Magyar Szó, 1976. augusztus (33. évfolyam, 210-240. szám)

1976-08-01 / 210. szám

МдЛГДО (f) Ж I f IHU W Mm Шк ЈмЛЛЈв NARANCS, CITROM és EPER ízű . КШ mm mmmm 181 -v! * por szénsavmentes üdítő ital készítésére V p liter édesített vízhez kell keverni !' üiHji XXXIII évt, 210. (10 47,.) srüjjj Vasárnap, 1976. aue. 1. {j|j||| Zazonnaloldód.k VWk) ■ aaaiaaBIlaaalailllaBBaBBIIIBaaBBBBaaBBBBBBBIEBBBBaBBBBBBBBBBaaBBBaBBIIBBBBBBBBBBBIBBIIB 1 -У41 1 t — П ara a dinar ' ^4- Vg Higgadt felmérés Hónapról hónapra figyelő szemmel tekintünk a gazdaság alakulására, hogy lemérhessük társadal­munk törekvéseinek, a különféle akcióknak és intéz-­ kedéseknek, végeredményben gazdasági rendszerünk átalakításának eredményeit. Ez az átalakulás lépésről lépésre megy végbe, s ezért egyelőre a fejlesztésnek csupán egyes szakaszaiban elért hatékonyságáról le­het ítéletet mondani, a megfelelő következtetések és tanulságok levonása, tehát a további irányvétel meg­határozása céljából. Ismeretes, hogy ez év tavaszán meglehetősen nagy aggodalmat keltett az, hogy az egész országban, így Vajdaságban is a termelés megrekedt, nem érte el a tavalyi szintet. Ennek természetesen több oka volt: egyebek között a nemzetközi gazdaság rendezetlen helyzete, a korábbi gazdasági rendszer fogyatékossá­gainak utóhatása, termelésünk szervezetlensége, az új rendszerbeli megoldások hiánya stb. Nehézséget okozott az új kifizetési és elszámolási rendszer al­kalmazása is, amely a korábbitól eltérően a gazdálko­dás hatékonyságának mércéit a tiszta jövedelemre ala­pozta. Ez a rendszer sokkal nagyobb fegyelmezettsé­get követelt a gazdasági élet tényezőitől akár a kifizet­­tések és a jövedelem elszámolása, akár pedig a beru­házások és általában véve a pénzgazdálkodás terén. Meddig tudtunk eljutni a gazdaság stabilizálásá­ban a meglehetősen rossz kezdet után? A hivatalos adatok arról szólnak, hogy június vé­géig sikerült pótolni a kezdeti lemaradást, s a terme­lés némileg túlhaladta a tavalyi szintet. Igaz, a gaz­daság, de főként a gyáripar elfekvő készlete még min­dig elég nagy, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy a negyedév óta mégsem­­ növekedett, jóllehet a gazdaságnak jóformán minden ágazatában fokoztuk a termelést. Ez már arra mutat, hogy fokozatosan egyen­súlyba kerül a termelés és a kereslet. Időközben a ki­vitel is számottevően növekedett, a behozatal viszony­lag csökkent s ez úgyszintén kedvezően hat a gazda­sági élet és a rendszer megszilárdítására. Hogy a termelés nem érte el a szokásos növekedé­si szintet, az teljesen érthető is, hiszen az új elszámo­lási rendszer kiiktatta a fiktív­­keresletet, amelynek nem volt anyagi fedezete. Időközben helyenként, egye­sek számára váratlanul, veszteség jelentkezett a gaz­daságban, s ez a jelenség teljesen fölöslegesen na­gyobb ijedelmet­ váltott ki a kelleténél. Nem szabad elfelejteni, az új rendszernek éppen az volt a célja, hogy felszínre hozza a különféle elszámolási és köny­velési bűvészmutatványokkal elrejtett veszteségeket, amelyek a rossz gazdálkodásból következtek. Másrészt senki nem, építhetett fellegvárakat, mert az új elszámolási rendszer alkalmazása folytán szigo­rú feltételek között kellett gazdálkodni. Nem vitás azonban, hogy az új pénzgazdálkodási rendszer, amely magában foglalja az áruért, a szolgáltatásokért járó kifizetéseknek, a jövedelem elszámolásának és a beru­­házások fedezésének új módszereit,­­tulajdonképpen nem oka a jelenlegi nehézségeknek, hanem mindenek­­felett az ára a korábbi mulasztásoknak, amelyeket csak verejtékezve lehet helyrehozni. A termelésnek, mondhatnánk, idényen kívüli növe­kedése, a kereslet és a kínálat közötti egyensúly foko­zatos helyreállítása, a tényleges eszközökön alapuló pénzgazdálkodás, az ország külkereskedelmi mérlege­inek javulása és más kedvező jelenség megerősíti ben­nünk azt a hitet, hogy a helyes utat választottuk gaz­dasági rendszerünk tökéletesítésében, vállalva a vele járó kisebb és nagyobb nehézségeket. Az akadályok és aránytalanságok pedig ott állnak előttünk figyelmeztetésként, s ha aggodalomra nincs is okunk, nem engedhetjük át magunkat az önelégült­ségnek. Tudni kell, hogy kemény és küzdelmes idő­szak következik. A rendszerépítés kezdetén járunk, és még sok hasonló nehézségeket kell leküzdeni, mint amilyeneket az idei tavasszal az elszámolási átállás hozott. Egyszersmind nap nap után kemény csatát kell vívni minden dolgozónak, tmász­nak, munkaszerve­zetnek, s általában véve a gazdasági élet valamennyi tényezőjének. Az anyagi és pénzgazdálkodásban a cél­­szerűsítés, a hatékonyság, a takarékosság és a terme­lékenység terén még igen nagy tartalékok rejlenek, amelyek teljesebb kihasználása nélkül a legkövetke­zetesebben felépített rendszer is legfeljebb félsikert hozhat. SIFLIS Lajos Az el nem kötelezettség az emberiség tartós szükséglete Csakis ezzel a politikával szavatolható a tartós béke Tito elnök nyilatkozata a Tanjugnak Brioniról jelenti a Tanjug. — Ha tartós békét és nemzetközi együttműködést kívánunk, az el nem kö­telezettség politikáján kívül nincs más lehetőség — jelentette ki Josip Broz Tito, a JSZSZK elnöke Pero Ivacicttal, a Tanjug igazgatójával és Jakov Kop­­riveccel, a Tanjug fő- és felelős szerkesztőjével folytatott beszélgetésben, mely­nek során válaszolt az el nem kötelezettség politikájának jövőjére és távlatai­ra vonatkozó kérdésekre. Hangsúlyozta, hogy „az el nem kötelezettség nem ide­iglenes és területi szempontból korlátozott jelenség, hanem korunkban az em­beriség tartós szükséglete”. Tito elnök válaszolt az el nem kötelezettség első meg­nyilvánulásaival, igen nagy népszerűségével, valamint az el nem kötelezett orszá­goknak a nemzetközi válto­zásokhoz való jelentős hoz­zájárulásával, az új nem­zetközi politikai és gazda­sági viszonyokért vívott har­cával kapcsolatos kérdések­re. „E hozzájárulás nélkül a világ ma másmilyen volna, és minden tekintetben sze­gényebb lenne” — állapítot­ta meg többek között. Tito elnök külön rámutatott a zsarolásra és az el nem kö­telezettségre gyakorolt nyo­másra, amely a colombói csúcsértekezlet közeledtével fokozódik. Úgyszintén figyel­meztetett azokra a próbálko­zásokra is, amelyek célja széthúzást kelteni az el nem kötelezett országok között. „Meg vagyok győződve róla, hogy az el nem kötelezettek tudatában vannak az effajta próbálkozások veszélyének, ■és a lehető legnagyobb erő­feszítéseket teszik az egy­ség megőrzése és további erősítése céljából” — hang­súlyozta elnökünk, — és ez­zel kapcsolatban említést tett számos pozitív példából. „Nem kell kételkedni ab­ban, hogy az egység és a szolidaritás szelleme még inkább kifejezésre jut majd a küszöbönálló célomból ér­tekezleten” — mondta. Büszkén nézhetünk vissza a megtett útra KÉRDÉS: Az el nem kö­telezett országok állam-, il­letve kormányfői célomból, V. értekezletének előkészü­letei zárószakaszban van­nak. A Belgrádiján megtar­tott első értekezlet óta ti­zenöt év telt el. Mit emel­ne ki, elnök elvtárs, az el nem kötelezettek eddigi te­vékenységéből, mint legje­lentősebb vívmányt? VÁLASZ: Véleményem szerint büszkén tekinthe­tünk vissza a megtett útra, és azokra az eredményekre, amelyeket az el nem köte­lezettség politikája 1961, a belgrádi értekezlet óta nap­jainkig elért. Nemigen van példa rá, a történelemben, hogy az országok egy moz­galma és egy új politika ilyen gyorsan érvényesült, és olyan nemzetközi erővé változott, amely nélkül a vi­lágproblémák nem oldha­tók meg sikeresen. Alig 15 év alatt az el nem kötele­zett országok száma 25-ről — ennyien voltak az első belgrádi értekezleten — 83- ra növekedett — a tavalyi limai miniszteri találkozó részvevőinek létszáma —, Colombóban pedig bizonyá­ra még többen lesznek. Ezúttal az el nem kötele­zettségnek csupán néhány legjelentősebb vívmányát említem, amelyek e politi­kának mint a nemzetközi viszonyok pozitív fejlődése mozgatóerejének a pótolha­tatlan forradalmi szerepét fejezik ki. Az el nem kötelezett or­szágok igen nagy mérték­ben hozzájárulnak az aktív és békés koegzisztencia el­veinek érvényesüléséhez, és ösztönözték a feszültség enyhülését, mégpedig min­den nép számára az egyenlő biztonság és minden ország­nak a nemzetközi problé­mák megoldásában valók egyenrangú részvétele alap­ján. A világbéke szempontjá­ból legsúlyosabb megpróbál­tatások pillanataiban lénye­gesen hozzájárultak ahhoz, hogy elkerüljük a legrosz­­szabbat. Amikor például 1961-ben a hidegháború­ ter­jedése azzal fenyegetett, hogy a világot újabb ka­tasztrófába taszítja, az el nem kötelezett országok nagy hatást gyakoroltak an-fFolytatása a 2. oldalon­ Tito elnök beszélgetése a Tanjug képviselőivel » Colombo a csúcstalálkozó előtt Számok és emberek Különtudósítás a Magyar Szónak Colombo, július 31. A Colombo melletti Katu­­nayake légikikötőbe érkező idegent azonnal megcsapja a forró, párás, nehéz leve­gő, amelyhez az európai tü­dő nincs hozzászokva. Az útlevélellenőrzők és a vám­tisztek gyors, előzékeny mun­teája és a hagyományos cey­loni vendégszeretet jeléül a nyakába akasztott friss vi­rágfüzér azonban gyorsan eltereli a figyelmet a szokat­lan éghajlatról, amelyet a legjobban a bőrén érez meg az ember. Sri Lankában most van mólóban az esős évszak, a monszunesők azonban az idén a vártnál kevesebb csa­padékot hoztak, és ezért a vízhiány továbbra is gond a szigetországban. Még a ké­nyelmes Ceylon-Interconti­­nental Hotelben is , ahol a jugoszláv televízió népes hadserege ütötte fel ideigle­nes szállását, mert az érte­kezlet előtt a Colombótól 35 kilométernyire fekvő Negom­bóba költöztetnek bennün­ket — kérik és figyelmez­tetik a vendéget, hogy saját érdekében takarékoskodjon a vízzel. Colombóban megérkezé­sünk óta nem is esett eső, de amikor néhány nappal ezelőtt az egykori főváros­ban, az ország szívében fek­vő, festői szépségű Candy­­ben jártunk, ott még volt alkalmunk megismerkedni a trópusi záporral, amely né­hányszor úgy eredt meg, mintha a zuhanyozó csapját nyitották­ volna ki a fejünk felett, de ugyanúgy jó fél­óra múlva szinte gombnyo­másra el is állt. Ha a monszun esők az idén elkéstek is és nem vol­tak kielégítőek, ez nem mondható el az el nem kö­telezett országok csúcstalál­kozójának előkészületeiről, amelyek meghatározott ütem­ben és eredményesen foly­nak, tulajdonképpen lassan be is fejeződnek. A vendég­látók semmit sem bíznak a véletlenre,­­s mindent előre „lepróbálnak”, kezdve a re­pülőtéri fogadtatástól, az ál­lamfőknek a főváros utcáin való végigkísérésén át, egé­szen a megnyitó ünnepség teljes forgatókönyvéig. A colombói rendőrség egyébként már szakavatot­tan kezeli a Jugoszláviától kapott 50 Zastava 1300-as típusú járőrkocsit, amelyek­kel a forgalmat irányítják és a vendégeket kalauzolják a csúcsértekezlet alatt. Az állam- és kormányfők, kül­döttségek, a vendégek és az újságírók rendelkezésére 700 különböző nagyságú légkon­dicionáló berendezéssel ellá­tott Peugeot-típusú gépkocsi áll majd, amelyeket a Sri Lanka-i kormány bérbe vett erre az alkalomra. Az értekezlet csúcsnapjai, tehát augusztus 10-e és 20-a között körülbelül négy-öt­ezer vendég tartózkodik majd Colombóban és kör­nyékén, akiknek élelemmel való ellátása sem egyszerű feladat egy olyan országban, amely maga is élelmiszer-be hozatalra szorul. A kormány ezért augusztusra 40 000 ton­na fagyasztott marhahúst, 10 000 tonna csirkehúst, 12 000 tucat tojást, nagy mennyiségű rizst, cukrot, lisztet és más élelmiszert * „tartalékolt”. (Folytatása a 4. oldalon)

Next