Magyar Szó, 1970. szeptember (27. évfolyam, 240-269. szám)

1970-09-16 / 255. szám

Sszerda, 1970. szept. 16. Megszerettem a virágot Virágüzlet nyílt Topolyán A virágok kedvelőinek és azoknak, akik virággal akar­nak kedveskedni szeretteik­nek, ezúttal jó hírrel szol­gálhatunk. A munkás­egye­tem mögötti önkiszolgáló mellett az orahovói földmű­­vesszövetkezet volt élelmi­­szerboltja helyén, szépen be­rendezett virágüzletet nyi­tott a zentai mezőgazdasági kombinát virágkertészete. Az új üzlet neve: FLORAGE­­NEX, üzletvezetője JUHÁSZ S­temona mezőgazdasági technikus, az idén­ június­ban diplomáit a topolyai mezőgazdasági iskolában.­­ Miért választotta ezt a foglalkozást? — Amikor elolvastam a zentai kombinát pályázatát, amelyben mezőgazdasági technikust keresett erre a munkahelyre, kapva kaptam az alkalmon, nehogy munka nélkül maradjak ... Kez­detben nem tudtam, hogyan találom fel majd magamat az új munkakörben, hiszen a virágtermesztés nem szak­mám. Egy hónapig Zentára, majd az új­vidéki virágüzlet­be mentem gyakorlati mun­kára. Ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy megszeres­sem a virágot és ezt a hiva­tást válasszam. Ha a válla­lattól megkapom a kellő tá­mogatást, jövőre beiratko­zom a mezőgazdasági kar virágtermesztési szakára.­­ Van-e sok érdeklődő? — Csak nemrégen nyílt meg az üzlet így nem so­kan tudnak róla. Most már sokan megfordulnak itt pén­teken, szombaton és vasár­nap nagyon forgalmas az üzlet. Reggel 8-tól este 7 óráig tartunk nyitva, vasár­nap pedig reggel 8-tól 12-ig dolgozunk. Ф Mennyi a fizetése? — Havi 1100 dinár a sze­mélyi jövedelmem, munka­társnőm is ennyit kap. Ф Cserepes és vágott vi­­rágon kívül vázákat is kap­ni? — Természetes, hogy egy helyen van minden. Gyönyö­rű kerámia-vázáink vannak. Virág­tápsókat, később pe­dig virágmagokat is tartunk. Aki nem járt még ebben a virágüzletben, ne sajnálja a fáradságot, tekintse meg. V. T. Juhász Snezana :: ;i •• '«••••••••••**' •• •• ■»••••-- I« • • mm mm mm mm mm mm­ tmm • • •» Ш Ш • • • • • • ••» Ш ^ ••••• • ••• Ш ••••• ■ Aflk ШШ ••••• f i la ***** Gy •••••’ •••*• Ш JH •••••• •■••• ■ ■ •••••• • •••• ^MKI •••••• »■■•••• •••••• ••••Ml Helytálltak a majdani tűzoltók Augusztus 12-én, délután egy óra tájban Majdanon Szabó Veronika udvarán, eddig még ki nem derített okból tűz ütött ki. A hely­beli önkéntes tűzoltótestület éberségének és rátermettsé­gének köszönhető, hogy per­cek alatt megjelentek a helyszínen, megakadályozták a tűz továbbterjedését. A kár jelentéktelen. PÁSZTOR János Szeptember 19-én: Adorjánon hitelesítik az egészségügyi könyvecskéket A kanizsai társadalombiz­tosító szeptember 19-én 7- től 12 óráig Adorjánon, a Szocialista Szövetség ottho­nában (Körben) végzi a földművesek egészségügyi könyvecskéinek hitelesítését. Az egészségügyi köny­vecskék hitelesítésekor fel kell mutatni­ az egészség­ügyi könyvecskét, és a befi­zetett adóról és hozzájáru­lásról szóló elismervényt. Az egészségházak a jövőben csak a hitelesített egészség­ügyi könyvecske tulajdono­sainak nyújtanak egészség­­védelmet B. M. Gönci Júlia Spanyolországba utazott GÖNCZ Júlia, a verbászi Testvériség-Egység Álta­lános Iskola hetedik osz­tályos tanulója FAZEKAS Katalin tanárnője kísére­tében Spanyolországba utazott. Gönci Júlia, mint isme­retes, a tavasszal meg­nyerte Szerbia felnőtt sza­valóbajnokságát. Nemré­giben Belgrádban tartóz­kodott tíz napot, ahol a Belgrádi Nyári Játékokon lépett föl olyan neves szí­nészekkel, mint Petar Kralj és Eva Ras. Ezúttal is nagy sikerrel szavalta József Attila Kései sirató című­ versét. A gálaesti fel­lépéséért egy aranyérmet kapott. A spanyolországi utazást is jutalomként kapta a Belgrádi Rádiótól. Tanár­nőjének a verbászi községi képviselő-testület tette le­hetővé a kiutazást. (b-j) Gönci Júlia és Fazekas Katalin az indulás előtt. Két hetet töltenek Spanyolor­szág­ban Szabadkán: Megnyílt műemlékeit Szombaton este Szabad­kán a városháza előcsar­nokában ünnepélyesen megnyílt a Magyarország műemlékeit bemutató kiál­lítás. Ebből az alkalomból DURÁNDI Béla és SZE­KERES László, a Szabad­kai Múzeum szakemberei köszöntötték a vendégeket és ismertették a kiállítás anyagát. A Szabadkán kiállított fényképeket a belgrádi Reprodukciós Galéria ké­szítette. A kiállítás több szempontból is értékes nemcsak műépítészeti vo­natkozásban fogja meg a szemlélőt, bemutatja azt is, hogyan igyekszenek megvédeni az értékes épü­leteket, és megőrizni az utókor számára. Érdemes megemlíteni, hogy Szabadkán különös jelentősége van ennek a kiállítási anyagnak, és tel­jesen összhangban van a kiállítás helyével, ugyanis a városházát a kiállításon is megtalálható egyes épü­letekhez hasonló stílusban építették. Az érdekeltek szeptem­ber 27-éig tekinthetik meg, és díjmentesen katalógust kapnak. a Magyarország bemutató kiállítás MAGYAR SZÓ Jelvénygyűjtök! Az újvidéki Forum Hobby­ Club beszerezte a X. ejtő­ernyős világbajnokság jelvé­­nyét. A milánói Bertoni cég remek jelvényét a klub tag­jai 10 dináros áron megkap­hatják, ha a fenti összeget és 1.10 dinár postaköltséget postautalványon elküldik a következő címre: Hobby Club, Novi Sad, Tolstojeva 5. (b. i.) A Szovjetunióba és Csehszlovákiába szállít a zombori Elektron Hosszú évekig bizonytalan volt a zombori Elektron fennmaradása. Az év végi veszteségeknek — minden jel erre mutat — vége sza­kadt. A vállalatban belát­ták: piacra, nem pedig rak­tárra kell dolgozni. A fenn­maradáshoz elengedhetetle­nül szükséges lépést, a piac­­igények figyelembevételét megtették, s ehhez igazod­nak. Az első félévben mindössze háromszáz tonna akkumulá­tort gyártottak — közel két­milliós értékű volt a mun­kák értéke —, s ha összeha­sonlításra kerül sor, kitűnik, hogy a tavalyi megfelelő időszakhoz ez 50 százalékos lemaradás. Mindamellett, hogy a meg­ígért hiteleket nem kapták meg, s a korszerűsítést idén sem tudják megvalósítani, teljes egészében, habozás nélkül vállalni merik a Szovjetuniónak és Csehszlo­vákiának szállítandó huszon­négyezer akkumulátor gyár­tását , melyek közel kilenc­­száz tonnát tesznek majd ki. A munkabeütemezést úgy tervezték, hogy december közepéig megtörténjék az utolsó kontingens leszállítá­sa is, s ennek érdekében havonta kétszáz tonnás tel­jesítmény megvalósítása a szükséges minimum. (­SZ­) Találmányok kiállítása az őszi vásáron A feltalálók községi szer­vezetének végrehajtó bizott­sága szeptember 11-én meg­tartott ülésén megvitatta a feltalálóknak a szabadkai őszi nemzetközi kisipari vá­sáron való részvételét is. Miután ezzel kapcsolatban már korábban megállapod­tak a vásár igazgatóságával, a pénteki ülésen meghatá­rozták a feltételeket is. A szeptember 26-án nyíló őszi vásáron mind a szabad­kai község, mind pedig Vaj­daság és a Szerb Szocialista Köztársaság feltalálói is részt vehetnek, kész találmányo­kat, rajzokat és fényképeket állítanak ki. Azokat a talál­mányokat is be lehet mu­tatni, amelyek még nincsen­­nek szabadalmazva, ugyanis a vásáron való részvétel há­rom hónapra szavatolja a ta­lálmány tulajdonosának előnyjogát. A feltalálók egyesületének vezetősége kéri mindazokat, akik szeretnék kiállítani ta­lálmányaikat, hogy szep­tember 21-éig jelentkezze­nek az egyesület Matija Gu­­bec utca 50. alatti helyisé­gében, vagy a 24-626 számú telefonon. Bő termés lesz A pélmonostori cukor­gyár szakemberei a napok­ban megvizsgálták a répa cukortartalmát. Bengén 15,6, Kozaracon 15,5, Petro­­vacon 13,8 százalékot mu­tattak ki. Napfényre lenne szükség, hogy a répa cu­kortartalma megnöveked­jen. Szélien fejlődik a kuko­rica. Három-négy cső is van egy száron. A szőlő sok helyen rohad, egyébként jó a termés, már készülnek a korai szőlő le­­szüreteléséhez. 7. oldal I EJNYE! Becse, 1970. szeptember­ 9-e. Az utcán néma csend­ben vonul végig a menet. Az arcokon megilletődött­­ség, könny, utolsó útjára kísérnek egy becsei pol­gárt. Ahogy a menet elha­lad, a járókelők megáll­nak egy pillanatra, hogy ismeretlenül is így fejez­zék ki tisztele­tüket az el­hunyt iránt. Így is van ez rendjén. Az eset nem is lenne szóra érdemes, ha a kocsis nem vonná magára a figyelmet. Az ember akaratlanul is őt nézi. Van is mit látni. Kopott, foltos nadrágban, porszínű ka­bátjával kirí a csoportból. Nyilván úgy, ahogy haza­ért a mezőről, egyenesen a gyászkocsira ült. Bántó ez a kép. Az em­berek ismeretlenül is igye­keznek megadni a végtisz­teletet az elhunytnak, s lám ő, akinek mindenkép­pen ott kell lenni, ennyi­re közömbös. Nincs szük­ség gyászhuszárra a ko­csin, aki cafrangos egyen­ruhában díszeleg, de a te­metkezési vállalat embere is az alkalomnak megfele­lően öltözzék fel. Így, ron­gyosan, piszkosan, aho­gyan az említett napon lát­tuk, nagyon rossz benyo­mást keltett. BERETKA Pál Jól sikerült a véradó Adorjánon A Vöröskereszt adorjáni helyi szervezete és a szabad­kai vérközpont sikeres vér­adást szervezett Adorjánon. Az egészségházban 63-an je­lentkeztek véradásra, de a szakorvosi vizsgálat után csak 59-en adhattak vért. Legközelebb december 20- án lesz vérgyűjtés Adorjá­non. B. M. NÉRÓ SEGÍTETT MAGÁN MA MÁR NEM probléma az ebtartás. De hajdanában, a sorban állás idején vakarhatták, fe­jüket a kutyatulajdonosok, hogy kedvencük is jóllakjon. Gyakran végződött eredmény­telenül a sorban állás. A für­gébbek, szemesebbek gyor­san elkapkodták a zsíros ku­koricalisztet, ilyenkor üres szatyorral baktatott haza a kutyagazda, éhségtől elcsi­gázott házőrzőjéhez. Nekünk is volt egy Né­rónk. Jól megtermett, nagy dög volt, farkaskutya a ja­vából. A családi kupakta­nács sok fejtörés után úgy döntött, hogy Nérót ezután is megtartjuk. Így aztán ne­ki is kijárt a napi kukori­caliszt-fejadag, amit mi megtetéztünk a magunkéból. Mari néni sokszor zsörtölő­dött, milyen pazarlás, mi­lyen vétek. Amit ez a dög megeszik, azon már egy ma­lacot lehetne fölnevelni. Ez nem is volt vitás, de hát nem bunkózhattuk le hűséges barátunkat csak azért, mert ,,úgy hozta a sors”, a háború. Néró tehát mindennap meg­kapta a tetézett és forrázott, sós vízben megrotyogtatott gancáját, amit gyorsan le­csúsztatott a torkán. Utána félrebillent fejjel nézett ránk, s éhségtől csillogó ku­tyatekintete azt látszott kér­dezni: csak ennyi az egész? Az egyik nap Néró fellá­zadt az egyhangú koszt el­­len. Disznóvágás volt. Néró otreimpái megremegtek a régen 7­em érzett­­illatoktól, s félretéve minden jóneve­lést, kiválasztotta magának a legnagyobb és legsúlyosabb svarglit. Zsákmányával el­tűnt, csak másnap került elő. Újra összeült a kupakta­nács, és a döntés ez volt: se ma, se holnap nem kap Né­ró kosztot. De nem kellett őt félteni. Nem lett volna kutya a talpán, ha meg­nyugszik ilyen ítéletben. Kutyaságának minden por­­cikájával, felborzolt szőrrel tiltakozott az embertelen bá­násmód miatt, s úgy vélte, ha nem adtok, hát majd én segítek magamon. Másnap alig pitymallott, elindult a , földerítő’a körútra. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a kerítés tövében Néró valamit trancsíroz. A szom­szédok Buckóját is vendégül hívta a lucullusi lakomához. A két kutya egy megtisz­tított, rózsaszínű malacnak esett neki. Nyilván kiakasztotta valaki a tornácra, s onnan szerez­ték. Ma is, húszegynéhány év m­últán­­is sokszor furdal a lelkiismeret, s részvéttel gondolok a károsultra, aki­ről még ma sincs sejtelmem, hogy ki lehetett. SAAGHY Etelka*

Next