Magyar Szó, 1975. november (32. évfolyam, 316-328. szám)

1975-11-16 / 316. szám

ur 0 n /3 HL iyi'' Magyar Sió ::■■ хххн. évf., 316. (io 226.) sz. sisiji vasárnap, 1975. nov. le. sislsss :::::::::ii::iiii:iiUšsHUšiSi::si::si::s:::::s:siiSKss£šgšs»šiiiisšs^^s»H:šs; ara 2 dinar Közös üzenet ■Д NOVEMBER 18-ÁN­­ LENNE 70 ÉVES Jo­van Popovic, az író, költő, publicista, forradal­már, akinek irodalmi mun­kásságát pártos elkötelezett­ség, politikai küzdelmét meg költői hevület hatotta át, a­­kettő tökéletesen kiegészítve egymást. Egyike volt a so­kaknak, akik önmagukat, al­kotásukat azonosították a forradalmi harccal. A köz­élet és az elefántcsonttorony között akkor kellett választa­nia, amikor a tét maga az élet volt. A véres forradalom meg­szűnt, a Vér télen nem csök­kenő hévvel tovább tart, eb­ben a folytonosságában az al­kotó lényegi szerepe sem változott, és csorbíthatatlanul megőrződött Popovic hitval­lása is: az alkotás forradalmi tett, mint ahogy a forradalmi tett is alkotás. De jelenünk­ben az emberileg, művészileg megnyilatkozó alkotónak nem kell vásárra vinnie a bőrét. Érthetetlen hát, ha valaki a nyilvánosság és az elefántcsonttorony közül az utóbbit választja. Igaz, lehet a bezárkózó al­kotó pusztán saját lelkének dajkája is, nem pedig a vi­lág visszhangja. A mától vi­­szolyogva és énjét megcson­kítva kacérkodhat az időt­lenséggel is, feledve, hogy a legnagyobbak is, akarva­­akaratlan a jelenen át jutot­tak a jövőbe. Azonban volt-e valaha is, bármilyen emberi közösségben olyan buzdító felhívás, mint amilyennel pártprogramunk fordul az al­kotóhoz: merészen felfedni az emberi, a­ társadalmi élet igazságait, ellentmondásait; néven nevezni a még csak ki­alakuló dolgokat, hozzájárul­ni az emberek, a világ meg­változtatásához? Lehet-e ha­tártalanabb bizalom, neme­sebb megbízatás, mint ébe­ren követni a zajló esemé­nyek erővonalait, és a rejtett energiákat felszínre hozó helyzetben szüntelenül új megoldásokat keresni? Sza­bad-e elszalasztani az embe­ri képesség különös fellen­dülésének és megfeszítettsé­­gének pillanatait, amelyeket önigazgatási szocializmusunk felkínál? Holnap már bizo­nyára késő lesz! Saját maga mulasztja el a legeszményibb alkalmat, aki nem veti be magát a hullámzó közéletbe. Az emberi elkötelezettséget ugyanis elkerülhetetlenül kö­veti a művészi is. Ez való­ságunk félreérthetetlen igaz­sága. A legendák Ikarosza bát­ran az égbe szállt, nem tö­rődve a veszéllyel. A mos­tani gyáva Ikaroszok inkább csak alant repdesnek, rúgni merészkedve a Nap közelé­be, mert jól tudják, hogy gyatrán tákolt szárnyukat viasznál is olvadékonyabb anyag fogja egybe. Alacso­nyan most csak az szárnyal, akinek gondolata fel sem röppenhet a szélesebb látó­kört megnyitó magasságba. Nem ok nélkül vallotta a poéták legkiválóbbja: „Szó, eszme nélkül, mennyire sose hat!’’ A páratlan átalakulás, amikor egy osztály önmagát felszabadítva az ember ki­szolgáltatottságának, elidege­nedésének századokon át halmozódó okait is eltünteti, önnön társadalmi létével el­lenállhatatlanul serkenti az embert, még inkább a mű­vészt, az alkotót, hogy egész tevékenységét közüggyé te­gye. Ha valaki nem él tudá­sával, tehetségével, minde­nekelőtt önmaga ellen vét. Egyébként is az élet iskolái­ban kiokosítva az értelme­sebbek rájöttek már: a világ olyan válaszvonalon lépett át, hogy balga tévhit a be­­gubózással járó függetlenség, az öncélú alkotószabadság. Egy másik november 18-a, az 1940. évi, Mayer Ottmár és társai kivégzésének napja is tudatunkat felszító emlé­keztető a legkövetkezetesebb tettvállalásra, arra, milyen megtermékenyítő az alkotás és a forradalom egybefonó­­dása. Egy ugyanazon nap két példája, a sok hasonlóval együtt — közös üzenet szá­munkra. VUKOVICS Géza az Tito kitüntetése önfeláldozó munkáért Átadták a Svetozar Markovic újságíródíjat A Vajdasági újságíró Szövetség közgyűlése Tegnap Újvidéken megtartották a Vajdasági Új­ságíró Szövetség tisztújító közgyűlését. Az elnök újra Miroslav Štajner, a Dnevnik című napilap fő- és felelős szerkesztője lett, alelnökök pedig Sze­­rencsés József és Đura Lacak. Titkárnak Aleksan­­dar Vačićot választották meg. Az ülésen Bogdan Crevar, a Szocialista Szövetség Tartományi Vá­lasztmányának elnöke, Tito elnök küldöttje átadta a Testvériség-Egység E­züstkoszorús Érdemrendjét, amellyel a köztársasági elnök tüntette ki a Vajda­sági Újságíró Szövetséget. Jovan Veselinov-Žarko, a Föderáció Tanácsának tagja forradalmi tevékeny­ségéért és a vajdasági újságírás megteremtésében végzett munkájáért megkapta a Vajdasági Újság­­írószövetség díszoklevelét. Ja, Marko Đuričin, a Szak­szervezeti Szövetség Tar­to­mányi Tanácsának elnöke Rajcsán István, a Szocialis­­ta Szövetség Országos El­nöksége Végrehajtó Bizott­ságának tagja, Jan Sirka, a Szocialista Szövetség Tar­tományi Választmányának titkára, Dorde Radosavlje­­vic, a KSZ újvidéki bizott­ságának titkára és mások. Az újságírók részesei a társadalmi fejlődésért vívott harcnak A közgyűlés első részé­ben, miután megválasztot­ták az elnökséget, a rész­vevők egyperces hallgatás­sal adóztak Kollin József, Majtényi Mihály, Gál László A közgyűlés vendégei kö­zött ott volt Dusán Popo­vic, a JKSZ KB Elnöksége Végrehajtó Bizottságának­­ tagja, Molnár Vilmos, a Tartományi Képviselőház el­nöke, Major Nándor, a VKSZ TB Elnöksége Vég­rehajtó Bizottságának titka és Radica Savicin, az Új­ságíró Szövetség elhunyt tagjai emlékének. Ezután Bogdan Crevar, a Szoci­alista Szövetség Tartomá­nyi Választmányának elnö­ke átadta a Testvériség- Egység Ezüstkoszorús Ér­demrendet, amellyel tagjai­nak 30 éves tevékenységé­ért­­ Tito elnök tüntette ki a Vajdasági Újságíró Szö­vetséget. A kitüntetés méltatásakor Crevar a többi között rá­mutatott, hogy a vajdasági újságírók részesei azoknak a győzelmeknek, amelyeket tartományunk dolgozói az önigazgatási szocializmus építésében a KSZ és Tito vezetésével elértek.­­ A vajdasági újságírás rögtön a háború után öt nyelven kezdett fejlődni, s jelentősen hozzájárult a nemzeti egyenlőség, a nem­zetek és nemzetiségek kö­zötti közeledés megvalósí­tásához — mondta Crevar. — Sok tehetséges újságíró került ki a nemzetek és nemzetiségek soraiból, s ők most jelentős erőt képvisel­nek az alkotmánynak és a X. kongresszus határoza­t Folytatása a 6. oldalon) Bogdán Crevar átadja Tito elnök kitüntetését Elutazott Benedicta dán hercegnő Benedicta dán hercegnő és férje, Richard herceg, be­fejezte jugoszláviai látogatá­sát és tegnap délelőtt eluta­zott Belgrádból. A dán her­cegi pár Josip Broz Tito köztársasági elnök vendége­ként tartózkodott hazánk­ban. A belgrádi repülőtéren a magas rangú vendégektől Mara Radic, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, Marko Bulac, a JSZSZK Képviselőháza szlovén kül­döttségének elnöke és Mirko Milutinovic, a köztársasági elnök kabinetfőnöke vett búcsút. Jelen volt még Wag­ner Hansen, Dánia jugoszlá­viai nagykövete is. Ma érkezik a nyugat­német parlamenti küldöttség A JSZSZK Képviselőházá­nak meghívására holnap ha­zánkba érkezik a Német Szövetségi Köztársaság par­lamenti küldöttsége Anne­marie Rengernek, a Bundes­tag elnökének vezetésével. A nyugatnémet küldöttség november 22-éig marad ha­zánkban, s ez idő alatt tár­gyalni fog a JSZSZK Képvi­selőházának képviselőivel és más politikai személyiségek­kel. A vendégek Belgrád mellett látogatást tesznek Szkopjéban és Zágrábban is. ' 'Г/ \ (. iNTt­it • ј M^/vЈ$) ' barcaffe­r­m pörkölt és á­t­darált keverék Nyugat-Szahara Algéria nem ismeri el a madridi megállapodást Spanyol miniszter utazott Algírba Madridból jelenti az AFP. Tegnap Algírba utazott Joaquim Gutierrez Cano spanyol tervügyi­­ miniszter, hogy ismertesse az algériai kormánnyal a megállapodá­sokat, amelyeket Marokkó, Mauritánia és Spanyolor­szág küldöttségei­­kötöttek Madridban Nyugat-Szahara jövőjére vonatkozóan. A miniszterrel együtt uta­zott Spanyolország algériai nagykövete is, aki három nappal ezelőtt Bumedien el­nök üzenetét vitte Arias Navarro spanyol miniszter­elnöknek. Madridban megállapodás jött létre, hogy a spanyolok február 28-án kivonulnak Nyugat-Szaharából, s az ideiglenes közigazgatást Ma­rokkóra és­­ Mauritániára ruházzák át. Algéria igen erélyesen re­agált. Közölte, hogy nem is­mer el semmiféle egyez­ményt, amelyet az ő megke­rülésével kötnek. Kétnapos Popovic-ünnepség újvidéken Dusán Popovic, Kikindán Velibor Gli­­goric tart emlékbeszél­et Újvidéken és Kikindán kétnapos ünnepség kereté­ben emlékeznek meg Jovan Popovic író, publicista és forradalmár születésének 70. évfordulójáról. A szervező, a Szocialista Szövetség Tar­tományi Választmányának Emlékbizottsága. Kikindán, Jovan Popovic szülővárosá­ban az ünnepségek egyéb­ként már megkezdődtek. Kikindán a fő ünnepség november 17-én lesz. Dél­után 4 órakor megkoszorúz-t­ták Jován Popovic emlék­­­művét. A múzeumban kiál­­­­lítás nyílik az író, publicis­­­­ta és forradalmár hagyaté­­­­kából. Az Egység Művelődé­­­­si Egyesületben megnyitják a felújított könyvtárat. A Jovan Popovic Népkönyvtár fennállásának 130. évfordu­­­­lója alkalmából dokumen­tumkiállítás szemlélteti az­­ intézmény több évtizedes te­vékenységét. Este fél 8-kor , az ünnepi ülésen Velibor­­ Gligoric belgrádi akadé­mikus tart emlékbeszédet. Az alkalmi műsort a belgrá­di Djuro Salaj Munkásegye­tem művelődési központja szervezi. Fellép Rade Mar­kovic, Svetlana Bajkovic, Miloš Zutic, Petar Kralj, Dušan Jakšić, Mirko Šotc, Danijel Kiin és Tripo Si­­monuti. November 18-án dél­előtt 11 órakor Nakovón nyitják meg az átépített könyvtárat. Belgrádban 17-én délben koszorút helyeznek el az író­­ sírjára.­­ Újvidéken 18-án a Matica srpska Antikváriumban meg­nyílik a Jovan Popovic élet­művét irodalmi, publiciszti­kai, közéleti munkásságát be­mutató kiállítás. Este 7 óra­kor a Szerb Nemzeti Szín­­­­házban díszelőadás lesz. Az íróról és alkotásairól­,Dusan Popovic, a JKSZ KB Elnök­sége Végrehajtó Bizottságá­nak tagja emlékezik meg. A Brankovo kolo szavalókórus­­ részleteket ad elő Jovan Po­povic műveiből. I­V. d. j. Válságos libanoni napok A biztonsági erők figyelmeztetés nélkül lőnek Erélyes intézkedésekkel próbálnak véget vetni a fegyveres harcoknak • Negyedmillió ember menekült el eddig az országból A libanoni rádió tegnap délelőtt figyelmeztetett, hogy a biztonsági erők tagjai fi­gyelmeztetés nélkül rálőnek mindenkire, aki fegyveresen jelenik meg Bej­rút utcáin. A rádió szerint azért ha­tároztak így, mert a fővá­rosban tovább folynak az ut­cai csatározások, és semmi kilátás sincs rá, hogy a kö­zeljövőben véget érnek. Hogy ez a határozat meny­nyire fog hozzájárulni a bé­ke megteremtéséhez, senki sem tudná megmondani. A hadban álló felek ugyanis nem mutatnak semmi készsé­get arra, hogy letegyék a fegyvert és tárgyalóasztalhoz üljenek. A szombatra virradó éjsza­kán újra fegyverropogástól volt hangos a város. Úgy lát­szik, a tegnapelőtti nyugodt éjszakát a fegyveresek ar­ra használták fel, hogy lő­szert szerezzenek be, s újult erővel folytassák a céltalan öldöklést. A libanoni nép már hóna­pok óta állandó rettegés­ben él, s a fővárosiak nem­­ mernek kilépni az utcára. A pártrendőrségek és a felbé­relt orvlövészek szinte meg­szállták Bejrútot, s állandó­an utcai összecsapásokat pro­vokálnak. Bejrútból már hónapokkal ezelőtt távoztak a gazdag kereskedők, a híres arany­művesek, most azonban min­denki menekül, aki csak te­heti. A nyugati repülőtársa­ságok új légihidakat létesí­tettek Libanon fővárosa és a szomszédos országok kö­zött. A menekülők többsége ugyanis repülőgépen szeret­ne távozni, mert a közutak igen veszélyesek. Az Al Anvar című bejrú­ti újság szerint eddig több mint 250 ezer ember hagyta el Libanont, s a szomszédos arab országokban keresett menedéket. Legtöbbjük Szí­riába távozott. Akik nem tud­ják elhagyni az országot, mi­nél messzebb szeretnének kerülni a fővárostól.

Next