Magyar Szó, 1970. január (27. évfolyam, 1-29. szám)

1970-01-14 / 12. szám

Szerda, 1970. jan. 14. MAGYAR SZÓ KÁDERSZEGÉNYSÉG SZABADKÁN Káderekben, szakemberekben lassanként egészen el­szegényedik Szabadka. Hány fiatal szakember, tehetsé­ges közgazdász, műszaki értelmiségi hagyta el a várost az utóbbi két év alatt? Ötven, száz? Ki tudná pontosan megmondani, nyilvántartás nincs róla. Egyre csak men­nek, de nem jönnek szakemberek a városba. Különféle szintű fórumok ülésein (de sajnos csak ott) sokszor hallottuk ezt a megállapítást, s ebből adó­dott a következő kérdés is: hol a szakember helye? Mert számtalan példát lehetne felsorakoztatni annak alátámasztására, hogy a szakemberek, a műszaki értel­miségiek sok vállalatban egészen mellékes szerepet ját­szanak. Nem juthatnak érvényre, mert a nem odava­lók, az alkalmatlanok, a tehetetlenek gátolják előreha­ladásukat. Hányszor hallottuk szinte refrénként a kér­dést: ki mondja meg nekik, hogy álljanak félre, hogy adják át a helyüket a képzetteknek, a rátermettebbek­nek. Erre a kérdésre nincs válasz. Legalább is eddig nem volt. A fiatal műszaki értelmiség egy része nem látja jövőjét a városban. Stanislav Sigulinski mérnök, a köz­ségi szkupstina alelnöke a községi tanácsok legutóbbi együttes ülésén egy jellemző példát hozott fel. Egy fia­tal gépészmérnök, három évi gyakorlati munka után bejelentette, hogy lakóhelyet változtat, elmegy más vá­rosba, mert úgy érzi, hogy itt nem becsülik meg. A munkaszervezetben, ahol dolgozott, lehet, hogy észre sem vették távozását. Hogy is vették volna észre, ami­kor a 380. volt a fizetési listán! 380 dolgozónak volt magasabb a személyi jövedelme, mint neki. Ezek után nem nehéz elképzelni, milyen munkával, munkakörrel bízták meg a vállalatban és milyen nagyon megbecsü­­ték. És ez csak egy példa a sok közül. íme egy másik: Egy nagy mezőgazdasági szervezet (nyílt titok a vá­rosban, hogy a Palics kombinátról van szó) igazgatót keresett december végén. A pályázatra csak egy kér­vény futott be. Az egyetlen pályázót, egy mezőgazdászt, megválasztották. Pedig ennek a birtoknak az igazgatói székébe most jobban megfelelne egy közgazdász. Min­den probléma a múltban és most is a rossz gazdálko­dásból eredt. S a birtoknak egyáltalán nincs közgaz­dásza. A harmadik példát a Partizán kerékpárgyár szol­gáltatja. Ez a vállalat az elmúlt négy-öt év alatt ren­geteg pénzébe került a városnak. Káderei nincsenek, s mivel a kerékpárgyár sok esetben csak a minimális személyi jövedelmet tudta biztosítani, a jó szakemberek távol tartották magukat tőle. Tavaly, amikor a községi szkupstina nagy áldozatok árán megpróbálta rendezni a kerékpárgyár anyagi helyzetét, a költségvetési keret­ből 15 millió régi dinárt elkülönített szakemberek to­­borozására. Nem kérdezték, hogy ki mennyit kér, csak jöjjenek és csináljanak valamit a kerékpárgyárból! De nem jöttek. A tizenötmillió még mindig kihasználat­lanul, érintetlenül áll! A község ipara haldoklik, a szakemberek lassan el­mennek, utánpótlás pedig nincs. A munkaszervezetek­ben sok esetben meg sem kísérlik visszatartani őket. Aki menni akar, menjen, mindenki pótolható — ez a jelszó. Az önigazgatási szervek hallgatnak. A község tehetetlen, de mit is tehetne? Legfeljebb követhetné a velenjei Gorenje vezérigazgatójának példáját, aki (ál­lítólag) újévi ajándékul egy-egy ébresztőórával aján­dékozta meg a Sever villanymotorgyár munkástanácsá­nak tagjait. Szabadkán sok ébresztőórát kellene vásá­rolni! MARJAI Magda Fiataljaink politikailag képzetlenü­l kerülnek az egyetemre Francia József, Tanok József és Belovai Mihály a kulturális élet politikai megnyilvánulásairól A Szocialista Szövetség községi választmányi elnö­keinek tanácskozásán tegnap Latinka Perovic, a Szerb Kommunista Szövetség Köz­ponti Bizottságának titkára, a Kommunista Szövetség művelődési-politikai akciói­ról tájékoztatta a jelenlevő­ket. A Szerb Filozófiai Tár­saságban, az egyetemen és a Student című lap körül tör­tént politikai megmozdulá­sok hátterét és céljait, vala­mint a párt ezzel kapcsola­tos akcióit ismertette. Megkérdeztük Belovai Mi­hályt, a Szocialista Szövetség zrenjenini, Tanok Józsefet, a csernyei és Francia Józsefet, a kikindai községi választ­mány elnökét, községükben milyen visszhangja volt és van a belgrádi egyetem, a Filozófiai Társaság és a Stu­dent című lap körül folyó politikai megmozdulásnak. — Környezetünkben a pol­gárok keveset tudnak a Belgrádban történt esemé­nyekről. Jóval kevesebbet, mint amennyit az újságok, a rádió- és a tévé­állomások közöltek erről a kérdésről. — A Student című újságot — mondották az elnökök — községeinkben sohasem ter­jesztették és árusították, pol­gáraink tehát egyáltalán nem ismerik politikai irányzatát. — A polgárok inkább na­cionalista jellegű, nem pedig az önigazgató szocialista tár­sadalom elleni áskálódásnak minősítik a belgrádi politikai megmozdulásokat — mon­dották az elnökök —, noha a dolgok lényege éppen ab­ban van, hogy az egyetem egyes tanárai és hallgatói, valamint a Student című lap is elsősorban éppen az utób­bi ellen szállt síkra. Ezek­ben az akciókban a különbö­ző politikai irányzatú ele­mek szervezetten és egysé­gesen lépnek fel az önigaz­gatás, vagyis önigazgató tár­sadalmunk vívmányaival szemben. — E csoportok politikai működéséne­k semmilyen visszhangja nincs a közsé­gekben, s ezért nekünk, a községekben nem okoznak gondot. — Ezzel kapcsolatban azonban — mondotta Fran­cia József —, bizonyos dol­gokon el­­kell gondolkoz­nunk. Vizsgálat tárgyává kellene tennünk például, hogy az általános és közép­iskolákban milyen szinten van a tanulók eszmei-politi­kai képzése és nevelése. Egy ilyen elemzés és értékelés egészen biztosan azt mutat­ná, hogy fiataljaink politi­kailag képzetlenül, eszmei­leg éretlenül kerülnek az egyetemre. — Az oktatás és a neve­lés ugyan pedagógiai szem­pontból egységes folyamat, a gyakorlatban mégis külön kell választani a kettőt — mondotta Tanák József. — Megállapíthatjuk, hogy álta­lános iskoláinkban a neve­lés koránt sincs azon a szin­ten, mint az oktatás. Ha a tanító vagy a tanár három éven át tanít egy diákot, és még a nevét sem jegyzi meg, ebben az esetben legfeljebb oktatásról beszélhetünk, ne­velésről nem. Eszmei-politi­kai képzésről pedig még ke­vésbé. — Úgy vélem — mondotta Belovai Mihály —, hogy eze­ket a politikai ellenszegülé­seket szélesebb körben nem is kell magyaráznunk, mivel nálunk sem foganatjuk, sem visszhangjuk nem volt. — Ezzel nem azt akarom mon­dani — hangoztatta Belovai —, hogy a hasonló politikai megmozdulások mérgező ha­tásáról nem kell tudomást venni, és kellő eréllyel szem­beszállni, de egyelőre, leg­alábbis ami a községeinket illeti, nem látjuk ennek szük­ségét. Úgy látjuk, hogy az egyetemen és a Student cí­mű lap körül összeverődött csoportok politikai állásfog­lalásának a társadalom szé­lesebb rétegeiben nincsenek követői. Szs. A következetesség eredménye Szakkörökben felfigyeltek 1 dinár nyeresége van, tizen- a pancsovai Tamis Mező-­ hatnak pedig 5 millió vész­­gazdasági-ipari Kombinát munkájára. Nem annyira a kitűnő eredményeiért került az érdeklődés központjába, mint inkább jövedelemelosz­tási szabályzatának követke­zetes alkalmazásáért. Ebben nagy érdeme van a munkás­­tanácsnak. Nem engedett a nyomásnak, pedig több gaz­dálkodási egység, az ala­csony jószágűrekre hivat­kozva kérte, hogy tekintse­nek el a szabályzat alkal­mazásától. A munkástanács azonban hajlíthatatlan ma­radt. A zárszámadást tehát a korábban elfogadott mércék, szabályzatok alapján ejtet­ték meg. Eszerint a har­minchat gazdálkodási egység közül húsznak 13 millió új tősége. Ide kívánkozik a kö­vetkező adat is: a múlt év folyamán a szolidaritási alapban 4 millió dinár gyűlt össze. Eszerint, ha összeön­tenék a nyereséget, könnyű­szerrel fedezhetnék a 16 gazdálkodási egység veszte­ségét, sőt osztásra is marad­na. A munkástanács azonban nem engedélyezte az átöm­­lesztést. Jó is, hogy így ha­tározott, mert időközben ki­derült, hogy a tizenhat veszteséggel dolgozó gazdál­kodási egységben a hanyag munka és az újratermelési anyagok pazarlása miatt állt be a veszteség. A felügyelő bizottság egyébként azt is megállapította, hogy csak az év elején volt veszteségük, az alacsony jószágárak mi­att, ezt azonban az év vége felé pótolták a nagyobb jó­szágárakkal, sőt legtöbb gazdálkodási egységben nye­reségre is tettek szert. A veszteséggel dolgozó gazdálkodási egységek ezért nincsenek magukra hagyat­va. A munkástanács ugyan­is elhatározta, hogy a szoli­daritási alapból kölcsönt folyósít számukra, és kine­veznek egy szakbizottságot, amely támogatja a veszte­ségben lévő gazdálkodási egységeket. Különösen a húsgyár szorul támogatásra, mert itt van a legtöbb vesz­teség: 300 000 új dinár. Ezenkívül szigorú takarékos­ságot vezetnek be minden téren: minden olyan befek­tetést, építkezést megszün­tetnek, amely rövid idő alatt nem hoz megfelelő jövedel­met. Annak, hogy a munkásta­nács ennyire ragaszkodott a megállapított elvekhez, főleg ami a jövedelemelosztást il­leti, megvan a foganatja: rend van a kombinátban és a munkafegyelem is megszi­lárdult. P. E. --------------------------------------------------------------------­I 'm^WDL.. • IA modern óragyártás légii­ tankéi ] I a svájci DARWIL gyár trieszti főképviseleté- ■ 1ИИ ben* Cím: TRIESTE, PIAZZA S. ANTONIO NUOVO I ■ == -4) ^ I 4= , M fcSh ■ A DARWILGYÁR 1969-évi szuper-I /^TERMÉKEI A LORD 71 ÉS LADY 71 j /'w/jjt1 'Afd­ ххКУ típusú órák. Szerkezetük a legprecízebb óra- ■ szerkeze^e^ közé tartozik. A DARWIL gyár új­ I I r| ( jj ј§1 ^onsága az ütéseket és rázkódásokat semlegesítő | I A DARWIL Superautomatic Snow Star óra­i az elegancia és pontosság megtestesítője Miehfe 9 ORAÚJDONSAGAINK MÉG: DARWIL LORD 71 Special Flat ■ DARBLOCK és 1 53jJjJÍ|3 DARWIL LADY 71 DARBLOCK (1970. I évi női divat) I Üzletünkben az árak a világpiaci árakhoz vi- I­szonyítva a legalacsonyabbak. Raktárunk Európában a legnagyobb választék­ ... , ■ - kal rendelkezik 14, 18 és 22 karátos, hivatalosan (B) ■ ellenőrzött aranyékszerekben. Különleges sza- ^SSSS ó­­­vatosság. ( Minden időben 600 típusú DARWIL VAGY ARETTA óra között válogathat. A fenti /IV órák Jugoszláviában is kaphatók szaküzle­ T­e­tekben és nagyáruházakban. * Karbantartó szervizszolgálat az ország minden „anco Monr­e nagyobb városában. 879-1. MADE A gazdasági társulás lehetőségei Zentán Tegnap Zentán a mező­­gazdasági kombinátban ta­nácskozás folyt a mezőgaz­dasági szervezetek és a fel­dolgozó ipar társulásáról és együttműködéséről. A ta­nácskozáson részt vett a zen­­tai mezőgazdasági kombinát, az adai Halász József Mező­­gazdasági Birtok, a Zentai Cukorgyár, a csókai vágóhíd, a Csókai Mezőgazdasági Bir­tok és a Becsei Mezőgazda­sági-Ipari Kombinát képvi­selője, továbbá Milan Janje­­tovic tartományi mezőgazda­­sági titkár, Mucsi András és Zarko Cosic, a tartományi végrehajtó tanács tagjai, Djordje Gvozdenovic és Mol­nár Vilmos, a Tartományi Gazdasági Kamara elnöke és alelnöke. A részvevők véleménye az volt, hogy a Tiszavidék me­zőgazdasági szervezetei még az év első felében mérjék fel a társulás lehetőségeit, továbbá vizsgálják meg a feldolgozó ipar és a mező­­gazdaság együttműködésének módjait 7. oldal Csirkeláb és vitamin Az ötéves Jancsikára napközben, amíg szülei munkában vannak, a vég­­tele­nül becsületes, jólelkű, gyermekszerető bejárónő ügyel. — Legalább valaki foglalkozik vele, s nem csatangol az utcán — ma­gyarázták a szülők a mi­nap vendégségben. — öl­tözteti és eteti is Jancsi­kát, amikor eljön az ideje, ad neki uzsonnát-ebédet. Ebédnél ültek éppen, amikor a büszke mama előadta, hogyan nevelik csemetéjüket. A háziak elismerően bólogattak, bár nem tudni meggyőződés­ből-e vagy csupán az illem kedvéért. A háziasszony hatalmas csirkecombbal honorálta a dicsfényben sütkérező Jancsit, de az abban a pillanatban, ami­kor a csirkecomb a tányér­jára került, éktelen visítás­ba kezdett. — Én futballista akarok lenni! — bömbölte. Zavartan néztek össze a jelenlevők, mert sehogyan sem tudták elgondolni, mi­lyen összefüggés lehet a csirkecomb és a leendő fut­ballista között. Hiába csi­­títgatták Jancsit és bizony­gatták neki, hogy a csirke­comb a legjobb falat, ő ki­tartóan tovább üvöltött. Hiába vigasztalták aztán a csirke zúzájával, májával és melle húsával, mit sem segített. Végül hosszú rá­beszélés után elhüppölte Jancsika, hogy Mári néni szerint egy leendő labda­rúgónak a csirkének a lá­ba, vagy legrosszabb eset­ben is a szárnya dukál. — Csak Már néni szeret engem igazán, ti nem sze­rettek! — bömbölte Jan­csika a szülök megütkö­zésére. Nagy nehezen eljutottak az ebéd végéhez, követke­zett a gyümölcs. Szép nagy fonatánalmák piroslottak a tálon. A háziasszony, hogy kiengesztelje Jancsi­kát, meghámozott egyet, s elébe tette. — B rühű! — üvöltötte ismét Jancsika —, én nem akarok beteg lenni! Én vitamint kérek! — s fel­markolta a meghámozott alma héját. — Mári néni mondta, hogy nekem csak vitamint szabad ennem, mert én még kicsi vagyok! — szepegett a gyerek, s két kézzel tömte magába az al­mahéjat. — Hát a meghámozott a­lmát kidobod? — koc­káztatta meg a kérdést a háziasszony. — Azt megeszi a Mári néni, mert ő már öreg és csúnya, nem baj, ha meg­hal — szipogta Jancsi. — A csirkecombot is? — Ühüm. Mári néni a jólelkű, gyermekszerető bejárónő. (ek)

Next