Magyar Szó, 1970. január (27. évfolyam, 1-29. szám)
1970-01-14 / 12. szám
AZ AKTUÁLIS KÉRDÉSE: Mert arról van szó, hogy lopni lehet, s más híján kell is. Ámde, rajt’ ne kapjanak. S ha rajta kapnak? Azért viszont a szerkesztő nyelvtárs felel. Éljen !!! Az első: Mivel finnugorok vagyunk, hát velük kezdem a lopást. Aszendi: — Apám nincs egy szavad sem — mondja az egy évtizeddel ezelőtt elszármazott finn testvér apjának. — Én vagyok az, akiit tíz évvel ezelőtt elküldtél a tó mellől a városba dohányért. Ott maradtam, jó munkára tettem szert, megnősültem, három kocsim van ... Nos, már szólsz mindehhez? — Hol a dohány? — kérdezte a fater. A második: Még mindig Északon vagyunk, Novégiában, ahol a jegesmedve kölykével beszélget. A kölyök kérdezz: — Mondd, apa, a te szüleid is jegesmedvék voltak? — Igen. — S a mama szülei is? — Igen. — S a nagyszülők is jegesmedvék voltak? — Hát. — Furcsa — jegyzi meg a kis jegesmedve —, én mégis fázom. A harmadik: Az égszínkék dél. Hispánia! Madrid utcája, ahol két torrera sétál. Az egyik sóhajtozik: — Ojojojó! — Ah ... ah... — a másik. — Juj... juj... — az első. Amaz dühösen rászól: — Ide figyelj Pedró! Muszáj neked szüntelenül Francót szidnod? A következő: A messzi Palesztina, ahol gránátok süvítenek, bombák robbannak, napailmi bombák perzselnek. Ketten ülnek a fedezékben. Az egyik megkérdi: — Tudod mire gondolok? — Mire? — Arra — mélázik el az első —, hogy ez Kánaán ... Az utolsó (pesti): Mama és fia. Sétálnak. A gyerekek megszólal: — A fiúk a suliban roszszat mondtak apáról. — Ugyan, mit mondhattak volna? — Azt, hogy hülye! — Ejnye, ejnye kisfiam... Viszont jól megfizetik ... KISMISKA Orbán Ir. Ha rajta kaptak szóljanak. Olyan jól esett ez a lopás, hogy, ha kell vállalom a következményeket. (De azért nem kell elhamarkodni!) Kölcsönkért bölcsességek Két út vezet fl tekintélyhez: az egyenes és a görbe út. Az utóbbi rövidebb. ★ A hízelgő lebecsüli sajátmagát is, a többieket is. ★ Amikor valamely országban nagyobb haszonnal jár a hajbókolás a kötelesség teljesítésénél, minden elveszett. ★ A legtöbb emberrel úgy vagyok, hogy inkább helyeselek nekik, semmint meghallgassam őket. Nem jó, ha igazunk van olyan dolgokban, amelyekben tekintélyes embereknek nincs igazuk. Az elmés mondások többnyir ismétlések. (Voltaire) INDEXRE TETTÜK A STUDENT-OT? Lopkowitz koszorú ★ ★ 1 PERC TUDOMÁNY — A tudomány — magyarázza a tanító bácsi —, úgyszólván minden anyagot fel tud használni az emberiség érdekében. Pistike jelentkezik. — Például, a levegőt is, tanító bácsi. — A levegőt? — csodálkozik a tanító. — Nos, mit kapunk a levegőből? — A statisztikai adatokat — feleli Pistike. 1410. oldal OLVASTUK — Halló, Pista? Ezúton közlöm veled, hogy gyermekünk lesz. — Boldog vagyok. De kivel beszélek? Évával vagy Etával? ★ Egy néger érkezik a mennyországba Szent Péter elé. — Megérdemelném, hogy bejussak, mert hősi cselekedetet hajtottam végre. James Smith vagyok. Néger létemre beleszerettem egy fehér lányba és feleségül vettem Alabamában. — Mikor? — Tíz perccel ezelőtt... ★ ... add meg nekünk a mindennapi kenyerünket, de lehetőleg ne a tegnapitt. ★ X. panaszkodik: — Olyan rosszul fűtenek a munkahelyemen, hogy ha melegedni akarok, kinyitom az ablakot. Hogy történt az ágyúnaszádok megszöktetése? — külpolitikai kommentárunkA gyárvállalat kapusának feltűnt, hogy Cibere, munka után, egy-egy megrakott talicskával vonul ki a kapun. Néhány napon át csak figyeli, végül megállítja: — Hadd nézzem csak, mit visz ki maga a gyárból? Megnézi és csodálkozással állapítja meg, hogy csupa használhatatlan hulladékkal van megrakva a talicska. — Miinek ez a szemét magának? — A szemét nem kell nekem — magyarázza Cibere —, de tudja, szaki, mindennap hazaviszek egy-egy talicskát. Tegnap Kanizsán jártunk — Mi újság, szomszédasszony? — Nem tudom, vasárnap nem voltam templomban. Szeles Károly A bőrönd titka avagy ahány ház, annyi szokás! Újságot olvasni tudni kell? Mert bezzeg nemcsak arról van szó napjainkban, lapjainkban, hogy van-e fűtőolaj vagy nincs, illetve ha van, miért nincs és viszont, hanem az irodalom is téma. Itten például azt a szenzációs hírt böngésztük ki egy komoly mellékletből, hogy bizonyos John Sommers nevezetű angol író egyszerűen elvesztette annak a regénykéziratnak egyetlen példányát, amit 14 hosszú éven át írt. Méghozzá a vonaton vesztette el szórakozottan elcserélve a nevezetes bőröndöt, melyben a kéziratot hurcolászta, egy másik, prózai kofferrel. Most kéri a becsületes megtalálót, juttassa vissza a poggyász tartalmát annál is inkább, mert a regénynek júniusban könyv alakban meg kell jelennie. Hát ez nálunk lehetetlen! Pro primo először, ki fog nálunk másfél évtizedig kihordani és realizálni egy témát! Tizennégy hónap is bőven elegendő, sőt sok iserre a célra, amint azt az irodalmi pályázatok mutatja ki Pro secundo, másodszor! Ha már valaki tető alá hozott egy kéziratot, sőt utána kiadót is talált rá, aki júniusban piacra dobja mint készterméket, mi a fenének ül vele télvíz idején vonatra! A legelítélendőbb azonban az, hogy a brit író a papírra vetésnél nem használt Aero kopírpapírt (gyártja a cetjei kovírgyár). (mni) Olvasó írja — 1: firkálsz az újságba, ugye?! — rontott be Piros néni lakásomra, kezében a Tiszavidék mellékletet lobogtatva. — Mi történt, Piri néni? — Mi? Förtelmes, hogy mi mindent összefirkáltok, mióta nincs cenzúra! — Orrom alá dugta az „Olvasóik írják” mellékletet. — Ide süss! Átfutom a cikket, mely kihozta sodrából Piros nénit. Olvassók írják, hogy egész napi fáradságos munka után leültek a kanizsai Park vendéglőben vacsorázni és magyar nótákat huzatni. Mivel köztudomásúan munka után édes a mulatóssal egybekötött pihenés, írják, a bőséges vacsora elfogyasztása után a zenészeket intették. Sajnos, a hangászok hat-nyolc nóta eljátszása után leültek vacsorázni, fittyet hányva a mulatni kívánókra. Valóban vakmerő hanyagság! — Most megkapták a magukét a hanyag hangászati dolgozók! Egész Tiszamente elítéli őket, biztosan. Piros néni ferde pillantásokkal illetett. — Lump fiam, a Pista, elolvasta a cikket, s még aznap este megverte a prímást, mert az nem húzta neki, miután elfogyott a pénze. Tudod jól, hogy megvert az isten vele, és még nyerget adtak alá ... Elverte a hízott szamaraik árát, aztán ebbe a kalamajkába keveredett! Már megkapta az idézést a kihágás a bíróhoz. Még neki áll feljebb. Aszongya, megírja az újságba ... Harmadnap az utcán botlottam Lump Pistába. Támogatta a magas hórakás okait, rekedt hangon kortnyikált: „Iszom, míg el nem ázom..Ahogy megjelentem fátyolos szeme előtt, ötölni-hatolni kezdett: — írd meg, vagy én... Legyűröm, kikészítem.. . Megírom, lerajzolom őket. A részegből kihúznák a borjút is ... aztán ... A monológ után lebotorkált a „Lebukj” kocsmába, többé ügyet se vetve rám. A kocsmából lehallattszott Prímás bandájának fogcsikorgatása. KISS Lajos Hátra van még a feketekávé Egy újságíró kolléga megmagyarázta a héten, hogy miért drága a feketekávé a vendéglőkben és kávéházakban. Amikor a kávéház megvásárolja az üzletben a kávét és cukrot, az árut már húszféle adó és illeték drágítja. Mire aztán a kávéházban a vendég elé kerül, újabb huszonháromféle adó és illeték sorakozik az előbbiekhez. Olaszországban ugyanis. 1411. oldal