Magyar Szó, 1970. január (27. évfolyam, 1-29. szám)

1970-01-14 / 12. szám

A­Z AKTUÁLIS KÉRDÉSE:­ ­ Mert arról van szó, hogy lopni lehet, s más híján kell is. Ámde, rajt’ ne kapjanak. S ha rajta kap­nak? Azért viszont a szerkesztő nyelvtárs felel. Éljen !!! Az első: Mivel finn­ugorok va­gyunk, hát velük kezdem a lopást. Aszen­di: — Apám nincs egy szavad sem — mondja az egy évti­zeddel ezelőtt elszármazott finn testvér apjának. — Én vagyok az, akiit tíz évvel ez­előtt elküldtél a tó mellől a városba dohányért. Ott maradtam, jó munkára tet­tem szert, megnősültem, há­rom kocsim van ... Nos, már szólsz mindehhez? — Hol a dohány? — kér­dezte a fater. A második: Még mindig Északon va­gyunk, Novégiában, ahol a jegesmedve kölykével be­szélget. A kölyök kérdezz: — Mondd, apa, a te szü­leid is jegesmedvék voltak? — Igen. — S a mama szülei is? — Igen. — S a nagyszülők is je­gesmedvék voltak? — Hát. — Furcsa — jegyzi meg a kis jegesmedve —, én mégis fázom. A harmadik: Az égszínkék dél. Hispá­nia! Madrid utcája, ahol két torrera sétál. Az egyik só­hajtozik: — Ojojojó! — Ah ... ah... — a má­sik. — Juj... juj... — az első. Amaz dühösen rászól: — Ide figyelj Pedró! Mu­száj neked szüntelenül Fran­cót szidnod? A következő: A messzi Palesztina, ahol gránátok süvítenek, bom­bák robbannak, napailmi bom­­bák perzselnek. Ketten ül­nek a fedezékben. Az egyik megkérdi: — Tudod mire gondolok? — Mire? — Arra — mélázik el az első —, hogy ez Kánaán ... Az utolsó (pesti): Mama és fia. Sétálnak. A gyerekek megszólal: — A fiúk a suliban rosz­­szat mondtak apáról. — Ugyan, mit mondhattak volna? — Azt, hogy hülye! — Ejnye, ejnye kisfiam... Viszont jól megfizetik ... KISMISKA Orbán Ir. Ha rajta kaptak szól­janak. Olyan jól esett ez a lopás, hogy, ha kell vállalom a következményeket. (De azért nem kell elhamarkod­­ni!) Kölcsönkért bölcsességek Két út vezet fl tekintély­­hez: az egyenes és a görbe út. Az utóbbi rövidebb. ★ A hízelgő lebecsüli saját­­magát is, a többieket is. ★ Amikor valamely ország­ban nagyobb haszonnal jár a hajbókolás a kötelesség telje­sítésénél, minden elveszett. ★ A legtöbb emberrel úgy vagyok, hogy inkább helye­selek nekik, semmint meg­hallgassam őket. Nem jó, ha igazunk van olyan dolgokban, amelyek­ben tekintélyes embereknek nincs igazuk. Az elmés mondások több­nyir ismétlések. (Voltaire) INDEX­RE TETTÜK A STUDENT-OT? Lopkowitz koszorú ★ ★ ­­1 PERC TUDOMÁNY — A tudomány — magyarázza a tanító bácsi —, úgy­szólván minden anyagot fel tud használni az emberiség érdekében. Pistike jelentkezik. — Például, a levegőt is, tanító bácsi. — A levegőt? — csodálkozik a tanító. — Nos, mit kapunk a levegőből? — A statisztikai adatokat — feleli Pistike. 1410. oldal OLVASTUK — Halló, Pista? Ezúton közlöm veled, hogy gyerme­künk lesz. — Boldog vagyok. De ki­vel beszélek? Évával vagy Etával? ★ Egy néger érkezik a mennyországba Szent Péter elé. — Megérdemelném, hogy bejussak, mert hősi csele­kedetet hajtottam végre. James Smith vagyok. Néger létemre beleszerettem egy fehér lányba és feleségül vettem Alabamában. — Mikor? — Tíz perccel ezelőtt... ★ ... add meg nekünk a mindennapi kenyerünket, de lehetőleg ne a tegnapitt. ★ X. panaszkodik: — Olyan rosszul fűtenek a munkahelyemen, hogy ha melegedni akarok, kinyitom az ablakot. Hogy történt az ágyúnaszádok megszöktetése? — külpolitikai kommentárunk­­A gyárvállalat kapusának feltűnt, hogy Cibere, munka után, egy-e­gy megrakott ta­licskával vonul ki a kapun. Néhány napon át csak fi­gyeli, végül megállítja: — Hadd nézzem csak, mit visz ki maga a gyárból? Megnézi és csodálkozással állapítja meg, hogy csupa használhatatlan hulladékkal van megrakva a talicska. — Miinek ez a szemét ma­gának? — A szemét nem kell ne­kem — magyarázza Cibere —, de tudja, szaki, minden­nap hazaviszek egy-egy ta­licskát. Tegnap Kanizsán jártunk — Mi újság, szomszédasszony? — Nem tudom, vasárnap nem voltam templomban. Szeles Károly A bőrönd titka avagy ahány ház, annyi szokás! Újságot olvasni tudni kell? Mert bezzeg nemcsak arról van szó napjainkban, lapjainkban, hogy van-e fű­­tőolaj vagy nincs, illetve ha van, miért nincs és viszont, hanem az irodalom is téma. Itten például azt a szenzációs hírt böngésztük ki egy komoly mellékletből, hogy bizonyos John Sommers neve­zetű angol író egyszerűen elvesztette annak a regény­kéziratnak egyetlen példányát, amit 14 hosszú éven át írt. Méghozzá a vonaton vesztette el szórakozottan elcse­rélve a nevezetes bőröndöt, melyben a kéziratot hurco­­lászta, egy másik, prózai kofferrel. Most kéri a becsületes megtalálót, juttassa vissza a poggyász tartalmát annál is inkább, mert a regénynek júniusban könyv alakban meg kell jelennie. Hát ez nálunk lehetetlen! Pro primo először, ki fog nálunk másfél évtizedig kihordani és realizálni egy té­mát! Tizennégy hónap is bőven elegendő, sőt sok is­­erre a célra, amint azt az irodalmi pályázatok mutatja ki Pro secundo, másodszor! Ha már valaki tető alá hozott egy kéziratot, sőt utána kiadót is talált rá, aki június­ban piacra dobja mint készterméket, mi a fenének ül ve­­le télvíz idején vonatra! A legelítélendőbb azonban az, hogy a brit író a papír­ra vetésnél nem használt Aero kopírpapírt (gyártja a ce­tjei kov­írgyár). (m­ni) Olvasó írja — 1: firkálsz az újságba, ugye?! — rontott be Piros néni lakásomra, kezében a Tiszavidék mellékletet lo­bogtatva. — Mi történt, Piri néni? — Mi? Förtelmes, hogy mi mindent összefirkáltok, mióta nincs cenzúra! — Or­rom alá dugta az „Olvasóik írják” mellékletet. — Ide süss! Átfutom a cikket, mely ki­hozta sodrából Piros nénit. Olvassók írják, hogy egész napi fáradságos munka után leültek a kanizsai Park ven­déglőben vacsorázni és ma­gyar nótákat huzatni. Mivel köztudomásúan munka után édes a mulatóssal egybekö­tött pihenés, írják, a bőséges vacsora elfogyasztása után a zenészeket intették. Saj­nos, a hangászok hat-nyolc nóta eljátszása után leültek vacsorázni, fittyet hányva a mulatni kívánókra. Valóban vakmerő hanyag­ság! — Most megkapták a ma­gukét a hanyag hangászati dolgozók! Egész Tiszamente elítéli őket, biztosan. Piros néni ferde pillantá­sokkal illetett. — Lump fiam, a Pista, el­olvasta a cikket, s még az­nap este megverte a prímást, mert az nem húzta neki, miután elfogyott a pénze. Tudod jól, hogy megvert az isten vele, és még nyerget adtak alá ... Elverte a hízott szamaraik árát, aztán ebbe a kalamajkába keveredett! Már megkapta az idézést a ki­hágás a bíróhoz. Még neki áll feljebb. Aszongya, megírja az újságba ... Harmadnap az utcán bot­lottam Lump Pistába. Tá­mogatta a magas hórakás o­­kait, rekedt hangon kortnyi­­kált: „Iszom, míg el nem ázom..Ahogy megjelen­tem fátyolos szeme előtt, ötölni-hatolni kezdett: — írd meg, vagy én... Legyűröm, kikészítem.. . Megírom, lerajzolom őket. A részegből kihúznák a borjút is ... aztán ... A monológ után lebotor­kált a „Lebukj” kocsmába, többé ügyet se vetve rám. A kocsmából lehallattszott Prímás bandájának fogcsi­­korgatása. KISS Lajos Hátra van még a feketekávé Egy újságíró kolléga meg­magyarázta a héten, hogy miért drága a feketekávé a vendéglőkben és kávéházak­ban. Amikor a kávéház megvá­sárolja az üzletben a kávét és cukrot, az árut már húsz­féle adó és illeték drágítja. Mire aztán a kávéházban a vendég elé kerül, újabb hu­szonháromféle adó és illeték sorakozik az előbbiekhez. Olaszországban ugyanis. 1411. oldal

Next