Magyar Szó, 1973. április (30. évfolyam, 89-103. szám)

1973-04-01 / 89. szám

HC 2043 . I / ./1УГЗ 4-as Magyar Sió VBIIIIIB'lMIIBMIIIIIRIIIIIBBIIIIIIIIIIIIIMIRIIIIIIIIINIinillllllHIIIKRBIRIIinillllll вававлввавв!3Noвсвввва«ваве8ааввввваввввааввиввававваааааванввааввавваавва1вааааваааалаа ивввавв XXX. evf., 89. (9281.) szám 5SSSSS Vasárnap, 1973. április 1. ввввввп BBBBBRflBBBBBiaBaBiaBRBBaiaRitBiBiiiiiBiniRBHRiiiRiiiiiiiainintinillllilllliiiiliii ввЕвввввввввввввввввввввввввввввввввввввввввввввввввавввввввввввввввввввваававввввввв ’ / % AKA 1 DINAR .---------------------------------------------—' --------------------------------------­Összefüggések A VÉLETLEN ÚGY HOZTA, hogy pénte­ki számunk egyik ol­dalán Tito seljezníki beszé­dét közöltük, a másikon pe­dig egy interjút a kikindai községközi munkaközvetítő intézet irodaházának építé­séről. Hogy mi az összefüggés a kettő között? Elnökünk igen éles szavak­kal mutatott rá, hogy nem­csak a felsőbb szervekben, hanem egyes községekben is voltak törekvések — sőt van­nak ma is —, hogy a terme­lőktől elidegenített pénzesz­közöket monumentális épü­letekbe öljék, illetve olyasmi­be, ami nemcsak hogy nem sürgős, hanem szükségtelen is. Ezért kell a munkásel­lenőrzés — fűzte tovább — mégpedig nemcsak a gyár­ban, hanem rajta kívül is. A legkülönfélébb kérdésekkel kapcsolatban a munkásosz­tálynak kell igent vagy ne­met mondania. A munkaközvetítő intézet igazgatója említett nyilatko­zatában megerősítette, hogy Kikinda központjában, két­millió-nyolcszázezer dináros befektetéssel megkezdték az intézet építését. Honnan rá a pénz? Minden dolgozó bruttó személyi jöve­delmének bizonyos hányadát (ebben az esetben 0,65 száza­lékát) a munkaközvetítők kapják, hogy igen fontos tár­sadalmi és gazdasági szere­püket zavartalanul betölthes­sék. A többi között köteles­ségük anyagilag támogatni az új munkahelyek megnyitását. A kikindai községközi in­tézet pénztárában ily módon évente 6,5 millió dinár folyik be, öt község területéről: Adóról, Zentáról, Csókáról, Törökkanizsáról és Kikindá­­ról. Nos, ebből a pénzből mi­után többé-kevésbé ellátták tevékenységüket, maradt még bizonyos összeg az inkrimi­nált irodaház építésére is. Nem bocsátkozunk abba, hogy ez a feltehetően össz­komfortos épület kell-e vagy nem kell, bár a jelek inkább azt mutatják, hogy nem tartozik a nélkülözhe­tetlen beruházások közé. Nem kétséges az sem, hogy Kikinda csinosabb lesz-e egy középülettel. Még csak tör­vényszegés sem történt, mert az építkezést az önigazgatási szervek hagyták jóvá. A fe­dezetlen beruházások közé sem sorolhatjuk, mert meg­van rá a pénz. Miért feszegetjük akkor hát mégis ezt a kérdést? Hol vannak az összefüggések, ami­kor látszólag minden rend­ben van? Az történt tulajdonképpen, h°gy az adai, zentai, csókai, törökkanizsai és kikindai közvetlen termelők, illetve dolgozók, tehát azok, akik a munkaközvetítő intézet alap­ját létrehozták, egyszerűen kimaradtak a döntéshozatal­ból. Senki sem kérdezte meg tőlük vagy küldötteiktől, mi legyen a fennmaradt összeg­nél- Lehet, hogy az irodaház építése mellett döntöttek volna ők is, de lehet, hogy a pénzt sokkal okosabban hasz­nálták volna fel. Csökkent­hették volna például, a já­rulék százalékarányát, s ezáltal a gazdaság megterhe­lését, esetleg visszaszármaz­tathatták volna a pénzt a gazdaságnak, vagy valami­lyen együttes gazdaságszilár­­dítási vállalkozásba kezdhet­tek volna. Mondhatná valaki: csepp a tengerben. Ez így is van, de ehhez hozzá kell fűzni, hogy „a kikindai példa nem egyedi eset. A közvetlen termelők­től máshol is elidegenítik az eszközöket, más esetekben is kimaradnak a döntéshozatal­ból, így például a társada­lombiztosító, a pénzintézetek, az érdekközösségek esetében. Erről manapság mindenütt sok szó hangzik el, valószí­nűleg Kikindán is, abban az értesemberben, ezen Őrhely­zeten most már ilkSsceresat változtatni kell Ezért ha a konkrét eset­ben nem is álL fenn a for­mális törvényszegés vádja, mégis politikai vétség tör­tént. Méghozzá a község fe­lelős kommunistáinak bábás­kodásával — a pántlevél Jgtesle Jay Cy­i­l­l ) o A legelszántabban a határozatok végrehajtásáért Április 26-án és 27-én tartják az SZKSZ V. választmányi értekezletét Az SZKSZ KB 49. ülése Az SZKSZ KB 49. ülése Tihomir Vlaškalić elnökleté­vel a második napon az al­kotmányfüggelékek alkalma­zásáról szóló határozati ja­vaslat vitájával folytatta munkáját. A javaslatra igen sok megjegyzés hangzott el, főleg a feladatok konkreti­zálását szorgalmazták. Az elfogadott határozatok a töb­bi között leszögezik, a kom­munisták kötelessége, hogy a leghatározottabban küzdje­nek az alkotmányfüggelékek alkalmazásáért a kereskede­lemben, a bankokban és a biztosítóintézetekben is. Fel kell fedni az ellenállás min­den formáját. Azoknak, akik ellenállást tanúsítanak a füg­gelékek alkalmazásával szem­ben, nincs helyük a Kommu­nista Szövetségben, nem ma­radhatnak felelősségteljes be­osztásukban. A határozatok kötelezik a KSZ alapszervezeteit az em­lített tevékenységekben, hogy konkrét akcióprogramokat dolgozzanak ki. A községi, városi, a tartományi bizott­ságok és a KB kezdeményez­ni és irányítani fogja az ak­ciókat, megfelelő intézkedé­seket foganatosít beleértve a politikai felelősségre vo­nást is a feladatok végre nem hajtása miatt. A határozatok­­ elfogadása után a KB döntött az V. vá­lasztmányi értekezlet megtar­tásának időpontjáról. Ápri­lis 26-án és 27-én tartják meg. Utána a IV. és az V. vá­lasztmányi értekezlet közöt­ti tevékenységről készített jelentést vitatták meg. Eh­hez Mirko Popovic mondott bevezetőt. Az V. választmányi érte­kezlet kritikailag fogja fel­mérni az elmúlt időszak mun­káját — kezdte bevezetőjét Popovic elvtárs —, ezt a célt szolgálja a Központi Bizottság munkájáról készí­tett jelentés is. A két érte­kezlet közötti időszak nem túl hosszú, de rendkívül gazdag és jelentős. Kétségte­lenül számottevő eredmé­nyek születtek a termelés­ben, a kultúrában, közokta­tásban, az önigazgatás fejlesz (Folytatása a 6. oldalon) Tito elnök részvéttávirata Burgibához Belgrádból jelenti a Tan­­jug. Josip Broz Tito köztársa­sági elnök a tunéziai kataszt­rofális árvíz alkalmából a következő táviratot küldte Burgiba elnöknek: „A katasztrofális árvizek, amelyek országa egyes vidé­keit sújtották, sok emberál­dozatot, valamint nagy anya­gi kárt idéztek elő. A JSZSZK népe és a magam nevében mély részvétemet fejezem ki. „ Kérem, elnök úr, hogy a szerencsétlenül jártak család­tagjainak tolmácsolja őszin­te együttérzésünket.” Marjan Rozic befejezte brüsszeli tárgyalásait Brüsszelből jelenti a Tan­­jug. Marj­an Rožić, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség ta­nácsának titkára, pénteken zárómegbeszéléseket folyta­tott George Debunnel, az Általános Belga Munkásszö­vetség főtitkárával a két or­szág szakszervezeti együtt­működésének továbbfejlesz­téséről és a Belgiumban dol­gozó jugoszláv munkások helyzetének javításáról, jo­gaik érvényesítéséről. Meg­egyeztek, hogy a két ország szakszervezeti szövetségé­nek jó kapcsolatait kiterjesz­tik a vállalati szakszerveze­tek együttműködésére is. Marjan Kozic és Djoka Pavlovic, a Jugoszláv Szak­­szervezetek Tanácsa foglal­koztatásügyi bizottságának titkára, találkoztak az Álta­lános Belga Munkásszövet­ség nemzeti bizottsága titkár­ságának valamennyi tagjá­val és véleményt cseréltek az együttműködésről és az európai szakszervezeti moz­galom kérdéseiről. A megbe­szédéseken kitértek a Bel­giumban foglalkoztatott ju­­g­oszláv vend­égmunkások hely­zetére is. Száz év után először nincsenek megszállók ШШЖШ Az észak-vietnami kormány közleménye üdvözli a vietnami nép nagy győzelmét, de figyelmez­tet a békét fenyegető veszélyekre Észak-Vietnam szombaton erélyesen elítélte a sal- Bani és az amerikai kormányt a tűzszüneti egyez­mény megszegése miatt és felhívást intézett a viet­nami néphez, hogy készüljenek fel a békét veszélyez­tetők elleni harcra, majd kérte az emberiség haladó rétegét, hogy szilárdabb támogatást nyújtson a viet­nami nép igazságos harcához — jelenti az észak­vietnami hírügynökség. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának közleménye hangsúlyozza, hogy az amerikai katonák utolsó egységeinek kivonása a vietnami nép nagy győ­zelmét jelenti, mert „száz esztendő óta először nincse­nek megszálló egységek Viet­nam földjén”. „Noha az amerikaiaknak el kellett hagyniuk Vietna­mot, az USA kormánya még nem vetett véget katonai te­vékenységének és a Dél- Vietnam belügyeibe való be­avatkozásnak, s a saigoni rezsim helyzetét mint a neo­­kolonializmus eszközét min­denáron igyekszik megerősí­teni” — áll az Észak-Viet­nami kormány közleményé­ben. Az amerikai kormány po­litikája — hangoztatja a köz­lemény — lehetőséget nyújt a saigoni rezsimnek, hogy rendszeresen megsértse a pá­rizsi egyezmények tételeit. „Az amerikai kormány tá­mogatásával a saigoni kor­mányzat tízegynéhányezer­­szer aljas támadást intézett az ideiglenes forradalmi kor­mány által ellenőrzött terü­letek ellen. Dél-Vietnam szá­mos körzetében még foly­nak a harcok, a rombolás és a vérengzés mindennapos jelenség. A tűzszüneti egyez­mény megkötése óta eltelt két hónap alatt igazi fegy­verszünet még nem jött lét­re, s ez közvetlenül veszé­lyezteti a békét” — írja az észak-vietnami kormány köz­leménye. Elliott Richardson amerikai honvédelmi miniszter cáfol­ta a Dél-vietnami Felsza­badítási Front vádját, amely szerint az Egyesült Államok megszegte a párizsi egyez­ményeket oly módon, hogy polgári személyeknek neve­zett katonai tanácsadókat ha­gyott hátra Dél-Vietnamban. Richardson szerint Dél- Vietnamban vannak ugyan polgári ruhás amerikaiak, de nem vesznek részt kato­nai tevékenységekben. Thieu az USA-ba utazott Nguyen Van Thieu, a sai­goni rezsim vezetője, szom­baton hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba uta­zott. Thieu Nixon elnökkel a két ország kapcsolatairól tár­gyal. Nixon amerikai elnök a kaliforniai Saint Clemente­­be utazott, hétfőn és kedden ott találkozik Nguyan Van Thieuval, a saigoni rezsim vezetőjével. A Fehér Ház szóvivője szerint Nixon és Thieu a vietnami háború be­fej­ezését követő gazdasági­­politikai és katonai kapcso­latokról tárgyal. Nixon elnökkel Saint Cle­­mente-be utazott Henry Kissinger nemzetbiztonsági tanácsadó is. Növekszik a kereslet a dinár iránt A nyaralási idény kezde­tével a nyugatnémet ban­kokban növekedett a di­nár iránti kereslet. Száz dinárért a nyugatnémetek 18,75 márkát fizetnek , ami a márka 5,33 dináros árfolyamának felel meg. Valamivel drágább a di­­nár, ha eladják: 100 diná­rért 16,75 márkát kínálnak (egy márka tehát körülbe­lül 6 dinárba kerül).

Next