Magyar Szó, 1970. január (27. évfolyam, 1-29. szám)

1970-01-14 / 12. szám

6. oldal ÍSérttooSS Eredményesen halad a földterületek fölvásárlása Péterré­vén A péterrévei kataszteri község határrendezése során az ősszel a becsei Mezőgaz­dasági és Ipari Kombinát tulajdonjogi osztálya is be­kapcsolódott e nagyméretű munkába. Az önigazgatási szervek határozatainak meg­hozatala és a fölvásárláshoz szükséges eszközök célszerű biztosítása után ez a szolgá­lat is ideiglenesen, amíg a községi bizottság Péterrévén dolgozik, kirendeltséget nyi­tott Az elmúlt évvel bezárólag több mint 80 adásvételi szer­ződést kötöttek. A fölkínálók száma ennél sokkal nagyobb, azonban a birtokviszony rendezetlensége folytán a kombinát egyesektől nem vásárolhatta föl a földet. Az eddig fölvásárolt földterület 113 hektár. A művelhető földterületeket nyolc osz­tályba csoportosították. Az árak hektáronként 5500—1100 dinár, illetve holdanként 3165—633 dinár között van­nak. A kínálattól függően föl­vásárolt kaszálót, legelőt és nádast is. Ezeket is osztá­lyonként csoportosították. A vételárak kifizetését április­ban kezdik meg. Az eladott földterületet az eladó fogja használni ebben az évben, október 15-éig kell átadni a kombinátnak. Az adásvétel körüli összes költségeket a kombinát viseli, kivéve a szerződések hitelesítésének költségeit, amelyet az eladó fedez. A vételár kifizetésével kapcsolatban a kombinát egy újítást kíván bevezetni. Mi­vel hamarosan megkezdi működését a hiteltakarék­­szolgálat a kombinát házi­­bankján belül, lehetővé te­szi a volt tulajdonosnak, hogy a kifizetendő összeget, vagy annak egy részét, meg­felelő kamat elszámolása mellett betétbe helyezze. Ha a bizottság befejezi Péter révén a határrendezést, Becse területén fogja foly­tatni, s a kombinát is itt folytatja majd a felvásárlást. VINCE Miroszláv Egy kitüntetett veterán visszaemlékezései Zsománka Gyula 70 éves nyugdíjas, a Magyar Ta­nácsköztársaság egykori har­cosa örömmel emlékezik ar­ra a napra, amikor Marjai Józseftől, a Magyar Népköz­­társaság belgrádi nagyköve­tétől átvette az emlékérmet. — 1919. április elején két barátommal elhatároztuk, hogy belépünk a Vörös Had­seregbe. Ezzel a céllal — több akadályt leküzdve — Szegedre utaztunk, ahol nem a legszebb fogadtatásban ré­szesültünk. Számba véve az ügy hátrányos oldalát — tudniillik azt, hogy abban az időben bontakozott ki a Horthy-rezsim mindent meg­torló időszaka — kénytele­nek voltunk a minimumra csökenteni tevékenységün­ket. De még ennek ellenére is három és fél hónapot a szegedi leánygimnázium pin­céjében raboskodtam. — Én személyesen a szo­ciáldemokrata pártot képvi­seltem. Köszönöm a követség irántam való figyelmét. BECSEI István Debelyacsa Cukorrápapondok Tordán Tavaly 204 vagon cukorré­pa termett Tordán. A zre­­njanini­­cukorgyár ígérete szerint a légszállításnak a múlt év november 15-éig kellett volna megtörténnie, a cukorrépát azonban még ma is hordják. A tordai földművesszövet­kezet mindent megtesz, hogy zökkenőmentes legyen a szállítás. A traktorok két váltásban dolgoznak éjjel­nappal, ugyanúgy a felrakó munkások is. A gépjavító­műhely három munkása, akiknek megvan a hajtási jogosítványuk is, bekapcso­lódott a szállításba, hogy ne legyen fennakadás a jármű­vezetők váltásában. A hóesés azonban megne­hezítette a közlekedést. A szállítást tizedikén be kel­lett volna fejezni, de a jár­művezetők szerint jó lesz, ha 20-ái­g befejezik. A zrenjanini cukorgyár minden szerződés kötésekor a termés mennyiségétől füg­gően kilónként két párát levon, azaz ezt a termelő a szerződéskötéskor befizeti, a termés leszállításakor viszont még egy párát levonnak ki­lónként. Ezt az összeget a gyár nyolc év alatt fizetné vissza részletekben kamat­tal. Eddig még senki sem kö­tött szerződés­t cukorrépára. Noha még van idő a szer­ződéskötésre, egyesek véle­ménye az, hogy ha a gyár nem változtat a feltételeken, akkor az idén Tordán nem lesz cukorrépa. NAGYIVÁN István, Torđa Dózsa György utca 51. (7) A tömegsportok ■— az úszás, golfozás, búvárkodás — ma már túl egyszerűek ah­hoz, hogy kielégítsék a folyton újabbra, nagyobb ügyességet kívánó műveletekre törekvő embert. Az úszás nem is olyan régen még meglehetősen egyszerű sport volt, mindössze abból állt, hogy az ember fürdőnadrágot öltött, beleugrott a vízbe és lubickolt. Aztán­­kitalálták a medencé­ket, az ugródeszkákat, a merülést és bú­várkodást. Sportszaküzletekben már any­­nyi­féle búvárfelszerelést kapni, hogy az ember nem tudja, melyiket válassza. Aki­nek kevesebb a pénze, beéri egyszerű bú­várszemüveggel, de aki megengedheti ma­gának, komplett könnyűbúvár-felszerelést vásárolhat oxigénpalackkal, víz alatti film­felvevő-készülékkel stb. A búvársport még nagyobb népszerűségre tesz szert, mert a pénz kérdése többé nem fog olyan nagy szerepet játszani. Hogyan lesz a fényűzésből szükség? Sok dolog, ami még tavaly fényűzésnek számított, már az idén szükséggé vált. E tekintetben a legfrappánsabb példát a gol­fozók szolgáltatják, akikről egyébként is köztudomású, hogy nem sajnálják a pénzt, ha szórakozásukról van szó. Aki lusta maga cipelni az ütőket, távirányítású au­tomata botszállítót vásárolhat. A szervezett világ­járás, a csoportutazás felendül. Sok idegenforgalni ügynökség mesés összegeket keres csoportutazások szervezésével. A világ lakosságának tehe­tősebb része legszívesebben a melegebb égövekre utazik. Ha az utazás még ol­csóbb lesz, sokan még távolabbra, ottho­nuktól még messzebbre akarnak majd el­jutni. A Himaláját már éveinkben egyre több turista keresi fel, a hetvenes évek végén pedig lehet, hogy még az Északi- és a Déli-sark vidékén is lesznek majd kirándulóközpontok. A tömegesség, mint az iparban a soro­zatgyártás, az idegenforgalomban is ár­­mérséklődést fog eredményezni. Minthogy a fizetett szabadság hosszabb ideig fog tartani, egy részét télen fogják kivenni az emberek, s a télisportok híveinek tá­bora is megnövekszik. Ez azonnal maga után fogja vonni a sítelepi drótkötélpá­lyák számának megsokszorozódását. Svájc­ban és Franciaországban már most igen s­­k a drótkötélpálya, amelyek percek alatt a nyárból a télbe röpítik a hegyvi­dékre özönlő vendégeket A hetvenes években sok embernek sok­kal nagyobb gondot fog okozni, hogy mi­vel töltse el szabad idejét, mint az, ho­gyan­ végezze munkáját. Sok hivatásos sportoló már manapság mindössze három­négy hónapon át dolgozik évente, a többit kedvtelésének és a megkeresett pénz el­verésének szenteli. A munkáról alkotott felfogás teljesen megváltozik, fokozatosan megszűnik az a nézet, hogy csak a munka ér valamit, s a szórakozás nem más, mint időfecsérlés. Ne féljünk a szabad időtől De nem jelenti-e ez a fordulat azt, hogy ami egykor csak a kiváltságosoknak ada­tott meg, mind több és több ember szá­mára lesz elérhető. Ha gépek fognak dol­gozni az emberek helyett, s a munkát az embereimél is jobban és olcsóbban el­végzik, mi értelme ellenezni az életmód megváltozását. Az embernek meg kell ta­nulnia, hogyan töltse el és hogyan tegye tartalmassá szabad idejét. Sok európai már most felelevenítette a középkori arisztok­rácia életmódját, öltözködésében, táplál­kozásában a hűbéri világ szokásait utá­nozza. Sokan azért félnek a szabad idő megnö­vekedésétől, mert úgy­ vélik,­nem­ tudják ésszerűen kihasználni, hasznos tevékeny­séggel kitölteni. Arról azonban megfeled­keznek, hogy az sem igen képes érdemes alkotómunkára, aki fülledt, rossz levegőjű irodában vagy munkacsarnokban végzett nyolcórai munka után fáradtan tér haza. Amerikában kísérletet végeztek egy cso­port emberen. Tíz napig nem volt szabad televíziót nézniük, újságot olvasniuk. A pszichológusok megállapították, hogy a kísérleti alanyoknak több mint fele ide­ges lett, nem találta helyét, lelki egyen­súlya felborult. Sok ember már most va­lóságos örömmámorban úszik, ha három­négy napi szünet után ismét odaállhat munkagépe mellé, elfoglalhatja helyét iro­dájában, annyira kifárasztja a tétlenség, mert nem tud élni szabad idejével, nem tudja hasznos és szórakoztató munkával kitölteni, majd meghal az unalomtól. Bizonyos, hogy a holnap világát a leg­nagyobb körültekintéssel kell megszervez­ni, ha el akarjuk kerülni az átállással járó zűrzavart. Sok mindenben elkerülhetetlen lesz a korlátozás, ugyanakkor azonban a világ arra is módot ad minden egyes em­bernek, hogy magánéletét változatosab­ban, tartalmasabban, gazdagabban szer­vezze meg. A mai társadalomban mindenki annyit ér, amennyit keres. Lehet, hogy holnap, a bőség és a hosszú szabad idő világában már az lesz minden ember ér­ték mércéje, hogy mennyire képes kimű­velni magát szabad idejében. (Folytatjuk) MI IS MEGÉRHETJÜK ......................................................................................................................................... A jövőkutatók véleménye a következő évtizedekről ——­ 11ШШШ11Ш111111М 111М 111ШШ1!Ш11ШШ1|11111Ш1ШШ11!11Ш111Ш1111Ш1М 1Ш1М 1Ш1Ш111|Ш11Ш1ШШ1Ш11111111Ш111ШШШ111Ш11111!11!111111Ш1!1Ш11П1Ш1111111Шт111111 MAGYAR SZÓ Szerda, 1970. jan. 14. A Severtrans autóbuszai késnek legtöbbet Olyasmivel vádolnak bennünket, amihez semmi közünk — állítják a Vojvodina Szállítóvállalatban Sergije Mirović mérnök, az újvidéki községi szkups­­tina közlekedési felügyelője tegnap részletes kimutatás­t bocsátott rendelkezésünkre arról, hogy a múlt év ápri­lisától november 30-áig hány feljelentést tett a zambori Severtrans pontatlanul indu­ló és érkező autóbuszainak vezetői, valamint a vállalat felelős vezetői ellen. A múlt héten ugyanis Nikola Ma­­rinkov, a Severtrans igaz­gatója kijelentette az újság­íróknak, hogy a tartományi székváros közlekedési fel­ügyelője minden alkalmat megragad, hogy feljelentse a vállalatot és alkalmazot­tait. Szerinte ez annak a jele, hogy bizonyos tényezők lehetetlenné akarják tenni zombori utasszállító vállalat működését a tartományi székvárosban, s valameny­­nyien igyekeznek az újvidéki Vojvodina malmára hajtani a vizet Ezzel az a céljuk, hogy a vajdasági közúti szál­lítóvállalatokat a Vojvodiná­­val integrálják. Ennek kap­csán kerestük fel Mitrovic felügyelőt . Tavaly áprilistól szep­temberig kéthetenként össze­geztem a késéseket és a menetrendtől eltérő korai ér­kezéseket — mondta a fel­ügyelő —, s a két hét alatt összegyűlt szabálytalansá­gokról egy feljelentést küld­tem a kihágást bíráknak. Szeptembertől novemberig azonban már minden egyes kihágásért külön feljelen­tést írtam. A szigorúbb el­lenőrzést több vállalat he­lyeselte, köztük olyanok i­s, amelyek a büntetések szá­mát tekintve az élen jár­tak. A táblázatból megállapít­ható,­­ hogy tavaly áprilistól november 30-áig, tehát nyolc hónap alatt a Severtrans Új­vidékről induló 9679 autóbu­sza közül 144 késéssel indult (a késés együttvéve 91 óra 50 perc). A Severtrans fog­lalja el, tehát az első helyet, mögötte következik a Niš­­ekspres, amelynek 2425 autó­busza közül 94 késett. Har­madik a belgrádi Lastia, amelynek 7558 autóbusza kö­zül 80 késett, s csak ezután következik az újvidéki Voj­vodina, amelynek csak 66 autóbusza indult késéssel. Most pedig nézzük meg az idő előtti érkezést Ebben a kimutatásban a Severtrans a harmadik helyen áll, meg­előzi a Niš-ekspres és a Kulatrans, a Vojvodina azon­ban még lejjebb áll, a hete­dik helyen. Járatok szerint a Niš­ekspres autóbuszai 412- szer érkeztek a menetrend­ben meghatározott idő előtt, a Severtrans autóbuszai 221- szer, a Vojvodina autóbu­szai pedig 113-szor. A korai érkezésekért azonban csak szeptembertől kezdve tett feljelentést a közlekedési felügyelő. Ezekben az esetek­ben sokkal szigorúbban járt el, mert a korai érkezés csak gyorshajtás eredménye le­het, tehát a sofőrök kétség­kívül veszélyeztették az utasok épségét. Visszatérve a kimutatá­sokhoz, még csa­k annyit, hogy Újvidéken legtöbb fel­jelentés a Ni­­ekspres és alkalmazottai ellen volt, ösz­­szesen 176, ezután következik a Severtrans, ezzel szemben a Vojvodina ötödik, 30 felje­lentéssel. — Ezek után mindenki vé­leményt alkothat a felügye­lőség munkájáról és a Se­vertrans vállalatról is — mondotta Mirovic felügyelő. — Egyébként a Nikola Mia­­rinikov igazgató által emle­getett 20 000 din­áros bünte­tés szintén nem­ pontos, mert számításunk szerint az én feljelentésem alapján 4000 dinárral büntethette a válla­latot a kihágási bíró. A kü­lönbözet valószínűleg azért mutatkozik, mert máshon­nan is érkezett feljelentés ellenük. Tegnap Djordje Budošan­­nal, a Vojvodina Szállító­­vállalat vezérigazgatójával is beszéltünk. — Meglepett bennünket a rokon vállalat igazgatójának alaptalan vádaskodása —­ mondatta Budošan. — Olyas­mivel vádolnak bennünket, amihez semmi közünk. Ezért semmiféle magyarázattal nem szolgálhatunk, beszél­­nek helyettünk a tények. (ek) Zrenjanin körzetében megkezdődött az idei véradás A zrenjanini vérátömlesz­­tő állomás tavalyi eredménye Vajdaságban a legjobbak kö­zé tartozott. A tervezett 900 liter helyett, tavaly több mint 1300 liter vért gyűjtött össze körzetében. Idei tervét 45 százalékkal növelte. Az idén tudniillik bekapcsolódik a vérplazma-gyűjtésbe is, és erre a célra legalább 300 li­ter vért szeretne összegyűj­teni. A fővárosi kórházait már tavaly is mintegy 88 liter­rel kisegítette, az újvidéki kórházat pedig 40 literrel. Az idei tervek szerint a zrenjanini állomás külön gyűjtést szervez a munka­­közösségekben és falvakban, hetenként kétszer, szerdán és vasárnap. A falvak lakossá­gának legalább 2 százalékát kívánja felölelni, a munka­­közösségekben pedig a fog­lalkoztatottak 20 százalékát. Amennyiben egy-egy mun­kaközösség teljesíti ezt a ter­vet, azaz a foglalkoztatottak 20 százaléka ad vért, akkor a vérátömlesztő állomás biz­tosítja az esetleg szükséges vért a munkaközösség és a foglalkoztatottak közvetlen hozzátartozói számára, a véradástól számítva egy éven át, betegség, baleset stb. ese­tében. Az első idei önkéntes vér­­adományozás a SOCA sza­­laggyárban zajlott le; a 170 dolgozó közül 19-en adták vérüket, elsőnek a vállalat igazgatója. Tegnap reggel a muzslyai iskolában szervez­ték meg a vérvételt. Jövő szerdán a harisnyagyár, 18- án Aradac és Taras, 21-én Elemér és a Naftagas, 25-én Belo Blato és Stajicevo, 28- án pedig Écska és Lukács­falva kerül sorra. (hi) újabb pályaszakaszt villamosítottak Horvát­országban A zágrábi vasúti szállító­­vállalat szerelőbrigádjai a hét végén befejezték a Zág­ráb—belgrádi vasút Duga Selotól Vrpoljéig húzódó 216 kilométeres szakaszának vil­lamosítását, s szombaton már villanymozdonyos szerelvé­nyek is közlekedtek ezen a szakaszon. Mivel a szóban forgó pályaszakasz egy része kétvágányú, ez azt jelenti, hogy a zágrábi vasúti válla­lat összesen 340 kilométernyi szakaszt villamosított a Zág­ráb­-belgrádi vonalon. Hoffmann János elvesztette a pert Hoffmann János kulai munkás tavaly április 19-én két ládát és egy hordót akart feladni a helybeli vasútállo­máson, előbb azonban meg­érdeklődte, mennyi a vitel­­díj. A két láda tartalma: edény, egy összegöngyölt paplan, füstölt sonka és egyéb élelem, összesen ki­lencvennyolc kiló. — Borba? — kérdezte a vasúti tisztviselő. — Borba hetven dinár a viteldíj. Hoffmann János átadta a küldeményt, a vasúti tiszt­viselő pedig kiállította a szállítólevelet. Az állt benne, hogy kilencvennyolc kiló ágyneműt vett át, a viteldíj 96,90 dinár. Hoffmann János szó nélkül fizetett, s néhány nap múlva a küldemény megérkezett rendeltetési he­lyére. Már el is felejtette, hogy csomagot küldött, ami­kor felszólítás érkezett a vas­útigazgatóságtól: a vasúti tisztviselő kevesebbet szá­molt, mint a díjszabás, ezért 137,10 dinár különbözetet kö­teles fizetni. Időközben ugyanis az tör­tént, hogy a könyveket át­néző ellenőr megállapította: a 98 kiló ágynemű hatalmas helyet foglal el, tehát több viteldíjat kell felszámolni ér­te. Az ellenőr tehát egy évek­kel ezelőtt a vasúti szállí­tásról hozott törvény 5. sza­kasza értelmében a feladó­tól követte a különbözetet. A törvény készítői bölcs előrelátással gondoskodtak róla, hogy a vasutat ne érje károsodás. Rendben is van ez mindaddig, amíg a mu­lasztás nem a vasút, illetve a vasúti alkalmazott hibájá­ból történik. Ez esetben a kárt térítse meg a mulasz­tásért felelős tisztviselő — szögezte le Hoffmann János. Véleményét előadta a bí­róságon is, mert oda vitte az ügyet, remélve, hogy egy pil­lanatig sem vonják kétségbe igazát. Hiába tanulmányozta azonban a törvénykönyvet a bíróság, nyomát sem lelte benne annak, hogy a vasút is tévedhet, mulasztást kö­vethet el, s ennek árát hi­bázó tisztviselőjén vasalja be. Hoffmann János hiába érvelt azzal is, hogy gondol­ják csak meg, emberek, két darab 0,70x0,40x0,40-es ládá­ba 98 kilogramm ágyneműt lehetetlen bepréselni. Ismé­telten fellapozták a törvény­­könyvet, s abban megint csak az állt, hogy a vasútnak jo­ga van utólag követelni a különbözetet. S mint ebből az ítéletből is kiderült, csakis a hoff­­mannjánosok kárára. (ek)

Next