­ják a munkanélküli honfi­társakat, enni adnak nekik, sőt valamennyi zsebpénzzel is ellátják őket. A segélye­zett azután, ha munkát kap, maga is hozzájárul a bajba jutott társak megsegítéséhez. Nem hagyják magukra a betegeket sem, mert egy-egy tömeglakásban rendszerint nemcsak azonos országból, hanem ugyanarról a kör­­­­nyékről származó emberek találkoznak össze. A „függőleges bádogváro­sok” fertőzésszerűen ter­jeszkednek. Ha egy ilyen uzsorás kezébe kerül egy épület, a környező házak lakosai elmenekülnek. A ki­ürülő házak értéke rohamo­san csökken, és tulajdono­suk boldog, hogy ha egy tömeglakás-vállalkozónak el tudja adni, és a környék ily módon ágyrajárók nyo­mortanyájává alakul át. A nyomortanyák lakosai főleg marokkóiak és algé­riaiak. Egyikük elmondta, hogy már öt éve vándorol egyik tömegszállásról a má­sikra, 3,50 frank órabére van, és nem tud jobb elszál­lásolást szerezni magának, mert havonta legfeljebb 70 frankot tud fizetni egy ágyért. Michele ANDREANI A holland papok a nősü­lésért A most lefolyó holland zsi­natot megelőzően a püspöki kar levelet intézett a papok­hoz, amelyben közölte, hogy az utóbbi két évben 400 lel­kész hagyta el állását és új hivatást keresett magának. Ugyanakkor az elhalálozott papok száma meghaladja a felszentelt papok számát A püspöki kar levele említést tesz arról is, hogy a papság körében bizonytalanság és félelem nyilvánul meg, mert szerintük az egyház nem felel meg a mai világ köve­telményeinek, más lelké­szek viszont arról panasz­kodnak, hogy az egyház a hagyomány lényeges értékeit veszíti el. A holland zsinat azt iga­zolta, hogy a jelenlegi válság lényegét a papság helyzete képezi. A zsinat elé terjesztett beszámoló egy haladó szel­lemű új theológiát sugalma­zott és ugyanakkor megálla­pította, hogy az ismertetett álláspontok még „bizonytala­nok”. A jelentés javasolta: „A nők is betölthes­znek egyházi hivatásokat, mind­azon helyeken, ahol kineve­zésük nem okoz problémát.” A jövőben — folytatta a je­lentés — azt kell irányelvnek tekinteni, hogy a nők is be­­tölthetnek minden egyházi tisztséget.” A püspöki kar kiáltványa erre vonatkozóan szintén bizonytalanságról tanúsko­dik: „A katolikus hagyomány azt tanítja, hogy csak férfi lehet pap. Véleményünk mégis az, hogy a nőket is be kell fogadni lehetőleg minden egyházi állásba.” A püspöki kar szemére veti a beszámoló szerzőinek, hogy a pápa szerepét úgy tüntetik fel, mintha az egyházfő „az egyesült egyház főtitkára volna”. Az egyház legégetőbb kér­dését január 7-én tárgyalta a zsinat, nevezetesen a pa­pok nőtlenségének ügyét, amely alaposan felbolygatta a holland katolikus egyhá­zat. Nemcsak arról volt szó, hogy lehetővé tegyék nős embereknek a papi hivatás betöltését, de arról is, hogy már felszentelt varrók is meg­nősülhessenek, mert­­ez a je­lenség mind gyakoribb Hol­landiában. A zsinat elé ter­jesztett javaslat azt kéri a püspöki kartól, hogy tegyen iyen irányú intézkedéseket, függetlenül attól, hogy má­sutt milyen vélemény ala­kul ki a papok nősüléséről. Alfrink bíboros a kö­­vetkező megjegyzéseket tette erre vonatkozóan: — A papok nőtlenségi fo­gadalma a római katolikus egyház alapjaiba van ágyazva és ezért nem le­het felelőtlenül tárgyalni róla. VI. Pál pápa is kitért a kérdésre december 15-i beszédében, és tudatta, hogy a kérdést tanulmá­nyozzák. Hollandiában két ellen­tétes irányzat alakult ki, és a zsinatnak mindkettőt figyelembe kell vennie. " A zsinaton elhangzott felszólalások legyenek mértéktartók, mert a sajtó közlései azzal a veszély­­ivel járnak, hogy pontat­lan értesülések kerülnek a nagyközönség elé. A püspökök részt vesz­nek a vitában, azonban kijelentéseiket ne tekint­sék irányelvnek. A holland püspöki kar ja­nuár 13-án ül össze, hogy megvitassa a zsinaton el­hangzott javaslatokat. (Le Monde) Halálos kacsintás Egy brémai kereskedő,­bódult meg a tolakodó férfi­­szomszédnőjének egyetlen ka­­a­­­csintása miatt elvesztette fe- Zeht nemi erőszak kísér­­leségét. Az éjszaka hazatérő lete miatt citálta bíróság elé és kissé italos Ferdinand Zeh az ügyész. Ezt a szégyent a véletlenül összetalálkozott kereskedő felesége annyira ugyancsak esti összejövetel­ a szívére vette, hogy ön­­„. , , , „ ..... gyilkos lett. Hol hazaérkező szomszédnője . ,, . .... . .... . , ,. . , A szomszédnő a bíróság vel, aki rákacsintott. A ka­ előtt a tanácselnök kérdésé­­csintást bátorításnak tekintő­re ezt felelte: — Kérem, én Zeh erre benyomult a nő mindig kacsintok, ha egy lakásába. A szomszédnő íjS„tikod,01 van ^*TM**«- Ez , . ,, „ , ideges jelenség nálam, de azonban felháborodott és az egyéb jelentősége egyáltalán rendőrség segítségével sza-1 nincs... Kivégzése előtt a Faustot olvasta Új részletek Rosa Luxemburg haláláról A stuttgarti televízió a múlt év januárjában egy két részből álló dokumentáris jellegű filmet pergetett Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg halálának 50. évfordulója alkalmából. Dieter Ertel szerkesztő 1965 óta kutatott tanúk után, okmányokat tanulmányozott és végül azzal a történelmi megállapítással lépett a tévé nézőközönsége elé, hogy Hermann Wilhelm Sou­­chon egykori tengerészhadnagy volt az, aki 1919. ja­nuár 15-én lelőtte Rosa Luxemburgot. A néhai hadnagy és je­lenleg nyugalmazott ezredes, aki nyugdíját Bad Godes­­bergben élvezi, most rágal­­mazási pert indított a tévé és szerkesztője ellen. Sou­­chon tagadja az ellene fel­hozott vádat, amelyet, ter­mészetesen, bíróságilag már nem lehet érvényesíteni, hisz a bűntett azóta elévült. Sou­­chon a tévé­játék betiltását követelő és egyben 20 000 márka kártérítést. Waldemar Pabst nyugal­mazott őrnagy kijelentése szerint Souchon lőtte le Ro­sa Luxemburgot. Az utasítást ő maga, Pabst adta ki, 1919. januárjában. Erről 1959 vé­gén nyilatkozott a volt őr­nagy dr. Günther Nollau előtt, aki a német kémelhá­rító szervezet, az úgyneve­zett Szövetségi Alkotmány­védő Hivatal alelnökeként feljegyzést készített a vallo­másról- A Spiegel kivonato­san közli a jegyzőkönyvbe felvett nyilatkozatot. Pabst 1919 januárjában a lovasgárda lövészhadosztá­lyának volt a vezérkari fő­nöke. A berlini utcai har­cokról és Rosa Luxemburg haláláról a következőket mondta: — Személyesen hal­lotta szónokolni Karl Lieb­­eknechtet és Rosa Luxembur­got Berlinben, mert polgári ruhába öltözve elkeveredett a hallgatóság közé. Az úgynevezett Spartacus mozgalom két vezetőjéről megállapította, hogy rendkí­vül veszélyesek, mert hason­ló képességű szónokokat és vezetőket nem tudtak elle­nük sorompóba állítani. Ez­után elhatározta, hogy véget vet káros tevékenységüknek. Utasította a berlini Schöne­berg negyed polgárőrségét, hogy tartóztassák le őket és vezessék hadosztálya főha­diszállására. Nem voltak a lakásukon ellenben 1919. ja­nuár 15-én a polgárőrök fel­fedték és elővezették őket. Először Liebknechtet fog­ták el, aki a kihallgatáson tagadta kilétét. Miután a ru­háján megtalálták a mono­gramját, beismerte személy­­azonosságát. Ezután vezették elő Rosa Luxemburgot, aki nem tagadta személyazonos­ságát és igen bátran visel­kedett Pabst őrnagy azt tervez­te, hogy Liebknecht megöle­­tését úgy hajtja végre, mint­ha szökés közben lőtték vol­na le, Rosa Luxemburg ki­végzését pedig úgy kívánta beállítani, mintha a „feldü­hödt tömeg” végzett volna vele. Pabst állítása szerint a két áldozat nem találkozott egymással főhadiszállásán, az Eden Szállodában, és nem is tudatta velük, hogy mi­lyen sorsot szánt nekik. Ro­sa Luxemburg megsejtette, mi vár rá. Elszállításáig Pabst szobájában ült és egy sarok­ban Goethe Faustját olvasta. Előbb Liebknechtet szállítot­ták el, utána Rosa Luxem­burgot. Pabst szerint nem szándékozott Rosa Luxem­burgot megveretni, de a gár­dalövészek közül egy bizo­nyos Runge, aki a szálloda bejáratánál teljesített őr­szolgálatot, Petri százados utasítására puskatussal fejbe verte Rosa Luxemburgot, úgyhogy eszméletét vesztette. Pabst azért ellenezte a fog­lyok megkínzását, mert a szállodában akkoriban ven­dégek is tartózkodtak, töb­bek között Bülow herceg, az egykori kancellár. Liebknecht halála úgy kö­vetkezett be, ahogy azt már többször részletesen megír­ták. Rosa Luxemburg halá­lának körülményei ellenben mindeddig nem voltak pon­tosan ismeretesek. A felbő­szült népet Souchon tenge­részhadnagynak kellett vol­na megszerveznie. Meghatá­rozott helyen várta a teher­kocsit, amelyen Rosa Luxem­burgot szállították. A gép­kocsi megállt és Souchon pisztolyával agyonlőtte az eszméletlen Rosa Luxem­burgot. A forradalmár asszony holttestét ezután egy csator­nába vetették.­­ Mindeddig az volt a hiedelem, hogy Vogel főhadnagy lőtte le, ami azonban téves — fejezte be Pabst őrnagy nyilatko­zatát. (Der Spiegel) Rusk tanár úr Dean Rusk, aki Kennedy és Johnson elnöksége alatt a külügyi államtitkár felelős állását töltötte be, ezentúl Georgia állam egyetemén a nemzetközi jog tanára lesz. A tanszéket csak szeptember­ben foglalja el, azonban már most hallatszanak hangok ellene. Dean Ruskot kilenc szavaz­­aattal négy ellenében meg­választották az egyetem ta­nárának, évi 45 000 dollár fizetéssel, habár Lester Mtađ­dox, Georgia állam kormány­zója ellene szegült Rusk ki­nevezésének és kijelentette: — Mondom Önöknek, az el­lene folytatott harc csak most kezdődik. Rusk ellenlábasai három pontba foglalták ellenvetései­ket. A volt államtitkárt túl­zottan szabadelvűnek tekin­tik, másodszor felhozzák el­lene, hogy nem szerzett jo­gi diplomát, és végül de nem utolsó helyen szemére hány­ják, hogy Margaret Elizabeth nevű leánya 1967-ben egy négerhez, Guy Smith-hez ment férjhez. Smithné Kolumbiában él és a marylandi egyetemen asz­­szisztens, míg férje alhad­nagyként helikopter-pilóta Vietnamban. A volt államtitkár nyom­ban elfogadta egyetemi meg­választását, és december 29- én kijelentette, hogy ez „szá­mára megtisztelő”. Rusk a Dawidson kollégiu­mot végezte el Észak-Caro­­linában, majd Angliában az oxfordi egyetemen és Né­metországban folytatta, de nem végezte be tanulmá­nyait. A 60 éves volt állam­titkár most fejezte be visz­­szaemlékezéseit John Ken­nedy és Lyndon Johnson kor­szakáról, a kongresszusi könyvtár számára. Maddox kormányzó Rusk kinevezésével kapcsolatban még megjegyezte, hogy ki­nevezése „több éven át tar­tó ellentéteket fog szülni”. (TT. S. News and World Report) Dean Rusk

Next