Magyar Szó, 1976. augusztus (33. évfolyam, 210-240. szám)
1976-08-01 / 210. szám
МдЛГДО (f) Ж I f IHU W Mm Шк ЈмЛЛЈв NARANCS, CITROM és EPER ízű . КШ mm mmmm 181 -v! * por szénsavmentes üdítő ital készítésére V p liter édesített vízhez kell keverni !' üiHji XXXIII évt, 210. (10 47,.) srüjjj Vasárnap, 1976. aue. 1. {j|j||| Zazonnaloldód.k VWk) ■ aaaiaaBIlaaalailllaBBaBBIIIBaaBBBBaaBBBBBBBIEBBBBaBBBBBBBBBBaaBBBaBBIIBBBBBBBBBBBIBBIIB 1 -У41 1 t — П ara a dinar ' ^4- Vg Higgadt felmérés Hónapról hónapra figyelő szemmel tekintünk a gazdaság alakulására, hogy lemérhessük társadalmunk törekvéseinek, a különféle akcióknak és intéz- kedéseknek, végeredményben gazdasági rendszerünk átalakításának eredményeit. Ez az átalakulás lépésről lépésre megy végbe, s ezért egyelőre a fejlesztésnek csupán egyes szakaszaiban elért hatékonyságáról lehet ítéletet mondani, a megfelelő következtetések és tanulságok levonása, tehát a további irányvétel meghatározása céljából. Ismeretes, hogy ez év tavaszán meglehetősen nagy aggodalmat keltett az, hogy az egész országban, így Vajdaságban is a termelés megrekedt, nem érte el a tavalyi szintet. Ennek természetesen több oka volt: egyebek között a nemzetközi gazdaság rendezetlen helyzete, a korábbi gazdasági rendszer fogyatékosságainak utóhatása, termelésünk szervezetlensége, az új rendszerbeli megoldások hiánya stb. Nehézséget okozott az új kifizetési és elszámolási rendszer alkalmazása is, amely a korábbitól eltérően a gazdálkodás hatékonyságának mércéit a tiszta jövedelemre alapozta. Ez a rendszer sokkal nagyobb fegyelmezettséget követelt a gazdasági élet tényezőitől akár a kifizettések és a jövedelem elszámolása, akár pedig a beruházások és általában véve a pénzgazdálkodás terén. Meddig tudtunk eljutni a gazdaság stabilizálásában a meglehetősen rossz kezdet után? A hivatalos adatok arról szólnak, hogy június végéig sikerült pótolni a kezdeti lemaradást, s a termelés némileg túlhaladta a tavalyi szintet. Igaz, a gazdaság, de főként a gyáripar elfekvő készlete még mindig elég nagy, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy a negyedév óta mégsem növekedett, jóllehet a gazdaságnak jóformán minden ágazatában fokoztuk a termelést. Ez már arra mutat, hogy fokozatosan egyensúlyba kerül a termelés és a kereslet. Időközben a kivitel is számottevően növekedett, a behozatal viszonylag csökkent s ez úgyszintén kedvezően hat a gazdasági élet és a rendszer megszilárdítására. Hogy a termelés nem érte el a szokásos növekedési szintet, az teljesen érthető is, hiszen az új elszámolási rendszer kiiktatta a fiktívkeresletet, amelynek nem volt anyagi fedezete. Időközben helyenként, egyesek számára váratlanul, veszteség jelentkezett a gazdaságban, s ez a jelenség teljesen fölöslegesen nagyobb ijedelmet váltott ki a kelleténél. Nem szabad elfelejteni, az új rendszernek éppen az volt a célja, hogy felszínre hozza a különféle elszámolási és könyvelési bűvészmutatványokkal elrejtett veszteségeket, amelyek a rossz gazdálkodásból következtek. Másrészt senki nem, építhetett fellegvárakat, mert az új elszámolási rendszer alkalmazása folytán szigorú feltételek között kellett gazdálkodni. Nem vitás azonban, hogy az új pénzgazdálkodási rendszer, amely magában foglalja az áruért, a szolgáltatásokért járó kifizetéseknek, a jövedelem elszámolásának és a beruházások fedezésének új módszereit,tulajdonképpen nem oka a jelenlegi nehézségeknek, hanem mindenekfelett az ára a korábbi mulasztásoknak, amelyeket csak verejtékezve lehet helyrehozni. A termelésnek, mondhatnánk, idényen kívüli növekedése, a kereslet és a kínálat közötti egyensúly fokozatos helyreállítása, a tényleges eszközökön alapuló pénzgazdálkodás, az ország külkereskedelmi mérlegeinek javulása és más kedvező jelenség megerősíti bennünk azt a hitet, hogy a helyes utat választottuk gazdasági rendszerünk tökéletesítésében, vállalva a vele járó kisebb és nagyobb nehézségeket. Az akadályok és aránytalanságok pedig ott állnak előttünk figyelmeztetésként, s ha aggodalomra nincs is okunk, nem engedhetjük át magunkat az önelégültségnek. Tudni kell, hogy kemény és küzdelmes időszak következik. A rendszerépítés kezdetén járunk, és még sok hasonló nehézségeket kell leküzdeni, mint amilyeneket az idei tavasszal az elszámolási átállás hozott. Egyszersmind nap nap után kemény csatát kell vívni minden dolgozónak, tmásznak, munkaszervezetnek, s általában véve a gazdasági élet valamennyi tényezőjének. Az anyagi és pénzgazdálkodásban a célszerűsítés, a hatékonyság, a takarékosság és a termelékenység terén még igen nagy tartalékok rejlenek, amelyek teljesebb kihasználása nélkül a legkövetkezetesebben felépített rendszer is legfeljebb félsikert hozhat. SIFLIS Lajos Az el nem kötelezettség az emberiség tartós szükséglete Csakis ezzel a politikával szavatolható a tartós béke Tito elnök nyilatkozata a Tanjugnak Brioniról jelenti a Tanjug. — Ha tartós békét és nemzetközi együttműködést kívánunk, az el nem kötelezettség politikáján kívül nincs más lehetőség — jelentette ki Josip Broz Tito, a JSZSZK elnöke Pero Ivacicttal, a Tanjug igazgatójával és Jakov Kopriveccel, a Tanjug fő- és felelős szerkesztőjével folytatott beszélgetésben, melynek során válaszolt az el nem kötelezettség politikájának jövőjére és távlataira vonatkozó kérdésekre. Hangsúlyozta, hogy „az el nem kötelezettség nem ideiglenes és területi szempontból korlátozott jelenség, hanem korunkban az emberiség tartós szükséglete”. Tito elnök válaszolt az el nem kötelezettség első megnyilvánulásaival, igen nagy népszerűségével, valamint az el nem kötelezett országoknak a nemzetközi változásokhoz való jelentős hozzájárulásával, az új nemzetközi politikai és gazdasági viszonyokért vívott harcával kapcsolatos kérdésekre. „E hozzájárulás nélkül a világ ma másmilyen volna, és minden tekintetben szegényebb lenne” — állapította meg többek között. Tito elnök külön rámutatott a zsarolásra és az el nem kötelezettségre gyakorolt nyomásra, amely a colombói csúcsértekezlet közeledtével fokozódik. Úgyszintén figyelmeztetett azokra a próbálkozásokra is, amelyek célja széthúzást kelteni az el nem kötelezett országok között. „Meg vagyok győződve róla, hogy az el nem kötelezettek tudatában vannak az effajta próbálkozások veszélyének, ■és a lehető legnagyobb erőfeszítéseket teszik az egység megőrzése és további erősítése céljából” — hangsúlyozta elnökünk, — és ezzel kapcsolatban említést tett számos pozitív példából. „Nem kell kételkedni abban, hogy az egység és a szolidaritás szelleme még inkább kifejezésre jut majd a küszöbönálló célomból értekezleten” — mondta. Büszkén nézhetünk vissza a megtett útra KÉRDÉS: Az el nem kötelezett országok állam-, illetve kormányfői célomból, V. értekezletének előkészületei zárószakaszban vannak. A Belgrádiján megtartott első értekezlet óta tizenöt év telt el. Mit emelne ki, elnök elvtárs, az el nem kötelezettek eddigi tevékenységéből, mint legjelentősebb vívmányt? VÁLASZ: Véleményem szerint büszkén tekinthetünk vissza a megtett útra, és azokra az eredményekre, amelyeket az el nem kötelezettség politikája 1961, a belgrádi értekezlet óta napjainkig elért. Nemigen van példa rá, a történelemben, hogy az országok egy mozgalma és egy új politika ilyen gyorsan érvényesült, és olyan nemzetközi erővé változott, amely nélkül a világproblémák nem oldhatók meg sikeresen. Alig 15 év alatt az el nem kötelezett országok száma 25-ről — ennyien voltak az első belgrádi értekezleten — 83- ra növekedett — a tavalyi limai miniszteri találkozó részvevőinek létszáma —, Colombóban pedig bizonyára még többen lesznek. Ezúttal az el nem kötelezettségnek csupán néhány legjelentősebb vívmányát említem, amelyek e politikának mint a nemzetközi viszonyok pozitív fejlődése mozgatóerejének a pótolhatatlan forradalmi szerepét fejezik ki. Az el nem kötelezett országok igen nagy mértékben hozzájárulnak az aktív és békés koegzisztencia elveinek érvényesüléséhez, és ösztönözték a feszültség enyhülését, mégpedig minden nép számára az egyenlő biztonság és minden országnak a nemzetközi problémák megoldásában valók egyenrangú részvétele alapján. A világbéke szempontjából legsúlyosabb megpróbáltatások pillanataiban lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy elkerüljük a legroszszabbat. Amikor például 1961-ben a hidegháború terjedése azzal fenyegetett, hogy a világot újabb katasztrófába taszítja, az el nem kötelezett országok nagy hatást gyakoroltak an-fFolytatása a 2. oldalon Tito elnök beszélgetése a Tanjug képviselőivel » Colombo a csúcstalálkozó előtt Számok és emberek Különtudósítás a Magyar Szónak Colombo, július 31. A Colombo melletti Katunayake légikikötőbe érkező idegent azonnal megcsapja a forró, párás, nehéz levegő, amelyhez az európai tüdő nincs hozzászokva. Az útlevélellenőrzők és a vámtisztek gyors, előzékeny munteája és a hagyományos ceyloni vendégszeretet jeléül a nyakába akasztott friss virágfüzér azonban gyorsan eltereli a figyelmet a szokatlan éghajlatról, amelyet a legjobban a bőrén érez meg az ember. Sri Lankában most van mólóban az esős évszak, a monszunesők azonban az idén a vártnál kevesebb csapadékot hoztak, és ezért a vízhiány továbbra is gond a szigetországban. Még a kényelmes Ceylon-Intercontinental Hotelben is , ahol a jugoszláv televízió népes hadserege ütötte fel ideiglenes szállását, mert az értekezlet előtt a Colombótól 35 kilométernyire fekvő Negombóba költöztetnek bennünket — kérik és figyelmeztetik a vendéget, hogy saját érdekében takarékoskodjon a vízzel. Colombóban megérkezésünk óta nem is esett eső, de amikor néhány nappal ezelőtt az egykori fővárosban, az ország szívében fekvő, festői szépségű Candyben jártunk, ott még volt alkalmunk megismerkedni a trópusi záporral, amely néhányszor úgy eredt meg, mintha a zuhanyozó csapját nyitották volna ki a fejünk felett, de ugyanúgy jó félóra múlva szinte gombnyomásra el is állt. Ha a monszun esők az idén elkéstek is és nem voltak kielégítőek, ez nem mondható el az el nem kötelezett országok csúcstalálkozójának előkészületeiről, amelyek meghatározott ütemben és eredményesen folynak, tulajdonképpen lassan be is fejeződnek. A vendéglátók semmit sem bíznak a véletlenre,s mindent előre „lepróbálnak”, kezdve a repülőtéri fogadtatástól, az államfőknek a főváros utcáin való végigkísérésén át, egészen a megnyitó ünnepség teljes forgatókönyvéig. A colombói rendőrség egyébként már szakavatottan kezeli a Jugoszláviától kapott 50 Zastava 1300-as típusú járőrkocsit, amelyekkel a forgalmat irányítják és a vendégeket kalauzolják a csúcsértekezlet alatt. Az állam- és kormányfők, küldöttségek, a vendégek és az újságírók rendelkezésére 700 különböző nagyságú légkondicionáló berendezéssel ellátott Peugeot-típusú gépkocsi áll majd, amelyeket a Sri Lanka-i kormány bérbe vett erre az alkalomra. Az értekezlet csúcsnapjai, tehát augusztus 10-e és 20-a között körülbelül négy-ötezer vendég tartózkodik majd Colombóban és környékén, akiknek élelemmel való ellátása sem egyszerű feladat egy olyan országban, amely maga is élelmiszer-be hozatalra szorul. A kormány ezért augusztusra 40 000 tonna fagyasztott marhahúst, 10 000 tonna csirkehúst, 12 000 tucat tojást, nagy mennyiségű rizst, cukrot, lisztet és más élelmiszert * „tartalékolt”. (Folytatása a 4. oldalon)