Magyar Szó, 1970. január (27. évfolyam, 1-29. szám)

1970-01-14 / 12. szám

Szabadalmat minden huncutságnak! Az idén, kivételesen, nem határoztam el újévkor, hogy megjavulok. Inkább a vilá­got fogom megjavítani, ez könnyebb. Nekem, így hát új élet kezdése he­lyett azon nyargalt az figyam az ünnepek alatt, hogy mily bohók vagyunk, aki emberek! Szigorú szaba­dalomhoz kötünk mindent, ami jó, ami praktikus, hasz­£ és közérdekű. Viszont­­adalom nélkül burjánzik ben, ami társadalmilag haszontalan. Úgymint: lopás, hamisítás, megvesztegetés, részrehajlás, baklövés, fuse­­rálás stb. Pedig hát épp ezeket kellene keretek közé szorítani, nem a hasznos ta­lálmányokat. Például, ha valaki kia­gyalja, hogyan lehet eltit­kolni az adót, szabadalmazni kellene találmányát, hogy senki más ne használhassa, így aztán csak egyetlenegy adóeltitkolónk lenne. Az eljárás a következő: Alamuszi Aladár, mond­juk, feltalálja a sikkasztást, floh­an örvendezve a szaba­dalmi hivatalba és védjegyet kér a találmányra. És meg is kapja! „MADE IN ALAMUSZI. MINDEN JOG FENNTART­VA. A FILMEZÉS MEG A LEBUKÁS JOGA IS. KO­­PÍROZNI TILOS!” Kánaán lenne ez az or­szág! Mindenféle gazember­ből csak egy-egy példány... És ezeket már majdcsak eltűrnénk valahogy ... (Kiss) Percenkint ötször nekifogta őt Bezengeni: Boldog újévet!... B.ú. é.k­e­t . úr Hogy már az optimista kezdett bennem Feszengeni. S most nézek ki a jégvíráos ablakon. A tető-lavina veszélybe. A mocskos hóra... már nem a B. ú„ hanem a bú­­sz. Könyörgöm, hol új ez? (A boldogságról nem is beszélve!) kópé Használat után eldobandó A Kiadó évekkel ezelőtt kiadta. Az utamat. Humoreszkjeim gyűjtemé­nyét nem adta ki, mondván: hétről hétre gyártott írásaim nem időállóak. Most, hogy újévi leltározás ürügyén áttekinthettem majd tízéves grimaszkodó tevé­kenységemet, megállapítot­tam: a Kiadónak igaza van. Az az állás, melyet krokija­im töltöttek be, nem mond­ható időállásnak. Nyolc évvel ezelőtt borot­válkozás közben írtam egy szellemeskedő karcolatot az első behozatali svájci vil­lanyborotváról. A villany­borotva viszonylag olcsó volt és amíg működött, szép si­mára irdalva az ábrázatomat. Egyedüli szépséghibája — nem az ábrázatomnak, a ké­szüléknek — az volt, hogy a kést nem lehetett benne cse­rélni. Ha kicsorbult, új ké­szüléket kellett venni. Nos, az erről szóló karco­lat nyilván nem sikerült, mert nem lett valami fajde­­nagy időálló. Hat éve arról humorizál­tam, hogy vadonatúj laká­som falai egy éven belül má­ladozni kezdtek, a parkett felpattogott, az ajtófélfák kivincseledtek, az ablakrá­mák megvetemedtek, a meny­­nyezeten, száradás útján, elő­re nem látott padlásfeljáró keletkezett. A humoreszk, sajnos, nem állta ki az idő viszontagságait. Most négy esztendeje pa­rodizáló verset költöttem ar­ról, hogy majd egymillió ré­git költöttem szobaberende­­zésre, ám a bútor a szava­tossági idő lejártának más­napján, hajnalban elvetette a lábait. Verslábaim, sajnos, időállatlannak bizonyultak. Meglehet, hogy a villany­égők szokatlanul gyorsan be­következő kimúlásáról szóló humoros írásom — most két éve — azért nem sikerült, mert írás közben egyszerre kihúnyt a dolgozószobám va­lamennyi égője. Most már bi­zonyos vagyok benne, hogy a töltőtoll minőségi romlásáról szóló humoreszkem is csu­pán azért nem sikerült idő­­állónak, mivel időközön­ a toll elromlott. De most aztán alaposan nekigyűrkőztem. Időálló humoreszket fogok írni boltjaink új slágeréről, a papírtányérról, amely hasz­nálat után eldobandó. Humoreszkekben ezután én is ilyeneket fogok gyárч tani! PINTÉR Lajos A 7 MÁSIK AKTUÁLIS KÉRDÉSE (kisebb sajtóhibával): EGYETEM-EEGY­ETEM, MIT KÍVÁNSZ? 1412. oldal Eb fél, kutya fél ! Komoly mellékletünk de­­cember 28-án hírt adott egy „szerelmes természetű ku­­tyuskáról”, amely elcsábítot­ta a szomszédban lakózó eb­lányt. Újévkor ismét megjelent a hír, most azonban a ku­­tyuska már „ronda vadász­kutya” volt. Nyilván nem az első hír megismétléséről van szó. A ronda vadászkutya-kutyuska ismét csábított. Itt a házam, nektek adom avagy „Mi késztette az adakozót a nemes cselekedetre?” Régi mese Cibulka végrendeletéről A haldokló Cibulka magához hívatta családját, rokon­ságát, természetesen ügyvédjét is. _—Íme, a végrendeletem—mondta elhaló hangon —, írja, ügyvéd úr... A földibirtokomat az Árvák Otthoná­nak hagyományozom, a házaim a Nyugdí­j­asok Egyesüle­téé, a bankbetétem az Elaggott Bélyeggyűjtők Golf Klubjának, az ékszereimet a sporthorgászoknak adom .. — De, apám — mondja neki legidőseb fia —, hiszen neked se földbirtokod, se házad, s bankbetéted, se éksze­reid ... — Nincsen — nyögdécselte a haldokló —, de leg­alább lássák az emberek, hogy milyen jó szívem van... ШШ A Magyar Szó szatirikus Melléklete Ш ВНШ A 7 Komoly mellékletünkben olvastuk, hogy az amerikai tudósok a Hold-kőzetek alap­ján megállapították, hogy a Hold több millió évvel idő­sebb Földünknél. Az amerikai tudósok té­vednek. Történelmi bizonyí­tékaink vannak arról, hogy „Kezdetben teremté Isten a mennyet és a Földet”! Ugyancsak komoly mellék­­letünk adott hírt arról, hogy „Ribičič kitüntette Pakisz­tán nagykövetét”! Szép példája az önigaz­gatásnak. Eddig ugyanis úgy tudtuk, hogy nem a szö­vetségi Végrehajtó Tanács elnöke adja át a kitünte­téseket. Statisztikai adatok sze­rint, a szuperhatalmak je­lenleg 380 000 megatonna nukleáris fegyvereket tárol­nak raktárjaikban. Ez azt jelenti, hogy Földünk min­den egyes lakosára 100—100 tonna dinamit jut, ami vi­szont halálszínvonalunk je­lentős emelkedését bizonyít­ja. Fantasztikus eseményről adott hírt magyar nyelvű tévénk hétfőn délután. Tu­domást szerezhettünk ugyan­is arról, hogy a Telepen „11 tagú gyerekekből citera-ze­­nekart szerveztek”. Tizenegy tagú gyerek? Cso­da a Telepen! A kis Szergejt kérdezik a moszkvai általános iskola első osztályában: — Meg tudnád-e mondani, Szergejke, hogy mi történt 1941-ben? — Csak délután, tanító bá­csi. — Miért csak délután? — Addigra elolvasom a mai újságokat. Komoly mellékletünkben olvastuk, hogy az ENSZ min­dent elkövet, hogy mega­ka­dályozza a népirtást Nigéri­ában. A hittérítő magyarázza az emberevőknek, hogy ellen­ségeinket is szeretni kell. — Nekünk nincsenek el­lenségeink! — mondja büsz­kén a vezérük. — Ez szép! — dicséri őiket a hittérítő. — Kibékülte­tek? — Megettük őket. Hangya András rajza KEDVES GRIMASZ Hobby klub alakult Új­vidéken. Jelvény-, pénz-, hanglemez-, bélyeg- és le­velezőlap-gyűjtők találko­zóján megjelent Kropa­­csek is. — Maga mit gyűjt? — kérdezték tőle. — Nyilatkozatokat — fe­lelte büszkén. — Eddig 33 olyan nyilatkozatom van, hogy az áremelkedéseket megállítjuk.

Next